Szelényi Ferenc




Részletes szakmai életrajz


Bevezetés

1. Prof. Dr.med. Dr.agr. Dr.h.c. Szelényi Ferenc (1909-1991) orvos és talajbiológus, a mezőgazdasági tudomány doktorának, a Debreceni Egyetem díszdoktorának (doctor honoris causa) a pályafutása egyrészt orvosi, másrészt mezőgazdasági kísérleti kutatómunkához kapcsolódott. Az orvosi diplomával és praxissal rendelkező, kórbonctani, TBC-okozati, rizsnemesítési és termesztési, talaj és növénybiológiai, öntözési, talajtani, mikrobiológiai és agrokémiai kutatásokat végző Szelényi professzor életutját, mint kutató tudósét, három fő részre oszthatjuk: szövettani, rizskutatási, és a debreceni mezőgazdasági kutatói szakaszra, mely utóbbiból kiemelkedik a mycobacteriosissal kapcsolatos kutatási eredménye.


Fiatalkori évek

2. Szelényi Ferenc 1909. szeptember 4-én született Budapesten nagypolgári családban. Anyai ágon Joseph Haydn rokona. Mivel a nyarakat Sopronban illetve Ausztriában és Olaszországban töltötte rokonoknál, így németül és olaszul már gyermekkorában megtanult beszélni. Budapesten végezte az elemi iskolát. 14 éves korában családjával Sopronba költözött. A gimnáziumot saját kérésére édesanyja szülőhelyén, az ausztriai Eisenstadt-ban (Kismarton) végezte, mivel az volt a szándéka, hogy a Bécsi Egyetemre iratkozik be az orvos szakra.


Torinó

3. 1927-ben benyújtotta felvételi kérelmét a Bécsi Egyetem Orvosi Karára, azonban egy akkor életbe lépett törvény szerint, a külföldi állampolgároknak háromszoros tandíjat kellett fizetniük, diplomájuk Ausztriában nem volt érvényes, és nosztrifikálni sem lehetett, mely rendelkezés alól az Ausztriában érettségizettek kaphattak határesetben a dékántól felmentést. Ebből kifolyólag helyzete nagyon bizonytalanná vált. A nyarat rokonoknál Firenzében töltve azt a tanácsot kapta, hogy Olaszországban tanuljon tovább. Így a Firenzei Egyetem Anatómiai Intézetének professzora ajánlásával jelentkezett a Torinói Egyetem Anatómiai Intézetének igazgatójánal Levy professzornál. Nyelvismerete miatt az osztrák érettségi nosztrifikálására nem volt szükség, így a Torinói Egyetem Orvosi és Sebészeti fakultásának rendes hallgatója lett.

4. Olaszországban az orvos képzés akkor nem úgy mint nálunk 4, hanem 6 évet jelentett, eredeti disszertáció benyújtása és annak nyilvános megvédése mellett. Diplomájában az orvos-sebész doktor bejegyzés szerepel, mivel egyúttal sebészetet is tanult.

5. A második tanév befejezésekor, sikeres anatómiai vizsgája után egy megüresedés folytán, pályázattal lett az Anatómiai Intézet belső munkatársa, mely azzal a kötelezettséggel járt együtt, hogy a szövettan és szövettenyésztés korszerű vizsgálati módszereinek és technikájának elsajátítása után a pályázó részvételt vállal az intézet kutató munkájában. Így lett Szelényi Ferenc harmadéves medikus korától 7 éven át annak az intézetnek a tudományos munkatársa, mely akkor Európában a szövettenyésztés kutatóközpontjának számított.

Szövettani kutatásai

6. 25 milliméteres embriótól 86 éves életkorig vizsgálta, hogyan fejlődik és korosodás során, hogyan viselkedik az emberi máj epikuláris kötőszövetállománya. E vizsgálatok jelentőségét az adta, hogy több kórtanos az idősek májában tapasztalt kötőszövetszaporodást, az úgynevezett szenilis fibrózist élettani jelenségnek tartotta. Ezzel a téves felfogással ellentétben német és olasz szakfolyóiratokban közzétett vizsgálati eredményei egyértelműen bizonyították, hogy egészséges 80 évnél idősebb szervezetek májában kötőszövetszaporodás és így a szenilis fibrózis nem mutatható ki, tehát a májfibrózis kóros folyamatokra vezethető vissza.

7. A máj és a nyálmirigyek retikuláris kötőszövetének vizsgálati eredményei képezték doktori disszertációjának tárgyát.

8. 1932-ben kórbonctani vizsgálat során TBC fertőzést kapott. Ez a TBC vizsgálata felé orientálta kutatásait, melynek eredményeképpen 1935-ben a Torinói Egyetem Belgyógyászati Klinikájának, és a Kórtani Intézetnek felkérésére magyarországi körutat tett a "morbus hungaricus", vagyis a TBC okozati tényezőinek tanulmányozása céljából. Ezzel kapcsolatban hathatós támogatást kapott Fehér Dániel és Manninger Rezső nemzetközi hírű mikrobiológusoktól, Manninger G. Adolf neves mezőgazdásztól és Hank Olivér a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara főtitkárától. Lehetővé tették számára nem csak a TBC-gyógyászat akkori primitív kórházi vetületének vizsgálatát, hanem mezőgazdaságunk elmaradott helyzetének megismerését is. Felismerte, hogy a TBC nem járványügyi-közegészségügyi, hanem szociálpolitikai probléma, ami a mezőgazdasági és ipari munkások szomorú életfeltételeire és életmódjára, valamint az egészségtelen lakásviszonyokra, és az azzal járó nélkülözésekre vezethetők vissza.

9. 1935 augusztusában TBC-je hasüregi szórásként kiújult. Ennek hatására, valamint családi okok miatt úgy döntött, hogy hazatelepül. Fehér Dániel biztosította: amint az ausztriai szanatóriumot elhagyhatja, kutatási lehetőséget biztosít számára. A tervek szerint a torinói szövettenyésztés kapcsán szerzett tapasztalatok alapján nem állati, hanem növényi sejtszaporítással próbálkozott volna, mely akkor még megoldatlan kérdés volt, de erre sajnos az anyagi háttér hiánya miatt nem volt lehetősége.

