1. Az alábbiakban röviden ismertetem a katolicizmus társadalmi tanításának lényegesebb elemeit.
2. Az Egyház nem dolgozott ki valamely gazdasági modellt, társadalmi tanítása nem egy harmadik út a liberális kapitalizmus és a kollektivizmus között. A katolicizmusnak nincs sajátos politikai, gazdasági vagy társadalmi jellege, nincs kötve semmilyen kultúrához. Azonban kötelességének tartja mindezen területeken is az állásfoglalást, mivel mint minden emberi cselekvés, úgy ezek is kapcsolatban állnak az alapvető erkölcsi értékekkel.
3. Aquinói Szent Tamás (1225-1274) volt az, aki máig érvényesen kidolgozta a jog, az igazságosság, az emberi személy, a közösség és a közjó fogalmát.
4. A középkorban két kérdés volt előtérben: a kamat és az igazságos ár. Az igazságtalan kamatot uzsorának hívták. Az Egyház tiltotta a kamatszedést, mivel a kölcsön kisegíti a bajbajutott embert, így az ebből származó kamat a szükséghelyzet kihasználásának, vagyis uzsorának számított. A fogyasztói hitel már a római jog szerint is ingyenes volt, ezért a pogány rómaiak is kamat nélkül adták. A kereskedelmi hitel esetén Tamás megengedhetőnek tartotta a mérsékelt kamatot, mint a kölcsönnel járó esetleges károsodás vagy haszonveszteség jóvátételét. Az igazságos ár meghatározásánál nem a keresletből, hanem a kínálatból indultak ki. Azt tartották igazságosnak, ha a termelő az árban megkapja munkájának és költségeinek ellenértékét. Ez volt a költségtörvény és munkaérték-elmélet első megfogalmazása. Szienai Szent Bernardin (1380-1444), és más teológusok az olasz kereskedők lelkére ügyelve hangsúlyozták: az üzleti élettel járó kockázat jogosultá teszi ugyan a nyereséget, de ügyelni kell az üdvösségre is, vagyis: "Annyi számodra a megengedett nyereség, amennyi a lehetséges veszteség." Ezek a teológusok dolgozták ki a termelőtőke fogalmát, és világították meg jelentőségét.
5. Az Egyház két alapelve a munka, és a tőke viszonyában:
- Az emberi munka elsőbbsége a tőkejavakkal szemben.
- A munka és a tőke között nem áll fenn alapvető ellentét. Ez azt jelenti, hogy elfogadható a piacgazdaság és a haszon jogosultsága.
6. Az igazságos munkabér központi helyet foglal el az Egyház társadalmi tanításában. A közjó szempontjából fontos, hogy a munkavállalók a mindennapi élethez szükségesen kívül valamit félre is rakhassanak, és kis vagyonra tehessenek szert. Azonban az is fontos, hogy legyenek munkahelyek. Ez szorosan kapcsolódik a munkabérhez, mert a túlhajtott bér csökkenti a munkahelyek számát. A munkabér nem lehet csupán a munkaadó, és a munkavállaló közötti megegyezés kérdése, mivel a munkaadó mindig előnyösebb helyzetben van.
7. A kereszténység a magántulajdonhoz való jogot soha nem ismerte el abszolút és érinthetetlen jognak, mivel a magántulajdon nem végcél, hanem eszköz. Minden magántulajdonnak közösségi funkciója van a közjóra való tekintettel. Más szóval a magántulajdon joga alapvető jog, de nem korlátlan jog: korláta a közérdek, mivel a Föld javai a mindanyiunkké, azt nem sajátíthatják ki egyesek. Aquinói Szent Tamás ezt a következőképpen dolgozta ki: végső szükség esetén a rászoruló minden vétség nélkül magának tulajdoníthatja azt, ami a létéhez elengedhetetlenül szükséges. Ilyenkor nincs szó lopásról, hanem igazságos cselekedetről. A társadalmi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a javak újraelosztásakor a törvényhozásnak minden esetben a szegényeket kell előnyben részesítenie.
