Előszó
1. Az alapjövedelem kulturális változást, egy új típusú társadalmat feltételez, egyúttal a technikai civilizáció egyetlen lehetősége, már amennyiben az humánus kíván lenni. Elfogadásához természetszerűleg megértés szükséges. Gyökerei a középkorba nyúlnak, konkrétan a felvilágosodás fogalmazta meg először. A 20. században többféle módja került kidolgozásra. Werner Götz a dm (Drogerie Markt) alapítója, a GLS Bank (közösségi bank) felügyelő bizottságának tagja 2005-ben közzétett egy modellt (az alábbiakban ezt fogjuk követni és saját szempontok alapján kiegészíteni), ami bevezetésre kerülhetne, csupán a protestáns-kapitalista gondolkodásmódot kellene felváltani egy humánus kultúrával.
2. A kapitalizmus a kálvinizmus (református, baptista) szülötte, márpedig a kálvinizmus szerint Isten szuverén módon dönt örök sorsunkról, tetteinktől függetlenül. A kálvinista e tehetetlenségét a kényszeres neurózis tüneteivel kompenzálja: munkavégzés kényszer, teljesítményfokozás; világi sikere jelzi üdvözülését (Erich Fromm). Az angolszász kapitalizmussal szemben Nyugat-Európa szociáldemokrata és kereszténydemokrata gondolkodói létrehozták a szociális piacgazdaságot, a jóléti államot. A technikai fejlődés azonban a munkahelyek felszámolásával jár együtt, így egyre több adót kell egyre kevesebb dolgozónak megfizetnie, és eltartania az egyre több munkanélkülit. A jelenlegi rendszer működésképtelen, mindenképpen új világ vár ránk. A kérdés csak az, hogy a technika áldásából mindenki részesül majd, vagy csak egy zsarnoki réteg, mely megfizetett embereivel tartja rabságban a modern rabszolgák, a közmunkások tömegeit.
3. A pénz önszaporító spekulációját meg kell szüntetni és oda kell irányítani, ahol szükség van rá. A jövedelem és a munka szétválasztása a tudatban az alapjövedelem bevezetésének előfeltétele. A feltétel nélküli alapjövedelem a pénz rabszolgaságának civilizációjából egy olyan új kultúrát teremtene, ahol a pénz mindenki számára demokratikus eszközzé válna a szabadsághoz.
Mi az alapjövedelem?
4. Ahhoz, hogy az ember élhessen, valamilyen jövedelemre van szüksége. A félreértés abból fakad, hogy az ember azt hiszi munkája biztosítja jövedelmét, és aki nem dolgozik annak nincs jövedelme. Ám aki él, annak van jövedelme, függetlenül attól, hogy van-e munkája. A legtöbb jövedelme azoknak van, akik nem dolgoznak, hanem tőkejövedelmükből élnek. Akinek nincs jövedelme az éhen hal. Ebből következik alaptételünk, mely szerint a jövedelem alapvető emberi jog. Az alapjövedelem olyan jövedelem, ami egy politikai közösség minden tagját feltétel nélkül megilleti.
Jellemzői:
- Biztosítja a tisztes megélhetést.
- Az egyén törvényes joga.
- Rászorultság nélkül mindenkinek kifizetendő.
- Nincs munkavégzéshez kötve.
5. A kapitalizmus sikere a racionalizálás. A technikai fejlődésnek köszönhetően a gazdasági növekedés egyet jelent a kevesebb munkahellyel. Azért küzdöttünk, hogy a gépek elvégezzék az emberek helyett a munkát. Ma egyre kisebb mértékben van szükség az emberi munkára, mert mindent elvégeznek a gépek. A gépeknek nincs jövedelmük. Akiktől a gépek elvették a munkát (ami önmagában pozitív dolog), azoknak is szükségük és joguk van a megélhetéshez. A másik oldalról nézve: ma már a gépek végzik az ember munkáját. Az embernek alapvető joga van a jövedelemhez. A gépek ezt ma már megtermelik, csak oda kellene adni nekik. A gazdaság ugyanakkor csak vásárlóerő által tartható fenn. A gépek tulajdonosának tehát alapvető érdeke, hogy mindenki részesedjen jövedelemben. A kiutat egyre többen az alapjövedelemben látják. Európa balközép pártjai és több konzervatív párt, így a német CDU egy része is támogatja ezt az elgondolást. Az igazságos újraelosztás biztosítja az újabb hasznot; egymásra vagyunk utalva.
