"Mondjátok emberek, ez már Európa?"
Bevezető
1. "Az embereket mindennel be lehet etetni. Meg lehet tölteni egy színházat emberekkel, akiket már felkészítettek az újságok satöbbi. Ha hónapokon, éveken át azt nyomják, hogy most jön a nagy esemény, akkor maga meg van nyerve. Mint a közkórházban, ugyanúgy van ez a közszínházban is. Megnyeri magának az embereket, megvan a közönség, megvannak a kritikusok. És bármit játszanak le abban a három órában, grandiózusnak fogják tartani." (Thomas Bernhard)
2. Az USA-ban az elmúlt években a biztonságra hivatkozva az egyéni jogok oly mértékben lettek korlátozva, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Orbán Viktor az Európai Unión belül akadálytalanul építhetett ki egy autoriter rendszert. Ázsiai despotizmus vagy európai kultúra? Válaszút előtt állunk.
Hitler új világrendje
3. Hitler hatalomra jutása után a németek többsége gyorsan megszokta az új rendet. A Führer radikálisan szakított a közvetlen politikai múlttal, és büszkén hangoztatta, hogy demokratikus parlamenti választás útján hajtott végre egy nemzeti forradalmat. Töretlenül hitt saját világnézetében, így azután nem rendelte alá forradalmi ideológiáját az állam érdekeinek, de időnként kénytelen volt figyelembe venni a realitásokat is. Tárgyaló partnereit minden alkalommal lefegyverezte megnyerő fellépésével, és azzal, hogy mindig azt mondta, amit azok hallani akartak. Faulhaber bíboros München érseke 1936-ban: "A Führer egy született uralkodóhoz méltó társasági és diplomáciai modorról tett tanúbizonyságot."
4. Bel- és külpolitikai, valamint gazdasági sikereinek alapja a nemzeti egység megteremtése volt. Berning püspök: "Az egész nemzetnek kell egységben állnia, hogy elérje a végső győzelmet ellenségei fölött." (Göringhez írt levél, 1942. március.) Azonban ez volt Németország totális megsemmisülésének is az oka, az önálló gondolkodás, a kritikus szemlélet, és az önkontroll teljes hiánya. A Harmadik Birodalom belső jelentéséből: "A munkás a Führer legmegbízhatóbb követője, és bármilyen terhet hajlandó a vállára venni." (1944. december.)
5. Hitler jövőképe szerint Németországnak egy új világrendet kell építenie, letérve a liberalizmus és a parlamentarizmus útjáról az együttműködő nemzet virágzó, boldog jövője felé. Meggyőződése volt, hogy Németország vagy határozottan megteszi e lépést az új világrendbe, vagy megszűnik létezni. Úgy vélte, hogy a hagyományos demokráciák haldokolnak, egy új típusú demokráciát kell felépíteni. Az új világrendet elsőként megvalósítók előnyben lesznek, ezért az ő feladata és küldetése, hogy biztosítsa a német nép és Európa központi szerepét a következő korszakban. Dönitz: Hitler "harcát Európa és az egész civilizált világ érdekében vívta." (1945. május 2.) "A német nép további létezésének alapja a nemzetiszocializmus által létrehozott nemzeti közösség." (1945. május 9.)
6. Németország a nemzetiszocialista években nem pártállam volt, mint a kommunista országok. Nem a párt uralta az államot, hanem Hitler uralta a pártot és az államot is. A konzervatívok, akik Hitlert a hatalomba juttatták nagyon meglepődtek. Azt hitték csak szónokol, amikor egy új világrendről beszél, pedig egyáltalán nem tréfált. A népre hivatkozva teljesen átalakította a jogrendet, az államot, és egy keleti típusú despotizmust hozott létre. Nem a nemzetiszocializmus volt népszerű, hanem Hitler személye.
