Waldorf




A szabadságra nevelés pedagógiája



"Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációknak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek most már meg ti is, milyennek mutatja magát nektek." (Rudolf Steiner)




Előszó

1. A Waldorf pedagógiát a reformpedagógiák közé soroljuk, de lényegesen eltér társaitól, egyedi utat jár. Szorosan kötődik egy meghatározott univerzalista filozófiához, mely önmeghatározása szerint nem világnézet, hanem metodika, a megismerés egyik módszere, a valóságkutatás öntudati útja, az érzelmek analitikájának beemelése a tudatba, gondolkodásmód, tudatos lét. Mint ilyen, természetesen világnézet. A belülről vezérelt öntudatos, gondolkodó, ön(tudat)fejlesztő, magasabb világ-, és emberlét filozófiája. Az emberiség gondolkodó áramlatainak egyikéről van szó.

2. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a Waldorf pedagógiát, meg kell vizsgálni az eszmei alapját képező világnézetet, amiben a következő eljárást követem:
- Mi a filozófiája?
- Milyen következtetéseket von le belőle?
- Miként valósítja meg azt a gyakorlatban?
A pedagógia az alkalmazott filozófia egyik szegmense. Jelen munkámban a Waldorf-módszer filozófiáját csak annyiban bontom ki, amennyiben az témánkhoz szorosan hozzátartozik.


Bevezető

3. A Waldorf pedagógia Rudolf Steiner (1861-1925) filozófiáján nyugszik. Steiner osztrák katolikus családból származott. Gyermekkorától kezdve misztikus élményei voltak, mely döntő jelentőségűnek bizonyult személyiségfejlődésében. Gondolkodásának meghatározó eleme Goethe munkássága és személye. 1902-től a Teozófiai Társaság németországi főtitkára, azonban 1913-ban kilépett, és saját filozófiájára alapozva létrehozta az Antropozófiai Társaságot. A szakítás fő oka krisztológiai, ugyanis amíg a teozófia (isteni bölcsesség) okkult eszmeköre az indiai-hindu világnézetre támaszkodik, addig Steiner ezoterikus filozófiája az antropozófia (emberi bölcsesség) a kereszténységre, lényegében annak egyik gnosztikus válfaja. Bölcseletének középpontjában a Krisztus esemény (Golgota Misztérium) áll, így szorosan kötődik a nyugati eszmerendszerhez, gondolkodáshoz.

4. A tudomány vallásnak tekinti az antropozófiát, mert annak az az álláspontja, hogy a tudományos megismerés mellett létezik szellemi megismerés is, a kettőnek együtt kell működnie. Az Antropozófiai Társaság központja Svájcban a Dornachban álló Goetheanumban van, ahol Steiner hamvai is találhatók. Neveléselmélete egy adott filozófia talaján az élet egészét célozza meg, nem csupán egy pedagógiai módszer, hanem létlátás.


Filozófiai alapok

5. Steiner szerint az emberi lény lényege szellemi, mely lényeg érzékszervekkel nem érzékelhető. E valóság a szellemtudomány útján a szellemi látás által ragadható meg, méghozzá természettudományos pontossággal. A szellemi látás birtokába szellemfejlesztő gyakorlatok és meditáció útján juthat az ember, ezáltal közvetlen kapcsolatba kerülhet a szellemi világgal. A nevelőnek rendelkeznie kell a gyermekben rejlő erők érzékelésének képességével. A Waldorf pedagógia célja nem csupán az életkornak megfelelő nevelés, hanem az élet egészére, és a halálon túli időkre való felkészítés. Steiner számára az oktatás az istentisztelet egy formája.

6. Az emberi fejlődés tragédiájáról beszél, melynek oka az egyoldalú természettudományos és technikai fejlődés, mely a szellemi szféra visszaszorulásával járt együtt, ami elidegenítette az embert. (Joseph Ratzinger ezt így fogalmazta meg: "Az emberek ősemlékeiktől való eltávolodásának kultúrája.") Steiner az emberiség megmentését abban látta, hogy minden társadalmi szféra önállóan fejlődjék. Ennek érdekében szigorúan el kell választani őket egymástól, hogy szabadon fejlődhessenek. Ezt nevezte társadalmi hármas tagolódásnak, amit a következőképpen képzelt el:
- Gazdasági téren a testvériségnek kell uralkodnia, tehát szocialista gazdasági rendre van szükség.
- Az állami, jogi területen egyenlőségre van szükség, tehát az államforma demokrácia legyen.
- A szellemi életben pedig a szabadságnak, az individualizmusnak kell meghatározónak lennie.

7. Steiner szerint az emberi személyiség négy alkotóelemből áll:
- Fizikai test.
- Étertest (élettest): az életerő teszi az élettelen anyagot élővé.
- Asztráltest (érzőtest): fájdalom, kedv, ösztön, vágy, szenvedély.
- Én-test: lelkiismeret.
A nevelés és tanítás alapja az, hogy ismerjük a négy test fejlődéstörvényeit. Ahogyan a fizikai test a szülésig az anya védőburka által védett, úgy az étertest 7 éves korig (fogváltás) burokban van. Amint nincs légzés a születésig, tehát az nem is erősíthető, fejleszthető, úgy az étertesthez kapcsolódó készségeket is csak 7 éves kor után szabad fejleszteni, mert addigra érnek meg, amint a fizikai test is 9 hónap után a külső életre. Ugyanígy az asztráltest készségei a nemi érés eljövetele után lépnek kapcsolatba a környezettel. A fejlődéstörvényt egyénileg kell alkalmazni a temperamentumok (szangvinikus, melankolikus, flegmatikus, kolerikus) figyelembevételével.