6. Az alapjövedelem nem a jelenlegi fizetéshez adódna hozzá, hanem annak egy részét képezné, önmagában is biztosítana egy nem magas, de normális megélhetési szintet. Ez az anyagi biztonság a szabadság garanciája, a munka kényszerétől való megszabadulás lehetősége. Másrészt a munkavállaló egyenrangú féllé válik a munkaadóval szemben, hiszen nincs rászorulva a munkabérre, nincs kiszolgáltatva neki, ugyanakkor a munkaadó éppen az alapjövedelem következtében jóval alacsonyabb munkabéreket fizethetne, és amint majd látjuk, a munkát terhelő adóktól is megszabadulna.
7. Az alapjövedelem kiváltja a segélyeket, szociális juttatásokat és az azt működtető bürokráciát; megszünteti a mélyszegénységet, stabilizálja a középosztályt, és biztonságossá teszi az öregkort. Megszünteti a szociális feszültségeket. Ebben a rendszerben mindenki maga döntheti el a munkához való viszonyát: ez a kulturális változás. Az új társadalmi rendben a szabadság gyakorlását kell megtanulni, az önállóságot. Ebben a kultúrában mindenki azt teheti, amit valójában szeretne. Gyerekeket nevelhet otthon, alkothat művészként, gondolkodóként, vagy társadalmi munkát végezhet karitatív alapon; megélhetése biztosítva van. Németországban 2001-ben a kifizetett munkateljesítmény 56 milliárd óra bérmunka, míg az ingyen elvégzett otthoni, társadalmi (civil) munkateljesítmény 96 milliárd óra volt.
8. Az alapjövedelem nem old meg semmit:
- Ha túl alacsony (jelenlegi viszonyok között nagyjából havi 300 ezer forintra gondoljunk, ami ténylegesen 150 ezret jelent; lásd 27. pont).
- Ha nincs egyéb szociális juttatás (ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás).
- Ha bármilyen feltételhez kötik.
9. A régi gondolkodással szakítani kell, azzal az ideológiával, hogy csak az érdemel táplálékot, aki fizetett munkát végez. Az alapjövedelmen alapuló kultúra kiiktatja a társadalomból ezt a téves, embertelen nézetet. Az egész technikai civilizáció arról szól, hogy az embert szabadítsa fel a nehéz fizikai munka alól. Most, hogy eljutottunk ide, és egyre több munkafázisban nincs szükség emberi közreműködésre, két út áll előttünk: egy rendi társadalom, ahol a népesség túlnyomó része jobbágysorban nyomorog, akiket diktatórikus erőszakszervek tartanak féken, vagy az alapjövedelem bevezetése.
10. Az ember felszabadítása a kényszerű munka alól egyúttal azt is jelenti, hogy szabaddá tesszük az alkotó önkiteljesítő szabad munka számára. Az ember számára nem munka kell, hanem feladat, életcél. Ehhez pedig jövedelem, ami viszont feltétel nélkül jár neki mert ember, akinek joga van az élethez, a szabadsághoz, az önkiteljesítéshez.
11. Az emberiség olyan dolgokat fejlesztett ki, amik a munkahelyeket kiküszöbölik. A cégek nem a minél több bérezett munkahelyekben érdekeltek, hanem a megtakarításban, a gépesítésben. A gazdaság feladata a szükségleteink kielégítése, és nem az, hogy munkát adjon. Azt ma már elvégzik a gépek.
12. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy egy másik ember munkaerejét megvegye. A jog a munkához csak azt jelentheti, hogy jogunk van ahhoz a tevékenységhez, amit saját magunk akarunk megtenni. Ma az emberek többsége nincs megelégedve munkájával, csak kényszerből végzi azt. Ez fusztrációt okoz, ami óriási teher a társadalom számára. Másrészt sok embernek van ugyan munkája, de jövedelme mégsem elég a megélhetéshez. Nem a munkához, a jövedelemhez van jogunk. Ugyanakkor az emberek 90%-a válaszol úgy, hogy valamilyen formában akkor is dolgozna, ha lenne alapjövedelme.
13. Az iskolák és az egyetemek azt célozzák, hogy a tanulók a bérmunka világában találják meg a helyüket, miközben mindenki tudja, hogy nincs elég ilyen hely. Munkahelyteremtés, mondják a politikusok, miközben tudjuk, hogy a technika mai színvonalán erre nincs lehetőség. A közmunkára sincs valójában szükség, ráadásul tartósítja a mélyszegénységet, ugyanakkor demoralizáló, személyiségromboló.
14. Az alapjövedelem a demokrácia kiteljesedése lehetne, hiszen az egzisztenciális biztonság társadalmában nem lehetne ígérgetésekkel hatalomra jutni és az ígéreteket nem betartani. Egészen más úgy felnőni, hogy tudom, a megélhetés soha nem lesz probléma számomra. (Mindig volt egy kiváltságos réteg, előjogai ma már kiterjeszthetők mindenkire.) Az élet értelme nem a gazdaság szolgálata.
15. Nagyon fontos belsőleg megérteni, hogy a munka nem azonos a jövedelmet adó tevékenységgel. Ma munkavégzés alatt a pénzszerzést, a megélhetés biztosítását értik. Azt a tevékenységet, ami nem hoz pénzt, legyen bármilyen értékes, nem tekintik munkának. Dolgozni ne a pénz miatt, a megélhetés miatt, hanem a társadalom érdekében vagy akár Isten nagyobb dicsőségére akarjunk. (Ez sem új, a kiváltságos réteg sajátja ma mindenkié lehet.) Tehát nem azért dolgozunk, hogy jövedelmünk legyen, hanem azért van jövedelmünk, hogy dolgozni tudjunk; a társadalom javára akár ingyen. Új kultúra, új gondolkodás. Azért nem teljesen új. Egykor a nemesség nem fizetett adót, birtokainak jövedelméből élt, viszont számtalan közfeladatot ellátott ingyen.
16. A demokráciában minden egyén politikailag szuverén. Az alapjövedelem demokratikus társadalmában minden egyén gazdaságilag is szuverén. A kommunizmus elnyomta az egyént, a liberális kapitalizmus magára hagyta. A feltétel nélküli alapjövedelem megalapozza, hogy az ember a munkában megtalálja önmagát, az individuum személyiségének megfelelő feladatát elláthassa. Az egyén így nincs kényszerítve, hogy alkalmazkodjon a gazdasághoz, hanem szabadon gazdagíthatja a társadalmat.
Történeti áttekintő
17. Az alapjövedelem csírái a kereszténységből származnak, gyökere megtalálható a középkori kolostorok életében. A zsidó-keresztény világnézet szerint a munka büntetés, ami eredendően nem volt az ember sajátja, tehát önmagában rossz dolog. Szent Pál megjegyzése (aki nem akar dolgozni az ne is egyen) a közelgő végítéletet várókkal kapcsolatos, másrészt a Katolikus Egyház Katekizmusa leszögezi, hogy az eledel minden munka ellenére Isten ajándéka (KEK, 2834). Ókeresztény iratokban olvasható, hogy aki nincs rászorulva a munkára, az többször tud a liturgiába bekapcsolódni. Minden kornak megvan a maga felvilágosodása, a középkornak a skolasztika volt. Legyünk képesek önállóan gondolkodni, a sémákból, a készen kapott tudásból kitörni és újat alkotni; ez volt Aquinói Szent Tamás tanítói célja. Kolduló rendi szerzetes volt, melynek tagjai a társadalom javára igen értékes munkát végeztek (tudósok és tanárok voltak), ingyen dolgoztak és adományokból (kvázi alapjövedelemből) éltek, mivel jövedelemtermelő gazdaságaik sem voltak, szemben a monasztikus rendekkel.
