Előszó
1. Az egyetem a skolasztika szülötte, a középkori keresztény kultúra vívmánya, immár 800 éves. Mindent átalakító korunk ezt az intézményt sem kímélte, és ma egy a piacnak alárendelt, konszernektől függő, gazdasági vállalkozást takar e név. Az egyetem a középkortól a 20. század közepéig független, tudományos kutató és oktató intézmény volt. Önállóságát Rómának köszönhette, mivel a pápaság felismerve jelentőségét, biztosította az államtól és a helyi egyházi vezetéstől való függetlenségét. Egy másik fontos mozzanat: a Katolikus Egyház meghirdette az oktatás ingyenességének alapelvét. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy lehetővé akarták tenni a szegények számára is a tanulást, hanem arról, hogy a tudomány Isten adománya, tehát simóniát követ el az, aki áruba bocsátja. Ezzel együtt kötelezővé tették minden székesegyház számára az iskolaalapítást, és annak a fenntartását is. A világi magisterek is egyházi juttatásokból és javadalmakból éltek. Róma azt is világossá tette a középkorban, hogy a tanároknak joguk van sztrájkolni, ha keveslik bérezésüket. Az universitas tehát független volt az államtól, önkormányzattól, a helyi egyházi hatalomtól, és biztosítva volt anyagi önállósága is, nem szorult a hallgatók tandíjára, vagy mecénások támogatására. A magister és tanítványainak érdeke és céljai egyek voltak, egy oldalon álltak, kollégiumokba tömörültek. Ezekből a kollégiumokból fejlődött ki az universitas. E közösség, mester-tanítvány egységét jelzi, hogy nemcsak a tanárok értékelték a hallgatókat, hanem azok is a professzorokat. Az egyetem, mint olyan Európában a középkortól a 20. század közepéig lényegében változatlan szerkezetű volt, őrizte megszentelt hagyományait. Az ebből kialakult amerikai egyetem az ország sajátosságai szerint szerveződött. Az alábbiakban először hasonlítsuk össze, milyen volt az egyetem a 20. század közepén Európában és Amerikában?
Universitas: Európa - USA
2. Az amerikai és európai egyetem között a legszembeötlőbb különbség a department-rendszer és a tanszéki-rendszer esetében áll fenn. Ez egy kulturális különbség eredménye. Az európai egyetem a 20. század közepén lényegében még ugyanaz, mint a középkorban: tudósok testülete (universitas magistrorum et scholarium), akiket a famulusok (tanítványok) csoportjai vesznek körül. Az amerikai egyetem viszont diákok testülete, amit egy oktató csoportra bíztak. Az európai diákot teljesen szabadjára engedik, de elvárják tőle, hogy a választott tárgyakat megtanulja. Eredményeiért önmaga visel minden felelősséget. Az amerikai diáktól, akit állandóan értékelnek és fokozatok megszerzésére kényszerítenek, elvárják, hogy az előírt dolgokat megtanulja. Eredményeiért viszont csaknem minden felelősséget az oktatói viselnek.
3. Az európai egyetemen kutató tudósok vannak, köréjük gyűlnek a tanítványok, akikkel megosztják kutatási eredményeiket. Amerikában a kutatómunkát úgy tekintik, mint a tanár kötelességszegését, hiszen neki az oktatás a feladata. Az alapállás az, hogy a tanárt azért fizetik, hogy tanítson! A graduate fokozatú hallgatónak minden szorgalmi időszakban a department vezetője jelöl ki egy csomó előadást és szemináriumot, általában túl sokat ahhoz, hogy bármit is megértsen. A hallgató feladata harcolni a magas pontszám eléréséért. A masteri disszertációjának tárgyát legtöbbször valamelyik tanársegéd vagy gyakornok jelöli ki, aki állandóan ellenőrzi őt. Végül szembetalálja magát a vizsgafeladattal, melyet az egész department ötlött ki, és amelyet a department egyetlen tagja sem volna képes kielégítő módon megoldani.