8. A gyermek első 7 évére a példakép utánzása a jellemző. Minden ami ekkor zajlik körülötte: erkölcsös és erkölcstelen, okos és buta cselekedet, minden amit észlelni képes, azt utánozza. Nem amit mondanak neki, hanem amit a felnőttek láthatóan tesznek, az fog hatni rá. Akkor alakul ki benne egészséges erkölcsi érzék, ha erkölcsös környezetbe nő bele, azt látja maga körül és nem erkölcsi prédikációk által. Ha első 7 évében környezetében csak buta cselekvéseket lát, akkor egész életében fogékony lesz az ostobaságok iránt. Egy példa: készíthetünk szalvétából babát a gyereknek, és vehetünk a boltban egy szép babát neki. A bolti babával esetleg egy életre elrontottuk esztétikai érzékét, de ami még fontosabb az az, hogy a szalvétából hajtogatott baba esetén a gyereknek a fantáziájával kell kiegészítenie a játékot, hogy embernek lássa. Ez a fantáziatevékenység fejleszti az agyat. A bolti baba esetén az agynak semmi dolga. Azok a játékok, melyek matematikai formákból, sablonokból állnak, pusztítják a képzelőerőt, míg az élő képzetét keltők serkentik azt. Ebben az időben rögzül a helyes vagy helytelen táplálkozási szokás is, attól függően, hogy mit kap enni a gyermek. A gyerekdalok rendkívül fontosak nem a jelentés, hanem a szép hangzás miatt, ami a szép érzetét kelti az érzékekben. Ebben az életkorban az utánzás a lényeg és nem a megértés. Kifejezetten jó, ha előbb utánoz a gyermek és csak később, a maga idején érti meg a dolgokat. Összefoglalva: az első 7 évben szigorúan vigyázni kell arra, hogy semmi olyan ne történjék a gyermek környezetében, amit nem szabadna utánoznia. Semmi olyat nem szabad tenni, amiről azt kellene mondani neki, hogy ezt nem szabad tenned. Egészséges példaképek utánzása szeretetteli atmoszférában, ez a kisgyermek megfelelő közege.

9. A fogváltás és nemi érés között a gyermekre a tekintély követése jellemző, ez az ami nevelő erővel bír. A tekintély elengedhetetlen az egészséges jellemfejlődéshez. Ez az autoritás azonban nem lehet kikényszerített, hanem a gyermeknek magának kell kiválasztania, és szabadon elfogadnia. Az erkölcsi életet ekkor még nem elméleti alapelvek, hanem példaképek alakíthatják megfelelő irányba (például szentek élete). A rossz tulajdonságokat pedig visszataszító képekkel (például pokol) lehet elriasztóvá tenni, és nem intelmekkel. Ebben a korban minden tudást hasonlatokban és szimbólumokban kell átadni, így nemcsak az értelemhez, hanem a lélekhez is szólunk. Később amikor értelmileg is felfogja, már egészen másként fog fordulni e dolgokhoz. A racionalista-materialista gondolkodásmód elveti az olyan ismeret átadását, amit a gyermek nem fog fel. Nem érti, hogy a dolgok megragadásához nem csupán az értelem szükséges, hiszen beszélni is úgy tanulunk meg, hogy semmit sem értünk a nyelvtani szabályokból. Külösen fontos az emlékezet fejlesztése e korban, ami később nem pótolható. Az ember akarata és jelleme torzult lesz, ha ebben a korban nem érik mélyreható vallási impulzusok. Ezzel segíti elhelyezni magát a világegyetemben, nem lesz bizonytalan és szétszórt. A vallási impulzusoknak ezért óriási jelentőségük van az emberiség fejlődésében. A zenei nevelés is azt az érzéket fejleszti, amely a lét egészét tárja fel.

10. A nemi éréssel elérkezik az önállóság és szabadság korszaka, annak az ideje, hogy amiket előzőleg megtanultunk, azokról önálló ítéletet alkossunk. Nincs rosszabb, ha idő előtt alkot valaki ítéletet. Az ítélkezéshez előbb tudásra kell szert tennünk, különben ítéletünknek semmi alapja sincs. A gyerekek túl korai ítélkezésre buzdítása oda vezetett, hogy ma az embereknek sokmindenről van véleményük, amiről gyakorlatilag semmit nem tudnak, ismeretek nélkül alkotnak véleményt. A fiatalok élettapasztalat nélkül érettnek képzelik magukat az ítélkezésre, ezzel egy életre eljátszva annak lehetőségét, hogy minden oldalról elfogulatlanul engedjék hatni magukra az életet. Arról van szó, ha egyszer ítéletet alkottunk valamiről, ezáltal mindig befolyásoltak maradunk, az ebben a dologban szerzett további élmények ötvöződnek korábbi ítéletünk értelmi-, lelki hatásával. Az érett gondolkodás feltétele a mások gondolatai iránti tisztelet. Ennek előfeltétele az igazságot kereső természetes autoritásra támaszkodó időszak. Az ifjúkor a tanulás, az érett kor az ítéletalkotás időszaka. Az ifjúkor annak az ideje, amikor a különböző véleményeket meg kell ismerni, de nem kell pártot ütni valamely vélemény mellett, hanem meg kell tanulni meghallgatni tudni a másikat: ez ezt mondta, a másik pedig amazt.


