1. Debrecen az ország második legnagyobb városa, 220 000 ember lakja. Területének kétharmada külterület, ezért a városközpontból a belterület, a tulajdonképpeni város határa bármely irányba gyalog 30-40 perc, autóval 5-10 perc alatt elérhető. Debrecen területének a felét az úgynevezett Erdőspuszták teszi ki tanyákkal és tanyaközpontokkal. Sajátos, érdekes vidék, inkább erdő mint puszta, tavakkal, patakokkal, homokbuckákkal. A Debreceni Egyetem Nagyerdőn lévő központi egysége, és a városban szétszórt részei együttesen a belterület számottevő részét elfoglalja, 30 000 fős hallgatói létszámmal, sok ezer munkahellyel. Ma már a város lakosságának jelentős része közvetlenül vagy közvetve az Egyetemből él.
2. Célom egy adott város, Debrecen lényegének, sajátosságainak, egyedi jellemzőinek megragadása. Debrecen országos jelentőségét Trianonnak köszönheti, ugyanis akkor sok fontos város "eltűnt" az országból, így egycsapásra, önerején kívül került a ranglistán a második helyre. Elöljáróban még annyit kell tudnunk, hogy a kálvinista Róma elnevezés Kazinczytől származó becsmérlő gúnynév, a helyi reformátusok még a 20. század közepén is hevesen tiltakoztak ellene és a kálvinista Genf elnevezést használták helyette, illetve azt, hogy ma már helytelen a cívisváros kifejezés, hiszen ez a társadalmi meghatározás a 19. századra volt érvényes, a bomlás már a századfordulón jelentkezett.
II. Földrajz
3. Keleti irányba a Tiszán átkelve rövidesen elérjük a Nyugati-főcsatornát. Ettől kezdve a Hortobágy szikes pusztaságán haladunk tovább a Keleti-főcsatornáig, majd a Hajdúsági-löszháton keresztül rövidesen elérjük a nyírségi erdők homokbuckáit. Itt a termékeny feketeföld és a homok találkozásánál, a Tócó-patak völgyében egy lapályban épült Debrecen. A külterület több pontjáról rálátni a városra. A klíma a Dunántúllal összehasonlítva télen jóval hidegebb, nyáron melegebb, az éves csapadék pedig sokkal kevesebb. Az uralkodó szélirány észak-keleti. A levegő rendkívül poros. Amíg a Szamosi-sík le nem süllyedt itt, a mai Tócó-patak helyén folyt a Tisza. Az egykori folyómeder látványosan megmaradt a város határában a 35-ös út mentén. Debrecen mintegy egynegyede puszta jellegű fekete föld, háromnegyed része pedig erdős homok. A találkozási vonal a Tócó egykori árterületének keleti határa. Maga a Tócó-patak nem játszik szerepet a városképben, jelentéktelen erecske a történelmi város határától mintegy két kilométerre nyugatra. Ma is jórészt külterületen folyik.
4. Növényvilágának legjellemzőbb őshonos képviselője a kocsányos tölgy, amely közel 30 méteresre növő hatalmas, többszáz éves példányai impozáns látványt nyújtanak a Nagyerdőn. A városban gyakori ültetett fa a hárs és az ostorfa, valamint az inváziós növénynek számító Amerikából behurcolt akác, amely elpusztítja az őshonos fajokat, és egyeduralkodóvá válik. Az elmúlt 30 évben sikerült kitartó munkával visszaszorítani. A hozzá nem értés és a butaság tette a közelmúltban hungarikummá. Többféle védett lágyszárú ritkaság található a Nagyerdőn, és a Tócó mentén. Igen gyakori a gyöngyvirág. Állatvilágát érintve jelentős ritka rovarfaunával rendelkezik a Nagyerdő (nagy hőscincér, orrszarvúbogár, nagy szarvasbogár). Debrecen a világ egyetlen városa, ahol a tölgyfahangya tömegesen él. Sok a gyík, béka, vízisikló is. Gyakori az egerészölyv, gólya, sarlósfecske. Az utóbbi időben belterületen elszaporodott a dolmányos varjú. Az emlősök közül gyakori az ürge, nyúl, sün, róka, görény, menyét, őz, vaddisznó. Ritka állatok: nyuszt, holló. Madárvonuláskor csapatos a gyurgyalag és a vadliba, de számtalan ritkaságot is láthat a figyelmes szemlélő.
III. Történelem
5. A Nagyerdő területe 10 000 éve folyamatosan erdő. A bronzkorban a hatalmas nyírségi erdők szélén a Tócó forrásánál telepedett meg a vidéken először az ember (Debrecen-Józsa). Az ókor óta az Alföldet körbekeríti az úgynevezett ördögárok (Csörsz árka). Eredetének magyarázatára több elmélet született. Keletkezéstörténete Ammianus Marcellinus könyvében olvasható, mely szerint az itt élő szarmatákkal építették az őket leigázó rómaiak, akik személyesen tervezték és felügyelték a munkálatokat. Egy ütközőállamot hoztak létre Pannónia mellett. Az Alföld így a Római Birodalom érdekszférájába tartozott, végeredményben itt, a későbbi Debrecen területén húzódott a Nyugat keleti pereme. Ez ma is így van, itt már a keleti kereszténység is jelen van, tovább haladva keletre már túlsúlyba kerül. Évezredek óta Nyugat és Kelet találkozási pontja a terület. A szarmata-sánc maradványai az Erdőspusztán helyenként impozánsak, egy része helyre is lett állítva. Nyomai jól kivehetőek a Nagyerdőn, például a Kartács utcán illetve az Egyetem főépülete mögött. Feltevések szerint a Nagyerdő területén egy előre tolt római katonai erőd állhatott, de valószínűbb, hogy a szarmata-sánc több vonalrendszerből álló maradványai láthatóak.
6. A honfoglalás pontos definíció. Nem hazatérésről vagy bevándorlásról, hanem erőszakos, és tegyük hozzá kényszerű foglalásról volt szó. Debrecen vidékét ismeretlen honfoglaló nemzetség népesítette be apró településhalmazokban. Ezek egy-egy nagycsalád szálláshelyeiből fejlődtek ki. Egymáshoz igen közel feküdtek és igen kicsik voltak, hiszen a történelmi Debrecen, a mai belváros területén, amely gyalogosan 10-15 perc alatt átszelhető, három ilyen település is létezett. A magyarok településük nevét az elpusztított illetve elüldözött, beolvasztott szlávoktól vették át. A szláv Debrecin jelentése: gödörben, mélyedésben lévő. Feltételezhetően volt magyar neve is: Szabadján, Szabadgyán, de a tatárjárás pusztításával a magyar név is feledésbe ment. Ekkor pusztult el a közeli Zelemér és Szentgyörgyfalva is.
7. Debrecen falu első írásos emléke 1235-ből való, ám maga a település már a 900-as években is létezett. Területe a mai Kálvin téri bevásárlóközpont helyén volt a Nagytemplom mellett. Valamikor az 1100-as években a birtokos család növekedése következtében jött létre a szomszédos Szentlászlófalva és Szentmihályfalva. 1270-ben új földesúri család kapta meg a birtokot, amely magát a településről Debreceninek nevezte. Uralmuk alatt a népesség, akárcsak szerte Európában, rohamosan növekedett, iparos és kereskedő jobbágyok települtek be, a három falu várossá nőtt össze. A történelmi város a mai Eötvös utcától a vasútállomásig (észak-dél), illetve a Hajnal utcától a Nyugati útig (kelet-nyugat) tartott.
Nagytemplom
8. Debrecen falu mellett, a mai Déri Múzeum előtti téren egy tó volt. A park ma is mélyedésben fekszik (mellette a belváros egyetlen megmaradt óriás-tölgyével). A tó és a falu között épült fel a Nagytemplom első őse, egy román stílusú templom, amely egyes feltételezések szerint bizánci szertartású lehetett. Ennek a helyére építettek valamikor 1290-1317 között egy latin szertartású gótikus templomot Szent András tiszteletére szentelve. Hossza 45,5 m szélessége 16 m volt. Tűzkárok miatt fel kellett újítani valamikor 1360-1380 között, ekkor készültek a gazdag belső díszítések. Ez a templom 1564-ben leégett, és 64 évig romokban hevert. 1628-ra készült el az új, immár református templom, ami 1802-ben égett le. A mai templom építése 1806-ban kezdődött, egy elég furcsa megoldással: a régi alapra helyezték ugyan, de a bejárat már nem nyugatra, hanem délre nyílik. A tornyok a hosszanti alap elejére és végére kerültek, ezáltal az épület jóval nagyobbnak tűnik a valóságosnál, ám a homlokzat mögött alig van már tér.
Szerzetesek
9. A középkorban a városok fejlődésének elindítói a domonkosok és a ferencesek voltak. Debrecenbe 1315 körül érkeztek a domonkosok, akik a mai református kollégium helyén telepedtek meg. Ők alapították a település első iskoláját valamikor 1322 körül, amelyből később a református gimnázium, illetve a Debreceni Egyetem fejlődött ki. A domonkosok 1324-ben kisajátították a Szent András templomot, és Szűz Mária tiszteletére szentelték, ám a pápa utasítására 1326-ban kénytelenek voltak visszaszolgáltatni a váradi püspökségnek (Nagyvárad); egyúttal távoztak is a városból. A ferencesek 1322-ben érkeztek, és beköltöztek az előtte nemrég feloszlatott Templomos Lovagrend üresen álló épületébe, ami a mai úgynevezett "régi városháza" helyén állt. A szerzetesek száma 10 körül mozoghatott. 1422-ben és 1448-ban is olyan jelentések születtek, amely szerint a debreceni ferencesek igen lazán veszik a szerzetesi szabályokat, elsősorban a szegénységi fogadalmat. A városban ennek ellenére nagy megbecsülésnek örvendtek. A reformáció elterjedésének hatására 1552-ben távoztak Debrecenből. A két kolduló rend mellett 1360-ban beginák telepedtek le a városban. A térségben a tatárjárás előtt két bencés monostor is működött (Zám és Ohat a Hortobágyon).