10. Hazatérése után sebészorvosi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen (1950-től ELTE) nosztrifikálták.


A mezőgazdasági orientáció okai

11. Szelényi Ferenc sokévi kórházi és klinikai tapasztalatai során, valamint TBC-s betegként arra a felismerésre jutott, hogy az orvos gyógyító segélynyújtása sajnos igen viszonylagos, és eredményei bizonytalanok. Ezért az orvosi gyakorlat helyett a kutató-kísérleti munka, a megbízható, kézzelfogható eredmények világa felé fordult. A mezőgazdasági orientáció egyrészt az 1935. évi magyarországi tanulmányútjának tapasztalatai, másrészt Dr. Szelényi Lajos (1794-1888) orvos Tápiószele-i földbirtokosnak a végrendeletében foglaltakkal függ össze, aki jelentős vagyonából széleskörű jótékony célú alapítványt létesített, melynek kurátori tisztségét a Kultusz Minisztérium látta el. Ettől az alapítványtól függetlenül Szelényi Lajos végrendeletében a tápiószelei határban lévő birtokát örökös alapítványképpen az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek adományozta. A Földművelésügyi Minisztérium által jóváhagyott alapítólevéllel rendelkező Mintagazdasági Tanintézeti Alapítvány célja a következőkben lett meghatározva: a mezőgazdasági szakismeretek terjesztése, a tudomány és a tapasztalatok vívmányainak a gyakorlatban való kipróbálása, és a gyakorlati eredményeknek a gazdaközösségekkel való megismertetése. Ezért a gazdálkodás feltételeinek megteremtése után az alapitvány fő feladata a különböző kísérletek végzése, és ezek eredményeinek népszerűsítése, továbbá a már bizonyos ismeretekkel rendelkező gazdaifjak szakmai továbbképzése volt. Szelényi professzor az alapítványnak a tápiószelei Kísérleti Mintagazdaságra vonatkozó célkitűzéseit mezőgazdasági pályafutása során követendő példának tartotta, ugyanakkor mint édesanyja révén egyenesági rokon, addigi nevét (Frischmann) megváltoztatva, 1940-ben felvette a Szelényi nevet.


Rizs

12. Szelényi Ferenc 1936-1940 között a talajbiológiai vizsgálati módszerek elsajátítása után kutatásokat végzett, mint Fehér Dániel, a hazai talajmikrobilógiai kutatások iskolateremtő professzorának tudományos munkatársa a Műegyetem Soproni Növénytani Intézetében.

13. Fehér Dániel R-törvényével kapcsolatban -a talaj hőmérsékletének és víztartalmának szorzata adott talajban, adott határok között egyenesen arányos a talaj életfolyamatait jellemző értékkel- azt vizsgálta, hogy kedvezőtlen vízgazdálkodású, rossz vízvezető képességű tiszántúli erősen kötött savanyú réti agyagtalajokon változó vízadagok, hogyan befolyásolják a talaj ammonifikációját és nitrifikációját. Mivel a vizsgálat azt mutatta, hogy a talajban víz hatására igen magas ammónia és igen alacsony nitrát szintek voltak kimutathatóak, felmerült benne a kérdés hogy ezek a vízkárokra hajlamos kopár legelőkként hasznosított területek vajon nem alkalmasak-e rizs termesztésére, ugyanis Olaszországban erősen kötött agyagtalajokon termesztenek rizst, ahol az ammónia képezi a rizs kedvező nitrogénforrását.

14. Azzal kapcsolatban, hogy a hazai réti agyagtalajokon milyen víztartalom illetve milyen vízborítás mellett, hogyan fejlődik a rizs, 1937-1938-ban Sopronban üvegházi tenyészedény kísérletekkel, 1939-ben Varsányhelyen, 1940-ben pedig Méhkeréken szabadföldi kísérletekkel bizonyította, hogy kezdeti fenofázisában a rizsnek levegőre van szüksége. Így, ha a rizs aero viszonyok mellett csirázik és csak akkor lesz vízzel borítva, ha már erős gyökérzettel, és fejlett levelű szárképlettel rendelkezik, akkor biztosítva van az optimális fejlődés feltétele, és nem kell attól tartani, hogy a víz a növényt a talajból kimossa. A palántázás helyett egy új agrotechnikai eljárást dolgozott ki: nyirkos talajba géppel való vetés, vízborítás nélküli kelesztés, majd ezután árasztás. Ezzel gyakorlatilag lehetővé tette a rizs nagyüzemi termesztését, melynek eredménye a hazai rizstermesztés jelentős bővülése lett. A palántázás hazánkban 1 hónappal rövidebb tenyészidőt jelent mint vetés esetén, azonban nagy területek rizstermesztését ezzel a módszerrel megoldani nem lehet. Szelényi Ferenc az általa kidolgozott termesztési módszer mellett, a korán érő rizsfajták nemesítését tartotta célravezetőnek. A rizs magyarországi vetésterületének alakulása a Szelényi-módszer bevezetésének hatására:

1939: 28 hektár
1944: 5000 hektár
1948: 14 000 hektár

15. A tiszántúli öntözés fejlesztése és a rizstermesztés kérdésével kapcsolatban 1938 júliusában Fehér Dániel és Hank Olivér társaságában több mint 2 hetes olaszországi tanulmányutat tett. Megtekintették Felső-, és Közép-Olaszország főbb öntözéses mezőgazdasági és rizs-termesztő helyeit. Jártak a Modenai Mezőgazdasági Intézet-ben és kísérleti telepein, valamint a Vercelli rizskísérleti állomason. Az ott szerzett igen értékes tapasztalatok eredménye lett az az igen megfontolt együttműködés, melynek résztvevői a következők voltak: Soproni Növénytani Intézet, Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara, Fekete-Kőrösi Ármentesítő Vízrendező és Öntöző Társulat, Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG), valamint a Sarkadi Magyar Föld Rt. Gazdasága. Így került sor 1938-tól a Tiszántúli Öntözésügyi Közlemények és 1941-ben a MÁVAG közlemények kiadására. Így jött létre 1939-ben a Fekete-Kőrösi Ármentesítő Vízrendező és Öntöző Társulat részéről a Sarkadi Talajtani és Öntözési Kísérleti Állomás, és 1940-ben a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara részéről a Kisújszállási Növény és Talajélettani Kísérleti Állomás, melynek vezetését Frank Melanie látta el.

