A Nemzeti Együttműködés Rendszerének politikai filozófiai kritikája
"Minden politikai rendszer föltételezi, hogy az állampolgárok valamennyire értik, hogy milyen rendszerben élnek. Nem élhetünk demokráciában ha nincs minimális elképzelésünk azokról a szabályokról, amelyek szerint ez a rendszer működik." (Raymond Aron)
A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg. A nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése. Az általános választójognak a demokratikus fejlődés ellen való kijátszása. Az egészséges közösségi akaratképződést meggátló vagy meghamisító választási rendszer. Demokratikus formák között folyó antidemokratikus kormányzás. (Bibó István)
Előszó
1. Az alábbiakban megkíséreljük látképét adni a mai magyarországi átmenetnek. Az út demokráciából a zsarnokságba tart. Tanulságos történelmi idők zajlanak országunkban. A jelenlegi folyamatok döbbenetesen hasonlítanak a 20 évvel ezelőttihez, csak éppen ellenkező előjellel. Néhány éves előzmény: 1985-1988 illetve 2006-2009, majd a szédítő átmenet: 1989-1990 illetve 2010-2011, törvények, alapjogok megváltozása, intézmények megszűnése illetve létrejötte, egy ideológia kimúlása illetve életre keltése, az emberek mentalitásának átformálódása, az életminőség változása.
2. A kommunizmusban nem volt szabadság, de biztosították a szociális biztonságot. Az elmúlt 20 évben biztosítva volt a szabadság, de a szociális biztonság nem volt magától értetődő, ám léteztek az alapvető emberi jogok. Az Együttműködés Rendszerében nincs szabadság, nincs szociális biztonság, és nincsenek alapvető emberi jogok sem, adtak cserébe egy ideológiát. Az emberek nagy része másodrangú állampolgárnak számít. Aki nem tagja a hatalmi rétegnek, annak semmi esélye kiemelkedni a félrabszolgaságból. Amennyiben a rendszer stabilizálódik, nemcsak egy új típusú diktatúra korszaka köszönt ránk, hanem új emberi mentalitás is, ugyanis a hatalom gyakorlásának és a vezetők kijelölésének módja sokkal nagyobb szerepet játszik az emberek közötti kapcsolatok stílusának kialakításában, mint bármely más intézmény.
3. Munkánkban nagyban követjük Raymond Aron "Demokrácia és totalitarizmus" című művét. Sok esetben mondandóját, megállapításait egyszerűen aktualizáltuk a mai magyar valóságra, mivel azok teljesen egybecsengnek a jelen történéseivel.
A téma kifejtése
"Az állampolgárok viszont akár egyénenként, akár csoportot képezve, óvakodjanak attól, hogy túl nagy hatalmat juttassanak a köztekintélynek." (2. Vatikáni Zsinat, GES 75)
4. A demokrácia lényeges eleme, hogy állandó harc folyik az érdekek, eszmék, emberek és pártok között. Ezzel szemben a fasiszta rendszerek ideológiája szerint a nép autentikus akarata egy ember -a Vezér- vagy a Párt közvetítésével fejeződik ki, illetve általában az egypártrendszer híveinek felfogása szerint a népakarat valóságos képviseletéhez egyetlen pártra van szükség.
5. Orbán Viktor 2009. szeptember 9-én tartott kötcsei beszédében a következő víziót vázolta fel: "Megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitákban teszi, hanem a maga természetességével képviseli." (Forrás: NolBlog)
6. Az elítélt "fölösleges társadalmi következmények" ebben a rendszerben lényegében a szabadságot jelenti, míg az a kijelentés, hogy a centrális erőtér a maga természetességével megfogalmazza a nemzeti ügyeket, egy misztikus elképzelés, vallásos megfogalmazása egy szakrális társadalomnak, egyfajta teokrácia, ahol a társadalom azonos az állammal, az pedig a nemzeti egységgel, ami az istenség szerepét tölti be. "A győztes feladata pedig az, hogy a nemzeti egységet és annak igazságát védje, képviselje - és legyőzzön minden olyan jelenséget, erőt és törekvést, amely a nemzeti egységgel szembefordul, azt veszélyezteti." (Orbán Viktor: A Nemzeti Együttműködés Programja, a továbbiakban NEP, 2. oldal.) Ebből az alapállásból tekintve természetes, hogy amit ez a centrális erőtér mond, bármi legyen is az, az a nép akarata. "Az új országgyűlés elismeri, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek." (Orbán Viktor: NEP, 3. oldal.)
7. Az a lehetőség, hogy törvényesen lehet szembeszállni a kormányzattal, viszonylag új jelenség a történelemben, kizárólag a nyugati országok kormányzati rendszerére jellemző. Ha valamely fél túlmegy a kijelölt határokon, ha megszegi az írott vagy íratlan szabályokat, ha a győztes megfosztja a veszteseket a hatalomra jutás reális lehetőségétől, akkor kilépett abból a politikai rendszerből, amelyet Nyugaton demokráciának neveznek.
8. Az egypártrendszer hívei szerint saját pártjuk politikai monopóliuma nélkülözhetetlen egy új, átszervezett, a legmagasabb értékeket hordozó társadalom létrejöttéhez. "A társadalommá szerveződés alapvető értelme és célja: az együttműködés. (...) Az ország az elmúlt években elsüllyedt a magán és részérdekek harcában, elhomályosultak közös nemzeti ügyeink." (Orbán Viktor: NEP, 8. oldal.) Az élet értelme a nemzeti együttműködés. A döntő változások véghezviteléhez meg kell törni a koncepcióik, érdekeik vagy privilégiumaik által a múlthoz kötődő csoportok ellenállását. Rendjén valónak tartják, hogy saját forradalmi pártjuk a politikai tevékenység monopóliumára tartson igényt, hogy ne engedjék a párt döntési és cselekvési képességét korlátozni. Amikor egyetlen párt rendelkezik a politikai cselekvés monopóliumával, akkor az elválaszthatatlanul összekapcsolódik az állammal.
9. A többpártrendszer állama ideológiailag semleges, hiszen az nem egy párthoz kötődik, a szemben álló pártok eszméi közül egyik sem meghatározó. Ezzel szemben ha egyetlen párt rendelkezik a politikai cselekvés monopóliumával, a pártok államát felváltja a pártállam. Az uralkodó párt ideológiája az állam hivatalos világnézetévé válik, vagyis nem tűrheti, hogy azt bárki kétségbe vonja, kötelességének tekinti a politikai vita szabadságának korlátozását. Ebből a rendszerből nem az következik, hogy a hatalom gyakorlása törvényes és mérsékelt, hanem a hatalom korlátlan cselekvési szabadságot tart fenn magának a forradalmi átalakulás szükségessége indokával. Arra hivatkoznak, hogy a politikai cselekvés monopóliumát az emberek éppen azért helyezték egyetlen párt kezébe, mert elégedetlenek voltak a fennálló viszonyokkal. Becsvágyuk hihetetlenül nagy. Céljuk saját ideológiájuk alapján a társadalom teljes átalakítása. "A magyarok gyökeres és alapvető változást akarnak az élet minden területén. Nem pusztán módosításra, kiigazításra adtak felhatalmazást, hanem arra, hogy a nemzeti együttműködés erejével új politikai, gazdasági és társadalmi rendszert alkossunk, amely az élet minden területén új szabályokra épül. Tőlem azt várják, hogy minden erőmmel és tudásommal segítsem a magyarok közösségét a régi rendszer felszámolásában és az új rendszer megalkotásában, megerősítésében és működtetésében. (...) A magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek." (Orbán Viktor: NEP, 2-3. oldal.)
