Előszó
1. Átalakuló világunk egy globális utópia megvalósítására törekszik. Az utópiák lényegi eleme a szabadság kiiktatása, mely megzavarhatná a tökéletes világot. A társadalom az utópiákban egy precízen működő gépezet, melyet a társadalom-mérnökök terveztek és működtetnek. Az egyéni kezdeményezés zavaró tényező. A gépként működő emberek alkatrészek módjára működve megtalálhatják boldogságukat. A szabad döntés olyan technikai hiba, melyet azonnal ki kell javítani, vagy ha erre nincs mód az alkatrész cseréjére van szükség. Mint minden utópia, úgy ez is eleve bukásra van ítélve, mivel nem számol az emberi természettel. A mai modern utópia a technológia mítoszára épít. A 20. század közepére eldőlt, hogy ennek a globális utópiának központi katalizátora nem Németország, de nem is a Szovjetunió, hanem az USA lesz. Megvalósulásának első lépése a világ amerikanizálása. Az alábbiakban nemcsak ezen utópia jellemzőit írjuk le, hanem megvizsgáljuk eredetét és okát is.
I. Az Újvilág
2. A 19. században Amerika az európaiak szemében az "Újvilág", a határtalan lehetőségek hazája volt. A ritka kivételek egyike Tocqueville, aki már akkor észrevette a szabadság hiányának aspektusát a gátlástalan egyenlőségben. Az amerikanizmus elleni lázadással azonban inkább a helyiek körében találkozunk (Poe, Emerson, Thoreau). A 20. században az európai intelligencia a nácizmus és a kommunizmus elől menekülve csaknem teljes egészében emigrált az USA-ba. Ott azonban az alkalmazkodás diktátumát könyörtelenül érvényesítette rajtuk a gazdasági konkurencia. Ez új volt számukra, hiszen Európában a gazdasági diktátum alól mindig voltak kibúvók hagyva, Amerikában soha. Mint autonóm lény nem volt számukra hely, be kellett illeszkedniük az előírt rendszerbe. Aki erre nem volt hajlandó az renitensnek, a demokrácia ellenségének számított. Erwin Panofsky megállapítja, hogy a nácizmus elől az USA-ba emigrálók ijesztően tapasztalták annak a szellemnek, a nacionalizmusnak és a türelmetlenségnek a megjelenését, ami elől elmenekültek. Az amerikaiakat törvényes eszközökkel meg lehet büntetni nemcsak azért, amit tesznek, hanem azért is, amit mondanak és gondolnak. A büntetés eszközei: a gazdasági fojtogatás és a pellengér. Az egyet nem értés eretnekségnek számít. Üldözik a hivatalos örökléstani tanítástól eltérő nézetet valló biológust, vagy a szabad vállalkozás rendszerének isteni eredetében kételkedő közgazdászt. Innen már csak egy lépés, hogy üldözzék a múzeumigazgatót, aki X képviselő úr ízlésétől eltérő képeket állít ki. Aki a többség uralkodó nézetével nem ért egyet, arra a lelki megnyomorodás vár.
3. Az előbb felvázoltak hatására, az amerikai rendszer logikáját a végsőkig fokozva írta meg Aldous Huxley az Egyesült Államokról szóló a Szép új világ című híres művét. Ebben a világban az emberek már nem csupán vásárlói a sorozat gyártott termékeknek, hanem őket is a konszernek mindenhatósága hozza létre, megszűnt az individualizáció. Mára a regényben leírtak megvalósultak, vagy csak egy karnyújtásnyira vagyunk megvalósulásuktól. A szép új világ egyetlen koncentrációs tábor, amely ellentételezés hiányában paradicsomnak tartja magát. Huxley elutasítja azt a nézetet, hogy az amerikai kultúra nyugtalanító aspektusai e kultúra primitívségének a tünetei volnának, melyek a feltartóztathatatlan haladás során majd önmaguktól megszűnnek. Egy olyan világot ír le, ahol szélsőséges kasztrendszer van, egy globális világuralmi államkapitalizmusban. E kollektivista diktatúra jelszava: közösség, azonosság, állandóság. A közösség annyit jelent, hogy minden egyén totálisan alá van rendelve a közösség működésének, ám a dolgok értelmére az új világban nem szabad rákérdezni. Az azonosság az individualitás totális megszűnését jelenti, a kasztok jellembeli tulajdonságait, vagyis az embereket gyártják, mint a gépeket. Az állandóság pedig azt jelenti, hogy elérkeztünk az örök paradicsomi állapotba. Ezt a conditioning biztosítja. Ez a nehezen lefordítható kifejezés a behaviorista pszichológiából került be az amerikai mindennapok nyelvébe, és azt jelenti, hogy az emberek reflexeit, viselkedésmódját a környezetük meghatározása által irányítják. Más szóval a hatalom meghatározza az életfeltételeket, az életfeltételek pedig irányítják a viselkedést és a gondolkodást. Ezáltal az emberek egyszerűen észre sem veszik, hogy irányítják őket, hogy diktatúrában élnek. Ez a totális ellenőrzés már a megtermékenyülésnél kezdődik, és a halálig tart. A kondicionálás lényege a teljes alkalmazkodás. Az emberek ellenállás nélkül, önként és örömmel adják át magukat a társadalmi nyomásnak és kényszernek, méghozzá minden protestáns mértéken túl. Úgy hiszik mindent szabadon akarnak, pedig irányítják őket anélkül, hogy ezt észrevennék. Nem látják a szabadság teljes hiányát. Szigorúan korlátozva vannak anélkül, hogy tudnának róla. A társadalom és az egyén közül ki lett iktatva a család, így az egyén teljesen védtelen a társadalommal szemben. A totális kollektivizmus az egyének társadalmi helyzetét már születésük előtt meghatározza. Az alsóbb kasztokat a tömegkultúra alacsony intelligenciaszinten tartja. Ugyanakkor a magas kasztok tagjai, akik büszkék önállóságukra, szintén kondicionálva vannak, így ők is automatikusan ismételgetik az előírt kijelentéseket anélkül, hogy ennek tudatában lennének. A társadalom mindenható. Mivel van, pusztán ezért igaza is van. Aki ennek akár csak gondolatban ellentmond, azt bűnösnek bélyegzik. Mivel már előre el van döntve mit kell gondolni és tenni, ez illuzórikussá teszi a beszédet. Ugyanazokra a kérdésekre ugyanazok a válaszok következnek. A beszélgetés csak akörül forog, amit a tömegtájékoztatás hangoztat. A párbeszéd egykor arra szolgált, hogy az ember rájöjjön valamire, amit még nem tud. Ehelyett ma az embereket visszasüllyesztik a kiskorúság állapotába. A gyereknevelés módszerét alkalmazzák az infantilizált tömegekre: ha valamit nagyon szeretne a gyerek, és nem kapja meg lázadni fog, de ha a vágyott nem kívánatos dolog helyett felkínáljuk neki kedvenc játékát, akkor elfelejti mit akart, és boldogan játszik. Ezt teszi a tömegmédia: eltereli a figyelmet az önálló vágyaktól, gondolatoktól. A tulajdonképpeni kommunikáció szűnik meg egy tökéletesen kollektivizált és szakadatlanul kommunikáló társadalomban.
4. Huxley jól ismeri a modern átlagembert, aki a természetet látványosságnak tekinti, miközben az autóban ül a hangszórókból áradó ricsajban. Az ilyen embernek a szellem elavult, a múlt ellenséges elem. Mindez nem kézzelfogható számára, tehát értéktelen. A mai átlagember képtelen arra, hogy olyasmit is felfogjon és elgondoljon, ami más mint ő. A célszerűség önelégültsége ez, mely maga a diktatúra. Sivár ez a világ, amit a promiszkuitás intézményesítésével kívánnak ellensúlyozni, így a szex figyelemelterelő kábító bálvánnyá, ugyanakkor közömbössé vált. Az arany azért értékes fém, mert ritka és nehezen hozzáférhető. Álljon itt egy idézet a középkorból, érzékeltetve az áthidalhatatlan kulturális szakadékot: "A férfi és a nő egyesülése (...) olykor nem csak, hogy bűn nélkül való, hanem a szeretet gyakorlása miatt az örök élet kiérdemlésére szolgál, olykor bocsánatos, olykor pedig halálos bűn. Amikor ugyanis az utódok létrehozását szándékolja, akkor erényes cselekedet, amikor pedig a kötelességteljesítését szándékolja, akkor igazságos cselekedet, amikor pedig az élvezet gyakorlásának alkalma, akkor bocsánatos addig, amíg nem lép túl a házasság határain. Amikor pedig túllép, vagyis ha lehetőség kínálkozik, mással is folytatja, akkor halálos." (Aquinói Szent Tamás) Ez a nézet nemcsak értelmezhetetlen a ma emberének, hanem dühödt támadásának célpontja, hiszen korunk ideológiáját alapjaiban ássa alá, de az önigazolás is szerepet játszik mindebben.
