Summa Theologiae - 2/2. rész

Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae - Secunda Secundae


"Az erkölcsökről általánosságban beszélni kevésbé hasznos, mert a cselekedetek egyediek." (Előszó.)


Bevezetés

1. Aquinói Szent Tamás hatalmas összefoglaló művét tulajdonképpen oktatási célból írta, mivel korában nem létezett egy jól áttekinthető, világos teológiai tankönyv. Főművét sokáig csiszolgatta, ám befejezni nem tudta. A három részből álló alkotás középső részét ketté osztotta, erről bővebben itt olvashat a 12-13. pontnál. Lásd még itt az előszót.

2. A Secunda Secundae 122 kérdésből áll. Főbb témái: hit, remény, szeretet, gyűlölet, bölcsesség, jog, igazságosság, ima, Isten helyes és helytelen imádása, igazság. A második rész tehát az Istenhez visszavezető útról szól méghozzá úgy, hogy a 2/1 általános témáit itt részleteiben tekinti át (általános illetve részletes erkölcstan). Érdekességként említem, hogy a 10. kérdés 9. szakaszában az első ellenvetésre adott válasz hiányzik. A szakasztörzsben mondottakból rekonstruálták.

3. Munkámban áttekintek néhány érdekesebb témát, esetenként aktuális kérdések tükrében, hogy így váljék láthatóvá a teológia élő kapcsolata a mindennapokkal. A 2/2 tárgyalja azokat a konkrét erkölcsi kérdéseket, amiket a jelenlegi hatalom bár szereti magát kereszténynek nevezni, következetesen áthág. A helyzet aggasztó, hiszen amint Tamás megjegyzi: "Azokat, akik mások joghatóságának alá vannak rendelve, könnyen megváltoztathatják azok, akiknek alá vannak rendelve." (10.10.) Itt a bizonyíték.


Secunda Secundae

4. A hit és az értelem kapcsolata abban áll, hogy az értelem elfogadja azt, amiben hiszünk. Az értelem kétféle módon fogad el valamit: felfogja vagy a megértés által, mint az alapelvek esetében történik, vagy tudásra tesz szert logikai következtetés útján. A másik mód az akarati elfogadás, amikor az értelem nem lát át egy dolgot, hanem elfogadja az egyik nézetet. Ha ehhez bizonytalanság kapcsolódik, akkor véleményről beszélünk, ha teljes bizonyosság, akkor hitről. Ebből az következik, hogy nem lehet egyszerre hinni is meg tudni is valamit. A hit megvilágosodás, ami tudást eredményez. Ezt nevezzük a hit fényének. A hit és a tudás nem ugyanarra vonatkozik, az első meggyőződés a második bizonyítás.

5. Tamás hangsúlyozza, hogy a hit nem mentes a gondolkodástól. A hívő sajátossága, hogy elfogadással gondolkodik. Lényegében szilárdan ragaszkodik az egyik oldalhoz, és ebben megegyezik a tudással és az értéssel, ám mivel nem látja át témáját, gondolkodásának folyamata megegyezik a kételkedőével és a gyanakvóéval, tehát a hit szilárd vélemény. A hitben nem az ész, hanem az akarat dominál. Előzőleg azonban az ész már megvizsgálta és igaznak találta azokat a tényezőket, amik a hit tartalmának elfogadására indították az akaratot.

6. Tamás szerint egyedül az értelmes teremtett természetnek van közvetlen kapcsolata Istennel. Az ember tehát amikor megismeri a jó és a lény egyetemes lényegét, közvetlen kapcsolatba kerül a létezés egyetemes elvével. Ezt a természetfeletti tudást csak Istentől, mint tanítómesterétől kaphatja. A tanulás azonban fokozatosan történik, tehát a tanulónak hinnie kell a mesterének ahhoz, hogy a tudásra eljuthasson. Ezért, és ilyen értelemben van szükség hitre az üdvösséghez.

