Előszó
1. "Luther arra készteti az embert, hogy saját érdemeit értéktelennek és jelentéktelennek higgye, hogy úgy érezze, tehetetlen eszköz Isten kezében, s ezáltal megfosztja az egyes embert attól az önbizalomtól és méltóságérzettől, amely a világi elnyomás elleni bármely fellépésének az alapja. (...) Büszkeségét és méltóságérzetét elveszítve az egyén pszichológiailag már odáig jutott, hogy elveszítse azt a középkori gondolkodást jellemző érzést, mely szerint az élet értelme az ember üdvözülése és lelki céljainak megvalósulása. Az ember készen állt arra, hogy olyan szerepet fogadjon el, amelyben élete (...) a termelékenység és a tőkefelhalmozás eszközévé válik." (Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől. Akadémia Kiadó, 1993. 76. oldal.)
2. A protestantizmus által meghatározott világrend önmagát felszámolva széthullóban van. Az emberiség válaszút előtt áll. XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate - enciklika az ember teljes értékű fejlődéséről a szeretetben és az igazságban című írásában erre figyelmeztet, irányt mutatva a humánus fejlődés, egy működőképes globalizáció felé. A 2008-as gazdasági világválság még nagyobb nyomatékot ad enciklikája fontosságának.
3. A Caritas in Veritate enciklika kiemelkedő fontosságú megnyilatkozás az Egyház társadalmi tanításának történetében. Jelentősége a Rerum novarum (XIII. Leo - 1891. május 15.), és a Quadragesimo anno (XI. Pius - 1931. május 15.) enciklikákhoz mérhető. XVI. Benedek számot vet a jelen helyzettel, és utat mutat a jövőbe. Felvázolja a teendőket az emberiség fejlődése érdekében, utalva arra, hogy sorsdöntő időket élünk. Ha rövidesen nem történik alapvető változás gondolkodásunkban, akkor az emberiségre óhatatlanul a hanyatlás korszaka vár.
4. A 2009. június 29-én aláírt, és 2009. július 7-én nyilvánosságra hozott Caritas in Veritate enciklikát a világ minden jelentős vezetője tanulmányozta, Brüsszeltől Moszkván át Washingtonig. Számtalan szaktanácskozásnak volt vitatémája. Ismerete számunkra is alapvető dolog, hiszen enélkül se egyetérteni se elutasítani nincs alapunk.
Bevezetés
5. A szeretet nem más, mint az igazság védelmezése és érvényre juttatása, ezért a szeretet és az igazság elválaszthatatlan dolgok. Világunkban az igazságot elutasítják, így eltűnt belőle a szeretet és még valami más is: a szabadság, mivel az igazsághoz való ragaszkodás az, ami szabaddá tesz.
6. Korunk globalizálódó társadalmának speciálisan is szüksége van az igazságosságra és a közjóra. Igaz ugyan, hogy minden társadalom kidolgoz valamiféle jogrendet, de a szeretet túlhalad az igazságosságon, mert szeretni nem csak annyi, mint megadni a másiknak azt, ami az övé, ami léte és működése alapján megilleti, hanem elsősorban azt jelenti, hogy odaadom a másiknak azt, ami az enyém. Addig nem tudok a magaméból ajándékozni, amíg előbb nem adom oda a másiknak azt, ami az igazságosság alapján jár neki. Az emberiséget nem csupán a jogok és kötelességek viszonya működteti, hanem a közösség alkotta viszonyok, és legfőképpen az ingyenesség, más szóval az irgalom. Központi jelentősége van a közjónak, mely az egész társadalom java. Aki szereti embertársait, az olyan közjó megvalósulását szorgalmazza, mely nem csak a saját, hanem a többi ember valós szükségleteinek is megfelel. Korunkat az a veszély fenyegeti, hogy egy erkölcstől elszakadt világot épít fel. A technikai haladás és a puszta érdek nem biztosíthatják a fejlődést.
A Populorum Progressio üzenete
7. XVI. Benedek pápa az Egyház társadalmi tanításának hagyományába illeszkedve jelen munkájában elsősorban VI. Pál pápa Populorum Progressio kezdetű enciklikájára (1967. május 26.) támaszkodik, de kitér az Octogesima adveniens kezdetű apostoli iratra (1971. május 14.) is, melyben VI. Pál a politika jelentőségéről, valamint az erkölcsöt és az embert fenyegető utópiák és ideológiák veszélyeiről értekezik. XVI. Benedek megállapítja, hogy sajnos ezek az utópiák és ideológiák ma is virágoznak. Az egyik a technika mítosza, mely a technikai fejlődés ideologikus abszolutizálása. A másik a fejlődés mint olyan teljes elutasítása, belefeledkezés az eredeti természetes állapothoz visszatérő ember víziójába. Mindkét út elválasztja a fejlődést az erkölcstől, és elhárítja a felelősséget az embertől. XVI. Benedek pápa VI. Pál két másik írását, a Humanae vitae enciklikát (1968. július 25.), és az Evangelii nuntiandi apostoli buzdítást (1975. december 8.) is felhasználja jelen enciklikájához.
8. A Populorum Progressio kezdetű enciklikában VI. Pál pápa rávilágít arra, hogy az utópiák a fejlődés puszta eszközévé redukált embert szolgaságba taszítják, míg az Isten akarata szerinti fejlődés megteremti az egyén valódi autonómiáját. A különböző emberképek tömegében a keresztény emberkép megkülönböztető sajátossága az, hogy az emberi személy feltétlen értékét és növekedését vallja és igazolja. VI. Pál a személyes fejlődés végső célját a transzcendens humanizmusban jelöli meg. Ehhez szükség van a szellem mélyen gondolkodó embereire, akik felmutathatják ezt az újfajta humanizmust, amely által a modern ember megtalálhatja önmagát. Az igazi megoldás a népek közötti testvériség lenne, ami azonban csak az egy igaz hitben, Krisztusban valósulhat meg.
