Előszó
1. Esszémben a nemzet problémáját járom körbe, azt a tényt, hogy a nemzet, mint olyan, konstruált képződmény, lényegében csak érzelmi szinten létezik. Előfeltétele az írott kultúra, ami alatt a gyorsnyomtatás megjelenését és az alfabetizálódást kell érteni. Éppen ezért a nemzetek illetve nemzetállamok a 19. század elején jöttek létre, és az internet megjelenésével eltűnésük folyamatát éljük, agóniájuk utolsó, meglehetősen heves fellángolását.
Bevezetés
2. A protestáns vallás Róma-ellenes alapállása, annak európai és világközpont szerepének tagadása a nemzeti lét felé mozdította a társadalmi fejlődést. Ehhez társult az abszolutikus rendi kormányzás, amely a felekezeti háborúk korában a királyhoz való kötődést nem a vallásban, hanem a nemzeti érzésben találta meg. Ugyanakkor a Francia Forradalom, illetve az ipari forradalom okozta dinamikus változásokkal szemben is a nemzeti érzés, mint összetartó, konzerváló erő nyújtott megnyugvást. Ezek eredőjéből született az a nemzeti érzés, amit átitatott a protestáns polgári mentalitás.
3. A visszanézés, a romantika korszaka ez, ahová a 20. századi nácik is eresztették gyökereiket, akárcsak rajtuk keresztül a mai szélsőjobb. Érdekes különbség mutatkozik a latin népek fasizmusa, és az északiak nácizmusa között. Az ok a kultúra mélyére vezet, ugyanis a déliek antik mintákra egy nemesebb, finomabb örökség talaján építkeztek, míg az északiaknak nincsenek ilyen alapjaik, ők a démon-vallásról a politeizmus kihagyásával tértek keresztény hitre. A kereszténység vékony rétegének mállása az alatta lévő felületet hozta napvilágra, innen a nácizmus démonikus vonása.
4. A szélsőjobboldali pártok a család és nemzet fogalmát egyként kezelik. A család számukra a nemzet kicsiben, a családi kötődések mintájára épül ki a nemzethez való tartozás, a nemzet a nagycsalád. Meghatározott formájú családi életre kényszerítő törvények születnek, ami által a polgárokat kötelességekre és kötelezettségekre szocializálják. A nemzethez való hűtlenség ugyanaz számukra, mint a házastárshoz való hűtlenség; árulás. Ezért negatívan diszkriminálják vagy egyenesen tiltják a válást. A polgárok mikrokozmosza tehát tükörképe a társadalom makrokozmoszának. A szabadságra vágyó lélek számára börtön ez a zárt társadalom.
5. A nemzetállam saját stabilizálása érdekében meghatározza és mereven elválasztja a női és férfi szerepeket, igyekszik ellenőrizni a szexualitást, elvárja a szaporodást. Ideálja a polgári család engedelmessége és kötelességtudata; "becsületem a hűség". Az egyén a család és a nemzetállam présében kettős nyomás alatt áll. Így válik a kollektív identitás személyes identitássá.
6. A nemzet a romantika konstruált mítosza, s mint ilyen vallásos jellegű. A nemzeti érzelem valláspótlék mivoltát nemcsak szociológiai és kultúratudományi tanulmányok bizonyítják, hanem az egyszerű szemlélés is egyértelművé teszi. Gondoljunk csak a nemzeti ünnepek ceremóniáira, liturgikus jellegükre, a jelképek (zászló, címer, himnusz) a totemekre (korona, turulmadár) használatára, mindezek feltétlen tiszteletének törvényi előírására. Megsértésük bűncselekményként a vallásgyalázással válik egyenrangúvá.
A nemzeti érzés mibenléte
7. A nemzeti érzés abszolutizálásához leginkább az írásbeliség kultúrája járult hozzá, ugyanis a kommunikáció absztrakttá válása a gondolkodást fogékonnyá teszi egy absztrakt, tehát elképzelt közösség elfogadására. A nemzet létrehozásának legfontosabb eleme a kollektív emlékezet kialakítása, ami azután befolyásolja a kultúrát. Önállósítják a nemzeti történetírást és a nemzeti irodalomtudományt, összeállítják a kanonizált történeti és irodalmi műveket, megszületnek a történettudományi mítoszok, az irodalom- és a történettudomány szakralizálódik. Szent helyek, kultúraformáló emlékművek és múzeumok létesülnek.
