1. A skolasztika a középkori Európa közös gondolkodás-, és életformája. A szabad teológiai problémafelvetés, és a megalapozott válaszadás kora. Egyik jellegzetessége a disputatio. Kiterjed minden tudományágra, lényege az arisztotelészi tudományos módszer alkalmazása. Már Origenész (+253) kijelentette: "A keresztény tan szellemében egyenesen jobb, ha valaki értelemmel és bölcsességgel fogadja el a tantételeket, mintha csupán egyszerű hittel ragaszkodik hozzájuk. (...) A helyes tanok elfogadására és a többi elvetésére ugyanis nem egyszerűen a hit teszi képessé az embert, hanem csak a tudáson alapuló hit." Szent Ágoston (+430) szerint a hitnél való lehorgonyzás azokra az emberekre jellemző, akik túl restek vagy túl ostobák a tudományokhoz.
2. A skolasztika irányába Boethius (+524) fordítja a gondolkodást. Filozófiája ugyan még a platonizmus, de alkalmazza az arisztotelészi logikát. Érvelésének alapja nem csupán a kinyilatkoztatás, hanem a filozófiai módszerekkel való bizonyítás. A logika és a metafizika szabályait alkalmazza. Átveszi a matematikából az axiomatikát és alkalmazza a metafizikai teológia területén.
3. A skolasztika tulajdonképpeni atyja Canterburyi Szent Anzelm (1033-1109). Tanítása a következő: az első mozzanat a hit, mely Istentől kapott kegyelem. Ugyanakkor eszünkel tesszük érthetővé hitünket. A teológia feladata a hit megértése. Az auctoritás nem a Szentírás és az egyházatyák, hanem a Tanítóhivatal. Ennek oka az, hogy könnyen félreértelmezhetjük az Írást, és az egyházatyák is tévedhetnek, egyedül csak a pápa tévedhetetlen. Anzelm nem pusztán logikát használ, hanem metafizikai eszközöket is. Az ész ezen az úton olyan felismerésekre tesz szert, amelyek igazsága a hit által alkotott alap nélkül is belátható, s ezért azoknak is el kell fogadniuk őket akik nem hisznek, például Isten létezését. Ami ésszel be nem látható, de a Kinyilatkoztatás tanítja, azt puszta hittel kell elfogadni, például a Szentháromság tanát. Az ilyen esetekben a ráció nem bírálhatja felül a hitet.
4. Ez a kora skolasztika ideje, melynek egyik jelentős alakja Rupert von Deutz (1075-1129) bencés szerzetes.
5. Ebben az időben cisztercita szerzetesek zsidók segítségével az Ószövetség fordításának javításán dolgoztak. Szentviktori András (+1175) pedig zsidó egzegéták írásait is felhasználja, és a Vulgáta szövegét egybeveti a héber szöveggel.
6. A skolasztikus bibliaértelmezés az Írás több értelmével számoló elméleten alapul. A középkorban az Írás négy értelme a következőkben volt meghatározva:
- a betű azt tanítja ami a múltban törtent
- az allegória, hogy mit higgyünk
- a tropológia (morális) értelem, hogy mit tegyünk
- az anagógia, hogy hová törekedjünk
Aquinói Szent Tamás a littera elsőbbségét hangsúlyozta, csak abból olvasható ki megalapozott teológiai érv, az allegorikus magyarázatból sosem.
7. Roland magister (professzor) (+1181) az abelardi "fides-sacramentum-caritas" hármasával dolgozik, de üdvtörténetet is csatol hozzá. Roland a hitnek arról a részéről értekezik, mely a megváltáshoz tartozik, az emberéhez, "akinek a megváltása a szentségekben áll fenn." A szentségek a megváltás eszközei és egyben a hit tárgyai. Rolando Bandinelli 1159-ben III. Sándor néven lett pápa. 1178-ban összehívta a 3. Laterani, vagyis a 11. Egyetemes Zsinatot, melyen elítélték a valdi eretnekséget, és törvénybe iktatták, hogy a pápa megválasztásához a jelenlévő bíborosok szavazatainak 2/3-a szükséges. A szenttéavatást ő tette a pápák előjogává. Elrendelte az ingyenes oktatást, mondván a tudomány Isten ajándéka, tehát simóniát követ el az, aki áruba bocsátja.
8. A skolasztikával együtt természetesen megjelennek az addigi népi eretnekségek mellett a tudományos eretnekségek. Megfogalmazódik az eretnekség pontos jogi körülírása: a skizmától eltérően az eretnekség nem az egyházi egységet osztja meg, hanem az igazságot. Az eretnekség nem egyszerűen a hit dolgaiban jelentkező tévedés, hanem a tévedéshez való ragaszkodás és a tévedés védelmezése, miután felhívták az illető figyelmét arra, hogy rossz úton jár. Az eretnekség tehát elsősorban nem az értelem aktusa, hanem az akaraté.
9. A skolasztika hatására létrejönnek az egyetemek. A teológia iskolai tárgyból egyetemi tudománnyá alakul. (A skolasztika módszertanát alkalmazza ma is minden tudomány, úgy az elméletben, mint a kutatásban.) Ez már az érett skolasztika kora. Teológiai, jogi és orvosi fakultásra csak az jelentkezhetett, aki előzőleg elvégezte a filozófia szakot.