7. Tamás szerint bár az előbb említett módon a hit szükséges az üdvösségre, mégis üdvözülhetnek a hitetlenek is, mert nekik bár nincs kifejezett hitük, de van burkolt hitük egyszerűen azért, mert nem állatok. (2. kérdés 7. szakasz, utolsó bekezdés.) Ebből következik, hogy az üdvösség a cselekedet kérdése. Maga a hit is érdemszerző cselekedet, hiszen minden Istenre irányuló (akár kifejezett, akár burkolt) szabad akarati cselekedet érdemszerző. Ámde a hit az isteni igazságot szabad akaratból elfogadó értelem cselekedete, tehát érdemszerző. Az, hogy az akaratot az isteni kegyelem indítja, nem befolyásolja a szabad döntést.

8. A csodák, a hithirdetés (meggyőzési kísérlet), sőt a tudás sem elegendő ok a hit elfogadására. Transzcendenciáról lévén szó, a hit olyan dologra irányul, amely az univerzumon kívül van, tehát meghaladja az ember természetét. Ezért van szükség segítőerőre, ezt hívjuk Isten kegyelmének, ami előkészíti az akaratot, hogy az szabad döntéssel saját természete fölé emelkedhessen. Ugyanez érvényes az értelem területén is. Az emberi értelem véges, tehát a dolgok megismerhetőségének is van határa. Ez a határ mindenkinél más, ám Isten adhat az embernek olyan erőt, amivel saját képességénél mélyebben érti meg a dolgokat. Általánosságban mondhatjuk, hogy az örök-törvény meghaladja az emberi faj természetes értelmét, azt csak a hitben megkapott természetfeletti értelmi erő (fény) segítségével válik felfoghatóvá. Az ítéletalkotás az okok rendje. A bölcsesség az isteni dolgok ismerete, a tudás az emberi dolgok ismerete. A véletlen pedig nem más, mint a nem szándékosan ható ok.

9. A hit birtoklása nincs benne az emberi természetben, de benne van a követelmény, hogy ne mondjon ellent az igazság belső ösztönzésének. Ha ez a hitre, mint felismert igazságra vonatkozik, akkor azt el kell fogadni. Amennyiben ez a felismerés nem történik meg, akkor a hitetlenség nem bűn. A hitet arra, aki még nem fogadta el, soha nem szabad rákényszeríteni, mert a hit akarati cselekedet. A hitetleneket csak arra szabad kötelezni, hogy ne akadályozzák a hit szabad gyakorlását.

10. Tilos a hitetlenek gyermekeit eszük használata előtt megkeresztelni, mert az ellenkezne a természetes igazságossággal, ami szerint senkinek sem szabad jogtalanságot okozni, márpedig ez a szülői hatalom jogtalan elvétele lenne. Ellentmond a természetes igazságosságnak, ha bármilyen rendelkezés történik a gyermekről szülei akarata ellenére - például kötelező óvodáztatás. Amennyiben a gyermek elérte eszének használatát (7. életév), akkor sem szabad kényszeríteni a hitre.

11. A szerelem az érzékekhez kötött szenvedély (passio), érzelem. Minden szenvedély heves vággyal irányul tárgyára. A szerelem szenvedélyének a sajátossága, hogy nem hirtelen keletkezik, hanem a szeretett lény szakadatlan vizsgálatával. Tamás beszél a szublimációról, vagyis a nemi ösztön energiáinak szellemi tevékenységbe való emeléséről. "Az önmegtartóztatás és a tisztaság hajlamossá teszi az embert az értelmi tevékenység tökéletességére." (15.3.)

12. A kétségbeesés rosszabb mint a hitetlenség vagy az Isten iránti gyűlölet, mert a kétségbeesés nem más, mint a remény elvesztése, márpedig ha nincs remény, akkor semmi sincs ami visszatarthatná az embert a rossztól. Ezért elkövetni valami gyalázatosat a lélek halála, kétségbeesni viszont annyi, mint elkárhozni. A kétségbeesés rokona a vakmerő bizakodás, amely úgy gondolja, hogy üdvözülhet érdem nélkül [protestantizmus], bocsánatot nyer bűnbánat nélkül.

13. Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere a menekültek kapcsán értelmezte a kereszténység felebarát terminusát, amely szerinte csak a hozzánk közelállókat jelenti, a keresztény felebaráti szeretet csak rájuk vonatkozik, ez a helyes keresztény értékrend (Keresztény értékek a 21. században című konferencia). Aquinói Szent Tamás egészen másként gondolkozik. Arra az ellenvetésre reagálva, miszerint a felebarát szó bizonyos közelséget jelent (latinul: proximus - közelálló), és ezért nem kötelezne a felebaráti szeretet minden emberrel szemben, amint azt Balog is állítja azt válaszolja, hogy minden ember a felebarátunk egyszerűen azért, mert minden ember Isten természetes képmása, másrészt pedig várományosa az üdvösségnek. Nem számít hogy felebarátnak, testvérnek vagy barátnak van említve, mert mindezek által ugyanazt a közelséget jelzi a Szentírás. Felebarátunkat nem azért kell szeretnünk mert esetleg hasznot hoz, hiszen akkor csak önmagunkat szeretnénk. (44.7.)

14. A felebaráti szeretet létalapja Isten, ezért faji mivolta szerint ugyanazzal az aktussal szeretjük Istent és a felebarátunkat, tehát a természetfeletti szeretet készsége kiterjed nemcsak Istenre, hanem minden emberre. (25.1.) A szeretet az egyetemes jóval áll vonatkozásban, ezért nincs kapcsolatban az irántunk tanúsított szeretettel, tehát ugyanazzal a természetfeletti szeretettel szeretjük minden embertársunkat, azért mert Istennel állnak vonatkozásban. Ebből következik, hogy a bűnösöket is természetfeletti szeretettel kell szeretnünk - Isten miatt, és mert emberek. Ebből következik az ellenség szeretete is. Ellenségeink is Isten teremtményei, ha szeretjük Istent, akkor szeretjük gyermekeit is, még akkor is, ha azok történetesen az ellenségeink (Szent Ágoston). Ha ellenséged éhes, adjál neki ételt, ha pedig szomjas, adjál neki italt (Péld. 25,21. vö. Rom. 12,20-21.) Felebarátunkat lelke üdvössége szempontjából jobban kell szeretnünk, mint saját testünket, jobban mint önmagunk evilági boldogulását, jobban mint az életünk. (26.5.) Sőt az ellenséget szeretni érdem szerzőbb, mivel az ellenség iránti szeretetnek egyedül Isten az oka. (27.7)

15. Az ember nem úgy van irányítva, mint az értelem nélküli lények, amelyeknek kizárólag más lény mozgat, mivel nincs szabad akaratuk. Az ember mint szabad akarattal rendelkező lény feljebbvalójának szabad akarattal engedelmeskedik, vagyis megvan benne a kormányzás képessége, amely által a törvényt betartva önmagát irányítja. Ezt az okosságot nevezzük politikának. Azt kell tehát mondanunk, hogy az ember az egyetemes okság által irányítja önmagát a saját javával kapcsolatban, a politika segítségével pedig a közjó irányába. A katonai kiképzés az ember önkormányzó képességét minimális szintre korlátozza.

16. Az apának gondviselői joga van gyermeke fölött, amint a felettesnek is jogai vannak beosztottja felett. A feleség azonban nincs olyan szoros viszonyban férjével, mint apa a gyermekével vagy a felettes beosztottjával, mégis, mivel egy életre kötöttek szövetséget, mélyebb jogi kötelék fűzi össze őket, ám nem abszolút jog, hanem házastársi jog áll fenn közöttük.

17. A Nemzeti Együttműködés Rendszere az igazságtalanságra épül. Ezt maga állítja magáról A Nemzeti Együttműködés Programja című irományban a 84. oldalon: "a biztonság megelőzi az igazságosságot", sőt a szegény embert eleve bűnösnek tartja szegénysége okán (lásd ugyanott). A miniszterelnökkel homlokegyenest ellenkező véleményen van Aquinói Szent Tamás. Az igazságosság nem más, mint szilárd és állandó akarat mindenkinek megadni a maga jogát. Mivel jogról van szó nincs mérlegelési lehetőség. Az igazságosság a legfontosabb erény, mert főként e miatt neveznek valakit jónak, másrészt a többi erény önmagunkra vonatkozik, ez pedig a többi emberre, tehát a másokhoz való viszonyt rendezi. Mint ilyen egyetemes erény, vagyis a közjóra irányul. Jótevő képesség, ezért kiemelkedik a többi erény közül.