Következtetések

11. Az oktatás az újkor folyamán egyházi feladatból állami üggyé vált. Az, hogy az oktatás állami ellenőrzést kíván, mélyen beoltódott a gondolkodásba és elképzelhetetlenné vált, hogy ne így legyen. Az egész oktatásügy egy hanyatló kultúra jegyeit viseli magán a nyugati civilizációban. Az oktatást az államtól való függőség jellemzi (az egyházi és magániskolákat is). Az iskola az ifjúságnak olyan képzést ad, amilyenre a társadalomnak van szüksége. Az általános műveltség valójában használható hivatali szolgát jelent. Az államot ma gazdasági szervezetnek tekintik, melynek működtetéséhez az iskola termel ki munkagépeket. Az iskola is a gazdasági organizmus része, így nem is lehet gyerekközpontú.

12. Steiner álláspontja szerint az, hogy mit kell tanítani és hogyan kell nevelni, kizárólag a gyermek individuális adottságainak megismerése alapján határozható meg. Nem az a kérdés, mit kell tudnia ahhoz, hogy a társadalom hasznos polgára legyen, hanem az, mire van hajlama és tehetsége? Ezáltal az új generációkból nem az lesz amit a fennálló társadalmi rend akar, hanem a társadalomba belépő individuumok fogják azt alakítani. Ennek feltétele az iskola teljes szuverenitása, önigazgatása. A gazdaságnak kell fogadnia az önálló embereket, nem pedig saját igénye szerint előírni a tanmenetet. Azt, hogy mit kell tudni egy embernek bizonyos életkorban, az kizárólag az emberi természetből adódhat. Az államnak és a gazdaságnak kell az emberi természet követelményeihez alakulniuk, és nem fordítva. Szabad iskolákban szabad szellem. Azok a konstrukciók, amik az iskolát a politikai vagy a gazdasági rendszer, a termelő folyamatok szempontjai alapján akarják szabályozni, az nem más, mint a szabad emberi szellem elleni elnyomás. Végeredményben ez a fennálló rend elleni állandó, természetes lázadást, instabil társadalmat eredményez.


Gyakorlat

13. Nehéz, tulajdonképpen lehetetlen feladat a Waldorf-pedagógia gyakorlatának bemutatása, hisz éppen a szabad szellem következtében minden iskola a saját útját járja, döntő az osztálytanító személyisége. Mégis megpróbálom valamiképpen e rövid írás keretein belül a közös nevezőt megvilágítani. Mindenek előtt azt kell világosan látnunk, hogy az iskola szón valami egészen mást értenek e módszer követői, mint ami ma az általános elképzelés. A tananyagot nem azért tanítják, hogy a gyermek azt megtanulja, hanem hogy azon keresztül a fejlődését szolgálják.

14. 1919. szeptember 7-én Stuttgartban a Waldorf Astoria cigarettagyár munkásai részére nyílt meg az első Steiner elvei alapján működő iskola. Neve: szabad Waldorf-iskola, melynek "szabad" elnevezése arra utal, hogy nincs állami ellenőrzés-felügyelet alatt, attól teljesen független. Az individualizmus itt elsősorban nem azt jelenti, hogy az egyes gyermek kívánságait, szükségleteit, hajlamait, érdeklődési körét vagy intellektuális képességeit vennék figyelembe, ezeket is, de elsősorban a temperamentumát, azt kívánva harmónikussá tenni.

15. Az építészeti megoldások, színek, minden a steineri filozófia értelmében van alkalmazva. Minden, a füzetektől a tantárgyakig a művészet uralma alatt áll. Steiner neveléselmélete értelmében a tanterem frontális, a tanár tekintélyét hangsúlyozandó. Ez a tekintély, amint mondtuk nem negatív hanem pozitív tekintély, magyarul nem elnyomó, hanem példamutató tekintély. (Joseph Ratzinger ezt így fogalmazta meg: "Nem emberhez méltó a tekintélyellenes nevelés, mert az ember lényegéhez tartozik, hogy szüksége van tekintélyre.")

16. A Waldorf iskolákban ugyanazt tanítják a tanulóknak, mint a többi oktatási intézményekben, de más módon. Mi mégis, ami sajátos tananyag? Az euritmia mellett a mindent átható művészeti nevelés (hangszeres zenetanulás, kézműves foglalkozások jelentősége, idegen nyelvek oktatásának korai elkezdése). Érdekes tapasztalat, hogy akik hangszeren tanulnak komolyzenét, azoknak jobb az értelmi teljesítményük. Abbahagyása esetén a felszabadult idő ellenére romlik a tanulmányi eredmény, ugyanis a gyakorlati és a művészeti oktatás serkenti a gondolati fogékonyságot.

