Sigmund Freud: a vallás pszichológiai értelmezése
1. Freud (1856-1939) nagy jelentőséget tulajdonít a tudatalattinak, melyben a természet, az ösztönök, az "én" úgy van jelen, hogy nem érvényesül a szellemi-erkölcsi értékrend. Az "én" öntudatunk szűk mezsgyéjén áll, a tudatos és tudattalan szféra között. A tudatos "én" felett van a "felettes én" (super ego), melynek működésében az öröklött adottságok, szülői nevelői tekintély, neveltetés stb. döntő hatással érvényesül. A tudatalattiban felgyülemlik sok elfojtott indulat, tapasztalat is, mely akaratlanul érezteti hatását a cselekvésben. Az elfojtott és ki nem élt vágyak a neurózisok okai. Erre építi valláselméletét.
2. Úgy véli, hogy tudat alatt az ember már gyerekkorában találkozik a szexualitással. Ez az anya felé irányuló érzésekben nyilvánul meg. Ehhez társul szintén tudat alatt az apa iránti féltékenység (vetélytárs), de csodálja is apját, szeretne olyan lenni mint ő, a helyébe kíván lépni az anyja mellett. Ezt nevezi Freud Oedipus-komplexusnak. Úgy véli, hogy az emberiség az őskorban kis csoportokban élt egy-egy apával az élén. Az apa birtokolt minden asszonyt. A lázadó fiakat likvidálta, de voltak fiak akik összefogtak és megölték az apát, majd egymásnak estek, hogy ki legyen az egyeduralkodó. A hatalmon lévők az anarchia elkerülése végett intézményeket hoztak létre. Ez a társadalmi szerveződés hozta magával a törvények kialakulását és az első tabukat, például a vérfertőzés tilalmát. A vadászattal kialakul a totem jelensége: a legyőzhetetlennek tűnő vadállat elpusztítása majd elfogyasztása a hatalom és erő birtoklásának jelévé lesz. Freud úgy véli: a vallás nem más, mint a természet veszedelmes erőivel szembeni védekezés sajátos formája. A természet erői mint titokzatos személyes erők és hatalmasságok tudatosulnak, majd ebből alakulnak ki a vallási képzetek. A vallás tehát illúzió, de a tudomány leleplezi ezt az illúziót. Az "Isten-kép" Freud szerint nem más, mint az ősi "apa-kép" megdicsőült formája. A vallásos hitet neurotikus tünetnek tekinti, mely beteg, infantilis pszichológiai állapotra utal.
3. Freud elméletét igazolatlan és elfogult feltevésekre építi. Abba a hibába esik, hogy saját egyoldalú részleges tapasztalatait önkényesen általánosítja, majd az így leszűrt konklúziót az egész emberiség életére kivetíti, és visszavetíti a múltba is. Megállapításai egyoldalúak, és tudományosan nem bizonyíthatóak.
Carl Gustav Jung: a vallás eredete
4. Jung (1875-1961) szerint a tudatalatti világnak több rétege van. Az első a személyes réteg, melyet az individuális élet alakít ki. A második szint a kollektív (közösségi) tudatalatti világ szférája. A kollektív tudatalattit az emberiség életében a múltbéli örökség alakítja ki. Jung hisz a kollektív tudatalattiban. Vizsgálatai során azt tapasztalta, hogy az emberekben bizonyos hasonlóság van a közös ősi szimbólumok és mítoszok iránti fogékonyságban. A kollektív tudatalattiban ugyanis ősi arche-típusok rejlenek. Az arche-típusok ősi primitív vallási képzetek a tudatalatti legmélyén, és ősi kollektív tapasztalást fejeznek ki (például egy valamikori aranykor léte, bűnbeesés, megváltás-igény, stb.). Az arche-típus minőségi strukturáltságot biztosít a psyché számára, mely sajátos módon kapcsolódik az agyhoz. A kollektív tudatalattit az emberiség egyetemes örökség gyanánt hordozza magában (közös lélek). Az emberi lélek képes arra, hogy felszínre hozza ezt az örökséget és hatékonnyá tegye azt.