18. Az igazságtalanság, amire hazai politikai jelenünk épül egyetemes bűn, a közjó ellen irányul, márpedig az az ember, aki megveti a közjót, bármely bűnre rávehető. Az igazságtalanság lényege az egyenlőtlenség. Ezért a társadalmi igazságosságnak a vagyoni egyenlőségre kell irányulnia. A megélhetésen felüli rész nem tartozik az elidegeníthetetlen magántulajdonhoz, ezért az elvonandó, és a rászorulóknak adandó. Igazságtalan mindaz, aki többet birtokol, mint ami megélhetéséhez szükséges, miközben vannak nélkülözők. Az igazságtalan cselekedet neménél fogva halálos bűn.

19. A társadalmi egyenlőséget másként határozza meg az osztó és a kölcsönös igazságosság. Az osztó igazságosság esetén annál többet kap valaki a társadalom tulajdonából, minél fontosabb személyiség. A fontos személyiség kritériumát az államforma határozza meg. Az arisztokratikus társadalmakban az erényeseknek osztják a legtöbb javakat, az oligarchikus társadalmakban viszont a gazdagoknak, a demokráciákban pedig a szabadság a legfőbb érték, az alapján osztják a javakat. Ez volt az osztó igazságosság. A kölcsönös igazságosság terén viszont a cél a társadalmi egyenlőség megvalósítása. Például, ha valakinek hat egysége van, egy másiknak pedig négy, akkor az utóbbinak nem kell adnia semmit, míg az előbbinek egy egységet oda kell adnia a másiknak, így mindkettőnek öt egysége lesz. Ezt nevezzük társadalmi igazságosságnak. (61.2.)

20. Az osztó igazságosság esetén a személy sajátosságát veszik figyelembe, vagyis nem a személy számít, hanem az ok. Például valakit a tudása miatt vesznek fel egy állásba, és nem a személye miatt. Ellenben, ha azért veszik fel, mert ő az a Péter vagy Márton, a vérrokon, vagy a gazdag, vagy a politikailag megbízható, akkor személyválogatás történik, ami szemben áll az osztó igazságossággal, ám erénnyel a bűn áll szemben, tehát a személyválogatás bűn. (63.1.)

21. Tamás ugyan megengedhetőnek tartotta a halálbüntetést, ám ezt korának viszonyaival indokolta. Ezek a középkori viszonyok azonban ma már nem állnak fenn. Elítélte az öngyilkosságot is, ám azt is a korabeli viszonyok miatt, félve hogy az örök boldogság mielőbbi elnyerése miatt végeznek magukkal az emberek, illetve a szegénység okozta nyomorúság miatt, aminél még a halál is jobb. Ma az eutanázia kapcsán az Egyház kevéssé ismert megengedő állásponton van - lásd itt.

22. Tamás szerint három okból megengedett a magántulajdon:
1) Az ember jobban törődik azzal, ami csak az övé, mint ami nem az övé hanem másé, vagy ha közös tulajdon. Az emberek ilyenkor a munkából inkább kihúzni igyekeznek magukat, és ráhagyják azt a többiekre.
2) Jobban van irányítva az a dolog, amit a tulajdonos irányít annál, mint amit egy megbízott vezető.
3) Inkább van béke ott, ahol mindenki megelégedett a maga tulajdonával, mint a közösen, osztatlanul birtokolt javak esetében, ahol gyakori a viszály.

23. Ugyanakkor minden magántulajdont, mint közöset kell az egyénnek birtokolnia, és szükség esetén kötelessége mások rendelkezésére bocsájtania. Szent Ambrus: "Annál több, mint ami elég lenne a szükségletekre, erőszakosan van megtartva". Szent Bazil: "Mintha a színházi előadásra korábban érkező ember eltiltaná a látványtól a később érkezőket, magának kisajátítva azt, ami közös használatra van rendelve; hasonlók ehhez a gazdagok, akik a közös javakat, amiket a hatalmukba kerítettek a sajátjuknak vélik."