10. Debrecen 1300 táján már hatalmas mezőváros, a megyeszékhely Várad után a második legjelentősebb települése a régiónak. A város gazdag volt, de műveltség terén teljesen elmaradott. Nála jóval kisebb városok is sokkal jelentősebb kulturális központoknak számítottak. Debreceni Dózsa nádor (+1322 után) próbált ezen változtatni, sikertelenül. Az 1400-1500-as években Debrecen messze földön híres volt gazdagságáról, fejlett iparáról és kereskedelméről. 1599-ben 1260 lakosa volt. A települést abban az időben kalmár nép lakta, akik elsősorban német földön kereskedtek. Az árutermelő-kereskedő városnak kedvezett a polgári-kapitalista protestantizmus. Néhány kereskedő külföldi egyetemre járatta fiait, de nem Bécsbe amint az akkoriban országszerte divat volt, hanem Krakkóba. Ezeknek a diákoknak a nevei jellemzőek: Kalmár, Mészáros stb., vagy vezeték név nélküli: Bálint fia Jakab, Mihály fia Péter stb. Ugyanakkor tény az is, hogy más magyarországi, sokkal szegényebb városokkal összehasonlítva, gazdasági erejéhez képest jóval kevésbé támogatták Debrecenben a művelődést.
10. Debrecen 1300 táján már hatalmas mezőváros, a megyeszékhely Várad után a második legjelentősebb települése a régiónak. A város gazdag volt, de műveltség terén teljesen elmaradott. Nála jóval kisebb városok is sokkal jelentősebb kulturális központoknak számítottak. Debreceni Dózsa nádor (+1322 után) próbált ezen változtatni, sikertelenül. Az 1400-1500-as években Debrecen messze földön híres volt gazdagságáról, fejlett iparáról és kereskedelméről. 1599-ben 1260 lakosa volt. A települést abban az időben kalmár nép lakta, akik elsősorban német földön kereskedtek. Az árutermelő-kereskedő városnak kedvezett a polgári-kapitalista protestantizmus. Néhány kereskedő külföldi egyetemre járatta fiait, de nem Bécsbe amint az akkoriban országszerte divat volt, hanem Krakkóba. Ezeknek a diákoknak a nevei jellemzőek: Kalmár, Mészáros stb., vagy vezeték név nélküli: Bálint fia Jakab, Mihály fia Péter stb. Ugyanakkor tény az is, hogy más magyarországi, sokkal szegényebb városokkal összehasonlítva, gazdasági erejéhez képest jóval kevésbé támogatták Debrecenben a művelődést.
Protestantizmus
11. Az 1530-as évek elején Debrecen még konzervativizmusával tűnik ki, és elutasítja a hitújítást, ám 1536-ban Török Bálint személyében protestáns földesúr tulajdonába került, mely tény itt is elindította a reformációt. Először lutheránussá lesz a lakosság, majd 1540-től terjedni kezdett a kálvinizmus. Ennek visszaszorítására érkezik a városba Juhász Péter lutheránus prédikátor, rövidesen azonban kálvinistává válik, és később ő szilárdítja meg az új hitet a vidéken. Közismert neve Méliusz Juhász Péter. A hitviták itt nem református-katolikus, hanem sokkal inkább református-unitárius vonalon zajlottak. A ferencesek 1552-ben történt távozása után 1715-ig a katolikusok ki voltak tiltva a városból. Visszatérésük a földesúri gyámság alóli felszabadulással függött össze.
Szabad királyi város
12. Debrecen első földesurait nem ismerjük. 1270-tól a Debreceni család birtoka a terület. Debreceni Dózsa idején zajlott a város történetének három nagy csatájából az első, amikor a királypárti Debreceniek 1317-ben a várostól nyugatra a mai Kishegyesi út környékén legyőzték az oligarcha Kopasz Borsa csapatait. Ebben az időben Károly Róbert is járt a városban. A Debreceni család 1404-ben fiúágon kihalt. Ekkor a királyra szállt a tulajdonjog, aki 1411-ben Lazarevics Istvánnak ajándékozta. Tőle Brankovics György örökölte meg (1427), ám kémkedés miatt megfosztják birtokaitól, Debrecent Hunyadi János kapta, majd örököse Hunyadi Mátyás, aki anyjára bízta. Szilágyi Erzsébet egy időben itt lakott a városban. Később Korvin Jánosé lett a birtok. A Hunyadi család kihaltával ismét királyi birtok, később a pécsi püspök, illetve Szapolyai György tulajdona, aki kiadta Ártándy Pálnak, majd elzálogosította Esterházy Jánosnak. Ezután lett Török Bálinté a város. Tőle fia Török János örökölte, akitől a város megvásárolta birtokai jó részét. 1555-ben Debrecen behódolt a töröknek, így az Oszmán Birodalom kincstári tulajdona lett. A helyi pasa a Török család földesúri jogát nem bolygatta. Bethlen Gábor királyi tulajdonként kezelte. Craffa 1688-ban úgy nyilatkozott, hogy Debrecen nem földesúri birtok. A városi vezetés ettől kezdve azon volt, hogy ezt hivatalosan is elismertesse. Bécs azonban ezt a szabad vallásgyakorlás feltételéhez kötötte, amit a város sehogyan sem akart teljesíteni. Ezért aztán hiába sorolták 1693. április 11-én a szabad királyi városok közé (ma is ezt a napot ünneplik), annak törvénybe iktatása csak 1715-ben történt meg, miután a város kényszerűen ugyan, de elfogadta a szabad vallásgyakorlás bevezetését. Debrecenben 1552-1715 között csak református lakhatott, katolikus pap nem tehette be a lábát. Magas pénzbírság járt annak a polgárnak, aki katolikus cselédet tartott, aki pedig más hitre tért, halálbüntetés terhe mellett száműzték a városból.
Katolikusok Debrecenben
13. Az első katolikus templomot 1746. május 5-én szentelték fel, ez a mai Szent Anna székesegyház. A ferencesek már 1717-ben visszatértek, de rendházuk csak 1774-re, templomuk 1777-re készült el. (Régi rendházukból városi gabonaraktár lett.) II. József rendelete nyomán már 1788-ban távozniuk kellett a városból. A piaristák 1719-ben jöttek a városba. Iskolájukat 1721-ben nyitották meg az épülő Szent Anna templom mellett (amit szintén átvettek). Az iskola 1776-ban gimnáziummá alakult át, 1778-tól már nem foglalkoztak elemi oktatással. 1785-ben bevezették a tandíjat. 1850-ben iskolájukat lefokozták kis gimnáziummá. 1807. augusztus 11-én megszűnt a Szent Anna templom szerzetes jellege, visszakerült a váradi egyházmegyéhez. Az épület jelentős alkotás, már 1853-tól védelem alatt áll. 1993-ban székesegyházzá minősítették.
14. Az országosan ismert erdélyi-szász származású Wolafka Nándor 1892-1906 között volt a Szent Anna templom plébánosa. Máig hatóan formálta a helyi katolikusok szemléletét. Nyolc nyelven beszélő, kiváló szónok, aki korát megelőzve a vallási megbékélés szószólója, a szegények pártfogója volt. A plébániai hivatal papírmunkáit hanyagolta, a szegények között töltötte idejét. Pénzgazdálkodásával gondok voltak, minden pénzét a szegényeknek juttatta. Baráti viszonyban állt a helyi zsidósággal is. Ő telepítette át Temesvárról az Iskolanővéreket, és építette a Svetits intézetet. Emlékét őrzi a róla elnevezett Wolafka-telep.
15. A katolikusok számára a város délkeleti részét jelölték ki. A gettó jelleget jelzi, hogy még a két világháború között sem volt tanácsos katolikus tanulóknak elhagyni a területet, mert a református fiatalok gúnyolódására, támadására számíthattak. Liberálisoknak csúfolták őket. A két világháború alatt rövid időre visszatértek a ferencesek és a domonkosok. A domonkosok ismételt letelepedése 1990-ben történt meg. II. János Pál római pápa 1991-ben járt a városban. 1993-ban római katolikus püspöki székhely, 2015-ben pedig görög katolikus érseki (metropólia) székhely lett Debrecen. A görög katolikusok betelepülése a 19. században kezdődött. Többnyire szerb, román és ruszin nemzetiségűek, igen szegény emberek voltak, akikre idegenekként, gazdasági bevándorlókként tekintettek. Templomuk 1910-re készült el.
