Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae - Prima Pars
Előszó
1. Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című műve összesen 613 kérdésből, 3106 szakaszból, és 10 ezer megcáfolt ellenvéleményből áll. Tamás művét három részre osztotta. Az 1. rész (Prima Pars) Istenről, az angyalokról, és az emberekről szól. A 2. rész (Secunda Pars) erkölcsteológiai értekezés, amit két részre osztott: 2/1 (Prima Secundae) az általános erkölcstannal foglalkozik, 2/2 (Secunda Secundae) pedig az egyes erények erkölcstanával. Tulajdonképpen Tamás nem adott erkölcstant, ez csak a mai fogalmaink visszavetítése. Nem az emberi kötelességek katalógusát írta meg, hanem az ember Istenhez való visszatérésének útját vázolta fel. A 3. részben (Tertia Pars) a megtestesülést és a szentségeket vizsgálja. A mű befejezetlen, Tamás a bűnbánat szentségének tárgyalásáig (3. rész 90. kérdés 4. szakasz) jutott. Tanítványai Tamás eredeti szövegeiből állították össze a hiányzó részeket. Ez az úgynevezett Függelék (Supplementum), mely befejezi a szentségtant, majd az ember halál utáni állapotáról értekezik. A műről további információk találhatók itt a 27. és a 78. pontoknál, illetve itt a 12-13. pontoknál.
Bevezetés
2. Az 1. rész 119 kérdésből áll. Főbb vonalakban a témái: a teológia tudományelméleti leírása, Isten-tan, teremtés-elmélet, angyaltan, a bibliai teremtéstörténet tudományos magyarázata, embertan, a világ Isten általi kormányzása. Az alábbiakban az 1. rész néhány gondolatát ismertetem. Tamás öt útjáról, a világ kezdetének bizonyíthatóságáról (A világ örökkévalósága) és a Filioque kérdésről (Photius 15-20. pontok), amiket Tamás itt (is) tárgyal, a jelzett helyeken már részletesen írtam, így velük most nem foglalkozom.
Prima Pars
2. kérdés 1. szakasz - Vajon Isten léte önmagában nyilvánvaló-e?
3. A második kérdés három szakaszban tárgyalja, hogy van-e Isten? Az 1. szakasz tisztázza, hogy vajon Isten léte nyilvánvaló-e, vagy bizonyításra szorul. Három érvet hoz fel amellett, hogy nyilvánvaló, majd mindegyiket cáfolja, vagyis Isten léte nem nyilvánvaló. A három ellenvetés a következő:
- Isten léte velünk született ismeret, tehát léte nyilvánvaló.
- Mivel fogalmat tudunk alkotni róla ezért létezik is, tehát léte nyilvánvaló.
- "Az, hogy van igazság, önmagában nyilvánvaló. Aki ugyanis tagadja, hogy van igazság, megengedi, hogy van igazság. Ha ugyanis nincs igazság, igaz, hogy nincs igazság. Ha azonban van valami, ami igaz, akkor az igazság szükségszerűen létezik. Ámde Isten maga az igazság. (...) Tehát Isten léte önmagában nyilvánvaló."
4. Mindezekkel szemben Tamás véleménye az, hogy annak ami önmagában nyilvánvaló, senki sem képes az ellenkezőjét elgondolni, azonban annak, hogy Isten létezik elgondolható az ellenkezője is, tehát Isten léte a mi számunkra önmagában nem nyilvánvaló. Isten léte ugyan önmagában nyilvánvaló, mivel Isten azonos a saját létezésével, de a mi számunkra önmagában nem nyilvánvaló, mivel Isten lényegét közvetlenül nem ismerjük, ezért bizonyítani kell okozataiból, melyek számunkra nyilvánvalóbbak.
5. Az első ellenvetésre az a válasz, hogy homályosan ugyan bennünk van Isten létének ismerete amennyiben vágyakozunk a boldogságra. Ez azonban nem jelenti, hogy minden további nélkül tudjuk, hogy van Isten. Sokan vannak ugyanis akik a boldogság alatt a gazdagságot, mások az élvezeteket, ismét mások valami egyebet tartanak.