16. Szelényi Ferenc 1940-ben Fehér Dániel professzor javaslatára Kisújszállásra került, mivel tevőleges szerepe volt a Kísérleti Állomás létrejöttében, elsősorban a műszerezettség szempontjából, továbbá itt helyben tudta a rizskísérleteit végezni, a Sarkadi Kísérleti Állomás méhkeréki kísérleti telepén beállított rizskísérletét irányítani, és Fehér Dániellel és Frank Melanieval folytatni és befejezni azt a közös munkát, mely azt vizsgálta, hogy változó körülmények között a mikroszervezetek élettevékenysége, hogyan befolyásolja a talajok könnyen oldható nitrogén, foszfor és kálium forgalmát illetve tartalmát.
Rizsnemesítési célból hibátlan, igen korán érő rizstöveket gyűjtött, és vizsgálta azok jellemző tulajdonságait.

17. A történelem folyamán többször próbálkoztak hazánkban a rizs termesztésével, de ez mindig kudarcba fulladt a hazai éghajlati viszonyoknak megfelelő fajta hiánya miatt. Az úgynevezett "magyar rizs" elsősorban a Délvidéken termesztett bolgár rizsfajta volt. 1933-ban a Szegedi Növénytermesztési Kísérleti Állomás a világ különféle tájairól 103 rizsfajtát szerzett be, amiből a Turkesztánból származó "Dunghan-Shali" bizonyult a legmegfelelőbbnek. Szelényi Ferenc ebből nemesítette ki az első magyar rizsfajtákat.

18. A rizstermesztésre és a talajok vízgazdálkodására vonatkozó kutatásainak eredményeire való tekintettel 1941-ben a Sarkadi Talajtani és Öntözési Kísérleti Állomás vezetésére kérték fel.

19. Annak érdekében, hogy a hazai éghajlati viszonyoknak megfelelő, valamint korán érő, hibátlan, acélos rizs kerüljön termesztésre, nemesítő munkát végzett. Az ennek elérése érdekében alkalmazott "standard szelekciós metodika" tette lehetővé, hogy 1943-ban 3 általa nemesített rizsfajta az országban először állami fajtaelismerést kapott, mint eredeti hazai nemesített rizsfajták.

Törzsszámaik:

Ömirt 39.
Ömirt 210.
Ömirt 239.

További 5 fajtája feltétéles elismerésben részesült.

20. A fajták tulajdonosa az ÖMIRT (Öntözési, Mezőgazdasági és Ipari Rt.) volt. Az ÖMIRT hozta létre a Körös-vidéken 1940-ben az ország első rizstermesztő szövetkezetét. Szegényparasztokat alkalmaztak magas bérezéssel, jó termés esetén további részesedést biztosítva. Rizshántoló malmokat is létesítettek, vagyis elsőként e tőkés vállalkozás tett gyakorlati lépéseket a rizs hazai meghonosodása érdekében, egyúttal szociális szempontokat is szemelőtt tartva.

21. Az általa nemesített rizs mintáival az 1940-es évek végén egy hivatalnok illegálisan nyugatra távozott, így történhetett meg, hogy Dél-Afrikában egy mezőgazdasági kiállításon e rizs világelső helyezést ért el. Az 1950-es években a szakértelem hiánya miatt a fajták leromlottak. 1963-ig termesztették őket. A Szelényi-féle rizs ma már nem létezik.


További kutatásai Sarkadon

22. Savanyú réti agyagtalajokon vizsgálta, hogy a rizs mellett a cukorrépa, kukorica, napraforgó, lódihere és szója számára milyen öntözési mód és vízadag biztosít kedvező életfeltételeket. Ezen, de különösen az 1941. évi tavaszi belvízkárok kapcsán végzett vizsgálatai egyértelműen azt mutatták, hogy a talajok tömegszázalékában mért nedvesség alapján nem lehet a víz élettani hatására következtetni. Ezért tért át a talajok relativ víz és levegő tartalmának meghatározására, ami megmutatja, hogy a víz hatására tér és idő függvényében, hogyan változik a pórustérfogat víz-levegő aránya, ami a számok tükrében mutatja ki a mindenkori növényi és talajélettani feltételeket, illetve körülményeket. A vizsgálatok bizonyították, hogy ha a pórustérfogat relatív levegő tartalma a bő csapadék, túlöntözés, vagy árvíz, belvíz hatására huzamosabb ideig közel 10%, vagy annál kisebb, akkor ez a rizs kivételével a növények pusztulásához vezethet.

23. Mivel a vízkárok elhárítása, a vízhiányok pótlása illetve a vízadagok számítása szempontjából ismerni kell a talajok térfogatszázalékos nedvességét és pórustérfogatát, ezért tért át a talajok tér és idő függvényében változó fajlagos szabadföldi víztartóképességének vizsgálatára, és ezzel kapcsolatban vezette be az úgynevezett keretbeázási módszert, mely a vízadagok meghatározására -kizárólag kísérleti célból alkalmazva-, igen megfelelőnek bizonyult.

24. A talajoltással kapcsolatos vizsgálatai kimutatták, hogy egyrészt a szója számára a poroltóanyagok a leghatékonyabbak, másrészt a talajoknak azotobacterekkel való oltása szükségtelen, mivel a talajjavítás hatására javulnak a mikrobiológiai életfeltételek, és ez önmagában serkenti a talajban lakó azotobactereknek a szaporodását.

25. A savanyú talajok meszezésének kísérlete azt mutatta, hogy ha a cukorgyári mésziszappal végzett meszezést istállótrágyázással és nitrogen plussz foszfor alaptrágyázással együtt alkalmazzuk, akkor a hagyományos hidrolitos aciditás és kötöttség szerint számított mészadagok felével szignifikáns terméstöbblet érhető el cukorrépánál és kukoricánál.


Újra az orvosi pályán

26. 1943 végén kénytelen volt lemondani a Sarkadi Kísérleti Állomás vezetői tisztéről. 1944 elejétől júliusig Budapesten a Sarkadi Magyar Föld Rt. cégvezetője, és az Öntözési, Mezőgazdasági és Ipari Rt. (ÖMIRT) rizsnemesítője. 1944 júliusától munkaszolgálatra viszik, de TBC-je miatt rövidesen haza engedik. Visszatérve a fővárosban bujkál, majd 1944 december végétől a Svéd Vöröskereszt védelme alatt Budapest ostroma idején vezeti annak gellérthegyi (Mihály utcai), majd az ostrom után a Nagyajtai utcai szükségkórházát.