1848-49
16. Csokonai megalázása, a forradalom és szabadságharc debreceni vonatkozásai, Arany kapcsolata a várossal, Petőfi lesújtó véleménye Debrecenről közismert. 1849. augusztus 2-án zajlott a város történetének második nagy csatája. Nagysándor József csapatait, amelynek feladata a Vámospércsen áthaladó főerők fedezése volt, megtámadták az oroszok. A csata a várostól nyugatra a Tócó mentén zajlott. Az oroszok Látókép irányából támadtak. A kezdeti sikerek után a magyar csapat fejvesztve rendezetlenül menekült a környező kiskerteken át déli irányba. A dombon ahonnan Nagysándor irányította a csatát, ma emlékmű magasodik egy eléggé eldugott és elhanyagolt helyen a 33-as út kivezető szakaszánál. Talán nem véletlenül közvetlen mellette volt az első világháború alatt az orosz hadifoglyok tábora, ami ma az ott járványban elhunyt oroszok temetője.
Cívisváros
17. A cívis kifejezés az ipari forradalmat követő társadalmi változás felemás jellegének pontos meghatározása. A 19. század elejéig Debrecen európai város, ám ekkor egy sajátos szerkezet jön létre: a cívistársadalom. "A cívis nem nemes, nem jobbágy, nem kapitalista, vállalkozó vagy munkás, nem is iparos, de nem is paraszt. Ellenben mindezeknek a kategóriáknak anyagi és szellemi tartalmából van benne valami, anélkül hogy döntő módon érvényesülhetne akármelyik is." (Balogh István) Egységes cívistársadalomról a századfordulóig beszélhetünk, attól kezdve megindul a bomlás, a cívisek aránya és jelentősége fokozatosan csökken.
20-21. század
18. A Nagyerdőn a fürdő már a 19. században elkészült, majd az 1930-as évekre kiépült Klinikák és az Egyetem is, amit a városközponttal villamos köt össze (az út gyalog húsz perc, autóval öt.) Ekkor épült a repülőtér is a déli területeken, aminek érdekessége, hogy a városközpontból gépkocsival öt perc alatt elérhető (a terminál tíz perc). Az egykori szarmata sánc vonalában bunkerekből álló védelmi vonal épült. 1944-ben többször érte súlyos légitámadás a várost, és ekkor zajlott harmadik nagy csatája is. A debreceni tankcsatában, mintegy háromezer páncélos vett részt. A két hétig tartó harcokban az orosz erők délről támadtak, az északon lévő Nagyerdőt foglalták el utoljára, ahol a Klinikák területén folytak heves összecsapások.
19. A Kádár-rendszer idején helyi szempontból jelentős iparosítás zajlott. A környező településekről nagy volt az ingázók száma. A gyárak néhány kivételt leszámítva 1990 után megszűntek. A várost a baloldaltól 1998-ban vette át a Fidesz. Amit 2010 után országosan tapasztalhattunk, az itt helyi viszonyok között akkor kezdődött. Első lépésként átalakították a szociális rendszert, majd a kiirtott zsidók helyére egykor beköltöztetett igen jelentős roma lakosságot kitelepítették. Nagyszabású építkezésekkel néhány év alatt teljesen átformálták a város képét és részben utcahálózatát is. A tényleges városközpont északabbra tolódott és kibővült, ezáltal szerkezetileg valódi várossá vált Debrecen. A 2004-es EU csatlakozás után az építkezések felgyorsultak, bevásárlóközpontok és közösségi terek nőttek, miközben az elszaporodott belvárosi boltok és vendéglátó helyek ugyanannak a néhány vállalkozónak a tulajdonába kerültek. 2008 után lelassultak, majd ténylegesen leálltak az építkezések. 2012-től újabb nagy építkezési hullám kezdődött. Jelenleg a Nagyerdő átalakítása és ipartelepek létesítése zajlik.
20. A város húzó ereje a repülőtér mellett a Debreceni Egyetem. Már az 1970-es évektől egyre jelentősebb számban tanultak külföldi hallgatók a város egyetemein. 1990-től dinamikus fejlődésnek indultak, majd 2000-ben egyesültek az egyetemek. A 2010-ig tartó modernizáció során új épületek sora, a campusok kiépítése, egy új campus létesítése révén a Debreceni Egyetem város lett a városban. A 2010 utáni anyagi elvonásokat drasztikus korlátozások követték. Az utóbbi időben a kormánnyal baráti viszonyban lévő vezetés az egyetem feladatává tette a hatályos ideológia támogatását, amivel jelentős anyagi források nyíltak meg az intézmény előtt.
21. A Debrecen vonzáskörzetét alkotó vidék Magyarország gazdaságilag egyik legfejletlenebb területe alacsony jövedelemmel, minimális fogyasztással, és gyenge tőkefelhalmozással. A külföldi tőke sem érdeklődik jelentősebben a térség iránt. Az EU-s pénzek jelentik a fejlődés egyetlen alapját, amelynek jelentős része különféle utakon magántőkévé alakult, ugyanakkor a 2012 után megnövekedett állami beruházások létesítményei ugyanennek a körnek termel magán bevételeket. Ahhoz hogy megértsük Debrecen jelenét, mélyebben kell elemeznünk az elmúlt 150 év történéseit.
IV. A város szerkezete
22. Magyarországnak még ma is csak egyetlen nagyvárosa van: Budapest. Kisvárosaink valójában hatalmas falvak, míg megyeszékhelyeink csupán közigazgatási központként funkcionáló kisvárosok. Debrecen sajátos képződmény, mely nemrég még a világ legnagyobb falujának számított (az 1960-as évekig a házak 98%-a földszintes volt). Ezen az 1970-80-as években épült lakótelepek sem változtattak. A külső kép ugyan megváltozott, a belső lényeg azonban maradt. A lakosok döntő többsége Timár Lajos találó megfogalmazásában: vidéki városlakó.
23. Az egyutcás falvak mintájára Debrecen egészen a közelmúltig egyutcás város volt. Ez alatt azt kell érteni, hogy a városi jelleg a település egyetlen utcájára, a Piac utcára illetve mellékutcáinak elejére (150-200 méter) korlátozódott. Minden fontos üzlet és hivatal itt volt található. A belváros többi része kisvárosias jellegű volt, amit hatalmas falu fogott közre. Ezek egykori belterületté vált kertségek. A városrészek ma is őrzik neveiket (Újkert, Vénkert, Tócóskert, Csigekert, Csapókert, Libakert, Sestakert, Tégláskert, Epreskert, stb). A hatalmas külterület tanyavilágát Debrecenhez tartozó falvak (Józsa, Macs, Bánk, Pallag, Ondód, stb) tarkítják. Egykor a kertségek és a tanyavilág között húzódott az úgynevezett Bellegelő, ami mára teljesen beépült.
Nagyerdő
24. A Nagyerdő nevét nem területének, hanem fáinak nagysága után kapta. 1377-től a város tulajdona. Kezdettől korlátozva volt a fakitermelés és tiltva a beköltözés. Külterületi része összefüggő erdőség, az ország első természetvédelmi területe (1939). Belterületi szakasza erősen beépített, ahol 1826-ban létesült fürdőház, 1860-ban parkosították. 1914-ben a Klinikák, 1932-ben az Egyetem főépülete, úthálózat, stadion, köztemető létesült. 1950-ben gyógyszergyár, majd állatkert és vidámpark, kemping, szociális otthon, egyetemi kollégiumok és épületek létesültek. Azóta új sportlétesítmények, szállodák, fürdőbővítés, szabadtéri színpad, újabb egyetemi épületek emelkedtek. Korábbi tervek szerint a Nagyerdő pihenő, regeneráló, gyógyító, tanuló övezetté alakult volna a szórakoztató és sportlétesítmények kitelepítésével, ám mindezeknek éppen az ellenkezője valósult meg 1998 után.
Erdőspuszta
25. Az Erdőspuszta a belvárostól keletre fekszik, Debrecen területének mintegy a felét teszi ki. Az egykori nyírségi erdők maradványa az északon lévő Nagyerdővel együtt, ám míg az utóbbit a város szigorúan védte, ott a betelepülést tiltotta, addig keleten hatalmas tanyavilág alakult ki. A terület nagyobbik fele ma is erdő és rét. A területen az egykor itt lévő árpádkori települések templomromjai találhatók. Ezek mai lakótelepi szoba méretű építmények, ami jelzi, nem közösségi terek, hanem kultuszhelyek voltak. Az Erdőspuszta a 19. század közepére vált a város tulajdonává. Története azonban összefonódott Debrecenével.
Nagycsere
26. Debrecen legrégibb erdőspusztája, már 1380-ban a város földesurának birtoka. Hatalmas erdőség, amelyben a középkorban négy kis település feküdt: Soma, Szata, Árokteleke, Likaháza.
Fancsika
27. A település lakossága 1550-ben több mint 200 fő volt. A török 1574-ben elpusztította. Területét a városnak elzálogosították, így került tulajdonába 1854-ben. A közelében lévő Újlak már 1411-től városi birtok.
Pac
28. Árpádkori neve Natkfalva. 1555-ben még 7 család élt ott, 1561-ben már néptelen. A város 1581-től kezd terjeszkedni a környéken. Veker erdőbirtok eredetileg Pac része volt, 1650-től kezdve említik önállóan.
Haláp
29. Az Erdőspuszta legnagyobb és a belvárostól legmesszebb lévő része. 1213-tól említik, 1411-től a debreceni uradalom része.
Bánk
30. A falu a 12. században már állt. Debrecen 1674-től kezdi birtokba venni. Temploma Szent Benedek tiszteletére lett szentelve. 1703-ban romjai mellett a város jegyzőjét Pósalaki Jánost a kurucok véresre verték és kirabolták. A települést és a mellette fekvő Gömörő területét a város 1725-ben szerezte meg.