18. A politikusok védőszentje Morus Tamás (akit kivégeztek, mert szembe szállt az igazságtalan állammal) híres művében egy távoli szebb és jobb világról írt; Utópia. (U-toposz: a nem létező hely.) A mai értelemben vett alapjövedelem Thomas Paine munkásságára vezethető vissza, aki az emberi jogok első modern megfogalmazója, az USA egyik alapító atyja, az Amerikai Egyesült Államok elnevezés megalkotója. (Az emberi jogok első kidolgozója Francisco de Vitoria (+1546) katolikus tomista skolasztikus teológus és filozófus, domonkos szerzetes volt.)
19. Milton Friedman amerikai közgazdász az 1960-as években az alapjövedelemhez nagyon hasonlót javasolt: fizetési járulékot a rászorulóknak. Ez lett volna az úgynevezett "negatív fizetési adó". Az USA-ban bevezetése elő is volt készítve. Friedman liberális szociál-államának gyenge pontja a bérezett munkára való támaszkodás, márpedig ma éppen ebből van egyre kevesebb. Jeremy Rifkin 1995-ben The End of Work című munkájában azt valószínűsítette, hogy 2050-re a gazdaság működtetéséhez a felnőtt lakosság 5%-a is elégséges lesz. (1982 és 2002 között az USA acélgyártása 75 millió tonnáról 100 millió tonnára növekedett, miközben az ágazat munkaerő leépítése 75%-os volt, új munkahely kizárólag egyetemet végzettek számára létesült.) A technológiai fejlődés magával kell, hogy hozza a társadalmi változást, különben a társadalom széthullik. (Rifkin másik figyelemre méltó műve: The European Dream.)
Alapjövedelem és katolicizmus
20. "A munka van az emberért és nem az ember a munkáért." (KEK, 2428). A Katolikus Egyháznak a munkáról szóló tanításában az alapjövedelem lehetősége kétség kívül benne rejlik, annak teológiája minden további nélkül kibontható. A gyökerekről fentebb már szóltunk. XIII. Leó pápa (+1903) a technikát az ember munka alóli felszabadulásaként értelmezte, mint ami megfelel a Teremtő akaratának. A "Rerum novarum" kezdetű körlevelében (1891) leszögezi, hogy mindenkinek joga van élete fenntartásához szükséges anyagi javakhoz, majd hozzá teszi, ehhez a szegények csak bérmunka által juthatnak hozzá, vagyis a bérmunka nem az egyetlen megengedett formája a jövedelemnek, sőt negatív éle van a dolognak. Tanítása szerint a pénz jogos bírása természetes jog; a felhasználás tekintetében viszont közösnek tekintendő, értve ezalatt a felesleg átadásának kötelezettségét a szűkölködők számára (újraelosztás).
21. XXIII. János (+1963) "Mater et Magistra" kezdetű körlevelében (1961) így ír: "Az embernek a természetből eredő joga van magántulajdon birtoklására. (...) A természet pedig arra tanít, hogy az egyén előbbre való, mint a polgári társulás, olyannyira, hogy a polgári társulásnak egyenesen az egyénre, mint végső céljára kell irányulnia. Mármost hiába ismerjük el az egyén szabad cselekvési jogát, ha ez az egyén nem kapja meg egyúttal a lehetőséget is arra, hogy szabadon válassza meg és szabadon használja a fenti jog gyakorlásához szükséges eszközöket." (DS 3949)
22. XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate kezdetű enciklikájában (2009) leszögezi, hogy a globalizálódó világban különösen is szükség van az igazságosságra és a közjóra. Meg kell adni az embernek azt, ami léte alapján megilleti. Az emberiséget elsősorban a közösség alkotta viszonyoknak kell irányítania, aminek legfőbb jellemzője az ingyenesség; a közjónak a valós szükségletekre kell irányulnia. Kulturális megújulást hirdet, a világ működését újra kell szabályozni. Az államok ma versengenek a külföldi tőke kegyeiért, ezért munkaalapú társadalomról beszélnek és olcsóvá teszik a munkát, leépítik a szociális hálót, mondván nem segélyekből, hanem munkából kell megélni, miközben súlyosan megsértik a népesség alapvető emberi jogait. Az ingyenesség elvének központi szerepet kell biztosítani.