27. Mivel a Földművelésügyi Minisztérium számára kísérleti lehetőséget biztosítani nem tudott, viszont az Egészségügyi Minisztérium a TBC területén szerzett sokéves kórházi és klinikai tapasztalatai, valamint külföldi kapcsolatai miatt segítségét kérte, ezért 1945 júniusától 1947 júniusáig Dr. Kovács Ferenc professzor mellett a János Kórházban lévő Tüdőgyógyászati Klinikán először kórházi segédorvos, majd klinikai tanársegéd és ugyanakkor laborvezető is volt.


Vissza a mezőgazdasághoz

28. 1946 augusztus elején az Agrártudományi Egyetemről Doby Géza professzor megbeszélésre hívta. Közölte vele, hogy a megalakult Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának mosonmagyaróvári és keszthelyi osztályain a jövő tanévben létesülő talajtani tanszékeire egyetemi tanári állást hirdetnek. Doby professzor tantestületi professzorokkal folytatott megbeszélésére hivatkozva azt javasolta, hogy pályázza meg a mosonmagyaróvári helyet. E javaslatot megfogadva lett 1947. május 19-én a mosonmagyaróvári talajtani tanszékre egyetemi tanárnak kinevezve.


Debrecen

29. Az öntözéssel kapcsolatos kutatási feladatok könnyebb ellátása érdekében kari felkérésre 1949. január 1-én áthelyezték a Debreceni Osztály Talajtani Tanszékére. Az egyetem vidéki osztályait még ez év márciusában megszüntették. Így 1949 áprilisától 1953 júliusáig, az agrárfelsőoktatás újjászervezéséig, a Debreceni Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Agrokémiai Osztályát vezette.

30. 1953 júliusától -mint az újonan létesített Debreceni Mezőgazdasági Akadémia szervező bizottságának tagja-, megbízták a Kémiai-Talajtani Tanszék szervezésével és vezetésével. Ettől kezdve 1976-ban történt nyugdíjaztatásáig megszakítás nélkül teljesített szolgálatot a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, illetve annak főiskolai és akadémiai elődjénél. 1953-1964 között a Kémiai-Talajtani Tanszék, 1964-1972 között pedig a Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.

31. 1956-1965 között a tanszékvezetői feladatok mellett mint igazgatóhelyettes, majd mint rektorhelyettes látta el a kutatás irányításával, szervezésével és a tudományos kiadványok szerkesztésével kapcsolatos feladatokat is.

32. 1976. szeptember 15-én, 67 éves korában vonult nyugdíjba. Ettől kezdve haláláig 1991 májusáig a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, mint nyugalmazott egyetemi tanár, szaktanácsadói és kutatói munkát végzett.


Kutatások Debrecenben

A 42 éves debreceni kutatómunka eredményeiből csak a legfontosabbak kiemelve.

33. Manninger G. Adolf professzorral közösen tervezett és értékelt országos elővetemény műtrágyázási kísérleti eredmények azt mutatták, hogy a műtrágyák érvényesülését nem csak a talajadottságok, hanem az elővetemények utóhatása is befolyásolja, amint azt a későbbi laboratóriumi érlelési vizsgálatok is bizonyították.

34. A talajok oldható tápanyaggazdálkodásának vizsgálatára olyan szabadföldi gyorsmeghatározásra és laboratóriumi vizsgálatra is alkalmas kolorimetriás módszert dolgozott ki, ami egy oldószerrel, egy szürletben teszi lehetővé a talaj nitrát, ammónia, nitrit és oldható foszfor tartalmának a meghatározását.

35. A savanyú talajok meszezésével kapcsolatos sarkadi tapasztalatokat illetően laboratóriumi és szabadföldi kísérletekkel bizonyította, hogy ha a meszezést istállótrágyázással, valamint nitrogén plussz foszfor alaptrágyázással kapcsoljuk egybe, akkor cukorrépánál, kendernél és rozsos bükkönynél a hidrolitos aciditás és a kötöttség alapján számított mészadagok felével, esetenként negyedével, szignifikáns terméstöbblet érhető el.

36. A talajjavító hatású mészhumátos istállótrágyázással kapcsolatos sokévi szabadföldi fénykamrában végzett tenyészedénykísérletei, valamint az új szabadföldi trágyakezelési módszerének vizsgálati eredményeivel bizonyította, hogy a hagyományos istállótrágyához viszonyítva jelentősen csökkenthető az erjedési és tápanyagveszteség, és az adalékanyagok mennyiségétől függően 50-től 100%-ig növelhető a trágyahozam. Azonos mennyiségű istállótrágyához viszonyítva a mészhumátos szervestrágyákkal következetesen jelentős szignifikáns terméstöbblet mutatható ki, amely nem csak a kedvezőbb tápanyagellátásra, hanem a mész jelenlétében végbemenő humifikációs folyamatok során képződő igen kedvező fitodinamikus hatású szerves anyagokra, úgymint hormonokra, vitaminokra, kelátokra, stb. vezethető vissza.

37. A talajok vízgazdálkodásával kapcsolatban vizsgálta, hogy melyek a vízkárokra hajlamos talajok. Mivel az általa Sarkadon bevezetett szabadföldi keretbeázási módszer az üzemekben nagy számban nem alkalmazhatóak, ezért olyan tömeg meghatározására alkalmas laboratóriumi vizsgálati metodikát dolgozott ki, ami szintenként vett homogenizált légszáraz talajmintákból kiindulva, megszabott szitafrakciókkal készített talajoszlopokon vizsgálta, hogy idő függvényében a felületi vízborítás hatására, hogyan változik a beázás mértéke és annak átlagsebessége, valamint az átnedvesedett réteg relatív levegőtartalma. E vizsgálati metodika alkalmazásával pontosan meghatározható, hogy melyek a vízkárokra hajlamos talajok, ahol a vertikális vízmozgás során huzamosabb ideig légszegény életkörülmények adódnak, ami a növények pusztulásával járhatnak, és ami igen óvatos többszöri kisadagú öntözéssel háríthatók el.

