A világ örökkévalóságáról




Aquinói Szent Tamás álláspontja



Előszó

1. Isten időben teremtette-e a világot, vagy öröktől fogva? Egyáltalán lehetséges-e a semmiből való teremtés és az örökkévalóság összeegyeztetése? Rendkívül érdekes kérdések ezek, melyek sok vitának adtak okot a kereszténység történetében. Bár a Katolikus Egyház 1215-ben hittétellé tette a világ időben való teremtését, a vita ezzel nem zárult le abban a tekintetben, hogy ez bizonyítható-e filozófiailag vagy sem? Többeknek, főleg Szent Bonaventurának (1217-1274) az volt az álláspontja, hogy igen, hiszen ami a semmiből van teremtve az nem létezhet öröktől fogva. Aquinói Szent Tamás (1225-1274) szerint viszont nem, mivel a semmiből való teremtettség és az örökkévalóság nem mond ellent egymásnak. Hogyan lehetséges ez? Mielőtt vázolnánk Tamás megoldását nézzük meg, mit is ért a kereszténység teremtés alatt.

2. Az Egyház teremtéstana nem arról szól, hogy miként jött létre a világ hanem arról, hogy Isten időben a semmiből teremtette a világot. Maga Tamás ezt így fogalmazta meg: "Nem tartozik a hit lényegéhez, hogy hogyan teremtette Isten a világot, hanem csak az, hogy a világ teremtve kezdődött." (In.II.Szent.d XII.q.1.a.2.) Ez azt jelenti, hogy Isten minden külső és belső kényszer nélkül, teljesen független és szuverén módon (vagyis a világ léte nem szükségszerű) határozta el a világ teremtését, és ehhez nem volt szüksége kaotikus anyagra, vagy ideákra. Ez a viszonyt is meghatározza: éles elhatárolódás van Isten és a világ között. A világ megszűnne létezni, ha Isten nem tartaná a létben. Vagyis a teremtés fogalma nem egy természettudományos megoldási javaslat arra, hogy miként keletkezett a világ, hanem egy rendkívül összetett teológiai fogalom, mely bölcseleti választ ad arra, hogy miért van a világ.

3. Tamás a hatnapos teremtéstörténet elemzésében elsősorban nem Szentírás magyarázatot végez. Alapelve, hogy: "A teremtést vizsgálva nem csoda után kell nyomoznunk, hanem a dolgok természetét kell vizsgálnunk." (ST/1.67.k.4.sz.3.e.a.v.) Minden egyes nap történései kapcsán kora tudományos magyarázatait elemzi és természetesen sokszor nyitva hagyja a kérdést természettudományos szempontból, de azt mindig bizonyítja, hogy a hit ésszerű. Meglepően sokszor jut bölcseleti úton olyan megállapításokra, melyeket a mai tudomány megerősít.

Nézzünk néhány példát

4. "Isten minden teremtménye valamilyen szempontból örökre fennmarad, legalábbis anyaga szerint, mivel a teremtmények sohasem válnak semmivé (...) a pusztulásra képes teremtmények örökké fennmaradnak ugyanis a matériájuk szerint, de változnak forma substantiálisukat illetően." (ST/1.65.k.1.sz.1.e.a.v.)

5. Álláspontja szerint a forma nélküli matéria és az idő együtt lett teremtve. Ugyanekkor lett teremtve a tér az éggel együtt. Elveti Szent Ágoston véleményét, aki az idő teremtését későbbre teszi.

6. "Vajon test-e a világosság?" (ST/1. 67. kérdés 2. szakasz.) A középkorban nem ismerték a fény hullámtermészetét és a terjedési sebességét, de észlelték olyan sajátosságait, amelyek nem voltak összeegyeztethetők a testek addig ismert tulajdonságaival ezért úgy tartották, hogy nem test. Mai tudásunk fényében még inkább belátható Szent Tamás végső következtetése: a világosság nem forma substantialis.

7. Arisztotelész Fizikájának 2. könyvéhez írott kommentárjában és a Summa Theologiaeban (1. rész 45. kérdés 8. szakasz.) világosan megelőlegezi Darwin elméletét a természetes kiválasztódásról. (Lásd: itt a 16. pontot.)


Bevezető

8. Ami témánkat illeti Tamás azon az állásponton van, hogy sem a világ örökkévalósága, sem pedig az időbeni teremtettsége nem igazolható és nem is cáfolható filozófiai érvekkel.

9. A Summa Theologiae 1. részének 46. kérdésében foglalkozik a teremtett dolgok időtartamának kezdetével három szakaszban.

