Kortörténet
"Az ember szégyenkezik, amiért e hidegen és gonoszul üzemeltetett pokol kortársa, és alapjában keresztény lelkületem, anima christiana, azt a gyanút táplálja, hogy ennek az egésznek az oka a materiális világtörténelem." (Hermann Hesse)
Előszó
1. Korunk történései egy kultúrának, a Nyugati civilizáció hanyatlásának története. Az alábbiakban ennek a folyamatnak két meghatározó jelenségével, a modernizmussal és a populizmussal foglalkozunk.
Modernizmus
2. A modernizmus (demokrácia és ipari társadalom) tagadja a páli tételt, miszerint a hatalom Istentől van. Társadalmi szerződésből származónak tartja, amit a közmegegyezés garantál. Az angolok az anarchiától való félelmükben nem vitatják az új szentséget: a társadalmi szerződést és annak legfőbb jelképét: a királyt. Ez az elv az USA-ban is tovább él, az alapító atyák rosszul hitték, hogy az alkotmány meg van tisztítva a szakrális elemektől. A királyt az elnökválasztás kvázi-szakrális aktusa helyettesíti. Ez és a többi aktus az USA-ban azért is lényeges, mert nincs közös tradíció, így minden bevándorló újra aláírja a "szerződést".
3. A jót a hasznossal, a társadalmi igazságot a társadalmi szerződéssel, a valóságot a tudomány konvencióival helyettesítik. A 17. században a társadalmi szerződést, az emberi együttélés törvényeit mechanikusan működőnek képzelték el, innen az a nézet, hogy az államnak csak felügyeleti-szabályozó szerepe lehet.
4. A modernség prófétái a kereszténység helyett valamilyen más társadalmi összetartó erőt keresnek. Itt válik fontossá a modernség kritikusának a katolikus Tocquevillenek (1805-1859) elemzése (Az amerikai demokrácia), melyben felvázolja a demokrácia hiányosságait. A tömeg került a középpontba, létrejött a demokrácia. Az amerikai alkotmányban a boldogság tulajdonképpen üzleti sikert jelent. Tocqueville arra volt kíváncsi, hogy az amerikai rendszer magában hordja-e hiányosságainak korrekcióját, hiszen az nyilvánvaló, hogy az általános egyenlőség a kisebbségek elnyomásához vezet. A modernség kritikusai mind a kultúra és a civilizáció hanyatlását jósolták. Tocqueville klasszikussá vált elemzése szerint a tömegcivilizáció kirekeszti a független elméket, s egy személytelen szürke, hajthatatlan bürokráciát emel maga fölé. Aggódott a demokrácia várható térhódítása miatt, de tudta, hogy ez elkerülhetetlen. Látta, hogy az amerikai modell lerombol minden értéket, a keresztény eszményt és keretet is, ezért tanáccsal látja el Európát, hogyan tompíthatók a demokrácia okozta károk. Leghíresebbé vált meglátása az átmenet a demokráciából a gyámsági rendszerbe, az egyenlőség logikájából származó manipulált középszerűségbe. A gyámkodó hatalom mely mindennel ellátja a tömeget, végül gondolkodik is helyette. Az egyenlőség nem más mint uniformizálás. Ez lesz az ideál és nem az egyéniség. A modernség egy kollektív forma felé halad, a lágy totalitarizmus felé.
