Sigmund Freud elmélete
Előszó
1. A nyugati világot meghatározó materializmus nem új dolog, elsősorban nem a felvilágosodás terméke, hanem az antikvitásig visszavezethető kulturális alap. A modern természettudomány igazolni látszik, és ezáltal meghatározóvá tette a materialista világnézetet. Eszerint az Univerzum matematikai törvényei határoznak meg mindent. Az ok-okozati összefüggésből éppen az emberi lét értelmét vonja ki, nincs egy természetfeletti cél, amire az ember irányulna. A materializmus talán leglényegesebb aspektusa a jelentésnélküliség, amely szerint a dolgok csak úgy vannak, nincs értelmük. Ellenhatásként gombamódra szaporodnak az okkult csoportok, amelyek természetfölötti tudást igényelnek. Eközben az alapjaiban megrendült és hanyatló kereszténység a hitbe menekült. Mindez kedvez a mágikus gondolkodásnak, amelynek politikai vetülete a szélsőjobboldali ideológia.
A Pszichikus Kutatás Társasága
2. A 19. század végétől erőteljes hatásként jelentkezett a mágia és a természettudomány összeegyeztetésének kísérlete, amely tudományos okkultizmus néven határozható meg. Ide tartozik Szolovjov, Trubeckoj, Dosztojevszkij, Rudolf Steiner, Rudolf Hauschka, Gurdjieff, Ouspensky, Ulickaja, C. G. Jung. (Mindegyikőjükről olvashatnak ebben a blogban.) A századforduló idején az okkult jelenségekkel a legjelentősebb természettudósok sokasága foglalkozott, mint például William James, akik a Pszichikus Kutatás Társasága nemzetközi szervezetbe tömörültek. Céljuk a természetfölötti jelenségek tudományos vizsgálata annak igazolására, hogy a lélek az anyagtól függetlenül is képes hatást kiváltani. Olyan nagyszerű tudósokról van szó, akik hittek a természetfölötti jelenségek valódiságában. Az okkult jelenségek tudományos vizsgálatát követő következtetések erőteljesen tükrözték a Társaság tagjainak előfeltevéseit hasonlóan ahhoz, ahogyan az egyházi eljárásban a csodák kivizsgálását végző tudósoknál is tapasztalható.
3. Sigmund Freud pszichoanalízise az ember rejtett erőit vizsgálja (tudattalan), így óhatatlanul misztikus jellege van, ezért a Társaság saját céljait tekintve nagy reményeket fűzött hozzá, figyelmen kívül hagyva a pszichoanalízis szigorúan materialista jellegét. Freud igaz ugyan hogy érdeklődött az okkult jelenségek iránt, ám tisztán a természettudomány talaján maradva éppen hogy leleplezte az általa vizsgált jelenségeket, és tudományos magyarázatát adta a természetfelettinek tartott eseményeknek. A tudattalan pszichoanalitikus technikával való feltárásával magyarázni volt képes addig megmagyarázhatatlannak tartott jövendöléseket és tudásokat éppen úgy, mint a vallásosság lélektani mozgatóit.
4. A Társaság ugyanakkor úgy vélte, hogy a lelki folyamatok létezhetnek és működhetnek a testtől függetlenül is, ami a pszichoanalízissel való szakításukhoz vezetett. (Ez állt később C. G. Jung Freuddal való szakításának hátterében is, aki mesterével ellentétben a lelki jelenségeket a Társaság nézetéhez hasonló értelemben magyarázta.) A Társaság tagjai a tudományt a saját hitük igazolására alkalmazták, ám ez az előfeltevések megerősítésére irányuló eredményeket indukált, vagyis hiányzott az elfogulatlanság és ezáltal a tények a hit alá lettek rendelve. Freud ugyanakkor a dogmatikus materializmust is bírálta, amely eleve elutasította az okkult jelenségek vizsgálatát.
Okkultizmus
5. Az álom a freudi pszichoanalízis alapzata, amely egyben híd a tudomány és az okkultizmus között. Sigmund Freud úgy nyúlt az álomhoz, mint Aquinói Tamás a hithez: racionális módon. Egy nehezen megragadható szellemi jelenséget tudományosan közelített meg, szigorúan a materializmus talaján maradva. A természettudomány mindig materialista amennyiben az akar maradni ami, hiszen kizárólag a természet jelenségeivel, vagyis az anyag világával foglalkozik leírva a materiális folyamatokat. Ez független a természettudomány művelőjének világnézetétől, akinek mindig a matéria keretein belül kell maradnia, különben átlép a misztikum területére, ahol a hit tényezőként lép föl. Az ember a természet része, ezért Freud az anyag megnyilvánulásaként elemzi a lelki jelenségeket. Ez önmagában nem zárja ki a szellemi létezést, hiszen amint az imént megállapítottuk a természettudomány egyszerűen nem erre irányul.
