Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae - Prima Secundae
Bevezetés
1. Tamás művének 2. részét (Secunda Pars) ketté osztotta. Az alábbiakban ennek első felével foglalkozunk. Lásd még itt az előszót, a 2/2-t pedig itt. Tamás jogfilozófiáját, melyet ebben a részben tárgyal, lásd itt, a 6-14. pontokat és a jegyzetek második bekezdését.
Prima Secundae
2. 114 kérdésből áll. Mai szóhasználattal általános erkölcsteológiát tartalmaz. Nagy vonalakban a témái: boldogság, akarat, szenvedélyek, készségek, erények, a bűn, a törvények, kegyelemtan. A továbbiakban következzen mindezekből néhány részlet.
Előszó
3. "Mivel az ember Isten képmására lett teremtve, amennyiben az a képmás "értelmes, szabad akaratú és természeténél fogva hatalommal rendelkező lényt" jelent, amint Damascenus mondja, miután szóltunk a mintáról, tudniillik Istenről, és azokról, amik az isteni hatalomból akarati elhatározása szerint erednek, hátra van, hogy a képmását, vagyis az embert abból a szempontból vizsgáljuk, amennyiben szabad akaratú és saját cselekedetei felett hatalommal rendelkező lényként ő maga saját tetteinek lételve."
A 19. kérdés 5. szakasz - A téves lelkiismeretet követnünk kell-e?
4. Tamás álláspontja az, hogy igen. A következő 6. szakasz azonnal rákérdez, hogy ez mentességet jelent-e a bűn alól? Tamás szerint ha szándékolt a tévedés, vagyis olyasmivel kapcsolatos, amit tudnia kellene az illetőnek, akkor a lelkiismeret ilyen tévedése nem mentesít a bűn alól. Ha azonban minden hanyagság nélküli nemtudásból fakad a lelkiismeret tévedése, akkor az mentesít a bűn alól.
A 20. kérdés 2. szakasz tisztázza, hogy a cél nem szentesíti az eszközt.
5. "A külső cselekedet jóságához nem elégséges az akaratnak a cél szándékolásából eredő jósága, mert abban az esetben, ha az akarat akár a cél szándékolása, akár az akart cselekedet miatt rossz, ennek következtében a külső cselekedet rossz."
29. kérdés 4. szakasz - Vajon valaki képes-e gyűlölni önmagát?
6. Természeténél fogva nem, de esetlegesen igen, ugyanis "az ember leginkább az értelmével azonos. Ámde előfordul, hogy egyesek úgy vélik, hogy ők maguk leginkább a testi és érzékekhez kötött természetükkel azonosak. Ezért önmagukat annak megfelelően szeretik, aminek vélik, de gyűlölik azt, amivel valójában azonosak, amikor az ésszel ellentétes dolgokat akarnak."
76. kérdés 2. szakasz - Vajon a tudatlanság bűn-e?
7. A tudatlanság más, mint a nem-tudás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy olyan dolgot nem tud valaki, melyet nem is képes megismerni. Ez az eset nem bűn. A tudatlanság viszont olyan dolog nem ismerése, melyet természeténél fogva ismerhetne valaki. Ebben az esetben, ha olyan dologról van szó, melyet nem köteles ismerni az szintén nem bűn. Ha azonban olyan dolgot nem ismer valaki, melyet köteles tudni, az a hanyagság miatt bűn.
77. kérdés 4. szakasz - Vajon az önszeretet lételve-e minden bűnnek?
8. "Minden bűn valamely időleges jó iránti rendetlen törekvésből ered. Az pedig, hogy valaki rendetlenül törekszik valamely időleges jóra, abból származik, hogy rendetlenül szereti önmagát: szeretni valakit ugyanis annyi, mint neki jót akarni. Nyilvánvaló tehát, hogy a rendetlen önszeretet az oka minden bűnnek."
93. kérdés 2. szakasz. Itt az örök törvényt tárgyalja.
9. Előzőleg bizonyította meglétét, most pedig arról tárgyal, hogy többé-kevésbé mindenki ismeri, hiszen az igazság megismerése az örök törvényből való részesedés. Ámde az igazságot valamennyire mindenki megismeri, legalábbis a természettörvény egyetemes elveit illetően. Ez fontos tétel a katolikus érvrendszerben, mert erre hivatkozik az Egyház erkölcsi tanításában, mely az előzőekből kifolyólag minden emberre kötelező, például az ember ne bántson másokat.
94. kérdés 4. szakasz.
10. Ebben egy nagyon érdekes dologra világít rá. Ma sok filozófus úgy véli, hogy az erkölcs változik a kultúrák, szokások és közmegegyezés által. Tamás kimutatja, hogy létezik változhatatlan mindenki számára kötelező természettörvény, de ezt esetenként nem teljességében vagy elferdítve ismerik a téves meggyőződések, szenvedélyek, ferde szokások, stb. miatt. Kissé később kijelenti: "Minden emberi törvény annyiban törvény, amennyiben a természettörvényből származik. Ha pedig a természettörvénytől valamiben eltér, már nem törvény, hanem annak megromlása." Az Egyház természettörvénnyel kapcsolatos tanításának ez az alapja, melybe most csak éppen, hogy belepillantottunk. Ellentétes azon állásponttal, mely szerint nem létezik természettörvény, minden csak megegyezés, többségi szavazás kérdése. Az örök- és természettörvényről lásd még ennek az írásnak a függelékét.
113. kérdés 3. szakasz. - "Vajon a bűnös megigazulásához szükséges-e szabad akarati actus?"
11. "A bűnös megigazulása úgy jön létre, hogy Isten indítja az embert a megigazulásra: ugyanis ő az "aki megigazulttá teszi a bűnöst" (Róm. 4,5.). Ámde Isten minden lényt annak sajátos természete szerint változtat (...) ezért az embereket is a megigazulásra az emberi természet adottsága szerint változtatja. Ámde az ember természeténél fogva szabad akarattal rendelkezik. Ezért abban, aki a szabad akaratát használni tudja, a megigazulást eredményező isteni változás nem jön létre emberi szabad akarati actus nélkül, hanem úgy közli Isten a megigazulást okozó kegyelem ajándékát, hogy vele együtt indítja a szabad akaratot a kegyelmi ajándék elfogadására azokban, akik alkalmasak szabad akarati actusra. (...) A csecsemők nem alkalmasak szabad akarati actusra, ezért őket Isten a megigazulásra egyedül úgy indítja, hogy új formát ad a lelkükbe. [Új minőséget.] De ez nem jön létre szentség [keresztség] nélkül, mivel ahogy az áteredő bűn, amitől megigazulnak, nem a saját akaratukkal jutott el hozzájuk, hanem testi eredetükkel, ugyanúgy a kegyelem hozzájuk Krisztustól lelki újjászületés által jut el. Ugyanez a helyzet az őrültekkel és gyengeelméjűekkel kapcsolatban is, akik sohasem használtak a szabad akaratukat. De ha valaki valamikor használta a szabad akaratát és később lett arra képtelen betegség vagy alvás következtében, nem kapja meg a megigazulást eredményező kegyelmet a külsőleg kiszolgáltatott keresztség vagy valamely más szentség által, ha korábban nem volt olyan szándéka, hogy felveszi a szentséget, ami a szabad akarat használata nélkül nem lehetséges."
Felhasznált irodalom
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae - Prima Secundae. Gede Testverek BT., 2008.
Megjegyzés
Készült: 2009-ben.
2011. május 2.