Szexualitás vagy szerelem?

Van-e szexuális élet a halál után?


Előszó

1. Esszémben feLugossy László meghökkentő kérdésfeltevésére kívánok választ adni, ami reményeim szerint azt is érthetővé teszi, hogy a címben miért a "vagy" szó szerepel az "és" helyett. Tárgyunkhoz ezúttal nem a szerelem, hanem a szexualitás oldaláról közelítünk.


Szexualitás

2. Immár több mint száz éve annak, hogy a szexualitás új jelentést kapott nemcsak a tudományban, hanem az emberiség kultúrtörténetében is. Az áttörést Sigmund Freud hajtotta végre. Ő volt az első, aki nem úgy nyúlt a szexualitás témájához, hogy annak ösztönös késztetéseit miként lehet megfékezni, hanem teljesen új módon arra kereste a választ, hogy miként befolyásolja gondolkodásunkat; méghozzá amint az később bebizonyosodott, döntő módon. Vizsgálatai során intuitíve olyan felfedezéseket tett, amiket nem várt, sőt habitusával ellentétesek voltak, azok nem következtek személyiségéből. Freud nagysága abban mutatkozik meg leginkább, hogy képes volt önmaga ellenében korszakalkotó felfedezésekre jutni, ami csak a legnagyobb elmék sajátja, csakis ők képesek meghaladni önmagukat.

3. Freud a szexualitást leválasztotta az uralkodó társadalmi normákról és mint tisztán tudományos tényt vizsgálta. Ezzel alapvető módon sikerült egyrészt megváltoztatnia a szexualitáshoz való viszonyunkat, másrészt rendkívüli mértékben bővítette az emberiségnek a szexualitásról való tudását. Ennek az új tudásnak lényeges része a női szexualitás sajátosságainak a férfiakétól eltérő komponenseinek a feltérképezése és integrálása a szexualitásról szóló közgondolkodásba, amit követett a homoszexualitás emancipációja. A legfontosabb azonban a gyermekkori szexualitás feltárása volt.

4. Freud a szexualitás gyökereit kutatva ismerte fel a gyerekkori szexualitás meglétét. Nincs tehát ártatlan aszexuális gyermekkor, ember van születéstől halálig. Ez azt is jelenti, hogy a gyermeket nem kell idomítani ahhoz, hogy ember legyen - állapítja meg Alain Badiou, majd szellemesen megjegyzi: ebből sokan nem arra a következtetésre jutottak, hogy a gyerek ember, hanem arra hogy a felnőtt gyerek. Ugyanez a gondolkodás nyilvánul meg abban -folytatja-, amikor az állatok jogai az emberek állattá minősítését vonja maga után. Amint az ember nem állat, úgy a felnőtt nem gyerek, és a nő nem férfi. A két nemnek saját identitása van meghatározó szereppel, ám ez nem a társadalmi normákból adódik, hanem az antropológiából. A kettő együtt ember. Éppen ez kívánja meg például a nők ajtóban stb. előre engedése, amely nem szexizmus, hanem a női egyenjogúság előfeltétele. Azokban a kultúrákban, ahol ez a férfi-gesztus hiányzik, ott a nő teljesen el van nyomva. Olyan ez, mint a politikailag korrekt beszéd, a férfitermészet miatt van rá szükség. Az egyenjogúság jele és előfeltétele, de benne van az életszülő lény tisztelete is. A két nem alapvető eltérését mutatja az is, hogy a meleg férfiak úgy vélik homoszexualitásuk velük született adottság, míg a leszbikus nők (helyesen) fejlődési folyamatként élik meg.

5. Freud kimutatta, hogy a gyermekkorban rögzül az a szexuális keretrendszer, ami gondolkodásunkat egész életünkre meghatározza. A másik oldalról megközelítve: az emberi gondolkodást a gyerekkori szexualitás határozza meg. Nincs természetes és természetellenes szexuális orientáció, esetleges történések és döntések végeredménye van. A késztetések elnyomása viszont akár elmebajhoz vezethet, mint amilyen a homoszexuális késztetés elnyomása, ami homofóbiaként definiálható tudatzavarként tör a felszínre. A szexualitás fejlődése és működése önmaga törvényei szerint zajlik, a természet ezerarcú megnyilvánulása az alapvetően biszexuális emberi lényben.

