Etimológia
Rupert: germán név.
A Róbert délnémet változata.
Hrodebert - Hrodpert - Hruodpert - Ruodbert - Ruprecht - Rupert
Latinul: Rudbertus
Jelentése: dicsőségben tündöklő. Fényes hírnevű.
1. Bajorországban és Ausztriában gyakori név, máshol Írországot kivéve a legutóbbi időkig szinte ismeretlen volt. Szent Rupert támogatta az ír szerzetes térítőket, ezért az írek is tisztelik Robertach néven, azonban nem volt kelta (ír vagy skót) mint egyesek ebből minden alapot nélkülözően, tévesen gondolják.
Szent Rupert
2. Salzburgi Szent Rupert (650-718) püspök, hitvalló, a bajorok apostola, a germán frank törzsből, királyi nemzetségből, a Meroving dinasztia rokonságából származott. Worms püspöke volt, midőn a felemelkedő Karolingokkal viszályba kerülvén kénytelen volt elhagyni püspöki székhelyét (ebből az üldözésből ered hitvalló címe), és 696-ban rokonához Theodo Agilolfing bajor herceghez menekült Regensburgba.
3. Theodo herceg kérésére a felületesen keresztény bajor népet megerősítette hitében. (Az 500 óta ugyanazon a helyen élő bajor nép a középkorban politikailag ketté lett osztva. A keleti tartományok a 960-as években őrgrófsággá alakultak, majd ebből egy teljesen önálló ország jött létre 1156-ban Ausztria néven.)
4. Rupert keresztény templommá alakítatta át Regensburg és Altötting pogány germán szentélyeit. Az Alpokban missziós utat tett, majd le kívánt telepedni, hogy száműzetését hasznosan és rangjához méltó módon tölthesse el. Az avar határ közelsége ennek nem kedvezett, így az Alpok belsejében telepedett meg, és ott ahol a Fischbach belefolyik a Wallersee-be templomot építetett Szent Péter tiszteletének szentelve. Rövidesen értesült, hogy a közelben egy régi római település, a romos állapotban lévő Juvavum található egy működő kolostorral, a környéke pedig latinul beszélő régi keresztény rómaiakkal van benépesítve. Ez jó alapnak tűnt egy evangelizációs központ számára, ezért 700-ban ide teszi át székhelyét, melyet Theodo herceg előzőleg Rupert kérésére, a környező vidékkel együtt neki ajándékozott. A város új alapítójának számít, melynek a Salzburg nevet adta. A kolostort újjászervezi, templomot épített, és iskolát alapít, ahová hazájából hívott kiváló tanítókat, akik között volt Szent Chuniald és Szent Gislar is. Saját pénzéből telekvásárlás útján bővítette a területet. Mint a környék ura, birtokát a rábízottak iránti felelősséggel kormányozta.
5. A terület a későbbi salzburgi püspökség, majd érsekség tulajdona lett, és ez a ruperti egyházi birtok alapozta meg Salzburg hosszú idejű függetlenségét. A salzburgi érsekek okos politikával, eleinte a császárt támogatva, majd az invesztitura harc kirobbanásakor a pápa mellé állva, de mindvégig leginkább a helyi regionális érdekeket szemelőtt tartva (vagyis nem nemzeti, hanem az európai egységet előtérbe helyező patrióta politikával) elérték, hogy a 13. századtól több mint fél évezredig, a 19. század elejéig, Salzburg tartománya irányításuk alatt önállóságot élvezett. (Vallásilag a vidék hagyományosan pápahű terület.)
6. Rupert 711-ben a közelben kolostort alapított, ezzel létrehozva a mai Bischofshofen települést. 714-ben Szűz Mária tiszteletére női kolostort alapított (Nonnenbergi bencés apácakolostor), melyet unokahúga Eintrud (Erentrudis) irányított. Ez a legrégibb ma is működő női kolostor német nyelvterületen.
Rupert az alapokat rakta le, az egyházszervezést a püspökség alapítását, Szent Bonifác végezte el 739-ben. Ettől kezdve Salzburg a keleti misszió, és a kultúra központjává vált. Adalwin salzburgi érsek (860-873) több templomot szentelt fel a Balaton mellett.
7. Rupert élete végén visszatérhetett püspöki székhelyére Wormsba, ahol rövidesen elhunyt. 774-ben Szent Virgil Salzburgban felszentelte a Szent Rupert Székesegyházat, földi maradványait ekkor hozták át Wormsból. Rupert a salzburgi érsekség fővédőszentje. Szorgalmazta a környék sóbányáinak fejlesztését, a helyi sóbányászok védőszentjükként tisztelik. Ünnepe halála napján március 27-én van. Ausztriában azonban ősidők óta szeptember 24-én, a székesegyház felszentelésének napján (templombúcsú) tartják a Rupert napot (Rupertitag), amikor a teheneket feldíszítve terelik le a havasi legelőkről téli szállásukra. Salzburg tartományban ekkor munkaszüneti nap van. Sírja Salzburgban a Dómban vagyis a Szent Rupert Székesegyházban található.
További híres Rupertek
8. Bingeni Szent Rupert (712-732) hitvalló. Apja Robold pogány volt. Rupert 725-ben Rómába zarándokolt. Hazatérése után templomokat építtetett és maradék vagyonát szétosztotta a szegények között. Ezután ősi családi birtokára vonult vissza (egy Bingen közeli hegyre), ahol anyjával Bingeni Szent Bertával (aki a Lotharingiai frank uralkodók leszármazottja volt), és Szent Wibert hitvallóval élt istenes életet. Halála után a hely a Rupert-hegy (Rupertsberg) nevet kapta. A sírja fölé épült elhagyott kolostor romjain épült a Bingeni Szent Hildegárd alapította rupertsbergi zárda.
9. Rupert von Deutz (1075-1130) bencés szerzetes, kora-skolasztikus teológus.
Jegyzet
Ez az írás a legújabb történetkritikai kutatások és filológiai vizsgálatok eredményeire támaszkodik, ezért egyes megállapításai eltérnek a ma még leginkább közkézen forgó ismertetők adataitól.
Felhasznált irodalom
Források Salzburg kora középkori történetéből. Fordította, jegyzetekkel ellátta, az előszót és a bevezető tanulmányt írta Nótári Tamás. Lectum Kiadó, 2005.
Szentek Élete II. kötet. Szent István Társulat, 2002.
Ladó János - Bíró Ágnes: Magyar Utónévkönyv. Vince Kiadó, 1998.
Megjegyzés
Befejezve: 2009. szeptember 1-én.
2010. április 28.