"Nem az erősebb jogának, hanem a jog erejének kell érvényesülnie." (Joseph Ratzinger)
Bevezetés
1. A modern demokrata despoták mindig a nép akaratára és érdekeire hivatkoznak, amikor a jogállamiság lebontásán munkálkodnak. Hitler, 1931. december 13-án: "ha jogszerűen kerülünk hatalomra, utána már mi határozzuk meg, mi jogszerű (...) [hiszen] minden hatalom a néptől származik."
2. A nyugati civilizáció egy ezzel teljességgel ellentétes gondolkodásmódon alapul. Az európai jogkultúra lényege a jogállam, ahol a jog a hatalmon lévők felett áll, megsértése a legitimáció elvesztésével jár együtt. Dante: A jog az "egyik embernek a másikhoz való dologi és személyes viszonya, melynek sértetlen megtartása megőrzi, meg nem tartása pedig megrontja az emberi társadalmat." Isidorus: "A törvény a nép alkotmánya, amely szerint a vének a néppel együtt valamit szentesítettek."
3. Írásomban a hatalom joghoz való eltérő viszonyát viszgálom a Harmadik Birodalom, Aquinói Tamás, a Katolikus Egyház, Habermas és Ratzinger (XVI. Benedek pápa) állásfoglalásainak bemutatásával. Ezzel kívánom alátámasztani véleményem, amely szerint az Orbán-rendszer joggyakorlata kilép a keresztény gyökerű európai hagyományból, és a nemzetiszocialista felfogáshoz közelít.
Nemzetiszocializmus
4. A náci gyakorlatban tetten érhető az ázsiai szellem uralma. Nem véletlen, hiszen Hitler Helena Blavatsky ezoterikus tanításának hatása alatt állt, aki Amerikába települt oroszországi német volt. Blavatsky a Teozófiai Társulat alapítója, pecsétjében látható a horogkereszt, ami elsősorban ázsiai (indiai) jelkép. Blavatsky a középkori gnosztikus szekták, valamint a hinduizmus és a buddhizmus nézeteinek felhasználásával állította össze antiszemita tanítását. Az általa meghirdetett Új Világrendet Hitler kísérelte meg először a gyakorlatban megvalósítani. Célja a virágzó Németország volt, aminek alapjává a német nép addig soha nem látott egységének megteremtését kívánta tenni, beleértve a határon túli németeket is.
5. Carl Schmitt a Harmadik Birodalom jogtudósa 1935-ben arról értekezett, hogy a nemzetiszocialista forradalom győzelmével véget ért a régi rendszer hivatalnokállama (Beamtenstaat), és ezzel érvényét vesztette a tisztviselők kormányozta hegeli államfelfogás. A létrejövő új népközösségi államban (Volksgenossenstaat), "az állam a nép eszköze". Hitler, 1934. szeptember 5. Nürnberg: "Az állam mi vagyunk! Földi hatalomnak nem engedelmeskedünk, csak az Istennek, aki a német népet teremtette. Az állam tőlünk függ!"
Aquinói Szent Tamás jogfilozófiája
6. Tamás szerint az állam feladata a közjó biztosítása, más szóval az egyén szabadon gyakorolt boldogulásának lehetővé tétele. A kormányzati tevékenység alapja a jog. Amennyiben az állam nem jogszerűen működik, az emberek nem kötelesek engedelmeskedni neki. Az állam ugyanis alá van rendelve a jognak.
7. Jogfilozófiájában központi szerepe van az igazságosságnak: akkor igazságos valami, ha jogos, mivel az igazságosság nem más, mint folyamatosan megadni mindenkinek azt, amihez joga van. Ebből az is következik, hogy az igazságosság csak a szeretettel együtt létezhet. Végeredményben az igazságosság lényege, hogy meg van határozva: mi jogos, és mi jogtalan. Ezt az állapotot teremtik meg a törvények, más szóval a társadalom rendje a jogra épül, ami a törvényekben jut kifejezésre. Leszögezi, hogy az emberi cselekedetek szabálya és mértéke az ész. Mivel az ész az emberi cselekedetek lételve, ezért a törvénynek ezzel kell kapcsolatban lennie. "A törvény semmi más, mint az észnek a közjóra irányuló rendelkezése, a közösség gondját viselőtől kihirdetve."
8. Tamás rendszerében a jogállam azt jelenti, hogy a hatalom nem tehet meg bármit, mivel a jogrendszer által korlátozva van. Amennyiben áthágja azt, nem egyszerűen a jogállamot számolja fel, hanem Isten ellen lázad. Hangsúlyozza, hogy a hatalom gyakorlói emberek, akik tévedhetnek. Szent Ágostont idézve kijelenti, hogy nem törvény, ami nem igazságos.