5. Nem nehéz felismerni korunk uralkodó ideológiájának filozófiai összefüggését a sorozatgyártással. Henry Ford volt az, aki 1914-ben úgymond feltalálta a tömegtermelést, és a tömeges árusítást. Gyárszervezetében a munkások fizetését növelte, és ezzel egyidőben emberi szabadságukat korlátozta. Keveredett benne a populista, a kereskedő, és a prédikátor, ami tipikus amerikai dolog. De idézzük magát Fordot: "Ha az automobil Európában és Ázsiában ugyanolyan elterjedt jelenség lesz, mint az Egyesült Államokban, akkor a népek meg fogják érteni egymást. Az automobil megszünteti a háborút." Ezt 1924-ben mondta, amikor Ford már támogatást nyújtott egy apró alig ismert európai párt vezetőjének, Adolf Hitlernek. Hitler hatalomra jutása után utasítást ad egy népautó tervezésére. 1938-ra meg is születik az első bogárhátú Volkswagen-modell. Mussolini 15 évvel korábban építtette meg az észak-olaszországi autósztrádát, mint az Egyesült Államok a maga első autópályáját. Eisenhower 1945-ben csodálattal tekintett a Hitler által létrehozott német autópálya-rendszerre, -"Az autópálya nemcsak a haladás mércéje, de egyúttal egész kultúránk megbízható mutatója is." (Bernard De Voto)-, és úgy vélte ezt Amerikának utánoznia kellene. Elnöksége idején meg is valósította. A totális vereséget szenvedett Németország autója a VW már 1955-ben megtöri a Ford 40 éves hegemóniáját, és világelső lesz a gépkocsigyártásban. Az Amerikától totális vereséget szenvedett Japán 1980-ban több autót gyárt, mint az USA. Ugyanebben az évben a Chrysler a csőd szélére került, melyet a szabad vállalkozás bajnokai a republikánusok, állami pénzből állították talpra.
6. A gépesítés áll az amerikaiak képzeletvilágának középpontjában. A mechanika törvényei alapján képzelik el az ember mibenlétét. Ez azonban egy 18. századi európai eszme: a francia enciklopédisták írták le úgy az embert, mint gépet. A legmodernebb amerikai eszmék elavult európai gondolatok. Erre nemcsak Huizinga jött rá, hanem Hermann Keyserling gróf is, aki személyesen találkozott Forddal és Rockefellerrel. Megállapította, hogy az amerikaiak állandóan olyan jelszavakat ismételgetnek, "amelyek eredete a 18. századba nyúlik vissza (...), milyen magas az életszínvonal, milyen kiválóak az intézmények, mennyire egészségtől duzzadó a közösségi élet, és így tovább. (...) Csakis ezzel a velük született gyermetegséggel lehet megmagyarázni azt a tényt, hogy az ő szemükben egyetlen értéknorma létezik, és az a számszerűsíthető eredmény." Majd hozzá teszi: "Amerika - szocialista, (...) szocializmusa az általános jólétben jut kifejezésre." A szabványosított tömegtermelés, és a szabványosított tömeghitel millióknak nyújt módot arra, hogy ész nélkül fogyasszon. Az emberek nem gyűjtenek, nem tesznek félre, hanem eladósodnak. A gondoskodó állam amerikaiak millióit segítette hozzá a kertvárosi saját házhoz, legalábbis papíron, hiszen jelzálog van ingatlanán. (Ez is 18. századi európai eszme, Voltaire hirdette meg a kertvárosi életformát.) Az amerikai gondviselő állam elérte, hogy az emberek tömegei képtelenek kezelni saját pénzüket.
7. Az 50-es évek közepétől a gazdaság egyre több szegmensében veszti el az USA világelső helyét. 1980-ban az Egyesült Államok, mely 100 évig a világ leggazdagabb országa volt, megszűnt az lenni. 1955-től a tömegtermelés terén mennyiségben és minőségben is megelőzi őt Európa. 1980 után, bár Amerika tovább hanyatlik, az amerikanizmus ideológiája töretlenül hódít. A republikánusok, akik konzervatívnak nevezik magukat, eltökélték az amerikai utópia globális megvalósítását. Ebben kezükre játszott a Szovjetunió felbomlása, melyben Amerikának nem sok szerepe volt, a kommunizmus végelgyengülésben hunyt el. Az amerikanizmus terjedése leplezi az USA hanyatlását. Helyzete nagyon hasonló az ókori Rómáéhoz. A Római Birodalom hanyatlása akkor teljesedett ki, amikor mérete a legnagyobb volt, és csapatai diadalmasan nyomultak előre. Amerika a kormányzás, a hadviselés és a művészet területén egyaránt egy öreg, elaggott civilizáció képét mutatja.
8. A katolicizmus szerint a társadalomban szigorú hierarchikus rendnek kell uralkodnia az egyéntől a családon, a csoporton és az intézményeken át az államig, melyben minden egyes alacsonyabb szintnek elidegeníthetetlen joga van arra, hogy a saját hatáskörébe tartozó döntéseket önállóan hozza meg. Ezért a felülről történő beavatkozás mindaddig jogtalan, amíg az adott feladatot alacsonyabb szinten meg lehet oldani. Ez a szubszidiaritás elve. Ennek az elvnek a tagadása a társadalmat gyámhatósági intézetté változtatja, polgárait pedig a gyermekek szintjére helyezi. Ezt a helyzetet látta meg az amerikai társadalomban Alexis de Tocqueville: "[Az új társadalomban] egymáshoz hasonló, egyenlő egyedek sokasága lesz (...), akik a maguk kisszerű, közönséges vágyainak kielégítésén buzgólkodnak. A fölébük magasló éktelen gyámhatóság őrködik biztonságukon, előre gondoskodik szükségleteikről, irányítja iparukat, megszabja a tulajdon öröklésének módját és az örökség felosztását - vajon mindezek után nem az hiányzik még, hogy a gondolkodás és az élet összes terheit is levegye a vállukról?" (Az Amerikai Demokrácia)
9. Az emberi szabadság mai demokratikus eszméje a protestantizmusban gyökerezik. A protestantizmus az emberi természet gyarlóságát, a személyiség jelentéktelenségét és gyengeségét hangsúlyozza valamint azt: szükségszerű, hogy behódoljon egy rajta kívül álló hatalomnak, Istennek. Az Istenben való hit visszaszorulása azonban űrt hagyott maga után. Ezt az űrt látta meg és töltötte be ideológiájával Hitler is, aki felismerte: a mai ember leghőbb vágya, hogy alávesse magát valakinek, vagy valaminek. A középkorban ezzel szemben széles tere nyílott az individualizmusnak. Az egyénnek nagy szabadsága volt abban, hogy a saját, társadalomban betöltött helyén, munkájában és érzelmi életében kifejezhesse énjét. A magány és főként a jelentéktelenség érzete teljesen ismeretlen volt a középkori ember számára. Ennek oka a hierarchikus társadalmi rend volt: mindenki tudta ki ő, hová tartozik, és rendje kereti között széles tere nyílt a tényleges individualizmus kibontakoztatásának. Ma azonban az amerikai átlagemberre nyomasztóan hat, megbénítja magányának és jelentéktelenségének tudata. Ennek oka az egyenlőség, melynek óceánja elnyeli, nem tudja helyét a világban. Ebből a helyzetből a közösség, a kollektivizmus kínál csábító kiutat. Énje feláldozásával egy nagy és erős szervezet tagjává, részévé válik. Többé nem senki, hanem valaki: a szervezet, egy közösség képviselője. Egy ilyen világban a munkanélküliség elsősorban az egyéniségeket veszélyezteti. Az állások betöltésére ugyanis csak olyanokat keresnek, akik "képesek az alkalmazkodásra", ami azt jelenti: minden nehézség nélkül lehet az adott rendszer részévé formálni őket.
II. Az amerikanizmus szellemi alapjai
Utópia
10. Az emberek istenfogalmukkal összhangban építik fel államaikat. Ami az eretnekség a teológia, az az utópia a politika területén (Molnár Tamás). Az utópisták szerint a világban lévő rossz, a gonosz birodalmának legyőzése után mindörökre megvalósul (kivonulás a történelemből), az általuk képviselt tökéletes társadalom. Szükségük van a gonosz kézzelfogható felmutatására, mely magyarázat arra, miért nem valósult meg eddig a boldog világ. Az utópista elutasítja a spekulatív értelmet, az emberi gondolkodás megbízhatóságát, ami a neoplatonizmusból eredeztethető, mely elválasztja a vallást az értelemtől, idegenkedik a teológiától, mivel úgymond Isten a bensőnkben nyilatkoztatja ki magát.
11. A kereszténység szerint minden társadalom tökéletlen. A végítéletkor csak az egyén lelke ítéltetik meg, mivel a társadalom, mint olyan, nem juthat sem a mennybe, sem a pokolba, kollektív lélek nem létezik. A közösség nem cél, hanem eszköz. A keresztény utópista úgy véli, hogy az Egyháznak meg kell tisztulnia az idők folyamán rárakódott hagyományoktól és intézményektől, melyek emberi eredetűek, és meg kell újulnia a kor követelményeihez igazodva.
12. Amint a kommunizmus az utópia megvalósulását a társadalmi forradalomban, úgy az amerikanizmus azt a technikai fejlődésben látja. Az utópisták elvetik az állam vezető szerepét: a szocialista állam átadja helyét a kommunista társadalomnak, akárcsak az USA-ban a civil társadalomnak. Hitler leszögezi: "Előbb volt a nép, és csak utána az állam." Az állam helyét nála is a civil szervezet, a náci mozgalom veszi át. Ne feledjük: Hitler országában nagyon sok német érezte úgy, hogy szabadabban él, mint előtte bármikor! Amennyiben a nácizmus győzött volna, világunk nagyon hasonló lenne a maihoz. A náci Németország és az Egyesült Államok hasonlóságának eredője az utópikus gondolkodás, és a technológiai szemlélet. Ezért valósul meg manapság annyi, a nácikkal megegyező célkitűzés.