6. Freud tárgyának határterület jellege (anyag és szellem között) az okkultizmusra irányította figyelmét. Távol állt tőle a dogmatikus gondolkodás, nem voltak előítéletei és bízott a tudomány igazságában, egyszóval volt mersze az okkult jelenségek vizsgálatához ugyanúgy, ahogyan Aquinói Tamás sem félt szabadjára engedni a tudományt a teológia gyámsága alól. Freud tudományos módszerrel közelített a kérdéshez, miközben okkultként definiált minden misztikus jelenséget. Felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az okkultisták (akárcsak a vallásosak) a hitre hivatkoznak, nevezetesen arra, hogy ha nem hiszel nem fog bekövetkezni a várt esemény. Mindez igen megnehezíti az objektív megfigyelést, ráadásul az ember alapvető mentális tulajdonsága a hiszékenység, és az önbecsapás. Az értelmet felülírja a hit, aminek igazolására a valóságot is képesek vagyunk tudattalanul meghamisítani. Ez óvatosságra kell, hogy intsen minket. Az okkultista mozgalmak, akárcsak a vallások csodákra hivatkozva követelnek maguknak szavahihetőséget, tehát természetfölöttinek tartott jelenségeket állítanak bizonyítékul egy hitrendszer elfogadására. Ám ez olyan körkörös érvelés, ami nem bizonyít semmit, ugyanakkor sok jelenségnél egyértelműen bebizonyosodott, hogy csalásról van szó. Freud ugyanakkor azt feltételezi, hogy az okkult jelenségeknek van egy valóságmagja, amit csalások és fantáziálások vesznek körül. De mi alapján szelektáljunk e jelenségek között?
7. Freud a következő hasonlattal világítja meg a helyzetet: tegyük fel, valaki azt állítja hogy a Föld középpontjában szódavíz található. Meghökkennénk, hiszen ez ellentétben áll eddigi kutatási eredményeinkkel, ám amennyiben kétséget kizáróan bizonyítani tudja az illető tézisét, akkor meg kell hajolnunk az érvek előtt, a dolog ugyanis önmagában nem lehetetlen. Ám, ha valaki azzal állna elő, hogy a Föld belsejét lekvár tölti ki, nyugodtan elvethetjük a vizsgálat lehetőségét, hiszen a lekvár a konyhatechnika eredménye és semmiképpen nem fordulhat elő a természetben. Az előző hasonlat alapján kell eljárnunk az okkult jelenségek vizsgálata kapcsán is.
8. Ernest Jones Freud életrajzának köszönhetően elterjedt vélemény Freudnak az okkultizmushoz való kétértelmű viszonyulása. Valójában nincs itt semmiféle ambivalencia, egyszerűen semleges talajon állva, előfeltételezések nélkül vizsgálja a kérdést a pszichoanalízis szemszögéből. Sem titkos okkultista, sem dogmatikus ateista nem volt, hanem az emberről szóló igazság kutatója. Amennyiben úgy érezte, hogy tárgyilagosságát nem tudná garantálni, akkor visszautasította a kutatási ajánlatot: "Nem tudok megszabadulni bizonyos szkeptikus-materialista előítéletektől és átvinném azokat az okkult kutatásába is. Ezért teljességgel alkalmatlan vagyok arra, hogy a halál utáni életet mint tudományos lehetőséget tekintetbe vegyem." Freud az okkult jelenségek kutatásában speciális szakterületéhez ragaszkodott
9. A természetfeletti jelenségek közül ezért kizárólag csak azokat tárgyalja, amelyek a pszichoanalízis felől megközelíthetők. Amennyiben valamely jelenség igaznak bizonyul, meggyőződése hogy az beilleszthető a materialista tudomány keretei közé. (Itt érhető tetten az Aquinói Tamáséval azonos liberális gondolkodásmódja. Tamás szerint a természettudósokat hagyni kell szabadon kutatni, hiszen eredményeik, amennyiben azok helytállóak, beilleszthetőek a katolikus világnézet keretei közé.) Freud meglátása szerint épp az oly nehezen felfogható lelki jelenségek vizsgálatánál előnyös a tudományos (mechanikus) gondolkodásmód. A pszichoanalízis képes az okkult jelenségek magyarázatára, ám azt nem tudja bizonyítani vagy cáfolni, hogy ezek a jelenségek objektíve valóságosak-e vagy sem. Freud úgy fogalmaz, hogy a pszichoanalízis "segítségével felszínre hozott anyag, úgy látszik az igenlő válasznak kedvez." (Újabb előadások a lélekelemzésről, 55. oldal.) Freud annak a lehetőségét sem zárja ki, hogy a pszichoanalízis során a tudattalanból felszínre törő okkult jelenségek az analitikus kezelés alatt és annak hatására keletkeznek (uo. 55. oldal). Mindenesetre valószínűsíti a gondolatátvitel megvalósulását az analitikus kezelés közben.