9. Tamás szerint az, hogy mi a jó, egyáltalán nem nyilvánvaló, mert például jó tolvajnak azt mondjuk, aki sokat és észrevétlen lop. Ugyanakkor Szent Ágostonra hivatkozva úgy véli: törvényileg nem lehet minden rossz cselekedetet megbüntetni, mivel ha minden rosszat kiküszöbölnénk, számos jó is megszűnne, tehát a közjó korlátozva lenne. Ezért van isteni belső törvény a lelkünkben, mely minden rosszat tilt. A külső törvény hatásai ugyanakkor a kormányzás, tiltás, engedélyezés és büntetés. Ez a nemüknél fogva jó cselekedeteket parancsolja, a nemüknél fogva rosszakat pedig tiltja. A nemüknél fogva közömbös cselekedeteket, vagyis amik kis mértékben jók vagy rosszak, viszont megengedi.
10. Tamás az egyéni jót aláveti a közjónak, de nála ez az egyéni boldogulás záloga. Kijelenti, hogy az állam, a társadalom, a közösség csak eszköz az egyén számára természetfeletti hivatása teljesítésében, vagyis az ember sokkal több, mint pusztán tagja egy államnak. Az ember végső célja túlmutat azon a jón, amit az állam nyújthat. Ebből következően elvetette az állam mindenhatóságát, vagyis a törvényhozásnak nincs korlátlan fennhatósága az állampolgárok felett.
11. A királyság az amikor "az államot egy személy kormányozza, ennek megfelelően kapjuk a fejedelmek alkotmányait. (...) Más uralmi forma a népuralom, illetve demokrácia, és ennek megfelelően kapjuk a népszavazást."
12. Igazságos törvénynek mondja azokat, melyek az arányos teherviselés szempontjait figyelembe veszik. Amelyek azonban egyenlőtlenül terhelik meg a közösség tagjait, még ha a közjóra is irányulnak, igazságtalanok, ezért lelkiismereti fórumon nem kötelezik az egyént, hiszen nem törvény, ami igazságtalan.
13. Tamás véleménye szerint nem az a lényeges, hogy mit mond a törvény betűje, hanem az, hogy mi a törvényhozót mozgató ok, és ebből lehet kiszűrni, mennyiben irányul az adott törvény a közjóra. Márpedig annyiban van egy törvénynek törvényereje és törvény jellege, amennyiben a közjót szolgálja. "Amennyiben pedig ebben fogyatékos, híjával van a kötelező erőnek." A Digesta álláspontjával egyetemben úgy véli, hogy semmilyen jogi megfontolás és méltányosságból eredő jóindulat nem tűri el azt, hogy amit egyszer az emberek hasznára bevezettek, azt egy másik elgondolásra hivatkozva az emberek érdekével szemben megváltoztassanak.
14. "A törvény változása természeténél fogva a közjó számára káros, mivel a törvények megtartása szempontjából nagy jelentőségű a szokás. (...) Ezért amikor megváltozik a törvény, csökken a törvény kötelező ereje, amennyiben megszűnik a megszokott. Ezért az emberi törvényt csak akkor szabad megváltoztatni, ha valamilyen szempontból pótlódik a közjó számára annyi, amennyi más szempontból el lett véve belőle."
A 2. Vatikáni Zsinat: Gaudium Et Spes, 75. pont
15. Az ember természete megkívánja, hogy olyan "alkotmányjogi struktúrákat" léptessenek életbe, melyek minden megkülönböztetés nélkül biztosítják minden állampolgár számára a szabad és cselekvő részvételt "a politikai közösség jogi alapjainak megalkotásában." A diktatúra egy fajtája, ha egy csoport a népre hivatkozva, azt kisajátítja magának.
16. "Az állampolgárok viszont akár egyénenként, akár csoportot képezve, óvakodjanak attól, hogy túl nagy hatalmat juttassanak a köztekintélynek."
17. "Szükség van tételes jogrendre, amely biztosítja (...) a hatékony és független jogvédelmet." Az államnak támogatnia kell az egyén és az állam között elhelyezkedő testületeket és intézményeket (család, társadalmi vagy kulturális szervezetek).
18. A katolikusok ismerjék el a véleménykülönbség jogosságát, és tiszteljék azokat, akik más véleményen vannak. A politikai pártoknak pedig "sohasem szabad a közjónak elébe helyezni a maguk külön érdekeit."
A Katolikus Egyház Katekizmusa
19. "Kívánatos, hogy minden hatalmat ugyanazt a célt szolgáló más hivatalokkal és hatóságokkal ellensúlyozzák. Ez a jogállam elve, ahol a törvénynek és nem pedig az emberek önkényes akaratának van alárendelve minden." (KEK 1904.)