7. Hitler felismerte, hogy a tömegek korában a nacionalizmus a legfőbb politikai erő, háttérbe szorítva a szocializmust, liberalizmust, sőt a konzervativizmust is. A nacionalizmus érzelmi vallásos hatása könnyen irányíthatóvá teszi a tömegeket. A nemzeti érzés együtt jár a társadalmi normákhoz való igazodással, ami az autoriter kormányzás előfeltétele. Az erős nemzeti egység beolvasztja az embereket egy kollektivista társadalomba. A nemzetiszocializmus a nacionalizmus és szocializmus elegye, olyan jóléti állam, mely nem szocialista, de nem is kapitalista.
Az Új Világrend kritikája
Chesterton, Hesse, Bernhard
8. Chesterton: "Mindent egybevetve, itt ugyanazzal a felsőosztályra jellemző feltételezéssel van dolgunk, miszerint a feladatokat hatalmas intézmények tudják a legjobban elvégezni, amelyek hatalmas összegeket kezelnek, és mindenkit irányítanak." (Mi a baj a világgal? 202. oldal.)
9. Hermann Hesse: "A polgárnak minden szent, ami közös és közösségi, amin sokakkal, de lehetőleg mindenkivel osztozik, ami sosem emlékezteti magányra, születésre vagy halálra, legbensőbb énjére. (...) A polgár világnyelve (...) leegyszerűsített, távirati jelrendszer, amivel fáradtság, szavak és papír takarítható meg, és ami nem akadályozza a pénzszerzésben." (A nyelv, 1917.)
10. Thomas Bernhard: "A demokrácia, a mi demokráciánk, a legnagyobb szélhámosság! Országunk ott hever Európa gyomrában megemészthetetlenül. (...) Minden >ál<. Minden pojácaság csupán. A Nemzeti Nemzetiszégyen! (...) Barbár giccs minden, (...) maga az állam gyengeelméjű, a nép meg nyomorult. Államunk kész nevetség. S ráadásul még a választékost adja! Kispolgári fajtalanság ... számomra sokkal undorítóbb ez: a legfelső zsírréteg, és az általános, terjedő közelhülyülés ... a teljes lecsúszás állapotában vagyunk."(Fagy, 360-361. oldal.)
11. Chesterton: "A munkásoknak van egy olyan hagyományuk, hogy ha valaki aljas dolgokról beszél, jobb, ha trágár szavakat használ, így kevésbé van kitéve annak a csábításnak, hogy mentegetni próbálja. Ám ez volt a hagyománya az emberiségnek is, amíg a puritánok és gyermekeik, az Ibsen-követők elő nem álltak azzal, hogy nem számít, mit mond az ember, amíg hosszú szavakkal és komoly ábrázattal mondja." (Mi a baj a világgal? 204. oldal.)
Katolikus Egyház
12. "A forradalom (...) újabb jogsértéseket szül, újabb egyenlőtlenségeket gerjeszt (...) márpedig egy rossz helyzetet, bármennyire valóságos is, nem szabad olyan módszerrel elhárítani, amely még nagyobb bajhoz vezet." (DS 4453.)
13. "A bürokratikus szocializmus, az úgynevezett technokrata kapitalizmus és a demokrácia hatalmaskodó válfaja világosan mutatja, milyen bajosan és fáradságosan oldható meg az igazságosságnak és egyenlőségnek megfelelően az emberi együttélés nagy kérdése." (DS 4510.)
14. "A közhatalomnak nem az a feladata, hogy meghatározza milyen legyen a kultúra." (GES 59.)
15. A valódi egyetemes gazdasági rend úgy alakulhat ki, ha többek között véget vetnek a nemzeti nagyravágyásnak. (GES 85.)
16. Az Egyház elutasítja, hogy az állam nemzeti presztízs szempontjai a gazdasági életben központi szerepet kapjanak. (DS 3941.)
17. Az ember elsősorban nem egy nemzethez, hanem az emberiséghez tartozik. "Azáltal ugyanis, hogy valaki egy meghatározott állam polgára, semmiképpen sem szűnik meg az emberiség családjának tagja lenni." (DS 3967.)
18. A gyermekek után járó juttatások bármiként is nevezzék őket, FELTÉTEL NÉLKÜL alanyi jogon járnak mindenkinek. Ugyanez vonatkozik az egészségügyi ellátásra és a nyugdíjra is. (KEK 2211.)