Telepátia - gondolatátvitel
10. Kiindulási pontként szakterületét az álmot javasolja, ami a telepátiára irányítja figyelmünket. Az úgynevezett telepatikus álmok pszichoanalitikus elemzése azonban nem támasztja alá a telepátia létezését. Ezért immár azt vizsgálja, hogy a pszichoanalízis mennyiben segíti elő az okkult jelenségek elemzését. Figyelme a gondolatátvitel felé fordul, amiről mint megjegyzi elgondolkodtató módon a régi idők csodáiban alig esik szó. A gondolatátvitelt a telepátia egyik válfajaként definiálja. Eszerint a telepátia a távol történő dolgok megérzése, míg a gondolatátvitel egy személyben zajló lelki folyamat spontán megjelenése egy másik emberben.
11. A gondolatátvitel lehetőségének vizsgálatára különösen alkalmasak a jósok, akik bármilyen módon is jövendölnek, mindig elégedettek velük ügyfeleik, függetlenül attól hogy később beteljesedik-e a jóslat avagy sem. A jósok látszólag ismerik ügyfeleik múlt vagy jelen sorsának bizonyos részleteit. Freud több ilyen esetet analizált és arra jutott, hogy a jósok a hozzájuk fordulók gondolatait, elsősorban titkolt vágyaikat mondták ki, méghozzá annyira egyértelműen, mintha az illető álmáról lenne szó, hiszen az megegyezett a tudattalanból az analízis során felszínre kerülő tartalmakkal. Freud tényként kezeli, hogy az ember tudattalanja a tudatos-rendszer megkerülésével képes reagálni egy másik ember tudattalanjára. Behatóbb vizsgálatot szorgalmazz annak feltárására, hogy kizárható-e eközben a tudatelőttes tevékenység, a jelenséget magát azonban vitathatatlannak tartja. (Metapszichológiai írások, 105-106. oldal.)
12. A gondolatátvitel során, amint fentebb említettük, egy emberben végbemenő lelki történés egy másik emberben ugyanazt a lelki történést váltja ki. Mármost feltételezhető, hogy itt valamilyen fizikai (anyagi) folyamat a közvetítő közeg: a lelki folyamat átváltozik fizikaivá, majd a fogadóban ismét lelkivé alakul. A pszichoanalízis a fizikai és a lelki folyamat közé beiktatta mint közvetítő közeget a tudattalant, ami előkészítője lehet a gondolatátvitel elfogadásának és ami fizikai folyamatként nem más, mint biológiai készség. Ha nem így lenne, jegyzi meg Freud, akkor nem lenne érvényes a materializmus alaptétele és semmi akadálya sem lenne annak, hogy elfogadjuk Isten létét. Igen ám folytatja, de az általa vizsgált esetekből legalább kétszer éppen erről volt szó, tudniillik a gondolatátvitel úgy tűnik nem fizikai úton zajlott. Ha ez bebizonyosodna a pszichoanalízis akkor is teljes érvényű lenne, mert megállapításai nem függnek attól, hogy van-e önálló szellemi lét vagy sem.