17. Központi szerepe van a morális képességek fejlesztésének, még olyan tárgynál is, mint a matematika. Direkte nem történik még csak utalás sem az antropozófiára, az egész iskola szellemisége a falak színétől a tantárgyakhoz való viszonyig minden Steiner filozófiájára alapozódik, mely nem meggyőződést, hanem gondolkodni tudást akar átadni. Ezáltal a tanulmányok végére a diák képes saját szemével nézni, az önállóság szellemiségével felvértezve értelmezni a világot. Ez a szabadság, az igazság keresésének útja.

18. Az oktatás a kultúrtörténeti fokozatokra alapozódik, mely biztosítja, hogy a gyermek átélje az emberiség kultúrtörténeti útját a kezdettől napjainkig. Az osztálytanító feladata az összefüggések láttatása. Bár van tanterv, az osztálytanító azt heti rendszerességgel ellenőrzi, minden gyermekhez személyreszabottan igazítja. Az antropozófia szelleme leginkább az euritmia tárgyban szembetűnő, mely szigorú szabályrendszer alapján megkomponált mozgásművészet. Elmélete rokonságot mutat Hermann Hesse Üveggyöngyjátékával. Kapcsolat a kozmosszal.

19. A Waldorf pedagógia elutasítja a materializmust, alapállása, hogy a gyermek test és lélek, minden vallásban spirituális értékek vannak. Minden mechanikus és logikai segédeszköz (a materialista pedagógia szülöttei) megkönnyítik a tanár munkáját, de rendkívül károsító hatású a gyermek szellemi fejlődésére. Akaraterő fejlesztés, minden reggel fohász. Minden gyermek egyéni figyelmet, oktatást, egyéniségének megfelelő feladatot, nevelést kap. Írni-olvasni nem fél év alatt tanulnak meg, hanem egyénileg, van aki 3. év végére, de mivel nincs rohanás és stressz, nemcsak tudnak, hanem szeretnek is olvasni. Ellenjavalt minden műanyag játék és a tévé, ugyanis a mozgókép mutat valamit a szemnek, miközben a fülön át megmondja mit kell gondolni. Így semmiféle szabad gondolat nem bontakozhat ki az értelemben.

20. Nincs osztályozás, nincs bukás, vagyis ismeretlen a szelekció, tehát nincs teljesítménykényszer, nincs szorongás. Nem cél a becsvágy felkeltése. Olyan egységes 12 osztályos iskola, ahol ismeretlen a teljesítményelv alapján történő szelektálás, a csoportok különböző képességű tanulókból állnak. Az osztályközösség így nem lesz szétszakítva, megörződik a tanulók szociális identitása. Szöveges jellemzést készít a tanár. Az első 8 évben mindent az osztálytanító tanít, aki elsősorban nem különféle tárgyakban szakember - egyhez kell igazán értenie: az emberhez.

21. Epochális rendszerben működnek (epocha: korszak), vagyis egyszerre csak egy tantárgyat tanulnak, hetekig egy témában mélyednek el, ami lehetővé teszi az intenzív foglalkozást, és a valódi tudást. Mindezt tovább fokozza az, hogy nincs tankönyv, a tanár így rákényszerül az alapos felkészülésre, illetve a tanulókban epocha füzeteik megírásával megvilágosodik az anyag. Mindent áthat a ritmikus szemlélet.


Szervezeti felépítés

22. Ez a fejezet, mely Christoph Lindenberg (1930-1999) írása alapján készült, túlmutat a Waldorf iskolákon, nevezetesen a modern társadalom problémáira is rá kíván mutatni. A téma különösen fontos ma, amikor demokrácia alatt a mindenkori többség zsarnokságát értik, mely a központosított államhatalomban nyilvánul meg.

23. Nem beszélhetünk szabadságról ott, ahol az iskola az államnak van alárendelve (az ő utasításait végrehajtó szerv), tantervhez kell igazodnia, központilag előírt záróvizsgákat kell tartania, és ellenőrzik. Az állam valójában közigazgatási hivatalnokokat jelent, akik eldöntik mi helyes és helytelen, méghozzá úgy, mintha ők lennének az állam, vagyis nem véleményt nyilvánítanak, hanem kötelező erejű rendelkezéseket bocsátanak ki. A demokratikus legitimációs eljárás túl formális ahhoz, hogy a kultúrpolitikai döntéseket részletesen meghatározza. A parlament és a kormány nem illetékes pedagógiai kérdésekben dönteni, a választók formális felhatalmazása ugyanis nem jogosítja fel őket erre. A demokratikus választási rendszer túlzott tehertétele, hogy nemcsak valamely pártot lehet megválasztani, hanem egyszersmind a kerettanterveket és tanmeneteket is meghatározza ez a szavazat. Még sokkal kevésbé jogosult erre az állami bürokrácia, amely erre csak azért jogosult, mert a hatalom birtokosa.