8. Mózes nem jön le a hegyről, nincs többé, hát találjunk ki magunknak egy vallást. A nép vezetői a nép számára létrehoznak egy mítoszt, amiben önmagukat imádhatják. Ebben a mítoszban fontos szerepet kapnak a honvédő háborúk és szabadságharcok, megtörténik az elesett hősök profán szenttéavatása. A nemzeti érzés az önimádat kollektív kultuszaként is definiálható. Kialakulása a zsidó-keresztény kultúrához köthető, hiszen alapvetése a kiválasztott nép, a haza mint az ígéret földje, a messiás várás, a vezér, aki megváltja népét.
9. A nemzet elképzelt közösség, ahol a képzelet valóságot teremt azáltal, hogy az egyén tudatában elültetett kép közös meggyőződésként olyan intenzitással hat, amilyent az egyéni tudat önmagában soha sem érhetne el. Az egyén ezért olyan viselkedési és gondolkodási módoknak veti alá magát "önként", amit nem saját elhatározásából, hanem tudattalanul választ, és ami legbensőbb természetével ellenkezik. Az embert ilyenkor nem a meggyőződés, hanem egy olyan hit vezérel, amit meggyőződésnek (értelmi belátásnak) gondol. Más szóval mondva egy nemzet tagjai az egymásban észlelt közös tényezőket a közös eredet bizonyítékának tartják, és ezért egy nemzethez tartozónak gondolják magukat, holott tényleges származásukat tekintve sokkal közelebb állnak valamelyik ellenséges nemzethez, mint a sajátjuknak gondolthoz.
10. A nemzet az anyaöl védelmét nyújtó nyájmeleget biztosítja a gyengék és önállótlanok számára. A nemzet tehát egy vallás, a nemzeti érzés ezért vallási érzés a vele járó érzékenységgel, dühvel és fanatizmussal. A nyáj védelmét a pásztor látja el, ő a nemzetvezető. A nemzet a valláshoz hasonlóan felülírja a valódi rokonságot, elszakít a családtól és egy új családba, elképzelt rokoni közösségbe helyezi az egyént, aki egzisztenciálisan is a nemzetbe veti bizalmát. A magyarság esetében ez az elképzelt közösség az ázsiai őshazából származó nép, miközben genetikai tény, hogy a lakosság 3/4 része német és szláv, legközelebbi genetikus rokonaink a lengyelek és az ukránok. A fennmaradó egyharmad túlnyomó része a cigány etnikai közösséghez tartozik.
11. Az elképzelt múlt identitásképzővé válik. A nemzeti közösség mint a nemzetállam legitimációs bázisa fikció, amely az örökké való nemzetben látja a történelem és a létezés legvégső célját. Gyökértelenné váló emberek menedékhelye a nemzet, a kispolgári lét velejárója. A nemzet vezére a jópásztor, aki gondoskodik népéről, a nemzeti érzés tehát infantilizál, függő, gyermeki létbe kényszerít élethossziglan.
Kulturális változás
12. A szóbeliség kultúrájában nincs eredetiség, szerzői jog, hiszen az előadó maga is alkotó, ahogy a másolók is interpretálnak. Az olvasás felolvasás, ami ott helyben az idő egy pontján születik, és azonnal el is múlik örökre. A nyomtatott írás kultúrájában az alkotás adott és változtathatatlan, megjelenik a történelmi tudat, ami elveszi az újdonság varázsát és minden területen a múlt interpretálása tölti ki az alkotást, például a komolyzene terén ekkor kezdődik a régi zenék játszása, addig csak kortárs zenét hallgattak. A történelmi szemlélettel megjelent a nemzeti érzés. A dolgok merevvé válnak és a múltba fordulnak, ami lényegében maga a konzervativizmus. Minden változhatatlannak tűnik, a ma valósága pedig örökkévalóságnak.
13. Ezt törte meg a számítástechnika, amely rést ütött a változtathatatlanság falán, miközben az internet kommentjei teszik teljessé a narratívát. A szóbeli és az írásbeli kultúra ötvözete vagy inkább valami sajátos újdonság. A szóbeli kultúra változó jelene a jövőben folyt bele az örökkévalóságba, az írásbeliség a jelent rögzíti és vetíti ki az örökkévalóságba. Az internet kultúrája mindent befogad és alakít, így alkotja a múltat jelenné, a jelenből jövőt építve.