Az emberi fejlődés korunkban
9. Megalapozottnak bizonyultak az Egyház aggodalmai azzal kapcsolatban, hogy az ember a technológia felhasználásával nem képes reális célokat kitűzni, és azt sok esetben nem képes helyesen használni. Az is igaznak bizonyult, hogy ha a profit kizárólagos céllá válik, ha helytelenül állítják elő, és ha figyelmen kívül hagyja a közjót, akkor lerombolja a gazdaságot és szegénységet okoz. Korunk gazdasági fejlődése súlyosan torzult, drámai problémákkal terhes, amit a 2008-ban kitört válság még inkább kidomborított. A színrelépő új technikai erők, a világot behálózó kölcsönös függések, a helytelenül alkalmazott és gyakran spekulatív pénzügyi tevékenységek gazdaságpusztításai, a mesterségesen gerjesztett, majd kezeletlenül hagyott bevándorlási hullámok, és a Föld erőforrásainak szabályozatlan kiaknázása mind mutatja, hogy az ember képtelen eltekinteni önnön természetétől. Ezek a problémák döntően befolyásolják az emberiség jövőjét. Útkereszteződéshez értünk, az hogy merre indulunk tovább, hosszú távra eldönti sorsunkat. A jelenlegi út egy barbár totalitárius világba visz. A megfelelő irányváltás megadhatja a reményt egy bár tökéletlen, hibákkal és bűnökkel terhes, de humánus világ eljöttében.
10. Ezen enciklika az utóbbi irány feltételeit kívánja meghatározni. Kulturális megújulásra, az alapértékek újrafelfedezésére van szükség. Meg kell szabadulnunk a világot ma irányító ideológiáktól. A világ működését újra kell szabályoznunk. Az elmúlt 40 évben növekedett a világ gazdasága, de növekedett a gazdagok és szegények közötti különbség is, sőt a gazdag országokban is megjelent a szegénység új fajtája. A Föld minden országában magától értetődő lett a korrupció, a törvénytelenség, és a munkások emberi jogainak figyelmen kívül hagyása. A nemzetközi segélyek egy részét az adományokat továbbító szervezetek teszik zsebre, a többit a célországok hatalmi rétegei. A legfejlettebb országok a csúcstechnológiát jogtalan mértékben védelmezik, különösen az egészségügy terén. A gazdaságilag és technológiailag fejlett országok kulturálisan és erkölcsileg fejletlenek, így aztán az ember teljességét figyelembe véve, általános az emberiség fejletlensége. A Szovjet birodalom összeomlása után 1991-ben II. János Pál pápa kérte a fejlődés új tervezetének megalkotását, ami csak részben valósult meg. Most azonban, a jelenlegi válság következtében, lépéskényszerbe került a világ, amit a javunkra kell fordítanunk, a rosszból jót kihozva.
11. 40 éve még az országok maguk határozták meg gazdasági prioritásukat, és irányították haladásukat. Ma az új nemzetközi gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi környezet, melyet a pénztőke és a termelőeszközök mobilitása jellemez, korlátokat szab az államok szuverenitása elé. Leszűrve a jelenlegi válság tanulságait, az állam szerepét bölcsen újra át kell gondolni, hogy az államok képesek legyenek választ adni a mai világ kihívásaira. Az új társadalmi helyzetben, mely megváltoztatta az erőviszonyokat, az eddigi szociális és biztosítási rendszerek láthatóan képtelenek megvalósítani a társadalmi igazságosságot. Ennek oka a következő: a globális piac arra ösztönzi a gazdag országokat, hogy olyan területeket keressenek, melyet eláraszthatnak olcsó termékekkel, így sok áru értékét leszorítják, ezáltal növelve a vásárlóerőt. E folyamat lesz képes saját belső piacát élénkíteni, ami viszont a növekvő fogyasztásra alapozott fejlődés záloga. Mindebből az következik, hogy az államok versengenek a külföldi tőke kegyeiért, ami a szociális háló leépítését jelenti. Ez súlyos veszélyt jelent a munkások alapvető emberi jogai tekintetében.
12. Az államok a nemzetközi pénzintézetek ösztönzésére megnyirbálják a szociális kiadásokat, védtelenül hagyva az embereket a régi és új veszedelmekkel szemben, amit tovább fokoz az, hogy az államok a gazdasági hasznosságra hivatkozva korlátozzák a szakszervezetek szabadságát, sőt működési lehetőségeiket is. A Katolikus Egyház ezért sürgeti, hogy a munkás érdekképviseletek mielőbb hozzanak létre egy globális, nemzetközi szintű szakszervezeti hálózatot a dolgozók védelme érdekében.
13. A munka mobilitása egy határon túl pszichés károkat okoz, megakadályozva a teljes emberi életet, így a házasságot is, ami az emberiség hanyatlását okozza. A múlt ipari társadalmát összevetve a maival, megállapítható, hogy a helyzet határozottan rosszabb, amin a jelen válság csak tovább rontott. A munkából való kikerülés a végleges marginalizálódást jelentheti. A pápa emlékeztetni kívánja azokat a kormányokat, akik egy új világrend kiépítésére törekszenek, hogy a legfontosabb tőke az ember.
14. 40 éve a kultúrák még hatékonyan tudtak védekezni a homogenizáló törekvések ellen. Ma egyrészt kulturális eklekticizmus figyelhető meg: egymás mellé állítva egyenrangúnak, és ezáltal egymással felcserélhetőnek tekintik a kultúrákat. Másrészt a kultúra nivellálódik, a viselkedéstípusokat, életmintákat megkülönböztetés nélkül egyszerűen átveszik, ezáltal elvész a népek hagyományainak értelme. Az előbbi veszélyek a kultúra és az emberi természet szétválasztását eredményezik, ami oda vezet, hogy a kultúrák már nem egy felettük álló transzcendens természethez való viszonyukban határozzák meg önmagukat, így az ember egyszerű kulturális tényezővé redukálódik. Ha ez bekövetkezik, az emberiség a szolgaság és a manipuláció új veszélyébe zuhan.
15. A szegény országokban az éhezés képtelenül nagy számban szedi áldozatait, ami a Föld békéjét és biztonságát is veszélyezteti. Az éhezés nem annyira az anyagi javak hiányának függvénye, hanem egyszerűen hiányzik az a gazdasági intézményhálózat, mely képes lenne garantálni a megfelelő élelemhez és ivóvízhez való hozzáférést. Világossá kell válnia, hogy itt egy alapvető egyetemes emberi jogról van szó.