Gut
31. Ma már nem része Debrecennek, eredetileg is mint külbirtok szerepelt Nyíradony határában. Péter király testőrségének parancsnokai kapták királyi adományként. A két testvér neve Gut és Keled. Leszármazottaik ketté osztották (Kisgut és Nagygut). A török időkben elnéptelenedett, lakosait elhurcolták, aki megmenekült az beköltözött Debrecenbe. A város 1681-ben szerezte meg.
Benépesedése
32. A török utáni időkben az Erdőspuszta több mint fél évszázadik néptelen vidék volt. Debrecenben 1750 után az ipar és kereskedelem visszaszorulásával a lakosság egyre inkább mezőgazdasággal kezdett foglalkozni. Először téli legeltetésre használták a területet, miközben takarmányt is termeltek. 1770-től viskók épültek a pásztorok számára. Az első nagy kiköltözési hullám 1818-ban indult. 1833-ban már az erdő védelméről rendelkeznek. Ekkor 155 épületben 771 lakos élt állandó jelleggel az Erdőspusztán, többségük a környező falvakból érkezett. A debreceni polgárok birtokait művelték haszonbérletben, az ottlakásért cserébe. 1836-ban 250 lakóház állt a vidéken.
33. Az Erdőspuszta 1854-ben került véglegesen Debrecen birtokába. 1920-ban lakosainak száma 5887 fő volt. 1882-ben kisvasút létesült Debrecen és Gut között, mintegy 34 km hosszan. A faszállítás mellett a tanyákon élők számára ez volt a kapocs a várossal. A Zsuzsi vonat ma egy rövidített szakaszon turisztikai célokat szolgál.
34. A jellegzetes debreceni erdőspusztai tanyás gazdálkodás máig fennáll. A város legszegényebb rétegei élnek itt. Az erdők mélyén lévő tanyák között nem egyen száz évvel ezelőtti viszonyok között élnek az emberek, távol mindentől, a közlekedési viszonyok is elmaradottak. Az utolsó nagy kiköltözés 1992-95 között volt, amikor az elszegényedett debreceniek tömegesen hagyták ott lakótelepi összkomfortjukat, és kezdtek új életet egy roskadozó tanyán vagy hétvégi kiskert nyomorúságos lakóépületében. Az erdők közötti homokos kaszálókon még manapság is látni lóval szántó embereket.
Vákáncsosok
35. A vákáncsos kifejezés a latin vacans (üres, szabad) szóból származik, ami Debrecenben az erdővel beültetendő területek hivatalos elnevezése volt. Az Erdőspusztán a tanyák elszaporodásával fontossá vált az erdőírtások fásítása, az ezt végző munkásokat hívták vákáncsosoknak. Feladatuk 1850-től a tuskók eltávolítása, makkültetés, és az erdő felnevelése volt. Létszámuk 1921-ben családtagjaikkal együtt elérte az 5000 főt. Többségük a környező falvakból érkezett nincstelen, vagy elszegényedett debreceni volt.
36. Leírhatatlan körülmények között, földbevájt kunyhókban félnomád életet éltek. A kijelölt erdőrészből nem költözhettek el addig, amíg az fel nem nőtt (röghözkötés). 10 hold erdő után évi 50 nap robotra voltak kötelezve a csemetekertekben. A tisztásokat lekaszálhatták, a facsemeték közé krumplit vethettek. Tehenük adta tej volt szinte egyetlen táplálékuk. Gyerekeik orvos és iskola nélkül nőttek fel. Mindez a 20. század közepén Debrecenben, miközben a propaganda a magyarság Duna-medencei vezető szerepéről harsogott.
A környék
37. Debrecen jelentős közigazgatási és iskolaváros. Szerkezete minden tekintetben eltér a környező óriásfalu jellegű kisvárosokétól (Berettyóújfalu, Püspökladány, Karcag, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Balmazújváros). Ebből kifolyólag nem értékelhetjük egységes régióként a térséget. Debrecent körbefogják a hajdúvárosok, amelyek lakosait Bocskai telepítette le. A hajdúk heterogén népességének egy része szerb eredetű, ennek hatása mutatkozik meg a hajdúságnak és Debrecennek az egész országtól eltérő mentalitásában, beszédének kemény kiejtésében, és az itt gyakori délszláv arcformában. Az itt letelepedett ortodox szerbek Bécs támogatásával egyesültek Rómával, ezért lett a magyar görög katolikusok központja Hajdúdorog. A vidék Trianon-fóbiáját erősíti az a tény, hogy Debrecen és vidéke 1920-ig az ország közepén helyezkedett el, majd egyik napról a másikra határszéli terület lett belőle. Ez és más etnikai-társadalmi, szociológiai tényezőknek köszönhetően a nacionalizmus itt erőteljesebb és vadabb, mint a Dunántúlon, ami a jobboldal fellegvárává teszi a vidéket.
38. A környék román lakossága (például: Pocsaj) tovább árnyalja helyzetet, amit mi sem bizonyít jobban az 1914-es bombamerénylet a görög katolikus püspököt célozva. Román terroristák követték el az önálló magyar görög katolikus egyházszervezet megalakítása ellen tiltakozva, amelyben nem is alaptalanul a románok elmagyarosítását látták. A jelen szempontjából különösen érdekes a két világháború közötti idő vizsgálata, hiszen ideológiailag azt a korszakot tekinti előképének a mai hatalom.
V. Debrecen a Horthy-rendszerben
39. A Horthy-rendszer fontos jellemzője volt a városok önállóságának leépítése és az államtól függő helyzetbe hozása. A miniszterelnökség már 1920-tól állandó pénzügyi támogatásban részesítette a neki tetsző debreceni újságokat azzal a céllal, hogy az ellenzéki sajtót letörje, majd egy titkos akció keretében megszerezte az egyik lap (Hajdúföld) részvényeinek a többségét is. A Horthy-rendszer a közigazgatásban "megbízható" embereket akart látni. Ennek érdekében tervszerű nemzetnevelési munka folyt, ami a nacionalista jobboldali szellem kialakítását jelentette. Ezt nevezték a "modern" középosztály létrehozásának. "Létrehozták a jogászságnak, mint végrehajtó hivatalnoknak, mint a hatalom szolgájának a típusát." (Szabó András)
40. A megyeszékhelyek közül Debrecen volt a legelmaradottabb és a legszegényebb, még 1941-ben is az értelmiség 25%-a a munkások élet és lakáskörülményei között élt. A város talaja nedves, salétromos, még a 20. század végén is gyakori volt a pincelakás. Az 1930-as években a város lakóinak 30%-a volt tbc fertőzött (a tbc ma is az országos átlag felett van). A két világháború között leállt Debrecen városiasodása, pedig 1930-ban már lakosainak száma 95 000, azonban 50%-nak iskolai végzettsége mindössze 4 elemi, 1941-ben is csak 12%-uk rendelkezett 8 általánossal, és csupán 3,6%-nak volt érettségije.
41. A tőkés fejlődés elzúgott a város mellett. Az ipari forradalom a föld terményeit értéktelenné tette, a kézművesipar elhalt. Az elszegényedett cívisek már nem tudták támogatni a város szívét jelentő református kollégiumot sem. Ennek ellenére az üzemek igazgatótanácsaiban a legfőbb téma az volt, hogy baloldali szervezkedés ne fordulhasson elő. A városban lévő gyárak valójában üzemek voltak, ahol hagyományos kisüzemi módon történt a termelés. Az egyedüli versenyképes üzem a zsidó tulajdonú Zerkowitz Textilművek volt, amely holland és kanadai megrendelésre gyártott szalagokat, zsinórokat és csipkéket.
42. A cívisek sajátossága volt, hogy kereskedelmi tevékenységük mellett ingatlan és földbérletek adták bevételeiket. A régi cívis kereskedőcsaládok jövedelme ekkor már főként házbérletekből származott. A nagyparaszti cívisgazdák beköltöztek külterületi birtokaikról a belvárosba, patriarchális jellegüket vesztve a haszonelvűség felé fordultak. Mivel legfőbb törekvésük a régi megőrzése volt a termelési mód tekintetében is, a haszon növelését a munkabérek csökkentésével igyekeztek elérni. Minden évben új, olcsóbb munkaerőt kerestek. A cívis nagygazdák a szociális kérdés legcsekélyebb felvetését is saját egzisztenciájukat veszélyeztető lépésként értelmezték. Már nem maguk művelték földjeiket, hanem bérbe adták felesbe. Egykéztek és lányaikat postással, vasutassal, hivatalnokkal, katonatiszttel házasították. Ebből a rétegből fejlődött ki a kispolgárság műveltséghiányos, szűkszemléletű tábora, amely egyre csúszott lefelé, táptalajul szolgálva a szélsőséges jobboldali eszméknek.
Vásáry István
43. 1929-ben került a polgármesteri székbe Vásáry István, aki az uram-bátyám rendszer korrupt világát korszerű városigazgatási módszerekkel kívánta felváltani. Vásáry a Városok Világszövetsége meghívására az USA-ban és Nyugat-Európában tanulmányozta az ottani gyakorlatot. Világosan látta, hogy az állam túlhatalma, beavatkozása a helyi ügyekbe azt eredményezte, hogy mindenki az államtól vár és követel mindent. A kormánynak azonban épp ez volt a célja, ezért koholt vádak alapján 1934-ben kényszernyugdíjazták, eltávolítva ezzel "a régi Baltazár-féle szabadkőműves irányzatból itt maradt töredék"-et. Fellebbezet, a pert megnyerte ugyan, ám a belügyminiszter mégis jóváhagyta kényszernyugdíjaztatását.