14. Ahogy az információs kultúra nem a számítógép, hanem az internet megjelenésével vette kezdetét, úgy az írásos kultúra sem Gutenberggel, hanem a gyorsnyomtatással (1801) és a kötelező közoktatással (az analfabétizmus felszámolása) kezdődött. A metaforákat felváltotta a leírás, megjelentek a kronológiák, amelyek jelzik a jelentől függetlenné vált múltat, amelyre azonban a jelen önigazolásként hivatkozik. A tudás elvált az embertől, ugyanakkor megindul a homogenizáció, elsorvadnak a tájnyelvek, a sokszínűség minden területen egységesül. A középkor sokszínűségét az egyházi és világi rítusok fogták egybe. A rítus helyébe az emlékezés lép. Az irodalmi kánon mintegy szent szövegként mitizálja és egységesíti a konstruált nemzet gondolkodását. Erre valók a kötelező olvasmányok.
15. Az uralkodóhoz való hűséget (hűbéri rend) először a hazaszeretet (patriotizmus), majd a fajszeretet (nacionalizmus) váltja fel. A nemzet ténylegesen egy új fejlemény, modern jelenség, a nacionalista szemében azonban ősi dolog. A nacionalizmus az, amely létrehozta a nemzet közösségén alapuló bürokratikus államot, és egyesítette a nyelvi, politikai, gazdasági és kulturális határokat. A régi vallásos világkép megrendülése után, annak helyébe egy elképzelt, megkonstruált közösség örökkévalóságát állította.
16. Az egyházak szerepe a nemzetállamban a polgári erkölcsök közvetítése, ami alulról támasztja alá az állam rendjét. A nemzet és a rend, a nemzetállam rendje elválaszthatatlan fogalmak. A nemzetállam rendje a szabadság korlátozása, az egyéni jogok csorbítása, egy kaptár, ahol az egyén kívülről rámért életfeladata a közösség fogjaként a kaptár, vagyis a nemzet szolgálata, kiszolgálása, életben tartása.
A nemzeti érzés, mint államalkotó tényező
17. A nemzeti érzés (nacionalizmus) a polgári erkölccsel karöltve beleszól az egyén szexuális szokásaiba, kontrollálja az érzékiséget, annak nemzetfenntartó szerepet szánva. Szigorúan meghatározza mi a normalitás és mi az abnormalitás, és élesen elhatárolja a férfi és női feladatokat, életcélokat és viselkedési normákat. A férfi helye a közélet, a nőé a család, ahol a férfi kiszolgálása és a nemzet szaporodásának kötelezettsége hárul rá. Ezeknek a szerepeknek a felrúgása és a homoszexualitás a nemzetállam felépítését és így létét veszélyezteti. Ez valós veszély, tehát a nemzetállam ezek ellen mindig az adott világpolitikai légkör függvényében a lehető legnagyobb szigorral lép fel. Az idegeneknek (zsidó, cigány, fekete, arab) mindig túlfűtött szexualitást tulajdonít.
18. A nacionalizmusban az egyházi közösség helyét a nemzet, a klérusét a párt vette át. Megjelenik a kiválasztott nép, a szent föld és a messianizmus, ősellenség, vértanúság (a hazáért vállalt hősi halál). Hitler "német keresztény" irányzata Krisztusból árját akart csinálni: mint galileai nem lehetett zsidó. Ismeretes ugyanez a hazug kísérlet a "magyar Jézus" kapcsán (pártus királyfi). Mások a nacionalizmust a zsidó kultúra melléktermékének tekintik, az elzsidósodott nem zsidók kultúrájának. Láttuk, ebben van valami igazság, de csak annyiban, hogy a kereszténység a zsidó kultúrában született. A zsidóság sokkal összetettebb kultúra ennél. XVI. Benedek pápa megállapítja: a zsidók "kétségtelenül a világtörténelem középpontjában állnak. (...) Minden korszakban mutatkozik, és ma nagyon világosan, hogy ez a nép valami különlegesség, s hogy a világtörténelem nagy döntései valamiképpen mindig összefüggésben vannak vele." (A Föld Sója, 205. oldal. Szent István Társulat, 1997.)
19. A kifejletlen személyiségű emberekben a nemzethez való odatartozás érzete pszichés függőséget alakít ki, ezért nem is cél a nemzetállamban a személyiségfejlődés. A kifejlett személyiségnek ugyanis nincs szüksége a nemzetnek nevezett személyiségmankóra, megáll a maga lábán. A nemzeti érzelmű fejletlen személyiségek gyökerekről beszélnek készen kapott gondolatokat ismételgetve. Valójában csak a gyökértelen embernek van szüksége beleolvadni a nemzet képzetébe, hogy fenn tudjon maradni, az erős jellemeknek erre nincs szüksége.