8. A szubszidiaritás elve a keresztény bölcselet szülötte, az Egyház társadalmi tanításának legjellegzetesebb vonása: amit az egyén sajátmaga képes megvalósítani azt a hatásköréből kivenni és a közösségre bízni tilos. Ugyanígy, amit egy kisebb közösség képes végrehajtani azt egy nagyobb közösségre bízni jogtalanság, a társadalom bomlasztása, mivel a társadalom egészének segíteni -szubszidiálni- köteles egyes részeit, de soha nem bomlasztani vagy bekebelezni. A szubszidiaritás elve védi az egyéneket a felsőbb társadalmi tekintélyek visszaélésétől. Ezen elvvel ellentétes a központosítás, az atyáskodó állam. A szubszidiaritás az EU alapelvévé vált. Manapság a demokratizálódás követelményére és az egyenlőségre hivatkozva felszámolják a szabadságot és az önálló kezdeményezés szellemét, így a szubszidiaritást is tagadják és korlátozzák.
9. Az Egyház határozottan kiáll a család elsőbbsége mellett a társadalommal és állammal szemben. A családot nem szabad kimozdítani központi helyzetéből, az államnak kötelessége a hozzá való viszonyában a szubszidiaritás elvéhez tartania magát.
10. Az állam szerepe nem lehet csupán felügyeleti. Nem elégedhet meg azzal, hogy garantálja az egyének és közösségek önkormányzatát. Biztosítania kell a közjót a szociális igazságosságnak megfelelően. A közjó azon anyagi és szellemi javak összessége, melyek szükségesek az egyén szabadon gyakorolt boldogulásához, de amit önmagában nem tudna elérni.
11. A család és a házasság nem teljesen magánügy, mivel olyan egyedi társadalmi dimenzióval bíró viszony, mely kihat az összes többi egyénre. Miután az emberi közösségben a családnak kell állnia a központi és legfőbb helyen, ezért az élettársi kapcsolatot, mely rombolja a család helyzetét, nem szabad törvényesíteni. Az állam nem gyengítheti a monogám és felbonthatatlan házasságot, így azt egyetlen hiteles családformaként kell elismernie.
12. A kapitalizmus a kálvinizmus szülötte, mely szerint a gazdasági siker az üdvözülésre kiválasztottság jele. Eltörölte e téren az etikai gátakat, így a tisztességtelen nyereség fogalmát is. (A későbbiekben a liberális Bentham megírta "Az uzsora védelme"-t.) A puritanizmus ugyanakkor a fogyasztás ellen hatott, ezzel segítve a tőkeképződést. Az Egyházban vannak akik a liberális kapitalizmus keresztény legitimációja mellett foglalnak állást, és vannak akik a kapitalizmust eretnekségnek tartják és radikálisan elutasítják. A hivatalos álláspont szerint a kapitalista rendszer önmagában nem rossz, de megromlott. A romlás oka a liberalizmus ideológiája, mely mindent alárendel a profitnak.
13. A kapitalizmus nem egy és oszthatatlan. Nagy különbség van az angolszász államok liberális kapitalizmusa, valamint a skandináv, német és Benelux államokban lévő szociális piacgazdaság között. A szociális piacgazdaság az Egyház által támogatott kapitalista gazdasági rendszer, mely a szabadság és kötöttség szintézisét mutatja. A piac szabadsága a gazdálkodó ember személyi jogaira épül, míg a kötöttség társas természetének a következménye. Kialakításában neoliberális (a liberális kapitalizmus enyhébb változata), szociáldemokrata és katolikus közgazdászok vettek részt.
14. Ma az anyagilag tönkrement ember csődtömegnek számít, az egyén értékét sikerrel és pénzzel mérik. Nem ez az emberi érték mértéke, amint az "élhetetlen" tudósok és művészek nagy száma is mutatja. Minden ember egyformán fontos, függetlenül gazdasági és társadalmi hasznosságától. Puszta léte jogot ad neki az élethez, és erkölcsi kötelességeket ró a társadalomra, hogy ha nem tudja magát fenntartani, a segítségére siessen.
15. A beteggondozást nem lehet piaci alapon végezni. E téren a társadalmi felelősség és a szolidaritás a legfőbb elv. A szegénység pedig közügy. Azt nem lehet csupán a szeretetszolgálatok által megoldani. Állami beavatkozás szükséges.