5. Jung nem ért egyet Freud dogmatikus ateizmusával. Felfogása inkább Kant agnoszticizmusához hasonlít. A vallás keletkezése kapcsán nyitva hagyja a kérdést, de pozitív jelentőséget tulajdonít neki. Az élet feladata az individualizáció, a cél az, hogy az ember mind jobban megvalósítsa önmagát és engedje érvényesülni életében a kollektív tudatalattit. A vallási szimbólumok a lélek "értelem előtti" szféráját szólaltatják meg, ezek történelmi összefüggéseinek nem tulajdonít jelentőséget. Szerinte az arche-típusok egyike Isten. Létére nem adhatunk választ, mivel "tapasztalat-feletti" valóság, így nem lehet tudományos vizsgálódás tárgya. Isten mint lelki vallási jelenség lehet a pszichológiai megismerés tárgya, de hogy ténylegesen létezik-e, erre választ nem adhatunk.
6. Freud szerint a vallásosság lelki betegség, patologikus jelenség. Jung úgy véli, hogy a vallás és a vallásosság normális jelenség, mely elengedhetetlen az egészséges emberi psychéhez. Egy bennünk létező pszichikai valóság, melyet ha letagadunk csak kárt okozunk magunknak. A vallás az önmegvalósítás egyik eszköze, megnyugvást ad a léleknek.
7. Jung mélyrehatóan elemezte a katolicizmust. A misével és a gyónással foglalkozó jelentős valláslélektani tanulmányokat tett közzé. Úgy vélte, hogy a katolikus hitkép az ember tudattalanját különösen jól ragadja meg. Így például a Katolikus Egyház gazdagon fejlett és kiteljesített dogmatikus képzetvilággal rendelkezik, mely segít strukturálni a tudattalan lelki erőket és ezzel szemléletessé tesz bizonyos létfontosságú igazságokat, melyekkel a tudatnak kapcsolatban kell állnia. Jung felfigyelt arra, hogy páciensei között jóval több a protestáns, mint a katolikus. Az Egyesült Államokban végzett felmérés megerősítette, hogy a protestánsok között sokkal nagyobb a komplexusokra való hajlam, mint a katolikusoknál. Ennek oka a szimbólumok, a rítus hiánya egy unalmas és szánalmas vallás, mely csak egy lábon áll: a hiten, mely lassan hozzáférhetetlen lesz a túlterhelés miatt. A vallás magánüggyé válik, majd elhal. Jung megelégedéssel fogadta a Mária menybevételéről szóló dogma kihirdetését. Szerinte ez az istenanya megerősítése, mely eddig a Szentlélek tanában lappangott. A Szentlélek mint Anya kapcsolat az Atya és Fiú között. Ez az álcázás az Egyházat mint anyát erősítette. A keresztszülőkben is (godfather-godmother, Gotti-Gotte) az istenpár példázatát látta. Így ír Jung: "A Mária mennybeviteléről szóló pápai nyilatkozat konzekvenciája jelentőségét tekintve felülmúlhatatlan, és a protestáns álláspontra hárítja át az olyan merőben férfivallásnak az ódiumát, amely nem ismeri a nő metafizikai reprezentációját (...) A protestantizmus nyilvánvalóan nem vette eléggé figyelembe az idők jeleit, amelyek a nő emancipációjára utaltak. Az egyenjogúsítás ugyanis megköveteli a metafizikai rögzítést egy "isteni" nőnek, Krisztus arájának az alakjában. Amiként Krisztus személyét nem pótolhatja egy szervezet, akként nem pótolhatja az arát az Egyház. A női princípium ugyanúgy személyes reprezentációt igényel, mint a férfi princípium." Úgy gondolta, hogy az istenségnek férfi-nő, illetve jó-rossz oldala van. Az elsőt megoldotta a katolicizmus a másodikat sajnos nem, hiszen az Istent kizárólag jónak tekinti.