44. Dr. Vásáry István kiemelkedően széleskörű műveltséggel rendelkezett. Saját ingatlana, földje, háza nem volt, apósa házában lakott. Kínosan ügyelt a pártatlanságra. A korrupció és protekcionizmus korszakában a Gömbös miniszterelnök által indított fegyelmi eljárásban a 26 vádpontból egyben sem tudták elmarasztalni. 1935-ben így írt: "Ehhez a rendszerhez soha nem tudtam bizalommal lenni. (...) Lehet, hogy kommunistának mondanak, de mindaddig, amíg Magyarországon a földműves nép le van taposva, gazdaságilag le van rongyolódva (...) nincs létjogosultsága senkinek arra, hogy 24 000 pengőnél több jövedelme legyen." Vásáry nevéhez fűződik több városfejlesztő építkezés megvalósulása, köztük a Déri Múzem, az Egyetem főépülete és az ország első krematóriuma. Vásáry sokat tett a vákáncsos rendszer felszámolásáért is. Testvére Vásáry József, Vásáry Tamás édesapja.
VI. Debrecen zsidósága (1920-1944)
45. 1920-ban a magyar zsidóságnak közel a fele a fővárosban élt, Budapest lakosságának 25%-a volt zsidó. Vidéken Miskolc, Debrecen és Szeged rendelkezett jelentős zsidó lakossal; ebben a sorrendben. 1930-ban a magyar zsidóság 65,5%-a neológ, 29,2%-a ortodox, és 5,3%-a status quo hitközségbe tartozott. Budapesten és Szegeden a neológ irányzat, Miskolcon az ortodoxia volt meghatározó. A debreceni zsidóság a konzervatív ortodox és a liberális neológ közötti átmenet: a status quo ante irányzat központja volt. Ide tartozott a helyi zsidóság 2/3-a, a többi ortodox volt. Ennek megfelelően két zsinagóga van a városban, az Arany Bika mögötti területen, majdnem egymás mellett.
46. A két világháború között Debrecen lakosságának 10%-a volt zsidó, de a Hatvan utca és Pásti utca környékén arányuk elérte a 35%-ot. Az értelmiség aránya körükben a városi átlag háromszorosa, a zsidó értelmiség fele ügyvéd volt. Debrecenben a kereskedők és banktisztviselők 47%-a, az orvosok 40%-a, az ipari tisztviselők 33%-a, a gazdasági tisztviselők 30%-a, az ipari vállalkozók 14%-a volt zsidó. A képhez hozzátartozik, hogy a kereskedő és iparos zsidók túlnyomó része rendkívüli szegénységben élt. A Vagongyárba, a Dohánygyárba és a vasúthoz zsidókat nem vettek fel, és a közalkalmazottak köréből is fokozatosan kiszorították őket.
47. A zsidó földbirtokosok terményeiket feldolgozták és úgy adták el. A cívisekkel ellentétben korszerű mezőgazdasági módszereket vezettek be, az alacsony tejhozamú szürkemarhát leváltották jól tejelő fajtákra, ugyanígy a rackákat és a mangalicát, utóbbinak szőre alkalmatlan a kefegyártásra. Mindezzel hozzájárultak a vidék fejlődéséhez és modernizációjához, míg a cívisek ragaszkodtak minden gazdaságtalan régi dologhoz.
48. Debrecenben általában zsidók voltak a következő szakmák képviselői: szabó, szobafestő, üveges, villanyszerelő, víz- és gázszerelő, műszerész, órás, kozmetikus, női kalapos, női fodrász. Jellegzetes debreceni zsidó családnevek: Lichtschein, Hartstein, Grünberger, Fejér, Halmágyi, Geiger, Markovits, Kun, Csengeri, Brunner, Fényes, Króh, Ullmann, Wiener, Grünfeld, Bernfeld, Leitner, Vieser, Heisz, Basch, Bleyer, Eisenberg, Goldman, Schwartz, Brüll, Roth, Kardos, Debreceni, Klein, Khon. A debreceni zsidók liberálisok voltak telve szociális érzékenységgel. Törzshelyük a Hungária Kávéház volt (ma Piac utcai McDonald's).
49. Az egyre növekvő antiszemitizmusban a kormány nyomást gyakorolt a zsidókra, hogy vásároljanak "kormányfőtanácsos" címet, amelynek 30 000 pengő volt az ára, amit az államkasszába kellett befizetni.
50. Debrecenben az antiszemitizmus központja az Egyetem volt. 1927-ben, amikor az egyetem évvégi jutalomkönyvei között a Nemzetközi zsidó című antiszemita iromány is szerepelt, eszkalálódott a helyzet. 1927-28-ban progromszerű megmozdulások voltak. A hallgatók antiszemita körei támogatásban részesültek, míg a város karitatív zsidó szervezeteinek egy részét betiltották. A gazdasági világválság után az egyetemen antiszemita zavargás tört ki (1932), amit egy diákszervezet, a Turul Szövetség irányított.
51. 1933-ban az egyetemen kirobbant antiszemita tüntetés átterjedt a belvárosra is. November 15-én a Hatvan utcán és környékén üzletek kirakatait, lakások ablakait törték be, miközben Hitlert éltették. 17-én és 20-án mindez megismétlődött. 1934-ben fényképek készültek a zsidó boltokból kilépő "úgynevezett magyar" vásárlókról, akiket életveszélyesen meg is fenyegettek.
52. Miközben a kulturális egyesületekből kizárták a zsidókat, Révész Imre református püspök 1938-ban a kormány nyomására a következő nyilatkozatot tette: "zsidó fajú bérlőt még legsúlyosabb anyagi károsodásom esetén sem vállalok, semmiféle, még leplezett formában sem (...) a leghatározottabb formában elutasítom magamtól a banki igazgatói tagságot." A zsidók egy része választójogát is elvesztette, meghatározott foglalkozásoknál 6%-ban korlátozták arányukat, ám ennek eredményeként még a Vitézi Szék elnöke is kénytelen volt megállapítani, hogy a zsidók helyére politikailag megbízható "szakértelem nélküli egyének kerültek".
53. 1939-ben, tehát jóval a német megszállás előtt Debrecen rendőrkapitánya azt az utasítást kapta, hogy nyomoztassa ki az egyetem tanszékvezetői állására jelentkezők feleségeiben mennyi zsidó vér van. A kutatás 1815-ig visszamenőleg volt előírva. Az egyik "fajtiszta magyar" jelentkező elutasítását azzal az indokkal kérvényezte a főispán Hóman Bálintnál, hogy az illető felesége csak 50%-ban magyar, ellenben 25%-ban zsidó, 12,5%-ban tót, és 12,5%-ban német.
54. 1941-ben, még mindig évekkel a német megszállás előtt lépett érvénybe a 3. zsidótörvény. Eszerint keresztény és "zsidó fajú" egymással nem léphetett nemi kapcsolatra sem házasságban, sem azon kívül. Az egyetemről kirakták a zsidó hallgatókat, akiknek egykori aránya 22%-volt (jogi karon 32%, orvosin 34%). 1942-ben bevonták a zsidók mezőgazdasági kereskedői engedélyét, és ugyanakkor Debrecen 66 zsidó tulajdonú kocsmájából csak 3 maradhatott meg, a többi működési engedélyét bevonták.
55. 1944 július 9-én magyar katonák a téglagyárba hurcolták a város zsidó lakosait. A város polgárait azonban inkább az foglalkoztatta, hogy magyar lányok nagy számban létesítenek viszonyt a "szövetséges német erők" tagjaival. Egy felbőszült hazafi emiatt a német parancsnokkal éppen sétáló hölgyet arcul is ütötte, bár az annak a felesége volt. A református támadó ezután a Szent Anna templomba menekült. Eközben a magyar kormány és társadalom jelentős részének egyetértésével elszállították a zsidókat az országból. A debreceni zsidóságnak több mint a fele elpusztult a haláltáborokban.
VII. Befejezés
56. Debrecen ma nagy változások közepette él. Átalakult a város képe, immár az ősi belvárosi szerkezet is, miközben dinamikusan kiépült az egyetem, ahol a magyarországi felsőoktatási intézmények között magasan a legtöbb a külföldi hallgatók létszáma. Ez, és a nemzetközi repülőtér dinamikus fejlődése minden bizonnyal változtatni fog az itt lakók világképén, amely egyenlőre elutasító mindennel szemben, ami más. Ma már az egykor megvetett görög katolikus réteg adja a város polgármesterét, ami száz éve elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor beszűkült gondolkodás, korrupció, kliensrendszer, és elmaradott konzervativizmus jellemzi a várost.
57. A virágkarnevált mint központi rendezvényt húzóeseményként tálalják. Ennek a giccsműsornak még legendát is szőttek, miszerint a Monarchia idejére vezethető vissza, megyebálok felvirágozott lovaskocsijaira. Ennél még az is közelebb van az igazsághoz, miszerint a Kádár-rendszerben a katolikus Úrnapi körmenet ellensúlyozására vezették volna be. Valójában a pártbizottság 1966-ban találta ki népszórakoztatás céljából. Manapság már minden évben megrendezik.
58. A régi Debrecen, a város ősi szerkezete nincs többé, ami az itt élő embereket illeti, a múlt tovább kísért, egyre inkább az eddig hamu alatt lappangó és a hatalom által megidézett régmúlt. A kibontakozáshoz rendszerváltásra van szükség.