19. "Aki pedig végső szükséget szenved, annak joga van mások vagyonából megszerezni magának a szükségeseket." (GES 69.)
20. A család gyermeknevelési jogát, amit nem lehet elveszíteni, "a társadalom és az állam bármely jogát megelőzi, ebből az okból kifolyólag tilos minden földi hatalomnak azt gyengíteni." Azok küzdenek ez ellen a jog ellen, akik azt állítják, "hogy az utód előbb tartozik az államhoz, mint a családhoz, és az államnak feltétlen joga van a nevelésre." (DS 3690.)
21. "Istentelenség, hogy az állam a nevelés és az oktatás ügyét egészében annyira magához ragadja, hogy a családok (...) annak ellenére, amit törvényesen inkább akarnának választani, fizikailag vagy erkölcsileg arra kényszerülnek, hogy állami iskolákba küldjék gyermekeiket." (DS 3694.)
22. "Kettős (...) az államhatalom kötelessége: úgymint az oltalom és az ügyek elősegítése, de a legkevésbé sem az, hogy a családot és az egyes polgárokat mintegy magába oldja, vagy behelyettesítse magát az ő helyükbe." (DS 3692.)
23. Az állam túlzott közbelépése fenyegetheti a személyes szabadságot és kezdeményezőkészséget. Ezért dolgozta ki az Egyház a szubszidiaritás elvét. Ez az elv szemben áll a kollektivizmus mindenféle megnyilvánulásával. Pontosítja az állam közbelépésének határait. (KEK 1883-1885.)
24. A gazdasági tevékenység "feltételezi, hogy biztosítva legyenek a szabadságjogok és a tulajdon garanciái, nem szólva a szilárd pénzről és a hatékony közigazgatásról. Az állam alapvető feladata, hogy biztosítsa ezeket a garanciákat, (...) őrködjön az emberi jogok fölött és azok alkalmazását irányítsa a gazdaság szférájában; e téren az elsődleges felelősség azonban nem az államra hárul, hanem azokra az intézményekre és különböző csoportosulásokra és egyesületekre, amelyek a társadalmat alkotják." (KEK 2431.)
25. A társadalom azon személyek együttese, akiket szervezett formában összeköt az egységnek olyan alapelve, amely az egyedek felett áll. Bizonyos közösségek például a család és a település, közvetlenebbül tartoznak hozzá az emberi természethez, mint az állam. Ugyanakkor minden társadalmi intézmény kiindulópontja, tárgya és célja kizárólag az EMBERI SZEMÉLY. [Kiemelés az eredetiben.] (KEK 1880-1882.)
26. "Korunkban, -amelyben egy bizonyos nacionalizmus kezdett elharapódzni, amely egyrészt túlzott és ármánykodó, másrészt az igazi békével és szerencsés előmenetellel szemben ellenséges-, minden mértéken túl szoktak menni a serdülő fiúk [és lányok] testi nevelésének." (DS 3695.) Chesterton mint köztudott dolgot említi, hogy a sport lerombolja a tisztesség iránti érzéket. (Mi a baj a világgal? 201-202. oldal.)
Huysmans - A különc
27. "Az elernyedt és ideges emberek szeme, kiknek érzéki étvágya füstölt és erősen sózott ételekre gerjed csak fel, a túlfűtött és renyhe emberek szeme, majdnem kivétel nélkül a narancsszínt szereti, ezt a nyugtalanító és beteges árnyalatot, melynek ragyogása talmi és savanykás lázaktól erjed. (...) A vörös és sárga szín szinte felmagasztosul a fényben, ellenben nincs így az összetételükből keletkezett narancsszínnel, mely az éjszakai világításban eldurvul és gyakran haragos vörössé, tűzvörössé változik át." (18. oldal.)
28. Huysmans független és kérlelhetetlen kritikát mond a társadalomról (9-10.oldal):
- Az egyházi iskolákban végzettek "többnyire értelmetlen és szolgai szépelgők, győzelmes biflázók, (...) mint kezes és jámbor honpolgárok foglaltak helyet a társadalomban."