24. A lopás ellentéte az igazságosságnak, amely mindenkinek megadja a magáét. A lopás és a rablás az igazságosság elleni bűnök, valaki valaki ellen igazságtalanságot követ el. A lopás titokban, a rablás erőszakosan történik. Igen ám, de szabad-e lopni szükséghelyzetben? Kezdjük az elején: van természetjog, és van emberi jog. Az emberi jog soha nem írhatja felül a természetjogot. Mivel a természetjog megállapítja mik rendeltettek az emberi élet fenntartására, ezért azoknak az emberi jogon alapuló elosztása és kisajátítása nem akadályozza meg, hogy az ember szükségleteit fedezze ezekből a dolgokból. Ezért azokat a dolgokat, amelyeket egyesek bőségesen birtokolnak, a természetjog alapján a szegények létfenntartására kell fordítani. Ezért mondja Szent Ambrus: "Az éhezők kenyere az, amit te birtokolsz, a mezítelenek ruhája az, amit te tartogatsz, a nyomorultak pénze az, amit te tartalékolsz." A gazdagok személyes felelőssége, hogy segítsék a szükséget szenvedőket. Gazdag itt az, akinek a létfenntartáson túl marad feleslege.

25. "Ha azonban annyira sürgős és nyilvánvaló a szükség, hogy azonnal a kéznél lévő dolgokból kell valakinek segíteni magán, megengedett módon vehet el idegen dolgokból a saját szükséglete fedezésére, nyíltan vagy titokban, és ez nem tekinthető sajátos értelemben lopásnak és rablásnak." Ez az, aminek totálisan ellent mond Orbán Viktor, amikor szó szerint azt írja, hogy "a biztonság megelőzi az igazságosságot", és azt, hogy "a nélkülöző ember nem tud igazságos lenni, mert a megélhetéséért küzd, s ha kell, másokat eltiporva keresi saját maga igazságát." (NEP, 84. oldal.) Mi ez, ha nem a kereszténység kiforgatása, a visszájára fordítása. Orbán szerint "Sokan vannak, akik úgy érzik, a szociális helyzet felmentést adhat a törvények tisztelete alól. (...) Nem létezhet megélhetési bűnözés, anyagi helyzete miatt senki nem helyezheti magát a törvényeken kívül." (NEP, 45. oldal.) Ezzel szemben Tamás azt is megmondja, hogy ez a cselekedet miért nem bűn: "a szükség miatt saját tulajdonná válik, amit valaki a saját élete fenntartására elvesz." Sőt tovább menve megjegyzi: "szükség esetén szabad titokban elvenni a másét a szükséget szenvedő felebarát segítésére." (66.7.) Aki nem osztja meg tulajdonát a szegényekkel, éppen az aki törvényen kívül helyezte magát. Tamás szerint az igazságosság megelőzi a biztonságot, sőt alább majd látjuk, hogy aki nem igazságos abban nincs igazság (36-38. pontok).

26. "Ha a közhatalmat gyakorló személyek erőszakosan és igazságtalanul veszik el mások dolgait, meg nem engedett módon cselekednek, rablást követnek el és kártérítésre vannak kötelezve. (...) Ha a fejedelmek jogtalanul, erőszakosan csikarnak ki valamit, az rablás, olyan, mint amit a közönséges rablók követnek el." Ezért mondja Szent Ágoston: "Igazságosság nélkül mi mások az országok, mint nagy rablóbandák?" Márpedig a magyar állam számára deklaráltan nem az igazságosság a legfőbb érték, hanem a biztonság, méghozzá a szegényekkel szembeni biztonság. "És annál súlyosabb a bűnük a rablók bűnénél, minél veszélyesebb és egyetemesebb módon cselekednek a közjót biztosító igazságosság ellen, amelynek őreinek lettek rendelve." (66.8.) Tamás még hozzá teszi, hogy az érzékelhető dolgokhoz ragaszkodó emberek inkább dicsekednek a külső erejükkel, mint belső tulajdonságaikkal. Ezért szégyenkeznek kevésbé a rablás, mint a lopás miatt. (66.9.)