20. Az emberi személy tiszteletben tartása olyan jog, mely megelőzi a közösséget, és aminek betartása a társadalom számára kötelező. Ezen jogok tiszteletben tartása nélkül a hatalom elveszti erkölcsi alapjait, és csak erőszakra tud támaszkodni, hogy alattvalói engedelmességét megszerezze. A kereszténység összeegyeztethetetlen az ellenség, mint személy gyűlöletével. (KEK 1930 és 1933.)
21. A közjó lényege a személy tisztelete. A társadalom köteles megengedni a személy teljes kibontakozását. (KEK 1907.)
22. "A hatalom önkényessé is válhat a közjó nevében az egyes csoportok érdekei szerint." (KEK 1908.)
23. Az igazságosság nem más, mint mások jogainak tiszteletben tartása. (KEK 1807.)
24. "A hatalom nem vezetheti le magából az erkölcsi törvényességet. Nem rendezkedhet be önkényuralomra." Aquinói Szent Tamás szerint az ésszerűtlen rendelkezés nem törvény, hanem az erőszak egyik formája. (KEK 1902.)
25. "Ha megtörténnék, hogy a vezetők igazságtalan törvényeket vagy az erkölcsi renddel ellenkező rendeleteket hoznak, az ilyen parancsok nem kötelezhetik a lelkiismeretet." Ekkor a jogtalanság állapota következik. (KEK 1903.)
A Tanítóhivatal Megnyilatkozásai
26. "Ha valamilyen hatóság az ember jogait vagy el nem ismeri, vagy megsérti, nemcsak kötelességét nem teljesíti, hanem kiadott rendelkezései minden kötelező erőt nélkülöznek." (DS 3985.)
27. "Az emberi személyiséghez hozzátartozik, hogy törvényes jogait meg is védje. (...) A jogszolgáltatási rendből, melyet Isten akart, következik az embernek az az elidegeníthetetlen és örök joga, amely mindenkinek biztosítja a jogszolgáltatás biztonságát, és biztos, meghatározott jogi területet jelöl ki számára, amely minden önkényes támadással szemben biztonságot nyújt." (DS 3969.)
28. "Ha valamely emberi közösség erőszakkal van megszervezve, állítható, hogy abban semmi emberi elem nincs, mivel az emberek szabadságukban gátolva vannak." (DS 3972.)
29. "A tapasztalat és a történelmi példák is azt tanúsítják, hogy ahol az emberek tulajdonlási jogát nem ismerik el, ott más alapvető kérdésekben is visszaszorítják vagy teljesen lehetetlenné teszik a szabadságjogok gyakorlását, amiből teljesen nyilvánvaló, hogy a szabadságjogok gyakorlása a magántulajdonban egyidejűleg találja meg a maga garanciáját is, meg ösztönzőjét is." (DS 3949.)
30. "A természetes magántulajdonjognak és öröklési jognak mindig sértetlenül fenn kell maradnia, mert az államnak nincs joga azt elvenni." (DS 3728.)
Jürgen Habermas
31. Habermas, mivel a jogérvényesség nem decizionista fogalma mellett érvel, az alkotmányra összpontosít, "melyet a társult polgárok maguk alkotnak meg önmaguk számára." Tehát nem a már fennálló államhatalom domesztikálására törekszik, mivel azt "demokratikus alkotmányozás útján kell létrehozni. A megalkotott (és nem csupán alkotmányos fékekkel mérsékelt) államhatalmat minden ízében átjárja a jog, és így a jog maradéktalanul áthatja a politikai hatalmat."
32. Úgy véli "a demokratikus jogállamban a választásokon való kötelező részvétel épp olyan idegen test volna, mint a törvényileg elrendelt szolidaritás."
33. A fejedelmek egykori isteni jogát a demokrácia nélküli jogállamok a népi ethoszra építő népszuverenitással helyettesítik, ami azonban ugyanúgy elégtelen, egyedül az észre lehet a legitimációt alapozni.
34. A demokratikus jogállamban a társadalom nemcsak negatív szabadságot biztosít polgárai számára (mint a demokrácia nélküli jogállamban), hanem kommunikatív szabadságot is, ami arra ösztönöz, hogy az állampolgárok részt vegyenek a közügyek megvitatásában. A szabad embereket egyesítő kötelék egy államban az a demokratikus folyamat, melynek során megvitatják, miképpen kell az alkotmányt helyesen értelmezni. Ezek az eszmecserék ébresztik rá az embereket arra, hogy az alkotmány az ő vívmányuk. Az alkotmányos patriotizmus teszi lehetővé a múlt önkritikus értékelését is. Nem elég az alaptörvény ismerete, az a nemzet történelmének kontextusából adódó konkrét jelentése által válik az állampolgárok sajátjává. Ez az alkotmányos patriotizmus helyes jelentése.