16. Korunk egyik fontos problémája az élet tiszteletének kérdése, mely szorosan kapcsolódik a fejlődéshez. Nem elég, hogy a szegény térségekben magas a gyermekhalandóság, a vezetők még demográfiai szabályozáshoz is folyamodnak, támogatva a fogamzásgátlást és az abortuszt. A gazdaságilag fejlett országok pedig egyenesen életellenes törvényalkotást vezettek be, mely átalakítja az emberek morális magatartását, kialakítva a születésellenes mentalitást, miközben igyekeznek mindezt kiterjeszteni a szegény országokra is, mintha ez volna a kulturális fejlődés útja. A fejlesztésekre adott segélyeket meghatározott egészségpolitikai lépésekhez kötik, melynek kötelező része az erőszakos születésszabályozás. Mindeközben néhány nem kormányzati szerv aktívan ügyködik az abortusz elterjesztése érdekében, továbbá szorgalmazza a szegény országokban a sterilizálást, mely beavatkozást úgy hajtják végre, hogy az ezen átesőket nem informálják, mi is történik velük valójában. Terjed az eutanáziát megengedő törvényhozás is, melynek legalizálását nemzeti és nemzetközi csoportok erőteljes nyomásgyakorlással kívánják az egész világra kiterjeszteni. A valódi fejlődés központja az életre való nyitottság. Ha egy társadalom elindul az élet tagadásának vagy elnyomásának irányába, akkor az letér az ember valódi javához vezető útról. Jelenleg a gazdag országok hatalmas gazdasági és szellemi forrásaik erejét saját polgáraik önző vágyainak kielégítésére fordítják. Ha nyitottá válna az emberiség az életre, akkor egy erkölcs vezérelte gazdaságot építhetne fel, tiszteletben tartva minden nép, és minden ember alapvető jogát az élethez.
17. A fejlődést nagyban fékezi a fundamentalista alapú terrorizmus, és az ateizmus programszerű terjesztése is. Isten létének elfogadása az, ami inspirálja az embert arra, hogy kilépjen önmagából. Istenhit nélkül lehet szó növekedésről, kibontakozásról, de fejlődésről nem. Jelenleg a fejlett országok kulturális, kereskedelmi és politikai kapcsolataik útján exportálják a gyakorlati ateizmust a szegény országokba. A túlfejlettség megöli a valódi fejlődést, ha erkölcsi alulfejlettséggel jár együtt. A tudományos eredmények önmagukban nem képesek mozgatni a fejlődést. A tudás elképesztő szakosodása, a humán tudományok elzárkózása a metafizika elől, és a tudomány elszakadása a teológiától, az oka a fejlődés hanyatlásának. Az egész világot szemmel láthatóan elborítja a kulturális és morális válság. A kultúra hanyatlása és a technológia középpontba állítása meggátolja a fejlődést, akárcsak a munkások jogainak csökkentése és a haszonból való részesedés megtagadása a versenyképességre hivatkozva. Az elmúlt 40 évben több szegény régió ahelyett, hogy fejlődött volna, még nagyobb nyomorba került. Ennek okai: a gazdag országok magas vámtételei, a volt gyarmatoknak a mai vezető hatalmaktól való függése, és saját vezetőik felelőtlensége. A fő újdonság a 40 évvel ezelőtti viszonyokhoz képest a világméretű függés, melyet globalizáció néven ismerünk.
Testvériség, gazdasági fejlődés, civil társadalom
18. A modern ember meg van győződve arról, hogy egyedül ő önmaga életének, és a társadalomnak az alkotója. A boldogságot az anyagi jóléttel azonosította, és romboló módon visszaélt a gazdaság eszközeivel. Mindez olyan társadalmi és politikai rendszerhez vezetett, mely lábbal tiporja a személyes és társadalmi szabadságot.
19. Az Egyház mindig hangsúlyozta az osztó-, és a társadalmi igazságosság jelentőségét a piacgazdaság működőképessége tekintetében. A társadalmi problémákat a piac nem képes megoldani, mivel az nem tartozik kompetenciájához. A társadalmi folyamatok céljának a közjó elérését kell tekinteni, ami nem a piac, hanem a politika feladata, éppen ezért a gazdaságot nem lehet elválasztani a politikától. A piac ma tapasztalható negatívumai nem annak természetéből fakadnak, hanem mert korunk uralkodó ideológiája így irányítja. A piac nem az a terep, ahol az erős a gyenge fölé kerekedhet, egyáltalán nem szabad így működnie. Ma a gazdaságot és a pénzpiacot tisztán önző célok ösztönzik. Ennek oka nem a piac, hanem az áteredő bűnnel terhelt ember. Mivel a gazdaság az emberi tevékenység része, ezért szükséges, hogy az erkölcs irányítsa. A jelenlegi gazdasági-pénzügyi válság világossá tette, hogy a kereskedelmi kapcsolatokban az ingyenesség elvének, és az ajándékozásnak is fontos szerepet kell szánni. Tarthatatlan az a nézet, hogy a gazdasági folyamatokba az állam nem szólhat bele, mintha annak feladata kizárólag csak az újraelosztás lenne. A politikának ügyelnie kell az igazságosság megvalósulására a gazdasági folyamatok minden fázisában, és a feltétel nélküli ajándékozás logikáját kell magáévá tennie. Érdeknélküliség nélkül nincs igazságosság. A globalizáció korában a gazdasági tevékenység nem szakítható el az érdeknélküliségtől, mely a szolidaritás alapja. A szolidaritás, az igazságosságért és a közjóért viselt felelősség, azt jelenti, hogy mindenki felelősséget visel mindenkiért.
20. A piacnak sokszínűnek kell lennie. A profitorientált magánvállalkozások és a különféle állami vállalatok mellett a jövőben szóhoz kell jutniuk olyan termelő szerveződéseknek, amelyek a kölcsönösség elvén alapulnak, és társadalmi célokra törnek, vagyis anélkül, hogy elvetnék a profitot, annak pőre logikájánál magasabb célra irányulnak. A szabadpiac és a nyitott társadalom képtelen egy emberi gazdaság létrehozására. A civil társadalom önigazgatásának alapfeltétele az állam osztó célzatú beavatkozása. Amikor a piac és az állam megegyezik abban, hogy saját területén mindegyik monopolisztikus uralmat gyakorol, de nem avatkozik a másik dolgába, akkor az emberi viszonyokból eltűnik a szolidaritás, és az érdeknélküliség. A piac logikája ugyanis ez: "adni, hogy kapjak", az állam logikája pedig még elrettentőbb, az állami törvényhozás útján kikényszerített: "adni, mert kötelező". Meg kell jelennie egy új mentalitásnak is a cserére alapozott tranzakciók, és az állami segítségnyújtás mellett. Egy olyan új gazdasági tevékenységre van szükség, melynek jellemzője az érdeknélküliség, és a közösségiség. A piac-állam kettős egyeduralma felemészti a közösségiséget, míg a szolidáris gazdasági formációk megteremtik azt. Az ingyenességnek nincs piaca és nem írhatja elő törvény, de a piacnak és az államnak is egyaránt szüksége van az ajándékozásra nyitott emberekre, vagyis itt lép be az egyén központi, döntő szerepe, önként és szabadon történő cselekvése.