6. A második ellenvetésre az a válasz, hogy még ha valaki olyan lényre gondol is az Isten szó alatt, akinél nagyobb nem gondolható el, ebből még nem következik, hogy értelmünktől függetlenül is létezik. Azonban érvelni mellette csak akkor lehet, ha értelmünktől függetlenül is létezik. "Ámde, aki Isten létet tagadja, éppen ezt nem engedi meg."
7. "A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, önmagában nyilvánvaló, hogy általában van igazság. Az azonban, hogy az első igazság létezik, számunkra önmagában nem nyilvánvaló."
8. Tehát Isten létét mivel nem nyilvánvaló, bizonyítani kell. Ez azonban még nem jelenti, hogy lehet is bizonyítani, éppen ezért a második szakaszban azt tárgyalja, hogy Isten léte bizonyítható-e, majd a harmadik szakaszban, az öt útban, hogy léteznie kell egy abszolút valónak.
23. kérdés: nyolc szakaszban tárgyalja az előrerendelést.
9. Először bizonyítja, hogy van előrerendelés. Azután tisztázza, hogy az előrerendelés nem az előrerendeltekben, hanem kizárólag az előrerendelőben létező valami, ugyanis az előrerendelés nem más, mint egyesek örök életre való rendelésének az isteni értelemben létező ideája. Ezért az előrerendelés nem állít semmit sem az előrerendeltben, megvalósulása viszont egy bizonyos okozatot eredményez bennük, vagyis a megvalósulása passzív módon az előrerendeltben van, aktív módon pedig Istenben.
10. A következő szakasz arról tárgyal, hogy vannak akik a pokolra jutnak. Az előrerendelt nem abszolút csak feltételes szükségszerűséggel üdvözül ami nem szünteti meg a szabad akaratot, ugyanígy aki elkárhozik, nem abszolút értelemben, hanem csak feltételes értelemben nem kap kegyelmet, vagyis szabad akaratából történik, hogy ebbe vagy abba a bűnbe esik. Ezért méltán tudja be neki bűnéül ezt Isten. Az okfejtés lépésről lépésre halad, vagyis az előrerendelést megelőzően a gondviselésről volt szó, melyre Tamás többször hivatkozik témánknál. A bűnt soha nem akarja Isten, hanem megengedi a saját hibából való elkárhozást egy nagyobb jó, a szabad akarat érdekében.
11. Ezután bizonyítja, hogy az előrerendelés egyúttal kiválasztást is jelent. Bár az 1Tim.2,4 szerint Isten minden embert üdvözíteni akar, ez nem jelent abszolút értelemben vett üdvözítési szándékot csak bizonyos szempontból, vagyis abszolút értelemben nem akar minden embert üdvözíteni.
12. A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy "vajon az érdemek előretudása oka-e az előrerendelésnek? (...) Azt kell mondanunk, hogy az előrerendelés okozatát kétféleképpen vizsgálhatjuk. Először részlegesen. (...) Ebben az értelemben mondhatjuk: Isten előrerendelte, hogy valakinek érdemei miatt meg fogja adni a mennyei dicsőséget, és előrerendelte, hogy valakinek kegyelmet fog adni, hogy kiérdemelje a mennyei dicsőséget. Az előrerendelés okozatát más módon egyetemesen vizsgálhatjuk. Így lehetetlen, hogy az egyetemes értelemben vett előrerendelés egész okozatának részünkről valamilyen oka legyen, mivel minden, ami az emberben az üdvösségre irányul, benne foglaltatik teljesen az előrerendelés okozatában, még maga a kegyelemre való felkészülés is (...), és ez az isteni jóság (...)."
13. Ezután kifejti, hogy az előrerendelés teljes bizonyossággal és tévedhetetlenül eléri okozatát, de nem eredményez szükségszerűséget, vagyis teljes bizonyossággal következik be okozata, de nem szükségszerűen. Arról van szó, hogy az isteni tudás és akarat a dolgok esetlegességét nem szünteti meg (amint ezt egy korábbi résznél bizonyítja), vagyis az előrerendeltek üdvözülése biztosan bekövetkezik, de ettől még nem szűnik meg az akarat szabadsága, amelyből esetlegesen jön létre az előrerendelés okozata. Egy hasonlattal élve: most éppen olvassa írásomat, tehát ez teljes bizonyossággal bekövetkezett dolog, de nem szükségszerű ez az esemény az ön életében.
