A szerelem pszichológiája





A férfi azt hiszi, akkor birtokolhat egy nőt, ha szexuálisan az övé - megbocsáthatatlan tévedés.



I. Bevezető

1. A fenti megállapítás jellemző és általános gondolkodásmódra reflektál. Az idézet C. G Jungtól ered, munkámban szerelemről szóló elméletét kívánom bemutatni. Jung más elemzésekkel ellentétben a lényeget próbálta megfogni és tudományos rendszerbe foglalni. A szerelemről mint személyiségfejlesztő megpróbáltatásról nyilatkozik. Emögött saját tapasztalat áll, hiszen évtizedekig tartó viszonya volt egy nővel, akiről felesége is tudott. Úgy tűnik Jung találkozott azzal a nővel, akire szüksége volt lelki önmegvalósításához. (Franz Alt).

2. Hároméves amikor szüleinek házassága válságba jutott, átmenetileg külön is éltek, anyja a csalódásba belebetegedve hónapokra kórházba került. Jungban ettől kezdve a szerelem szó a bizalmatlanság érzetét keltette. Számára a nő egyenlő lett a megbízhatatlansággal, a férfi a megbízhatósággal, de ugyanakkor a tehetetlenséggel is. Élete során azután találkozott férfiakkal, akikben csalódnia kellett, és nőkkel, akik biztos támaszai voltak.

3. Ami a párkapcsolatot illeti Jung nyilatkozatai ellentmondásosak. Hol a polgári konvenciók talajáról szemléli a kérdést, máskor viszont arról beszél, hogy őseredeti tapasztalatra kell szert tennünk ahhoz, hogy újból élményként élhessük meg a lelket.

A kollektív tudattalan

4. Jung emberszemlélete a kollektív tudattalanra épül. Pszichénk nem tudatos részét, vagyis a tudattalant két részre osztja. A személyes tudattalan olyan tartalmakból áll, amelyek egykor tudatosak voltak, de a felejtés vagy az elfojtás révén kikerültek a tudatos régióból. A személyes tudattalan komplexusokból áll.

5. A kollektív tudattalan abban különbözik a személyes tudattalantól, hogy nem személyesen tettünk rá szert, hanem örököltük. A kollektív tudattalan tartalmai soha nem voltak tudatosak. Tartalma minden emberben azonos, örökölt ősgondolatokat, más szóval archetípusokat tartalmaz. Ezek csak másodlagosan képesek tudatosulni úgy, hogy a tudat tartalmait körbefogva formát adnak nekik. Az archetípusok az ösztönök tudattalan leképződései, az ösztönös viselkedés alapmintái. Rokonértelmű Platón ideatanával (őskép).


II. Szexualitás

6. Kutatásai alapján Jung a primitív népeknél tapasztalható szexuális és más ösztönök nagyszámú és igen szigorú, a kereszténységből is ismert korlátozásairól beszél. A megegyezések okát az önfenntartás ösztönében látja. A katolikus teológia a jelenséget természettörvénynek hívja.

7. Jung szembe állítja a szexualitást a szellemmel, amelyek harcolnak egymással - az állati ösztön az ember szellemi részével. A szerelmet a szexuális ösztön megnyilvánulásának tekinti, amely lelki kínokat okoz. A szexualitást és a táplálkozást egyformán fontos ösztönnek tartotta, csupán az utóbbi civilizációnkban nem kényszerül önmérsékletre. Itt válik láthatóvá a böjtölés lényege. A legtöbb vallásban a táplálkozás és a szexualitás egyképpen önmérsékletre van szorítva. A böjtölés önuralomra nevel, amit Jung oly fontosnak tartott a szexualitás terén. Kiemelte, hogy a pszichoanalitikus nevelésnek  a szexualitás szempontjából nem az a célja, hogy az embert kiszolgáltassa szenvedélyeinek, tehát nem a szenvedélyek kiéléséről van szó, ellenkezőleg arról, hogy az egyén szert tegyen a szükséges önuralomra.