27. Tamás szerint amnesztiát csak a tényleges hatalom birtokosa adhat, de ő is csak akkor, ha ezt az igazságtalanságot elszenvedő fél kéri, és ha ez nem árt a közjónak.

28. A kölcsön adott pénz után nem lehet kamatot kérni, mert az tisztességtelen, hiszen ilyenkor átadják a pénz tulajdonjogát. Ám ha valaki a pénzét nem kölcsönbe, hanem kezelésbe adja, mondjuk egy banknak, vagy egy vállalkozónak, akkor a pénz tulajdonjogát megtartva ő maga kockáztat, és ezért mint saját tulajdonából származó nyereségből részt követelhet.

29. A többkulcsos adózás az egyházi tized kapcsán kerül szóba. A tized meghatározásánál a kiinduló pont az összes jövedelem. A középkorban az adókulcs 10%-os volt, ám "az Egyház, mérlegelve a korszakok és az egyes emberek körülményeit, más rész fizetését is meghatározhatná." Ez nem más, mint a többkulcsos adó burkolt meghatározása. Tamás ugyanit nemcsak arról beszél, hogy az egyházi tizedet "a szegények használatára kell fordítani", hanem arról is, hogy "a szegényeknek ne csak a tized részt adjuk, hanem minden felesleget." Mit mond Tamás, miért van adó? Azért, hogy a javakat a gazdagoktól átcsoportosítsuk szegényekhez. (87.1.) Kevésbé ismert, hogy az egyházi birtokok köztulajdonnak számítottak, és ezért nem kellett adót fizetni utánuk. Ám a papok saját személyes vagyonuk után természetesen ugyanúgy adóztak, mint bárki más. (87.4.)

30. Tamás híres tétele, miszerint a serdülőkortól mindenki maga határozhatja meg önmaga életét, abba senkinek, még szüleinek sincs beleszólása, ma is liberális kijelentésnek számít, főleg ha tudjuk, hogy ez akkor a lányoknál a 12., a fiúknál pedig a 14. életévet jelentette. (88.9.)

31. A törvényeknél mindig arra vannak tekintettel, ami az esetek többségében jó, a kivételekre nem lehet törvényt alapozni. Kivételek esetében, ha szükséges, felmentést adnak a törvény alól, vagyis kimondják, hogy abban a konkrét esetben nem kell a törvényt megtartani. Ugyanez a szabály vonatkozik a fogadalmakra, így a szerzetesi fogadalmakra is. Aki fogadalmat tesz az magának állít törvényt, kötelezve magát valamire, ami önmagában és az esetek többségében jó. Mégis előfordulhat, hogy az az ő esetében rossz vagy haszontalan, vagy nagyobb jó akadályozója. Az ilyen esetekben meg kell állapítani, hogy a fogadalmat nem kell megtartani. Ha teljesen eltörlik a fogadalmat, akkor felmentésről, ha valami más fogadalomra változtatják, akkor megváltoztatásról beszélünk. Amikor a felmentést megadják a fogadalom alól, akkor nem a természettörvény vagy az isteni jog parancsa alól adnak felmentést, hanem megállapítják, hogy az adott személy az adott esetben mely körülményt nem vett számba fogadalmakor, nem önhibájából, hanem mert az ember természeténél fogva nem képes minden körülményt mérlegelni. (88.10.)

32. Tamás a következőkben arról tárgyal, hogy adható-e felmentés a cölibátus alól a papoknak és szerzeteseknek úgy, hogy eközben megtartják hivatásukat. Kijelenti, hogy a papok esetében igen, mert a cölibátus nem tartozik a papság lényegéhez, míg a szerzetesek esetében nem, mert náluk a cölibátus hivatásuk lényegi alkotó eleme.

33. Érdekes Tamás okfejtése az eskü kapcsán. Eszerint az eskü nem más, mint Istent tanúságul hívni, tehát akik nem ismerik el Isten létét, azok nem is kötelezhetők eskütételre, vagy ha ez megtörténik, az lényegénél fogva érvénytelen. Fogadalmat viszont tehetnek, mert az nemcsak Istenre vonatkozhat, hanem emberre is. A fogadalom ráadásul jobban kötelez, mint az eskü. A fogadalomhoz hasonlóan a letett eskü alól is adható felmentés.

