Neurózis

C. G. Jung három esettanulmánya


I. Trauma

1. Egy fiatal nő súlyos hisztériával jelentkezett kezelésre. Betegsége egy trauma hatására lépett fel. Elmondása szerint barátaival éjfél körül az úttest közepén haladva egy buliból tartott éppen hazafelé, amikor hátulról hirtelen egy lovaskocsi közeledett feléjük. Mindenki félreállt, ám ő érthetetlen okból szaladni kezdett a lovak előtt. A kocsis szitkozódva kiabált, hogy álljon már félre, de hiába. Végső kétségbeesésében az utca végén lévő folyóba akart ugrani, ám szerencséjére a járókelők ezt megakadályozták és félrehúzták a lovak elől.

2. Az anamnézisből tudjuk, és ez lényeges, hogy ugyanez a lány korábban szándékán kívül olyan utcai zavargásban találta magát, ahol közvetlen mellette a rendőrsortűztől halottak és sebesültek rogytak a földre, miközben ő a legnagyobb lelki nyugalommal talált menekülési útvonalat, sőt az eset semmilyen pszichés nyomot sem hagyott benne. Az ilyen jellegű esetek gyakoriak, általános jelenségről van tehát szó, ami azt bizonyítja, hogy a traumák önmagukban nem okoznak patológiás tüneteket kizárólag csak akkor, ha az az illető számára különös jelentőseggel, vagyis sajátos pszichés diszpozícióval bír. Ilyenkor a megrázkódtatásnak a beteg tudattalanja specifikus jelentőséget tulajdonít. Az adott esethez visszatérve tehát azt kell megtalálnunk, hogy a kocsijelenetben mi lehet ez a különleges körülmény.

3. Az analízis során a következőkre derült fény: a lány félelme a lódobogással kezdődött. Úgy érezte szörnyűséges dolog, az ő halála vagy valami más borzalom közeleg, ezért pánikba esett. Mindez arra utal, hogy a lovakkal kapcsolatban már átélt valamilyen traumát. És ez valóban így is van: hétévesen egy sétakocsikázás közben a lovak megvadultak és egy szakadék felé rohantak, amelynek a mélyén folyó hömpölygött. A kocsis leugrott és rákiáltott a lányra, hogy ugorjon, de ő erre csak az utolsó pillanatban volt képes, ezután a kocsi a lovakkal a mélybe zuhant. Ez tehát az előzmény, de nem magyarázza a későbbi traumát, további kutatásra van szükség.

4. Egyrészt Freud óta tudjuk, hogy a neurózis oka nem maga a trauma, másrészt az az általános tapasztalat, hogy minden traumatikus élmény hátterében szexuális zavar áll. A szerelem tágítható fogalom, a mennytől a pokolig ér, minden jót és rosszat, magasztosat és alantasat egyesít magában. A jelen eset különlegessége abban rejlik, hogy a lányt ártatlan lovak rémisztették halálra. A túlzott reakció mögött valójában szexuális-szerelmi zavar állhat. A kikérdezés ennek értelmében folytatódott.

5. Megtudjuk, hogy a lánynak van vőlegénye, akit szeret és boldog életre készül. Egyenlőre semmi mást nem találunk, ezért kerülőúton próbáljuk kiszedni belőle az igazságot. A lovakhoz visszatérve megkérdezzük, hogy kikkel ment akkor ott az utcán? Megtudjuk, hogy a barátnőjénél volt, aki rövidesen külföldre utazik idegkimerülését gyógykezeltetni, ez volt a búcsúbuli. A barátnője boldog házasságban él férjével és gyerekével. Itt valami nem stimmel, hiszen ha boldog akkor miért annyira ideges, hogy külföldre kell utaznia? Más irányba terelve a kérdezést megtudjuk, hogy a pácienst az eset után visszavitték a barátnője házába, mivel az éjszakában ez volt az egyetlen hely, ahol magához térhetett a megrázkódtatásból. Itt kimerült állapotában nagy szívélyességgel fogadták. Ezen a ponton a lány megszakította az elbeszélést és igyekezett másra terelni a szót. Teljesen nyilvánvaló, hogy valami kellemetlen emlék merült fel benne. A beteg makacs ellenállásának a leküzdése után a következő derült ki: a házigazda férj négyszemközt lángoló szerelmi vallomást tett neki. A lány elmondása szerint ez őt derült égből villámcsapásként érte, ám ez egészen biztosan nincs így. Az ilyen dolgoknak ugyanis mindig van előzménye. És valóban, a következő hetek analízise egy hosszú szerelmi históriát tárt fel, amit az alábbiakban ismertetek.