10. Minden forradalmi párt a jövőre szegezi tekintetét, ezért rendszere jogosultságát nem abból vezeti le ami volt vagy van, hanem abból ami lesz. Magukban hordozzák az erőszakot, nem lehet elvárni tőlük a többpártrendszer lényegét: a törvényesség tiszteletét és a mérsékletet, valamennyi társadalmi csoport érdekeinek és hiedelmeinek tiszteletben tartását. "Olyan kiegyensúlyozott államra van szükség, amely mindenkit együttes cselekvésre ösztönöz. (...) Hisszük, hogy képesek leszünk közös értékeinket a nemzeti ügyek politikáját megvalósító, erős kormányzással érvényesíteni, és akkor Magyarországot ismét tisztelni fogja a világ." (Orbán Viktor: NEP, 13. és 16. oldal.)
11. A demokrácia lényege a törvényesség. Törvényesség a hatalomért folyó versengésben és a hatalom gyakorlásában egyaránt. Az egypártrendszer lényege ezzel szemben a hit és a félelem. Az egypárti monopolisztikus uralom a cselekvés és a forradalom uralma, csak az képes elfogadni, aki hisz tanaiban és üzenetében, ezért a stabilitás érdekében félelmet kell keltenie az ellenzékben. Az ellenzéknek tehetetlennek kell éreznie magát. Egy forradalmi hatalom esetében két dolog kikerülhetetlen: a félelem az ellenzék, és a hit a támogatói esetében. Egy forradalmi párt erős érzelmeket vált ki, s akit nem hat át a lelkesedés, az csak döbbenten figyelhet. Áruló, idegen, a külföldet kiszolgáló mindaz, aki nem ért egyet a párt üzenetével. Központi szerepe van az ellenzékkel szembeni harcnak. A hívek lelkesedjenek, az ellenzék féljen. A tapasztalat azt mutatja, "hogy az emberek, még a művelt emberek is, könnyen rávehetők többé-kevésbé abszurd ideológiák támogatására. Végső soron bárki képes arra, hogy bizonyos helyzetekben úgyszólván bármiben higgyen." (Aron)
12. A demokrácia lényege, hogy a kormányzati döntések tere gondosan körül van határolva. A monopóliumára igényt tartó párt célja viszont a társadalom forradalmi átalakítása (éppen ehhez kell a korlátlan hatalom megszerzése), az abszolút felsőbbség gyakorlása, méghozzá saját elvei szerint jogszerűen.
13. A nyugati demokratikus rendszer működése döntően attól függ, hogy az egymással küzdő pártok milyen politikával állnak elő, hogy milyen célokat tűznek maguk elé, s hogy milyen elveket követnek. A hatalom monopóliumával rendelkező párt, ha alkotmányosan került is hatalomra, nyomban áthágja az alkotmányt és kizárja a valódi választásokhoz való visszatérés eshetőségét. A választói monopóliumot birtokló pártok közül még soha egyetlen sem mert a párton belül olyan választásokat rendezni, mint a nyugati demokratikus pártokban van. A demokratikus pártokban is a vezetők döntő befolyással bírnak, a monopolisztikus pártokban viszont a vezér mindent a kezében tart, mindenki tőle függ, a választók semmilyen függetlenséggel sem rendelkeznek.
14. A demokrácia egyik lényeges eleme a kompromisszumra való készség. Ez teljesen hiányzik a monopolisztikus pártok készletéből. Saját elveit, rendszerét adná fel vele, halálos veszély számára a kompromisszum szelleme. "A győztes feladata pedig az, hogy (...) kényszerű kompromisszumok helyett (...) a nemzeti egységet és annak igazságát védje, képviselje - és legyőzzön minden olyan jelenséget, erőt és törekvést, amely a nemzeti egységgel szembe fordul, azt veszélyezteti. Ez az üzenet határozza meg azt a programot, amelyet miniszterelnökként következetesen és megalkuvás nélkül meg akarok valósítani." (Orbán Viktor: NEP, 2. 6. oldal.)
15. A totalitárius típus ismérvei: 1) egy párt politikai monopóliuma, 2) az a szándék, hogy a hivatalos ideológia rányomja bélyegét a közösség egészére, 3) a társadalom gyökeres megújítása, ami a társadalom és az állam egységéhez vezet. "Egy közösség csak úgy épülhet újjá, úgy emelkedhet fel, ha érvényre jut benne a társadalommá szerveződés alapvető értelme és célja: az együttműködés." (Orbán Viktor: NEP, 8. oldal.)
16. Létezik olyan totalitárius típus, melyben a monopolisztikus párt magát ideiglenesnek tekinti ama feladat szolgálatában, hogy forradalmi átalakulást vigyen véghez, és ennek befejeztével újból más párt kerülhessen hatalomra, ami a fennálló új viszonyokon már nem tud változtatni. "Magyarország hatodik szabadon választott parlamentje (...) rendszeralapító parlament. (...) A társadalmi szerződés az a fundamentum, amely biztosítja, hogy a politikai váltógazdaság ciklikussága ellenére az ország stabil pályán, az emberek által meghatározott irányban fejlődjön. (...) Az új korszak első kormányának feladata az új társadalmi szerződés érvényre juttatása, azaz a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felépítése." (Orbán Viktor: NEP, 6. 8. és 9. oldal.)
17. A nemzetiszocializmus és a fasizmus a tekintélyelv nevében voltak önkényuralmiak, míg a kommunista rendszerekben az elvégzendő feladat ad legitimitást a politikai cselekvés monopóliumához. Ismert a többpártrendszer autoriter kivitelezése, ahol nagy társadalmi csoportok sem tudják érvényesíteni jogaikat. A felvilágosult despota nem veszi figyelembe a kormányzottak preferenciáit, sem azok hangulatát. Le kívánja szoktatni az embereket arról, hogy mindenről véleményt formáljanak. Autoriter módon kormányoz az országáról alkotott eszméje, és a maga által vallott legitimitási elv nevében. Magyarországon 1989 után alkotmányos demokráciát vezettek be. Az alkotmányt azonban 2010 után elsöpörte a forradalom vihara, és ami következett az a hatalom gyakorlásának önkényes, majd despotikus gyakorlata, melyben a hivatkozási alap mindig a demokratikus legitimitás.
18. "Autokratikus kormányzatról beszélünk ott, ahol a kormány egyedül tanácskozik, dönt és cselekszik, mindenféle más instancia kötelező bevonása nélkül. S jobb kifejezés híján alkotmányos kormányzatról fogunk beszélni ott, ahol a kormány kötelesnek tartja magát, s az állampolgárok is kötelesnek tartják őt, hogy tiszteletben tartson bizonyos törvényes szabályokat, amelyek cselekvési szabadságát más intézmények kötelező beavatkozása révén korlátozzák, s ily módon megvonják a kormányzati aktusok érvényességének határát." (Éric Weil: Politikai filozófia)
19. A többpártrendszer előfeltétele a politikában fenntartani a liberalizmus értékeit. A liberalizmus értékei a politikában: a hatalomnak szabályokhoz kell tartania magát, tiszteletben kell tartania az egyének jogait, ugyanakkor elégséges tekintély a hatékony tevékenységhez.
20. A monopolisztikus párt kétféle lehet: vagy nincs ideológiája, ekkor egy olyan kisebbség uralmát jelenti, mely úgy tartja fenn hatalmát, hogy megtiltja a kormányzati témák megvitatását, vagy van ideológiája, ekkor a társadalom gyökeres átalakítására törekszik. "A magyarok gyökeres és alapvető változást akarnak (...), új politikai, társadalmi és gazdasági rendszert." (Orbán Viktor: NEP, 2. oldal.)