8. Ezek után eléggé ellentmondásos, hogy Jungra hivatkoznak előszeretettel akárhányszor katolikus papok, mint a katolikus hitet erősítő gondolkodóra. Jung rendszerében a hagyományos vallások transzcendens elemei merőben pszichikai tartalmakká zsugorodnak össze. E pszichikai tartalmakat illetéktelenül kivetíti a metafizika területére és filozófiai elemzésükbe kezd. A vallási tényeket és jelenségeket eleve úgy értelmezi, hogy azok az ő pszichológiai rendszerét igazolják. Elméletét így hibás előfeltevésekből kiinduló, előítéletekkel terhelt eszmefuttatásokból állította össze.
William James vallásfilozófiája
9. James (1842-1910) szerint a vallást nem lehet egyszerűen a pszichózisok és neurózisok világára leszűkíteni, továbbá pszichológiai, társadalmi vagy történelmi eredete nem befolyásolja döntően a vallási igazságokat. A vallást az ember magányában éli át igazán, amikor felismeri kapcsolatát Istennel.
10. A vallás jelentőségét így foglalta össze:
- Rámutat arra, hogy a szellemi világ a látható világ része.
- Egységet teremt a láthatatlan világgal, összehangolja a természetfölötti célt természetes céljainkkal.
- Az imádság útján belső egységet teremt a szellemmel. Ez szellemi energiákat szabadít fel az emberben, mely érezteti hatását a látható világban.
- Összhangot teremt az emberi kapcsolatokban a szeretet útján.
11. Szerinte a vallásosság gyökere a tudatalatti világban van. Ebből ered a misztikus tapasztalás és a megtérés, mely nem idealisztikus jelenség, mivel a valóságban észlelhetők hatásai. James szerint a hit általi ismeretszerzés magasabb rendű az értelmi megismerésnél. Remény nélkül nincs igazi hit. A vallás igazsága nem a metafizikai igazságtól függ, hanem kizárólag attól, hogy hasznát vehetjük-e életünk alakításában, vagy sem.
12. James a pragmatizmus kérdésfeltevésével közeledik a valláshoz. Válasza így magán viseli a kérdésfeltevés természetét. Jamesnél a vallás egyszerűen praktikus kérdés, olyan emberi tevékenység, mely hasznos segítséget nyújt erkölcsi életünk alakításában. James szerint a tudatalattiban kapcsolatot teremthetünk Istennel. James tudatalattija azonban megszünteti Isten transzcendenciáját. Isten számára is csupán csak pszichikai valóság, aki "be van zárva" az "én" világába.
Emile Durkheim vallásszociológiája
13. Durkheim (1858-1917) a szociológus szemével közelít a valláshoz. Úgy véli, hogy a totemizmus minden vallás alapvető, ősi primitív megnyilvánulási formája. A totemizmusból fejlődött ki az istenek imádata, mely csupán a képzelődés szülötte. Az istenképet és a vallást a társadalom alakítja ki saját hatalma biztosítására. A vallás a társadalmi és állami ellenőrzés eszköze. Isten nem más, mint egy adott csoport, társadalom, állam jelképe és nem több. Az ember vallásos érzése nem más, mint vallásos köntösbe bujtatott hűségérzet a társadalom iránt. (Ez utóbbi megállapítás igaz a nacionalistákra abban az értelemben, hogy a nacionalizmus valláspótlék, egy adott nemzet iránti vallásos érzés.)
14. Durkheim elemzése egyoldalú szociologizmusra és empirizmusra vall. Ami előfeltételezéseinek körén kívül esik az számára nem létezik, sőt nem is lehet igaz. Burkoltan tagadja az ember szabadságát, felelősségét, erkölcsi kreativitását. Nem veszi észre, hogy nem a társadalom determinálja a vallást, hanem a vallás alakítja a társadalmat, és az a társadalmi törvények létrejöttében is nagy szerephez jut. Nem számol az egyéni tudattal, mindent a közösségi tudatra vezet vissza. Durkheim kiindulási alapja tárgyilag is téves, ugyanis a vallások értelmezésében a totemizmus nem kizárólagos jelenség, hanem csak egy összetevő a sok közül.