- Az állami iskolákban végzettek sem "mutatkoztak se értelmesebbnek, sem kevésbé korlátoltnak." Aljas és unalmas tivornyákban telt életük.
- Az írók undorító vitákban egy könyv értékét azon mérték, "hogy hány kiadásban jelent meg és mennyit hozott a konyhára."
- A szabadgondolkodók "minden szabadságot maguk számára követelnek, hogy megfojtsák mások véleményét."
- "A mohó és szemérmetlen puritánok", kiknek műveltsége alábbvaló "az utcasarki vargáénál."
- "Végül is megértette, hogy a világ nagyobbrészt hetvenkedő hencegőkből és hülyékből áll."
29. Hitler kelet imádata, hite, hogy az új világrendet a keleti szél hozza el, nem volt előzmény nélküli. Már II. Vilmos új Attilának nevezte magát, aki végül hasonló sorsra jutott. Chesterton: "A németek végrehajtották utolsó, hatalmas, ám hiábavaló támadásukat, és Foch végső csapást mért rájuk Chalons-nál, ahol a kereszténység több mint ezer évvel azelőtt győzelmet aratott a hunok felett." (Önéletrajz, 244. oldal.) Huysmans: "A hunok hordája elpusztította Európát, Galliára vettet magát, aztán összezúzódott, Chalons síkjain, ahol Aetius egy szörnyű mérkőzésben legyűrte őket." (37-38. oldal.) A keleti despotizmus eddig még mindig megtört az európai kultúra védőfalán, szörnyű pusztítást és romokat hagyva hátra.
Igazságtétel
30. Thomas Berhard: "Minden, amit ő ebben a szélsőségesen embertelenné és felelőtlenné és így szörnyűségessé vált országban egyáltalán mondhat, már úgynevezett becsületsértés. (...) Ami ezt az országot, ezt a hazát illeti, itt, hogy egyáltalán létezhessünk, hogy csak egyetlen nappal is továbbzökkenjünk, sosem szabad megmondani az igazságot, senkinek és semmiről, mert ebben az országban csak a hazugság visz előre bármit, a hazugság, a tömérdek leplezéssel és cirkalmazással és torzítással és megfélemlítéssel. Ebben az országban a hazugság: minden, és az igazságnak csak védelmezés, elítéltetés és megcsúfoltatás lehet a következménye. (...) Ennek az országnak az egész népe a hazugságba menekült. Aki igazat mond, máris büntethető, és máris nevetséges, a tömegek vagy a bíróságok döntik el, kit kell megbüntetni vagy nevetségessé tenni vagy megbüntetni és nevetségessé tenni, ha nem lehet megbüntetni, azt, aki igazat mond, akkor nevetségessé kell tenni, ha nem lehet nevetségessé tenni, akkor tenni kell róla, hogy büntethető legyen, nevetségessé vagy büntethetővé teszik ebben az országban azt, aki megmondja az igazságot. (...) Az emberek egyszerűen félnek, ezért hazudnak tehát, és ezért hallgatnak mindannyian." (A mészégető, 114-116.oldal.)
31. 1945-ben Németországban megkezdődött a bűnösök úgynevezett felelősségre vonása.
32. Hans Pfitzner (1869-1949) zeneszerzőt, nemzetiszocialista kulturális szenátort, akinek Hans Frank (1900-1946) a megszállt Lengyelország német helytartója kivégzése előtt egy órával ezt táviratozta: "Kedves barátom, minden gondolatom magánál jár!", felmentették a nácizmus vádja alól. Pfitzner 1946-ban Bruno Walterhez írt levelében Hermann Hessét és Thomas Mannt "nyomorultaknak" nevezte, mert nem akarják tudomásul venni a németek felsőbbrendűségét.
33. Ernst Bertram irodalomtudóst, aki kiváló Nietzsche-monográfiát jelentetett meg 1919-ben, mely Thomas Mannra is nagy hatással volt, meghurcolták, mert történetesen a nácik sokat példálóztak Nietzschével, amiről ő természetesen nem tehetett. Thomas Mann és Hermann Hesse hiába állt ki mellette.