13. Mi az a szellemi alap, amely összeköti az utópiákat? Platón ideatana, ugyanis erre vezethető vissza az elidegenedés tétele. Az ember elidegenedett az ember ideájától. Amennyiben felszámoljuk az elidegenedést, megkapjuk a tökéletes társadalmat. A kereszténység ezt másképpen értelmezte: az elidegenedés oka a bűn. Ezt azzal oldja fel, hogy elfogadja: bűnösök vagyunk. Ezen állapotból kizárólag Isten válthat meg minket, de ez csak lehetőség az üdvözülésre, a bűn a megváltott világban is jelen van az idők végezetéig. Az Egyház célja ezért nem a tisztaság, hanem a megtisztulás. Az első modern utópisták, a középkori eretnekek éppen ezt nem tudták elfogadni. Ők a tiszták (katharok) lelki közösségéről álmodtak, és szerintük a világ ketté van osztva választottakra (lásd ma: Amerika), és bűnösökre (a gonosz birodalma). Ezeknek a középkori eretnekeknek az volt a meggyőződése, hogy aki nem tökéletes, vagyis nem olyan mint ők, az tehet erről, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy nem kíván csatlakozni hozzájuk. Ezért a legszigorúbb büntetést érdemlik, és elkülönítendők a választottaktól. Nem nehéz a kapcsolatot meglátni a középkori eretnekek és az Egyesült Államok között. Az összekötő szál a protestantizmus. A katharok e nézeteit átvevő baptistákra (mint vallásos utópista, Münzer is elveti az egyházi szervezet szükségességét), és a puritánokra vezethető vissza az USA szigorú törvénykezése: a bűnösök Isten ellenségei, akik az üdvösségtől elszakadva nem részesülhetnek az emberiség közös jogaiban. Más szóval a bűnözőt nemcsak megbüntetik, hanem elveszíti alapvető emberi jogait is. A középkori katharok úgy vélték, ők mint kiválasztottak, eleve megtisztultak minden szennytől, ezért nyugodt lelkiismerettel követtek el mindenféle bűnöket. Erre vezethető vissza később a gyermekkeresztség elleni határozott állásfoglalás is, mivel tisztaságukat csak a választottak bizonyították, ezért egyedül ők nyerhetnek bebocsátást az igaz keresztények közösségébe. Jól látható tehát, hogy honnan származnak az amerikai mentalitás középkori elemei, de ezek a középkor uralkodó eszméivel szemben álló szubkultúra elemei voltak. Mindezek azonban az ókorba nyúlnak vissza.
14. Melyek azok az ókorból származó szellemi alapok, amik Amerika gondolkodását meghatározzák? Egyrészt a manicheizmus, annak (akárcsak a katharoknak) gnosztikus szemlélete, tudniillik, hogy a világ ketté van osztva két lételvre, jóra és rosszra. A világosság állandó harcban áll a sötétség erőivel. A másik szellemi alap, mely jellemzi az amerikai kultúrát a pelagianizmus, vagyis az áteredő bűn tagadása, mely minden utópia alapja. Az Európából az Egyesült Államokba érkező gondolkodók egyöntetűen arról számoltak be, még ateisták is, hogy ott hiányzik az áteredő bűn tudata. A pelagianizmus olyan teológiát jelent, amely önrendelkezést tulajdonít az embernek. Ez azt jelenti, hogy megnyílt az értelem számára egy utópia elfogadásának lehetősége és kívánalma. Jefferson: "Mi (az új amerikai demokrácia megalapítói) hiszünk abban, hogy az ember gondolkodó, természettől fogva jogokkal felruházott állat, akit meg lehet óvni a rossztól, és a jog révén védelmet élvezhet egy olyan mérsékelt hatalomtól, amelyet választása szerinti személyekre bízott, és amely hivatalt azok az emberek saját akaratától függően ellátnak." Nem látják, hogy a kultúrának és a vallásnak nem az a célja, hogy az emberiség minden tekintetben kiváló legyen, és minden nyomorúságtól, fogyatkozástól mentesüljön, hanem az, hogy minden fogyatkozás és tökéletlenség ellenére hűséges tudjon maradni Istenhez. A protestantizmus időközben felszámolta magát, és ma már nem tényező. Ugyanakkor megjelent a technológia utópikus kísértése.
15. A technológia kísértése abban a látszatban rejlik, hogy minden, amit az ember a vallástól várt, megvalósul a vallás nélkül a fejlett technológia segítségével. Az emberiség szabaddá vált, lehetőségei korlátlanok lettek, önmaga céljává lett, önmagát és saját vívmányait imádja. "A határainkat feszegetjük. Átléptük a fizikai létezés tereit, teljesítőképességünk eddigi korlátait; képzeletünk maradéktalan kifejezésén munkálkodunk." (Pálinkás József, az MTA elnöke.) Istent felváltja a nagykorú, gépeket alkotó emberiség, melynek célja a kollektív tökéletesség. Az az eszme, amit eddig az Istenfogalommal határoztak meg, azt ma az emberre és a gépre vonatkoztatják. Machiavelli burkoltan, majd Rousseau már nyíltan hirdette a hatalom megosztása (pápa-császár) katolikus nézetének bírálatát. Rousseau szerint ez a rossz akkor keletkezett, amikor Jézus egy szellemi országot alapított ("Az én országom nem ebből a világból való." Jn.18,36.), elválasztván egymástól a teológiát a politikától, ezáltal kettészakítva az államot. (A protestáns országokban mindig gyanakvással tekintettek a katolikusokra, mondván ők megbízhatatlan állampolgárok, mivel egy másik állam -a Vatikán- alattvalói is.) A francia forradalom választóvonal. Ettől kezdve az emberiség egységének példája már nem a Római Birodalom. Leszámoltak a múlttal, megnyílt az út a jövőbe, elérkezett az utolsó korszak: az ember a tudomány által nagykorúvá vált, nincs szükség többé Isten fogalmára, mindent megoldottunk és ráébredtünk, hogy az Isten maga a gépeket teremtő ember.
16. A modern utópisták a 20. századtól kezdődően úgy vélték, küldetésük tudatosítani az emberiségben az Egység eszméjét, melyet a keresztény tanítás bontott meg a bűnbeesés tanításával, és a szellem és anyag megkülönböztetésével. Szerintük a szabadság záloga a társadalmi kohézió. Az evolúció tana nézetük döntő mozzanata. (Jézus evolúciója ez alapján: munkás - próféta - Isten.) Renan szerint, ahogyan az állatvilágból kiemelkedett az ember, úgy fognak kiemelkedni az emberiségből az istenségek, melyek majd egyetlen istenné egyesülnek, vagyis az evolúció folytán minden ember istenné válik, majd eggyé olvad. Ma ennek az eggyé olvadásnak a fő eszköze az internet. Az azonos gondolkodás, a közös tudat a cél. Ahol a szabadság előfeltételének az egység tanúsítását tartják, ott a lelkesedés lesz az első számú állampolgári kötelesség. A gnosztikus tanítás szerint a teremtéskor szétszóródtak az istenszilánkok. Az emberiség eggyé olvadásában ezek újra összeállnak, és megjelenik Isten az összeolvadt tömeg képében. (A keresztény utópistáknál a Szuper Krisztus.)
17. Az utópista szerint az emberi szabadság a dolgok menetét kiszámíthatatlanná és az embereket egymástól különbözővé teszi. Ezért kívánja elvenni az emberiségtől a szabadság eszközeit. A magántulajdon és a pénz ilyen dolog, korunkban mindkettő eltűnőben van: a magántulajdont felváltotta a fogyasztói hitel, vagyis a birtoklást a bérlés, a pénzt pedig a bankkártya, így a pénz fiktív dologgá vált. Az utópizmus a tömegtársadalmat tartja alkalmasnak a konszolidált viszonyok fenntartására, mivel az egyéni szabadság nem bontja meg a rendet, mindenki egyet akar, nincs konfliktus. Utópiában kötelező lelkesedni és boldognak lenni.
18. Az utópisták nagy súlyt helyeznek a nevelésre, mely az utópiára való kondicionálást jelenti. A gyermeket nem a szülőknek, a családnak, hanem az államnak kell befolyásolnia, illetve az irányított tömeg hatása alá kell helyezni őket. Ez a legjobb módja az egyéniség kiölésének, és egy homogén emberiség kialakításának. A gyerek kiszakítása a családból és a család felbomlasztása után megkezdődhet az új kor emberének kialakítása. A klasszikus tárgyakat, a tudás forrásait ki kell iktatni a tanulmányokból, és a tömegtől kell tanulni (internet). A tanulásnak könnyűnek, gyorsnak, és élvezetesnek kell lennie. Fontos szempont a logika szabályaitól való elszakadás. Ma már nemcsak az iskola, hanem az egész élet egy folyamatos kondicionálás. Az utópia emberének nem szabad statikus tulajdonságúnak lennie, vagyis nem szabad tudással, kultúrával, erényekkel, meggyőződéssel, és elvekkel rendelkeznie, hanem csakis dinamikus, rugalmas jellemzőkkel bírnia: alkalmazkodó, elfogadja a tartalmilag homályos és időben a bizonytalan jövőbe kivetített dolgokat, derűlátóan viszonyuljon a világhoz. A legfontosabb azonban a történelem kiiktatása, hiszen vizsgálatok bizonyítják: a ma fennálló világrenddel konfrontálódók azok az egyének, akik alapos történelmi ismeretekkel rendelkeznek, míg az amerikai ideológiát elfogadók történelmi tudása hiányos és felületes. Hitler, aki úgy gondolta, hogy az államoknál nagyobb egységek fognak kialakulni, így nyilatkozott: "Az új rend elképzelhetetlen a történelmi múlttal rendelkező nemzetállam határai között (...) Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a "faj" tudományos értelemben nem létezik. (...) [Politikusként azonban] olyan fogalomra [a faj] van szükségem, amelynek révén az eddig történelmi alapon fennálló rendet fel lehet számolni, hogy helyette egy teljesen új és történelemellenes rendet teremtsünk, s annak szellemi alapot adjunk." Itt is tapasztalható a közös utópikus alap az amerikanizmussal.
