Jung és a nácizmus




Bevezető

1. C. G. Jung kapcsolata a nácizmussal ismert, ám a dolog visszafogott bírálata az egyik oldalról, illetve ennek megfelelően laza elhárítása a másikról, a kérdés alaposabb vizsgálatára kell ösztönöznie bennünket. Miért ez a már-már elhallgatásnak tűnő csend e tekintetben? Máig kényes politikai játszmák, titkosszolgálatok működése rejtőzhet mögötte. Nézzük a tényeket.


Társadalom

2. Jung társadalmi-politikai téren általánosságban konzervatív, reakciós, egyes kérdésekben szélsőjobboldali nézeteket vallott, amit liberális beállítódással vegyített. Alapállása szerint a természet arisztokratikus, a demokrácia veszélyes méghozzá azért, mert az alsóbbrendűek többsége elnyeli az uralkodásra rendelt kiváltságos réteget. Elképzelése szerint külön törvények kellenének az átlagemberek, és egy megengedőbb törvénykönyv a felsőosztályok számára. Meglátása szerint az államnak a gazdagok bankbetéteit kell megvédenie, nem pedig a szegényeket a nyomortól. Mindezt arra alapozta, hogy a felső osztály tagjai értékesebb emberek, mint az alattuk lévők. Osztályrasszizmusából fakadóan fanatikus antikommunista volt, elsősorban azért, mert az felemeli a tömeget. Az alsó néposztályt szerinte vissza kell szorítani és kordában kell tartani a szigorúbb büntető törvénykönyvvel. Meggyőződése volt, hogy a jóléti állam és a gazdasági egyenlőség eszméje megvalósíthatatlan, mert egyrészt az emberi mohóság kielégíthetetlen, másrészt pedig minél többet kap a tömeg, annál telhetetlenebb lesz.

3. A halálbüntetés megszállott pártolója volt. Véleménye szerint az a bíró, aki nem a legszigorúbb büntetést szabja ki az pszichés beteg. A bűnöző nem javítható, tehát soha nem is rehabilitálható, ám a börtön embertelen, ezért jobb kivégezni - érvelt. Eközben a kapitalizmus bírálójaként is fellépett, főleg az óriásvállalatok ellen. Úgy vélte a francia forradalommal félresiklott a Nyugat, a tömegtársadalom katasztrófa, az emberi jogok helyett a kötelességeket kellene hangsúlyozni. A nemzetállamot is ellenezte, a helyi kisközösségek, a városállamok korszakát kívánta vissza.

4. A tudás Jung szerint egy szűk elit kiváltságának kell lennie mester-tanítvány viszonyban, és nem szabad azt intézményesíteni. Rögeszméje volt a túlnépesedés, a háborúban kiváló eszközt látott az átlagemberektől való megszabadulásra. Jung tanítványa Van der Post volt a mestere Margaret Thatchernek, aki Junghoz hasonlóan szegényellenes volt. Jung ugyanakkor technikaellenes is volt, mondván elidegeníti az embert önmagától, különösen a telefon. Az alapvető emberi jogokon alapúló kultúrát elvetette és úgy vélte minél többen vesznek részt valamely tevékenységben, például a kormányzásban, annál rosszabb lesz a helyzet. Államellensségénél népellenessége volt nagyobb, csupán azért tartotta megtűrhetőnek az államot, hogy a népet féken tartsa. A kommunizmusban semmi jót sem talált, a fasizmusban azonban igen. Tetszett neki elitizmusa, a vezér messianisztikus prófétai szerepe, és a rendszer törzsi szellemisége. A spanyol polgárháborúban nyíltan Franco mellé állt. Mussolini iránt korlátlan csodálattal adózott, amit soha nem vont vissza.