34. Eric Ebermayer, aki 1942-ben még azzal fenyegetett meg egy az ő művét bírálni merészelő kritikust, hogy kiváló kapcsolatai vannak Goebbelshez és Göringhez, a háború után a nemzetiszocializmus legnagyobb ellenségeként lépett fel, és még Thomas Mannt is megtámadta, mondván, nem jó német.
35. Hans Habe (eredeti neve Bekessy) a háború után az amerikai övezet német újságjainak főszerkesztője 1945 októberében támadást intézett Hermann Hesse ellen, amiért az úgymond nem szólalt fel a nemzetiszocializmus ellen. (Hesse, mint a semleges Svájc állampolgára, nyilvánosan csak semleges nyilatkozatokat tehetett.) Közölte Hesse egyik versét is, az értelmet adó utolsó két sor elhagyásával. Hesse ezt barbárságnak nevezte, mire Habe kioktatta Hessét a közelmúlt barbárságáról, és kijelentette: Hesse soha nem fogja tudni igazolni magát Németországban. Hesse levele Thomas Mannhoz, 1945. november 5.: "Én egyáltalán nem tolongok, hogy részt vegyek a német sajtó újraépítésében, tegyék meg ezt a mit sem sejtő amerikai tisztek. Csak az a furcsa, hogy az ebben a levélben szereplő ostoba sértéseket le kell nyelnem, nekem, aki tíz évvel az emigráció előtt tisztáztam helyzetemet Németországgal, akinek a háza hosszú éveken át nyitva állt minden emigráns előtt, és akinek a felesége hozzátartozóit Auschwitzban és másutt gyilkolták meg."
36. Alfred Rosenberg a nemzetiszocializmus egyik ideológusa, a Völkischer Beobachter főszerkesztője, fiatal íróként egyik művét elküldte Hermann Hessének, aki válaszra sem méltatta, ráadásul meghiúsította Rosenberg egy megvesztegetési kísérletét. Rosenberg még megpróbálta az általa alapított Európai Kollaboránsok Szövetségébe bevonni Hessét, sikertelenül. Ezután mindent megtett Hesse tönkretétele érdekében, aki Az Üveggyöngyjáték egyik korai változatában kigúnyolja Rosenberget (Prof. Schwentchen) és művét (A zöld vér). Ez a szövegváltozat, mely nem került be végül a műbe, 1973-ban és 1977-ben jelent meg német nyelven.
Zárszó
37. Thomas Mann szerint a nemzeti individualizmus kora lejárt (Goethe már 1827-ben a nemzeti irodalom végéről beszélt, és megalkotta a világirodalom szót), kizárólag nemzeti érdekek talajáról egyetlen probléma sem oldható meg, és nem jöhet szóba olyan szellem, mely az európai hagyományt nem egészként reprezentálja. Nem az számít ki tud hangosabban kiabálni, hanem a valóság.
38. Hermann Hesse számára az, hogy Németországban, ahogyan ő fogalmazott, az erőszakoskodók, a feketézők, a szadisták, a gengszterek 1945 után már nem németek, hanem amerikaiak, felszabadító hatású volt. Az európai tudatot erősítette benne. Európa amire ő gondolt: "Eszmény, szimbólum, szellemi erőközpont."
Hermann Hesse: Zarathustra visszatérése (1919.) Parafrázis:
39. Volt egyszer egy magyar szellem, magyar merészség, magyar férfiasság, mely nem pusztán csordazajongásban és tömeglelkesedésben nyilvánult meg. Az utolsó ilyen típusú nagy szellem Széchenyi volt, aki az akkori Magyarország polgári gyarapodása és csordaszelleme közepette antiforradalmár volt. Az ő bátorságára és magányára emlékezünk. A csordalárma mostanra siránkozásba váltott, ám lényegében ugyanolyan, mint a "nagy idők" hőzöngő és brutális hangzavara. Viszonyuljon bár mindenki úgy a néphez és a közösséghez, ahogyan azt szükségletei és lelkiismerete diktálja, de ha eközben elveszti önmagát és lelkét, igyekezete értéktelenné válik. Az elszegényedett és legyőzött Magyarországon csak kevesek kezdték felismerni, hogy a siránkozás és szitkozódás hiábavaló. Csak keveseknek van fogalmuk a magyar szellem hanyatlásáról, ami pedig jóval Trianon előtt megmutatkozott. Ha olyan férfiakat akarunk, akik szavatolják jövőnket, akkor ne hátulról, a kormányzati formáknál és politikai módszereknél, hanem elölről, a személyiség felépítésénél fogjunk neki.