Libidóelmélet

8. Nagyon fontos megértenünk, hogy Jung felfogásában a libidó fogalma nem szexuális izgalmat jelent, hanem minden önfenntartáson kívüli törekvést és cselekvést a fajfenntartási ösztön értelmében. A libidót a fizikai energia lelki megfelelőjének tekinti, tehát mennyiségi és nem minőségi fogalomnak. Jung az éhség-, agressziós vagy szexuális stb. ösztönöket nem egymástól elkülönítve, hanem együttesen vizsgálja, mint a pszichikus energia különböző megnyilvánulási formáit. Amint a fizikában az energiát leírhatjuk elektromosságként, fényként, hőként stb. ugyanígy van ez a pszichológiában is.

Homoszexualitás

9. Jung álláspontja szerint minden ember biszexuálisan születik a világra, nemi identitásunk csak a serdülőkorban válik véglegessé. Hangsúlyozza, hogy gyermekek esetében nem szabad a szexualitást a felnőtteknél használt módon érteni. Úgy véli a homoszexualitás az anyakomplexus megnyilvánulása mindkét nemnél. Az anya igéző animaképétől meg kell szabadulni, ha ez nem sikerül, akkor az illető azonosul az animával és kialakul a homoszexualitás, ami nem perverzió, tehát nem kóros jelenség. Jungot pszichológiai vizsgálatai arról győzték meg, hogy a homoszexuálisok azt az őseredeti emberképet őrzik (hermafrodita), amit a heteroszexuálisok már elvesztettek.

Kollektivizmus és szexualitás

10. A kollektivizmus az élet minden területére behatol. Az emberek legszívesebben mindent közösen végeznének, a kollektív hatásokkal szemben az ellenálló erő elképesztően csekély. A kollektív cselekvés mindig könnyebb, az egyéni út fáradtságos. Kollektív cselekvéskor az egyén fölmentve érzi magát, messzebb megy el, olyan dolgokat is megtesz, amit soha nem tenne meg. A kollektivizmus az ember pszichéjére döntő mértékben elsekélyesítő hatással van. Ebből fakad, hogy az olyan kollektivista társadalmakban, mint például az USA általánossá válik a promiszkuitás, aminek következménye a szexuális primitivizmus, mivel a kollektív izgalom hatására eltűnnek a szexuális tabuk.

11. Jung elítéli az élettársi kapcsolatot, a szexualitás állati ösztönének megnyilvánulását látja benne, mintha abban nem lehetne jelen az igaz szerelem. Ugyanakkor a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot nem ítéli el. Ellentmondásossága talán azzal magyarázható, hogy tudattalanul önmagára szabta nézeteit.


III. A szerelem

12. A szerelem individuális probléma, nincs rá vonatkozó általános szabály, ahány szerelem annyiféle. Fő vonalai azért meghatározhatóak. Jung kétféle szerelmet különböztetett meg, felszíneset és mélyet. Itt egy nagyon érdekes kijelentést tesz: a szerelem több vonatkozásban hasonlít a vallásra. Ezzel kapcsolatos értekezéséből egy dolgot emelnék ki: amint kevés megvilágosodott van a hívők között, úgy a mély szerelem is akkora intenzitást követel, amire csak kevesen képesek.

Értékintenzitás

13. Jung ellentéttanát témánk szempontjából próbálom megvilágítani. Meglátásom szerint nincs feltétlen kapcsolat a szerelem és a szexualitás között, mert a szerelem nem egy biológiai jelenség megnyilvánulása, hanem tisztán szellemi dolog. Pontosabban a Jung által felszínesnek mondott szerelem biológiai, a mély szerelem viszont tisztán szellemi dolog. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden ösztön legyőzhető, az önfenntartás ösztöne is, ám a szellemi dolgok, így a mély szerelem nem. A valódi, tehát a szellemi szerelem eltüntet mindent, a szexuális ösztönt is, és teljesen hatalmába keríti az embert. Ezt támasztja alá Arthur Aron agyi mágneses rezonancia vizsgálata, amely szerint az intenzív szenvedélyes szerelemben a vágy arra, hogy a választott párral jól érezzük magunkat, még a nemi vágynál is erősebb. A szexualitás csak a lelki igények beteljesülése után képes jelentkezni, ami számomra azt bizonyítja, hogy a szellemi dolgok magasabb rendűek a testieknél. Az ilyen ellentétekből fakadó erőt nevezi Jung értékintenzitásnak. Meglátása szerint ahogyan az ellentétek irányítják a fizikai világot, úgy a pszichét is. (A szexualitás és a szerelem különválasztásáról szóló elméletem itt olvasható.)