21. Az a párt, amely a forradalomra hivatkozva zárja ki a többieket a hatalomból, a következő alternatíva előtt találja magát: vagy állandósul a forradalom, vagy ha lemond a szakadatlan forradalomról, akkor egyfajta stabilizációhoz kell eljutnia hagyományos vagy technokratikus úton, ami viszont megkérdőjelezi a monopolisztikus uralmat. A hitleri rendszer nem tartott elég sokáig, hogy választania kellett volna. A kommunizmus a stabilizáció mellett döntött, és felbomlott.
22. A demokrácia, a demokratikus rendszer első benyomásra szükségképpen csalódást okoz. Egyrészt azért, mert kidomborítja az emberi természet negatívumait azzal, hogy elfogadja: a hatalom csoportok és eszmék versengéséből szülessen, ugyanakkor korlátokat emel a mindenkori kormány elé, hogy az ne élhessen vissza hatalmával. Másrészt főként negatív erényekkel rendelkezik, vagyis gátat emel azon dolgok elé, amit másfajta rendszerek nem akadályoznak. E gátak fontossága csak akkor válik világossá, amikor egy másik rendszer megjelenése eltünteti azokat. Ami a demokratikus rendszer pozitív erényeit illeti: tiszteletben tartja az alkotmányt és az egyéni szabadságot.
23. Egy demokratikus rendszer bukását az oligarchia, vagy a demagógia okozhatja. Az első eset akkor következhet be, ha a demokrácia még nem tudott a társadalomban meggyökerezni, míg a második eset a túlérett demokratikus társadalmakra leselkedő veszély. Magyarországon is oligarchiák harca zajlott az elmúlt időszakban. Orbán Viktor nem túl eredeti módon a kettőt együtt és egyszerre alkalmazta. Egy oligarchia élére állva erőteljes demagógiával jutott hatalomra. (Oligarchiájának eredete a kommunizmusba nyúlik vissza.) Az államot megszálló összetartó kisebbség vezetőjeként demagóg ideológiával új elnyomó rendszert hozott létre, mely látszólag demokratikus, valójában totalitárius rendszer. Látszólag demokratikus, hiszen több párt működik, vannak kvázi demokratikus intézmények, valójában azonban az ország sorsa egyetlen ember kezében van. Hatalma független attól, hogy melyik párt van éppen kormányzati pozícióban. Ez a hatalom ugyanakkor korlátlan is. Ez a látszatdemokrácia tulajdonképpen maga az új kifinomult diktatúra. Ez a hatalom alkotmányos, demokratikus úton úgy tűnik, nem dönthető meg ("Megkötöm a következő tíz kormány kezét!"), csak forradalom által (Tamás Gáspár Miklós), mely vagy belülről tör ki az oligarchiában, vagy kívül az elnyomottak lázadása által. Orbán Viktor bűne felmérhetetlen, történelmi jelentőségű.
24. A fiatal demokráciák, melyek még nem gyökereztek a társadalomba, leginkább úgy buknak meg, hogy az egyik, magát elég erősnek érző kisebbség felrúgja az alkotmányos szabályokat. A demokrácia lényege az alkotmány. Ha ezt megsértik, a rendszer lényege szenved csorbát, nincsenek többé játékszabályok, pontosabban azokat a hatalmat kisajátítók kizárólagosan írják. Az új alaptörvény így diktátummá válik, a demokratikus rendszer megszűnik létezni. Egy olyan oligarchia jut abszolút hatalomra, mely nem fogadja el a pártok valódi versengését, és önmaga számára privilégiumokat épít ki. Elősegíti mindezt az a tény, hogy a demokratikus rendszerek kezdeti fázisukban mindig korlátozni kénytelenek a nép jólétét, hiszen a demokráciától nem növekszik egyik napról a másikra a gazdasági termelékenység. A demokrácia fennmaradása kezdetben -és itt néhány évtizedre gondolunk- attól függ, hogy az új állam vezető osztálya egységes maradjon (ellenzéki kerekasztal), a nép pedig passzív. Ha a vezető osztály egy csoportja minden bajt a többire hárít, és demagógia által mozgósítja a népet, akkor nem egyszerűen a demokrácia bukik meg, hanem a népet használják fel saját maga rabságba vetésére. Ha a diktatúra stabilizálódik, akkor vagy hosszan tartó önkényuralmat, egy kisebbség korlátlan kizsákmányoló hatalmát eredményezi, vagy véres polgárháborút.
25. A demokrácia lényeges eleme, hogy állandó harc folyik az érdekek, eszmék, emberek és pártok között. Ott, ahol ennek nincs hagyománya, ahol a közigazgatásban minden kormányváltásnál jelentős személycserék vannak, tehát nincs egy képzett, állandó és semleges, jól működő közigazgatás, ott a demokrácia néhány év után felbomlik, a nemzeti egységgel együtt. A demokrácia nem arra való, hogy nemzeti egységet teremtsen, hanem arról van szó, hogy az állam, illetve a nemzeti egység kiállja az emberek és az eszmék folytonos egymás közti versengésének próbáját. Ez is jelzi, hogy a demokrácia kultúra kérdése. Azok, akik nem képesek elviselni, hogy másoknak más véleményük van, hogy nem mindenki egyforma, hogy az élet nem futball meccs (a sport gyakran lerombolja a tisztesség iránti érzéket - G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal? 201-202. oldal.), azok a demokrácia, a szabadság elpusztításán dolgoznak.
26. Amikor a kormányzati hatalom társul a gazdasági és társadalmi hatalom birtoklásával, akkor az a politikai rendszer álalkotmányos lesz, amelyet az oligarchák, vagy egy vezér manipulál. Amint mondtuk, a demokrácia az eszmék szabad versenyét jelenti az alkotmányosan ellenőrzött és korlátozott hatalomért. Azonban a polgároknak pártoskodó szenvedélyeiket nem szabad olyan fokra hevíteniük, hogy az megakadályozza az egymással való megegyezést, más szóval rendelkezniük kell a kompromisszum érzékével. Akiben erős a pártoskodás szelleme, hajlamos a kompromisszum szükségességéről megfeledkezni, és elveszti a törvény, illetve az alkotmány iránti tiszteletét.