40. A magány az út, mely önmagához vezeti az embert. A magány az út, amelytől legjobban fél az ember. Nem kering talán minden magányosról a mendemonda, hogy beteg? Nem mondják-e Széchenyiről, hogy elhatalmasodott rajta az őrület, és mindaz, amit tett és mondott, már az őrület szüleménye volt? A legtöbben, a csorda tagjai sohasem ízlelték meg a magányt. Elszakadtak egykor apjuktól és anyjuktól, de csak azért, hogy egy nőhöz bújjanak, és mihamarabb egy új melegségbe és összetartozásba fészkeljék magukat. Soha nincsenek egyedül, soha nem beszélnek önmagukkal. Az útjukba kerülő magányostól félnek és gyűlölik. Könnyebb és édesebb egy néppel és a sokasággal együtt menetelni, még ha az út nyomorúságon vezet is át. Könnyebb és vigasztalóbb, ha azoknak a "feladatoknak" szenteljük magunkat, melyeket a mindennapok és a nép adhat. Jól érzik tömött utcáikon magukat az emberek. Nehéz élni otthon nélkül, haza nélkül, nép nélkül, dicsőség nélkül. Az embernek közömbösnek kell lennie a pusztulással szemben, ha megakarja ízlelni a magányt, és számot akar vetni önmagával.
Jegyzetek
- A cím utáni idézet szerzője Földes László.
- Rövidítések:
DS: a Tanítóhivatal megnyilatkozásai.
KEK: Katolikus Egyház Katekizmusa.
GES: a 2. Vatikani Zsinat "Gaudium Et Spes" című dokumentuma.
- Hermann Hesse és Thomas Mann levelezésében a háború utáni németországi igazságtétellel kapcsolatban a következő sorszámú levelekben található utalás: 82-88, 93, 103-105.
Felhasznált irodalom
John Lukacs: A történelmi Hitler. Európa Könyvkiadó, 1998.
Hermann Hesse: Zarathustra visszatérése. (Pillantás a káoszba. Tanulmányok.) Cartaphilus Kiadó, 2000.
Hermann Hesse: A nyelv. (Pillantás a káoszba. Tanulmányok.) Cartaphilus Kiadó, 2000.
"Kedves és tisztelt barátom". Hermann Hesse és Thomas Mann levelezése. Cartaphilus Kiadó, 2006.
Joris-Karl Huysmans: A különc. Lazi Könyvkiadó, 2002.
Thomas Bernhard: Fagy. Cartaphilus Kiadó, 2006.
Thomas Bernhard: A mészégető. Magvető Kiadó, 1979.
Kurt Hofmann: Beszélgetések Thomas Berharddal. Palatinus, 1999.
G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal? (1910.) Kairosz Kiadó, 2004.
G. K. Chesterton: Önéletrajz. Szent István Társulat, 2002.
Az Egyházi Tanítóhivatal Megnyilatkozásai. Örökmécs Alapítvány, 1997.
A Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat, 1994.
A II. Vatikáni Zsinat Tanítása. Szent István Társulat, 1992.
Brigitte Hamann: Winifred Wagner, avagy Hitler és Bayreuth. Európa Könyvkiadó, 2005.
Leni Riefenstahl: Emlékeim, 1902-1945. Nagyvilág, 2003.
Link
Elszámoltatás
Tanárközpontú oktatás (pedagógus életpálya)
Út a jövőbe
Az új világrend
2010. december 8.