5. Hitler az a vérbeli modern politikus, aki ad egy társadalmi összetartó erőt, mely képes a tömegeket mozgósítani, vagyis a demokráciát a liberalizmus kiiktatásával gyakorolni. A demokrácia gyökeréig nyúlt le. A mítosz amit adott a fajiság. Hitler nem volt rasszista: "olyan hogy faj nem létezik". Ő egy eszmét egy összetartó erőt adott a népnek: "a fajiság eszméje egybekapcsolja a tömegeket, megérteti velük, hogy az egyéni boldogság (a liberalizmus) kora lezárult. A közösség boldogságára való törekvését tesszük a helyére. Minek államosítanánk a bankokat és a gyárakat? Mi az embereket államosítjuk." Rendszerében az Egyház szerepét a párt veszi át. Hitler több tézise korunkban világszerte megvalósult, mint például az eutanázia, klónozás, fajnemesítés (down kórosok és más sérültek abortálása), technikai civilizáció, populista nacionalizmus, ezotéria, manipulált társadalom, stb. Ma Németország a leginkább amerikanizált európai ország, de ennek gyökere Hitlerig nyúlik vissza. A németeknek már akkor tetszett az amerikai életforma. Goebbels rajongott az amerikai kultúráért. Sok német jazz rajongó volt. Adolf Galland őrnagy a német sztárpilóta "Mickey Mouse"-nak nevezte el híres Messerschmitt 109-es vadászgépét. A Harmadik Birodalom nyelvében sok amerikanizmus volt, főleg a propaganda szövegekben. Goebbels nemcsak az amerikai filmeket, de az újságokat is utánoztatta. A Berliner Illustrierte még 1941 novemberében is amerikai képekkel volt tele. Az 1941. november 20. szám arról áradozik, hogy az amerikai katonaság sisakja nem brit, hanem német mintára készült. Göring a háború végéig vadnyugati filmeket nézett szórakozásul. Hitler kedvenc gyerekkori olvasmányai indián történeteket voltak. A háború alatt amerikai neveket viselő Amerika-rajongó fiatalkorú bandák voltak szerte Németországban, például Münchenben "Charlie Gang", Frankfurtban "OK-Gang", "Harlem-klub", Hamburgban "Ohio-klub", "Cotton-klub", "Swing-Jugend". Ezeket a neveket a pulóverükre hímezték. Amerikai filmekből vett nevek, betűk, jelvények, seriffcsillagok és főiskolai jelképek hordása divatos volt. E csoportok feltűnően öltözködtek csak a slágerek a tánc és a lógás foglalkoztatta valamennyit, és láthatólag nem érdekelte őket a politika. 1941-ben Hamburgban szving tüntetés volt. Gombamódra szaporodtak a szving zenekarok, az amerikai zene, szokások és becenevek. Az ifjú nemzedék a háború után is, egészen az 1960-as évekig Amerikától várta a megváltást.
6. A tömegdemokráciában, amiben élünk, mindenkinek kötelessége átláthatóvá válnia. Arra hivatkoznak, hogy a szabadságot őrizzük, ezért van rá szükség. Ez nem más mint gyámkodó társadalom. Polgárai nem is igénylik a személyes szabadságot csak a jólétüket biztosító gyámkodást. A demokrácia totális elnyomó jellegét feszegetni a mai napig sem népszerű. (A nagy iparvállalatok alkalmazottai kvázi-diktatórikus rendszerben dolgoznak.) Egy társadalom mely nem fogadja el a királyt mint a legitimitás abszolút forrását, vagyis a nemzeti közösség alapelvét, élesen választania kell az anarchia és a diktatúra között (Molnár Tamás).
7. Európa történelme során megalkotta a klasszikus államot: nem despotikus, nem is anarchikus, hanem az állam, Egyház, és a civil társadalom kiegyensúlyozott és arányos harmóniáján alapul, törvényesség és szabadság, keresztény erkölcs és római jog uralja. A modernség azonban a civil társadalom hegemóniájára törekszik. A vallás nem egyszerűen el van választva az államtól, hanem megszűnik közügy lenni és puszta magánüggyé vált. Az állam pedig megszűnik az egyensúly őre lenni, behódol a civil társadalomnak, vagyis a politikusok lobbiznak, azaz valamely pénzügyi-ipari csoport megbízottai.
8. Az állam és az Egyház eddigi funkcióit a civil társadalom veszi át és határozza meg. Amerika a létező civil társadalmi hegemónia, mint utópisztikus ideológia, megvan győződve igazáról. Amint Tocqueville megállapította, a modern társadalom célja "egy vallás létrehozása, melyet az egész emberiség elsajátíthat és követhet." Ez a vallás a gépesítés, a technikai világ, a vég nélküli ipari paradicsom.
9. A lobbi ugyanaz, mint a szovjet nomenklatúra. A parlamenti lobbit erősebb szálak fűzik a civil társadalom valamely csoportjához, mint az állam jólétéhez.
