Bevezető
1. Friedrich Dürrenmatt (1921-1990) a 20. század második felének legfontosabb svájci írója, Max Frisch barátja. Drámáiról híres, de prózai művei is igen jelentősek. Az alagút (Der Tunnel) fiatalkori elbeszélései közül (1942-1952) a legkésőbb íródott. Jelentőségét jelzi, hogy 1978-ban átdolgozva újra kiadta.
2. Dürrenmatt képzeletvilágát kezdetben a kép töltötte be, rajzolóként csak a képi világban érezte otthon magát, ami oly mértékben beszívta, hogy igyekezett távolságot tartani, szabadulni tőle. Ezért filozófiai tanulmányokba kezdett, ami kiútnak bizonyult. Így ezek a korai írások filozofikus mondandóval vannak átszőve. Az alagút éppenséggel Martin Heidegger filozófiájával. A filozófiával való foglalatosság egyben az ember belső világának rendberakását is szolgálja. Kísérletek ezek az elbeszélések, "de nem arra, hogy ilyen vagy olyan történeteket elbeszéljek, hanem hogy dűlőre vigyek magamban valamit, vagy - ahogy utólag talán szerencsésebben mondom - megvívjak egy olyan harcot, amelynek csak akkor lehet értelme, ha elveszítette az ember."
A történet
3. Egy huszonnégy éves egyetemista fiatalember vasárnap délután felül a tömött vonatra, hogy Zürichbe utazzon, ahol másnap előadáson kell részt vennie. A vonaton nehezen talál helyet, csak az utolsó vagonban, ahol egy férfi magával sakkozik, és egy vörös hajú lány regényt olvas. Ragyogó napsütéses idő van, a vonat behalad egy alagútba, ami a szokásosnál hosszabbnak tűnik. Az utasok semmit nem észlelnek, mindenki úgy viselkedik, mintha minden a megszokott volna. A kalauz megnyugtatja, minden a legnagyobb rendben, biztos vihar van, azért ez a sötét. A fiatalember átvergődik a zsúfolt vonaton, hogy a vezető jegyvizsgálóval beszéljen. "Az emberek, akik mellett elhaladt, nyugodtan viselkedtek, semmiben sem különbözött a vonat más vonatoktól, melyeken vasárnap délutánonként utazott, és nem tűnt fel neki senki, aki nyugtalan lett volna." Pedig ekkor már a rövid alagútban 25 perce haladtak.
4. A vezető jegyvizsgáló éppen az étkezőkocsiban volt, és kérte a fiatalembert, hogy kövesse. A poggyászkocsiba vezette, ahol párbeszéd zajlik közöttük.
- Ezután már csak a mozdony van, a vonat elején vagyunk. Mit óhajt?
- Burgdorf óta egy alagútban vagyunk, ilyen nagy alagút nincs ezen a szakaszon, hetente megteszem oda-vissza, ismerem a szakaszt.
- Uram, nem tudok sokat mondani Önnek. Nem tudom, hogyan jutottunk ebbe az alagútba, nincs rá magyarázatom. De kérem, gondolja meg: sínen haladunk, az alagútnak tehát vezetnie kell valahová. Semmi nem bizonyítja, hogy valami nincs rendben az alagúttal, kivéve persze, hogy nem ér véget.
- Ha valami nincs rendben ezzel az alagúttal, amelynek létére maga sem tud magyarázatot adni, akkor meg kell állítani a vonatot.
5. A vonat ekkor hirtelen lefelé kezd tartani. "A kocsi másik végén kinyílt az ajtó. Az étkezőkocsi éles fényében egymással koccintó emberek tűntek fel, majd az ajtó újra becsapódott." A vezető jegyvizsgáló felszólítására elindulnak a mozdonyba. Nehezen de átmásznak. A mozdony üres. A vezető jegyvizsgáló közli, hogy miután észlelték az útvonalváltozást, de sikertelenül próbálták megállítani a vonatot, a mozdonyvezető és a poggyászkísérő öt perc után leugrott.
- És maga?
- Én a vezető jegyvizsgáló vagyok, azonkívül én mindig is remény nélkül éltem.
- Mi akkor még ültünk a fülkéinkben és nem tudtuk, hogy már minden el van veszve.
6. A vonat egyre nagyobb sebességgel szinte zuhan a mélybe. A vezető jegyvizsgáló megpróbál visszajutni a vagonokba, de rázuhan a mozdony irányítópultjára és elönti a vér. Az egyetemista fiatalember tágra nyílt szemmel néz a feneketlen mélységbe, miközben a gravitáció a szélvédőre szorítja, amin megjelenik az első repedés. A vezető jegyvizsgáló kérdésére, hogy mit tegyenek, azt feleli: semmit.