Gyakorlati kivitelezés
23. Egy adott országban megteremtődő értékek összességét (nagyjából a felét, például 2005-ben Svájcban 36%-át, Svédországban 56%-át, Németországban 47%-át, Ausztriában 50%-át) az állam elvonja adók és járulékok formájában. Ebből finanszírozza az oktatást, egészségügyet, rendőrséget, szociális kiadásokat, közalkalmazottak bérét, stb. Az alapjövedelemmel ez az elvonás lényegében nem változna (50% lenne), tehát bevezetése nem kerülne pénzbe, megvalósítása csak elhatározás kérdése.
24. A szociális állam tarthatatlanságának oka, hogy a munkát adóztatja, ezzel saját forrását emészti fel. De milyen lenne az alapjövedelem társadalmának adórendszere? Minden adó megszűnne, így a személyi jövedelem adó, és minden munkát terhelő adó is, kizárólag egyetlen adónem létezne: az áfa. Mivel ennek önmagában kell pótolnia az összes többi adót és járulékot, mértéke 50% lenne. Bármit veszek, az ár felét az államnak adom, ezzel járulok hozzá a közösséghez, ebből kapom az alapvető jogon járó feltétel nélküli, munkavégzéshez nem kötött jövedelmem.
25. Mivel a munka nem lenne megadóztatva, megszűnne a feketemunka. Csökkenne a bürokrácia, nem lenne szükség többé adótanácsadókra, és megszűnne az adóbevallás is. Egyetlen veszély a feketekereskedelem, de azt mint egyetlen adócsalást, könnyű volna ellenőrizni. Az áfa fogyasztási adó. Termelni termelnek a gépek eleget, fogyasztani mindenki fogyaszt, tehát a nyugdíj és a munkanélküliség terhe megszűnne. A béradó problémája éppen az, hogy azt a gépek nem fizetik, mert nincs munkabérük, tehát nincs jövedelemadójuk sem. Ezért megoldhatatlan ma az inaktívak eltartása. Szükséges az átállás az alapjövedelemre, ha a társadalmi robbanást el akarjuk kerülni.
26. A kizárólagos fogyasztási adóval a gépek nemcsak a munkát, hanem az adóterheket is átvennék. Az importált termékekre rárakódna, de az exportot nem terhelné, az áfa csak a fogyasztáskor jelenik meg, tehát minden ország maga fizetné meg saját költségeit. Igazságos adó egy globalizált világban. A fogyasztási adót Heinrich von Brühl gróf 1754-ben alkalmazta először Drezdában. 200 évvel később egy hasonló adót vezettek be a Német Szövetségi Köztársaságban áfa néven. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik feltétele az áfa bevezetése. Mértéke jelenleg például Németországban 19%, Svájcban 7,6%, Svédországban 25%.