19. Az utópiák tagadják az egyéniség jelentőségét, a kivételes adottságú egyének feladatát a közösségre ruházzák át. Az egyén KIVÁL-ósága kerülendő, be kell olvadnia a közösségbe. Az egyéniségek szétforgácsolják az emberiség erejét, az egyenlőség és egyformaság a cél. 50 évvel ezelőtt K. Frank így írt: "A fejlett ipari társadalom működését nem lehet a tájékozatlan egyének indokolatlan döntéseire alapozni. [Az egyéneket alá kell vetni] a tanácsadó és tájékoztató szervek nevelő és meggyőző tevékenységének." Ma e szervek helyét a szerverek foglalták el, agitációs propagandára az internet korában nincs szükség. Ugyanakkor a kollektív tudat hitében a tömeget mint együttes szuper agyat, felruházták a katolicizmustól kölcsönözve a tévedhetetlenség dogmájával. E tant jól szemlélteti James Surowiecki, aki szerint a "kollektív tudás" több mint a zseni, az átlagemberek sokasága többre képes a képzett elitnél. Adatokkal bizonyítja, hogy az átlag amerikai állampolgár minden téren elképesztően tudatlan, majd azt állítja, hogy együttesen tévedhetetlen. Ezek szerint, ha sok tudatlanságot összeadunk tudást kapunk. Az utópia mint olyan, alapvetően téves, nélkülözi a realitásokat és a logikát. Vagy visszatérünk a józan észhez, vagy a káosz vár ránk.
20. Az utópista az elidegenedést azzal kívánja megszüntetni, hogy az egyének beolvadnak a tömegbe, a kollektív tömeg önmagát vezérli. Az iparosítás szocializmust jelent, a munka központba helyezését. A munka megvalósítja az egyenlőséget, a munkaközösségek egyesülése egyesíti a társadalmat. (Világ tömegei egyesüljetek! Világosan kirajzolódik mai világunkban korunk utópiáinak: kommunizmus, nemzetiszocializmus, amerikanizmus összefüggései.) A kollektív üdvözülés, a megistenülés tana ez, nincsenek elkárhozottak, létrejön a globális testvériség. (A zsidók és keresztények szent könyve éppen a testvériséget használja ábrázolásul az evilági tökéletesség tagadására, az ember bűnre hajló természetének bemutatására.) A protestáns ember nem ismeri el a papi rendet, sem a szentségeket, magát teszi helyébe, maga végzi az isteni szolgálatot szíve mélyén, az észt az érzelemmel cseréli fel, mivel Istent az érzésekben és nem az érvelésben véli megtalálni. Ebből fakad a népfölség rousseaui elve. Nincsenek intézmények, mindenki egyenlő és egyforma. A protestantizmus hatására az emberek lélektanilag alkalmassá váltak arra, hogy elfogadják egy gazdasági gépezet szolgájának szerepét. Az utópia lényeges eleme: az emberi egyéniséget kívánja megszüntetni, az egyéni lelkiismeretet és egyéni tudatot felváltja a kollektív lelkiismerettel és tudattal. Ezt nevezik egyenlőségnek. Az ember az evolúció során megszabadul az elidegenedéstől (megsemmisül az áteredő bűn), és tökéletes isteni lénnyé válik. Az utópia híveinek reményei szerint a kommunikációs eszközök és a pszichológia fejlődése sietteti az új kor eljöttét: egyesülés, világkormányzat, közös ideológia, emberi mindenhatóság, kozmikus tudat. Ezen a ponton szükségessé válik a New Age tanulmányozása, hiszen az az új világrend lelkisége. Egész pontosan a New Age vezető rétegére leginkább ható, tehát a mozgalom elsőszámú ideológusának tekinthető gondolkodó nézeteit vizsgáljuk meg közelebbről.
Pierre Teilhard de Chardin
21. Pierre Teilhard de Chardin (1881-1955) jezsuita teológus, paleontológus. Jelentős számú és befolyásos követője van ma is az Egyházban. Nézetei propagálása szervezetten folyik a lényeges és kényes részek elhallgatásával. A teilhardi világnézet alapján építenek templomokat, alkotnak képeket, tanítanak filozófiát és teológiát, tartanak prédikációt, lelkigyakorlatot és misét, valamint hágják át az Egyház előírásait az Eucharistia esetében. A katolikus kiadók folyamatosan megjelentetik műveit. Írásaiból kiviláglik (és nem az azokról szóló tájékoztatókból), hogy a teilhardi teológia maga a New Age.
22. Teilhard gondolkodásának központi magja az evolúció. Nézete szerint minden állatfaj fejlődik, majd elérkezik egy olyan szocializációs küszöbig, mely után kollektivizálódik. (A méheket és hangyákat hozza fel példaként.) Úgy véli, hogy az ember korunkban jutott el ehhez a küszöbhöz. A 20. századi totalitárius politikai rendszerek mély intuícióval ezt érezték meg, nekünk a nyomukba kell lépnünk, továbbfejlesztve nézeteiket, és túlzásaikat helyesbítenünk. Egy határozott szociális rendszer jelenik meg: a szervezés rendezi a tömegeket, minden egyén számára kijelöli sajátos szerepét. Ez a modern világ fő jellemzője, egy mélyreható változás, melynek magyarázata az állatvilág kapcsán előbb felvázoltakban rejlik. "Az Emberiség is elérkezett egy olyan korszakhoz, amikor minden faj -biológiai szükségszerűséggel- kell hogy rendezze elemeit. Azt tapasztaljuk, hogy bennünk az Emberiség már kritikus szocializálódási pontjához közeledik. (...) Fajunk most lép be szocializálódási fázisába, nem élhetünk tovább, ha nem jutunk át egy olyan átalakuláson, amely - akármiképpen is, de egésszé fogja kovácsolni sokféleségünket." Minden élőlény rendeltetése az evolúció iránti kötelező felelősség. Az emberiséget két csoportra osztja. Az egyik csoportba tartoznak azok, akik tagadják a haladást, a tökéletes emberiséget. Ezek szerinte tagadják az értelmet és az értékeket. Ők megmerevednek szétesésükben és következetlenségükben. "Ne törődjünk velük." A másik csoport hisz az egyre nagyobb tudat lehetőségében. Előttük ott áll a boldog jövő, kövessük őket álláspontjuk útján. A Föld biológiai egységéről beszél, az anyag felfelé emelkedő árjáról, melynek során az anyag szellemi értékké válik. India bölcseire hivatkozik: meg kell szabadulni a sokféleségtől, hogy elérjük a boldogító Egységet. Véleménye szerint a kereszténység is ezt tanítja, csupán az Isten jellemvonásait valló hit miatt kevésbé radikálisan.
23. Teilhard nem kevesebbet állít, mint azt, hogy "a modern totalizációs mozgalmak (bármilyenek is első tapogatózó lépéseinek hibái) nem eretnekségek, sem biológiai visszaélések, hanem a kozmikus mozgás lényeges vonalán dolgoznak." Állítása szerint az evolúció lényege a sokféleségből való út az egyformaság felé. Akik az egyén, az egyéniség fenntartását kívánják, azok az emberi tömegben az "általános légbe-foszlás folyamatát" indítják el, biológiailag beleoltják a világ gondolkodó részébe a felbomlás, és a halál csíráját. "Határozottan vetjük magunkat az egész együttes áramlásába, hogy vele egy testté legyünk. (...) Csakis az összpontosuló világ menti meg a létezés méltóságát és reményeit, bármilyen áldozatokkal jár is szabadságunk számára. (...) Ennek kell igaznak lennie (...) nem tehetünk mást, minthogy eltökélten fejest ugrunk a szocializáció kohójába, - még ha belőlünk valami el is pusztul benne." (Az ember azt érzi, egy fanatikus szekta tanítását olvassa.) El kell határoznunk magunkat a "Nagy Döntésre". Szerinte a nagy kollektív egységek nem megsemmisítik, hanem fokozzák az egyedi sajátosságokat, szintézist alkotnak, ami differenciál. Erre példának a felsőbbrendű élőlények sejtjeit hozza fel. Víziójában specializált, megszabott feladatot ellátó egyedek vannak. Állítása szerint ezek az emberek azért nem alkatrészek, mert a csoport ölén az egyedek pszichés úton közösen beteljesítik önmagukat, vagyis szerepük személyessé válik, megjelenhet a spontaneitás. "Az anarchikus autonómia el fog tűnni, de helyét az egyéni értékek harmonikus kibontakozása foglalja el." Teilhard szerint az egyesülés eldöntött tény. Milyenségét majd az határozza meg, "hogy az egyedek tömegbe-fogása ne totalitárius módon történjék", hanem szeretetben megvalósuló közös szellem, közös szív, közös akarat megteremtése által. A szeretet szerinte "az Élet alapvető energiája", az evolúció mozgatója. "De ez még nem minden. (...) Az összpontosuló Világegyetemben minden egyes elem nem közvetlenül a saját beteljesedésében találja meg befejeződését, hanem azáltal hogy beteljesül abba a felsőbbrendű tudatpólusba, amely egyedül teszi lehetővé számára, hogy kapcsolatba kerüljön minden többi elemmel." Kilép önmagából és a Másikba zuhan valamiféle "pálfordulással". "Ezen a végső állomáson megjelenik a misztikus megsemmisülés. (...) Ezzel egyenesen jutunk el -a szocializálódáson át- valami legfelsőbb Egységbe vetett hithez." Az evolúció folyamán, mely az egyedtől a tömeg felé vezet, a Nagy Döntés először az egyed döntésévé, majd az emberi tömeg közös döntésévé kell válnia. "Fajunk számára a jövőben így ígérkezik egy sajátos és egyetemes tudatállapot: konspiráció, vagyis együtt-lélegzés, egységes perspektívák és közös szándék." A Földön kialakul egy új atmoszféra, a cselekvés új erőtere. "Új és felsőbbrendű erőtérbe, új szellemi dimenzióba jutottunk. (...) Az emberi tömeg (...) első ízben fog feljutni abba az erőtérbe, amelyet biológiailag megkíván tevékenységünk teljessége."