38. Mivel a talaj pórustérfogatának meghatározásához ismerni kell a talaj sűrűségét, és ezzel kapcsolatban igen eltérőek a nézetek (tényleges fajsúly - nem tényleges fajsúly), és mivel a víz talajtani hatását figyelembe véve a vízben mért fajsúlyt tekintette reálisabb értékmérőnek, és nem az apoláros folyadékban meghatározott értéket, a helyzet tisztázása érdekében olyan kétnyomatú, csavarmenetes, perforált préskoronggal ellátott bilaterális talajprést szerkesztett, amellyel vízzel telített és maximálisan komprimált talajmintákon meghatározta a talajok sűrűségét. A nagyszámú vizsgálati adat alapján a sűrűség standard értéke 2,6-nak adódott. Talajprése találmányként lett bejegyezve.


Mycobacteriosis 

A TBC fertőzés láncolatának talajmikrobiológiai vizsgálata


39. A 20. század közepétől szaporodott azon tüdőbetegek száma, akiknek köpetéből olyan mycobacteriumok voltak kitenyészthetők, amelyek alaki és élettani vonatkozásban eltértek a klasszikus kórokozóktól, és amelyeket ezért az úgynevezett atypusos mycobacteriumok közé soroltak. Ez a probléma annak vonatkozásában merült fel, hogy az orvostudomány felismerte az egyszerű köpetvizsgálat elégtelen voltát, és ezzel együtt a köpetekből való tenyésztés szükségességét. Szelényi Ferenc egykori klinikai gyakorlatában több olyan esettel találkozott, amikor a beteg köpetéből atypusos mycobacteriumokat tenyésztett ki, melyek állatkísérletekben negatívak voltak. Ebből kifolyólag nem lehetett tudni, hogy ezek kórokozók-e, vagy sem? Közeli barátjával Berencsi Györggyel a Debreceni Tüdőgyógyászati Klinika labor főorvosával ebben a témában folytatott beszélgetése során felvetődött az a kérdés, hogy ezek a mikroszervezetek honnan származnak, eredetük vajon nem talajokban, állati ürülékekben keresendő-e? Tekintettel arra, hogy a nemzetközi talajmikrobiológiai szakirodalomban csak szórványos utalás volt található a talajokban lévő mycobacteriumokra vonatkozóan, és ezek izolálására nem létezett megbízható módszer, Szelényi professzor maga vállalkozott a kérdés megválaszolásához szükséges metodika kidolgozására. Így indult el 1966-ban "A TBC fertőzés láncolatának talajmikrobiológiai vizsgálata" nevű program. E nagy jelentőségű probléma megoldására Szelényi professzor igen alkalmas volt, hiszen egy személyben a TBC-t illetően több éves klinikai tapasztalatokkal rendelkező orvos, másrészt évtizedek óta talajmikrobiológiai kutatómunkát végző talajbiológus volt.

40. Mivel a talajokban élő mycobacteriumokra vonatkozó ismeretek igen hézagosak voltak, és nem volt megbízható vizsgálati módszer azok izolálására, ezért annak vizsgálatára, hogy a talajokból milyen és mennyi mycobacterium tenyészthető ki, petricsészében agarral merevített specifikus táptalajt, és a társfertőzések elhárítására olyan dekontaminálási eljárást alkalmazott, amely a mycobacteriumokon kívűl a talajokban élő többi aerob mikroszervezet fejlődését gátolja. Ez az általa kidolgozott úgynevezett "izolálási és tenyésztési standard metodika" tette lehetővé egyfelől talajhigítással a prímkultúrák számszerű meghatározását és zavartalan izolálását, másfelől az így nyert tiszta törzstenyészetek taxonómiai vonatkozásban fontos alaki és élettani tulajdonságainak, biokémiai aktivitásának, és tuberkulostatikumokkal, antibiotikumokkal szemben tanúsított érzékenységének standard módszer szerinti vizsgálatát. A talajokból 45, a nemzetközi szakirodalomban addig ismeretlen mycobacterium törzset tenyésztett ki. Az izolált tiszta törzstenyészetek taxonómiai tulajdonságainak rendszerezése és azonosítása érdekében erre alkalmas kódrendszert dolgozott ki. Ezen mycobacterium törzsek jelentős része morfológiai vonatkozásban, alaktani tekintetben megtévesztően hasonlítanak azokhoz a klinikai tenyészetekhez, amelyeket fertőző betegek váladékának vizsgálata során nyertek.

41. Annak vizsgálata során, hogy ökológiai tényezők hatására, hogyan változik a talajlakó mycobacteriumok száma és spektruma, arra a megállapításra jutott, hogy talajélettani vonatkozásában a mycobacteriumok zsírszerű anyagok lebontásában és nyílt szénláncú paraffinsorozat magas homológiai hasznosításában vesznek részt.

42. Miután metodikája szervestrágyák vizsgálatára is alkalmasnak bizonyult, a Debreceni Állategészségügyi Intézet valamint a Budapesti Országos Állategészségügyi Intézet felkérésére vizsgálta a tuberkulin pozitív sertések és szarvasmarhák bélsármintáiból kitenyészthető mycobacteriumokat. Megállapította, hogy a sertések bélsármintáiból 15, a szarvasmarhák mintáiból pedig 10, egymástól eltérő tulajdonságú mycobacteriumtörzs volt kitenyészthető, amelyek taxonómiai vonatkozásban mind azonosíthatóak voltak a talajokból származókkal, és így a vizsgált esetekben kórokozókat kimutatni nem lehetett. Az eredmény vágóhídi esetekkel összhangban arra a következtetésre vezettek, hogy a poros talajjal szennyezett takarmány útján a sertések és szarvasmarhák bélrendszerébe és onnan a nyirokrendszeren keresztül a nyirokcsomókba jutó nem kórokozó mycobacteriumok ott olyan gyulladást okozhatnak, amely a BCG-hez hasonlóan áthangolja a szervezetet, és így az a szokványos tuberkulin próbára pozitívan reagál. Ez az úgynevezett paraallergiás pozitív tuberkulin reakció a fertőzés látszatát kelti, ami azzal cáfolható, hogy az egész szervezetben néhány gyulladt nyirokcsomón kívűl más kóros elváltozás nem mutatható ki, és a bélsárból kórokozók nem tenyészthetők ki.

43. Mivel a mycobacteriosissal kapcsolatos kutatásokat személyi és anyagi támogatás nélkül nem tudta folytatni, ezért a kutatás összes tiszta törzstenyészeteit eredeti és liofilizált állapotban a Budapesti Állategészségügyi Intézetnek adta át további kutatási célokra.