6. Páciensünk kimondottan fiús kislány volt, csak a vad játékokat szerette, kinevette a lányokat és menekült minden női elfoglaltság elől. Kamaszként elutasította a szexet, emberkerülővé vált, gyűlölt és megvetett mindent, ami a szexualitással kapcsolatos, és egy fantáziavilágba menekült. Úgy jutott el a 24. életévébe, hogy soha nem volt szerelmes, sőt egyetlen kaland se történt vele. Ekkor megismerkedett két férfivel, A-val és B-vel. A barátnőjének a férje volt A., annak barátja pedig B. Mindkettő szimpatikus, de rövidesen úgy érezte, hogy B-hez sokkal jobban vonzódik. Eljegyezték egymást, ugyanakkor barátnője révén gyakran találkozott A-val is, akinek a jelenléte érthetetlen módon idegesítette. Egy baráti összejövetelen elgondolkodva forgatta kezében eljegyzési gyűrűjét, ami véletlen leesett a földre. Mindkét férfi keresni kezdte az elgurult gyűrűt. B találta meg és mosolyogva húzta a lány ujjára ezeknek a szavaknak  a kíséretében: "tudja, hogy ez mit jelent?" - mire a lány idegrohamot kapott, lehúzta a gyűrűt és kihajította a nyitott ablakon. A kínos esemény után rosszkedvűen távozott.

7. Röviddel ezután egy nyári üdülőhelyen váratlanul A-ékkal futott össze. A-nénak ekkor már sokszor voltak ideges rosszullétei, ezért a páciens többször is kettesben maradt A-val. Egy alkalommal csónakázni mentek, ahol a lány jókedvében addig bohóckodott, amíg a vízbe nem zuhant. Úszni nem tudott, A. csak nagy nehezen tudta kimenteni. Félájultan emelte a csónakba, majd megcsókolta. Ez az esemény szorosan összekapcsolta kettőjüket. A lány azonban a szenvedély mélységét nem engedte tudatossá válni, nyilván mert már hozzászokott ahhoz, hogy az ilyen jellegű érzéseit elnyomja. Páciensünk ezután sürgetni kezdte a B-vel való házasságot miközben önmagát győzködte, hogy B-be szerelmes. Mindez nem kerülhette el A. feleségének intuitív asszonyi figyelmét, ami idegességét növelte, és a vége az lett, hogy külföldre kellett utaznia gyógykezelésre. A búcsúbulin a páciens tudattalanjában a következő kép jelent meg: A. ma éjjel egyedül lesz, valaminek történnie kell, hogy visszakerüljek a házba! S valóban így is történt, visszakerült A. házába, elérte amit akart.

8. Fontos megértenünk, hogy itt nincs szó semmiféle női praktikáról, a lány semmit nem tervezett, számára véletlennek tűntek az események. Amiről szó van az a tudattalan működése. Tudata a B-vel való házasságot akarta, a tudattalan az A. iránti szerelmet. A harcból a tudattalan került ki győztesen, vagyis a tudattalan kényszer volt az erősebb. Mindez csak az analízis által vált ismertté, tudatossá.

9. Az eset analízise igazolta, hogy a trauma nem a betegség okozója, csupán jó alkalom arra, hogy a tudattalan tartalom megnyilatkozzon. A betegség okozója egy szerelmi konfliktus volt. A trauma tehát elveszti okozati jelentőségét a neurózisok terén. A szerelem problémái és konfliktusai alapvető jelentőségűek az ember életében, és általános tapasztalat szerint sokkal nagyobb jelentőségűek, mint azt az egyén gondolná. A neurózisok gyökere tehát egy szexuális konfliktus.

10. A neurózisban amint láttuk mindig két tendencia van jelen, a tudaté és a tudattalané. Céljaik egymással ellentétben állnak, a tudat az ellenkezőjét akarja, mint amit a tudattalan. A neurózis tehát meghasonlás önmagunkkal. A tudat és a tudattalan ellentétes irányú törekvésének az eredménye. Az ismertetett esetben a fiatal nő tudata elnyomta a szexualitást, tudattalanja ellenben követelte azt. Amikor A-t és B-t megismerte tudata B-t választotta, tudattalanja azonban A-ra vágyott. Ez a konfliktus okozta neurózisát.

11. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a neurózis oka az, hogy mást akar a tudat és vele ellentéteset a tudattalan. Ez a konfliktus okozza a neurotikus tüneteket.

Fascináció


II. Ellentét

12. Egy fiatal nőt beteges félelmek gyötörnek. Rémálmai vannak, amiből sikoltozva ébred, majd férjébe kapaszkodva könyörög, hogy soha ne hagyja el, miközben folyamatosan ismételteti vele, hogy szereti őt. Ebből a pszichés helyzetből asztma fejlődik ki. Ez a kórkép, amit először Freud, majd Adler módszerével fogunk elemezni.

Freud - szexualitás

13. Az analízis kiderítette a páciens egy lánykori esetét, ami egy üdülőhelyen a hegyekben történt. A fiatal nő sokat teniszezett, ahol megismerkedett egy olasz férfivel, aki kiváló teniszező volt valamint gitározott is, és ártatlan flört fejlődött közöttük. Egy esti séta alkalmával a lány legnagyobb rémületére a férfi szenvedélyes szexuális vágyban tört ki. Az olasz úgy nézett rá, amit a lány soha nem tudott elfelejteni. Ez a tekintet üldözi álmában, méghozzá állatok formájában.

14. A freudi iskola mindig a gyerekkorban keresi az okokat. A további analízis valóban kiderítette, hogy a lány 11 éves korában elvesztette édesapját, aki balesetben hunyt el. Nemsokkal halála előtt apja elvitte lányát Párizsba, ahol színházban is voltak. Kifelé jövet egy prostituált igen közönségesen közeledett apjához. A lány ijedten pillantott apjára, hogy az vajon mit tesz, s ekkor ugyanazt az állati tüzet látta meg szemében, amit majd évek múlva az olaszéban is látni fog. Ez megmagyarázhatatlan és feldolgozhatatlan volt a kislány számára; ez a kép éjjel-nappal üldözte őt. Hol haragudott apjára, hol meg túláradó szeretetet érzett iránta, majd ok nélkül sírógörcsöt kapott. Ha apja otthon volt étkezés közben szörnyű félrenyelések és fuldoklások gyötörték, amit többnapos rekedtség követett. Amint hírt kapott apja haláláról, határtalan fájdalom töltötte el, majd hisztérikus nevetőgörcs tört rá. Rövidesen javult az állapota, neurotikus tünetei megszűntek. Az olasz fiatalember felzaklatta, ezért gyorsan szakított vele. Pár év múlva férjhez ment. A jelenlegi neurózis a második gyerek születése után kezdődött, méghozzá akkor, amikor felfedezte, hogy a férje egy másik nő iránt kezd érdeklődni.

15. A páciens anyja rendkívül ideges természetű volt, minden gyógymódot kipróbált. Neki is ideges asztmatikus félelmei és tüneti voltak. A páciens szülei között a viszony hideg, távolságtartó volt. Az anyja nem értette meg az apját, ő azonban igen, ezért az apja kedvence volt, és az anyjától eltávolodott.

16. Az eddigiek alapján a következőket állapíthatjuk meg: a tünetek az olasz férfi által okozott élményre utalnak, ám valójában az apjához kapcsolódnak. Az apa boldogtalan házassága lehetőséget nyújtott a kislány számára, hogy elfoglalja anyja helyét, úgy vélte ő az a nő aki méltó az apjához. Amikor kiderült, hogy ez nincs így, akkor összeomlott és ugyanúgy neurotikus lett, mint az anyja. Az apa másvalakibe volt szerelmes, anya és lánya egyaránt a megcsalt szerelmes tüneteit produkálta. Amikor az apa meghalt a lány tudata halálosan megrendült, de a tudattalan örült. Amikor a tudattalan hatása érvényesült, elmúltak a tünetek. Az olasz férfi mindezt megrendítette, de sikerült elhárítani a veszélyt. A neurózis csak akkor lépett fel ismét, amikor feleségként és anyaként alulmaradt egy másik nővel szemben.