14. Tamás ezután bizonyítja, hogy az üdvözülők számát és személyét Isten pontosan ismeri, nem csak azért mert mindent tud, hanem egy bizonyos elsődleges előrerögzítés módján is. A pokolra előrerendeltek számát illetően más a helyzet: úgy tűnik, Isten őket a választottak javára rendelte előre, akiknek minden a javukra válik. Hogy hányan üdvözülnek azt csak Isten tudja. "A többi emberhez képest azonban igen kevesen vannak, akik az érthető dolgok mély ismeretére eljutnak. Tehát, mivel az Isten látásában álló örök boldogság a természet általános állapotát meghaladja, és különösen, mivel az áteredő bűn megrontása miatt az ember a kegyelmet elvesztette, kevesebben vannak akik üdvözülnek. Ebben is igen nagy mértékben megnyilvánul Isten irgalma, hogy egyeseket arra az üdvösségre emel fel, amelyet a természet általános menetének és hajlamának alapján igen sokan nem érnek el."
15. Végül a 8. szakaszban azzal foglalkozik, hogy a szentek imái segíthetik-e az előrerendelést? Tamás kifejti, hogy meg kell különböztetni az isteni rendelést és annak okozatát. "Az elsőt illetően a szentek imái semmiképpen sem segítik az előrerendelést: nem a szentek imái miatt rendel előre ugyanis valakit Isten. A másodikat illetően pedig azt mondhatjuk, hogy a szentek imái és más jócselekedetek segítik az előrerendelést, mivel (...) úgy rendeli előre Isten valakinek az üdvösségét, hogy az is az előrerendelés rendje alá essék, ami az ember üdvösségét előmozdítja: a saját vagy mások imái, más jócselekedetek, illetve minden ehhez hasonló, ami nélkül valaki nem üdvözül. Az előrerendelteknek azért kell törekedniük jócselekedetekre és imára, mert az előrerendelés okozata az ilyenek által teljesedik be biztosan." (2Pet.1,10.) Isten a teremtményeket is részesíti az okozás méltóságában. (1Kor.3,9.) A másodlagos okok az egyetemes ok oksági hatása alatt állnak, annak megvalósítói. Ezért az előrerendelést a teremtmények segíthetik, de nem akadályozhatják.
30. kérdés: a több isteni Személyről szól négy szakaszban.
16. "Kimutattuk, hogy a "személy" szó Istenben az isteni természetben subsistáló vonatkozást jelent. Fentebb pedig azt is mondtuk, hogy Istenben több reális vonatkozás van. Ezért az következik, hogy több subsistáló lény van az isteni természetben, vagyis Istenben több Személy van." Igen, de vajon mennyi az a több Személy? Öt érvet hoz fel, melyek szerint több mint három. Ezután előadja saját álláspontját: "Az isteni vonatkozások között reális különbség csak relatív szembenállás értelmében van. Tehát két szemben álló vonatkozásnak két Személyhez kell tartoznia, ha pedig a vonatkozások nem szembenállóak, egy Személyt alkotnak. Vagyis az atyaság és fiúság szembenálló vonatkozása szükségképpen két Személyhez tartozik. Tehát a subsistáló atyaság az Atya Személye, és a subsistáló fiúság a Fiú Személye. A másik két vonatkozás ezek egyikével sem áll szemben, hanem egymással állnak szemben. Lehetetlen tehát, hogy egy Személyt alkossanak. (...) A lehelés megegyezik mind az Atya, mind a Fiú Személyével; nem áll ugyanis szembenálló vonatkozásban sem az atyasággal, sem a fiúsággal. Következésképpen szükségszerű, hogy a származás másik Személyt alkosson, amelyet Szentléleknek nevezünk, aki szeretet módján származik, ahogy fentebb mondottuk. Tehát csak az marad, hogy Istenben csak három Személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek." Ezután részletesen cáfolja az öt ellenvetést.
32. kérdés: az isteni Személyek megismerhetőségéről szól négy szakaszban.