10. Ekkor élik virágkorukat a szentenciagyűjtemények, elsősorban Petrus Lombardusé. A szentenciagyűjteményekben szentírási szakaszok mélyebb értelmét, tanbeli tartalmát fejtették ki tételesen, illetve az egyházatyák és kortársak idevágó írásait gyűjtötték egybe. Ezek használata odáig fajult, hogy sokan a Szentírást kézbe se vették, csak Petrus Lombardus szentenciagyűjteményét tanulmányozták. Az ezzel kapcsolatos egyetemi vitában a szerzetesrendek egyértelműen a Biblia tanulmányozása mellett tették le a voksukat. Párizsban Aquinói Szent Tamás és Szent Bonavantura, míg Oxfordban Roger Bacon.
11. A teológia mint szisztematikus tudomány és a Szentírásmagyarázat közötti egyensúlyt Aquinói Szent Tamás teremti meg. Az Írás auctorának Istent tekinti, aki elrendelte, hogy a szavak által jelölt dolgok maguk is más dolgok jeleivé váljanak. Vagyis nem a szavaknak, illetve a mondatoknak van más-más jelentésük, hanem a szavak által jelölt dolgokat olvassuk jelekként. Az Írás lelki értelme tehát nem csupán az értelmezés produktuma, hanem benne rejlik magukban a szavakban, még ha Isten szándéka elsődlegesen a szó szerinti értelemre irányul is.
12. Tamás mindezzel három dolgot ért el. Az Írás és a teológia ugyan továbbra is szerves kapcsolatban maradt egymással, ám ettől kezdve szükségessé vált az írásmagyarázat szisztematikus igazolása. Másrészt a szószerinti értelmet vizsgáló egzegézis jelentése nagymértékben leszűkült. Harmadsorban a spirituális egzegézis mentesült az önkényes megoldásoktól, és bizonyos szempontból ontologizálódott. A szavak által jelölt dolgoknak az Írásban további jelentéseik vannak, melyeket Isten, nem pedig az egzegéta állapít meg.
13. Mielőtt az arisztotelészi filozófiát bevonták volna a keresztény gondolkodásba a teológia pusztán Szentírásmagyarázat volt. A hit megértését megvilágosodás útján képzelték el és ismeretlen volt a racionális elemzés útja. A mai értelemben vett hittudomány kialakulásában fontos szerepet játszott Párizs első domonkos magistere Roland de Cremona (Rolandus Cremonensis) (+1259) korábbi bolognai filozófia professzor.
14. Aquinói Szent Tamás az arisztotelészi tudományfogalmat veszi alapul és tudományos módszerrel kimutatja a teológia tudomány voltát, ezzel megalkotva a teológia tudományelméleti leírását.
15. Ekkor zajlott le a döntő jelentőségű egyetemi vita az arisztotelészi filozófia kapcsán. E csatát Aquinói Szent Tamás nyerte meg az arisztotelészi tudományos gondolkodás számára, és ezzel nagy távlatokat nyitott a nyugati civilizáció és az egész emberiség számára. Az arisztotelészi természettudományos világmagyarázat jóval felülmúlta az addig ismerteket. Ebből kifolyólag egyesek számára úgy tünt, hogy ami filozófiai síkon igaz, az teológiai szempontból lehet téves, és amit a hit tanít, az egyes esetekben tudományos szempontból nem igaz, vagyis két igazság van: egy természettudományos és egy hitbeli, és mindkettő egyszerre érvényben van. Aquinói Szent Tamás volt az aki bebizonyította, hogy nincs két igazság, hanem csak egy igazság van, ezért a tudomány és a hit megállapításai mindig egybeesnek. Ha ellentmondást látunk, akkor vagy a természettudomány művelője téved, vagy a teológus értelmez rosszul valamit.
16. Nyilvánvalóvá vált, hogy az arisztotelészi fizika és főként az arisztotelészi metafizika nagy segítséget nyújt a teológiai igazságok értelmezésében, még a szentségek anyagáról és formájáról szóló tan esetében is.
17. Arisztotelész filozófiájával együtt arab és zsidó filozófusok hatása is érvényesült a nyugati keresztény teológiában. Arab: Avicenna (Ibn Sinna) (+1037), és Averroes (Ibn Rosd) (+1198). Zsidó: a córdobai Moses Maimonides (1138-1204). Ugyanakkor a kortárs itáliai zsidó filozófusokra (Veronai Hillel, Jehuda ben Daniel Romano) nagy hatást gyakorolt Aquinói Szent Tamás tanítása.
18. A skolasztikus disputatio módszere négy pontban foglalható össze:
- Kérdésfeltevés: valódi kérdésről és nem bizonyításra váró tételről van szó. Alapvető fontosságú a kérdés pontos megfogalmazása, mivel aki itt hibázik, annak hibás lesz az egész gondolatmenete. A válasz nincs benne a kérdésben!