13. Freudnak jóval később sikerült a kivételeket is magába foglaló teljes körű biológiai magyarázatot adnia a gondolatátvitel jelenségére. Elmélete szerint a gondolatok a telefonnál ismertekhez hasonlóan átalakulnak hullámjelenséggé, majd azt a fogadó fél visszatranszponálja mentális folyamattá. Lényeges, hogy Freud elméletében az egész folyamat a tudattalanban zajlik, és ez okozza a jelenség misztikus színezetét. Mindez sok más rejtélyt is megmagyaráz a biológia világában, például a rovarállamok közös akaratát. Az emberek közötti megértésnek is a gondolatátvitel lehetett az ősi kezdetleges formája, amit a hatékonyabb beszéd kifejlődése háttérbe szorított ám ismételten aktiválódhat a felizgatott tömegek esetében. Ha létezik gondolatátvitel az valószínűleg gyakori jelenség. Erre utalhat a gyermekek vizsgálata, amely szerint gyakran szoronganak attól, hogy szüleik minden gondolatukat ismerik, és ebből eredhet a felnőttek Isten mindenhatóságába vetett hite is.
Végkövetkeztetés
14. A pszichoanalízis olyan természettudományos diszciplína, amely közvetítő közegnek bizonyult a természettudomány és az okkultizmus között, méghozzá úgy vagy talán éppen azért, mert mindvégig a természettudomány talaján maradva az okkult jelenségeket csupán elszigetelt perifériás kérdésként kezelte. Freud a misztikus jelenségek analizálásával nemcsak a természetfölöttinek tűnő eseményeket volt képes megmagyarázni, hanem a pszichoanalízis érvényét is igazolta, mégpedig az emberről való tudás döntő diszciplínájaként.
15. Az okkult jelenségek magyarázatához ugyanaz a kulcs, mint a neurózis, az álom vagy a vallás esetében. Amikor valaki előre megálmodik valamit, az analízis során mindig kiderül, hogy időben előbb volt maga az esemény és csak utána következett a jósálom, lényegében tehát vágyteljesítésről van szó. Ez azonban nem magyaráz meg minden egyes esetet, ezért Freud évekkel később a további vizsgálati eredményeket összefoglalva megállapítja, hogy a telepátiát tudatküszöb alatti fizikai ingerek hozzák létre. A megérzés mögött nemtudatos érzékelés áll, és ez a nemtudatos érzékelés tör a felszínre mint látszólag ok nélküli megérzés. Mindez azt jelenti, hogy nem egybeesésről, hanem szétválasztásról van szó, az érzékelés és annak eredménye lesz szétválasztva az időrend felcserélésével. Ez lényegét tekintve azonos az elfojtás mechanizmusával. A megérzés valójában az észlelés eltorzítása, olyan illúzió, amit a tudattalanban elfojtott tartalmak vezérelnek. A telepátia tehát fizikai úton zajló természetes biológiai jelenség. 1925-ben Freud már úgy fogalmaz, hogy az okkult (természetfeletti) jelenségek kulcsa a telepátia. Ha ennek működését megfejtjük, akkor nincs többé természetfölötti, csak természetes jelenség, vele szemben pedig csupán fantáziálás vagy csalás.
Definíciók
16. Freudnak a témában megfogalmazott végkövetkeztetései:
- Telepátia (megérzés): olyan fizikai úton zajló természetes biológiai jelenség, amely nemtudatos érzékelés eredménye, és amit tudatküszöb alatti fizikai ingerek hoznak létre.
- Gondolatátvitel: a telepátia egyik válfaja, egy emberben lezajló lelki folyamat spontán megjelenése egy másik személyben, ahol a gondolat átalakul hullámjelenséggé, amit a fogadó fél visszaalakít gondolattá.
Utószó
17. Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy Freud telepátia alatt nem valami misztikus jelenséget, hanem egy biológiai folyamatot értett. Számomra úgy tűnik, hogy a gondolatátvitel mechanizmusa működik a megérzés legtöbb esetében is.
18. Freud mellet és után mások is foglalkoztak a pszichoanalitikus mozgalom tagjai közül a telepátiával, közülük legelkötelezettebben Ferenczi Sándor, ám csak árnyalni tudták mesterük megállapításait. A telepátia tudományos igazolása mindmáig megoldatlan probléma.
Irodalom
Sigmund Freud: Újabb előadások a lélekelemzésről. (Az álom és az okkultizmus, 38-65. oldal.) Filum, 1999.
Gyimesi Júlia: Pszichoanalízis és spiritizmus. Typotex, 2011.
Link
Kettős lény
Sigmund Freud - Pszichoanalízis és telepátia
Sigmund Freud analyze this
2017. december 6.