24. A New Age alapvető jellegzetessége (így Teilhardnak is) a nőiség központba helyezése: "Ott voltam már a Világ őskezdetén. Még el sem kezdődtek a századok, már megszülettem Isten kezéből. (...) arra szántan hogy (...) munkatársa legyek Isten művének. A Világban egyesülve és termékenyülve jön létre minden - találkoznak, egyesülnek az egymást kereső elemek, kettő-kettő egymásba olvad és megszületik egy harmadik. Engem Isten lehelt az ős-Sokféleségbe, sűrítő és központosító erőként. Én vagyok a létezők összekötője, illat vagyok, mely hajtja őket, hogy egymás felé fussanak; szabadon szenvedélyesen sodrom őket egymás felé, egyesülésük útjain. Én mozgatok és rendezek egybe mindent. Én vagyok a Világba lehelt szépség, hogy szerveződni késztessem a Mindenséget, - Eszmény vagyok a Világ fölött hogy emelhessem fölfelé magasba. Én vagyok a Női, a lényeges erő." Teilhard itt lényegében a Példabeszédek könyvét (8,22-31.) követi, azonban saját víziója szerint átértelmezi és a nőiségre alkalmazza. (A bibliai szakasz a bölcsességről szól, melyet a kereszténység Krisztusra alkalmazott.)
25. Teilhard szerint az evangélium betetőzése az Omega Pont, az evolúció pólusa, a véglegesen centralizált világ érlelődésének végpontja, a Nooszféra végső önmagára hajlása. E jelenséget hominizációnak nevezi, melyet így definiál: a földi pszichizmus önmagába összpontosulása, egyszerűbben fogalmazva a tudatosság növekedése. A hominizáció folyamata jelenleg is zajlik, a homo sapiens nem a végállomás. Krisztus azonossá válik a mindenséggel, az emberiség pedig kollektív gondolatgéppé, szuperorganizmussá alakul, és e kettő egymás felé konvergál. Az alapdöntés már nem az, hogy az ember egyén, hanem a tömeg közös választása. Az emberiség szuper evolúciója tudományos törvényszerűséggel folyamatban van. Az egyéni reflexek egyetlen egységes lelkületben, gondolatban fognak önmagukat felerősítve összekapcsolódni. Az emberiség a kollektív magasabb rendű gondolkodás fázisa felé, a szocializálódás és együttgondolkodás kritikus pontja felé halad. A szabadságot felváltja az egyenlőség. "A Nooszféra olyan zárt rendszert kezd alkotni, amelyben minden elem önmagában látja, érzi, kívánja s szenvedi el ugyanazt, amit egyidejűleg a többi (...) Az összehangolt tudatok közössége azonos egy bizonyos fajta felsőbbrendű tudattal. A Földet nemcsak miriádnyi gondolat-szemcse borítja, hanem egyetlen gondolkodó takaróba burkolózik, míg végül funkcionálisan egyetlen, óriási égitest-méretű Gondolat-Szemcsét nem alkot. Az egyedi gondolatok sokasága egy csoportba tömörül, és egyetlen egységes lelkületű Gondolat tevékenységében erősíti egymást."
26. Teilhard mint minden utópista, fél az emberi szabadságtól, és célja, hogy a szabadságot a megtervezett rend váltsa fel, mely rendet a fajnemesítéssel kívánja megalapozni: "Eddig kétségtelenül vaktában hagytuk nőni fajtánkat, nem gondoltunk arra, hogy milyen orvosi és erkölcsi tényezőkkel kell pótolnunk a természetes kiválasztódás nyers erőit, ha megszüntetjük őket. A következő évszázadok folyamán feltétlenül meg kell jelennie és ki kell fejlődnie valamiféle személyelvek szerinti, nemesen humánus eugenizmusnak." Szerinte a közösségért vállalt áldozat, a fejlődés haladtával természetessé és szükségessé válik. Megszűnik a zűrzavar: az emberek és a természet véletlenszerű döntései. A rend abban nyilvánul meg, hogy minden ember ugyanazt gondolja, akarja és cselekszi. Meghirdette a totális és jótékony államot. Az erkölcsi tudat és a demokratizálódás növekszik, és egy globális államban egyesül. Üdvözli azokat a forradalmi erőket, melyek a 20. századi diktatúrák létrehozásával elindultak a tökéletes totalizáció irányába, bár kísérleteik sikertelenek voltak. Minden utópista erőszakos, hiszen egyetlen rend létezik, mely szükségszerű, tehát nincs mód rá nemet mondani, aki mégis megteszi, az az emberi nem ellensége. "Az összeszorító és egyesítő körülmények ellenére az emberiség még mindig borzasztóan különböző részekből tevődik össze, amelyek nem egyformán érettek, s amelyeknek demokratizálódása csak a képzelet és a rugalmasság alkalmazásával valósítható meg."
27. Sokan hiszik, hogy a Nagy Döntés korszakába értünk. Krisztus első eljöveteléhez szükséges volt az evolúciós fejlődés anatómiailag, és szociális téren egy bizonyos kollektív tudatfok elérése. Második eljöveteléhez "Krisztus azt várja, hogy az emberi kollektivitás már teljesen kifejlessze a maga természetes képességeit, végre képes legyen arra, hogy Tőle kapja meg természetfeletti beteljesítését." Teilhard lényegében az utópiát, mint olyant kívánja teológiailag igazolni. Valójában nem megkereszteli az utópiát, hanem a kereszténységet olvasztja be egy totális kollektív utópiába, melyben az emberiség nem egyedekből áll, hanem az emberek egy egységes organizmus sejtjei, egy megtervezett rend alkatrészei. A vulgárteológia nyelvezetét keveri a tudományos szóhasználattal. Mindez lényegében lefordítható a kollektivista totalitárius politikai terminusra.
28. Láttuk Teilhard nézeteit a maguk valójában. Ezek után különösnek tűnhet, hogy a Magyar Katolikus Lexikon internetes változata szerint "művében csak az Egyház örök tanítása található". Egy példa a Magyar Katolikus Lexikon módszerére: Teilhard szerint Isten nem a szülők által nemzett testbe leheli bele a külön megteremtett lelket, hanem a lélek teremtése a testben és a testtel együtt történik mégpedig úgy, hogy az emberi lélek teremtése Isten és a szülők közös műve, azt nem lehet szétválasztani, "vagyis az ember, (...) teljesen a Teremtő műve és teljesen a természeté (szülőké)." E nézet mélyén a monizmus húzódik meg. Hogy azután ez mennyiben "az Egyház örök tanítása", arra a lexikon szerint Szent Tamás és Szent Ágoston a bizonyíték, akik úgymond ugyanazt mondják, mint Teilhard. Ágostontól idéz is, megmagyarázván az idézetet: "a teremtés Isten műve, mely alkotásainak tevékenységéhez vegyül." Ágoston ugyan nem ezt mondja, de Teilhard igen. Ami Tamást illeti, ő a Summa Theologiae-ban világosan kijelenti: "A teremtés nem elegyedik a természet működéseivel." (Summ.Th.I.45.k.8.sz.a.k.v.), és Ágostonra (Augustinus: Super Gen. ad litt - V,11.) hivatkozik, aki "megkülönbözteti a szaporodás művét -ami a természet műve- a teremtés művétől." (Summ.Th.I.45.k.8.sz.sz.a.n.) A lexikon azt állítja, hogy Tamás szerint "az ember nemzi az embert (és nem csupán a testet)". Valójában Tamás éppen ennek az ellenkezőjét állítja: "Mivel az értelmes léleknek anyagtalan a tevékenysége, subsistáló létező, amint fentebb mondottuk, és ennek megfelelően kell léteznie és létrejönnie. Mivel pedig anyagtalan substantia, nem hozható létre nemzéssel, hanem EGYEDÜL ISTEN LÉTESÍTHETI teremtéssel. Azt állítani tehát, hogy az értelmes lelket a nemző lény hozza létre, nem más, mint azt állítani, hogy az értelmes lélek nem subsistál, következésképpen elpusztul a testtel együtt. Ezért eretnekség azt állítani, hogy az értelmes lélek a maggal nemződik." (Summ.Th.I.118.k.2.sz.a.k.v.) (Kiemelés tőlem.) A lexikon arra is hivatkozik, hogy "a lélek nem létezik előre", ami ugyan igaz, de nem jelenti azt, hogy ne teremthetné azt Isten a test létrejötte után. A középkorban az akkori tudományos nézet alapján éppenséggel pontosan így gondolták: a foganás után hónapokkal kap értelmes lelket a test. Már ezért sem egyezhet Teilhard nézete, mely a tudomány mai állásához kötött, a középkorival. Mai biológiai ismereteink alapján tudjuk, hogy a foganás pillanatában teremti Isten az emberi lelket. Tamás érveit e változás magától értetődően nem befolyásolta, hiszen ő nem kötötte soha érvrendszerét a természettudomány változó megállapításaihoz. Végül nézzük meg, hogy A Katolikus Egyház Katekizmusában mi áll: "Az Egyház azt tanítja, hogy minden szellemi lelket Isten közvetlenül teremt - nem a szülők által létrehozott alkotás." (366. pont.) A Magyar Katolikus Lexikon e szócikke is jelzi a New Age-nek, a teilhardi teológia általi behatolását az Egyházba.