17. A freudi iskola szerint a neurózis abból fakad, hogy még most sem képes az apjától elszakadni. Ugyanaz az élmény lép fel immár harmadjára az életében. A neurózis tartalma és alapja tehát az apához fűződő infantilerotikus kapcsolat, illetve a férje iránti szerelem közötti konfliktus. A következőkben tekintsük át ugyanennek az esetnek Adler általi megoldását.

Adler - hatalomvágy

18. Adler szerint a hatalomvágy a legfőbb emberi mozgatóerő. Eszerint tehát az anya neurózisba való visszahúzódása alkalom volt a kislány számára hatalmának kiterjesztésére. Szeretetreméltó alkalmazkodó viselkedésével anyja fölé kerekedett. Nem az apa iránti szeretetről van tehát szó, hanem önszeretetről. Ezt támasztja alá az apa halálhírére bekövetkező nevetőgörcs.

19. A lány neurózisa akkor tört ki, amikor rájött, hogy apjának van egy olyan oldala, ami fölött nincs hatalma. Betegségével az aggódást akarta kiváltani apjából, ami által uralmat szerezhetne fölötte. Az apa halálával mindez értelmetlenné vált, tehát meggyógyult. Később az olasz csak felelevenített egy emléket, hamar túljutott rajta, majd férjhez ment és mindaddig nem volt gond, amíg felsőbbrendűségét megtudta őrizni. Ám amint férje egy másik nő iránt kezdett érdeklődni, azonnal ismét beteg lett, vagyis ismét erőszakhoz folyamodott. Ez az adleri hatalompszichológia magyarázata.

Jung - típusok

20. De vajon melyiknek van az igaza, a szexuálpszichológiának vagy a hatalompszichológiának? Freud szerint a szerelem, Adler szerint a hatalomvágy mozgatja az eseményeket. Jung szerint attól függ kiről van szó, milyen típusú emberről.

21. Mindkét elmélet igaz, holott ellentmondanak egymásnak. Az ellentmondás feloldását Jung ellentéttana adja meg. Freud és Adler is a neurózisnak azt az oldalát ragadta meg, ami saját lelki karakterüknek megfelelt. Adler a szubjektumot, míg Freud a személy tárgyakhoz való kapcsolatát és függőségét hangsúlyozza. Freudnál a tárgy determinál, míg Adler számára az alany a mindent meghatározó tényező. Mindkét nézet az alanyt a tárgyhoz való viszonyában határozza meg, de egészen más hangsúllyal. Freudnál a tárgy határozza meg az alany tetteit, míg Adlernél az alany minden törekvése az autonómia megőrzésére irányul. Jung ebből azt a következtetést vonta le, hogy itt az emberi faj két lelki típusáról van szó, két ellentétről: az egyik számára a döntő befolyás az alanyból származik, a másik ellenben ugyanezt a tárgyból vezeti le. Az egyiket introvertált, míg a másikat az extrovertált típusnak nevezte el. Két létszemléletről van tehát szó, amelyek egymás ellentéteként kiegészítik egymást.

Lélektani típusok


III. Áttétel

22. Egy nő hisztériás neurózisban szenvedett, amelynek oka apakomplexusa volt. A nő pszichés fejlődését gátolta apjához fűződő sajátos viszonya. Kapcsolata apjával nagyon jó volt. Az érzelmi függés annak halála után továbbra is fennállt. Ez főként érzelmi viszonyt jelent. Ilyenkor általában az intellektuális funkció fejlődik, ami a világgal összekötő kapcsolatot szolgálja. A páciens filozófia szakos hallgató lett. Tudásvágyát az apjához fűződő érzelmi viszonya táplálta. Ez a pszichés folyamat akkor zárulhat sikeresen, ha az intellektus által elért új szinten az érzelmek is képesek hatni például oly módon, hogy egy megfelelő férfivel ekvivalens érzelmi viszony alakul ki. A vizsgált esetben azonban ez nem történt meg, méghozzá azért nem, mert a fiatal nő érzelmei az apa és egy nem hozzá való férfi között ingadozott. Ez az önmagával meghasonláshoz vezetett, ami neurotikus tünet. Vannak akik ilyen helyzetben erős akaraterővel képesek az érzelmi köteléket az apával, vagy a férfivel szétszakítani, vagy és ez a gyakoribb, a szexuális ösztön hatására az apával való elszakadás tudattalanul történik meg. Ez utóbbi esetben ki se derül, hogy a neurotikus tünetek (fejfájás, rosszullétek) mögött mi állt. Az ösztönök gyengesége (például elfojtás miatt), ezt a tudattalan átmenetet megakadályozza. A fejlődést ilyenkor az említett konfliktus leállítja, és az így kialakult tétlenség maga a neurózis.