34. A csillagok működését a természet törvényei szabályozzák, tehát nem esetlegesek, a jövő azonban esetleges, tehát a csillagok nem utalhatnak a jövőre. Amennyiben a jövőben lejátszódó természeti eseményeket akarjuk a csillagokból előzetesen megismerni, az lehetséges és szabad. (95.5.)

35. Amennyiben több ember közül csak egy menekülhet meg, vagy több rászoruló közül csak egynek tudunk segítséget adni, és ezek között semmi módon nem tudunk különbséget tenni, akkor sorsoláshoz folyamodhatunk. (95.8.)

36. Ezután Tamás ismét az igazságosság kérdésköréhez, mind legfőbb értékhez tér vissza kijelentvén, hogy az igazság az igazságosság része. Az igazság másodlagos erényként kapcsolódik az elsődleges erényhez, az igazságossághoz. Az igazságosság a dolgokban egyenlőséget hoz létre, ezért az igazság is erre irányul. Mivel az ember társas lény, az egyes ember természeténél fogva köteles megadni azt, ami nélkül az emberi társadalom nem tartható fenn. Ámde nem élhetnének együtt az emberek, ha nem hinnének egymásnak, mint egymással igazságot közlő lényeknek. Ezért az igazság erénye figyelembe veszi a tartozás szempontját. (109.3.)

37. Miközben a magyar kormány lépten-nyomon hangoztatja, hogy legyünk büszkék erre meg arra, addig Tamás hangsúlyozza, hogy ne legyünk büszkék, mert a büszkeség az igazság erényével ellenkezik, az igaz ember mindig a kisebbre hajlik, inkább hallgat, a büszkék ellenben kérkedve többet mondanak magukról a valóságosnál, tehát a büszkék egyben hazugok és hiúak is. (109.4.)

38. A szabadlelkűség a vagyon felhasználásának egyik módja, ami elsősorban az adakozásban nyilvánul meg, ezért az igazságossághoz tartozik. Ellentéte a fösvénység, amely abban gyönyörködik, hogy magát a vagyon birtokosának tekinti. A fösvénység a gőgből vagy a félelemből származik. A fösvény mint a vagyon birtoklásának túlzó szeretője két dologban túloz: a vagyon megszerzésében, és a vagyon megtartásában, ezért hangoztatja hogy az igazságosságot megelőzi a biztonság. A fösvény az idegen tulajdon megszerzéséhez olykor erőt alkalmaz, ami erőszakos cselekedetet vagy csalást jelent. A legismertebb fösvény Judás, aki pénzért elárulta Krisztust (Mt. 26,15). A fösvény tönkretehet egy országot, ha az állam élére kerül. "A nagy pénzeket elvevő tirannusokat nem szabadlelkűség híjával lévőknek mondjuk, hanem igazságtalanoknak." (118.8.)

39. Az ember a másik felé kötelezve van arra, hogy megadja ami jár neki. Ezért az élet legalapvetőbb elsőszámú parancsa az igazságosság. A Tízparancsolat minden parancsa az igazságosságról szól. Az első három a vallásosság igazságos cselkedeteiről, a negyedik a kegyelet igazságos cselekedeteiről, a további hat pedig az egyetemes értelemben mondott igazságosság cselekedeteiről rendelkezik. (122.1.)

40. A vasárnapi munkavégzés tilalma alá nem tartozó munkák hosszas felsorolása után Tamás megjegyzi, hogy a vasárnap nem előkép mint a zsidó szombat, ezért nincs olyan szigorúan megtiltva a munka vasárnap, ahogyan az a zsidóknál van szombaton, hanem sok munka meg van engedve, ami pedig nincs megengedve, az alól könnyen adható felmetés, ha a társadalom szüksége úgy kívánja. (122.4.)



Felhasznált irodalom

Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae - Secunda Secundae. Gede Testvérek BT., 2014.



2016. február 12.