29. E kitérő után azonban térjünk vissza tárgyunkhoz. A kereszténység az egyéni tökéletességre törekszik, az utópiák a kollektív tökéletességre. A New Age a kollektivitásban gondolkodik, minden vallás egyesítésében. Chesterton ezzel kapcsolatban így ír: "Az Egyházak Parlamentjét valamennyi nép újraegyesítésének nevezik, de az egész nem egyéb, mint valamennyi képmutató egyesülése. [Kétezer éve egyszer már meghívták a keresztényeket a többi vallással való nagy egyesülésre.] A keresztények elutasító válasza volt a történelmi fordulópont. (...) [Ha beleegyeztek volna] mindannyian valami langyos folyadékká olvadtak volna össze. (...) Senki sem értheti meg az Egyház természetét (...), ha nem veszi tudomásul, hogy az egész világ egyszer már nagyon közel állt a pusztuláshoz a túlzottan széles látókör, és az összes vallás testvérisége miatt."
III. Az átalakulás útja
30. A mai kor filozófiája az emberre bízza a dolgok intézését a technika felhasználásával. A dolgok mögött nem Isten, hanem az ember áll. Eddig az emberiség mindig azt vallotta, hogy a világrend isteni mű. Erre alapult az örök törvény elismerése. Ha azonban a középpontban az önmagáért való ember áll, akkor nincs örök törvény (természet törvény), az ember maga szab magának törvényeket, amiket bármikor megváltoztathat. A régi filozófia azért kutatta a természetet, hogy felfedezze a szabályokat, melyekhez igazodnia kell. Ma az ember kíván szabályokat adni a természetnek, teremtőnek vagy legalábbis a világ újrarendezőjének, tökéletesítőjének tartja magát. Még a múltat is tetszése szerint eltörli, vagy gyárt magának egyet.
31. Az emberiség a 19. századig a civilizációk hanyatlását zavarként fogta fel, mely kifulladás, elgyengülés, hibás filozófiára való áttérés, erkölcsi hanyatlás, külső vagy belső megpróbáltatások következményének tartották. Felbomlik az addigi rend, és egy zavaros időszak után egy új rend jön létre. Platóntól kezdve többen foglalkoztak a rend fenntartásának, az állandóság biztosításának lehetséges módjával. Minden gondolkodó az értékekhez való ragaszkodásban látta a megoldást. Az amerikai Joel Poinsett a 19. század elején az első, aki ennek az ellenkezőjét állította. Ő is a rend fenntartásáról beszél, csak egészen más a módszere: azt állította, hogy a hanyatlás megelőzésének a titka nem más, mint nem keresni azt, ami tartós, mert a tartós dolgokhoz való ragaszkodás lassítja az emberi szellem fejlődését. Úgy vélte ez az út az USA sikerének záloga. Tocqueville, aki személyesen találkozott Poinsettel, megdöbbenésének adott hangot, látva azokat a masszív faházakat, amelyeket tulajdonosaik könnyedén elhagynak, hogy lakóhelyet és legtöbbször életformát is változtassanak. Ez az amerikai "társadalmi mobilitás". Poinsett szerint a rend akkor biztosítható, ha hagyjuk, hogy az egyes emberek azt az utat járják, amelyet a saját boldogságuk építéséhez a legmegfelelőbbnek gondolnak. Ez egy tipikus angolszász eszménykép, mely Pelagiusra vezethető vissza. Adam Smith is erre építi "láthatatlan kéz" teóriáját. A nyitott társadalmakat jobban fenyegeti a hanyatlás, mint a zárt társadalmakat, mivel horizontálisan ugyan nyitottak, de vertikálisan mozgásképtelenek. A hanyatlást a fogyasztás növelésével próbálják megállítani. Ma a hanyatlás elsőrendű tünete az, hogy a technikai fejlettség magas volta párosul a kultúra eltűnésével. Korunk félretolja a múlt gondolkodóinak eredményeit, és helyébe saját dogmáját állítja: kényelem és megelégedettség. Ezen ürességet a technológia leple alatt soha nem látott nagyszerű világként adják el.
32. Az ember eddig a világot önmagában szemlélte. Most az ember és a világ közé ékelődött a tömegkommunikáció. Az interneten keresztül mindent előre beprogramozva kapunk. A gyorsaság, megcáfolhatatlan ítélkezés, tévedhetetlenség, abszolút tudás képzetét kelti. Ami nincs felrakva az internetre az nem létezik. Az internet a tökéletes totalitarizmus létrehozója: lényege, hogy mindenki egyformán legyen informálva, integrálva és összehangolva. Ugyanabban a pillanatban mindenki ugyanarra gondoljon, mindenkit egyazon dolog lelkesítsen. Amerikában az embereknek szinte állampolgári kötelességük, hogy alkalmazkodjanak a társadalom pillanatnyi állapotához, hogy mindig valami újat hozzanak létre, hogy szociálisan mobilisak legyenek. Ez a kollektivizmus egy fajtája. A mechanisztikus társadalomban a szociálpszichológus feladata, mint társadalmi mérnöké, a tömeg manipulálása. Ezen alapállással ellentétes Arisztotelész óvatossága, aki szerint az ember nem mechanisztikusan működik, tehát kiszámíthatatlan. A mechanikus társadalomkép szerint minden kiszámítható, nincs szabad cselekedet. Az eltérés antropológiai: korunk reflexgépezetnek tarja az embert.
33. A technika mítosza mutatkozik meg a gépszerű, módszeresen kifejlesztett emberi test kultuszában is. Ez kollektív megszállottságig fajulhat, amikor a reklámok hatására az egészséget a mániáig fokozzák a profit érdekében. Bármilyen szer, kúra, étrend, nem egyszerűen lelkes fogadtatásra talál, hanem vallásos rítussá, rögeszmévé válik. Az egyetemi kutatás tragikomikus jelleget öltött: egyes amerikai tudósok úgy vélik, hogy összefüggés van a vallásos hit és az elhízás között. E mögött is az áll, hogy az ember viselkedését mechanisztikusan képzelik el. Mindez a mesterséges intelligencia mítoszában csúcsosodik ki, mely az ember teremtővé válásának hitét jelzi. Akik szerint semmi sincs a tudományon túl, azok számára a mesterséges intelligencia hite: vallás, mely megadja a végső választ az ember létének értelmére. Az emberi lélek hozzá hasonlóra vágyik, ezért dolgozik lázasan a gondolkodó gép megalkotásán, és ez áll a vallássá fajult UFO hit mögött is. A mesterséges intelligencia kérdése egy Isten központú társadalomban értelemszerűen fel sem merülhetne. Az ember szabadnak tartja magát, ugyanakkor determinizmusra vágyik. Ez áll a mechanikai látásmód mögött. Amennyiben az ember működése mechanikus, gépszerű, akkor előre kiszámíthatók reakciói, vagyis megtudható a jövő. Ez nem más, mint a szabadság tagadása. A látszatszabadságban élő mechanikus emberek kora sejlik fel. Az ember gépszerűnek tekinti magát, ezért ha zavarok vannak működésében, felkeresi pszichológusát, aki helyreállítja a mechanikus működést. Ha nem ér el sikereket, elvégez egy tudattágító tanfolyamot, ahol személyiségét nagyobb teljesítményű modellre cserélheti.
34. 1858-ban Maculay a következő diagnózist adta az Egyesült Államokról: "Amit a vandálok és a gótok Rómában műveltek, azt az önök saját intézményei teszik majd meg önöknél: le fogják rombolni a társadalmat." Az amerikai álom Európában született, csak ott a kultúra meggátolta megvalósulását. Az európai társadalom az elzárkózást választotta a jó ízléssel és a józan ésszel ellenkező utakkal szemben, és a kísérletezést marginalizált csoportokra bízta. Az amerikai társadalom magát a nyitottságot tette kultúrájává. Ez a nyitottság érvényes az intézmények átalakulására is. Az amerikai ember homo novus-nak véli magát, akinek identitása a régi tagadása (protestáns vonás). Ez a homo novus alkotta új világrend jó szándékú missziós hevülettel ráerőlteti magát a világra, és mindent saját képére igyekszik átalakítani. Cioran megállapította: "minden civilizáció azt hiszi, hogy az ő életmódja az egyedül jó és az egyedül felfogható, hogy erre kell térítenie vagy kényszerítenie a világot; ez az életmód számára kifejezett vagy leplezett megváltástannal ér fel, (...) ami azonnal elveszti eleganciáját, mihelyt katonai kalandokkal párosul. (...) Azért hódítják meg a többi embert, hogy azok utánozzák őket, hogy az ő képükre, az ő hiedelmeik és szokásaik szerint formálódjanak." Úgy szabadulnak meg ellenségeiktől, hogy mindenkit a képükre formálnak.