27. A kompromisszumra való törekvés a demokrácia lényeges eleme. Kétségkívül könnyebb a problémákra megoldást találnunk, ha eltekintünk az egyeztetésektől. Azonban az ilyen megoldást nem demokráciának, hanem zsarnokságnak hívjuk. Lehet azzal érvelni, hogy hadban állunk az adósság ellenében, rendkívüli állapot van, de ha "a választott képviselők (...) csak a saját játékaikra gondolnak, akkor a romlás a rendszer szívét is elérte, mert kihalt az a szellemi és erkölcsi attitűd, amelyre a rendszernek szüksége van." (Aron) Az autoriter gondolkodású politikus úgy véli, hogy a demokrácia működésképtelen, hiszen a kormányzatnak állandóan meg kell szereznie ellenfeleinek hozzájárulását, ezáltal a valós problémák feledésbe mennek, az egyedüli figyelem a többség elérésére összpontosul. Az autoriter típus "a nemzeti egységnek a pártharcok által történő felbomlasztását sérelmezi. (...) Semmi sem könnyebb, mint egy olyan rendszert bírálni, amely a konfliktusokat mintegy maga gerjeszti." (Aron)
28. Vegyünk egy iskolapéldát. A Weimari Köztársaságban a jobboldali ellenzék azért volt erős, mert a demokrácia Németországban új keletű volt, semmilyen presztízzsel nem rendelkezett. Tipikus tünet, hogy "a jobboldali forradalmiság kiaknázza a nemzet megbántottságát vagy lelkesültségét. Ahhoz, hogy jelentős tömegeket toborozzon a nemzeti egység jelszava köré, az kell, hogy ez az egység legyengültnek, illetve a nemzet sorsa veszélyeztetettnek tűnjék." (Aron) Példánkban mindehhez járult egy kivételesen súlyos gazdasági világválság. Ebben a helyzetben a demokrácia elvesztette a néptömegek szükséges támogatását, az emberek a nemzeti egységet és a jólétet hiányolták. Ezek után a demokrácia összeomlásához csupán annyi kellett, "hogy a parlamentben többségben legyenek a rendszer ellenségei. E pillanattól kezdve a rendszer fölött ott lebegett az államcsíny veszélye." (Aron) Mindeközben a romlás mindegyik pártot elérte, értve ezalatt a pártoskodás túlkapásait. A parlamentáris rendszernek szüksége van pártokra, de nem szabad, hogy a párt maga váljon abszolútummá. Itt mindegyik párt afelé haladt, hogy saját ideológiával és csapatokkal rendelkező totalitást képezzen. "A rendszerellenes erők abszolút többségre jutottak, ezen erők egyikének vezére hatalomra került, majd pedig félig alkotmányos módon felszámolta az addig fennálló rendszert." (Aron)
29. Úgy tűnik, számos polgár saját szabadságának elpusztítását óhajtja. Ez látszólagos, ők ideológiájuk, vezérük és ezáltal a maguk uralmát kívánják. A konzervatívok elhitték, hogy ők jobboldali forradalmárok, holott csak gyűlölködéseik közösek velük. A nép, a kétharmados többség, nem a nemzeti egységre, nem a forradalomra, hanem a megígért jólétre szavazott. Kapott helyette nyomort és ideológiát, meg egy nem túl eredeti zsarnokot.
30. Ez a zsarnok a római értelemben vett diktátor szerepét tölti be, ugyanakkor ő a legfőbb törvényhozó is. Vérbeli politikusként türelmetlenül várta, hogy végre elfoglalhassa a hozzá egyedül méltó tisztséget, a legfőbb vezető tisztségét. Ennek érdekében még ellenzéki vezérként mindent elkövetett, hogy semmiféle újítás, előrelépés ne történhessen, nehogy a kormány megoldhasson az ország problémáiból bármit is, minél inkább csússzunk a szakadékba, legyen minél nagyobb elégedetlenség nemcsak politikai ellenfeleivel szemben, hanem a fennálló rendszerrel szemben is. Hazaárulásnak titulált minden olyan intézkedést, amivel hatalomra jutása után rövidesen ő maga állt elő büszkén, a hazát megmentő döntés atyjaként. Korábban fanatikusan elutasított minden olyan lépést, amit mindenki elkerülhetetlennek tartott, hatalomra jutva azonnal bevezette, önmagát hősies szabadságharcot vezető népvezérnek tudva.
31. Az Együttműködés Rendszerében a demokratikus intézményeket az uralkodó osztály egy csoportja monopolizálta és a maga javára fordította. Az egységet nem az állam testesíti meg, hanem a nemzet, a nemzetet pedig a "centrális erőtér" közepén trónoló vezér. A nemzet így egy testté lesz, középpontja és feje a vezér, aki kinyilvánítja a nemzet akaratát. Ez a tökéletes demokrácia, ahol nincsenek pártharcok, belviszályok, mindenki egyet akar, egységbe olvadva a fővel, aki interpretálja, kifejezi a népakaratot.
32. E nézet szerint a szabadság felbomlasztja a társadalmat, ezért a különböző csoportok közül az egyiknek úrrá kell lennie a különbözőségeken, s ha szükséges erőszakkal kell létrehoznia az Együttműködés Rendszerét, a nemzeti egységet. Magyarországon ma lényegében a politikai cselekvés monopóliumát egyetlen pártszövetség birtokolja, amit egy forradalmi ideológia tart össze, a létező társadalom gyökeres átalakítására irányuló akarat, pontosabban az ezt az ideológiát megtestesítő, egekig magasztalt vezér. Eszméjük nevében ellenfeleikkel szemben a törvényesség köntösébe bujtatott terror többé-kevésbé kiterjedt eszközeihez folyamodnak, akiket esetenként nagyobb bűnösöknek tartanak, mint a köztörvényes bűnözőket. A monopolisztikus párt uralta világban a kormánnyal való egyet nem értés veszélyes. Semmilyen ellenzéket nem tűrnek, és minden akadályon áthágnak.
33. A reflektorok egyetlen emberre szegeződnek, akinek sorsában egy egész nemzet sorsa fut össze, s aki hatalmasabb, mint a legitim uralkodók valaha is voltak. Ezt a legitimitást azonban a népakaratból meríti, egyre kevésbé a választási győzelemből, inkább a gátlástalanul manipulált úgynevezett "nemzeti konzultációkból", melyek névre szóló kérdőívei azonosító kóddal vannak ellátva, továbbá tartalmazzák a vezér instrukcióit és fényképét is. A direkt elutasításra szánt egy-két kérdést eltekintve e "konzultációk" során a nép nyilvánosan kifejezi egyetértését a vezérrel. E konzultációk célja kettős: egyrészt a népakaratra hivatkozva igazolja a hatalom korlátlan cselekvési mozgását, másrészt erősíti a híveknek a rendszerhez való kötődését, más szóval a Fidesz és szavazói közötti egység pszichológiai technikájának egyik eszköze.
34. A fasiszta és nemzetiszocialista típusú pártok mozgósítják a néptömegeket is, de fő támogatóik a gazdaságilag előnyös helyzetben lévők közül kerülnek ki, akik a demokrácia adórendszerét szokták bírálni, és üdvözlik az ország forradalmi átalakítását, mely után korlátlan hatalomra tehetnek szert.
35. Az új magyar alaptörvényben minden a köz érdeke alá van rendelve, az alapvető emberi jogok is, ám hogy mi éppen aktuálisan a köz érdeke, azt mindig a kormány mondja meg. Ehhez volt hasonló a Szovjetunió harmadik, 1936. évi alkotmánya: a jogokat a dolgozók érdekeivel összhangban szabad gyakorolni. A szovjet rendszerhez hasonlóan az Együttműködés Rendszere is kifelé mást mutat, mint a létező valóság, illetve mást mond külföldön, mint otthon. Minden, így az új alaptörvény is arra szolgál, hogy megteremtsék és kimutassák a nép egyhangú támogatását. A vezér biztos abban, hogy képes megszerezni a nép jóváhagyását. Az önbecsapás veszélyes játéka.
36. Mint minden zsarnokságnak, így az Együttműködés Rendszerének is szüksége van ellenségképre, akire minden rossz és baj áthárítható. A szovjet érában a reakció, a kulák, a náciban a zsidók, az Orbán érában "az elmúlt nyolc év" az oka minden jelenlegi és jövőbeli bajnak - és valóban, de ők voltak akkor is a főszereplők. Minden bel- és külföldi kritika mögött az ellenzék áll - mondják, mert valamit mondani kell híveiknek.
37. A nemzetiszocialisták és fasiszták nyíltan elvetették a demokrácia elvét, a kommunizmus és az Együttműködés Rendszere úgy tesz mintha demokratikus lenne, a gyakorlatban azonban a hatalom diktál. Mindkettő egy átmeneti diktatórikus időszakról beszél, ami után, a rendszer kiépülése után már automatikusan minden megy a maga útján, nem kell forradalmi uralom, maga a mechanizmus diktál. Mindkét rendszer szeme előtt egy olyan állam képe lebeg, melyet nem béníthat meg a polgárok és pártok közötti ellenségeskedés.