Összegzés
15. A fentiekben a közelmúlt négy gondolkodójának a vallásról alkotott nézeteivel ismerkedhettünk meg. A freudizmus az ateista materialista világnézet pszichológiai elmélete, mely rendkívüli hatással volt kultúránkra a maga idejében. Ma széles körben vitatott megállapításainak tudományos voltát is megkérdőjelezik, de ennek ellenére jelentős tényező maradt.
16. Jung tanítása a legszélesebb körben elterjedt a vizsgáltak között és meghatározó jelentőségű korunkban. Ezoterikus gondolkodó, manicheista, az emberiség egy közös lelkében hisz. Bár rendkívül kritikus a kereszténységgel szemben, mégis sokakat megnyer közülük. Ennek okát a freudizmus kiváltotta frusztrációban, és Jung nézeteinek felszínes ismereteben látom.
17. James a pragmatizmus képviselőjeként az igazság helyett a hasznosságot teszi a középpontba. Minden ami hasznos és jó az ember gyakorlati életét tekintve az szerinte igaz is. Istenről, vallásról, hitről úgy beszél, mint jövedelmező befektetésről, mely bőséggel megtérül életünkben és semmit sem veszíthetünk rajta. A pragmatizmus elutasítja az elvonatkoztatást és az intellektualitást, helyettük a cselekvés és a hatalom felé fordul. Az empirizmus szemléletmódját képviseli, mely a tapasztalatot tekinti az ismeret egyetlen forrásának, viszont olyan előfeltételezésekkel él, melyek nem alapozhatók meg a puszta tapasztalat által. Maga a tapasztalat is a tapasztalatot meghaladó alapoktól függ, így a tapasztalaton minden megismerés során eleve túllépünk. Ezért elengedhetetlen a metafizika, és az igazság középpontba helyezése.
18. Az a különbség az európai és amerikai kultúra között, hogy az európai kultúrában a műveltség, a tudás önmagában érték, míg az amerikai kultúra csak azt tekinti értéknek, amiből valamilyen konkrét haszon származik az ember gyakorlati életére vonatkozóan. Az amerikanizmus terjedésével ma már Európában is ez a szemlélet uralkodik. E felfogás rövidtávon nagyon sikeres lehet, de hosszútávon óhatatlanul a műveltség és tudás hanyatlásához és így egy általános hanyatláshoz vezet, ezzel megcáfolva önmagát. A hasznosságot nem helyezhetjük az igazság fölé, az igazság nem függ tőle, az igazság önmagában igazság. Az igazság nem mindig hasznos, gondoljunk csak a diktatúrák uralmára, de azért igazság és hosszútávon érvényre jut.
19. Durkheim, Freudhoz hasonlóan ateista materialista beállítottságú gondolkodó. Figyelemre méltó munkái a szociológiában alapműveknek számítanak, azonban az általunk vizsgált témában elfogult és téves megállapításokat tartalmaznak.
Felhasznált irodalom
Bolberitz Pál: Isten, ember, vallás a keresztény filozófiai gondolkodás tükrében. Ecclesia, 1986.
Peter Fonagy-Mary Target: Pszichoanalitikus elméletek a fejlődési pszichopatológia tükrében. Gondolat Kiadó, 2005.
C. G. Jung: Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről. Kossuth Kiadó, 1997.
C. G. Jung: Gondolatok a vallásról és a kereszténységről. Kossuth Kiadó, 2000.
Helmut Hark: C. G. Jung alapfogalmainak lexikona. Kossuth Kiadó, 1998.
Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társulat, 1991.
Dörömbözi János: A filozófia története és elmélete. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.
Walter Brugger: Filozófiai Lexikon. Szent István Társulat, 2005.
Emile Durkheim: A vallási jelenségek meghatározásáról. (A társadalmi tények magyarázatához - válogatott tanulmányok.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1978.
Emile Durkheim: A vallási élet elemi formái. A totemisztikus rendszer Ausztráliában. L'Harmattan Kiadó, 2003.
Megjegyzés
Készült: 2009-ben.
2011. január 5.