35. A kulturális élet tudásból, elmélkedésből, a dolgokban való elmélyülésből áll. Amikor azonban mindenki szava azonos súlyú, akkor elkerülhetetlen, hogy a bóvli uralkodjon, maga alá gyűrve a kiválót. A tengernyi haszontalan árucikk meggyilkolja a művészetet, a valódi alkotó munkát, a nagy gondolatokat. Jól illusztrálja az amerikai valóságot a Yale Egyetem jogi szemléjének egy cikke, mely így értékelte azt a festményt, mely vonalak és négyzetek véletlenszerű halmazát ábrázolta: "a jogi egyenlőség, diszkriminációmentesség alapelvét szemléltetik. Az absztrakt gondolat ugyanis lerombolja a megjelenítés világát, és a tiszta festőiség új világát építi fel. Ugyanígy van ez a társadalmon belül is: a változást nem a régi sablonok módosítása hozza, hanem a régi eltörlése és helyettesítése az újjal." Az amerikai kultúra a hasznosság és hatékonyság bűvöletében él, ezért érzéketlen a belső élet lassú mozdulataival, a megértés közvetett képi és narratív útjaival szemben. A képzelet világa a reklámszövegekre, a tömegmozgalmakra és a bóvli előállítására korlátozódott. A hangsúly a konkrét, kiszámítható, tervezhető eredményekre helyeződött. Ez a gépiesség irányába hatott. A mechanisztikus emberszemlélet vezetett az ember biogenetikai beavatkozások általi tökéletesítésének kívánalmához is.
36. Általános nézet szerint a modernség kezdete 1750, a technika mítoszáé pedig 1950. Ma a világot egy univerzális, totalitárius, központosított szervezet megjelenése fenyegeti, mely a szabad embert a társadalomra veszélyes egyénnek tartja. Már jelenleg is mindenről a technika rendelkezik. Aki a technológiát irányítja, az kezében tartja az emberek ellenőrzését és maga alakítja a közvéleményt. A gondolat ma már nem szabad, a propaganda észrevétlenül alakítja. Az egymásnak ellentmondó rendelkezéseikkel a demokráciák kiformálják az új embertípust, mely tökéletesen alkalmazkodik a diktatúrához. Egyes modern pedagógiai irányzatok a középszerűséget tekintik az elérendő eszménynek, teszik ezt a demokrácia nevében, amely maga is határozatlan, érzelgős alapokon áll. Máris nő a tekintélyelvűség. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a reklámok, ahol az ismert sztár ajánl valamely terméket, pártot, politikust. Az ipari termékek és a politikai pártok reklámjai egyaránt hamis ábrándokat keltenek. A reklám nem az értelemre, hanem az érzelemre kíván hatni. A hipnotikus szuggesztió pszichológiai módszerével (egy szlogen állandó ismételgetése, tekintélyre hivatkozás), érzelmileg befolyásol, hogy rábírja az embert, kapcsolja ki értelmét. Ezáltal elfojtják vagy kiölik a vevő-választó kritikai képességét. A politikusok állandóan jelszavakat ismételgetnek, nem racionálisan érvelnek, hanem érzelmi hatásra törekednek. Amikor már a szuggesztió hatására előre tudható a reakció, tökéletessé teszik a manipulációt ezzel a kijelentéssel: "ön dönt". Ez a legveszélyesebb támadás a szabadság ellen.
37. Nigel Warburton a filozófia professzora könyvében, melynek címe "Bevezetés a filozófiába", a filozófia történetéről szóló fejezet egy oldalt tesz ki. Láttuk, a történelmet ma nem kívánatos ismerni, a tudás problémát okoz az új rendnek. Warburton professzor vonzó lehetőségként vázol fel egy olyan világot, ahol nincs rossz, mivel nincs szabadság: "Az is lehetséges, hogy az előre programozott lényekbe az a hit is be legyen programozva, hogy szabad akaratból cselekszenek, miközben pedig akaratuk nem szabad. [Élveznék a] hit minden előnyét, de a valóban szabad akarat minden hátrányától mentesen." Warburton professzor arra is felhívja a figyelmet, hogy egyes pszichológusok szerint a szabad akarat illúzió, minden tett egy kondicionálási folyamat eredménye, minden cselekedet determinált. "Nem elképzelhetetlen, hogy nekik van igazuk." Warburton professzor a következő mondattal kívánja Aquinói Szent Tamás okságra alapozott istenérvét cáfolni: "Ha a végtelen sor lehetséges, miért ne terjedhetne az okok és okozatok sora visszafelé, a múlt végtelenségébe?" Warburton professzor ezután új témába kezd, és adós marad kérdése megválaszolásával. Tamás megokolja, miért nem. Warburton professzor arról tesz tanúságot: azt hiszi Isten az első láncszem Tamás gondolatmenetében, és felteszi a kérdést: Isten előtt mi volt? Warburton professzor nem látja, hogy Tamás éppen arról beszél, hogy az oksági sorozat nem magyarázza meg önmagát, és kell lennie egy a sorozaton kívül álló független, szükségszerű létezőnek.
38. A kereszténység e magyarázata szemben áll korunk panteizmusával, mely szerint minden egy, a világ maga Isten. Chesterton rámutat arra, hogy a kollektív tömegtudat, az egyén beolvadása a tömegbe, az Egység hite a totalitárius ideológiák anyja. A minden Egy ideológiája alapján a hírhedt terrorista egy nap megtalálja önmagát és megvilágosodik: ő azonos a dolgokban rejlő végső jóval. A nyugati mentalitás, mely nem tűri a zsarnokokat, a nyugati teológia következménye, mely azt mondja: "Én vagyok én, s te vagy te." A New Age által reklámozott befelé fordulás elszigeteltséghez, társadalmi közönyhöz vezet. Ha azt állítjuk előtérbe, hogy Isten az emberben van, az ember megreked önmagában. Ha Isten transzcendenciáját hangsúlyozzuk, akkor az embernek erőt adunk, hogy felülemelkedjék önmagán, kíváncsi, kitekintő, érdeklődő lesz és nem süpped a keleti despotizmus mocsarába. Az Egység a keleti kényúr világa, míg a Szentháromság tana a szabadság és különbözőség szellemét hinti szét. Megismételjük: az emberek istenfogalmukkal összhangban építik fel államaikat. Ha minden egy, akkor az egyik dolog éppen olyan jó, mint a másik, vagyis az erkölcsi tevékenységet semmi nem igazolja. A cselekvés természetéből adódóan feltételezi, hogy az egyik dolog sokkalta többet ér, mint a másik. Ez áll az erkölcsi relativizmus mögött. A determinizmus nem indít aktivitásra. A katolicizmus szerint mindenki veszélyben forog, csak egy hajszál választ el minket a kárhozattól. Európa mindig hangsúlyozta a pusztulás lehetőségét. Ázsia és a mai világ szerint a létezés egy tudományos terv alapján, egy meghatározott eredményhez vezet. A katolicizmus szerint az élet egy történet, mely bárhogy végződhet (Chesterton).
39. Az ember egy nagy gépezet alkatrésze lett, jól táplált, jól öltözött, ám szabadságától megfosztott robot vált belőle. Elsőként II. Frigyes császár (1194-1250) igyekezett rendeleteivel a középkori hűbéri rendszert felszámolni, hogy a nép akarat nélküli, fegyvertelen, adózásra képes tömeggé váljon. (Egyúttal irányítása alá kívánta vonni az Egyházat is.) A középkorban az élet célja az örök üdvösség, így a gazdasági érdek is ez alá volt rendelve: a megélhetéshez szükségesnél többre vágyó gazdasági vállalkozás bűn. A kereskedelem helyeselhető, de csak akkor, ha a közjót szolgálja, és haszna nem több, mint az elvégzett munka bére. A gazdagok kötelesek gyámolítani a szegényeket még akkor is, ha azok éppen nem szenvedik a legnagyobb szükséget. A 16. század elején a korai kapitalizmus hatására a faluközösség földje a földesúr kezébe került. Az addig szabad parasztság szolgaságba süllyedt, megjelent a jobbágyság. Ez indukálta a parasztlázadásokat, melyek szélsőséges vallási fanatizmussal (Münzer) párosultak. A munka lett a legfontosabb érték, ezért csökkent az ünnepek száma, az elmélkedő élet erkölcstelenné vált. Az ügyesség viszont erkölcsi erény lett. A pénz került a központi helyre.
40. A katolicizmus elfogadja az én teljes kifejeződését, igent mond az ember méltóságára. A bűn tekintetében nagy megértést tanúsít a konkrét helyzeteket illetően, és elismeri az egyéni különbségeket. A bűnt nem nyomasztó megalázó helyzetnek, hanem gyarlóságnak tekinti, a bűnössel szemben megértő. A protestantizmus mindezeket egészen másként látja szélsőséges gondolkodásmódjával. A protestáns felfogás, és különösen az amerikai gondolkodást meghatározó kálvinizmus szerint Isten korlátlan uralkodó, aki teljesen szuverén módon dönt örök sorsunkról, függetlenül cselekedeteinktől. Az ember bármit tesz, az isteni végzet mindent eldöntött előre, egyeseket az üdvösségre, másokat pedig eleve a kárhozatra teremtett. A kálvinizmus istenképe egy tipikus keleti despota, egy igazságtalan zsarnok képe. Itt még egyszer meg kell jegyeznünk: az emberek istenfogalmukkal összhangban építik fel államaikat. Az ember feladata csak egy lehet: a feltétlen alávetettség Isten hatalmának, így a protestantizmus pszichológiailag létrehozta azt az embertípust, mely alkalmas a hatalom előtti behódolásra, hogy az egyén teljes mértékben alávesse magát a hatalomnak, legyen az Isten, állam, vezér, vagy egy cég. A kételyt, hogy valóban üdvözül-e az egyén, csak fanatizmussal lehet elnyomni: az a vallási közösség, melyhez tartozik az illető, a kiválasztottak csoportja. Innen csak egy lépés, hogy a vallási közösséget az Egyesült Államok, a választott nemzet képe váltsa fel.