4. Ez a rendszer a diákok tudóssá válását rendkívül megnehezíti, de ez nem is cél. Az amerikai kultúra a tudóst nem sokra tartja, a rangsor élén a sikeres üzletember áll. Egy ilyen értékrendű társadalomban ki akar például művészettörténész lenni? Ha mégis erre a pályára lép, akkor sem tudós szeretne lenni, hanem azt várja el tanáraitól, hogy a képzettségének megfelelő helyen bárhol azonnal jól fizető állást kaphasson, egyszóval versenyképes legyen. A tanárok pedig maguk is úgy gondolják, hogy nekik elsősorban a hallgatók elvárásainak kell megfelelniük. A cél a sikeres karrier biztosítása.
5. Az európai egyetemen ez nem létezik. Egyrészt a professzorok arról adnak elő, amivel mint kutatók éppen foglalkoznak, ily módon megosztva a felfedezés örömét diákjaikkal. Ha valamely hallgató más téma iránt érdeklődik, szabadon elmehet egy másik egyetemre. Nem a professzorok utazgatnak vendégelőadókként (ők kutatnak), hanem a diák megy oda, ahol az őt érdeklő tárgy, vagy professzor található. Másrészt az oktatásnak nem az a célja, hogy a diákokat a lehető legtöbb dologra megtanítsa, hanem hogy a lehető legtöbb dolog megtanulására alkalmassá tegye. Nem a felvett tárgyat, hanem a módszert kell elsajátítani. Nem lexikális tudás, hanem a gondolkodás képességének megszerzése a cél. Az amerikai művészettörténész szaktárgyában mindenről tudni fog valamit, mely által az általános tudatlanság fölé emelkedik. Az európai művészettörténész, amikor elhagyja az egyetemet legfőbb útravalója nem szakterületének bensőséges ismerete, melyből disszertációját írta, hanem az a képessége, hogy specialistává képezze önmagát bármilyen területen, amelyik később felkelti érdeklődését.
6. Az európai művészettörténész még évekig nem taníthat, egészen addig amíg valamilyen munkát nem ír disszertációja, vagy akár más témakörben. Ez néhány évig eltart, és addig valamely egyetem fizetés nélküli alkalmazottja! Ebből nem az következik, hogy csak a gazdagok lehetnek tanárok, hanem az, hogy csak az elhivatottak lesznek tudósok és semmi esetre sem a pénz miatt. Amikor azonban megkapja oktatási engedélyét, szabadságában áll azt tanítania, amit akar. Az amerikai művészettörténész azonnal oktatói állást kap jelentős óraszámmal, és sürgősen le kell doktorálnia a további előmenetel végett. Továbbra is egyszerű fogaskerék egy gépezetben, csak most ő vizsgáztat, és nem őt vizsgáztatják. Amerika a szabadság országának tartja magát, de szem előtt kellene tartania a régi latin közmondást: "Nem szabad az, aki időnként nem teheti meg, hogy semmit se tegyen."
7. Az amerikai egyetemek idővel külön pénzalapot hoztak létre a tehetséges tagok oktatói munka alóli felmentése céljából, de a probléma gyökere a középiskolából hozott tudás elégtelen volta, amin úgy tűnik nincs remény változtatni. Az amerikai középiskolák kivétel nélkül mind olyan hiányosságokkal bocsátják el a diákokat, melyeket nincs mód később az egyetemen pótolni. Egy olyan életkorban, amikor még képtelen az ember a dolgok jelentőségét felfogni, nagy hiba, amint amerikában teszik, a tanmenetek közötti választásra kényszeríteni a fiatalokat. "Abból, akinek csak matematikát tanítanak, nem matematikus lesz, hanem szamár." A differenciált gondolkodás képességét ekkor kellene megszerezni, és éppen ezt mulasztják el. Az ifjú elme képzésére a leghatásosabb eszköz a latin nyelv lenne, mely azért különleges fontosságú a gondolkodásra nevelésben, mert vele tanulhatnak meg a gyerekek olyan gondolati dolgokkal bánni, melyek nem kézzelfoghatóak, ugyanakkor törvényszerűségeknek vannak alávetve. Csak ezáltal tanulhatnak meg fogalmakkal biztosan bánni. A gyerekeknek és a fiataloknak nemcsak olyan dolgokat kell megtanítani, amit teljesen megértenek. A félig megemésztett dolgok egyszer majd a helyükre kerülnek egy személyes belső felismerés, megvilágosodás útján. Ezzel szemben Amerikában a tanterv úgy van felépítve, hogy semmiképpen se okozzon lelki traumát a diákoknak, így tökéletes módon biztosítják a programozott középszerűséget.