38. Orbán pártelnöki tisztsége, akárcsak Sztálin főtitkári tisztsége, azzá a hatalmi pozícióvá vált, ahonnan a párt egésze felett lehet uralkodni. Minden lépésében (akárcsak Sztálin) a többségi elv értelmében győzött, a párton belüli kinevezések felett való ellenőrzés által. Az elvhez való hűség egyenlő a vezérhez való hűséggel. A legfontosabb döntéseket egyetlen ember hozza, aki harcostársakkal veszi körül magát, de (akárcsak Sztálin) képes akarata kikényszerítésére.
39. Eltérés mutatkozik az alkotmányos fikciók, az Együttműködés Rendszerének állama, illetve a Fidesz mint párt valósága között. A "kétharmados forradalom" illetve a "centrális erőtér" kifejezések az egypárti monopólium igazolására, az "együttműködés rendszere" kifejezés egyetlen személy mindenhatóságának, a "háború az adósság ellen" a rendkívüli állapot és a törvények gátlás nélküli áthágásának igazolását és elleplezését szolgálják. A Nemzeti Együttműködés Rendszere oligarchiának álcázott zsarnokság.
40. A hivatalos ideológia szerint azzal, hogy a Fidesz hatalomra jutott, a nemzet visszaszerezte önrendelkezését, valóságosan Magyarországon, szimbolikusan az egész Kárpát-medencében (ami alatt a történelmi Magyarország területét értik). A nemzeti szuverenitás tehát egy pártra szállt át, mely a magyar nemzet élcsapata. Ez az ideológia kihat az életstílusra, az emberek létének mikéntjére. Az állam ideológiáját igyekszik kiterjeszteni a magánvállalkozásokra, sőt a külföldi cégeknél is érvényesíteni próbálja. A rendszer hatalmának stabilizálása érdekében mozgósítja a határon túli magyarokat is, ezzel kijátszva magyart a magyar ellen. "A Nemzeti Ügyek Kormánya a határon túl élő magyarságot is részévé teszi a Nemzeti Együttműködés Rendszerének." (Orbán Viktor: NEP, 15. oldal.) A határon túl, mint száraz taplóra dobott szikra, lobban fel a hazai nacionalista ideológia tüze. A folyamat könnyen válhat irányíthatatlanná, beláthatatlan következményeket vonva maga után, határon innen és túl.
41. A hivatalos ideológia szerint Magyarország a boldog jövő felé halad, azonban, hogy mi ez a boldog jövő, és mely út vezet hozzá, az egyetlen ember víziója, aki meg van győződve igazáról, és ebből kifolyólag felhatalmazva érzi magát arra, hogy az országot az emberek akarata ellenére is, az általa megálmodott boldogságba vezesse. Az emberek nem látják át a dolgokat, de végül hálásak lesznek neki, gondolja és mondja is. Ha jól megfigyeljük, a vezér a pillanatnyi helyzet szerint hol ezt mondja, hol azt, hogy fenntartsa a Fidesz hatalmát, és olyan társadalmat teremtsen, amelyben az első hely az övé, mert ez elengedhetetlen az ország boldogulása szempontjából. Nála az elméleti fanatizmus rendkívüli taktikai és gyakorlati hajlékonysággal párosul.
42. Az Együttműködés Rendszerében egy párt, illetve vezetője birtokolja az államot és kényszeríti rá ideológiáját minden szervezetre. Ez az ideológia egyszer a cél elérésére szolgáló eszköz, máskor a társadalmat alakítják az ideológiának megfelelőre. Az Együttműködés Rendszerének büntető törvénykönyvét nem izgatja az ártatlanok elítélése, kizárólag az érdekli, hogy a bűnözők ne úszhassák meg a büntetést. Ez megegyezik az egykori szovjet büntető törvénykönyv szellemével, és amit Raymond Aron a szovjet terror első aspektusának nevezett. A szovjet terror második aspektusa a büntetőtörvénykönyvbe 1937-ben bekerült rendelkezés a kiemelt ügyekre vonatkozóan, melyeknél a védőügyvéd korlátozva volt, ami gyakorlatilag "megszünteti azokat a garanciákat, amelyekkel az egyének Nyugaton rendelkeznek." (Aron)
43. A terror egy másik válfaja az, ami minden forradalom velejárója: az a csoport, amely éppen megragadta a hatalmat, nem biztos a dolgában, mindenütt ellenséget lát, ezért büntetőeljárásokat indít a vele szemben álló pártok vagy csoportosulások ellen. Még soha nem volt olyan forradalom, ahol ilyen jelenségek elő ne fordultak volna (Cromwell, Robespierre, Lenin).
44. Meg kell említenünk még a párton belüli ellenzék és másként gondolkodók elleni terrort, "aki nincs velünk, az ellenünk van" gondolkodást. Minden forradalmi korszakban a forradalom hívei hajlamosak arra, hogy ellenfeleiket bűnözőknek vagy árulóknak tekintsék. E gondolkodás logikája a következő: aki nem ért egyet a vezérrel az olyan, mintha a nemzet ellensége volna. Aki ellenzékben van az meggyengíti a kormányzó pártot, tehát a nemzetet. Úgy viselkedik mint egy ellenség, mint egy áruló, és aszerint is kell eljárni vele szemben.
45. A totalitarizmus meghatározása (Aron):
1) A politikai cselekvés monopóliuma egyetlen párt kezében van.
2) A monopolisztikus pártnak van egy ideológiája, amely abszolút tekintélynek örvend, s amely az állam hivatalos igazságaként működik.
3) A hivatalos igazság érvényesítésére az állam kettős monopóliummal rendelkezik, az erőszak és a meggyőzés monopóliumával. A tömegkommunikáció minden eszközét az állam, illetve annak képviselői irányítják.
4) A legtöbb gazdasági és szakmai tevékenység az államnak van alárendelve, és bizonyos értelemben az állam részévé válik, és így ezeket az állami ideológia, a hivatalos igazság színezi.
5) Az előzőekből következően, minden gazdasági vagy szakmai hiba elkövetése ideológiai hibának számít, vagyis az egyének minden lehetséges tévedése politikai és ideológiai színezetet kap, aminek rendőri és ideológiai terror a következménye. Az egyéni tevékenységek is államosításra kerülnek.
46. Mint minden totalitárius rendszer, így az Együttműködés Rendszere is igyekszik a társadalmat az államba olvasztani. Az ipari társadalmak korában az egypárti rendszer magában rejti a totalitárius irányba történő fejlődés veszélyét. Nem hivatkozhatnak a hagyományos legitimitásra, kénytelenek megmagyarázni monopolisztikus hatalmuk indokát. Erre szolgál az ideológia, amit ki kell dolgozni, rá kell tukmálni a társadalomra úgy, hogy az mindent elárasszon. A totalitárius rendszert az autoritertől leginkább a forradalom különbözteti meg. A totalitárius rendszer nem fokozatos fejlődés által jön létre, hanem forradalom útján, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy egy adott ideológia szellemében gyökeresen átalakítja a fennálló rendet. A totalitáriusságig eljutó forradalmi pártok közös jellemzői: nagyra törő célok, radikális magatartás, szélsőséges eszközök.
47. A Nemzeti Együttműködés Rendszere demokráciának álcázza magát. Engedélyezi más pártok működését, de azokat politikai rezervátumban tartja. A rendszer mechanizmusa olyan, hogy e pártok ne juthassanak hatalomra, vagy ha ez mégis bekövetkezne, az csak névleges hatalom legyen, és a monopolisztikus párt vezére irányíthassa továbbra is az országot. A kétharmad megszerzése az ellenzék részéről alig elképzelhető, de abban az esetben is számolni kellene a régi rend híveinek erőszakos fellépésével. A rendszer a forradalom és az állami bürokrácia kombinációja. Egy forradalomra hivatkozó párt autoriter bürokratikus államot alakít ki. Politika és bürokrácia összeolvadása. Egy ilyen rendszer lényegéhez tartozik a szellemi szabadság korlátozása, a hatalom leváltásának alkotmányos megnehezítése, és a hivatalos ideológia kétségbevonásának büntetése.