A szerelem, mint komplexus

14. Jung szerint a szenvedés nem betegség, hanem a boldogság normális ellentéte, tehát a komplexus önmagában véve nem neurózis. A komplexus a lelki folyamatok gyújtópontja. Így van ez a szerelem esetében is. Maga a nevelés sem más, mint tartós komplexusok előidézése a gyermekben. A komplexus tartósságát az érzelmi tónus garantálja. A komplexus csak akkor válik betegséggé, ha az ember azt hiszi, nincs komplexusa.

15. A legerősebb és legtartósabb hatást a szexuális komplexusok fejtik ki, ahol az érzelmi tónust Jung szerint a szexuális, szerintem a lelki-szellemi kielégületlenség biztosítja. A psziché erős befolyás alá kerül, a szerelmes ember megszállottja komplexusának. Teljes figyelme komplexusának tárgyára koncentrálódik, minden más érdeklődés lenullázódik. A napi tevékenységet lépten-nyomon megszakítják a komplexus betörései, hosszú elmerengő szünetek állnak be. A szerelem komplexus általi megszállottság.

A szerelem lélektana

16. A férfi és a nő közötti szerelem, mint lélektani kapcsolat bonyolult képződmény. Egy lélektani kapcsolat a tudat meglétét feltételezi, tehát abban a mértékben korlátozódik, amilyen mértékben tudattalanok a felek. Rendszerint a lelki élet rendkívül nagy területei tudattalanok maradnak, az emberek általában tudattalan motívumok alapján cselekszenek, miközben úgy érzik, hogy nagyon is tudatosak. Minél nagyobb terjedelmű a tudattalanság, annál kevésbé szabad döntésen alapul a kapcsolat, amit a szerelemben a sors kényszerítő erejeként értelmeznek.

17. Tudattalan motivációkról esett szó, de mik ezek a motivációk? Az egyik a szülők hatására kialakult motiváció. A tudattalan kötődés (nem kell szeretetnek lennie) megkönnyíti vagy megnehezíti a párválasztást (a jó könnyíti, a rossz kapcsolat nehezíti). A másik motiváció az ösztön, amikor hasonló lelki struktúrát feltételezünk a másikban (azonosság élmény), ami a tökéletes harmónia érzetét kelti. Ez nem más, mint visszatérés a gyermekkorba, az istenség minden egyénit feloldó óceánjába. A lélektani kapcsolat ilyenkor még lényegében kollektív természetű, pszichológiai értelemben nem tekinthető egyéni kapcsolatnak. Akkor válik azzá, ha az előbb említett tudattalan motivációk tudatosulnak, ami az azonosság képzetét megszünteti. Ez azonban a kapcsolat válságát is maga után vonja, mert nincs tudatosulás fájdalom nélkül.

18. A fordulat leginkább az élet közepén jelentkezik, amikor az ember hátrapillant és mérleget von. Elemzi motivációit, felismeri saját egyediségét. Az emberi személyiség azonban, ha nem muszáj nem változik, ezért önmagára csak akkor talál, ha valamilyen erőszakos megrázkódtatás éri, ami elhozza a felismerést. Előfordulhat, hogy ezt egy harmadik megjelenése okozza, ezért meg kell vizsgálnunk a tartalmazó-tartalmazott problematikáját.