35. Egy közös európai alkotmány lényege lenne a közös európai kulturális identitás megfogalmazása, melyhez jogharmonizáció által kapcsolódhatnának a nemzeti alkotmányok. Ez nemcsak az Európa tudatot biztosíthatná, hanem a tagországok állampolgárait is megvédhetné a helyi hatalom visszaéléseitől. (A Lisszaboni Szerződés nem erről szól.)
Joseph Ratzinger
36. Ratzinger szerint a politikának a jog mércéjét kell alkalmaznia a hatalomra, így szabályozva annak értelmes használatát. "Nem az erősebb jogának, hanem a jog erejének kell érvényesülnie." Az állam jogi és erkölcsi ellenőrzése megköveteli a hatalom megfékezésének rendezett és jogilag számon kérhető formáját.
37. A jogtalan és jogellenes hatalom erőszakos. (A forradalom lényege az erőszak hatalma.) Azért fontos legyőzni a gyanakvást a joggal és a jog rendelkezéseivel szemben, mert csak így lehet száműzni az önkényt. A joggal szemben akkor támad gyanakvás, amikor úgy jelenik meg, "mint az önkény produktuma, mint a jog bitorlása azok részéről, akiknek megvan ehhez a hatalmuk."
38. Milyen legyen a jog, hogy ne válhasson azok kiváltságává, akik a jogalkotáshoz megszerezték a kellő hatalmat? A demokratikus akaratformálás esetében a jog az egész nép közös érdekének kifejezője, hiszen "mindenki közreműködik a jog kialakításában, ezért a jog mindenkié." A demokrácia melletti lényeges érv, hogy "lehetővé teszi mindnyájunk közreműködését a jog alakításában és a hatalom igazságos működtetésében." Mivel azonban az emberek körében ritka az összhang, a demokratikus akaratformálás nélkülözhetetlen eszköze a képviselet és a többségi döntés, a kérdés fontosságától függően más-más nagyságrendű többség. "Ám a többség is lehet vak vagy igazságtalan. (...) Beszélhetünk-e még igazságosságról vagy egyáltalán jogról akkor, ha a többség -akár a túlnyomó többség- oppresszív törvényekkel elnyom valamely, teszem azt, vallási vagy faji kisebbséget?" A többségi elv önmagában kegyetlen, hiszen a kisebbségnek alá kell vetnie magát a többség döntésének, még akkor is, ha az ostoba, vagy káros következményekkel jár.
39. Éppen ezért a többségi elv gyakorlatában felvetődött a kérdés: van-e olyan dolog, ami önmagában jogtalan, vagy jogos, "s amit a többségi döntésnek tiszteletben kell tartania. Az újkor különböző emberi jogi nyilatkozatokban rögzítette e normatív elemeket, és kivonta őket a többségi játszmából."
Jegyzetek
- Aquinói Szent Tamás életművének egyik alapvető mondanivalója az, hogy egy adott témában a hitre, a kinyilatkoztatásra utalni csak abban az esetben szabad, ha a vitapartner is hívő és elfogadja a kinyilatkoztatást. Amennyiben ez nincs így, akkor kizárólag az észre lehet hivatkozni. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy az alkotmány nemcsak a nemzet egy részének, hanem az egészének íródik, mely a legkülönbözőbb világnézetű egyénekből tevődik össze, akkor a kinyilatkoztatást, a hitet nem lehet érvként felhozni egy alkotmányozással kapcsolatos javaslatcsomagban. Különösen nem lehet hivatkozni Aquinói Szent Tamásra, aki az ilyen eljárásmódokat mindig élesen bírálta.
- Aquinói Szent Tamás jogfilozófiai tanítását lásd: Summa Theologiae - Prima Secundae, 90-98. kérdés.
Felhasznált irodalom
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae - Prima Secundae. Gede Testvérek BT., 2008.
Jürgen Habermas - Joseph Ratzinger: A szabadelvű állam morális alapjai. (2005.) Barankovics István Alapítvány - Gondolat, 2007.
Az Egyházi Tanítóhivatal Megnyilatkozásai. Örökmécs Alapítvány, 1997.
A Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat, 1994.
John Lukacs: A történelmi Hitler. (1997.) Európa Könyvkiadó, 1998.
A II. Vatikáni Zsinat Tanítása. Szent István Társulat, 1992.
Joseph Ratzinger: A remény forrásai. (1997.) Ecclesia, 1997.
Erdő Péter: Egyházjog. Szent István Társulat, 199[1?]
2010. november 23.