44. Szelényi professzor eredményei alapján az akkor már a Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségügyi és Járványtani Intézetének vezetését ellátó Berencsi György professzorral közösen, több közleményben felhívták a klinikai diagnosztika figyelmét arra a fontos eredményre, mely szerint a vizsgált mycobacterium törzsek közül több olyan lassan növő 37 C fok mellett jól, de 45 C fok mellett már nem fejlődő INH és PAS refrakter törzset találtak, mely makro- és mikromorfológiai szempontból megtévesztő hasonlóságot mutattak a Mycobacterium Tuberculosissal. Ezért ha a beteg köpetéből eredetileg mycobacteriumok nem voltak kitenyészthetők, de később a hörgőváladék INH és PAS refrakter mycobacteriumokat ürített, akkor a klinikai diagnosztikának fel kell tenni a kérdést: ezek kórokozók-e vagy sem? Feltételezhető, hogy zárt pulmonális TBC folyamat esetében, igen poros környezeti körülmények mellett a kórokozókhoz hasonló, de nem fertőző talajlakó szaprofita mycobacteriumok jutottak be és ürülnek a hörgőkből, és ez állatkísérletekkel, illetve az ehhez szükséges taxonómiai vizsgálatokkal tisztázandó, ugyanis egyáltalan nem közömbös, hogy a porból származó mycobacteriumok okozta látszatbetegség miatt valakit TBC-s betegnek nyilvánítanak-e, vagy sem.

45. Élete utolsó éveiben Bocz Ernő professzorral közösen kidolgozta a talajjavító mészhumátos szervestrágyázás újabb eljárását, mely találmányként lett bejelentve.


Közélet

46. 1950-ben jelentős vagyonát államosították.

47. 1951-ben kérelmezte a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottságától egyszerűsített úton a doktori címet, de 1952-ben csak kandidátussá nyilvánították. A doktori eljárás engedélyezésére csak 1988-ban kerülhetett sor.

48. A Magyar Mikrobiológiai Társaság (MMT) alapító vezetőségi tagja.

49. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Hajdú-Bihar megyei Szervezetének alapító tagja, 1952-1964 között elnöke, 1964-1980 között társelnöke, 1980-tól haláláig tiszteletbeli elnöke.

50. 1952-től tagja az Agrártudományi Egyesületnek.

51. Nagy Imre 1953-as hatalomra jutása után, 1954-ben egy ciklusra képviselői feladatot vállalt a Hajdú-Bihar megyei Tanácsban.

52. Az 1956-os eseményekben, mint bármely néven nevezett erőszak elutasítója, nem vett részt. Meggyőződése volt, aminek október 23-án hangot is adott a hallgatók előtt, hogy a szovjet hadsereg leveri a felkelést, amit a hatalom terrorja fog követni.

53. 1960-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, mint kandidátus doktorrá avatták.

54. 1963-ban az enyhülés után, egy ciklusra képviselői feladatot vállalt a Debreceni Városi Tanácsban, és mint párton kívüli képviselő, a debreceni villamosvonalak akkori felszámolása ellen foglalt állást. Megalapozott érvei ellenére, a közgyűlés a két párton kívüli képviselő ellenszavazata mellett, egy vonal kivételével felszámolta a város jól kiépített villamoshálózatát.

55. 1983-tól a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságában tagja volt a Mezőgazdasági Szakbizottság Növénytermesztési Munkabizottságának.


Záró gondolatok

56. A Debreceni Agrártudományi Egyetem 1978 óta ítéli oda a "doctor honoris causa" címet, amellyel az Egyetem csak kivételes esetekben él, a tudomány valamely ágában kimagasló eredményeket elért, köztiszteletben álló tudósnak ítélve oda ezt a legmagasabb kitüntetést. Szelényi professzor 1984-ben részesült e megtiszteltetésben kimagasló kutatási eredményeinek, és példás oktató és nevelő munkájának elismeréseként, melyet pályafutása egyetlen elismerésének tartott.

57. Ami a kísérleti kutatómunkát illeti, azzal kapcsolatban mindig a gyakorlati követelményeket és célkitűzéseket tartotta szemelőtt. Meggyőződése szerint a sikeres kutatáshoz igen szorgalmas és körültekintő munkára, az eredmények igen lelkiismeretes ellenőrzésére és tárgyilagos értékelésére van szükség.

58. A kutatómunka jövője szempontjából fontos feladatnak tekintette az érintett szakterületek hatékony együttműködését, a korszerű műszerellátottság biztosítását, és nem a kutatók, hanem az igen jól képzett, és lelkiismeretes laboránsi segédszemélyzet létszámának a növelését.

59. Pályája során több mint 100 tudományos közleményt adott ki.

60. Dr. Dr. Dr. Szelényi Ferenc a mezőgazdasági tudomány doktora, egykori rektorhelyettes és tanszékvezető, nyugalmazott egyetemi tanár életét Debrecenben 1991. május 18-án egy 10 emeletes lakótelepi panelház önkormányzati lakásának bérlőjeként fejezte be.


Megjegyzés

A Debreceni Agrártudományi Egyetem jogelődje a Nagyerdő északi oldalán elterülő Pallag-Pusztán működő Mezőgazdasági Akadémia volt. Szelényi professzor itt élt és dolgozott 1949-1953 között. A 21. században Debrecen-Pallag egyik utcáját róla nevezték el Szelényi Ferenc utcának.


Függelék 

Szelényi Ferenc fellelhető publikációi


A következő könyvtárak katalógusaiban találtam publikációkat:

A Debreceni Egyetem Könyvtáraiból (a továbbiakban DEENK) a következőkben: Agrártudományi Könyvtár (a továbbiakban AK), Bölcsészettudományi és Természettudományi Könyvtár (a továbbiakban BTK), és a Kenézy Élettudományi Könyvtárban (a továbbiakban KÉK).
(Az AK és a BTK esetében a cédulakatalógust is átnéztem.)

Az Országos Széchenyi Könyvtár (a továbbiakban OSZK) elektronikus katalógusában.

A Szent István Egyetem Könyvtárainak közös elektronikus katalógusában, ahol az Állatorvostudományi Könyvtárban (a továbbiakban ÁOK) találtam publikációt.