8. Ez volt tapasztalható mintegy fél évszázada. Most vizsgáljuk meg mi ma a helyzet az egyetemmel.
Az egyetem ma
9. A 20. század közepéig az universitas a középkori testület leszármazottja: szilárd és pontosan körülhatárolható egység, melynek önállóságát mindenki tiszteletben tartotta. Az azóta eltelt évtizedekben az amerikai egyetem saját logikája szerint tovább alakult, vagyis hanyatlott, az európai pedig megszünt létezni, mivel lényegében átvette az amerikai mintát.
10. A mai amerikai típusú egyetemből hiányzik az egység, egy folyamatosan változó, az ipar kívánalmaihoz igazodó szervezet. (Ezt nevezik a piachoz való rugalmas alkalmazkodásnak.) Nem az ismeretek tárháza, nem a szabad kutatás és a tudás átadásának fellegvára, hanem nagyszabású üzleti vállakozás. Minden elképzelhető tantárgyat tanítanak benne, bármilyen közös alap nélkül. A közép- és alapoktatásban pedig teljes a káosz. Az iskola, mint olyan minden tekintélyét elvesztette, szellemipari nagyüzemmé vált. A tanszékek az ipar kívánalmai szerint létesülnek, vagy megszünnek. Így nem lehet se oktatni, se kutatni, mivel a kultúra lényege a folyamatosság. Az ókori görögöktől a 20. század közepéig az iskola lényege: tudás és szemlélődés révén fölemelkedni a lényegi dolgokhoz. Ami a templom a hit területén, az volt az egyetem a tudás tekintetében. Az ember természetszerűen vágyik az igazság megismerésére. Ma az egyetemen azt súlykolják a hallgatókba, hogy minden relatív, és minden az üzlet. Ez nihilizmushoz vezet, civilizációnk öngyilkos véget ér.
11. Az ifjú bármiféle tudás nélkül lép be az egyetem kapuján (egy példa: találkoztam hallgatókkal, akik úgy hitték, Babits: Balázsolás című versét József Attila írta), és ezután továbbképzése üzleti-reklám módszerekkel történik. Ez azt vonja maga után, hogy leépül az önálló gondolkodási képességnek még a maradványa is. Ma az egyetem már nem a dolgok lényegének megismerésére törekvő kis csoport, hanem a fizetőképes közönség számára nyitott nagyüzem, melynek célja az üzleti siker. Az üzem neve: campus.
A Campus
12. A campus városrész szórakozó helyekkel (sportpályák, uszodák, wellnes, éttermek, bárok, klubbok), minden ami kellemessé teszi a diákok mindennapjait. Mindehhez csatlakozik az előbbieket biztosító szervezetek és adminisztrációk hatalmas tömege. A hallgatók pedig fizetnek, mivel a cél e vállalkozás nyereséges működtetése.