21. A vállalkozások átalakulóban vannak. A legnagyobb veszély abban rejlik, hogy szinte kizárólag a befektetők elvárásainak kívánnak megfelelni. Kiterjedésük és tőkeigényük miatt a vállalkozások olyan vezetők kezébe kerültek, akik csak rövidtávú felelősséget éreznek. A termelő tevékenység kihelyezése következtében gyengül a vállalkozókban a felelősségérzet a munkavállalók, beszállítók, fogyasztók, a természeti környezet, és a társadalommal szemben. A nemzetközi tőkepiac nagy cselekvési szabadságot élvez, az ő kizárólagos javukra dolgoznak a vállalkozások. Az utóbbi években feltűnően növekszik a kozmopolita menedzserek száma, akik csupán a főrészvényesek utasításait hajtják végre, melyek gyakorlatilag névtelen pénzügyi alapok, és akiktől az ő javadalmazásuk de facto függ. Komolyan kell venni azt a veszélyt is, mely a tőkének kizárólag az egyéni nyereség érdekében történő külföldre vitelével a tőkés saját nemzetének okoz. Bár a tőke képes jót tenni akkor is, ha nem otthon, hanem külföldön fektetik be, de azzal is számot kell vetni, hogyan keletkezett ez a tőke, és milyen veszteséget okozhat hiánya az embereknek, ha nem ott használják fel, ahol létrejött. Az erősen liberalizálódott tőkepiac, és a modern technicista gondolkodás azt sulykolja, hogy a beruházás pusztán gyakorlati cselekvés és ezért nincs erkölcsi vonzata. Ezzel szemben az igazság az, hogy el kell kerülni a pénzügyi források spekulatív felhasználását, a csak rövidtávú profitra való törekvést, mely tekintet nélkül van a vállalkozás hosszútávú fenntarthatóságára, reálgazdasági hasznosságára, és a fejlődő országok gazdasági érdekére. A tőke kihelyezése hasznos lehet a befogadó ország számára, de a kizsákmányolás eszközévé is válhat.
22. A piac-állam kételemes egyeduralkodó rendszere ahhoz szoktatott bennünket, hogy kizárólag a kapitalista magánvállalkozásban, és az államban, mint irányítóban gondolkodjunk. A jövőben a vállalkozás világának ennél összetettebbnek kell lennie. A "privát" és az "állami" mellett új típusú vállalkozásoknak kell elterjedniük a világméretű közjó megteremtése érdekében. Ezek az új típusú vállalkozások megteremthetik a nonprofit és a profit világa, az állami szféra és a civil társadalom, a fejlett és fejlődő országok közötti átjárhatóságot. A vállalkozások ezen új, differenciált mintáját követve kell differenciálni, és több szinten működtetni az államot is. Napjaink integrált gazdaságában az állami szerepvállalás növelésére van szükség, amint azt a jelenlegi gazdasági válság is mutatja, de szó nincs az állam központi szerepéről, politikai ellensúlyok kellenek a demokrácia, a szabadság, az egyén védelme érdekében, fontos az önkormányzatiság, a szubszidiaritás erősítése.
23. Jelenleg a világ vezető hatalmainak lépései a demokrácia felszámolására irányulnak. A valódi demokráciába jogállami garanciákat szükséges beépíteni, mint a közrend rendszerét, a hatékony de az emberi jogokat tiszteletben tartó büntetés végrehajtást, és nemcsak nevében, hanem valóban demokratikus intézményeket. Az állam felépítése változhat, de az állami intézmények megerősítésének együtt kell járnia a kulturális, szociális, lakóhelyi, vagy vallási jellegű politikai csoportok erősítésével, vagyis az állam gazdasági jelenlétének erősítése feltételezi az önkormányzatiság elvének politikai megerősítését, mivel óvakodni kell az állam túlzott hatalmától, ami a szabadság eltűnését jelentené. A gazdasági globalizációnak pedig együtt kell járnia a politikai hatalom megosztásának elvével, a politika helyi, nemzeti, és nemzetközi szintű tagolásával, mert csak így kerülhető el, hogy a globalizáció a demokrácia alapjait fenyegesse.
24. A globalizáció értelmezésében létezik egy olyan álláspont, mely szerint az az emberiség akaratától függetlenül zajló végzetszerű folyamat. E nézet téves következtetésekre jut a globalizáció értékelését és irányítását illetően. A globalizáció önmagában se nem jó, se nem rossz, azzá lesz amivé az emberek teszik. Nem áldozatainak, hanem szereplőinek kell lennünk. A vak ellenállás hibás előítéletes magatartás. A globalizáció lehetőség a gazdaság világméretű újraelosztására, de világméretű szegénységet is okozhat, növelheti az egyenlőtlenségeket, és válsággal fertőzheti meg az egész világot. Ezért ki kell küszöbölni a globalizáció jelenlegi igen súlyos működési hibáit. Sokan úgy vélik, hogy szükség van szegény régiókra a fenntartható fejlődés érdekében, ezért a szegény országoknak be kell érniük a fejlett népek jótékonykodásával. Valójában a szegény népek fejlődését segítő elérhető anyagi javak óriásiak, csak éppen ezek is a fejlett országokat gazdagítják, mivel ők előnyüket kihasználva kisajátítják a tőke és a munkaerő mozgásának liberalizációját. Ezért a globalizációból ki kell iktatni az önzést, az individualista és utilitarista etikát és kultúrát. A globalizálódással járó átmeneti helyzet nagy veszélyeket rejt magában, ezért a válság megoldásába be kell vonni a globalizáció teológiai aspektusát is.
A népek fejlődése, jogok és kötelességek, környezet
25. Ma sok ember hajlik arra a nézetre, hogy saját magán kívül senkinek se tartozik semmivel. Ezek az emberek úgy vélik, hogy csak jogaik vannak és megfeledkeznek arról, hogy a jogok feltételezik a kötelességeket, amik nélkül azok önkénnyé lesznek. Nyilvánvaló összefüggés van a jóléti társadalmakban a jogok bűnös mértékű igénylése, és a világ más részein lévő éhínség között. A központi kérdés e témában a következő: ha az emberek jogai egyedül a polgárok többségi döntéséből nyerik alapjukat, akkor az a döntés bármikor megváltoztatható, tehát megszűnik a jogok objektivitása és sérthetetlensége, ami azzal jár, hogy senki nem fogja az emberek jogait figyelembe venni és betartani, vagyis az így felfogott demokrácia megszünteti a szabadságot.