17. Három állítást ismertet, melyek szerint természetes ésszel megismerhető, hogy három isteni Személy van. Tamás szerint viszont ez azért nem lehetséges, mivel Isten ismeretére egyedül a teremtményekből kiindulva, az okozatból az okra következtetve, lehet eljutni. Isten teremtő ereje azonban a Személyek közös tulajdona, ezért természetes ésszel csak az ismerhető meg Istenről, ami a lényegi egységhez tartozik és nem a Személyek megkülönböztetéséhez. "Aki pedig a Személyek Háromságát természetes ésszel akarja bizonyítani, kétféleképpen is a hithez nem illő dolgot művel. Először a hit méltósága szempontjából. A hit ugyanis az emberi értelmet meghaladó láthatatlan dolgokra irányul. (...) Másodszor a mások hitre térítésének hasznosságát tekintve. Amikor ugyanis valaki a hit bizonyítására olyan érveket hoz fel, amelyek nem kényszerítőek, a hitetlenek szemében nevetségessé válik. Azt hiszik ugyanis, hogy ilyen érvekre támaszkodunk, és ilyenek miatt hiszünk. Tehát a hitigazságokat csak tekintélyi érvekkel tudjuk alátámasztani azok számára, akik az illető tekintélyt elfogadják. Mások számára pedig elegendő bebizonyítani azt, hogy nem lehetetlen, amit a hit hirdet."
18. A tekintély amiről Tamás beszél, a kinyilatkoztatás. A hitigazságok csak abból kiindulva bizonyíthatóak. Akik nem fogadják el a kinyilatkoztatást, azok számára csak az bizonyítható, hogy a hit nem áll ellentétben a természetes ésszel, vagyis a filozófiai igazságokkal. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a filozófia az emberi ésszel felismerhető alapelvekből indul ki a teológia pedig a kinyilatkoztatásból. Amennyiben elfogadjuk a kinyilatkoztatás igazságait, a továbbiakban pontosan úgy működnek, mint a filozófiai alapelvek. Ugyanúgy járunk el a teológiában, mint a filozófiában, ugyanazokat a módszereket és eljárásokat használjuk, csak más a kiindulási alap. Tamás azt állítja, hogy a helyesen levezetett teológiai tétel nem áll ellentétben a helyesen levezetett filozófiai tétellel, így a nemhívő is beláthatja, hogy a hit nem irracionális. Az elfogulatlan nemhívő megállapíthatja, hogy amennyiben történt volna kinyilatkoztatás, akkor a hit tételei igazak lennének, hiszen a teológia tudománya saját alapigazságaiból kiindulva racionálisan járt el.
49. kérdés 3. szakasz - Vajon létezik-e legfőbb rossz, ami oka minden rossznak?
19. "A rossznak nem lehet egy első lételve, mint ahogy a jónak van. (...) Semmi sem lehet lényege által rossz. Kimutattuk ugyanis, hogy minden lény, amennyiben lény jó, és a rossz nem létezhet másképp, mint a jóban mint hordozóalanyban. Másodszor (...) legfőbb rossz nem létezhet, mert -miként kimutattuk- noha a rossz mindig csökkentené is a jót, sohasem lenne semmi sem teljesen és tökéletesen rossz, mivel mindig visszamaradna valami jó (...) mivel minden jó lerontása (amit a rossz teljessége megkívánna) elpusztítaná magát a rosszat is, aminek hordozóalanya jó. Harmadszor, mivel a rossz mivolta ellentmond az első lételv mivoltának. (...) Akik pedig két első lételvet vallottak (egy jó és egy rossz első lételvet), végső soron (...) nem vették figyelembe minden lény egyetemes okát, hanem csupán az egyedi okait vizsgálták. Ezért, ha azt tapasztalták, hogy valami a saját természeti ereje folytán ártalmas egy másik lénynek, azt gondolták, hogy az ártó dolog természete rossz. Így gondolkodik az, aki úgy véli, hogy a tűz természete rossz, mert elemészti egy szegény ember házát. (...) Az egymással ellentétben álló egyedi okokat azért sem tudták egy közös egyetemes okra visszavezetni, mivel úgy találták, hogy két ellentétes egyedi okozatnak két ellentétes egyedi oka van. Ezért vallották, hogy az okok sorában egészen az első lételvig ellentétesség létezik. De mivel minden ellentétpár mindkét tagjában van valami közös, amiben megegyeznek, ellentétes sajátos okaik felett közös oknak is léteznie kell. (...) Hasonlóképpen: mindazok felett, amik bármilyen módon vannak, található egy első lételv, amint fentebb kimutattuk." - Az öt útban.