20. A nemzet alapvető tényezője a múltbatekintés, az emlékezés. A múltra emlékezést az irodalmi kánon, a nemzeti ünnepek, az emlékművek és múzeumok kultusza biztosítja. Ez az öngerjesztő folyamat az úgynevezett német megszállási emlékmű kapcsán válik láthatóvá, ahol az alkotás üzenetében egy soha nem volt dolog válik a nemzeti emlékezet részévé, ami esetleg más, irodalmi, filmes eszközökkel immár valóságossá emelkedik, a kollektív emlékezett személyes emlékezetté válik. Az ilyen mozaikokból épülő nemzeti emlékezet hatásaként az egyénekből álló polgárokból kollektív nép születik. A recept az államkapitalista nemzetállam módszere, ugyanaz mint volt 1989 előtt.
21. A nemzet konstruált emlékezete, az ünnepek szakralitása, a ceremóniák nevetséges komolysága mind a vallás jellemzői, ahol az Isten maga a nemzet, annak tagja az egyén, tehát az önimádat mint kompenzáció a kisebbrendűségi komplexus ellentételezése. A nemzet történelmének tulajdonképpeni szerepe, hogy legitimálja a jelent, és identitást adjon nyilván annak, akinek nincs. Az általános igazság már nem a keresztény vallás, hanem a történelem, a történelemtudomány átveszi a teológia szerepét a maga dogmáival. A nemzet története politika- illetve államtörténet, amelynek lényeges része a nemzet őstörténete, az eredet kérdése, amit össze kell kötni a jelennel. Ebben döntő pont a nemzet államalapítása, origópont, analóg Krisztus születésével, államalapítás előtt és után. A megkonstruált múlt mítoszaival együtt leíratik, a lakosságba belé neveltetik, ezáltal annak tartalma bekerül az egyéni tudatba, mint igazság; így születik a nemzet. Fikcióra épülő állam.
22. Az iskolai tankötelezettség és a sorkatonaság fontos nemzetnevelő centrumok. Az iskola az a hely, ahol a nemzeti érzést megalapozzák és személyessé teszik az irodalom, történelem és földrajzoktatásban, a nemzeti mítoszok egyéni öntörténetekké válásával. A nacionalista nemzetállamokban fontos szerepe van az iskola testnevelésnek, ahol a test kap nemzetépítő jelentőséget. Az iskolai nemzetnevelés lényege, hogy a gyermeket kiemelik családjából, ne mint családtagra, hanem a nemzet alanyaként gondolkodjon magára. A kötelező katonai szolgálat tetőzi be ezt a folyamatot, ahol a nemzeti tartalmak a személyes élettörténet részévé válnak. A katonaság a nemzet iskolája, itt szembesülnek a különböző egyének a nemzet kollektív identitásával. A sorkatonai szolgálat jogosít fel bizonyos előnyökre, amikből az idegenek és a nők kirekesztettnek. A hadkötelezettség összeköti a legitim erőszakot a civil élettel, a hadsereg egyszerre a nemzet és a család jelképe. A katonaság uniformitása a besorozottat individualitásától fosztja meg. A hadsereg a nép hazafiságra nevelő tábora, ahol az uralkodó osztály fiai privilégizált helyzetben vannak (rövidített szolgálat, altiszti fokozat) vagy akár a szolgálat pénzbeli megváltásra is lehetőség van.
23. A nacionalizmus testkultusza (testnevelés, sport) az őstermészet egyesítő erejét hirdeti. Ebből fakad az úgynevezett egészséges táplálkozás központilag előírt kultusza. Úgy kell megtisztítani a testet a méreganyagoktól, ahogyan a nemzet testéből ki kell űzni az idegeneket.
24. A nemzeti ünnepek a nemzeti tudatot építik, ám veszélyt is rejtenek magukban, hiszen éppen az érzelmek besűrűsödése folytán a lázadások is ekkor szoktak kitörni szociális okokból, vagy méginkább a privilégizált szerepre vágyók egy csoportjától kiindulva.
Svájc példája
25. A nemzet mint olyan fikció jellegét Svájc jól példázza. Egy minden tekintetben heterogén lakosság nemzetté alakításában a nyelv helyébe a történelem és az Alpok lépett. Létrehoztak egy történelmi és egy alpesi mítoszt. A Tell legenda, a Habsburg-ellenes szabadságharc mind történelmi kitaláció. Az 1291-es alapítás nem más, mint a vidéki kisnemesek és a városok arisztokráciájának laza érdekszövetsége, ahol szó sincs parasztdemokráciáról, ellenkezőleg, az elnyomott parasztok fékentartása a cél. A belső katolikus területek háborúja a liberális városokkal a 19. században, amit a belső területek elveszítettek, a győztesek részéről azt a lépést eredményezte, hogy az alapítótörténetben kedveztek a legyőzötteknek és megerősítették a mítoszt. Ekkor jött létre a mai értelemben vett Svájc (1848).