6. Ami a pedofíliát illeti Badiou érdekes következtetésre jutott. Kiinduló pontja az, hogy Freud óta a gyerekkort a szexuális kísérletezés terepének tekinthetjük telve a felfedezés vágyával, tehát a pedofil eseményekben a gyerek érdeklődése is benne van. Hangsúlyozza, hogy ez nem menti fel a felnőttet, akit büntetni kell a minden téren meglévő erőfölényével való visszaélése miatt, ám a jelenség körül kialakult hisztéria szerinte indokolatlan. Badiou gondolatmenetének kifutása a család szentségének a megkérdőjelezése. Az ugyanis tény, hogy a pedofil bűnesetek döntő részében az apa vagy valamely közeli férfirokon az elkövető, nem pedig egy beteglelkű ismeretlen, amint a gyermekgyilkosságok döntő hányadát sem ismeretlenek, hanem az anyák követik el, tegyük hozzá sok esetben végső kétségbeesésükben. Lényegében Badiou félreérti a gyerekkori szexualitást, maga Freud hangsúlyozza, hogy azt nem abban az értelemben kell elképzelni, mint a felnőttek esetében.


Szerelem

7. Pszichoanalitikus munkája során Freud már kezdetben megfigyelte az indulatátvitel jelenségét, amely a páciens és az analitikus között jön létre. A mi szempontunkból fontosabb, hogy az indulatátvitel minden esetben létrejön az emberek lelki kapcsolataiban, például tanár és tanítvány, vezér és népe között. Az indulatátvitel leginkább rajongás, de lehet utálat is. Freud ezt mindig a szexualitás megnyilvánulásának tekintette, a szexuális erő hatásaként definiálta. A rajongásra fordítva figyelmünket megállapíthatjuk, hogy ennek az érzelemnek a létrehozó "szerve" a szexualitás. Ezért vezet oly gyakran szexuális kapcsolathoz a népszerű tanár, edző, művész, orvos, csoporttárs, baráti társaság domináns személyisége iránti rajongás. Egy személy iránti rajongás tehát szexuális eredetű érzelem, amit egy fokon túl szerelemnek gondolnak az emberek, noha nem az. Pontosítsunk: ez az a szerelem, amit a szexuális ösztön tárgymegszállása hoz létre, ám Freud és Jung is a szerelem két fokozatáról beszél. A magasabb fokozat a mély vagy más néven extrém szerelem; az előbb tárgyalt jelenség tehát a szerelem alacsonyabb, testi fokozata.

8. Freud materializmusa meghatározta gondolkodását a szerelemről. Számára minden az anyagból ered, minden oda vezethető vissza, az anyag az abszolút való. Induljunk el kicsit messzebbről. Badiou világit rá arra, hogy a moralitás elnyomásként él tovább a hedonizmusban, ami az elfojtás egy válfaja. Az "élvezd!" ugyanazt a struktúrát tartja fenn, mint amit a "ne élvezz!" foglal magában. A kötelező élvezet szorongása rejlik a kétségbeesett jókedv mögött. Jóslata mára sajnos beigazolódott:  "Ha az élvezet lép minden erkölcsi parancs helyébe, akkor óhatatlanul oda jutunk, hogy az ember a kegyetlenséget fogja élvezni. Eljön az általános obszcenitás ideje, a gladiátoroké, a valós idejű kínzásoké." Badiou Freudot állítja elénk, aki nem akart jelentést adni a szerelemnek, hanem a vele kapcsolatos igazságot kereste. Ebben a mozzanatban fedezhető fel a materializmus lényege, ahol a dolgok egyszerűen csak vannak, nincs mögöttük értelem.

9. C. G. Jung szellemisége más utat járt be. Ő tartalmat adott a szexualitásnak. Freud szemszögéből ez elméletgyártást jelent, egy olyan valóság gyártását, amely elfedi az igazságot. Nem erről van szó. Jung egy jelképrendszert adott a kezünkbe (Anima - Animus), aminek a segítségével értelmezhetővé vált az a lelki jelenség, amit szerelemnek hívunk. Javaslatom most az, hogy lépjünk tovább ezen az úton, és válasszuk le a szerelmet a szexualitásról. Ezzel értelmezhetővé válik egy szellemi folyamat autonómiája, ugyanakkor megóvhatunk egy testi funkcionalitást a spiritualizálódástól. Nem mellesleg ezzel az ember dualitása is feltárul. Véleményem szerint a szerelemnek fokozat szerinti kettős funkciója van. Amíg a testi szerelemnek a fajfenntartás a szerepe, addig az extrém szerelem a személyiség fejlődését szolgálja.