10. Az Egyházat is lobbinak tekintik. A hit erózióját okozza az a tézis, hogy a kereszténység összeegyeztethető a fogyasztói társadalommal. A modern kor ideológiájának része az, hogy "mindig többre kell vinni", vagyis állandóan többet kívánni és többet fogyasztani: egyre újabb javakat, tárgyakat, szolgáltatást, újdonságot, munkát, pihenést. A mértékletességet viszont igénytelenségnek nevezik. Amerika erre specializálta magát: külön iparág gyártja az igényeket. A neve piackutatás, mely bekebelezi a magánélet minden aktusát, a politikát, és megszabja a kultúra értékeit és irányát.
11. A modern kor eszméi hatnak a hívőkre, akik természetesnek veszik, hogy azokat az Egyházba is bevezessék és a hívők igényeit kielégítsék. Ez az, amit a Tanítóhivatal amerikanizmus néven ítélt el 1899. január 22-én. Az amerikanizmus hívei úgy vélik, hogy a katolikus hitnek úgy kell megnyerni az embereket, hogy az Egyház alkalmazkodik korunkhoz és enyhítve ősi szigorúságán az új nézetekhez közelít, életmódban és tanításban egyaránt. Ugyanakkor elvetik a Tanítóhivatal és a szerzetesség szükségességét. Az újkonzervatív M. Novak egyenesen úgy véli, hogy a szabadság előfeltétele a demokrácia, a demokrácia előfeltétele pedig a kapitalista piacgazdaság. A politikának semmiféleképpen sem szabad beavatkoznia a gazdasági életbe. A kereszténység szilárdítja meg a kapitalizmus erkölcsi alapjait. Elveti a Tanítóhivatal szociális tanítását, mivel szerinte túlságosan az igazságosságot hangsúlyozza a szabadság kárára, de nem gondol arra, hogy a szabadság csak ott lehet jelen, ahol igazságosság van. Az angolszász liberalizmus szabadságfogalmát kereszténynek tartja. A liberális szabadpiac és a politikai demokrácia összeegyeztethetőségét úgy tekinti, mint a Szentháromság dogmájának magyarázatát. Hisz a tökéletes társadalomban, ez viszont azt jelenti, hogy nem hisz az áteredő bűnben, vagyis utópista. Szerinte a saját érdek és az önzés a társadalmi jólét és közjó előmozdítója, és a keresztény tannal megegyezik Adam Smith "láthatatlan kéz" teóriája. Novak hatással volt az amerikai katolikus püspöki karra, mely 1986-ban írt körlevelében megszelídítette kritikáját a kapitalizmus ellenében, és már nem álltak ki oly mértékben a szegények mellett mint korábban. A kapitalizmus problémáinak megoldását a magánszférába utalták. Róma 1991-ben reagált: a Tanítóhivatal kijelentette, hogy a korlátlan szabadverseny a társadalom romlásához vezet. Az egyéni érdekek nem valósítják meg a közjót. A liberalizmus szabadságfogalma ellentétes a valódi szabadsággal. Novak idealizálja a kapitalizmust. A gazdaságot tekinti a legfőbb értéknek, nem számol a pénz mammon jellegével, és a szeretet legfőbb parancsával. A kereszténység helyett a kapitalizmus kultuszát hirdeti.
12. Korunk ideológiája a technokrácia természetszerűleg a központosítás felé hajlik, egy olyan világ felé ahol a hatalom óriási pénzügyi és termelő-forgalmazó vállalatok kezében van. Megjelentek az abszolutizmus jelei a demokrácia köntösébe öltözve. Nagy Testvér egyenlőre még csak a dohányzást tiltja, s a nemileg semleges nyelvet teszi kötelezővé (Molnár Tamás).
13. Korunk értékválságát jól példázza az amerikai Legfelsőbb Bíróság esete: a liberális alapító atyák e bíróság 9 tagjára ruházták a legfőbb arbiter szerepét, hogy egyenrangú harmadikként egyensúlyban tartsa a törvényhozó és végrehajtó hatalmakat. Ma már azonban nemcsak az alkotmány végső értelmezését bízzák rájuk, hanem mind több erkölcsi és az ebből következő politikai döntést is, melyek normáit ők határozzák meg és teszik kötelezővé. A Legfelsőbb Bíróság erkölcsi ítéletében kételkedni alkotmánysértés, mondta ki e testület 1992-ben. Vagyis a Legfelsőbb Bíróság veszi át az erkölcsi döntőbíró funkcióját ugyanúgy, mint ahogyan a világ más részein a katonai junták teszik ugyanezt.