10. Az első szakaszban 10 érvet hoz fel a világ örökkévalósága mellett, melyekről bebizonyítja, hogy vagy tévesek, vagy nem feltétlen bizonyító erejűek. Kimutatja: nem szükségszerű, hogy a világ mindig legyen. Ezért a világ örökkévalósága nem bizonyítható.

11. A második szakaszban 8 érvet hoz fel amellett, hogy a világ kezdete bizonyítható, majd mindet cáfolja. Kimutatja: nem bizonyítható a világ időbeli kezdete. (Bizonyítását lásd alább a végkövetkeztetésben.)

12. A harmadik szakaszban azzal foglalkozik, hogy vajon a dolgok teremtése az idő kezdetén történt-e? "Nem azért mondjuk, hogy a dolgok az idő kezdetén lettek teremtve, mintha az idő kezdete a teremtés mértéke lenne, hanem mert az ég és a föld az idővel egyszerre lettek teremtve."

13. Ellenfelei két nyomós érvet hoztak fel a világ kezdetének bizonyíthatósága mellett:

- Ha a világ a semmiből lett teremtve akkor nem lehet örök, hiszen a teremtés megtörténte előtt semmi nem létezett, tehát bizonyítva van a világ időbeli kezdete.

- Ha a világ örök lenne, akkor e tekintetben egyenlő volna Istennel, ami nem lehetséges, tehát bizonyítva van a világ kezdete.


A téma kifejtése

14. Tamás A világ örökkévalóságáról című művében foglalkozik részletesen ezzel a kérdéssel.

Az első ellenvetésre adott válasz

15. Mindenekelőtt leszögezi, hogy Isten mindenhatóságának a tagadása azt állítani, hogy nem teremthet örökké létező dolgot. A kérdés veleje az, hogy van-e ellentmondás abban, hogy valamit Isten a semmiből teremtett és egyúttal nincs időbeli kezdete.

16. Az ellentmondás akkor áll fenn, ha: a) az oknak meg kell előznie az okozatot, és b) ha a nemlétnek meg kell előznie a létezést.

17. Az a) eset nem áll fenn, mivel Isten nem változás révén hozza létre okozatát, hanem egyetlen pillanatban, tehát nem szükségszerű, hogy időben megelőzze okozatát. "Minthogy az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy olyan tevékenységekben gondolkodjanak, amelyek változás révén valósulnak meg, nem fogják fel egykönnyen, ha valamely cselekvő ok nem előzi meg időben az okozatát." (A világ örökkévalóságáról, 21. oldal.)

18. A b) eset sem áll fenn, mivel a semmiből való keletkezés alatt azt értjük, hogy valami létrejött ugyan, de nincs olyan valami, amiből létrejött. Vagyis Isten teremtett minden létezőt a semmiből, vagyis a nem-létből. Ebből nyilvánvaló, hogy ami létrejött, nem rendelhetjük hozzá a semmihez, mintha annak ami létrejött, először semminek kellett volna lennie, utána pedig valaminek. De még ha a hozzárendelést fenntartjuk is, vagyis a teremtmény csak a semmi után létezhet (az után szó a hozzárendelés), ez jelenthet időtartamot, de jelenthet természet szerinti hozzárendelést is. Vagyis nem szükségszerű, hogy a teremtmény az időtartam tekintetében legyen először semmi, azután pedig valami, hanem elegendő, ha a természete szerint először semmi, azután pedig létezik. Ugyanis a teremtmény számára természete szerint előbbi a semmi, mint a létezés. Vagyis elképzelhető, hogy a teremtmény örökkévaló, de a természete olyan, hogy ha magára maradna, akkor semmi sem lenne. Ez ugyanazon okból alig érthető, mint az előző a) eset. Arról van szó, hogy nincs fogalmi ellentmondás abban, hogy a világnak nem időben, csak teremtettségét illetően volt kezdete, méghozzá úgy, hogy öröktől fogva volt teremtve. Egy hasonlattal élve: egy örökké világító Nap fényessé teszi a levegőt. A levegő így örökké fényes, de a Naptól fényes és nem szükséges, hogy előzőleg valamikor sötét legyen, mégse magától fényes, hanem a Naptól.

A második ellenvetésre adott válasz

19. Ha a világ örökkévaló lenne attól még nem lenne ugyanúgy örökkévaló, mint teremtője, ugyanis más egy határtalan életen át létezni, és más dolog a határtalan életet egészében, mint jelent felölelni. Mivel az idő változással jár, nem lehet a világ oly módon örökkévaló, mint a változhatatlan örökkévalóság. A teremtmények mozgásuk révén, mellyel az időben haladnak a jövőjük múlttá válik, míg a teremtőről nem mondhatjuk, hogy olyan mozgás lenne benne ami már nincs, vagy olyan lesz benne ami még nincsen. Mivel Isten természete változhatatlan, ezért vele semmi nem lehet azonos módon örökkévaló.