16. A katolicizmus szerint a "férfi" és "női" mivolt két különböző individuális adottság, egyenlő méltósággal és sajátos különbözőséggel, mivel a sajátos női mivolt különbözik a férfi mivolttól. A két lét antropológiai különbözése az alapja a női és férfi identitás eltérő mivoltának, ami a társadalomban betöltött szerepeik különbözőségének is szükségszerű oka. A nő és a férfi kölcsönösen kiegészítik egymást fizikailag, lelkileg és ontológiailag egyaránt. Ezért szerepük nem felcserélhető, különben az emberség mint olyan nem tud megvalósulni. Ez a kettős egység az oka a nő sajátos küldetésének, amint a férfi sajátos küldetésének is. A férfi sajátos küldetését csak a nő segítségével teljesítheti, de a nő a férfi feladatát nem képes ellátni. A nő sajátos küldetését csak a férfi segítségével teljesítheti, de a férfi a nő feladatát nem képes ellátni. Az a mai felfogás, mely szerint a nő és a férfi teljesen felcserélhető identitás, nem más, mint egy énközpontú én-állítás, míg a katolikus felfogás a szeretet és a kölcsönös szolidaritás logikáján alapul.
17. A természet helyes felfogása ellenzi annak rombolását, de nem is abszolutizálja, mint a ma uralkodó világideológia teszi az emberi személy méltósága fölé helyezve azt. Az ökológiai mozgalom a Földet illetve az egész univerzumot isteníti. Az ökocentrikus és biocentrikus szemlélet egyszerű bálványimádást takar. Ez a nézőpont megszünteti a különbséget az ember és más élőlények léte között, és azonos értékűnek tekinti őket. A bioszférát értékében differenciálatlan biotikus egységként szemlélik. Ebből fakad az a nézet, hogy minden egyenlő, nincs különbség a veszélyben lévő emberek, és például a veszélyben lévő delfinek megmentése között. Magától értetődően elvetik a teremtésnek még a gondolatát is.
18. Az állam nem tarthatja fenn magának az oktatás monopóliumát. A szülőknek joguk van ahhoz, hogy nevelési intézményeket alapítsanak és tartsanak fenn. Azonban nem elég, ha az állam a magániskolákat csak megtűri. Ezek az iskolák ugyanis közérdekü szolgálatot teljesítenek, vagyis joguk van az állam anyagi támogatásához. Az esélyegyenlőség sérül, ha ez nem valósul meg.
19. Az otthon maradó, gyermeket gondozó szülő az életminőség szolgálatában álló, kiemelkedően fontos, személyes munkatevékenységet végző egyén. Ezt társadalmilag is el kell ismerni, és az államnak anyagilag ellentételeznie szükséges, mégpedig olyan mértékben, mely azonos más munkavállalók díjazásával. Ki kell iktatni azokat a körülményeket, melyek gátolják a nőket abban, hogy anyai feladataikat teljes mértékben ellássák.
20. A Katolikus Egyház szerint a mai demokrácia egyik legfőbb veszedelme az etikai relativizmus, mely tagadja a dolgoknak rangsort adó általános érvényű értékek létezését. A mai ideológia szerint a stabil demokrácia előfeltétele az értéksemlegesség, ezért azokat, akik valamely értékrend alapján meg vannak győződve, hogy ismerik az igazságot, és ragaszkodnak is hozzá, úgy tekintik mint akik veszélyesek a demokrácia számára. Úgy vélik, hogy a demokrácia az egyetlen üdvözítő államforma, melynek lényegéhez tartozik, hogy az igazságot a többség határozza meg, és az a politikai viszonyok függvényében módosulhat.
21. A katolicizmus erre három dolgot tud mondani:
- A demokrácia egy államforma, tehát eszköz, és nem cél.
- Amennyiben a politika nincs alárendelve valamely végső igazságnak, akkor az eszmék és meggyőződések hatalmi célok eszközévé válnak.
- A történelem során már nem egyszer fogták fel úgy a demokráciát mint ma, és az minden esetben totalitarizmussá változott át.
Felhasznált irodalom
Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma. Libreria Editrice Vaticana, 2004. Szent István Társulat, 2007.
Muzslay István: Gazdaság és erkölcs. Márton Áron Kiadó, 1995.
Megjegyzés
Befejezve: 2009. október 7-én.
Link
Globalizáció
A szubszidiaritás fogalma
2010. június 23.