14. Egyfajta előzetes centralizálás folyik. Tocqueville ezt jól érzékelte: az ipari társadalom útban a technokrácia felé feudális gócpontokat állít fel: bankok, vállalatok, lobbik. Ezek a szükséges ideológiát reklámképekként és szlogenekként iktatják be a társadalom tudatába. A reklám tulajdonképpen utasításokat ír elő állandó ismételgetésekkel. A vállalatok jótékonysági alapítványai, egyetemek és művészek támogatásai is önreklámozások.
15. Az ipar bekebelezi az oktatást és a tudományt (tudásipar). A tudomány nem kíván alkalmazkodni az erkölcsi és kulturális normákhoz, hanem az erkölcsi felfogásnak kell alkalmazkodni az éppen elért tudományos eredményekhez.
16. A puritánok szerint Amerika inkább egy hittétel, mintsem politikai kreáció, mely megszabja mit szabad mondani és cselekedni. Ezt nevezik ma politikailag korrektnek. Az USA egy világméretű utópia magjának tekinti magát. Imperializmusa messianisztikus gondolkodással telített.
17. Kérdés találnak e valamely működő eszmét, mely fenntartja civilizációnkat. A posztmodern ideológusai szerint ez a gép mítosza lenne. Az első gépek a középkori ládák zárai voltak. A görög mekhane-mechanika szó jelentése: trükk. Egy trükk, mely a munkát megkönnyíti. A technika demoralizál. Kísértés, hogy valami nehézségből tudatos trükkel hamiskodja ki magát az ember, elszakadva a természettől. A technika elrabol tőlünk bizonyos élményeket, amiket a lelkünk nem nélkülözhetne. Ahogyan XVI. Benedek pápa mondja: "A technológiai fejlődés a számítógépes tudományon keresztül az utóbbi időszakban felvállalta értelmi képességeink egy részét is, ami befolyásolja gondolkodásmódunkat, sőt befolyásolja szabadságunkat is."
Populizmus
18. A demokrácia nem a nép általi uralom, hanem uralom a nép nevében. Nem egyszerűbb, hanem komplikáltabb minden korábbinál. A demokrácia a többség uralma. Itt lép be a liberalizmus. A többség uralmát mérsékli a kisebbségi és egyéni jogok törvényi biztosítása. Ha ez a mérséklés hiányzik, akkor a demokrácia nem egyébb, mint populizmus. A liberalizmus elenyészésével a hagyományos demokrácia populizmusba fordult.
19. A kereszténység szerint az emberi kormányzás semmilyen válfaja sem tökéletes, mert az emberi természet tökéletlen (áteredő bűn). Ebből az alapállásból kiindulva a keresztény Európa kidolgozott egy sajátos, viszonylag jól működő államformát, melyben a monarchikus, arisztokratikus, és demokratikus elemek ötvöződtek (Aquinói Szent Tamás). A vegyes uralom a nyugati civilizáció vívmánya. Ebből nőtt ki az angol és amerikai alkotmány is. Az amerikai alkotmány (eredetileg) a vegyes uralom eszményeit foglalta magában: az elnök a monarchikus elem, a szenátus, az elektori kollégium, és a Legfelsőbb Bíróság az arisztokratikus elem, a törvényhozás alsóháza pedig a demokratikus elem.
20. Az elmúlt 200 évben a nyugati civilizációból lassan eltűnt az arisztokratikus elem, míg az elnökség monarchikus hatalma, és a többségi uralom demokratikus hatásköre mindinkább túlnyomóvá vált. Tocqueville nem taglalta a fékek és ellensúlyok rendszerét, de hitt a megmaradt nem demokratikus intézmények előnyében, a gáttalan demokrácia korlátozásában. Azonban ezen intézmények fékező és ellensúlyozó hatása megszűnt, a vegyes kormányzásnak vége. A demokrácia határtalanná, korlátlanná, egyetemessé, vagyis populizmussá, egészen pontosan nacionalista populizmussá vált, megvalósult a többség zsarnoksága. A helyzet rendkívül hasonló, mint Németországban volt 1933-ban. Mi sem állt távolabb Hitlertől, mint hogy bármiféle jót lásson akár a monarchiában, akár az arisztokráciában. Hitler populista volt, forradalmár, a népuralom híve, következetesen demokrata. Ennek bizonyítékai szavakban és tettekben egy kisebb kötetet megtölthetnének (John Lukacs).