26. Alapvető tévedés az alulfejlettség fő okát a népességnövekedésben látni. Fel kell figyelnünk a válság nyilvánvaló jeleire az olyan társadalmakban, amelyek a születések számának aggasztó visszaesését mutatják. Nem lehet a szexualitást csupán az élvezet játékának tekinteni, amint a szexuális nevelés sem redukálható pusztán technikai tájékoztatóra, melynek egyedüli gondja az, hogy az érintetteket a fertőzéstől és a szaporodástól megóvja. Ez nem más, mint a szexualitás mély értelmének a lenézése. A szexualitást csupán mint gyönyörforrást szemlélni, valamint politikai intézkedések által kierőszakolni a családtervezést, egyaránt materialista felfogás, mely során az emberek az erőszak különféle formáit szenvedik el. Az államnak nincs joga beleszólni sem a családtervezésbe, sem a gyermekek nevelésébe, ezek a szülők kompetenciájába tartoznak. A történelem számtalanszor bizonyította, hogy a népesség növekedése az, ami kiemeli a népeket a nyomorúságból, illetve azt, hogy az egykor virágzó nemzetek pusztulását a születések számának visszaesése előre jelezte. A népesség csökkenése válságba taszítja a szociális ellátórendszert, emelkednek a költségek, korlátozza a megtakarítást, így a beruházásokhoz szükséges forrásokat, csökken a munkaerő, és csökken a kiemelkedő tehetségek száma is. Ezért az állam feladata biztosítani az egy férfi és egy nő házassága által megalapozott család sérthetetlenségét, és mint a társadalom középpontját, gazdasági és pénzügyi problémáit megoldani.
27. XVI. Benedek rendkívül nagyra értékeli az úgynevezett "business ethics" művelését, melynek pozitív hatásai világszerte jól érzékelhetőek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az Egyház társadalmi tanítása két pilléren nyugszik: az emberi személy sérthetetlen méltóságán, és a természettörvényen. Amelyik gazdasági etika nem ezeken alapul, az csak funkció lesz a rendszerben ahelyett, hogy a hibákat javítaná ki. Az "etikai" jelzőnek van ideologikus értelme is, melynek semmi köze a morálhoz. Ezért tudni kell: nem minden projekt erkölcsös, mely megkapta e jelzőt, és vannak etikus kezdeményezések, melyek formálisan nincsenek ezzel a minősítéssel ellátva. Nagyon lényeges: nem arra kell törekednünk, hogy a gazdaságnak és a pénzügyeknek legyenek erkölcsi szektorai, hanem az egész szféra saját belső természete szerint az erkölcs lényegéből fakadjon, hiszen a gazdaság a sokoldalú emberi cselekvés részterülete.
28. Úgy tűnik, hogy az eddigi megkülönböztetés a nyereségorientált vállalkozások és a nonprofit szervezetek között nem képes formálni a jövőbeli fejlődést. Amint fentebb említettük, a legutóbbi időben kialakult egy átmeneti terület, mely olyan hagyományos vállalkozásokból áll, amelyek nem zárják ki a nyereséget, de azt humán- és szociális célok megvalósításainak eszközeként szemlélik. Ez a terület nem egyszerűen a gazdaság harmadik szektora, hanem egy új valóság, mely összekapcsolja a magán- és a közösségi gazdálkodás szféráját. E vállalkozások lényege, hogy a hasznot úgy fogják fel, mint eszközt a piac és a társadalom humanizálásának eléréséhez. A pápa kívánatosnak tartja, hogy ez az új vállalkozási forma minden országban adókedvezményben részesüljön. Hangsúlyozza, hogy a szokványos vállalkozási formák továbbra is ugyanolyan fontosak maradnak, mint eddig, ám az új típusú vállalkozások megjelenése emberibb és ugyanakkor versenyképesebb piac létrejöttét eredményezik.
29. A szegény országok felzárkóztatásához az emberi személyt kell a középpontba állítani. A legfőbb cél az emberek életkörülményeinek javítása. Saját fejlődésük ügyéért felelősséget kell vállalniuk, be kell őket vonni a programok tervezésébe, és nekik kell játszani megvalósításukban a főszerepet. A segélyszervek bürokratikus igazgatási apparátussá változtak, így a szegénység fennmaradása létszükséglet számukra, hiszen a nyomorgók léte igazolja e költséges szervezetek működését, tagjaik a szegényekből jól megélnek. A segélyek nagy részét saját fenntartásukra költik, ezért szükséges, hogy nagyobb átláthatóságra kötelezzék magukat.
30. Az ökológia kérdése: ha a természetet és az embert a véletlen vagy az evolúciós determinizmus gyümölcsének tekintjük, lelkiismeretünk felelősségérzete gyenge lesz. A hívő ember Isten teremtésének tarja a természetet, amit haszonélvezet formájában kapott meg, és amit neki óvnia kell, de szabad használnia jogos anyagi és szellemi igényei és szükségletei kielégítése végett. Ha ez a felfogás elenyészik, az ember végül a természetet mint sérthetetlen tabut fogja szemlélni, vagy éppen ellenkezőleg, kizsákmányolja. Amennyiben a természetet fontosabbnak tarjuk az emberi személynél, az ellentmond a valódi fejlődésnek. Ember és természet ilyen szembeállítása új-pogány vagy új-panteisztikus tartalmakhoz vezet. Az ember üdvösségét egy naturalisztikus természetértelmezésből nem lehet levezetni. Az ellenkező álláspontot is el kell utasítanunk, mely a természet teljes technicizálására törekszik. Megfelelő figyelmet kell szentelni az energetikai problémáknak. Egyes államok, befolyásos csoportok és vállalkozások által felvásárolják a szegény országok nem megújuló energiaforrásait, ezzel akadályozva azok fejlődését. Ez számtalan konfliktust, gyakori katonai összecsapásokat okoz ezeken a területeken. A nemzetközi közösség legsürgetőbb feladata az ilyen jellegű kizsákmányolás megállítása. Szükséges és lehetséges is, hogy a technológiailag élen járó országok csökkentsék energiafogyasztásukat. Szükség van az energiatartalékok világméretű újrafelosztására, úgy hogy az azokkal nem rendelkező országok is hozzájuthassanak. Nem szabad megengedni, hogy az erősebb logikája jusson érvényre. Megengedett, hogy az ember felelősségteljesen rendelkezzen a természet felett, akár új technológiákkal is művelje, hogy a természet befogadja és táplálja az emberiséget. Ugyanakkor meg kell akadályozni a természet környezetkárosító használatát. A környezeti erőforrások felhasználásának költségeit teljes egészében a haszonélvezőknek kell fedezniük, és nem más népeknek, vagy a jövendő nemzedékeknek. Komolyan felül kell vizsgálni a fejlett országok hedonista és konzumista életstílusát. Valódi szemléletváltásra, új életmódra van szükség. Az elsivatagosodásnak és számos agrárvidék lepusztulásának oka nem más, mint az ott lakó népek szegénysége és elmaradottsága, így gazdasági és kulturális fejlődésük biztosításával a természetet is védelmezzük. A háborúk és konfliktusok a legnagyobb természetkárosító tényezők. Humánökológiára van szükség ahhoz, hogy megvalósuljon a helyes környezeti ökológia. Amennyiben az élethez és a természetes halálhoz való jogot nem tarják tiszteletben, ha az ember fogantatása, magzati élete, és születése mesterséges körülmények között történik, ha emberi embriókat áldoznak fel kísérleti célokra, akkor ellentmondásos az új generációktól megkövetelni a természet oltalmazását, hiszen a nevelés és a törvények az ember megvetését hirdetik. A természet egy és oszthatatlan, a környezettel szembeni kötelezettségeink összefüggenek az emberi személlyel szembeni kötelességeinkkel. Az igazságot csak befogadni lehet, nem pedig létrehozni, mivel végső forrása nem az ember, nem is lehet az, hanem maga az Igazság, vagyis Isten. Ennek alapvető elvnek kell lennie, hiszen sem a társadalom, sem az ember nem lehet pusztán emberi alkotás.