24. A demokrácia nem parlamenti mechanizmusokból áll. A demokrácia lényege szerint olyan feladatmegoldó módszer, melyben az érintettek részt vesznek a tervezésben, a döntéshozatalban és a végrehajtásban, sőt lehetőleg maguk terveznek, hoznak és hajtanak végre döntéseket. Ugyanakkor a demokrácia több mint önrendelkezés. A demokráciához alapvetően hozzátartozik az emberi méltóság és az emberi alapjogok. Ahol ezeket tiszteletben tartják, ott nem fogják az igényeket és szükségleteket figyelmen kívűl hagyni. A demokrácia lényegéhez az is hozzátartozik, hogy mindenki maga döntheti el, mik az érdekei.

25. Annak, hogy a Waldorf-iskolák függetlenítik magukat az államtól az az ára, hogy bizonyítványaikat az állam nem ismeri el. Ezért szükséges egy 13. évfolyam, ahol kizárólag az állami érettségire készülnek fel a tanulók. Mivel eleve egy évvel később kezdik az iskolát, ezért a felsőoktatásba 20 évesen kerülnek be érettebben és kiegyensúlyozattan, ahol azután gondolkodási képességükkel kiváló eredményeket érnek el.

26. A Waldorf iskola tanárok-szülők-diákok közössége, amit vezér nélküli együttkormányzás, valódi önkormányzatiság jellemez. A Waldorf Szövetség ezeknek a szabadon létrejött intézményeknek a hálózata. A Waldorf-iskolák autonóm intézmények, közöttük semmilyen alá-fölérendeltségi viszony nincs.

27. A döntések hatalmi viszonyoktól független megbeszéléseken születnek, melyek nem szavazati döntésre irányulnak, hanem a valóság feltárására, így elkerülhetők a formális demokratikus döntésmechanizmusok. Szavazással csak végső esetben élnek. Fontosnak tartják, hogy a kisebbséget ne szorítsák formális demokratikus eljárással a sarokba, ne alakuljon ki az a hangulat, hogy ezt a többiek akarták. Mindez azt célozza, hogy a döntéseket valamennyien tudják vállalni. Ennek előfeltétele az, hogy mindenki lássa, a határozatot részben ő hozta, véleményére mindenki figyelt. Az önkormányzatiság, a szabadság elve itt is érvényesül, hiszen például az osztálytanítókat érintő kérdésekben az osztálytanítók szava nagyobb súllyal esik latba, mint akiket a döntés csak közvetve érint.

28. Minden dolgozó munkakörétől függetlenül azonos fizetést kap, mindenki munkája egyaránt fontos. A fizetés alacsonyabb mint máshol, amit azért tartanak jónak, mert az ember ne a pénz, a közalkalmazotti státusz miatt legyen tanár, és mint tanár ne legyen túlfizetve, például egy 25 éves egyedülálló tanárnő ne keressen többet, mint egy 50 éves, családos szakmunkás. A Waldorf-tanárok nem éreznek indíttatást arra, hogy résztvegyenek a lakosság közszolgálatiság útján történő kollektív kizsákmányolásában. (Az életpályamodell lényege: az állam gondolkodásmentes parancsvégrehajtókat alkalmaz pénzért arra, hogy a polgárok egymást korlátozzák szabadságukban, kifejezve ezáltal az állam [a vezetők] mindenhatóságát.) A rendelkezésre álló pénzt a szükségletek szerint osztják el, tehát a gyermekesek nem kedvezményeket, hanem pótlékot kapnak. A tanárok fizetéstüket maguk határozzák meg, nem felbérelt, hanem szabad emberek módjára. A fizetésnél fontosabb a heti óraszám. A gyermekek érdekében ideálisnak a 18-at tekintik, amit az állandó Waldorf-tanár hiány miatt nemigen tudnak tartani.

29. A szülők teljesen szabadon választják ezt az iskolát gyermeküknek, nem valami állami tankötelezettségi kényszer miatt. Nemcsak tandíjat fizetnek, hanem amint láttuk, az iskola kormányzásában is részt vesznek, sőt munkájukkal is támogatják az iskolát. Az állami iskola tanára állami hivatalnok és mint állami hatóság cselekszik, például az érdemjegy osztogatásával. A Waldorf-iskolában a pedagógiai munka áll a középpontban, amihez a szülők is hozzászólnak. A szabadság velejárója a szabad vita, a konfliktusok felvállalása, ami akár az iskola szakadásához és egy csoport kiválásához vezethet, szabad emberek közösségében ez is előfordulhat. A szabadság kétségkívül kényelmetlen. Komfortosabb ha mindent az állam ír elő, nem kell gondolkodni csak utasításokat végrehajtani. Másrészt az adatok azt mutatják, ha valami állami feladattá válik, a költségek 50%-al nőnek. Az önkormányzatiság nemcsak a szabad szellemet juttatja érvényre, hanem olcsóbb is.