Felhasznált irodalom
Cívisváros
17. A cívis kifejezés az ipari forradalmat követő társadalmi változás felemás jellegének pontos meghatározása. A 19. század elejéig Debrecen európai város, ám ekkor egy sajátos szerkezet jön létre: a cívistársadalom. "A cívis nem nemes, nem jobbágy, nem kapitalista, vállalkozó vagy munkás, nem is iparos, de nem is paraszt. Ellenben mindezeknek a kategóriáknak anyagi és szellemi tartalmából van benne valami, anélkül hogy döntő módon érvényesülhetne akármelyik is." (Balogh István) Egységes cívistársadalomról a századfordulóig beszélhetünk, attól kezdve megindul a bomlás, a cívisek aránya és jelentősége fokozatosan csökken.
20-21. század
18. A Nagyerdőn a fürdő már a 19. században elkészült, majd az 1930-as évekre kiépült Klinikák és az Egyetem is, amit a városközponttal villamos köt össze (az út gyalog húsz perc, autóval öt.) Ekkor épült a repülőtér is a déli területeken, aminek érdekessége, hogy a városközpontból gépkocsival öt perc alatt elérhető (a terminál tíz perc). Az egykori szarmata sánc vonalában bunkerekből álló védelmi vonal épült. 1944-ben többször érte súlyos légitámadás a várost, és ekkor zajlott harmadik nagy csatája is. A debreceni tankcsatában, mintegy háromezer páncélos vett részt. A két hétig tartó harcokban az orosz erők délről támadtak, az északon lévő Nagyerdőt foglalták el utoljára, ahol a Klinikák területén folytak heves összecsapások.
19. A Kádár-rendszer idején helyi szempontból jelentős iparosítás zajlott. A környező településekről nagy volt az ingázók száma. A gyárak néhány kivételt leszámítva 1990 után megszűntek. A várost a baloldaltól 1998-ban vette át a Fidesz. Amit 2010 után országosan tapasztalhattunk, az itt helyi viszonyok között akkor kezdődött. Első lépésként átalakították a szociális rendszert, majd a kiirtott zsidók helyére egykor beköltöztetett igen jelentős roma lakosságot kitelepítették. Nagyszabású építkezésekkel néhány év alatt teljesen átformálták a város képét és részben utcahálózatát is. A tényleges városközpont északabbra tolódott és kibővült, ezáltal szerkezetileg valódi várossá vált Debrecen. A 2004-es EU csatlakozás után az építkezések felgyorsultak, bevásárlóközpontok és közösségi terek nőttek, miközben az elszaporodott belvárosi boltok és vendéglátó helyek ugyanannak a néhány vállalkozónak a tulajdonába kerültek. 2008 után lelassultak, majd ténylegesen leálltak az építkezések. 2012-től újabb nagy építkezési hullám kezdődött. Jelenleg a Nagyerdő átalakítása és ipartelepek létesítése zajlik.
20. A város húzó ereje a repülőtér mellett a Debreceni Egyetem. Már az 1970-es évektől egyre jelentősebb számban tanultak külföldi hallgatók a város egyetemein. 1990-től dinamikus fejlődésnek indultak, majd 2000-ben egyesültek az egyetemek. A 2010-ig tartó modernizáció során új épületek sora, a campusok kiépítése, egy új campus létesítése révén a Debreceni Egyetem város lett a városban. A 2010 utáni anyagi elvonásokat drasztikus korlátozások követték. Az utóbbi időben a kormánnyal baráti viszonyban lévő vezetés az egyetem feladatává tette a hatályos ideológia támogatását, amivel jelentős anyagi források nyíltak meg az intézmény előtt.
21. A Debrecen vonzáskörzetét alkotó vidék Magyarország gazdaságilag egyik legfejletlenebb területe alacsony jövedelemmel, minimális fogyasztással, és gyenge tőkefelhalmozással. A külföldi tőke sem érdeklődik jelentősebben a térség iránt. Az EU-s pénzek jelentik a fejlődés egyetlen alapját, amelynek jelentős része különféle utakon magántőkévé alakult, ugyanakkor a 2012 után megnövekedett állami beruházások létesítményei ugyanennek a körnek termel magán bevételeket. Ahhoz hogy megértsük Debrecen jelenét, mélyebben kell elemeznünk az elmúlt 150 év történéseit.
IV. A város szerkezete
22. Magyarországnak még ma is csak egyetlen nagyvárosa van: Budapest. Kisvárosaink valójában hatalmas falvak, míg megyeszékhelyeink csupán közigazgatási központként funkcionáló kisvárosok. Debrecen sajátos képződmény, mely nemrég még a világ legnagyobb falujának számított (az 1960-as évekig a házak 98%-a földszintes volt). Ezen az 1970-80-as években épült lakótelepek sem változtattak. A külső kép ugyan megváltozott, a belső lényeg azonban maradt. A lakosok döntő többsége Timár Lajos találó megfogalmazásában: vidéki városlakó.
23. Az egyutcás falvak mintájára Debrecen egészen a közelmúltig egyutcás város volt. Ez alatt azt kell érteni, hogy a városi jelleg a település egyetlen utcájára, a Piac utcára illetve mellékutcáinak elejére (150-200 méter) korlátozódott. Minden fontos üzlet és hivatal itt volt található. A belváros többi része kisvárosias jellegű volt, amit hatalmas falu fogott közre. Ezek egykori belterületté vált kertségek. A városrészek ma is őrzik neveiket (Újkert, Vénkert, Tócóskert, Csigekert, Csapókert, Libakert, Sestakert, Tégláskert, Epreskert, stb). A hatalmas külterület tanyavilágát Debrecenhez tartozó falvak (Józsa, Macs, Bánk, Pallag, Ondód, stb) tarkítják. Egykor a kertségek és a tanyavilág között húzódott az úgynevezett Bellegelő, ami mára teljesen beépült.
Nagyerdő
24. A Nagyerdő nevét nem területének, hanem fáinak nagysága után kapta. 1377-től a város tulajdona. Kezdettől korlátozva volt a fakitermelés és tiltva a beköltözés. Külterületi része összefüggő erdőség, az ország első természetvédelmi területe (1939). Belterületi szakasza erősen beépített, ahol 1826-ban létesült fürdőház, 1860-ban parkosították. 1914-ben a Klinikák, 1932-ben az Egyetem főépülete, úthálózat, stadion, köztemető létesült. 1950-ben gyógyszergyár, majd állatkert és vidámpark, kemping, szociális otthon, egyetemi kollégiumok és épületek létesültek. Azóta új sportlétesítmények, szállodák, fürdőbővítés, szabadtéri színpad, újabb egyetemi épületek emelkedtek. Korábbi tervek szerint a Nagyerdő pihenő, regeneráló, gyógyító, tanuló övezetté alakult volna a szórakoztató és sportlétesítmények kitelepítésével, ám mindezeknek éppen az ellenkezője valósult meg 1998 után.
Erdőspuszta
25. Az Erdőspuszta a belvárostól keletre fekszik, Debrecen területének mintegy a felét teszi ki. Az egykori nyírségi erdők maradványa az északon lévő Nagyerdővel együtt, ám míg az utóbbit a város szigorúan védte, ott a betelepülést tiltotta, addig keleten hatalmas tanyavilág alakult ki. A terület nagyobbik fele ma is erdő és rét. A területen az egykor itt lévő árpádkori települések templomromjai találhatók. Ezek mai lakótelepi szoba méretű építmények, ami jelzi, nem közösségi terek, hanem kultuszhelyek voltak. Az Erdőspuszta a 19. század közepére vált a város tulajdonává. Története azonban összefonódott Debrecenével.
Nagycsere
26. Debrecen legrégibb erdőspusztája, már 1380-ban a város földesurának birtoka. Hatalmas erdőség, amelyben a középkorban négy kis település feküdt: Soma, Szata, Árokteleke, Likaháza.
Fancsika
27. A település lakossága 1550-ben több mint 200 fő volt. A török 1574-ben elpusztította. Területét a városnak elzálogosították, így került tulajdonába 1854-ben. A közelében lévő Újlak már 1411-től városi birtok.
Pac
28. Árpádkori neve Natkfalva. 1555-ben még 7 család élt ott, 1561-ben már néptelen. A város 1581-től kezd terjeszkedni a környéken. Veker erdőbirtok eredetileg Pac része volt, 1650-től kezdve említik önállóan.
Haláp
29. Az Erdőspuszta legnagyobb és a belvárostól legmesszebb lévő része. 1213-tól említik, 1411-től a debreceni uradalom része.
Bánk
30. A falu a 12. században már állt. Debrecen 1674-től kezdi birtokba venni. Temploma Szent Benedek tiszteletére lett szentelve. 1703-ban romjai mellett a város jegyzőjét Pósalaki Jánost a kurucok véresre verték és kirabolták. A települést és a mellette fekvő Gömörő területét a város 1725-ben szerezte meg.
Gut
31. Ma már nem része Debrecennek, eredetileg is mint külbirtok szerepelt Nyíradony határában. Péter király testőrségének parancsnokai kapták királyi adományként. A két testvér neve Gut és Keled. Leszármazottaik ketté osztották (Kisgut és Nagygut). A török időkben elnéptelenedett, lakosait elhurcolták, aki megmenekült az beköltözött Debrecenbe. A város 1681-ben szerezte meg.