Angyaltan
20. Az igen terjedelmes angyaltanból csak annyit szeretnék kiemelni, hogy Tamás szerint az a valószínűbb vélemény, hogy az ördög megteremtése első pillanatában azonnal vétkezett. Továbbá azzal kapcsolatban, hogy milyen rendű angyalok vétkeztek, kifejti: ha a bűnre való hajlamot vizsgáljuk, akkor inkább az alacsonyabb rendűek, amint Damascenus állítja, ha a bűnre indító tényezőt, akkor inkább a magasabb rendűek, mivel az ördög bűne a kevélység volt, és az erre indító tényező a kiválóság, amely a magasabb rendűekben nagyobb mértékű. "Ezért mondja Gregorius, hogy aki vétkezett, minden angyal között a legmagasabb. Ez tűnik valószínűbbnek, mivel az angyal bűne nem egyfajta hajlandóságból, hanem kizárólag szabad akaratból származik, ezért úgy látszik nagyobb mértékben kell figyelembe vennünk a cselekvésre indító tényezőt. Nem kell azonban eleve elvetnünk a másik véleményt sem, mivel az alacsonyabb rendű angyalok fejedelmében is lehetett valamelyes bűnre indító tényező."
A 65. kérdés 1. szakaszában ezt olvashatjuk:
21. "Egyes eretnekek azt állítják, hogy a látható, anyagi dolgokat nem a jó Isten teremtette, hanem azok a rossz lételvtől származnak. (...) Ez az állítás azonban teljesen lehetetlen. (...) Valahányszor különböző dolgokban valami egyet találunk, szükségszerű, hogy a különböző dolgok azt az egyet egy októl kapják. (...) Ámde a lét közös vonása minden dolognak, bármennyire is különbözzenek azok. Szükségszerű tehát, hogy létezzék egy lételv, amitől a létüket kapják mindazok, amik bármilyen módon vannak, akár láthatatlanok és szellemiek, akár láthatóak és anyagiak."
76. kérdés 2. szakasz: tisztázza az emberiség közös lelkének kérdését
22. "A részleges okok úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az egyetemes okok. Ámde lehetetlen, hogy a fajilag egy lélek több, fajilag különböző érzékelő lény lelke legyen. Tehát az is lehetetlen, hogy több, numerikusan különböző embernek numerikusan egy közös értelmi lelke legyen."
92. kérdés 1. szakasz. - Vajon a dolgok első létrehozásakor kellett-e az asszonyt létrehozni?
23. A középkor természettudósai szerint a nő elrontott férfi, és csak valami fejlődési hiba miatt lesz nő. Tamás, mint filozófus kijelenti, hogy "az egyetemes természet vonatkozásában a nő nem elrontott, hanem természetileg a nemzési tevékenységre rendelt lény. Ámde az egyetemes természeti irányulás Istentől, az egyetemes természet alkotójától származik. Tehát a természetet teremtő Isten nemcsak férfit, hanem nőt is alkotott."
115. kérdés 4. szakasz - Vajon az égitestek okai-e az emberi cselekedeteknek?
24. Szabadakarati cselekedetekről van szó. Tamás álláspontjának a lényege, hogy az égitestek ugyan hatással vannak ránk, de ez még nem jelenti azt, hogy okai cselekedeteinknek. Ezt ma úgy mondhatjuk, hogy az égitestek hatással vannak a Föld időjárására, az időjárási frontok pedig közérzetünkre, de az akaratunkat, mely a szabad cselekvés mozgatója nem szükségszerűen irányítja az időjárás. A kérdésre a 2/1 részben is visszatér az akarat motívumait vizsgálva - 9. kérdés 5. szakasz.
Felhasznált irodalom
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae - Prima Pars. Gede Testvérek BT., 2002.
Brian Davies: Bevezetés a vallásfilozófiába. Kossuth Kiadó, 1999.
Megjegyzés
Készült: 2009-ben.
2011. április 16.