"Nem téveszted össze a szerelmet a bujasággal?"
Előszó
1. Umberto Eco (1932-2016) filozófus, középkor-kutató, jeltudós (szemiológia, szemiotika), doktori disszertációját Aquinói Tamás esztétikájáról írta. A Bolognai Egyetem Kommunikációs Intézetének igazgatójaként szerteágazó kutatásait kevésbé ismerik, világhírre íróként tett szert. Első és legfontosabb regénye az 1980-ban megjelent A rózsa neve, amely tökéletes korrajz a 12. századról. Ez igaz stílusára is, korabeli lovagregényeket olvasott ennek érdekében, ugyanakkor tele van átvett szövegekkel a Bibliától kezdve középkori írásrészletekig, Bingeni Szent Hildegárdtól a 20. századi filozófusokig, mint például Wittgenstein, de a Le Monde szövege is megjelenik művében.
2. Amint Kelemen János írja "A Rózsa neve tagadhatatlanul szakkönyv. A szemiotikában, a nyelvfilozófiában, a filozófiatörténetben és a történelemben jártas olvasó nem tudja nem szakkönyvként olvasni. Ám egyben elbeszélés; regény, melynek fő szervező eleme a cselekmény. Cselekménnyé alakított, cselekményben megírt értekezés." Ez azonnal John Lukacsot juttathatja eszünkbe, aki egy újszerű történelemírásra törekedett, mindennapi cselekményekbe ágyazva mutatva be egy adott korszak életérzését. A rózsa neve egyedülállósága abban van, hogy az elbeszélés mint kommentár valósul meg. Eco jeltudós volt, a főszereplő Vilmos a jelek megfejtésének mestere.
Jelek jelei
3. A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek pedig a dolgokról beszélnek. Ha szem nem olvassa, a könyv jeleiből nem lesznek fogalmak, vagyis a könyv néma marad. A világ jelek halmaza, ebből következőleg a szó a jel jele. Éppen ezért kitüntetett jelentősége van a névnek. Egy könyv címe, az adott könyv neve. Ám itt hiányt érzünk, a cím mint mondat félbeszakad - A rózsa neve.... Eco a maga játékos módján beszél a címválasztásról, ám ne dőljünk be neki, a cím nagyon is tudatos. Pontosan arról van szó, hogy nem tudjuk a nevét. Adso egyetlen szerelméről van szó, a lánynak nem ismeri a nevét: "énnékem még annyi sem adatott meg, hogy (...) legalább a szeretett hölgy nevét sóhajtva panaszkodhassam." Akinek nincs neve, az kicsúszik a kezünkből, kicsit olyan, mintha nem is lenne, lényege elérhetetlen. A rózsa neve - nincs kettőspont és név, nincs a rózsának neve, nem tudni mi a neve. A jeltudomány a létezők és a nevek kapcsolatáról szól, vagyis a név erejéről és hatásáról.
A történet
4. A mű 1327. november végén hét napon át játszódik. A 16 éves Adso éli át az eseményeket, amit idős korában halála előtt leír nekünk. Ő tehát a narrátor, aki azonban maga is résztvevője az eseményeknek. Ecot nyugtalanította az a tény, hogy egy ilyen művelt könyvet olyan sokan olvassák. Ennek az volt az oka, hogy az igazán mély gondolatokkal teli műveket kevesen képesek befogadni, a siker, és a népszerűség a silányság ismérve, nézzük csak meg a social mediat. Ha mégis népszerűvé válik egy fajsúlyos dolog, annak sajátos oka van. Eco úgy vélte, könyve népszerűségének oka a hangvétele, ami krónika jellegű zsurnalizmus.
5. Vilmos a racionalista gondolkodású ferences szerzetes a rá bízott bencés novícius Adso kíséretében érkezik egy bencés kolostorba, ahol a pápa követeire várnak, hogy más ferencesekkel együtt megtárgyalják a Ferences Rend szegénységről vallott nézeteinek helyességét, vagy helytelenségét. A kolostorban eközben rejtélyes, megmagyarázhatatlan halálesetek történnek, aminek megfejtésére vállalkozik Vilmos.
6. Történelmi események keverednek a fikcióval, valóban létezett személyek kitalált alakokkal. A miliő tökéletes, hamisítatlan középkor. Ugyanez elmondható az 1986-ban készült Jean-Jacques Annaud rendezte filmváltozatra is. Annaud feszesebbé, drámaibbá tette a történetet, ami kétség kívül a javára vált. A filmben Adso is ferences, a lányra nagyobb hangsúly helyeződik, és ami a fő különbség, az az inkvizítor főszereplők közé emelése, és az inkvizíciós eljárás beemelése és kidomborítása a cselekmény főmenetében. A mű központi csapásiránya szerintem a szerelmi szál, amit a cím is sugall. Ennek megfelelően fogjuk elemezni a művet.