26. Az Alpok, mint egyfajta demokratikus szellem kialakításának tényezője fontos szerepet játszik a mítoszban. Eszerint diktatúrák mindig a síkságokon jönnek létre (mit szól ehhez Petőfi?), mert ott elhall a pusztába kiáltott szó, míg a hegyvidék visszhangjában az emberek hozzászoknak hogy hallassák hangjukat, ami út a demokráciához. A francia enciklopédisták eközben a svájciaknak gyengeelmélyűséget és búskomorságot tulajdonítottak, amit a mértéktelen tejfogyasztással magyaráztak. A svájciakban a pénzéhes nyárspolgár prototípusát látták.
27. A 19. század svájci történészei nem riadnak vissza az olyan kijelentésektől sem, mint általános hadkötelezettség a középkorban, vagy a középkori pásztorok vágya a tankötelezettség után. Az említett polgárháborút egyenesen közös felszabadító háborúként tálalták azzal a magyarázattal, hogy a belső terület az osztrák jezsuiták uralma alatt állt. Amíg a valóságban a föderatív szövetség a parasztok elnyomására alakult meg, addig a nemzeti mítosz a szabad parasztok demokratikus államalapításáról mesél. A mítoszt tartalmazó történelemkönyvet ajánlották a Biblia helyébe minden háztartásba. Íme a nemzeti érzés, mint a vallás helyébe lépő identitásképző eszköz. (Hazai viszonylatban hitvallás is született: "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország föltámadásában", ami nyilvánvalóvá teszi: vallási fanatizmussal állunk szemben.)
28. A svájci nemzeti mítosz nagyszerű példája a kitalált történelemnek, mitologikus helyeit zarándoklatok formájában keresik fel, ami személyes élménnyé teszi a kollektív identitást. Ezt szolgálják az íjászversenyek is. Svájc jobboldali nemzeti eszméi tiltották az olyan konzultációkat, amiknek témái a kötelező katonai szolgálat megtagadása, külföldiek letelepülése, kommunizmus, európai integráció. Az erre vonatkozó kérdéseket rendre kicenzúrázták a kérdőívekről, hiszen ezek megkérdőjeleznék az uralkodó elit politikai és gazdasági hatalmát.
Befejezés
29. Nemzet, nemzeti érzés. Ezek a kategóriák lángoltak fel újra a 21. század elején. Eltűntek-e egyáltalán? Az írásbeliség megszüntette a szóbeli kultúrát, napjainkban viszont az internet megjelenése megingatja a nemzetállamok létét. Ugyanakkor létezik egy jobboldali törekvés ideológiai, politikai és gazdasági világuralomra. Elitista társadalmi rendszerről van szó, ahol az uralmon lévő csoport irányítja és kizsákmányolja a kollektivizált tömeget. Tételük szerint demokrácia csak városállami szinten működhet kielégítően, ott is csak a felvilágosultak (értsd: a gazdagok) kizárólagos szavazati jogával, tehát a nemzetállamokat paternalista autoriter módon kell és szükséges kormányozni. Nem véletlen az internet korlátozásának kísérletei, az élet minden területének ellenőrzésével maguk javára akarják fordítani az információs korszak vívmányait.
30. A nemzetállam utóvédharcát vívja, ideje végérvényesen lejárt. Az internet közösségépítő ereje, az identitások sokszínűsége aláássa a nemzeti pedagógia narratíváját. Akár a szélsőjobboldali honlapokat nézve is láthatjuk, hogy a nemzeti identitás csupán egy a mai ember többpólusú identitásaiból. Az emberiség individuációs fejlődése visszafordíthatatlan.
Ajánlott irodalom
Benedict Anderson: Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterjedéséről. L'Harmattan - Atelier, 2006.
Rogers Brubaker: Nacionalizmus új keretek között. L'Harmattan - Atelier, 2006.
Pabis Eszter: Svájc mint elbeszélés. A nemzeti és narratív identitás kérdése Max Frisch műveiben. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2013.
Link
Etnikai populizmus
Aránytalan nemzeti érzés - etika tankönyv ideológiai alapon
2016. február 4.