Nemzetiszocializmus

5. Jung értelmezésében Hitlet varázsló, akiről a harmincas években csodálattal írt. Sikereinek titka megérzőképessége. Varázsló imázsából fakadt nőtlensége és halálának körülményei. Hitler az ember anyakomplexusán keresztül érthető meg. A Mein Kampf-ot zagyvaságnak tartotta, amely szocialista és katolikus gondolatok keveréke. Kimutatta, hogy a horogkereszt mint a mandalából ismert motívum egyesíteni akarja a szétesett személyiséget, ám a nácik fekete jelképe balra fordul az erő sötét oldalát aktiválva a tudattalanban. Az eddigieket tekintve Jung csak annyiban volt nácibarát mint W. B. Yeats, Wyndham Lewis, Richard Strauss, Wilhelm Furtwängler vagy Martin Heidegger. Tovább vizsgálódva azonban mást is találunk. 1937. szeptember 28-án Berlinben a Hitler-Mussolini találkozó tanúja volt, ott állt mellettük. Amíg a két vezér egymással tárgyalt, addig őt Goebbels fogadta.

6. 1933-ban hatalomátvételükkor a nácik első dolga volt kinyilvánítani a hivatalos ideológiát és annak alárendelni a gazdaságot, az oktatást, és a sajtót. A Berlinben székelő Nemzetközi Pszichoterápiai Társaság elnöke, aki egyúttal a szervezet folyóiratának szerkesztője nem kívánt a nácikkal együttműködni, ezért lemondott. Mindkét tisztségben Jung vette át a vezetést, aki szabályt módosítva próbált ellenállni az állami beavatkozásnak. Válaszul Berlin külön nemzeti egyesületet hozott létre, melynek élére Göring unokatestvére H. M. Göring pszichológia professzor került. Azonnal elkezdődött a zsidó analitikusok eltávolítása a Német Nemzeti Pszichoanalitikus Társaság soraiból. Jung úgy döntött, hogy nem határolódik el annak érdekében, hogy a Nemzetközi Társaság továbbra is működhessen a Harmadik Birodalomban, ám a zsidókat átveszi saját szervezetébe. Eközben azonban a Jung szerkesztette folyóiratban náci szellemiségű cikkek jelentek meg. A helyzet gyakorlatilag az volt, hogy a pszichológia tudományának világszerte megjelenő vezető folyóirata antiszemita és Hitlert dicsőítő írásokkal volt tele. Sőt 1936-ban a náci analitikusok hollandiai csoportja mellett állt ki. Ugyanakkor zsidó szerzők cikkei is megjelentek a lapban. 1939-ben a tengelyhatalmak náci analitikusai, köztük magyarok tömegesen léptek be a szervezetbe. Ekkor Jung lemondott az elnökségről, ám ennek oka nem ez, hanem az volt, hogy 1939 januárjától láthatóan kiábrándult a nácikból. A Molotov-Ribbentrop paktum azután meggyőzte Németország pusztulásáról. 1939 októberében visszautasította Hitler orvosának felkérését, aki telefonon kérte menjen Berlinbe és vizsgálja meg a Führert. A propaganda azt terjesztette, hogy Jung rendszeresen találkozik Hitlerrel.

7. Viselkedésnek oka ellentéttanából következik, abból hogy mindenkinek van jó és rossz oldala, Isten az, aki elvárja a bűnt az embertől. A másik ok rasszizmusa. Ez a rasszizmus lélektani meggondolású kulturális rasszizmus. Mindig is óvott az Afrikába kerülő fehérek elnégeresedésétől. Ezt a szellemi hatást vélte felfedezni az amerikaiakban is, az USA fehér polgárai elnégeresedtek és indiánosodtak - állította. Mindig is foglalkoztatta lélektani rasszizmusa, a német identitás, a teuton szellem. Miközben nagy hódolója volt a zsidó női nemnek, ellenállhatatlan ellenszenvet érzett a zsidó férfiakkal szemben. Ez alól ideig-óráig csak Freud volt kivétel. Jung rasszizmusának azonban semmi köze Alfred Rosenberg antiszemita ideológiájához.