Tartalmazó és tartalmazott

19. Az összetett lelki személyiségek rendszerint problematikus természetűek, akik különféle pszichés örökségeket is cipelnek. Nehezen alkalmazkodó, disszociációra hajlamos emberek, akik képesek egymásnak ellentmondó jellemvonásaikat hosszú időn keresztül elrejteni. Ez a jellemükből időnként előbukkanó meglepetés egészen különös vonzerőt ad nekik. Egy ilyen kiismerhetetlen útvesztőszerű ember teljesen lefoglalhatja a nála egyszerűbb természetű embert, ezért ha a párkapcsolatban a férfi az összetettebb, akkor a nő szellemileg azonos vele, fordított esetben a férfi érzelmileg azonos a nővel. Más szóval az összetett személyiség körbefogja, magába zárja, tartalmazza az egyszerűbb személyiséget, aki így tartalmazottá válik. Ám nincs igazi szerelem kölcsönös megértés nélkül, ami viszont mindazoknak a nehézségeknek a leküzdésével érhető el, amelyeket a nemek pszichológiai különbözősége okoz. Ezért meg kell vizsgálnunk, miben tér el a férfi és a női lélek egymástól.

Anima - Animus

20. Minden férfiben benne él a nő képe, nem egy konkrét nőé, hanem a nő képe. Ez az ősöktől örökölt archetípus. A nőben is él egy veleszületett kép a férfiről, pontosabban a férfiakról, míg a férfiben a nőről. Mivel ez a kép tudattalan, mindig a szeretett lényre vetül. Ez a kép a férfiben az anima. A középkor megérzett ebből valamit: "Habet mulier animam?" - van-e a nőknek lelkük? Jung szerint "a kérdés intelligens, mivel érvek szólnak a kétség mellett." A nőnek ugyanis nincs animája, neki animusa van. Ez a pszichikus kétneműség ellentétes előjelű, ami éles ellentétet képez a két nem között, súlyos konfliktushelyzeteket teremtve. De hogy jön létre az az állapot, amit szerelemnek hívunk?

21. Amikor a férfi találkozik egy olyan nővel, akiről a kialakult benyomása nem hétköznapi, akkor a benne lévő animaképet kivetíti rá (projekció). A férfiben ez határtalan igézetként mutatkozik meg, amit az adott nő természetéből kiindulva nem lehet racionálisan megmagyarázni. Ez a minden férfiben azonos animakép nélkülözi a szó szoros értelemben vett anyai vonást. Ez egyrészt az anyaképtől való elszakadást jelzi, másrészt egy kizárólagos individuális viszony vágyát a fajfenntartásra irányuló szándék nélkül. Nem utódokat akar, hanem az adott nő lelkére, a benne szunnyadó tudattalanra kiváncsi. Ugyanakkor amit a férfiak a női erotikáról és érzelmi életről gondolnak az saját animájuk kivetítése, s ezért teljességgel téves. Amikor a férfiben az anima kerül előtérbe, akkor felbukkan a benne lakó feminin jelleg és érzelemgazdaggá válik. Az anima irracionális érzelem a nő iránt.

22. A nőben az animus előtérbe kerülésének eredménye a vitakészség és a férfi-jellegű okoskodás. Az animus ezért valamilyen tekintélyre vagy hősre vetíti ki magát. A nőknek a férfiakról szövődő fantáziáik és megdöbbentő feltételezéseik az animus működésén alapul, amely kimeríthetetlen az illogikus ítéletek és téves oktulajdonítások gyártásában. Az animus irracionális elgondolás a férfiakról.

23. Vannak nők, akik magukra vonják az animaprojekciót. Egy bizonyos, minden férfi animájában azonos, jól körülírható típusról van szó. Jellemzői: szfinxkarakter, két- vagy többértelműség, homályos bizonytalanság. Az ilyen nőben egyszerre van jelen az idős és a fiatal, anya és lány, a gyermek, kétes tisztaság, és a férfiakat lefegyverző naiv okosság.

24. Kibe szeret bele a nő? Nem abba a férfibe aki igazi szellem, hanem aki sokat és jól tud beszélni olyan szavak özönével, amibe sok mindent értelmezhet bele a nő. Ugyanakkor merjen szembe menni az árral, legyen más mint a többi, a meg nem értett, akit a nő hősnek láthat.