Publikációk (49 publikáció)

Az éghajlat és időjárás szerepe a rizstermesztés terén. Társszerző: Frank Melanie. Különnyomat az Öntözésügyi Közlemények 1940. évi 2. számából. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1941. (AK, OSZK)

Az öntözéses gazdálkodás irányelvei. Társszerzők: Hank Olivér és Frank Melanie. MÁVAG közlemény, 1941. (OSZK)

Újítási javaslat "Mészkarbonátos trágyaerjesztéssel" kapcsolatban. A Földművelésügyi Minisztérium újítási tanúsítványa. Pallagpuszta - Budapest. 1951. (AK)

Mészkarbonátos trágyaerjesztés. Kutatási Téma zárójelentése. Pallagpuszta. 1952. (AK)

Laboratóriumi vizsgálati módszer a talajok levegő- és vízgazdálkodási adottságainak meghatározására. 1954. (BTK, OSZK)

Ásványi N-vegyületek és oldható P meghatározása egy oldószerrel. Társszerzők: Martin Béla és Végh Fózsefné. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1955. (BTK)

Milyen tényezők hatására változik a talajok oldható foszfortartalma? Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1955. (BTK)

Adatok a talajoltás kérdéséhez. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1955. (BTK)

Adatok a leromlóban lévő mezőségi talajok meszezésének kérdéséhez. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1956. (AK, BTK)

A hortobágyi vizesugar kísérletek eredményei. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1956. (AK, BTK)

Vizsgálati eredmények azotobacterek N-kötőképességére vonatkozóan. Társszerző: Helmeczi Balázs. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1956. (AK, BTK)

Az országos elővetemény műtrágyázási kísérletek eredményeinek értékelése. Társszerző: Manninger G. Adolf. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1956. (AK, BTK)

A rizs táplálóanyagszükséglete a fejlődés különböző szakaszaiban. Társszerző: Titkos Istvánné. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1956. (AK, BTK)

A lúgban oldható humuszanyagok oxidimetriás meghatározásának módszere. Társszerzők: Bartha Lászlóné és Helmeczi Balázs. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1956. (AK, BTK)

A savanyú talajok meszezésének elvi alapjai. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1957. (AK, BTK)

A talajok levegő- és vízgazdálkodására vonatkozó újabb módszertani vizsgálatok eredményei. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1957. (AK, BTK)

A túlöntözés veszélyének kérdése a laboratóriumi vizsgálatok tükrében. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1957. (AK, BTK)

Szikes talajok megjavítása vizesugarolással. MTA Agrártudományok Osztályának Közleménye, 1957. (BTK, OSZK)

Mészkarbonátos trágyaerjesztés kísérleti eredményei. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1958. (AK, BTK) (Különnyomat: 1960. OSZK)

Különböző töménységű sóoldatok hatása a talajok vízgazdálkodására. Tóth Gyulával közösen. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1958. (AK, BTK) (Különnyomat: 1960. OSZK)

Laboratóriumi istállótrágyaerjesztési kísérletek módszerei és eredményei. Tóth Gyulával közösen. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1958. (AK, BTK) (Különnyomat: 1960. OSZK)

A kutatómunka szervezeti kérdései a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián. Felsőoktatási Szemle, 1959. (BTK, OSZK, ÁOK)

A talajok levegő- és vízgazdálkodásának új laboratóriumi vizsgálati eszköze. Társszerző: Loch Jakab. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1960. (AK, BTK) (Különnyomat: 1962. OSZK)

A talajok vízbefogadóképességének és zsugorodásának vizsgálata változó térfogatsúlyviszonyok mellett. Társszerző: Loch Jakab. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1960. (AK, BTK) (Különnyomat: 1962. OSZK)

Az antibiózis kérdésének vizsgálata azotobactereknél. Társszerző: Helmeczi Balázs. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1960. (AK, BTK) (Különnyomat: 1962. OSZK)

Új szerkesztésű talajmintavevő műszaki leírása. Társszerző: Varga Frigyes. Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1960. (AK, BTK) (Különnyomat: 1962. OSZK)

Mésszegény talajok javításának gazdaságos üzemszerű megoldási lehetőségei. Társszerző: Gönczi Iván. Debreceni Agrártudományi Főiskola Gyakorlati Szaktanácsadójából különnyomat, 1963. (BTK, OSZK)

Mészkarbonátos ásványihumusztrágyák hatásmechanizmusának vizsgálata. 1967. (OSZK)

A talajok tápanyaggazdálkodásának vizsgálata laboratóriumi érlelési kísérletek tükrében. Társszerző: Tarr László. 1967. (OSZK)

Jelentés az olasz mezőgazdasági szakoktatás és kutatás tanulmányozásáról. A tanulmányút időpontja: 1968. január 28 - február 5. Társszerzők: Mészöly Gyula és Szűcs Kálmán. Erdészeti és Faipari Egyetem, 1968. (AK)

A vegyszeres talajjavítás és trágyázás időszerű kérdései. 1968. (AK)

Mészkarbonátos szervestrágyák kezelési módszerei. Tanulmány. 1969. (AK)

Versuche zur Isolierung und Züchtung von im Böden lebenden Mykobakterien: methodischer Beitrag. Társszerző: Berencsi György. A mycobacteriosissal kapcsolatos kutatási eredmények nemzetközi publikációja. A "Zentralblatt für Bakteriologie, Parasitenkunde, Infektionskrankheiten und Hygiene" című kiadvány alapján készült különnyomat. Jena. Fischer Verlag, 1970. (OSZK)

Útijelentés Szelényi Ferenc ausztriai tanulmányútjáról, 1970. május 10-21. 1970. (AK)

Útijelentés Szelényi Ferenc ausztriai tanulmányútjáról, 1970. október 10-24. 1970. (AK)

Neue Untersuchungsmethoden des Wasser- und Lufthaushaltes, der Böden. A "Tagung der Österreichischen Bödenkundlichen Gesellschaft in Wien" alkalmából 1970. október 21-én elhangzott előadás szövege. DATE, 1971. (AK, OSZK)

Talajjavító anyagokkal együtt kezelt istállótrágya hatásának vizsgálata. Kutatási jelentés. 1971. (AK)

A talajok és szervestrágyák saválló mycobacteriumainak vizsgálata a TBC fertőzés és a mycobacteriosisok szempontjából. Kutatási jelentés. 1971. (AK)