Benépesedése
32. A török utáni időkben az Erdőspuszta több mint fél évszázadik néptelen vidék volt. Debrecenben 1750 után az ipar és kereskedelem visszaszorulásával a lakosság egyre inkább mezőgazdasággal kezdett foglalkozni. Először téli legeltetésre használták a területet, miközben takarmányt is termeltek. 1770-től viskók épültek a pásztorok számára. Az első nagy kiköltözési hullám 1818-ban indult. 1833-ban már az erdő védelméről rendelkeznek. Ekkor 155 épületben 771 lakos élt állandó jelleggel az Erdőspusztán, többségük a környező falvakból érkezett. A debreceni polgárok birtokait művelték haszonbérletben, az ottlakásért cserébe. 1836-ban 250 lakóház állt a vidéken.
33. Az Erdőspuszta 1854-ben került véglegesen Debrecen birtokába. 1920-ban lakosainak száma 5887 fő volt. 1882-ben kisvasút létesült Debrecen és Gut között, mintegy 34 km hosszan. A faszállítás mellett a tanyákon élők számára ez volt a kapocs a várossal. A Zsuzsi vonat ma egy rövidített szakaszon turisztikai célokat szolgál.
34. A jellegzetes debreceni erdőspusztai tanyás gazdálkodás máig fennáll. A város legszegényebb rétegei élnek itt. Az erdők mélyén lévő tanyák között nem egyen száz évvel ezelőtti viszonyok között élnek az emberek, távol mindentől, a közlekedési viszonyok is elmaradottak. Az utolsó nagy kiköltözés 1992-95 között volt, amikor az elszegényedett debreceniek tömegesen hagyták ott lakótelepi összkomfortjukat, és kezdtek új életet egy roskadozó tanyán vagy hétvégi kiskert nyomorúságos lakóépületében. Az erdők közötti homokos kaszálókon még manapság is látni lóval szántó embereket.
Vákáncsosok
35. A vákáncsos kifejezés a latin vacans (üres, szabad) szóból származik, ami Debrecenben az erdővel beültetendő területek hivatalos elnevezése volt. Az Erdőspusztán a tanyák elszaporodásával fontossá vált az erdőírtások fásítása, az ezt végző munkásokat hívták vákáncsosoknak. Feladatuk 1850-től a tuskók eltávolítása, makkültetés, és az erdő felnevelése volt. Létszámuk 1921-ben családtagjaikkal együtt elérte az 5000 főt. Többségük a környező falvakból érkezett nincstelen, vagy elszegényedett debreceni volt.
36. Leírhatatlan körülmények között, földbevájt kunyhókban félnomád életet éltek. A kijelölt erdőrészből nem költözhettek el addig, amíg az fel nem nőtt (röghözkötés). 10 hold erdő után évi 50 nap robotra voltak kötelezve a csemetekertekben. A tisztásokat lekaszálhatták, a facsemeték közé krumplit vethettek. Tehenük adta tej volt szinte egyetlen táplálékuk. Gyerekeik orvos és iskola nélkül nőttek fel. Mindez a 20. század közepén Debrecenben, miközben a propaganda a magyarság Duna-medencei vezető szerepéről harsogott.
A környék
37. Debrecen jelentős közigazgatási és iskolaváros. Szerkezete minden tekintetben eltér a környező óriásfalu jellegű kisvárosokétól (Berettyóújfalu, Püspökladány, Karcag, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Balmazújváros). Ebből kifolyólag nem értékelhetjük egységes régióként a térséget. Debrecent körbefogják a hajdúvárosok, amelyek lakosait Bocskai telepítette le. A hajdúk heterogén népességének egy része szerb eredetű, ennek hatása mutatkozik meg a hajdúságnak és Debrecennek az egész országtól eltérő mentalitásában, beszédének kemény kiejtésében, és az itt gyakori délszláv arcformában. Az itt letelepedett ortodox szerbek Bécs támogatásával egyesültek Rómával, ezért lett a magyar görög katolikusok központja Hajdúdorog. A vidék Trianon-fóbiáját erősíti az a tény, hogy Debrecen és vidéke 1920-ig az ország közepén helyezkedett el, majd egyik napról a másikra határszéli terület lett belőle. Ez és más etnikai-társadalmi, szociológiai tényezőknek köszönhetően a nacionalizmus itt erőteljesebb és vadabb, mint a Dunántúlon, ami a jobboldal fellegvárává teszi a vidéket.
38. A környék román lakossága (például: Pocsaj) tovább árnyalja helyzetet, amit mi sem bizonyít jobban az 1914-es bombamerénylet a görög katolikus püspököt célozva. Román terroristák követték el az önálló magyar görög katolikus egyházszervezet megalakítása ellen tiltakozva, amelyben nem is alaptalanul a románok elmagyarosítását látták. A jelen szempontjából különösen érdekes a két világháború közötti idő vizsgálata, hiszen ideológiailag azt a korszakot tekinti előképének a mai hatalom.
V. Debrecen a Horthy-rendszerben
39. A Horthy-rendszer fontos jellemzője volt a városok önállóságának leépítése és az államtól függő helyzetbe hozása. A miniszterelnökség már 1920-tól állandó pénzügyi támogatásban részesítette a neki tetsző debreceni újságokat azzal a céllal, hogy az ellenzéki sajtót letörje, majd egy titkos akció keretében megszerezte az egyik lap (Hajdúföld) részvényeinek a többségét is. A Horthy-rendszer a közigazgatásban "megbízható" embereket akart látni. Ennek érdekében tervszerű nemzetnevelési munka folyt, ami a nacionalista jobboldali szellem kialakítását jelentette. Ezt nevezték a "modern" középosztály létrehozásának. "Létrehozták a jogászságnak, mint végrehajtó hivatalnoknak, mint a hatalom szolgájának a típusát." (Szabó András)
40. A megyeszékhelyek közül Debrecen volt a legelmaradottabb és a legszegényebb, még 1941-ben is az értelmiség 25%-a a munkások élet és lakáskörülményei között élt. A város talaja nedves, salétromos, még a 20. század végén is gyakori volt a pincelakás. Az 1930-as években a város lakóinak 30%-a volt tbc fertőzött (a tbc ma is az országos átlag felett van). A két világháború között leállt Debrecen városiasodása, pedig 1930-ban már lakosainak száma 95 000, azonban 50%-nak iskolai végzettsége mindössze 4 elemi, 1941-ben is csak 12%-uk rendelkezett 8 általánossal, és csupán 3,6%-nak volt érettségije.
41. A tőkés fejlődés elzúgott a város mellett. Az ipari forradalom a föld terményeit értéktelenné tette, a kézművesipar elhalt. Az elszegényedett cívisek már nem tudták támogatni a város szívét jelentő református kollégiumot sem. Ennek ellenére az üzemek igazgatótanácsaiban a legfőbb téma az volt, hogy baloldali szervezkedés ne fordulhasson elő. A városban lévő gyárak valójában üzemek voltak, ahol hagyományos kisüzemi módon történt a termelés. Az egyedüli versenyképes üzem a zsidó tulajdonú Zerkowitz Textilművek volt, amely holland és kanadai megrendelésre gyártott szalagokat, zsinórokat és csipkéket.
42. A cívisek sajátossága volt, hogy kereskedelmi tevékenységük mellett ingatlan és földbérletek adták bevételeiket. A régi cívis kereskedőcsaládok jövedelme ekkor már főként házbérletekből származott. A nagyparaszti cívisgazdák beköltöztek külterületi birtokaikról a belvárosba, patriarchális jellegüket vesztve a haszonelvűség felé fordultak. Mivel legfőbb törekvésük a régi megőrzése volt a termelési mód tekintetében is, a haszon növelését a munkabérek csökkentésével igyekeztek elérni. Minden évben új, olcsóbb munkaerőt kerestek. A cívis nagygazdák a szociális kérdés legcsekélyebb felvetését is saját egzisztenciájukat veszélyeztető lépésként értelmezték. Már nem maguk művelték földjeiket, hanem bérbe adták felesbe. Egykéztek és lányaikat postással, vasutassal, hivatalnokkal, katonatiszttel házasították. Ebből a rétegből fejlődött ki a kispolgárság műveltséghiányos, szűkszemléletű tábora, amely egyre csúszott lefelé, táptalajul szolgálva a szélsőséges jobboldali eszméknek.
Vásáry István
43. 1929-ben került a polgármesteri székbe Vásáry István, aki az uram-bátyám rendszer korrupt világát korszerű városigazgatási módszerekkel kívánta felváltani. Vásáry a Városok Világszövetsége meghívására az USA-ban és Nyugat-Európában tanulmányozta az ottani gyakorlatot. Világosan látta, hogy az állam túlhatalma, beavatkozása a helyi ügyekbe azt eredményezte, hogy mindenki az államtól vár és követel mindent. A kormánynak azonban épp ez volt a célja, ezért koholt vádak alapján 1934-ben kényszernyugdíjazták, eltávolítva ezzel "a régi Baltazár-féle szabadkőműves irányzatból itt maradt töredék"-et. Fellebbezet, a pert megnyerte ugyan, ám a belügyminiszter mégis jóváhagyta kényszernyugdíjaztatását.