21. A többségnek nincs eredendően igaza attól, hogy törvényesen megválasztott többség. Ugyanúgy tévedhet, mint a monarcha, vagy az arisztokrata kisebbség, és tévedésének következményeit rendkívül hosszadalmasan lehet csak helyrehozni. Tocqueville meglátta Amerikában a bénító tömegközvéleményt. Pontosan látta, hogy a közvélemény nyomasztó súlya maga a többség zsarnoksága. Előre látta a szellemi és politikai életben jelentkező demokratikus pangást. A populista nacionalizmus modern és demokratikus képződmény. A többség zsarnoksága a demokratikus társadalmakra leselkedő nagy veszély.
22. A technika és kommunikáció eszközei a figyelő rendszerekről nem is beszélve, mélyen behatolnak a magánéletbe és a magánkommunikációba. Temérdek példa van erre. Ami még lényegesebb: gyöngül az emberek háborítatlan magánélet iránti igénye: a tömegember, a tucatember az általános. Nem akar kilógni a sorból, és most még csak gyanakodva nézi azt aki másmilyen. A cselekvések legfőbb mozgatója, hogy "mások mit szólnak hozzá". Az önállóan gondolkodó ember igen ritka.
23. A politikában a jelöltek kiválasztása nem a rátermettségük, hanem népszerűségük függvénye. (Amerikában az előválasztási rendszer utólagos beiktatása az alkotmányba tovább bonyolította és rontotta a helyzetet.) A közvélemény-kutatás célja az eredmény befolyásolása, tehát a választók manipulálása. Az általános kulturális hanyatlás következtében a szavazattöbbséget egyre tapasztalatlanabb és felelőtlenebb polgárok biztosítják. A számítástechnika tág teret biztosít az eredmények meghamisítására. De ez senkit nem érdekel, a technika mítosza mindent lehengerelt.
24. A többség manipulálásával egy agresszív kisebbség döntő befolyást szerezhet. Az emberek feladják saját véleményüket a többség véleménye javára. A közvélemény-kutatók a közvéleményt nem monitorozzák, hanem valójában irányítják azt.
25. Az osztály nélküli társadalmakat a népi nacionalizmus tarja össze. Akik gyűlölik a tőlük különbözőket, azoknak a tudatában ott lappang a félelmi összetevő, ami abban nyilvánul meg, hogy csak rosszat tudnak feltételezni arról, akit ellenségül választottak maguknak. Ez akkor válik nagyon fontossá, amikor a liberális demokrácia nacionalista populizmussá torzul. Ugyanis választási hasznot lehet húzni a címkézésből: hazafiatlan, liberális stb.
26. Ha nem sikerül e tendenciákat megállítani, akkor visszafordíthatatlanul a populizmus kora köszönt ránk, a tudatlan tömegek zsarnoksága, pontosabban az őket irányítók hatalma, a barbárság uralma. A tudás, a civilizáció, a kultúra átmentése egy jobb korba ekkor, mint mindig, a gondolkodó kevesek feladata lesz.
Felhasznált irodalom
Molnár Tamás: A modernség politikai elvei. Európa Könyvkiadó, 1998.
Molnár Tamás: A modern-kór. (1996.) Kairosz, 2008.
John Lukacs: Demokrácia és populizmus. Félelem és gyűlölet. Yale University Press, 2005. Európa Könyvkiadó, 2008.
John Lukacs: Az európai világháború 1939-1941. (1976.) Európa könyvkiadó, 1995.
Muzslay István: Gazdaság és Erkölcs. Márton Áron Kiadó, 1993.
Marie-Louise von Franz: Női mesealakok. (1977.) Európa Könyvkiadó, 1995.
"Kedves És Tisztelt Barátom". Hermann Hesse és Thomas Mann levelezése. Cartaphilus Kiadó, 2006.
Megjegyzés
Készült: 2008-ban.
2010. szeptember 28.