23. A tétlenségben a pszichés energia túlcsordul, amiből ideges gyomor-, és bélbántalmak alakulnak ki, vagy a vagina (és így a szív) izgalomba jön, vagy teljesen semleges fantáziaképek és emlékek túlértékeltté válnak és megszállják a tudatot (a bolhából elefánt lesz). Ez az a pont, ahol valaminek történnie kell ahhoz, hogy változás történhessen. Ez a pszichoanalízisben jelentkező áttétel. Az áttétel spontán, természetes módon jelenik meg, vagyis az emberi psziché működéséből fakad, nem az analitikus hozza létre.

24. Az áttételben a páciens az apaképet átviszi az analitikusra, ezzel az apjává teszi, de csak részben, hiszen valójában nem az apja. Az analitikus ezáltal az apa lesz, akibe a lánya szerelmes. Az ellentétek egyesülnek benne, és ezzel túlértékelést vált ki a páciensből. Ezzel a konfliktus nem oldódik meg, csupán áttevődik. Ez a nyugalmi állapot a gyógyulás előfeltétele, de nem maga a gyógyulás. Mindenesetre az áttétel egy létfontosságú ösztön benyomását kelti. Egy személy túlértékelésekor nemcsak az áttételben, hanem a szerelemben is, elsősorban a mély szerelemben, annak is legmagasabb fokán a céltalan (szexuális cél nélküli) szerelemben mindig megjelenik az istenkép. Egy emberi személy iránti szenvedélyes vágyakozás mindig kapcsolódik az istenképhez. Jung szerint azért, mert a tudattalanban van egy istenkép, ami ezért tehát egy archetípus. Mindez szerinte azt is bizonyítja, hogy létezik a kollektív tudattalan benne az archetípusokkal.

Archetípusok


IV. Homo neuroticus

25. Láttuk hogy a neurózis a tudat és a tudattalan konfliktusának az eredménye. Azokban az esetekben, amikor bensőnkben önmagunkkal beszélgetünk miközben úgy érezzük, hogy valaki lakozik bennünk aki sugall ezt vagy azt, akár vitába is kerülünk vele, akkor nincs másról szó, mint a tudattalanban lakozó alteregónkról. Ez az alteregó az ellentétpárunk (tudat-tudattalan). A neurózisban a tudattalanba eltemetett emlék jelentkezik, amiről nincs tudomásunk, ám a mélyben rengéseivel végzi pusztító hatását.

26. Azt is mondtuk, hogy a neurózis mögött szexuális zavar áll. Az életben számtalanszor látjuk, hogy valaki csak addig halálosan szerelmes, amíg célját el nem éri, majd úgy fordul el szerelme tárgyától, mintha soha semmi köze sem lett volna hozzá. Szexuális cél nélküli szerelem, vagyis "céltalan szerelem lehetséges-e egyáltalán? Ha igen, úgy ez a legnagyobb erények közé tartozik, amely éppen ezért végtelenül ritka." (C. G. Jung, 42. oldal.) Freud szerint a szerelem a szexualitásból származik és arra irányul, miközben Jung megengedi hogy van olyan szerelem, aminek legalábbis nincs szexuális célja.

Szexualitás vagy szerelem?

27. A kérdés tehát valójában az, hogy mi a szerelem? Amennyiben erre adekvát választ adhatnánk, vajon akkor megszűnhetne a tudat és tudattalan konfliktusa, és így felszámolható lenne a neurózis? Nem hinném, mert az ember működése ennél sokkal bonyolultabb. A szexualitás az életösztön megnyilvánulása, ám az embert maga az élet neurotizálja, amint Jung előbb ismertetett három esettanulmány is igazolja elsősorban hosszú gyerekkori fejlődési szakasza következtében (Ödipusz-komplexus), és ezért válik belőle homo neuroticus.

Traktátus a szerelemről

Irodalom

C. G. Jung: Két írás az analitikus pszichológiáról. Scolar, 2016.


2019. november 9.