48. Figyelemre méltó, hogy a totalitárius rendszerekben a terror teljes intenzitással csak a hatalomra jutás után hosszú évekkel jelentkezik, a Szovjetunió esetében 20 év múlva, a náci Németországban pedig a legutolsó években, a háború közepétől. A kommunizmus valójában egyetemes és humánus értékeken nyugszik, a keresztény civilizáció szülötte, míg a fasizmus és nemzetiszocializmus antihumánus rendszer, a barbárság hatalma.
49. A szovjet rendszer 1929-ben egy új forradalomba kezdett, amit az állam hajtott végre. Célja a társadalom gyökeres átalakítása volt. "Amikor egy párt azt a jogot vindikálja magának, hogy minden ellensége ellen erőszakosan lépjen fel, s teszi ezt egy olyan országban, ahol kezdetben kisebbségben van, akkor ez a párt az erőszak tartós alkalmazására kárhoztatja magát." (Aron) Néhány évvel ezelőtt a lenini "demokratikus centralizmus" szellemében lett átalakítva a Fidesz. Ennek lényege, hogy egy ember vált a párt egészének urává, ami azt jelentette, hogy hatalomra jutva a nemzet nevében egyetlen személy abszolút hatalma valósult meg, vagyis a személyi kultuszt nemcsak egy ember személyes tulajdonságai, hanem a Fidesz szervezési és cselekvési szabályai teszik lehetővé.
50. Alkotmányos rendszer az, ahol minden a törvényeknek van alárendelve. "Valamely törvény érvénybe léptetéséhez egy alkotmányosan működő kormányzatnak más szervek működésére is szüksége van, szemben az autoriter rendszerekkel, ahol a kormánydöntésekből automatikusan törvény lesz." (Aron) Egy szemléltető példát is megemlít: 1934. június 30-án Hitler kivégeztette párton belüli ellenlábasait. "A kivégzés után pedig törvényt szavaztak meg, amelynek értelmében e sommás kivégzések törvényesek voltak. Vagyis visszamenőleges alkotmányosságot adtak a sommás eljárásnak, ami az önkényes intézkedést a (visszamenőleges) törvény komédiájával kapcsolta össze." (Aron)
51. Alkotmányos rendszerben az állam az egyénnel szemben nem lehet egyszerre bíró és peres fél, a letartóztatott vagy bántalmazott személy pártatlan bírósághoz fordulhat a hivatalnokokkal szemben, ugyanígy a közigazgatási rendelet esetén, mely sérti érdekeit. Az alkotmányosság lényege a kormánytól független szervek, melyek az állam és egyén között felmerülő problémákban döntenek. Ezzel szemben a forradalom lényege a törvényesség tagadása, a törvényesség áthágása. A monopolisztikus pártok lényegileg forradalmiak, és hatalomra jutásuk után egy ideig azok is maradnak, minthogy "irányítóik nem hagyják magukat alkotmány vagy törvény által megkötni." (Aron) A kommunisták sem tartották be az alkotmányt a sajátjukat sem, sőt büszkélkedtek azzal, hogy permanens forradalomban vannak mindaddig, amíg céljaikat el nem érik.
52. A demokrácia a konfliktusok és kompromisszumok rendszere, ahol különféle csoportok szabadon szerveződhetnek, önkifejezési lehetőségük van és ezek nyilvánosan összecsaphatnak. (Az alkotmány szentségének eszméje biztosítja az erőszaktól való tartózkodást). A bürokratikus abszolutizmusban viszont az összefogás kötelező, a csoportokat egyetlen hierarchia fogja össze és együttműködésre buzdítja őket. (Bürokrata az, aki nem konkrét személyként, hanem tisztsége által a hierarchia egy meghatározott pontján, előírt szabályok szerint cselekszik. A bürokratikus abszolutizmus pedig az, ahol a különféle bürokráciák egyesülnek egyetlen rendszerbe, az állam hierarchiájában, más szóval egyetlen kiváltságos osztály létezik.) Egy olyan rendszerben, ahol központi helyen áll az együttműködés, ott mindent az állam irányít, minden tőle függ. Az egyén előrejutásának egyetlen útja az államon át vezet, pontosabban az államot irányító monopolisztikus párton keresztül. A hatalom közjót illető felfogása mindenkire nézve kötelező. Egy ideokratikus rendszerben nemcsak a tényleges ellenséget akarják kiküszöbölni, hanem a potenciálisat is.
53. Ahol az ideológia nemzeti jellegű, ott természetszerűleg kizárt a pártok közötti alkotmányos versengés, márpedig a legitim hatalom vagy egy ilyen versenyből, vagy a születésből származik. Ha ezek nincsenek, akkor marad az önkényuralom. Magyarországon jelenleg látszatlegalitással végrehajtott államcsíny folyik. Az ókori Római Köztársaság gyakorlata szerinti diktatúra van, vagyis a nép nevében, megszabott időre korlátlan hatalmat kapott egy ember. A végrehajtói hatalom egyesül a törvényhozói hatalommal, és a lehetőséggel élve a diktátor államcsínyt hajt végre, egy új rendszert hoz létre, bár a felhatalmazása nem erre szólt. Átlépte a törvényesség határait, ezzel megnyitva az utat egy polgárháború előtt.
54. Az erőszak elkerülésére az egyik út az egymástól teljesen eltérő eszmeiségű ellenzék alkalmi összefogása lehetne, az erre tett bölcs javaslat azonban, legalábbis a jelen pillanatban elutasításra talált, és túl nagy esély rá a jövőben sem mutatkozik. Mi a teendő, ha a demokratikus rendszert alkotmányos úton nem lehet megőrizni, de nem akarunk polgárháborút sem? A Weimari Köztársaság előző példájánál maradva: ott a demokraták az alkotmányt nem kívánták megsérteni, aminek az ára Hitler hatalma lett. Túl nagy ár volt! Államcsínnyel, mint kisebbik rosszal lehetett volna próbálkozni. A mai magyar helyzetre kínál egy megoldási lehetőséget Eörsi Mátyás (2014, 2014-ről még egyszer, Válasz).
Záró gondolatok
55. A Nemzeti Együttműködés Rendszere leginkább Marx "A politikai gazdaságtan kritikájához" című művében található ázsiai termelési módjához hasonló rendszer. Ebben az állam nem tulajdonosa a termelőeszközöknek, de a kollektív munka szervezője. A privilegizált réteg a bürokratikus állami hierarchia, mely kapcsolódik az államhoz, illetve azt képviseli. Ebben a rendszerben a politikai hatalom abszolút és szakralizált. Az uralkodó a bürokrácia erejére támaszkodik, de a vallás nevében jár el. Ázsia és a Közel-Kelet birodalmai, melyek így épültek fel, kivételesen stabilok voltak, társadalmi szerkezetük egyszerű és tartós. Az állam a társadalom minden vezető funkcióját magába olvasztja, ezzel kiküszöbölve a tőle független erőközpontokat. Az Együttműködés Rendszererének államvallása a nacionalizmus, aki nem vallja az uralkodó ideológiát, az nemzetellenes, államellenes, rendszerellenes. Stabilitását arra alapozza, hogy szerkezetileg megengedi ugyan az ellenzék parlamenti többségét, de az nem tehet mást, mint amit az alapítók előre meghatároztak. Az alapító csoport, illetve annak mindenkori vezetője, parlamenti ellenzékben is az ország korlátlan ura marad. Demokráciának tűnő egyeduralom.