20. Tamás nem állítja a világ örökkévalóságát, hanem azt mondja, hogy ezt sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet.


Végkövetkeztetés

21. Summa Theologiae 1. rész 46. kérdés 2. szakasz: "Válaszul azt kell mondanunk, hogy kizárólag hittel fogadjuk el, hogy a világ nem volt mindig, ez nem bizonyítható (...). Ez azért van így, mert a világ időbeli keletkezése magából a világból kiindulva nem bizonyítható. A bizonyítás elve ugyanis a dolog mivolta. Ámde minden egyes lény faji mivolta szerint elvonatkoztat attól, ami itt és most van. Ezért mondja Aristotelés (Analyt. poster. I, 31. fej.): "A dolgok egyetemes mivolta mindenhol és mindig létezik." Ezért nem bizonyítható, hogy az ember, az ég vagy a kő nem volt mindig. Ugyanígy nem bizonyítható ez az olyan létesítő okból kiindulva sem, amely akarata által tevékenykedik. Isten akarata ugyanis ésszel nem vizsgálható, ha nem azzal kapcsolatos, amit abszolút értelemben szükségszerűen akar. Ámde a teremtményekkel kapcsolatban semmit sem akar szükségszerűen, amint mondottuk. Megnyilatkozhat azonban az isteni akarat az ember számára a kinyilatkoztatás által, amelyre a hit támaszkodik. Ezért az, hogy a világ elkezdődött, a hit tárgya és nem bizonyítható vagy tudható igazság. Ezt hasznos figyelembe vennünk, nehogy esetleg valaki valamilyen hitigazságot bizonyítani merészelvén olyan érveket hozzon fel, amelyek nem kényszerítők és a hitetlenek számára nevetségül szolgálnak, mert azt gondolhatják, hogy ilyen érvek miatt hisszük a hitigazságokat."


Zárszó

22. Tamás bizonyos értelemben nem tesz mást, mint amit Arisztotelész tett a saját korában, aki nem a világ örökkévalóságát bizonyította noha ezt vallotta, hanem cáfolta azoknak az antik filozófusoknak (Anaxagoras, Empedokles, Platón, stb.) a nézeteit, akik hibás úton érveltek a világ kezdete mellett. Arisztotelész is tudta, hogy nemcsak a világ időbeni kezdetét, hanem örökkévalóságát sem lehet bizonyítani. Ezért ki is jelenti (Topic. I. 11.fej.): vannak bizonyos vitatott problémák, mint az, hogy a világ örökkévaló-e, amikkel kapcsolatban nincsenek érveink. Tamás álláspontjának a lényege az, hogy a világ időbeni keletkezése a hit tárgya, mert az csak a kinyilatkoztatás által ismeretes, mivel a természetes ész útján nem bizonyítható.

23. Megjegyezzük, hogy Tamás szerint filozófiailag bizonyítható a semmiből való teremtés. Ezzel kapcsolatban lásd: Summa Theologiae 1. rész 44. és 45. kérdéseit. Végül összekapcsolva témánkat az abszolút való témájával Tamás nézetét így foglalhatjuk össze:

- Szükségszerű az abszolút való léte. (Lásd az öt útban.)
- Az abszolút való nem lehet anyag, hanem szükségszerűen szellemi létező. (Lásd: itt a 23. pontot.)
- Szükségszerű, hogy minden ami bármilyen módon van, az abszolút való, vagyis Isten teremtette a semmiből.
- Azt, hogy ez a teremtés időben történt nem bizonyítható, az kizárólag a hit tárgya.


Jegyzet

A világ örökkévalóságáról (De aeternitate mundi) című, a latin szöveget is tartalmazó műből vett idézetnél a felhasznált magyar fordítás egy szavát megváltoztattam. Az érintett helyen az eredeti latin szövegben a "motus" szó szerepel, mely Tamás értelmezését követve magyarul nem mozgást, hanem változást jelent. (Lásd: itt a 10. pontot.)


Felhasznált irodalom

Aquinói Szent Tamás: A világ örökkévalóságáról. (Párizs, 1271.) Jószöveg Műhely Kiadó, 1998.

Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae. (Róma-Párizs-Nápoly, 1265-1273.) Gede Testvérek BT., 2002.



Megjegyzés

Készült: 2009-ben.




2011. március 23.