30. Sokkal jobb eredmények érhetők el azzal, ha a tanulók azt csinálják amit maguk akarnak. Tehát ha nem akarnak, akkor ne tanuljanak matematikát? A Waldorf felfogás szerint éppen ez lenne antidemokratikus hatású, mármint hogy az ifjú 16 évesen pályát választ. Ha azt akarjuk, hogy nagykorúvá válva képes legyen szabad döntéseket hozni, akkor egyrészt szükséges kitolni a tanulóéveket a beérésig (ami inkább 25 év körül, mint 18 évesen következik be), másrészt ezalatt mindenkinek mint jövőbeni választópolgárnak a legkülönbözőbb szakterületek alapjait (így a matematikáét is) meg kell ismernie. Ellenkező esetben teljesen kiszolgáltatottá válik a szakértők uralmának, ami nem történhetne meg egy demokráciában. A Waldorf-iskola ezért a specializációt a legvégső időpontig kitolja. Az ember nem tud dönteni abban, amit nem ismer, tehát a diák sem abban, hogy tanuljon-e matematikát vagy sem? Visszatérve a kiinduláshoz: nem lehet hatalmi intézkedéssel elrendelni valamely tantárgy, példánkban a matematika tanulását sem, ha jó eredményeket akarunk elérni. Ezért a tanár feladata felhívni a figyelmet a tantárgy jelentőségére, így az létjogosultságot nyer a diákok szemében.

31. Az osztályozás és a buktatás a kiválasztás és a fegyelmezés eszköze. Amennyiben eleget akarunk tenni a széles rétegek reményeinek, és nem akarunk előjogokat biztosítani a jómódúaknak, akik megengedhetik maguknak a különórákat, akik eleve jobban indulnak az életben, akkor szakítani kell a buktatásnak és kiválasztásnak az osztályozáson át történő tradíciójával. Amennyiben a tanár egy bizonyos társadalmi osztály fogalmaival operál, akkor egy meghatározott csoport gyerekeinek a pártjára áll, és állami hivatalnok módjára kiszorítja a többieket az oktatásból. Ugyanezt teszi, amikor a házifeladat esetében számol a szülők segítségével. (A házifeladat eleve kerülendő lenne a gyermek egészsége érdekében.) Az osztályozás a nyílt konkurenciahelyzet rendszere, a becsvágy és a stréberség generátora, neurotizáló elem. Az érettségi vizsgarendelkezéseinek pszichológiai hatásai eltűntetik a készségekből fakadó érdeklődést, és az előírtaknak való megfelelés kényszere lép a helyébe.

32. Az egésznapos iskolának csak úgy van értelme, ha egyfajta diákbirodalom jön létre teljes körű önkormányzattal. Az önrendelkezésnek mindig valós igényekre kell irányulnia, máskülönben puszta játékká válik.

33. Az iskolában nem a tanár tanít, hanem a gyermek tanul. Az iskola feladata a tanulási készség kibontakozását biztosítani, óvni, táplálni, motiválni. Ebből a szempontból döntő az iskola előtti időszak. Minél többet játszhat óvodás korban a gyermek, és minél kevésbé vesszük igénybe gondolatilag, annál szívesebben fog tanulni az iskolában. Ezért a Waldorf-óvoda egyetlen célja az, hogy a gyermek számára biztosítsa a játék lehetőségét. Másrészt az óvodai nevelés bizonyos fajtái, amelyek például feltételezik a belső fogalomalkotás képességét, politikai veszélyt rejtenek magukban, mivel a gyermeket arra szoktatja, hogy idomításra reagáljon, ahelyett, hogy belátással fogja fel a dolgokat.

34. Az egyetemen és a főiskolán szerzett tudás teljességgel használhatatlan a tanítás szempontjából. Amikor az ember elkezd tanítani, akkor kell felépítenie önmagát, mint tanárt. Sajnos az az általános elképzelés, hogy az iskolának képességeket és magatartásmódokat kell kialakítania. Amennyiben ez a nézőpont politikai programmá válik, az jelentősen roncsolja a társadalom szövetét. Az a nézet, hogy az államnak kell előírni szabványosított vizsgákat államilag szerkesztett tantervek alapján, odáig fajult, hogy ma már az érettségi feladatokat központilag írják elő, és minden tanulót egyazon séma szerint értékelnek. Ezt nevezik igazságos rendszernek, mely szabályozza az egyetemi felvételt. Ez a rendszer megköveteli, hogy mindenki ugyanazt tanulja, van tehát egy anyag, amit a tanár egy életen át egyformán tanít. A rendszer egyforma esélye az egyforma felkészítésen alapul. Így lesz generációknak egyforma (egységesített), tehát értéktelen műveltsége. A tudás egyformasága ugyanis azt jelenti, hogy az embereknek nincs mit közölniük egymással, hiszen mindenki ugyanazt tudja. Eljutunk tehát a kommunikációs entrópia problémájához. A legfontosabb azonban az, hogy az egyformán informált társadalom politikailag könnyen irányítható. Ha nem látszatdemokrácia a cél, akkor le kell mondani a teljesítmény központi normatívájáról, az állami tantervről, és individualizált tudásra kell törekedni.