Varázshegy
7. A svájci Dürrenmatt alig 15 oldalas elbeszélésének felütését Thomas Mann Varázshegyének felütéséből veszi. Mann 1034 oldal hosszúságú regénye azzal indul, hogy Hans Castorp vonatra száll, hogy Svájcba utazzon. "Egy egyszerű fiatalember nyár derekán szülővárosából, Hamburgból a Graubünden kantonbeli Davos-Platzba utazott. Látogatóba ment három hétre." Végül 7 év lesz belőle. A mű filozófiai munka, mint ahogy Dürrenmatt elbeszélése is az. Mann eredetileg novellának szánta, később vált regénnyé a Varázshegy. Dürrenmatt alagútja is egy varázshegybe, egy szürreális helyzetbe vezet. Mindkét alkotás az életről, tehát a halálról szól.
8. Menetvideó segítségével nyomon követhetjük Mann hősének útját. A Chur közeli Landquartban száll a Rätische Bahn járatára. Az útvonal ellenkező irányban itt megtekinthető. "A tér, amely kerengve, hátrafelé elmaradozva közéje meg tenyészhelye közé furakszik, olyan erőkről tesz tanúbizonyságot, amelyeket többnyire csupán az időnek tulajdonítanánk; óráról órára belső változásokat hoz létre, amelyek erősen hasonlítanak az idő okozta változásokhoz, bizonyos tekintetben azonban felülmúlja emezeket. Mint az idő, a tér is feledést szül: de olyan módon teszi ezt, hogy az ember személyét kioldja kapcsolataiból, eredeti és szabad állapotba helyezi, sőt még a pedánsból, a nyárspolgárból is szempillantás alatt amolyan csavargófélét csinál. Azt mondják, az idő a Léthe vize; de az idegen levegő is valami afféle ital, s ha hatása tán kevésbé alapos is, de annál gyorsabb."
Az alagút
9. Dürrenmatt vonata a Bern-Olten-Zürich járat. Burgdorf után van a kérdéses alagút, 510 méter hosszú, ami Svájcban rövidnek számít. Ezen a videón a Zürich-Olten-Bern járat menetvideójában 1:01:13-tól megtekinthető az elbeszélésben szereplő alagút. Mivel valós helyszínekről van szó, plusz élményt és értelmezést adhatnak ismeretük. A mozdony típusa SBB Re 4/4 I, könnyű elektromos expresszmozdony, itt az is megtekinthető. Maximális sebessége 125 km/h.
- Százötven. Ment már a mozdony valaha százötvennel?
- Jó ég, ilyen gyorsan még sohase ment.
Az elbeszélésben a sebesség legutolsó említése: 210 km/h.
10. Dürrenmatt filozófiát hallgatott. Heidegger Lét és Idő műve, ahogy azt Mannál is láttuk, meghatározó hatású volt a korszak íróira. Dürrenmatt a Mi a metafizika? Semmi értelmezését is jól ismerte. A vonat az élet, mely a halálba visz. Az átlagember ezt nem érzékeli, elnyomja haláltudatát. Csak kevesen képesek szembenézni a halállal, az elbeszélésben a vezető jegyvizsgáló, és a fiatalember, aki "kizárólag erre a pillanatra várva élt, s most elért hozzá, a beszakadásnak erre a pillanatára, a földfelszín e hirtelen elernyedésére, a föld belsejébe való kalandos alázuhanásra várva". A fiatalember maga Dürrenmatt a Zürichi Egyetemre utazva, ahogy Hans Castorp maga Thomas Mann feleségéhez utazva egy svájci szanatóriumba. Dürrenmatt egy nemsokkal korábban írt elbeszélésében így ír: "Meg fogok öregedni. Megfogok halni. El fogok enyészni. Életem süllyedés a semmibe." (A Hóhérlegény, 1943.) Erről szól Az alagút is. Az élet értelmetlenségről, a zuhanásról a Semmibe.
Függelék
11. Az alábbi linken található szöveg szorosan kapcsolódik témánkhoz. A videó pedig Az alagút filmnovellája a szerző Friedrich Dürrenmatt szereplésével és felolvasásával.
Megjegyzés
12. Az eredeti szövegben a vezető jegyvizsgáló zugführer megnevezéssel szerepel, amit vonatvezetőnek fordítottak. A vonatvezető felelt az egész vonatért, ő volt a szerelvény főnöke, aki rendszerint az első vagonban tartózkodott. Mivel a terminus félreérthető, nem a mozdonyvezetőről van szó, és mert a hazai gyakorlatban a vezető jegyvizsgáló munkaköre áll a legközelebb hozzá, ezért alkalmazom ezt a megnevezést.
Irodalom
Friedrich Dürrenmatt: Die Falle - A csapda. Elbeszélések. Német-magyar kétnyelvű kötet. Az alagút, 233-259. oldal. Noran, 1997.
Thomas Mann: A Varázshegy. Európa könyvkiadó, 1988.
2024. május 26.