- Érvek: a) érvek a lehetséges válaszhoz (Szentírás, egyházatyák, értelmi megfontolás), és b) érvek az ellentétes válaszhoz. Mivel a kérdés nincs előre eldöntve nem a tétel ellenfelei jutnak szóhoz, hanem racionálisan megvitatandó érvek, melyeknek mind ellentmondásmentesen lehetségesnek kell lenniük.
- Válasz: állításként előterjesztett conclusio, a kérdés megoldásának kulcsa, melyben az előadó kifejti álláspontját és indokait.
- Az érvelés teljes kifejtése a korábban elhangzott érvek segítségével a conclusio szellemében. Ez fontos mozzanattal egészíti ki az előző pontot, mivel részletesen számot vet az érvekkel, melyeket egyáltalán nem tekintenek az ellenfél figyelemre sem méltó indokainak, hanem beható vizsgálódás tárgyává teszik őket.
Tulajdonképpen arról van szó (és ez a skolasztika lényege), hogy az előadó nem a saját igazát akarja bizonyítani, hanem mindentől függetlenül valóban az igazságot keresi.
19. Expositio reverentialis: a középkorban használt, szigorú szabályoknak engedelmeskedő szövegértelmezési módszer. A vizsgált szöveget, annak megváltoztatása nélkül megfosztja elsődleges értelmétől, és ezáltal láthatóvá teszi a szöveg szerzőjének betűn túli mondanivalóját. (Hasonló a hermeneutikához.)
20. Aquinói Szent Tamás rámutatott arra, hogy a filozófia és a teológia bizonyításai során nem szorul a természettudományokra, mivel a filozófia dedukció által nyert tételei teljes bizonysággal igazolhatók az ellentmondás elvére való visszavezetés által, míg a teológia dedukció által nyert tételei a kinyilatkoztató Isten tekintélye miatt biztosak. A természettudományoknak viszont nincs egyetlen olyan indukció által nyert tétele sem, melynek tagadása ellentmondás lenne. Ezért a természettudományos tételek az idők folyamán változhatnak, és amint tudjuk igen gyakran változnak is. Ezzel szemben a kellőképpen igazolt filozófiai és teológiai tételek örök érvényűek.
21. Tamás ezért nem is használja soha a természettudományos tételeket bizonyításra, legfeljebb hasonlatként a jobb megértés érdekében, például leszögezve azt, hogy "az égitestekkel kapcsolatos jelenségek esetleg más feltevéssel is magyarázhatók". Bizonyításait metafizikai úton vezeti le.
22. Tamás a Szentírásnak forrásjellegét tanította a teológiában. Tisztában volt azzal, hogy a Kinyilatkoztatás másik forrása a Szenthagyomány, amit az apostolok hirdettek, de le nem írtak. A Kinyilatkoztatás az utolsó apostol, Szent János halálával véglegesen lezárult. Az egyházatyák sok esetben közvetítik ugyan a Szenthagyományt, de ők maguk már nem tartoznak hozzá. Tamás mégis sokat idézi őket (a keletieket is). Két okból: mert vannak olyan kijelentéseik, melyek félreérthetők, és ezeket a kezdők számára is érthető módon megmagyarázza, és másrészt a kifejtendő tételt odavágó szövegeik jobban megvilágítják. Lényeges azonban, hogy soha nem bizonyít velük, hiszen amint írja "az emberi értelmen alapuló tekintélyi érvelés a leggyengébb".
23. A skolasztikát a gondolati rend és fegyelem jellemezte, a késő skolasztika viszont kiüresedett és öncélúvá vált. Tamás már a skolasztika fénykorában felhívta a figyelmet arra, hogy a kezdőket megzavarja a különféle szerzők műveiben található "haszontalan kérdések, szakaszok és érvek sokasága". A hanyatlás megállítása érdekében jött létre a tomizmus, a skolasztikát Tamás módszerével gyakorlók rendszere a 15. század közepén.
24. A tridenti zsinat (1546-1563) kiállt a helyesen gyakorolt skolasztika mellett. Határozataival kutatási programot adott a teológiának, lehetőséget biztosítva a nyitvahagyott kérdésekben önálló elméletek kidolgozására. Ezzel a virágzó középkor gyakorlatát állította vissza. Alapművé teszi a teológiai oktatásban Tamás két summáját. A teológia alapkövévé vált Tamás Summa Theologiae-ja.
25. Kibontakozik az újskolasztika. 1879-ben a pápa enciklikájában a skolasztikát tette meg az Egyház hivatalos teológiai módszerének. A 2. Vatikáni Zsinat (1962-1965) rendelkezése szerint a papképzésben a teológiai oktatást Aquinói Szent Tamás, a nagy skolasztikus teológus szellemében kell folytatni.
Felhasznált irodalom
Ulrich G. Leinsle: A skolasztikus teológia története. 1995. Osiris Kiadó, 2007.
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae. Telosz Kiadó, 1994.
Chesterton: Aquinói Szent Tamás. Szent István Társulat, 1986.
Megjegyzés
Befejezve: 2008. december 17-én.
Link
Aquinói Szent Tamás - Teljes Profil
2010. május 8.