25. Jung tapasztalata az, hogy a férfiak mindig könnyebben megértik, hogy mit értünk animán, sőt annyira határozott kép él bennük az animáról, hogy azonnal meg tudják mutatni azokat a nőket, akik leginkább megközelítik az animatípust. Ellenben igen nehéz a nőkkel megértetni (mondja Jung), hogy mi az animus, és egyetlen eggyel sem találkozott, aki meg tudta volna mondani, hogy mik a jellegzetességei. Mindez jelzi a férfi és a nő eltérő pszichológiai adottságait. Eszerint az anima a nő ősképe, amely a férfiben a nő iránti irracionális érzésekből áll, az animus pedig a férfi ősképe, ami a nőben a férfiakról alkotott véleményekből áll. Mindkettő pszichikai megfelelője a léleknek, vagyis személyiség jelleggel rendelkeznek.

26. Jung lélek meghatározása nem egyéni szubsztanciát jelöl, hanem pszichológiai ősjelenséget, amely a lélekbe vetett hit alapja. Mivel az anima és az animus komplexusa egyaránt lélekként írható le, mindkettő misztikus atmoszférát áraszt. Az anima historizáló érzelemként bukkan fel, amiről Goethe így ír: "Oh, te a régmúlt időkben testvérem vagy feleségem voltál." Az animaképben az újjászületés sejtelme végzetszerűségével az örökkévalóság és az istenség kérdését veti fel. Ezzel szemben az animus nem a múlttal, hanem a jelennel és a jövővel törődik, miközben törvényszerűnek és megcáfolhatatlannak vesz vitatható dolgokat, ítélkezik és üdvözítőjét keresi a férfiben (apjában, férjében, vagy a fiában).

Személyiségfejlődés a szerelemben

27. Ha most összekapcsoljuk az anima - animus elképzelést a tartalmazó - tartalmazott problematikájával, akkor azt látjuk, hogy az anima- és animuszképet mindig az egyszerűbb személyiség vetíti az összetettre, akinek ez csak részlegesen sikerülhet, minél egyszerűbb a társa annál kevésbé. A kép ilyenkor a semmiben lóg és arra vár, hogy valaki jöjjön és betöltse. Az egyszerűbb személyiség teljesen elmerül a kapcsolatban, míg az összetettebb azon kívül érzi magát, miközben ő is vágyódik az egyszerűség, az osztatlanság után. Az élet deléhez érve azután tudatosul benne hogy lelke kiegészítést keres, mert hiányzik belőle valami. Az egyszerűbb lélek a bajt látva egyre jobban kapaszkodik belé, ám ezzel lehetetlenné teszi, hogy a bonyolultabb beléhatoljon. Mindezt illusztráljuk a Kékszakállú mondájával Balázs Béla feldolgozásában. A krízis beálltával az egyszerűbb léleknek ott áll a lehetőség, hogy végre magára találjon és megismerje önmagát. Az összetettebb személyiség pedig azután amit általában hűtlenségnek neveznek szétesik, ezáltal gyógyul disszociációja és az osztatlanságot önmagában találja meg.

28. A projekció eleinte nem egyéni és nem tudatos, de nem is biológiai motívumok alkotják. Lényegében szellemi összekötöttségről van szó. Ha párkapcsolatban van az illető, a harmadik megjelenésekor a régi kollektív biológiai kapcsolat egy új kollektív szellemi kapcsolattal kerül szembe. Ez okozza az említett szétesést, ám ha fel tud állni, akkor kollektív kapcsolata egyénivé válik. Így a projekció által a nő hozzásegíthet egy férfit saját sorsának megéléséhez, illetve a férfi életre kelthet egy ihletadó hölgyet. Ezek a ritkább esetek, legtöbbször a projekció illúziónak bizonyul, ami romboló hatással jár, sokan ugyanis nem képesek a mély szerelem megkívánta szellemi-lelki intenzitásra. Ha igen, akkor a szerelem átalakítja és nagy lépést tesz előre a személyiségfejlődés útján. Ehhez még tudatos döntés is szükséges, a saját út választása. Saját útnak nevezzük azt, amit maga választ az ember, amelyet legjobbnak tart önmaga számára. A többi erkölcsi, társadalmi, politikai, filozófiai, vallási konvenció. Az emberek többsége azonban nem a saját utat választja, hanem a konvenciót, így elmarad személyiségfejlődése és feloldódik a kollektív tudattalanságban. Fontos még tudnunk, hogy az individuáció Jung számára nem egyszerűen tudatosulás, hanem egyeddé válás, önmagunkká válás, más szóval önmegvalósítás.