A rózsa neve
7. Megszabadítom emlékezetem azoktól a képektől, amik egy életen át zaklatták - írja az öreg Adso visszaemlékezésében. Élete egyetlen nője egy rendkívül egyszerű nő, aki a szerzeteseknek nyújtott szexuális élvezetért cserébe ételt kapott tőlük. A 16 éves Adsonak ingyen kínálta fel magát - ő tehát a nagy szerelem tárgya, ami jelzésértékű nemcsak az emberi egyenlőség, hanem a felelősség és belső érték tekintetében is. "Az a szegény, piszkos, szemérmetlen teremtés, aki (...) portékaként kínálkozik fel más, bűnös embereknek (...) aki oly sokszor bocsátotta már áruba önnön testét, az a lány mégiscsak tündöklő és csodálatos valami volt." Mindenben őt látja, és lehet soha többé nem találkoznak, de bármilyen messze is van, mégis közel érzi magához. Hiába volt ez az érzés csodálatos, egyben fájdalmas is volt, mert mindezek ellenér gyötörte hiánya. "Nehéz magyarázatot lelni erre a rejtélyes ellentmondásra." Akarat és szenvedély harcáról van szó.
8. A szerelem "szenvedély is, és kozmikus törvény is." Amíg szenvedély, addig csak a maga javát akarja, de mihelyt a kozmikus szintre lép, csak a másik, a szeretett lény javát akarja. "A szerelem a szemen át hatol be" túláradó örömöt okoz, és a magányt keresi, heves nyugtalanságot és nyelvet bénító kábulatot okoz. De "sem akkor nem tudtam, sem később, sohasem tudtam meg, hogy mi a neve életem egyetlen földi szerelmének."
9. Eco 2011-ben átdolgozva újra kiadta művét. Apróbb javítások mellett a legfőbb különbség az eredetihez a latin szövegek jóval kisebb hányada. Az 1986-os filmváltozatban Sean Connery zseniálisan formálja meg a főszereplő Vilmos alakját. A filmben sokkal hangsúlyosabb a valóságban is élt Bernard Gui (1261-1331) szerepe. Ő volt az inkvizíció első teoretikusa. Az általa vezetett mintegy 900 inkvizíciós eljárásban 42 embert ítélt halálra.
10. A regényben, de még inkább a filmben a hit és a racionális gondolkodás harcát látjuk. A gondolkodást mellőző hitre hagyatkozás a meghatározó. A gondolkodó embert elítélik, mert a hatalom nem szereti az önálló embereket, a sokaság pedig a másságot, a sorból kilógást nem tűri.
11. Amint mondtuk, a könyv jelek jelei, amik a világról beszélnek. A műben a könyvben és a filmben egyaránt központi jelentőségű (a jelentés szavunk is jelről beszél), akárcsak a könyvek rendezett összessége a könyvtár. Vilmos és Adso nehezen jut be a könyvtárba, és mikor végre sikerül, eltévednek. Ennek szimbolikus jelentése van, a jelek megfejtése nehéz feladat, könnyű eltévedni a jelek értelmezésében, épp ezért labirintusként van ábrázolva a kolostor könyvtára. A vakhit elpusztítja a tudást, ez a könyvtár leégésének a jelentése. A könyv ugyanakkor nem mindig jó, ha méreggel van átitatva, mérgez.
12. "Krisztusé volt-e avagy nem az a ruha amelyet viselt?" Jó poénnak hiszik ezt sokan, pedig a legkomolyabb dologról van szó, a világ sorsa múlik rajta! Assisi Ferenc a kezdődő kapitalizmus elleni első lázadó, mert "nem az a kérdés, hogy Krisztus szegény volt-e, hanem az, hogy az Egyház szegény legyen-e? Ti ferencesek azt kívánjátok, hogy klérus mondjon le javairól", és adja át felhalmozott tőkéjét az igazságosság érdekében. Az Egyház nem törölte el a ferences rendet, hanem a kapitalizmus szokásos módszerével beépítette rendszerébe, így maradt minden a régiben.
Epilógus
13. "A múltból felsejlő arcok közül a legtisztábban egy maradt meg bennem. Azé a lányé, aki álmaimban ott él sok-sok éve már. Ő volt életem egyetlen evilági szerelme, noha még a nevét se tudtam, és soha meg sem tudom már."
Irodalom
Umberto Eco: A rózsa neve. Európa, 2006.
Umberto Eco: A rózsa neve. Átdolgozott kiadás. Európa, 2023.
Eco visszhang. Kelemen János tanulmányai Umberto Ecoról. Tudástársadalom Alapítvány, 2007.
2024. május 21.