56. Az Együttműködés Rendszere egy ember abszolút hatalma egy uralkodó csoport, egy olyan bürokrácia élén, ami a társadalom technikai, gazdasági, közigazgatási és ideológiai irányítását ellátja. Az Együttműködés Rendszere tehát a bürokratikus abszolutizmus rendszere, mely fenntartja ideológiai monopóliumát, s azt valamennyi állampolgárra rákényszeríti. E bürokratikus despotizmus a meggyőzés olyan technikai eszközeivel rendelkezik, amivel a régi totalitárius rendszerek vezetői nem számolhattak.
57. (Említsük meg a körforgás teóriáját. E szerint a demokrácia anarchiába torkollik, melyből egy forradalmi párt ideologikus uralma születik. Hatalomra jutásával azonban eróziója is elkezdődik, ideológiája fokozatosan veszít erejéből, a forradalom bürokratikus autokráciává fajul. Egy napon racionális elgondolástól vezetve a hatalom úgy dönt, hogy hozzájárul a demokráciához való visszatéréshez, a folyamat kezdődik elölről. Bár a politikában létezik egyfajta ingamozgás, a körforgás teóriája a társadalmat mechanikusan működő szerkezetnek tekinti, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a társadalmat szabad emberek alkotják és határozzák meg.)
58. A többi totalitárius rendszerhez hasonlóan, az Együttműködés Rendszere is utópisztikus jövőképpel bíró ideológiával rendelkezik. "Egy közösség csak úgy épülhet újjá, úgy emelkedhet fel, ha érvényre jut benne a társadalommá szerveződés alapvető értelme és célja: az együttműködés. (...) Munka, otthon, család, egészség és rend tehát a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szilárd pillérei." (Orbán Viktor: NEP, 8. és 12. oldal.) A hazai bolsevik, fasiszta és nemzetiszocialista erők együttműködésének, a totalitárius típusok összefogásának rendszerével állunk szemben. Önmeghatározása szerint a forradalom a nép forradalma volt, a Fidesz a nemzet szószólója, annak akaratát, mintegy fizikai szükségszerűséggel megjelenítő élcsapat. (Ez megegyezik a szovjet önmeghatározással.) Mitologikus jellegű a hatalom tényleges gyakorlóit azokkal felcserélni, akiknek nevében kormányoznak. A történelemben eddig két esetben volt példa félig spirituális, félig politikai rendszer gyors, az emberiség jelentős részét meghódító megjelenésére: az iszlám és a kommunizmus. Mindkettő megtört Nyugat-Európa ellenállásán.
59. A jövő tekintetében az Orbán-rezsim azzal számol, hogy az eleve elrendelt szükségszerűséggel bekövetkező siker láttán a Nyugat átveszi rendszere lényeges elemeit, ami által az Európai Unió, mint az Együttműködés Rendszere sikeresen betagozódhat a Kínai Népköztársaság uralta új globális világrendbe. Orbán Viktor e forgatókönyv szerint az új Nagy Károly szerepét töltheti be. A mi meglátásunk szerint Orbán és rendszere nem a jövő ígérete, hanem a múlt, egy letűnt kor utolsó restaurációs kísérlete. Az Együttműködés Rendszere értelmezhető úgy is, mint egyfajta átmenet, melynek eredményeként Kelet-Európában is megszülethet a nyugati típusú demokrácia. Ha nem bizonyul átmenetnek (átmenetinek), hanem végállomásnak, akkor beköszönt Ázsia uralma.
60. Az átmenet idejét éli a világ, a most következő időszakban dől el, hogy fennmarad a kultúra, vagy a barbárság kora köszönt e ránk. A folyamat most zajlik.
Függelék
61. Az alábbiakban az Együttműködés Rendszerének keresztényellenességét, pontosabban a katolikus tanítással való szembenállását vizsgáljuk meg. A miniszterelnök úton-útfélen szereti Pecksniff módjára hangoztatni kereszténységét. A Szentírás szerint viszont nem elég mondani, hogy Uram-Uram, hanem meg is kell tenni az Ő akaratát. Ellenkező esetben nincs bennünk igazság, hanem a hazugság gyermekei vagyunk. Az Együttműködés Rendszere Orbán Viktor műve, tehát az ő vallását kell megvizsgálnunk.
62. A kálvinizmus szerint Isten korlátlan uralkodó, aki teljesen szuverén módon dönt örök sorsunkról, függetlenül cselekedeteinktől. A kálvinizmus istenképe egy tipikus keleti despota, egy igazságtalan zsarnok képe, márpedig az emberek istenfogalmukkal összhangban építik fel az államaikat. A kálvinizmus gyakran int arra, hogy ne legyünk barátságosak az idegenekkel, és többször találkozhatunk a szegények iránti kérlelhetetlenséggel és általános gyanakvással. "Könnyű belátni, hogy a nélkülöző ember nem tud igazságos lenni, mert a megélhetéséért küzd, s ha kell, másokat eltiporva keresi saját maga biztonságát." (Orbán Viktor: NEP, 84. oldal.) Ezzel szemben a katolikus tanítás szerint "az ember a természetjog alapján követelheti, hogy meglegyen a megbecsülése; hogy jó véleménnyel legyenek felőle." (Tanítóhivatal megnyilatkozása /DS/, 3959.) Továbbá "mindenkinek joga van anyagi javakkal biztosítania életfeltételeit, és ez a jog általánosabb érvényű minden más, a gazdasági életben releváns jognál, úgyannyira, hogy e jog hatálya erősebb még a magántulajdon jogánál is." (DS, 3942.)
63. A kálvinista üdvössége tekintetében meglévő tehetetlenségét a kényszeres neurózis tüneteivel kompenzálja: munkavégzés kényszer, teljesítményfokozás, mely nem a kívánt cél elérését célozza, hanem kényszeres cselekvésként jelzi: bekövetkezik az, amit tőle függetlenül már eldöntöttek, világi sikere jelzi üdvözülését. Mindez együtt jár mások megvetésével, hogy mindenki annyit is ér, amennyi pénze van, valamint a rasszizmussal is, ugyanakkor a szeretet és könyörületesség helyébe a képmutatás lép. (Mindezek részletes kifejtését lásd itt a 40-42. pontok.)
64. "A biztonság megelőzi az igazságosságot." (Orbán Viktor: NEP, 84. oldal.) Ezzel szemben a vezetők és a polgárok közötti kapcsolatnak elsősorban igazságosnak kell lennie, a középpontban az igazságosságnak kell állnia, hiszen a főparancs a szeretet parancsa, a szeretet pedig nem más, mint megadni mindenkinek azt, ami jár neki. (A Katolikus Egyház Katekizmusa /KEK/, 2213.) Az igazságosság mások jogainak tiszteletben tartása, így a közjó előmozdítója. (KEK, 1807.) "Amikor a szegényeknek nélkülözhetetlen dolgokat adunk, egyáltalán nem személyes bőkezűségünk valósul meg, hanem visszaadjuk nekik azt, ami az övék. Sokkal inkább az igazságosság kötelességét teljesítjük, semmint hogy a szeretet cselekedetét hajtanánk végre." (Nagy Szent Gergely - KEK, 2446.) "Az olyan állam, melyet nem az igazságosság határoz meg, csak egy nagy rablóbanda lenne (...) [a politika] eredete és célja éppen az igazságosság. (...) Ezért az állam gyakorlatilag és elkerülhetetlenül mindig ezen kérdés előtt áll: hogyan kell itt és most megvalósítani az igazságosságot?" (XVI. Benedek pápa: Deus caritas est enciklika, 32-33. oldal.) "Ha tehát kiiktatják az igazságosságot, mi egyebek az országok, mint nagy rablóbandák?" (Szent Ágoston: De civitate Dei, IV. 4: CCL 47: 102.)