Antropozófia és katolicizmus

35. Befejezésül érintőlegesen megvizsgálom azokat a találkozási pontokat, amik léteznek a steineri és katolikus gondolkozás között, és egyúttal hatással vannak neveléselméleteikre. Teszem mindezt azért, mert ez az egységes rendszer az antropozófia, katolikus szempontból kétségkívül eretnekség ugyan, de pedagógiáját tekintve az autentikus keresztény hagyománnyal (nem a mai gyakorlattal) sok hasonlóságot mutat. ("Mindent vizsgáljatok meg, és ami jó azt tartsátok meg." 1.Tessz. 5.21.) Mindenekelőtt szögezzük le, hogy nincs világnézetileg semleges oktatás, hisz mindenkinek van valamilyen világnézete, ami meghatározza gondolkodásának irányát. A világnézetileg semleges oktatás ma a materialista oktatást jelenti, mintha az legalábbis nem lenne egy világnézet. Rudolf Steiner filozófiai alapon elvetette a materializmust, de a tiszta idealizmust is, számára az ember anyagi és szellemi tényezőkből álló lény.

36. Steiner szerint az a csíra, amit a tanár elültet a gyermekben, mélyen behúzódik az ember természetébe, rejtetten működik a felszín alatt, majd évtizedekkel később kerül napvilágra. Ez nemcsak a mai magyar valóságban mutatkozik meg igen látványosan, hanem erről szól a katolikus hitoktatás és a kegyelemtan idevonatkozó része is. Szembeötlő a steineri szakaszolás párhuzama a katolikus nézőponttal: 7 éves kor az önálló döntés kezdete, személyes bűn lehetősége, gyónás áldozás kezdeti időpontja, valamint a nemi érés steineri ideje, és a bérmálás szentsége. Nem egyezésekről, hanem más oldalról érkezők találkozási pontjairól van szó.

37. Aki nem egy ideológia szolgája, hanem szabad ember, az nem követeli meg embertársától, hogy egyetértsen vele. Aki szereti a másikat, az elfogadja olyannak, amilyen. Steiner szerint "Életünk a szabad és nem szabad cselekedetek láncolata. (...) Igazán emberek csak annyiban vagyunk, amennyiben szabadok vagyunk." Ebből a szempontból válik érthetővé az elnyomó rendszerek embertelenségének forrása. Tovább menve Steiner azt állítja, hogy nem szabad cselekedet az, amit valamely erkölcsi norma kényszere alatt hajtunk végre. A szabadságból fakadó cselekedet azonban nem zárja ki, ellenkezőleg magában foglalja az erkölcsi törvényeket, sőt magasabb rendű dolog az, ha szeretetből és nem kényszerből, félelemből teszünk jót. A katolicizmus is magasabb rendűnek tartja a szeretetből fakadó jócselekedeteket, mint a félelemből táplálkozókat.

38. Ha mindenki saját individualitását juttatja érvényre, hogyan lehetséges az emberi együttélés, teszi fel a kérdést Steiner. A tévesen értelmezett moralizmus hívei az emberi közösséget csak úgy tudják elképzelni, amit egy közös erkölcsi rend egyesít, vagyis nem értik, hogy az eszmevilág egységes, hogy ugyanaz az eszmevilág van minden emberben. (Vesd össze a katolikus tanítással, mely szerint az erkölcsi törvény minden emberben megtalálható. A természettörvény tanát lásd itt a függelékben.) Steiner számára a kereszténység nem a korábbi vallások továbbfejlődése, hanem lényegében sajátos, egyedülálló újdonság. Meglátása szerint a filozófia Arisztotelésszel kezdődött, aki megalkotta a logikai gondolkodás szabályait, amit a középkor átvett a skolasztikában. Aquinói Szent Tamást követően azonban a gondolkodásban törés következett be. Ez a protestantizmusban csúcsosodott ki, legkifejlettebb formája Kant filozófiájában látható. Steiner szerint vissza kell térni a skolasztikához, mely nem más, mint gondolatművészet, út a valóság megértéséhez. Az antropozófia a skolasztika betetőzése, megvalósítása annak, amire a skolasztika törekedett. (Lásd Rudolf Steiner: Die Philosophie des Thomas von Aquino.)

39. Steiner misztikus volt. Ő ezt a meghatározást elutasítaná, de ez a definíció érzékelteti leginkább azt a jelenséget, ami végig kísérte életét, és amit ő szellemi látásnak nevezett. Ez nem Istenre, hanem a szellemvilágra irányult, ugyanakkor Steiner hevesen elítélte a spiritizmust. Alapvetése az, hogy egy út van: a tudomány és a szellemi látás egyesítése. Amint tanulás által elsajátítható a tudomány, úgy a szellemi látás is, vagyis tudományos módon megismerhető és vizsgálható a szellemvilág. Lényegében a szellemvilág racionalista leképezéséről van szó, ami behatol az anyagba, hogy a gondolkodás által megismerje azt. Középpontban az "én" tapasztalat áll, az ember mint szellemi való. Steiner szerint az antropozófia nem más, mint a helyes, a teljes megismerési folyamat. Katolikus nézet szerint viszont két síkon mozognak a dolgok: természetes és természetfeletti területen. Egy igazság van, ami megragadható ésszel és a hit által is. A valóság egy része csak a kinyilatkoztatás által ismerhető meg, ezért van szerepe a hitnek, ami racionálisan megragadható. A misztika pedig adomány, találkozás a Valósággal. Az antropozófia a valóság megismerésének az útja, szabadságfilozófia, a kereszténység a Valósággal való találkozás útja. A maguk módján törekszenek az igazságra, mely szabaddá tesz.

