Elmélet és gyakorlat
Előszó
1. Az alábbiakban a középkor államfilozófiájának meghatározó elméletét és gyakorlatát ismertetem: Tamás államfelfogását, és a Német-Római Birodalom államszerkezetét. Célom az, hogy ezzel érzékeltessem az európai államfelfogás hatását az Amerikai Egyesült Államok államfelépítésére, melynek ismeretét feltételezem.
Aquinói Szent Tamás államfelfogása
2. Tamás fellépésével gyökeres változás következett be a keresztény államfelfogás területén. Ő ugyanis az államot természetes intézményként magyarázta, szemben Szent Ágostonnak egészen a 13. századig uralkodó nézetével, miszerint az állam a bűn következménye. Tamás Arisztotelész politikai filozófiáját a keresztény eszmerendszer összefüggéseiben fejleszti tovább: az állam természetes intézmény, amely az ember társas lény mivoltában gyökerezik. Az ember közösségi természetét a beszéd teszi lehetővé, és a munkamegosztás teszi szükségessé. A közösség összetartó ereje a közjóra való törekvés, melynek hiányában a közösség széthull. Ha van közjó, akkor szükség van az azt érvényre juttató kormányzó hatalomra, az államra. Az állam célja az értelmes és erényes élet természetes emberi lehetőségének kiteljesítése, ami Isten akaratának felismerésében tetőzik. Ezért Tamás nem ítéli el az államot, hanem pozitív értékű, erkölcsi tartalommal rendelkező dolognak tartja.
3. Az állam ugyan önmagában véve abszolút, a maga területén öntörvényű hatalom, de mert minden tekintély és hatalom Istentől származik, és mivel az állam célja evilági, és mert az Egyház célja természetfeletti, ezért az Egyház az államnál magasabb rendű társaság. Azonban az Egyháznak nincs közvetlen hatalma az állam felett, csak közvetett. "A spirituális és a világi hatalom egyaránt az isteni hatalomból ered. Ezért a világi hatalom csak abban a mértékben van alárendelve a spirituális hatalomnak, amilyen mértékben Isten alárendelte neki, vagyis mindabban, ami a lelkek üdvösségének területéhez tartozik. Ezen a területen jobb a spirituális hatalomnak engedelmeskedni, mint a világi hatalomnak. Azokban a dolgokban azonban, amelyek az állam és a világi társadalom javához tartoznak, jobb a világi hatalomnak engedelmeskedni, mint a spirituális hatalomnak." (Sen.II.d.44.ex.tex.ad.4.) Tamás szerint az állam tökéletes társaság, de nem mindenható. Az állam csak relatív érték, egy eszköz a sok között, melyet Isten felhasznál arra, hogy az embereket az üdvösség felé vezesse.
4. Tamás a kormányzás három módjáról beszél. Demokrácia (népuralom), eltorzult formája a demagógia. Arisztokrácia (egy kiválasztott csoport uralma), eltorzult formája az oligarchia. Monarchia (egyeduralom), eltorzult formája a zsarnokság. Tamás egyik államformát sem ítélte el, bármelyik alkalmas mód és mindegyiknek vannak veszélyei. Őt az érdekelte, hogy mely államforma biztosítja legjobban az állam egységét és a békét, és mely egyben a legtermészetesebb. Ez pedig a monarchia. A legrosszabb uralkodási mód ennek eltorzult formája a zsarnokság. Az uralkodásra alkalmas monarcha kiválasztása Tamás szerint nem könnyű feladat. Ezért fontos, hogy az állami törvénykezés alapja az úgynevezett vegyes alkotmány legyen, mert ez biztosítja a monarcha hatalmának mérséklését, a nép által választott és kirendelt magisztrátusok által. Ezt nevezzük mai szakkifejezéssel alkotmányos monarchiának.
5. Tamás szerint a zsarnokot csak törvényes úton szabad eltávolítani és nem erőszakos módon, mert az erőszak kétélű fegyver. A legjobb megelőzni a zsarnokságot. Mivel nem az örökletes, hanem a választott monarchiát helyesli, ezért hangsúlyozza, hogy nem szabad olyan embert megválasztani aki hajlamos a zsarnokságra. Ugyanakkor ellenőrizni és mérsékelni kell a monarcha hatalmát, hogy ne válhasson zsarnokká. Ezért van szükség a vegyes kormányzásra, melyben megosztják a hatalmat a monarcha (uralkodó), az arisztokrácia (elit), és a nép (demokrácia) között.