65. "Meggyőződésünk, hogy nem létezhet megélhetési bűnözés, anyagi helyzete miatt senki nem helyezheti magát a törvényen kívül." (Orbán Viktor: NEP, 45. oldal.) Ezzel szemben a 2. Vatikáni Zsinat ezt tanítja: "Aki pedig végső szükséget szenved, annak joga van mások vagyonából megszereznie magának a szükségeseket." (GES, 69.) Joga van hozzá, tehát ezzel nem helyezi magát törvényen kívül. Aquinói Szent Tamás ezt nem lopásnak, hanem igazságos cselekedetnek nevezte. Éppen ellenkezőleg: "Nem osztani meg a szegényekkel a saját javainkat annyi, mint őket meglopni és megfosztani az életüktől. Nem a mi javainkat birtokoljuk, hanem az övékét." (Aranyszájú Szent János - KEK, 2446.) A magántulajdon az embernek "nemcsak a sajátja, hanem egyúttal közös is; közös abban az értelemben, hogy ne csak neki magának, hanem másoknak is hasznára lehessen." (KEK, 2404.) "A magántulajdon célja az, hogy biztosítsa az egyes személyek szabadságát és méltóságát, azáltal, hogy segíti mindazok alapvető szükségleteinek kielégítését, akikért felelősek vagyunk, és másokét, akik szükséghelyzetben vannak." (KEK Kompendiuma, 505.)
66. "Minden egyes megszülető gyermek befektetés, amely sokszorosan meg fog térülni az országnak, amikor képzett és egészséges felnőtté válva aktívan részt vesz a javak előállításában." (Orbán Viktor: NEP, 62. oldal.) Ezzel szemben "az emberi személyiség méltósága megköveteli, hogy az ember cselekvésében saját meggondolásával és szabadságával éljen." (DS, 3972.) A közmunkarendszer orbáni világával szemben "a természetjog alapján nemcsak az illeti meg az embert, hogy munkalehetősége legyen, hanem hogy munkáját szabadon vállalja." (DS, 3963.)
67. Az Együttműködés Rendszerének szociálpolitikája előszeretettel hangoztatja, hogy a jogokhoz kötelességek járulnak (általában eltörölte az alapvető emberi jogokat, azokat feltételhez kötötte). A katolicizmus jogok és kötelezettségek rendszerén egészen mást ért, mint ahogyan azt az Orbán-rendszerben értelmezik. Az ember jogainak ellenértékeként kötelezettségei vannak, ami méltóságának jele, például az élethez való jog ellenértéke az élet védelmének kötelezettsége. Ember mivoltából kijár mindenkinek az emberhez méltó élet, méghozzá feltétel nélkül. A kötelezettség ugyanis azt jelenti, hogy "a többiekben pedig legyen meg a kötelesség, hogy ezeket a jogokat elismerjék és tiszteletben tartsák." (DS, 3977.) Mások jogainak tiszteletben tartása a közjó előmozdítója. (KEK, 1807.)
68. Ennek szellemében az állam feladata biztosítani a nevelés szabadságát az emberek saját meggyőződéseinek megfelelően, a lakáshoz való jogot, a családi pótlékhoz való jogot, az orvosi ellátáshoz és nyugdíjhoz való jogot, a szabadságot a polgároknak civil szervezetek létrehozására az állam túlhatalmának megakadályozására, ellensúlyozására. (KEK, 2211.) "Az igazságosság az állandó és szilárd akarat arra, hogy megadja másoknak azt, amivel tartozik nekik." (KEK Kompendiuma, 381.)
69. A gazdasági élet nacionalista meghatározása valósult meg az Együttműködés Rendszerében. Ezzel szemben a Katolikus Egyház elutasítja, hogy az állam nemzeti presztízs szempontjai a gazdasági életben központi szerepet kapjanak. (DS, 3941.) A valódi egyetemes gazdasági rend úgy alakulhat ki, ha többek között véget vetnek a nemzeti nagyravágyásnak. (2. Vatikáni Zsinat, GES 85.)
70. "Egy jó kormány azonban gazdasági megfontolások alapján is ösztönzi polgárait a fizikai aktivitásra, mert tudja: ha egy közösség tagjai nem sportolnak, akkor munkateljesítményük gyengébb lesz." (Orbán Viktor: NEP, 77. oldal.) Azon túlmenően, hogy ez nyilvánvalóan butaság, "korunkban, -amelyben egy bizonyos nacionalizmus kezdett elharapódzni, amely egyrészt túlzó és ármánykodó, másrészt az igazi békével és szerencsés előmenetellel szemben ellenséges-, minden mértéken túl szoktak menni a serdülő fiúk [és lányok] testi nevelésének." (DS, 3695.)
71. Nem kívánjuk a végtelenségig elemezni az Együttműködés Rendszerének keresztényellenes vonásait. Célunk nem az volt, hogy Orbán Viktor nézeteit cáfoljuk. Lehet, hogy neki és a kálvinizmusnak van igaza, és a katolicizmus téved. Az azonban minden vitán felül áll, hogy a kálvinizmus és a katolicizmus egyes dolgokat másként lát és értelmez, márpedig az orbáni világ a kálvinizmusra épült.
72. A Nemzeti Együttműködés Rendszere alapvető sarkalatos kérdésekben ellentétes a Katolikus Egyház tanításával. Ebből következően meglátásom szerint katolikus ember nem támogathatja e rendszert, amennyiben nem kívánja hitét megtagadni, feltéve, hogy ismeri azt. De ezt még csak feltételezni sem kívánom.
Jegyzet
A Nemzeti Ügyek Politikája 2010 című dokumentum nagyrészt megegyezik a Nemzeti Együttműködés Programjával. Ez azt jelzi, igenis a Fidesz előre megmondta, legalábbis burkoltan, mit akar. Kiadtak egy írást, melyről tudni lehetett, hogy a szavazók 99%-a nem fogja elolvasni, de utóbb lehet majd hivatkozni rá. Ami zavarba ejtő az az, hogy az elsőt több ember, míg az utóbbit egyetlen jegyezte. Stílusbeli vizsgálataim alapján valószínűsítem, hogy egy ember munkájáról van szó, aki a mások által előkészített részanyagokat egységbe dolgozta.
Felhasznált irodalom
Raymod Aron: Demokrácia és totalitarizmus. L'Harmattan Kiadó - Szegedi Tudományegyetem Filozófiai Tanszék, 2005.
Nemzeti Együttműködés Programja. Országgyűlés Hivatala. Irományszám: H/47. 2010. május 22.
Nemzeti Ügyek Politikája 2010. Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Központi Hivatal, KDNP.
Az Egyházi Tanítóhivatal Megnyilatkozásai. Örökmécs Alapítvány, 1997.
A Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat, 1994.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma. Szent István Társulat, 2006.
XVI. Benedek pápa: Deus Caritas Est enciklika (Az Isten szeretet). Szent István Társulat, 2006.
Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől, (1941 és 1966). Akadémia Kiadó, 1993.
Bibó István: Válogatott tanulmányok. Társadalomtörténet - Szociológia - Társadalomlélektan. Corvina, 2004.
G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal? Kairosz Kiadó, 2004.
Link
Orbán Viktor a politikus
Orbán Viktor a hívő
Fidesz
TGM az Orbán rendszerről
Az Orbán-rezsim politikai teológiája
2011. július 28.