10. Alkalmazzuk most ezt az eddigiekre. Tételünk értelmében a felfokozott rajongásból származó szerelem a fajfenntartó ösztön eredménye, vagyis testi szerelem. A személyiségformáló mély-szerelem viszont tisztán lelki folyamat, amely nem zárja ki ugyan a testi szerelmet, de nem is feltételezi. A szellemi folyamat intenzitásának mértéke oly nagy, hogy az a testi vonzalmakat háttérbe szorítja, azok teljesen mellékessé válnak. A fizikális vizsgálatok is ezt támasztják alá (Arthur Aron). Ebből következőleg mondhatjuk, hogy itt nem a fajfenntartással, hanem egy lelki jelenséggel állunk szemben, vagy ahogyan maga Freud jegyzi meg, nem szublimációról van szó, nem szexuális, hanem "más forrásból eredő érdeklődés"-ről. (Metapszichológiai írások, 23. oldal.)


Kompatibilitás Freud nézetével

11. Elméletem Freud azon tételére támaszkodik, amely szerint megkülönböztetünk énlibidót és tárgylibidót. Az utóbbi legmagasabb fejlődési foka a szerelem állapota, "amely a saját személyiségnek a tárgymegszállás javára történő feladásával azonos". (Metapszichológiai írások, 19. oldal.) A kétféle pszichés energiának megkülönböztetése csak a tárgymegszállás által válik lehetségessé, ahol világosan látható a szexuális energia és az énösztön nem-szexuális energiájának ellentétes folyamata. A megkülönböztetés alapja az, "hogy az énnek ki kell fejlődnie". (Metapszichológiai írások, 20. oldal.) A szexuális ösztön viszont veleszületett adottság.

12. A szexuális ösztön és az énösztön különválasztásából következik, "a libidó kettéosztása az énhez illetve a tárgyakhoz kapcsolódó libidóra". (Metapszichológiai írások, 20. oldal.) Mindez az éhség és a szerelem elkülönítésével analóg, ugyanakkor biológiai tények támasztják alá. Az embernek kettős léte van: egyszerre öncél és egyben láncszem az emberi faj életében, amit akaratától teljesen függetlenül puszta létével szolgál. A szexualitás olyan cél az ember számára, amiért élvezetben kapja a jutalmat, ezzel biztosítja az emberiség fennmaradását. A szexuális ösztön és az énösztön elkülönítésében az egyénnek ez a kettős funkciója (öncél és láncszem) tükröződik. Mondhatjuk így is: személyiségfejlődés és fajfenntartás. Lényegében ezt a szétválasztást alkalmaztam a szerelem két válfajának értelmezésére. A szexuális ösztön fajfenntartó szerepe jelentkezik a rajongásból keletkező szerelemnél, míg az énösztön személyiségfejlesztő törekvése valósul meg a szexualitás ösztönt háttérbe szorító mély szerelemben. Ebben az értelemben választható el egymástól a szexualitás és a szerelem.


Konklúzió

13. Habár elméletem tisztán biológiai természetű, ám ez nem zárja ki a szellemi értelmezés lehetőségét, és ezzel immár elérkeztünk arra a pontra, ahonnan megválaszolhatjuk feLugossy talányos kérdését: "Van-e szexuális élet a halál után?" A válaszom pedig az, hogy attól függ mit értünk szexuális életen. Ha a fajfenntartást akkor természetesen nem, ám ha az értelmét kitágítva beleértjük azt a szellemi folyamatot, amely  megtermékenyítve a lelket új minőséget szül, akkor igen. Feltéve, hogy van túlvilági lét.



Irodalom

Alain Badiou: A század. Typotex, 2010.

Sigmund Freud: Metapszichológiai írások. (Főcím: Ösztönök és ösztönsorsok) Filum, 1997.
- Megjegyzések a nem-tudatos fogalmáról a pszichoanalízisben
- A nárcizmus bevezetése
- Ösztönök és ösztönsorsok
- Az elfojtás
- A tudattalan
- Az álomtam metapszichológiai kiegészítése
- Gyász és melankólia
- A tagadás
- A fetisizmus

Sigmund Freud: Klinikai esettanulmányok I. (Főcím: A Patkányember) Cserépfalvi, 1994.
- Dora-eset
- A kis Hans
- Patkányember
- Schreber-eset

Sigmund Freud: Klinikai esettanulmányok II. (Főcím: A Farkasember) Cserépfalvi, 1998.
- Tanulmányok a hisztériáról
- Farkasember
- Perverziók keletkezése
- Női homoszexualitás

Sigmund Freud: A szexuális élet pszichológiája. Cserépfalvi, 1995.
- Szexualitás a neurózisok kóroktanában
- Három értekezés a szexualitás elméletéről
- Gyermekek szexuális elméleteiről
- Adalékok a szerelmi élet pszichológiájához
- Az Ödipus-komplexus eltűnése
- A nemek közötti anatómiai különbségek lelki következményei
- Libidinózus típusok


Link

Freud emberképe


2017. szeptember 29.