Az emberiség családjának együttműködése
31. Teljes egészében elidegenedik az emberiség, ha pusztán emberi tervek, ideológiák, és utópiák mellett kötelezi el magát. Önmagába zárkózik az, aki úgy véli, elegendő önmagának, vagy jelentéktelen és átmeneti jelenség egy idegen, véletlenszerűen kiformálódott univerzumban. Az ember nem másoktól való elkülönülése révén jut el önmaga elfogadásához, hanem akkor, ha kapcsolatba lép másokkal és Istennel. A népek fejlődését tekintve tehát fontos a személyek közötti kapcsolatok metafizikai értékelése. A társadalomtudományok művelőinek metafizikai és teológiai ismeretekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy helyes következtetésekre jussanak az embert illetően. Katolikus értelmezés szerint a közösség nem nyeli el a személyt, nem teszi semmissé autonómiáját, amint ez a kollektivizmus esetében történik. Ellenkezőleg: a katolikus gondolkodás szerint nem valamely egésznek a része a személy, hanem két teljesség (személy és közösség) egymásmellettiségéről van szó. Aquinói Szent Tamás ezt így fogalmazta meg: "a rész logikája szemben áll a személy logikájával" (In:III.Sent.d.5,3,2.), illetve: "az ember a maga teljessége és tulajdonságainak teljessége szerint nem rendelődik hozzá a közösséghez" (Summ.Th.I-II.21,4,3.), tehát mindig az egyén, és nem a közösség áll a középpontban. "Még szüleik tiltása ellenére is minden, a pubertáskort meghaladott, szabad állapotú személynek joga van ahhoz, hogy megválaszthassa önnön életállapotát." (Summ.Th.II-a II-ae,189.q.6.a.) Mindez a Szentháromságról szóló tanítás visszatükröződése a társadalmi gyakorlatban. Nem véletlen, hogy az ókeresztény időkben megtiltották a Szentháromság három fejű emberként való ábrázolását, az isteni Személyeket külön-külön kell ábrázolni.
32. Az emberiség autonóm személyek egysége. A mai világban azonban néhány olyan vallási hátterű kultúra is hat, melyek az embert kizárólag az egyéni boldogulás keresésére kényszerítik, és arra szorítkoznak, hogy pszichológiai elvárásokat elégítsenek ki. A vallásos kiscsoportok, az egyéni vallásosság, és a vallási szinkretizmus az emberiség szétforgácsolódását eredményezik. Ez a tendencia a globalizáció negatív hatásainak egyike. Emellett léteznek olyan vallási hagyományok is, melyek az emberiséget kasztokra szabdalják szét, egy olyan mágikus hitre támaszkodva, ami a személyt okkult hatalmaknak rendeli alá. Mindez jelzi, hogy a vallások és kultúrák egyáltalán nem egyformák, és nem egyenrangúak. Az emberi nem egységét bontják meg a nacionalizmusok is. A vallásoknak és kultúráknak társadalomépítő és a közjó szempontjaira is ügyelő megkülönböztetése a politikai hatalmat gyakorlók felelőssége. Egyedül a kereszténység az a vallás, melynek Istene emberi arccal rendelkezik. (Tilos Krisztust arc nélkül ábrázolni.) A vallások, így a kereszténység pozitívumai csak akkor gazdagíthatják az emberiséget, ha Isten közügynek számít. A két szélsőség, a fundamentalizmus és a laicizmus az emberi jogok és a szabadság eltűnésével járnak együtt.
33. A jövő szempontjából központi jelentősége van a szubszidiaritás elvének, ami az ember szabadságának kifejeződése, és a leghatékonyabb ellenszere a gyámkodó társadalmi rendszereknek. A globalizáció irányítására különösen alkalmas elv, mely annak érdekében szükséges, hogy ne valamiféle veszedelmes egyeduralmi természetű egyetemes hatalom keljen életre. Ezért a globalizáció irányításának szubszidiáris jellegűnek kell lennie, éspedig több lépcsősnek és különféle szintekre tagoltnak, amelyek nyomon követhető módon működnek együtt. A szubszidiaritásnak szoros kapcsolatban kell lennie a szolidaritással, hogy ne váljon partikularizmussá. Ezáltal a szolidaritás sem fogja megalázni a rászorulókat. A nemzetközi fejlesztési segélyek ugyanis függőségben tarthatnak egy népet, és erősíthetik a helyi kizsákmányoló réteget. A gazdasági segélyeket nem kísérhetik hátsó szándékok. Ugyanígy az állami szociális segélyeket sem, hiszen az alapvető emberi jogok akkor is megilletnek mindenkit, ha nem együttműködők. A segélyprogramoknak olyanoknak kell lenniük, melyek magukban foglalják a segélyezettek részvételét és hozzájárulását is, ezáltal biztosítva az autonómiájukat.