Útijelentés Szelényi Ferenc ausztriai hivatalos kiküldetéséről, 1971. december 4-11. 1971. (AK)

A talaj optimális víz- és táplálóanyag ellátásának együttes kutatása című feladatterv áttekintése. A szerzőcsoport vezetője. 1972. (AK)

Versuchsergebnisse der Rifampicinresistensprüfung der von Böden isolierten Mykobakterien. Társszerző: Berencsi György. 1972. (AK, OSZK)

Talajtani Alapismeretek I. Általános talajtan. Társszerző: Filep György. Egyetemi jegyzet. DATE Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék. 1975. (AK, BTK, OSZK)

A talajok foszformobilitására vonatkozó vizsgálati eredmények. 1976. (OSZK)

Selektive Verhütung mykotischer Mischinfekte der Mykobakterien. Társszerző: Szepessy István. 1982. (AK, OSZK)

Forschungsbericht über Vorkommen, Eigenschaften der in Böden lebenden Mykobakterien und ihre veterinärmedizinische Beziehung. Társszerző: Berencsi György. 1983. (AK, OSZK)

A talajok víz- és levegőgazdálkodására vonatkozó vizsgálati elvek és módszerek kritikai értékelése. Társszerző: Szász Gábor. DATE Tudományos Közleményeinek Különkiadványa. 6. szám. 1987. (AK, OSZK)

A talajokban élő mycobacteriumok állategészségügyi kapcsolata. Társszerző: Berencsi György. DATE Tudományos Közleményeinek Különkiadványa. 7. szám. 1987. (AK, KÉK, OSZK, ÁOK)

A mészhumátos szervestrágyázás elvei, módszerei és kísérleti eredményei. DATE Tudományos Közleményeinek Különkiadványa. 8. szám. 1988. (AK, OSZK)

A talaj javításának, s egyes tulajdonságainak elméleti és gyakorlati kapcsolata. Doktori értekezés tézisei. 1988. (AK)


Kiadványok, melyekben szerkesztőként, vagy egyéb módon van feltüntetve (39 kiadvány)

Gyors talajkémiai vizsgálatok. Sík Károly, Szelényi Ferenc és Székely Ákos által magyarországi talajvizsgálatokra kidolgozott félmikro kémiai talajvizsgálati módszerek. Írta: Székely Ákos. 1956. (AK, BTK)

A mezőgazdasági akadémiákon oktatandó Mikrobiológia c. tantárgy programja. Összeállító. 1957. (OSZK)

A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1959. Szerkesztőtag. (AK, BTK)

A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Gyakorlati Szaktanácsadója, 1. füzet. Szerkesztőtag. 1959. (AK, KÉK, OSZK)

A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Gyakorlati Szaktanácsadója, 2. füzet. Szerkesztőtag. 1960. (AK, KÉK, OSZK)

A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia 1960. évi kutatási jelentése. Társszerkesztő: Sziki Gusztáv. 1961. (AK)

A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Tudományos Évkönyve, 1961. Szerkesztőtag. (BTK)

A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Gyakorlati Szaktanácsadója, 3. füzet. Szerkesztőtag. 1961. (KÉK, OSZK)

A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia Gyakorlati Szaktanácsadója, 4. füzet. Szerkesztőtag. 1962. (KÉK, OSZK)

Szervesanyag utánpótlás Hajdú-Bihar megye mezőgazdaságában. A Hajdú-Bihar megyei Mezőgazdasági és Üzemszervezési Technikai Tanács 1963. november 18-án tartott kibővített űlésének vitaanyaga. 1963. (AK)

A Debreceni Agrártudományi Főiskola Gyakorlati Szaktanácsadója, 5-8. füzet. Szerkesztő. 1963-1966. (KÉK)

A Debreceni Agrártudományi Főiskola Tudományos közleményei. 15 tudományos közlemény, és 8 tudományos évkönyv felelős szerkesztője 1963 és 1970 között. (OSZK)

A Debreceni Agrártudományi Egyetem prognosztikai javaslata az agrármérnök-képzés további fejlesztésére és korszerűsítésére. A szerkesztő munkabizottság vezetője. 1970. (AK)

Biogázra vonatkozó adatok. Szerkesztő. 1983. (AK)


Jegyzetek

- A DEENK-ban fellelhető publikációk közül kettő található meg az elektronikus katalógusban: a 42. és 47. pontban szereplők.

- Elütési hiba miatt ez idő szerint mindkét említett kiadvány Szeléni Ferenc név alatt található.

- A DEENK-ban fellelhető kiadványok közül, melyeknél szerkesztőként van feltüntetve, a 11-15. pontban lévők találhatók meg az elektronikus katalógusban.

- Nagy valószínűséggel több publikációja lelhető még fel azokban a kiadványokban, melyeknél csak szerkesztőként van feltüntetve, illetve a DATE és elődjei 1953-1991 közötti tudományos közleményeinek különböző kiadványaiban, és más (pl. Felsőoktatási Szemle) kiadványokban, ahol név nincs feltüntetve a katalógusokban. Ugyanez lehet a helyzet a különféle 1953 előtti kiadványoknál, illetve a külföldön publikált írásainál. Ezek összegyűjtése alapos könyvtári kutatást igényelne.


Felhasznált források

Vermes László beszélgetése Dr. Szelényi Ferenccel. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar által készített interjú. 1988. november 17. Hangkazetta.

Szelényi Ferenc - Berencsi György: A Talajokban Élő Mycobacteriumok Állategészségügyi Kapcsolata. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Tudományos Közleményeinek Különkiadványa. 7. szám, 1987.

Szelényi Ferenc - Filep György: Talajtani Alapismeretek I. Általános talajtan. Egyetemi jegyzet. Agrártudományi Egyetem Debrecen. Talajtani és Mikrobiológiai Tanszék, 1975.

Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8, 1985.

Ferenczy Lajos - Zsolt János: Mikrobiológia. Egységes egyetemi jegyzet a természettudományi karok számára. Tankönyvkiadó, 1991.

Visszaemlékezéseim és személyes beszélgetéseim Szelényi professzorral és feleségével.


Megjegyzés

Készült Szelényi Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából.


Befejezve: 2009. szeptember 4-én.



Link

Torinó

Sopron

Debrecen

Korabeli publikáció



2010. február 23.