IV. Befejezés

29. Buda Béla szerint a szerelem az, ami a személyiséget a legrövidebb idő alatt és a legnagyobb mértékben fejleszteni képes. A nagy szerelmek sokat változtatnak az emberen, struktúrái képlékennyé válnak, motivált lesz a változásra. Arthur Aron már említett agyi mágneses rezonancia vizsgálatai kimutatták, hogy a mély szerelem az agyban ugyanazt a területet aktiválja mint a drogfüggőség, tehát a vágyakozás a szeretett személy után ugyanaz, mint a függőé a kábítószer után. A szerelem a legerősebb érzelem, amire az ember képes. Az MR-vizsgálatok azt mutatják, hogy a szenvedélyes szerelem évtizedek alatt sem múlik el, és bármikor aktivizálódhat.

30. Jung filozófiai emberképének egyik fontos pontja az Anima - Animus elmélet. Ennek függvényében tárgyal a szerelemről is. Feltette a kérdést, hogy a lelket vajon miért nevezik animának, miért képzelték nőneműnek? Innen vette az inspirációt, hogy a férfi tudattalanjában szereplő archetipikus nőalakot léleknek (anima) nevezze el, míg a nő tudattalanjában szereplő férfiképet animus-nak. Önvizsgálatai során úgy érezte, mintha analízisben lévő páciense lenne egy női szellemnek, amit a tudattalannak a tudatba való betöréseként értelmezett. A női szellem a lélek a férfiben, amely közvetíti a tudattalan tartalmakat a tudattal, amiknek a megkülönböztetése döntő fontosságú. Ez Loyolai Ignác gyakorlatát idézi a szellemek megkülönböztetéséről.

31. Jung megállapítását, miszerint a férfinek női, a nőnek férfi lelke van, alátámasztani látszanak a legújabb kutatások az androginitásról. Régebben a nemi szerepek hiányos elsajátítására vezettek vissza egyes magatartászavarokat, és az egyoldalú nemi elkülönülést tartották a pszichikai érettség kritériumának. Az androginitás vizsgálata azonban feltárta, hogy ez nemcsak megvalósíthatatlan, hanem egyenesen kívánatos a biológiai nemmel ellentétes késztetések és viselkedésformák integrációja a személyiségbe (Adrogün). Ez nagymértékben egybecseng az anima - animus elképzeléssel, amit Jung terápiás tapasztalataiból szűrt le.

32. Aniela Jaffé szerint az anima - animus jelenség, vagyis a pszichikus kétneműség megegyezik azzal a biológiai ténnyel, hogy a férfi- illetve a női gének nagyobb száma a döntő tényező az illető egyén nemének meghatározásában. A kisebb számban lévő ellenkező nemű gének ellenkező nemű karaktert alakítanak ki, amely azonban alávetettségénél fogva tudattalan marad.

33. A szerelem mibenlétéről Jung meghatározása közelíti meg leginkább azt a jelenséget, aminek legpontosabb leírását Dante művében láthatjuk. G. K. Chesterton rövid összefoglalója a szerelemről itt olvasható. Szolovjov mitikus elképzelése itt. A középkor elgondolása pedig itt.


Felhasznált irodalom

C. G. Jung: A személyiség fejlődése. Scolar Kiadó, 2008.

C. G. Jung: Gondolatok a szexualitásról és a szerelemről. Kossuth, 1997.

C. G. Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan. Scolar, 2011.

C. G. Jung: Föld és lélek. Kossuth, 1990.

C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok. Európa, 1987.


Link

Freud a szerelemről 

A nők szerelemlélektana

Archetípus és anima-projekció

Traktátus a szerelemről

A szerelem fenomenológiája

A szerelem logikája


2015. október 6.