34. Be kell vezetni a szegény országok termékeit a világkereskedelembe. Gyakori a félelem elsősorban a szegény országok mezőgazdasági termékeivel kapcsolatban, hogy konkurenciát támasztanak a hazai termékeknek. Azonban ne feledjük: számukra ez a kereskedelem a túlélés egyetlen lehetősége. Ezért is erkölcstelen a "csak hazai terméket" nacionalista szólama. Olyan világkereskedelmi szabályokat kell alkotni, melyek az agrárium területén védik a termelést, növelik a fejlődést, és a mezőgazdaságot termelékenyebbé teszik.
35. A technológiailag fejlett országoknak nem szabad összetéveszteniük a műszaki fejlődést a kultúrával. Ezen a ponton a kulcskérdéshez, ahhoz a ponthoz értünk, mely eldönti a jövőt: az örök törvény, a természettörvény elismeréséről van szó. Minden kultúrában vannak olyan erkölcsi álláspontok, melyek megegyeznek az összes többi kultúra nézeteivel. Ez a természettörvény, az a közös nevező, ami alapján felépülhet egy globális világ.
36. A gazdaságilag fejlett országoknak felül kell vizsgálniuk szociális ellátórendszerüket, abban nagyobb szerepet kell, hogy kapjon az aktív részvétel, továbbá meg kell szüntetni a pazarlást és a hűtlen kezelést. Az így felszabadult erőket a szegény országok rendelkezésére kell bocsájtani. A polgárok számára lehetővé kell tenni, hogy az államnak fizetett adó egy része felett meghatározott célok érdekében rendelkezhessenek. Az oktatáshoz való hozzáférést támogatni szükséges, amiben a nevelésnek is szerepet kell kapnia. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy mi valójában az emberi személy, és ismernünk kell a természetét. Az emberi természet népszerű relativista meghatározása az erkölcsi nevelés válságához vezetett. Nem engedhetünk annak a nyomásnak, mely az életet hedonista fogyasztásban kívánja eltöltetni. Ez az út meggátolja a fejlődést.
37. Egyetlen ország sem gondolhatja azt, hogy korunk migrációs problémáival egyedül szembenézhet. Az emigránsok munkájuk révén jelentősen hozzájárulnak a befogadó ország gazdasági fejlődéséhez, pénzküldeményeikkel pedig hazájuk fejlődéséhez. Nem lehet őket árucikként vagy puszta munkaerőként szemlélni, vagyis nem egyszerű termelési tényezők, hanem emberi személyek. Az is nyilvánvaló, hogy a befogadó ország társadalmának is védelmet kell kapnia.
38. A munkanélküliség problémáját is érinti a pápa, majd a szakszervezetekkel foglalkozik, amiket az Egyház állandóan követel és támogat. Mindig érvényes marad az Egyház hagyományos tanítása, amely szerep és feladatmegosztást javasol a szakszervezetek és a politika között.
39. Pénzügyi rendszerek: a tisztességes szándék, átláthatóság és a jó eredményekre törekvés jól összeférnek egymással. A pénzügyi szférában dolgozók ne éljenek vissza azoknak a magas fejlettségű eszközöknek a használatával, amelyek arra szolgálnak, hogy a megtakarítókat becsapják. A megtakarítások tulajdonosainak saját felelősségére is hagyatkozni szükséges. Az embereket meg kell védeni az uzsora kockázatától.
40. A világméretű kapcsolatrendszer egy új politikai hatalom felemelkedését teszi lehetővé: a fogyasztókét. A jelenség tartalmaz támogatásra érdemes elemeket és kerülendő túlzásokat egyaránt. A szakszervezeteknek is foglalkozniuk kell azzal a jelenséggel, hogy a ma gondolkodásában központi helyen nem a munkás áll, hanem a fogyasztó. A vásárlás nem csupán gazdasági tett, hanem mindig erkölcsi cselekvés is, vagyis a fogyasztókat ugyanolyan társadalmi felelősség terheli, mint a vállalkozókat. Szükséges új utak keresése a vásárlás területén is: például vásárlói együttműködések, és fogyasztási szövetkezetek formájában, amik meg a 19. században születtek katolikusok körében. Fontos az elnyomott népek termékeit vásárolni, feltéve, hogy a vételár átlátható módon és ideológiáktól mentesen jut el a termelőhöz. Kívánatos a fogyasztó hatékonyabb szerepe, feltéve, ha őt magát nem manipulálják.
41. Ahhoz hogy a világgazdaságot irányítani, a válságot és a többi világméretű problémát kezelni lehessen, XVI. Benedek pápa XXIII. Jánoshoz hasonlóan az ősi katolikus tanítást aktualizálva kijelenti, hogy egy valódi politikai világtekintélyre van szükség. Ennek a tekintélynek a jog alá kell rendelnie magát, ragaszkodnia kell a szolidaritás és a szubszidiaritás elveihez, és a közjó valamint a hiteles fejlődés mellett kell állnia. Ezért e tekintélynek mindenki által elfogadottnak, valóságos hatalommal rendelkezőnek kell lennie, hogy mindenki számára képes legyen megadni a biztonságot, az igazságosság megóvásával és a jogok figyelembevételével együtt. Ennek a tekintélynek elfogadottnak kell lennie a politikai pártok részéről, hogy saját döntéseinek érvényt szerezhessen. Amennyiben az emberiség úgy dönt, hogy nem fogad el egy ilyen tekintélyt, akkor azt kockáztatja, hogy haladás helyett csupán a legerősebbek erőegyensúlya válik meghatározóvá. Az emberiség teljes körű fejlődése ugyanis megköveteli, hogy létesüljön egy, a legfelsőbb szinten a szubszidiaritás elve szerint működő nemzetközi rend a globalizáció irányítására, megvalósítandó az erkölcsi rendnek megfelelő társadalmi rendet, és létrehozni a kapcsolatot a politika, a gazdaság, és a civil világ között.