44. Dr. Vásáry István kiemelkedően széleskörű műveltséggel rendelkezett. Saját ingatlana, földje, háza nem volt, apósa házában lakott. Kínosan ügyelt a pártatlanságra. A korrupció és protekcionizmus korszakában a Gömbös miniszterelnök által indított fegyelmi eljárásban a 26 vádpontból egyben sem tudták elmarasztalni. 1935-ben így írt: "Ehhez a rendszerhez soha nem tudtam bizalommal lenni. (...) Lehet, hogy kommunistának mondanak, de mindaddig, amíg Magyarországon a földműves nép le van taposva, gazdaságilag le van rongyolódva (...) nincs létjogosultsága senkinek arra, hogy 24 000 pengőnél több jövedelme legyen." Vásáry nevéhez fűződik több városfejlesztő építkezés megvalósulása, köztük a Déri Múzem, az Egyetem főépülete és az ország első krematóriuma. Vásáry sokat tett a vákáncsos rendszer felszámolásáért is. Testvére Vásáry József, Vásáry Tamás édesapja.
VI. Debrecen zsidósága (1920-1944)
45. 1920-ban a magyar zsidóságnak közel a fele a fővárosban élt, Budapest lakosságának 25%-a volt zsidó. Vidéken Miskolc, Debrecen és Szeged rendelkezett jelentős zsidó lakossal; ebben a sorrendben. 1930-ban a magyar zsidóság 65,5%-a neológ, 29,2%-a ortodox, és 5,3%-a status quo hitközségbe tartozott. Budapesten és Szegeden a neológ irányzat, Miskolcon az ortodoxia volt meghatározó. A debreceni zsidóság a konzervatív ortodox és a liberális neológ közötti átmenet: a status quo ante irányzat központja volt. Ide tartozott a helyi zsidóság 2/3-a, a többi ortodox volt. Ennek megfelelően két zsinagóga van a városban, az Arany Bika mögötti területen, majdnem egymás mellett.
46. A két világháború között Debrecen lakosságának 10%-a volt zsidó, de a Hatvan utca és Pásti utca környékén arányuk elérte a 35%-ot. Az értelmiség aránya körükben a városi átlag háromszorosa, a zsidó értelmiség fele ügyvéd volt. Debrecenben a kereskedők és banktisztviselők 47%-a, az orvosok 40%-a, az ipari tisztviselők 33%-a, a gazdasági tisztviselők 30%-a, az ipari vállalkozók 14%-a volt zsidó. A képhez hozzátartozik, hogy a kereskedő és iparos zsidók túlnyomó része rendkívüli szegénységben élt. A Vagongyárba, a Dohánygyárba és a vasúthoz zsidókat nem vettek fel, és a közalkalmazottak köréből is fokozatosan kiszorították őket.
47. A zsidó földbirtokosok terményeiket feldolgozták és úgy adták el. A cívisekkel ellentétben korszerű mezőgazdasági módszereket vezettek be, az alacsony tejhozamú szürkemarhát leváltották jól tejelő fajtákra, ugyanígy a rackákat és a mangalicát, utóbbinak szőre alkalmatlan a kefegyártásra. Mindezzel hozzájárultak a vidék fejlődéséhez és modernizációjához, míg a cívisek ragaszkodtak minden gazdaságtalan régi dologhoz.
48. Debrecenben általában zsidók voltak a következő szakmák képviselői: szabó, szobafestő, üveges, villanyszerelő, víz- és gázszerelő, műszerész, órás, kozmetikus, női kalapos, női fodrász. Jellegzetes debreceni zsidó családnevek: Lichtschein, Hartstein, Grünberger, Fejér, Halmágyi, Geiger, Markovits, Kun, Csengeri, Brunner, Fényes, Króh, Ullmann, Wiener, Grünfeld, Bernfeld, Leitner, Vieser, Heisz, Basch, Bleyer, Eisenberg, Goldman, Schwartz, Brüll, Roth, Kardos, Debreceni, Klein, Khon. A debreceni zsidók liberálisok voltak telve szociális érzékenységgel. Törzshelyük a Hungária Kávéház volt (ma Piac utcai McDonald's).
49. Az egyre növekvő antiszemitizmusban a kormány nyomást gyakorolt a zsidókra, hogy vásároljanak "kormányfőtanácsos" címet, amelynek 30 000 pengő volt az ára, amit az államkasszába kellett befizetni.
50. Debrecenben az antiszemitizmus központja az Egyetem volt. 1927-ben, amikor az egyetem évvégi jutalomkönyvei között a Nemzetközi zsidó című antiszemita iromány is szerepelt, eszkalálódott a helyzet. 1927-28-ban progromszerű megmozdulások voltak. A hallgatók antiszemita körei támogatásban részesültek, míg a város karitatív zsidó szervezeteinek egy részét betiltották. A gazdasági világválság után az egyetemen antiszemita zavargás tört ki (1932), amit egy diákszervezet, a Turul Szövetség irányított.
51. 1933-ban az egyetemen kirobbant antiszemita tüntetés átterjedt a belvárosra is. November 15-én a Hatvan utcán és környékén üzletek kirakatait, lakások ablakait törték be, miközben Hitlert éltették. 17-én és 20-án mindez megismétlődött. 1934-ben fényképek készültek a zsidó boltokból kilépő "úgynevezett magyar" vásárlókról, akiket életveszélyesen meg is fenyegettek.
52. Miközben a kulturális egyesületekből kizárták a zsidókat, Révész Imre református püspök 1938-ban a kormány nyomására a következő nyilatkozatot tette: "zsidó fajú bérlőt még legsúlyosabb anyagi károsodásom esetén sem vállalok, semmiféle, még leplezett formában sem (...) a leghatározottabb formában elutasítom magamtól a banki igazgatói tagságot." A zsidók egy része választójogát is elvesztette, meghatározott foglalkozásoknál 6%-ban korlátozták arányukat, ám ennek eredményeként még a Vitézi Szék elnöke is kénytelen volt megállapítani, hogy a zsidók helyére politikailag megbízható "szakértelem nélküli egyének kerültek".
53. 1939-ben, tehát jóval a német megszállás előtt Debrecen rendőrkapitánya azt az utasítást kapta, hogy nyomoztassa ki az egyetem tanszékvezetői állására jelentkezők feleségeiben mennyi zsidó vér van. A kutatás 1815-ig visszamenőleg volt előírva. Az egyik "fajtiszta magyar" jelentkező elutasítását azzal az indokkal kérvényezte a főispán Hóman Bálintnál, hogy az illető felesége csak 50%-ban magyar, ellenben 25%-ban zsidó, 12,5%-ban tót, és 12,5%-ban német.
54. 1941-ben, még mindig évekkel a német megszállás előtt lépett érvénybe a 3. zsidótörvény. Eszerint keresztény és "zsidó fajú" egymással nem léphetett nemi kapcsolatra sem házasságban, sem azon kívül. Az egyetemről kirakták a zsidó hallgatókat, akiknek egykori aránya 22%-volt (jogi karon 32%, orvosin 34%). 1942-ben bevonták a zsidók mezőgazdasági kereskedői engedélyét, és ugyanakkor Debrecen 66 zsidó tulajdonú kocsmájából csak 3 maradhatott meg, a többi működési engedélyét bevonták.
55. 1944 július 9-én magyar katonák a téglagyárba hurcolták a város zsidó lakosait. A város polgárait azonban inkább az foglalkoztatta, hogy magyar lányok nagy számban létesítenek viszonyt a "szövetséges német erők" tagjaival. Egy felbőszült hazafi emiatt a német parancsnokkal éppen sétáló hölgyet arcul is ütötte, bár az annak a felesége volt. A református támadó ezután a Szent Anna templomba menekült. Eközben a magyar kormány és társadalom jelentős részének egyetértésével elszállították a zsidókat az országból. A debreceni zsidóságnak több mint a fele elpusztult a haláltáborokban.
VII. Befejezés
56. Debrecen ma nagy változások közepette él. Átalakult a város képe, immár az ősi belvárosi szerkezet is, miközben dinamikusan kiépült az egyetem, ahol a magyarországi felsőoktatási intézmények között magasan a legtöbb a külföldi hallgatók létszáma. Ez, és a nemzetközi repülőtér dinamikus fejlődése minden bizonnyal változtatni fog az itt lakók világképén, amely egyenlőre elutasító mindennel szemben, ami más. Ma már az egykor megvetett görög katolikus réteg adja a város polgármesterét, ami száz éve elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor beszűkült gondolkodás, korrupció, kliensrendszer, és elmaradott konzervativizmus jellemzi a várost.
57. A virágkarnevált mint központi rendezvényt húzóeseményként tálalják. Ennek a giccsműsornak még legendát is szőttek, miszerint a Monarchia idejére vezethető vissza, megyebálok felvirágozott lovaskocsijaira. Ennél még az is közelebb van az igazsághoz, miszerint a Kádár-rendszerben a katolikus Úrnapi körmenet ellensúlyozására vezették volna be. Valójában a pártbizottság 1966-ban találta ki népszórakoztatás céljából. Manapság már minden évben megrendezik.
58. A régi Debrecen, a város ősi szerkezete nincs többé, ami az itt élő embereket illeti, a múlt tovább kísért, egyre inkább az eddig hamu alatt lappangó és a hatalom által megidézett régmúlt. A kibontakozáshoz rendszerváltásra van szükség.
Felhasznált irodalom
Kisházi-Kovács László: A debreceni Szent Anna plébánia története. Szent Gellért Egyházi Kiadó, 1995.
Timár Lajos: Vidéki városlakók. Debrecen társadalma 1920-1944. Magvető, 1993.
Bárány Attila: Debreceni Dózsa
Ammianus Marcellinus: Róma története. Európa Könyvkiadó, 1993.