6. (Még egy jelentős változást hozott a keresztény államelméletben az arisztotelészi filozófia: Bartolus da Sassoferrato (1314-1357) és Paduai Marsilius (1270-1343) kidolgozza a különböző közösségek autonómiájának az elismerését, vagyis az önkormányzatiságot.)
A Német-Római Birodalom államszervezete
7. A Német Nemzet Szent Római Birodalma vegyes rendszerű állam volt. Egyesültek benne az arisztokrácia és monarchia elemei egy európai szövetségi rendszer körvonalaival. Fő politikai sajátossága a hatalom különféle szinteken történő szétosztása. A császárság igen fontos szerepet játszott Európa stabilitásának megőrzésében. Az állampolgárok számára természetes volt, hogy egyszerre tagjai szűkebb hazájuknak és a császárságnak. A Birodalom korlátozott együttműködést biztosított az igazságszolgáltatás és a külpolitika terén, segített elkerülni a konfliktusokat, békét közvetített és védelmet nyújtott az alattvalóknak a helyi kormányzókkal, valamint a kis államoknak a nagyokkal szemben.
8. A császárság mintegy 300 önálló államból tevődött össze, melyeket kizárólag a császár, a Birodalmi Gyűlés, és a Birodalmi Törvényszék tartottak egybe, mint központi szövetségi intézmények. A választott császár hatalma korlátozott volt. A birodalmi kancellár a mindenkori mainzi érsek, de ez csak cím volt, a birodalmi ügyeket ténylegesen az alkancellár igazgatta a császári székhelyen. Létezett, a császár vezetésével egy udvari tanács is, mely bírói testületként működött.
9. A Regensburgban ülésező Birodalmi Gyűlés három részből állt. Választófejedelmek kamarája (9 fő). Fejedelmek kamarája (100 fő körül mozgott). A szabad városok kamarája (51 fő). Amennyiben vallási kérdésben történt szavazás, az nem kamaránként történt, hanem mind összegyűltek és két testületben (katolikus és protestáns) szavaztak. A birodalmi lovagok nem kaptak önálló képviseletet, de ők a mindenkori császár támogatói voltak. A törvényeket az úgynevezett "Képviselet" készítette elő. A Birodalmi Gyűlés által hozott törvényeknek nem volt kötelező erejük, az egyes államok maguk döntöttek, hogy bevezetik-e vagy sem. A Birodalmi Gyűlés állandóan ülésezett, a fejedelmek kamarája képviseleti úton diplomaták részvételével.
10. A Birodalmi Törvényszék a választófejedelmek és a birodalmi körzetek által kinevezett, felerészben hivatásos jogászokból álló igazságszolgáltató fórum volt. Ez a nagy tekintélyű szerv ügyelt az alkotmányos rend betartására, megvédve az állampolgárokat a fejedelmek esetleges túlkapásai ellen. Fenntartására egységes birodalmi adót szedtek. Ez volt az egyetlen állandó birodalmi adó. Ideiglenes adók háborúk esetén voltak.
11. A Birodalom államai a belső autonómia (1356), és a vallási autonómia (1555) után megszerezték a külpolitikai függetlenséget (1648) is. Szabadon köthettek szerződéseket külső hatalmakkal, amennyiben ezek nem irányultak a Birodalom ellen.
Felhasznált irodalom
Bolberitz Pál - Gál Ferenc: Aquinói Szent Tamás filozófiája és teológiája. Ecclesia, 1987.
Hahner Péter: A régi rend alkonya - Egyetemes történet 1648-1815. Panem Kiadó, 2006.
Pete László: Girolamo Savonarola a költő, hitszónok és politikai gondolkodó. Debreceni Egyetem Olasz Tanszék Olasz Felvilágosodás és Romantika Kutatóközpont, 1997.
Jean-Pierre Torrell: Aquinói Szent Tamás élete és műve. 2002. Osiris Kiadó, 2007.
Megjegyzés
Készült: 2008-ban.
2010. november 2.