A népek fejlődése és a technika
42. Amikor gazdasági világválság lép fel, akkor a pénzvilág csak egy megoldásban tud gondolkodni: egy természetellenes és fogyasztásközpontú növekedés támogatásában. A fejlődés ma szorosan összekacsolódik a technológiai haladással, különösen a biológia területén alkalmazott új módszereit illetően. Az emberiség úgy véli: képes a technika segítségével újjáteremteni magát. A technika önmagában nem rossz, igazolja a szellem uralmát az anyag felett, és általa az ember eleget tehet Istentől kapott megbízatásának, hogy művelje és őrizze a Földet. A technológiai fejlődés arra ösztönöz: csak a hogyanra kérdezzünk rá, és ne a sok miértre. Ebből ered a technika ellentmondásos volta. A globalizációs folyamat a technológia révén képes helyettesíteni az ideológiákat, és így maga válik ideológiai hatalommá. Ha az igazság egyetlen kritériumának a hatékonyságot és a hasznosíthatóságot tekintik, azzal a fejlődés kétségessé válik, hiszen a valódi fejlődés nem a cselekedetekben, hanem a gondolkodásban van. Ki kell kerülni a technika bűvöletéből, hogy visszanyerjük a szabadság valódi értelmét. Ma a gondolkodás központjában nem az ember áll, hanem a technológia. Mindent, így a fejlődést vagy a békét is technikai feladatnak látják. Ha a technika abszolutizálása válik elfogadottá, az eszközből cél lesz, és akkor a vállalkozó csak a legnagyobb haszonra, a politikus hatalma megerősítésére, a tudós pedig felfedezései eredményeire lesz tekintettel. A technológiai fejlődés együtt jár a kommunikációs eszközök növekvő terjedésével. A média tisztán technikai természetének hangsúlyozása annak kedvez, hogy abban a piac uralkodjon, és a kultúrát kiiktatva az ideológiai és politikai hatalom érdekeit szolgálja. A társadalmi kommunikáció eszközei nem kedveznek a szabadságnak, és sem a fejlődést sem a demokráciát nem teszik globálissá azáltal, hogy megsokszorozzák az eszmék találkozásának és áramlásának lehetőségét.
43. A technika kizárólagosságra törekvése, valamint az erkölcsi törvény összeütközésének mai döntő területe a bioetika, ahol magát az emberi fejlődést teszik kockára. Az alapvető drámai kérdés ez: vajon az ember maga hozza-e létre önmagát, vagy pedig Istentől függ. Ezen a területen a tudományos felfedezések és a beavatkozások technikai lehetőségei olyannyira előrehaladottak, hogy az észhasználat két módja közötti választás elé állítják az embert: a transzcendenciára nyitott ész, és az immanenciába zárt ész közötti választás elé. Döntő jelentőségű választás előtt állunk. Az önmagára összpontosító technikai cselekvés, az értelem és az érték sorsdöntő visszautasítását vonja maga után. A technika által megbéklyózott ész, hit nélkül belevész saját mindenhatóságának illúziójába. A hit, ész nélkül a valóságtól való elidegenedéshez vezet. Ma egy radikális antropológiai szemlélet terjed: a biotechnológia által az ember kezébe került az élet feletti rendelkezés, amit nemcsak megérteni, hanem manipulálni akar. A ma kultúrája azt gondolja, képes minden titkot feltárni, mivel az élet gyökereihez is el tud jutni: ez elvezet az in vitro megtermékenyítéshez, az embriókísérletekhez, az emberi klónozás és genetikai keresztezés lehetőségéhez. Ez a technika mindenhatóságának kultusza, mely el kíván tekinteni azoktól a határoktól, amiket a dolgok önmagukban hordoznak. Az ember jövője szempontjából aggasztó forgatókönyvek megvalósítása kezdődött el, amihez hatalmas új eszközök állnak rendelkezésre. Az abortusz mellett megjelent a rendszeres eugenikus születéstervezés, és utat tör magának az eutanázia. Az élet feletti uralom ezen forgatókönyvei mögött egy új civilizáció, a halál kultúrája áll, mely tagadja az ember méltóságát. Ezek után nincs mit csodálkozni az emberiség hanyatlásának jelein. Miközben sokan készek bármikor mellékes dolgokon felháborodni, készségesen tolerálják a felháborító igazságtalanságokat. Csak az ész és a hit közös munkája fedezheti fel, hogy mi a jó az embernek, megtalálva azt a természettörvényben.
44. A technikai szellemiség jellemzője, hogy a lelki életet puszta pszichológiai, sőt neurológiai kérdésnek tarja. Az ember lelkivilága így kiüresedett, és elveszett az emberi lélek ontológiai tulajdonságairól összegyűjtött tudás. Az ént összekeverik a pszichével, a lelki egészséget a jó közérzettel. Ez a lelki élet mélységes félreértése. A fejlődés a problémák lelki természetű megoldásától is függ. A léleknek is fejlődnie kell. A társadalmi és pszichológiai elidegenedés, valamint számos neurózis, mely a gazdag országok népeire jellemzőek, lelki okokra vezethetők vissza. Az anyagilag növekvő, de lelkileg megnyomorító jóléti társadalom nem érheti el a valódi fejlődést. A technikának a kizárólagosságra formált igénye hajlamossá tesz arra, hogy képtelenek legyünk megérteni mindazt, amit nem lehet a puszta anyaggal meghatározni.
Befejezés
45. Az ember nincs abban a helyzetben, hogy saját haladását egyedül valósítsa meg, nem képes megalapozni a valódi humanizmust. Az Istennel szembeni ideológiai alapon való elzárkózás, és a közömbös ateizmus lerombolja az emberi értékeket, miközben Istent a fejlődés legfőbb akadályaként mutatja be. A kereszténységből csak visszafelé a hanyatlásba vezet út.
Függelék
Aquinói Szent Tamás tanítása az örök törvényről és a természettörvényről:
Örök törvény: a dolgok kormányzásának eszméje, mely Istenben létezik.
Természettörvény: az örök törvényből való részesedés az értelmes teremtményben. Tulajdonképpen az isteni fénynek bennünk való hatása, melynek segítségével a természetes ész felismeri, a természettörvény tárgykörébe tartozó dolgok tekintetében, hogy mi a rossz, és mi a jó.
A természettörvény egyetemes alapelveit illetően egy és ugyanaz mindenkinél, mind a helyességet mind az ismeretet illetően. Előfordulhat, hogy egyes emberek, vagy akár népek értelme elferdül a szenvedélyek, rossz szokások, rossz természeti hajlam következtében, ami megakadályozza az észt abban, hogy alkalmazza a természettörvény egyetemes elveit.
A téma filozófiai és teológiai problémáinak részletes tárgyalását és azok megoldását lásd: S.Th.II.91-94k.
Felhasznált irodalom
XVI. Benedek pápa: Caritas in Veritate enciklika. Szent István Társulat, 2009.
Az Egyházi Tanítóhivatal Megnyilatkozásai. Örökmécs Alapítvány, 1997.
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae - Prima Secundae. Gede Testvérek BT., 2008.
Megjegyzés
Készült: 2009-ben.
Link
Caritas in Veritate
2010. november 18.