40. Aquinói Szent Tamás szerint az embernek az Istenhez való hasonlósága legfőképpen a szabadságban nyilvánul meg. A bűn, a szabadság hiánya, akkor vagyunk szabadok, ha szeretetből a jót tesszük. Az Egyház szerint a hitet csak szabadon lehet elfogadni, erőszakkal azt nem szabad terjeszteni. Sajnos az emberek döntő többségének gondolkodása előre meghatározott, készen kapott klisékre működik, ítéleteiket sztereotípiák határozzák meg. Tudatuk nem szabad, tehát nem értik a magasabb eszméket, így a katolicizmust és a Waldorf-pedagógiát sem. Katolicizmus és antropozófia, vallás és szellemi áramlat, két eltérő világnézet, társai egymásnak az igazság kutatásában.


Megjegyzés

- Feltünő hasonlóság mutatkozik Rudolf Steinernek a sorsról (karma), és a katolicizmusnak az isteni gondviselésről szóló tanítása, illetve Steinernek a szellemi látás hatásáról, valamint a katolikus tanításnak a hit fényében látásról szóló nézete között.

- A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Karának épületét (Stephaneum) az antropozófia szellemében tervezték (Makovecz).


Felhasznált irodalom

Rudolf Steiner: A gyermek nevelése szellemtudományi szempontból. (Pedagógiai Tanulmányok 1.) Jáspis Kiadó, 1992.

Rudolf Steiner: Szabad iskola és a társadalmi hármas tagolódás. (Pedagógiai Tanulmányok 1.) Jáspis Kiadó, 1992.

Rudolf Steiner: A Waldorf-iskola pedagógiai alapja (Pedagógiai Tanulmányok 1.) Jáspis Kiadó, 1992.

Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája. Édesvíz Kiadó, 1996.

Rudolf Steiner: Filozófia és antropozófia. Jáspis Kiadó, 1994.

Rudolf Steiner: A kereszténység mint misztikus tény. Genius Kiadó, 1994.

Rudolf Steiner: Életutam. Genius Kiadó, 1993.

Christoph Lindenberg: Waldorf-iskolák: szorongás nélkül tanulni, tudatosan cselekedni. Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., 2004.

Németh András-Ehrenhard Skiera: Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.

Vekerdy Tamás: Másféle iskolák (Talán: a Waldorf?). Saxum Kiadó Bt., 2005.

Szabadságra nevelés. Rudolf Steiner pedagógiája. Írta és összeéllította: Frans Carlgren. "Török Sándor" Waldorf-pedagógiai Alapítvány - Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ, 2003.

Waldorf - Pedagógia. Szerkesztette: Walláné Ujházi Ildikó. Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet, 1990.


Ajánlott irodalom a Waldorf pedagógiához

Rudolf Steiner: A nevelés mint társadalmi kérdés: a Waldorf-pedagógia spirituális, kultúrtörténeti és társadalmi háttere. Genius Kiadó (a Magyar Antropozófiai Társaság kiadója), 2008.

Rudolf Steiner: Általános embertan, mint a pedagógia alapja. Genius Kiadó - Magyar Waldorf Szövetség, 2007.

Rudolf Steiner: Nevelésművészet az ember lényének megismeréséből. Genius Kiadó - Magyar Waldorf Szövetség, 2007.

Rudolf Steiner: A gyermek egészséges fejlődése. Genius Kiadó - Magyar Waldorf Szövetség, 2005.

Rudolf Steiner: A nevelés művészete: metodika - didaktika. Genius Kiadó - Magyar Waldorf Szövetség, 2004.

Rudolf Steiner: A nevelés művészete: szemináriumi beszélgetések és tantervi előadások. Genius Kiadó - Magyar Waldorf Szövetség, 2003.

Rudolf Steiner: Emberismereten alapuló nevelés és oktatás. Genius Kiadó - Magyar Waldorf Szövetség, 2003.

Rudolf Steiner: A nevelés művészetének szellemi-lelki alapjai. Genius Kiadó, 2001.

Rudolf Steiner: Gyermeknevelés. A gyermek játéka. Élőszó Kiadó, 2005.


Ajánlott irodalom a misztikához

Avilai Szent Teréz: Önéletrajz. Jézusról nevezett Szent Terézia összes műve sorozat. A Kármelita Rend kiadványa.

Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja. Kármelita Rendház, 2007.

Avilai Szent Teréz: A belső várkastély. Sarutlan Kármelita Nővérek, 2011.

Mindhárom mű letölthető erről az oldalról.


Link


Magyar Waldorf Szövetség

Waldorf Pedagógiai Intézet

Hámori Waldorf Iskola (Miskolc-Lillafüred)

hamoriwaldorf

WaldorfCafe

Szabad Gondolat

Rudolf Steiner



2011. október 28.