41. A kálvinizmus az egyén teljes engedelmességét és az önmegalázást kínálja a biztonságérzet megszerzésére. Az örök üdvösség utáni törekvés értelemszerűen megszűnt, és felváltotta a gazdasági teljesítmény fokozásának hajszolása. Az a felfogás gyökeresedett meg, hogy a világi siker az üdvösségre való kiválasztottság jele. Ez az állandó tevékenység a kétely és a tehetetlenség leküzdését szolgálja, menekülés a szorongás elől. A kényszeres neurózis tünete: a tevékenység nem a kívánt cél elérését szolgálja, hanem kényszeres cselekvésként jelzi: bekövetkezik az, amit tőle függetlenül már eldöntöttek. Ezt szolgálja az előjelek (világi siker) keresése. Így a munka öncél lett, egy belső kényszerítő erő kifejeződése, ami azután olyan kemény munkát présel ki az emberből, mely más társadalmakban legfeljebb egy szigorú rabszolgahajcsár érhetne el, csak itt nincs mód a szembeszegülésre, az ember önmaga hajcsárja lett. Saját keze munkája lett az Istene. Kálvinban nem sok szánalom volt a szegények iránt. ("Mert amit a skolasztikusok mondanak, hogy a szeretet régibb, mint a hit és a remény, nem egyéb merő őrültségnél." - Institutio Christianae religionis.) A kálvinizmus fejlődése során gyakran intenek arra, hogy ne legyünk barátságosak az idegenekhez, és többször találkozhatunk a szegények iránti kérlelhetetlenséggel ás általános gyanakvással. Ugyanez a mentalitás jellemzi a munkaadó és a munkavállaló viszonyát. Mindent elárul a munkaadóra használt angol szó: employer, mely a to employ-ból (felhasználni) származik. A tulajdonos úgy alkalmaz egy másik emberi lényt, mint egy gépet. Mindkét fél pusztán cél és eszköz. Ez a szemlélet jelentkezik az üzletember és a vevő között is. A vevő pusztán a manipuláció tárgya, és nem érző lény, melynek saját, jogos kívánságait kellene kielégíteni. Az ember saját magát is árunak érzi, munkáját bocsátja áruba. Mindennek kizárólag piaci értéke van, jól látható ez a felsőoktatásban is. Ugyanez történik az egészségügyben, amikor piaci alapokra helyezik. Az ember tulajdonságainak, így személyiségének értékét piacképessége dönti el. Az egyén csak akkor számít valakinek, ha sikere van. Ezért olyan fontos a ma emberének a népszerűség. A kálvinizmus és puritanizmus evilági aszkézise és alávetettsége a fenti pszichés folyamatokra vezethető vissza, mely együtt jár mások megvetésével, és a rasszizmus megjelenésével (négerek, mexikóiak), ugyanakkor a szeretet és könyörületesség helyébe az álszentség lép (lásd: Dickens "Martin Chuzzlewit" című művében Pecksniff alakját). A protestantizmus lerombolta az ember Isten végtelen szeretetébe vetett bizalmát. A személy célból eszközzé vált, és behódolt a világi hatalomnak. Pázmány Péter megfogalmazása szerint a katolicizmus Krisztushoz hasonlóan két lator közé feszítetett. Az egyik a pelagianizmus, ez igen sokat tulajdonít a szabad akaratnak, a másik a protestantizmus, mely semmit. Korunk ideológiája az egyiktől átveszi az áteredő bűn tagadását, a másiktól pedig a szabad akarat tagadását, ezzel tagadva az ember két legalapvetőbb jellemzőjét.
42. A protestantizmus lélektanilag készítette fel az embert arra, hogy saját énjét jelentéktelennek érezze, és életét teljes mértékben olyan céloknak rendelje alá, amelyek nem a saját céljai. Egyéni kezdeményezésről beszélnek, de ez is a gazdaság alá van rendelve. Ez tette lehetővé, hogy az ember a maga alkotta gépezet rabszolgájává legyen. Az út a vallási individualizmusból a kollektivizmusba vezet. A középkorban az ember tudta, hogy születéséből kifolyólag mi az értéke, minden rendnek a világban betöltött helye alapján. Az élet valamely szegmensében minden egyén, tartozzon bármely rendhez, elsőrendű fontosságot töltött be, és tudta, hogy a szerető Isten színe előtt minden ember egyenlő méltósággal rendelkezik. A protestantizmus hatására az újkor emberének tudatában az áll, hogy ő önmagában véve egy senki. Ha valaki akar lenni sikereket kell elérnie, be kell olvadnia a nagy egészbe, állandóan bizonyítania kell. Ez a bizonyítási kényszer indukálja a megfelelni vágyást. Az egyén megszűnik önmaga lenni, és teljes mértékben a felkínált személyiségmodellt teszi magáévá, így pontosan olyan lesz, mint mindenki más, azt teszi amit elvárnak tőle. A ma embere szabadnak hiszi magát egy szabad világban, akinek gondolatai, érzései, kívánságai tőle magától származnak, aki csak magának parancsol, miközben képtelen az önálló gondolkodásra, a többség tekintélyét feltétel nélkül elfogadja, és a mások véleményét ismételgeti.
Utószó
43. "Serdülőkorban büntetlenül fordulhat szembe az ember a családjával, hiszen a család védelme alatt áll. De a felnőtt emberrel már nem ez a helyzet. (...) Szembe kell néznünk eredetünkkel, és vállalni kell örökségünket. Mi Európához tartozunk, nélküle elveszünk. Ázsia nem a mi otthonunk." Az amerikai Herbert Agar e kijelentése megfordítva is igaz. Nem lenne erkölcsös, ha megtagadná Európa gyermekét, Amerikát. Az Amerika ellenesség egy minden logikát nélkülöző önpusztító folyamat. Amiről itt tárgyaltunk az az amerikanizmus, mely már meghódította Európát, és lassan meghódítja az egész világot. Látnunk kell, hogy ez az eszme ma már független az Egyesült Államoktól. Egy új emberi mentalitásról van szó, mely egy modern bábeli tornyot épít. Neoplatonizmus, gnosztikus manicheizmus, pelagianizmus, protestantizmus, a technológia mítosza, New Age, mindez ötvöződik korunk új világrendjében, egy kollektivista utópiában. Az emberi természet a garancia arra, hogy a kísérlet kudarcot fog vallani. A romokon a barbárok fognak uralkodni, akiknek csak egy választásuk lesz, ha emberhez méltó módon, szabadon kívánnak élni: egy olyan civilizáció felépítése, melynek az autentikus európai kultúra az alapja.
Felhasznált irodalom
Molnár Tamás: Én, Symmachus, (1999). Európa Könyvkiadó, 2000.
Molnár Tamás: Lélek és gép, (1999). Európa Könyvkiadó, 2000.
Molnár Tamás: Utópia - örök eretnekség, (1990). Szent István Társulat, 1992.
Theodor W. Adorno: Aldous Huxley és az utópia, (1948). A Művészet és a művészetek - tanulmánykötet. Helikon Kiadó, 1998.
Pierre Teilhard de Chardin: Út az Omega felé. Válogatás Teilhard de Chardin műveiből. Szent István Társulat, 1980.
Erwin Panofsky: A művészettörténet három évtizede az Egyesült Államokban. Egy áttelepült európai benyomásai, (1953). A jelentés a vizuális művészetekben - tanulmánykötet. Gondolat Kiadó, 1984.
John Lukacs: Az Egyesült Államok XX. századi története, (1984). Európa Könyvkiadó, 2002.
Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől, (1941 és 1966). Akadémia Kiadó, 1993.
Chesterton: Eretnekek, (1905). Szent István Társulat, 1991.
Chesterton: Igazságot!, (1908). Szent István Társulat, 1985.
James Surowiecki: A tömegek bölcsessége. Miért okosabb a sokaság, mint a kevesek? Hogyan alakítja a kollektív tudás a gazdasági életet, a társadalmakat és a csoportokat? (2004.) Napvilág Kiadó, 2007.
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz, (1960). Dee-Sing Kiadó, 2000.
Vanyó László: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe 787-ig. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának jegyzetei. Szent István Társulat, 1998.
Nigel Warburton: Bevezetés a filozófiába, (1999). Kossuth Kiadó, 2005.
E. M. Cioran: Oroszország és a szabadság vírusa. Egy kifulladt civilizációról - tanulmánykötet. Nagyvilág Kiadó, 1998.
Pálinkás József: Tudomány és innovatív környezet. Pesti Est, XIII. évfolyam, 75. különszám. Pesti Est Kft., 2009.
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae - Prima Pars. Gede Testvérek BT., 2002.
Aquinói Szent Tamás: Prédikáció sorozat a Tízparancsolatról. Seneca Kiadó, 1994.
Szentírás. Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján. Szent Jeromos Bibliatársulat, 1999.
Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. Szent István Társulat, 2005.
A Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat, 1994.
Ajánlott irodalom
E. M. Forster: A Gép Megáll - The Machine Stops, (1909). (Előjáték című kötetben.)
Jevgenyij Zamjatyin: Mi, (1920).
Aldous Huxley: Szép új világ - Brave New World, (1932).
Franz Werfel: A meg nem születettek csillaga - Stern Der Ungeborenen Ein Reiseroman, (1946).
George Orwell: 1984 - Nineteen Eighty-Four, (1949).
Evelyn Waugh: Bombahír - SCOOP, (1938).
Evelyn Waugh: A megboldogult - The Loved One, (1947).
Megjegyzés
Készült: 2009-ben.
2010. október 8.