13. A kiadott diplomák mögött nincs valós tudás, azok puszta igazolásai a technikai, ideológiai kiképző elvégzésének. A feladat a társadalom kondícionálása, ezért van központi szerepe a pszichológiának. A gyámkodó állam kitermelte az önállótlan embertípust. Ő az átlátható ember, akinek a legapróbb dolgokban is azonnal pszichológusi, mentálhiginés tanácsadásra van szüksége. Infantilis, programozott, már szinte debil populáció, akiken rendszeresen ellenőrző programokat futattnak végig, a gondolkodás-vírus kiírtása végett.
14. Az egyetem név alatt ma valami egészen más dolog értendő, mint akár egy fél évszázaddal ezelőtt: intézmény a karrier biztosítására. A 20. század végén az amerikai diploma értéke megegyezett az akkori magyar érettségivel. Azóta Magyarországon is bevezették az amerikai modellt, és az érettségi a korábbi 8 általánosnak felel meg, amire nem lehet tudományt építeni. Tömegoktatás van az egyetemen, mely önmagában maga után vonja a színvonal csökkenését, hiszen ahhoz, hogy nemcsak a kiemelkedők, hanem bárki szerezhessen diplomát, csökkenteni kell a követelményeket. Az oktatás üzleti vállalkozássá alakult, mely értelemszerűen szintén színvonalcsökkenéssel jár, akárcsak a kereskedelmi verseny következtében az ipari termékeknél. Az alsó és középfokú oktatásban pedig teljes a káosz. Kutatási adatok igazolják, hogy Magyarországon a végzett középiskolások alsó 2/3-a jelentkezik pedagógusnak, mert oda a legkönnyebb bejutni. A pedagógusok alsó 2/3-a helyezkedik el hivatásában, és ebből is csak az alsó 2/3 marad tartósan e területen. Ők azok, akiknek a feladata lenne a megfelelő színvonal elérése, amire építhetne az egyetem. Azokban az országokban, ahol az oktatás magas színvonalú, a középiskolások felső 1/5-ből válogatódnak ki a pedagógusok, akiknek a kezdő fizetése megegyezik a versenyszféra kezdő fizetésével, ami akkor is elgondolkodtató, ha később nem emelkedik ugyanolyan mértékben.
15. A különbség eltűnt, az európai és amerikai egyetem között, mely egykor annyit jelentett, hogy egy európai alsó évfolyamban tanuló egyetemista tudása az amerikai doktorátus szintjén állt. Amerikában, és ma már Európában is úgy gondolják, helyesebb a hallgatók szórakoztatása, mintsem tanítással túlterhelni őket.
16. Ha megnézünk egy egyetemet, akkor az embernek az az érzése, hogy Disneylandben van. A középpontban nem az ismeretek átadása, hanem az egyetemi évek kellemes eltöltése áll. A demokrácia biztosítja, hogy az egyik ember teljesen olyan legyen, mint a másik. A kultúra az üzlet szolgálatába van kényszerítve. A polgári békét az emberek elbutításával kívánják elérni. Gondolkodnak helyettük, cserébe szórakozást és korlátlan fogyasztást ígérnek. Bírálni azt lehet, hiszen az a demokratikus társadalomhoz hozzátartozik, de határozott véleménynek nincs helye, az legalábbis gyanús, bűn viszont nincs többé, csak szocializációs probléma. A rendszer nem tűri ellenzőit, azok a boldog társadalom ellenségeinek számítanak.
17. A Yale Egyetemen homoszexuális kulturális tanszék létesült. Nehogy azt higgyük, hogy tudományos célból, hanem mert ez volt a feltétele annak a többmillió dolláros adománynak, melyet L. Kramer írótól kapott az egyetem.