27. Tekintettel arra, hogy az egykulcsos adó igazságtalan, mert a szociális meggondolás hiányzik belőle, és az áfa esetén is mindenki, legyen az gazdag vagy szegény ugyanazt az adót fizeti, akkor tehát mitől igazságos az alapjövedelem rendszere? Lényegében az alapellátáshoz mindenki egy áfa-visszatérítést vehet igénybe: ez a visszatérítés maga az alapjövedelem! Ebből következik, hogy nem szabad feltételekhez kötni. Vegyünk egy példát: 1000 euró alapjövedelem esetén aki kizárólag az alapjövedelméből él, az a fogyasztáskor (mivel az áfa az ár fele) jövedelme felét visszafizeti az államnak, vagyis 500 euró adót fizet, tehát valójában 500 eurót kapott. A 2000 euró jövedelemmel rendelkezők lényegében nem kapnak és nem fizetnek semmit. Reálisan adót csak az fizet, aki az alapjövedelem duplájánál több jövedelemmel rendelkezik, ami például 3000 euró esetén 17%, 5000 euró esetén 30%. Az adó 50% után már nem emelkedik tovább, mivel ennyi az áfa mértéke, amint a kizárólag alapjövedelemből élők tekintetében éppen ezért ez -50%. Ez tehát a szociális komponens (progresszív, többkulcsos igazságos adózás).
28. Mivel az alapjövedelem belenő a bérbe, ezért az új rendszerben egy termék árának 1/3-a az értékteremtőké (adómentesen), 1/3-a az állami feladatok finanszírozását szolgálja, 1/3-a pedig mindenkié (közösség), ez fedezi az alapjövedelmet amit mindenki kap, tehát az értékteremtők ebből is részesülnek, viszont aki nem dolgozik, vagy ingyen akar dolgozni (például karitatív munka) az csak ezt kapja.
Befejezés
29. Az alapjövedelem nem légből kapott dolog, nem utópia, nem fantaszták elképzelése, fentebb láthattuk. Mindezt az is jelzi, hogy bevezetését támogatója a világ egyik legnagyobb bankja a UBS főközgazdásza is. Werner Götz a dm vezérigazgatója havi 2500 eurós alapjövedelemről beszél a mai németországi viszonyok között.
30. Az alapjövedelem egyszerű, igazságos és hatásos. Egyetlen akadálya a gondolkodásmód; az irigység kultúrája. A mai működésképtelen rendszer alternatívája az alapjövedelem társadalma, egy hosszú idő alatt alaposan átgondolt, forradalom nélküli társadalmi változás útja. Nem adomány, alapvető jog; a közösségi érzés megvalósulása, méghozzá úgy, hogy élni hagyja az egyént. Az ingyenesség kultúrája.
Felhasznált irodalom
Daniel Häni és Enno Schmidt: Grundeinkommen (Alapjövedelem) című filmesszéje. (A film első órája a kulturális változásról, a második [az 59. perctől] a közgazdasági megvalósítási módról szól, magyar felirattal.) Trailer cc-re kattintva magyarul.
Az Egyházi Tanítóhivatal Megnyilatkozásai. Örökmécs Alapítvány, 1997.
XVI. Benedek pápa: Caritas in Veritate enciklika. Szent István Társulat, 2009.
Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat, 1994.
Esély. Társadalom- és szociálpolitikai folyóirat, 2010/5.
Link
Az alapjövedelem
Götz Werner az alapjövedelemről
Igazságos-e az alapjövedelem?
Videók
Alapjövedelem - egy új kultúra alapja - filmesszé
Tamás Gáspár Miklós az alapjövedelemről (2:20-tól 10:12-ig)
A pénz lelke
Az alapjövedelemről - Takáts Péter
Megjegyzés
Civil kezdeményezés indult a feltétel nélküli alapjövedelem Európai Uniós bevezetése érdekében. Ennek értelmében minden Európai Uniós állam a havi átlagkereset 60%-nak megfelelő feltétel nélküli alapjövedelemben részesítené állampolgárait. Ez ma (2013. év elején) Magyarországon 84 000 Ft. Aki aláírásával támogatni kívánja a kezdeményezést, az alábbi linken 2014. január 14-ig megteheti:
Petíció
Tovább is van!
Euro osztalék
200 euro alapjövedelmet minden EU-s állampolgárnak. Philippe Van Parijs a Leuveni Katolikus Egyetem és az Oxfordi Egyetem professzorának javaslata 2014 májusában:
2012. június 1.