18. Az universitas nem hasonlít egykori önmagára. Ma szoros kapcsolatban van az állammal, helyi hatalommal, a politikával, és elsősorban az ipari cégekkel. Éppúgy reklámozza magát, mint bármely cég, megnyitja kapuit a tömegek előtt, akiknek egyetelen céljuk a jól jövedelmező állás, és a politikai hatalom. Mindent a gazdasági hasznosság határoz meg (üzleti tippek a Bibliából). A kutatóközpontokat is az ipar irányítja. A gazdaságilag hasznosíthatatlan tudás törölve. Ki lett mondva: Hermann Hesse Az Üveggyöngyjáték című művének szellemisége nem lehet mintája a felsőoktatásnak. Ugyanígy deklarálva lett, hogy a piac követelményeinek megfelelő képzés, ahol a munkaadók elvárásainak tesznek eleget, és ahol a végzés utáni elhelyezkedés, valamint a fizetés az értékmérő, az rövidebb képzési időt, mielőbbi munkába lépést, tehát költségvetési hatékonyságot jelentő képzés, míg az alapos és többágú képzés, hosszú képzési időt jelent sok oktatóval, ami igen költséges. Életpályáról, hivatásról nincs szó, csak társadalmi mobilitásról, ami egy értékvesztett társadalom sajátja. A cégek vették kézbe a képzés rendszerét.
19. Hasonlítsuk össze a Summa Theologiaet korunk tudományos műveivel, és sokmindent megértünk a középkori és a modern egyetemi oktatás különbségeiről.
20. Az ipari társadalom egyeteme a termelés szellemében működik. Az oktatói kar a termelési hatékonyság érdekében tevékenykedik. Arra büszkék, hogy bekapcsolódtak az üzletbe, és az egyetem az adott térség meghatározó gazdasági tényezője. Ezzel azonban elvesztették szabadságukat, hiszen függő viszonyba kerültek a mindenkori piaci helyzettel. (Hasonló helyzetbe kerültek, mint az Egyház, mely kvázi politikai pártként működve csodálkozik, hogy úgy bánnak vele, mint egy politikai párttal.) Amint a kapitalista szabadverseny az egyre silányabb termékekhez vezetett, úgy az üzleti mentalitás az egyetem világában azt eredményezte, hogy a tudás egykori fellegváraiban ma már a butaság uralkodik. E fejlemény kárvallottai elsősorban a kiváló tudósok és a tehetséges hallgatók, de közvetve az egész társadalom.
21. A középkori rendi társadalomban nagyobb szabadsága volt az embereknek jövőjüket illetően mint ma, hiszen a fejlett ipari társadalomban az egyénnek már nincs döntési lehetősége, hiszen mindent a piac határoz meg. Amire szüksége van az iparnak arra képeznek embereket, más szaknak nincs létjogosultsága sem. Minden mindennel egyenértékű, a hasznosság a döntő kritérium. Ezért nincs kultúra, csak az egyformaság kultusza. A cél egy utópia elérése, ennek rendelik alá az erkölcsöt, a törvényt, a művészetet, és az Universitast is.
Felhasznált irodalom
Erwin Panofsky: A művészettörténet három évtizede az Egyesült Államokban. Egy áttelepült európai benyomásai. 1953. (A jelentés a vizuális művészetekben, tanulmánykötet). Gondolat Kiadó, 1984.
Molnár Tamás: Én, Symmachus. 1999. Európa Könyvkiadó, 2000.
Molnár Tamás: Lélek és gép. 1999. Európa Könyvkiadó, 2000.
Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban. 1957. Magvető Kiadó, 1979.
Aktív Szemeszter. Országos Felsőoktatási Magazin. V. évf. 8. szám. Shortcut Communications Kft., 2008.
Aktív Szemeszter. Országos Felsőoktatási Magazin. VI. évf. 3-4. szám. Shortcut Communications Kft., 2009.
Egyetemi Élet. A Debreceni Egyetem lapja. Virágkarneváli különszám. Campus Nonprofit Közhasznú Kft., 2009.
Ajánlott irodalom
Evelyn Waugh: Jámbor pálya (Decline and Fall), 1928. Európa Könyvkiadó, 1962.
Megjegyzés
Befejezve: 2009. szeptember 30-án.
Link
Sorbonne
Gregoriana
Oxford
Harvard
Columbia
Yale
ELTE
Debrecen