8. Jung arra használta fel a nácik antiszemitizmusát, hogy saját pszichológiáját állítsa Freud pszichoanalízisének a helyébe. Freud iránti mélységes szeretete szakításuk után gyűlöletbe csapott át. Jung a zsidó gondolkodást élesen megkülönböztette a keresztény gondolkodástól, ám a zsidó identitásról vallott nézetei a cionistákéval rokon. Tanulságos a nácik Junghoz való viszonya. Kijelentéseit saját céljaikra használták fel, mintha mindenben Hitler feltétlen támogatója lenne. Amikor azonban bírálni merészelte őket könyveit betiltották, nyilatkozatait cenzúrázták, őt magát félretolták, mondván semmiben sem különbözik mesterétől Freudtól.


Svájc a 2. világháborúban

9. 1939. szeptember 1-én teljes mozgósítást rendeltek el, és a határ mentén védvonal épült Zürich központtal, amelynek egy esetleges német támadás esetére azt a szerepet szánták, mint később az oroszok Sztálingrádnak. A katonák felét rövidesen hazaküldték. Szeptember 30-án rendkívüli főparancsnokot neveztek ki, aki 1945. május 10-ig volt hivatalában. Az állományban maradók családjai állami járadékban részesültek. Az élelmiszertermelést megháromszorozták, de így is jegyrendszert kellett bevezetni október 30-tól a burgonyára, 1940. január 1-től a kávéra, teára, kakaóra, sajtra, tojásra és a húsra. 1942 decemberétől már jegyre adták a kenyeret, tejet, csokoládét és a lisztet is, húst pedig abban a hónapban két hétig nem lehetett kapni. A fejadag napi 3000 kalória volt, amit 1941-ben 2400 kalóriára csökkentettek a nagyevő és ínyenc Jung nagy bánatára. A külföldiek viszont korlátlanul vásárolhattak élelmiszert.

10. 1940 májusában bombázástól tartva kiürítették a városokat, Jung családjával egy hegyi menedékházba költözött. Eközben a gazdasági élet vezetői elkerülhetetlennek érezték a behódolást a náciknak, és ez irányba gyakoroltak nyomást a politikai vezetésre. (A pénz nem növeli, hanem csökkenti az ember szabadságát, nem megszerzi, hanem elveszi az önállóságot.) Az iparmágnások a hadsereg leépítését szorgalmazták, ami nem mellesleg olcsóbbá tette volna a munkaerőt és növelte volna gyáraikban a termelést. Svájc elnöke 1940. június 5-én beszédet intézet a néphez, amelyben Marcel Pilet-Goaz bejelentette a hadsereg egyharmadára való csökkentését, és egy új korszak, az illiberális demokrácia beköszöntét. Vége a liberalizmusnak, fel kell hagyni a régi szokásokkal, új világrend köszöntött ránk. Nácibarát beszédének hatására Henri Guisan a hadsereg főparancsnoka július 18-án Rutli mezején, ahol 1291-ben megalakult a Svájci Államszövetség beszédet tartott a haderő tisztjei előtt, amely semmissé tette az elnök rádióbeszédét. A haderőcsökkentést így sem tudta megakadályozni, de azt az ígéretet kapta, hogy ha külföldi támadás érné Svájcot harcolni fognak.

11. Új védelmi tervet fogadtak el: az Alpesi-erőd kiépítését. Az Alpok belsejében sáncolják el magukat egy elipszisben, amelynek déli pontja a Matternhorn, középpontja a Szent Gotthard-hágó. A mély völgyekben ipartelepek, földalatti bunkerekben üzemanyag és lőszerraktárak létesültek. Az Alpesi-erődben a lakosság egynegyede kapott helyet. Támadás esetén az ország felét és a lakosság háromnegyedét átengedik az ellenségnek, és minden erőt az Alpok védelmére rendelnek. A terv lényege az elrettentő hatás egy hosszadalmas és sok erőt lekötő akciótól. A németek valóban készítettek egy Svájc elfoglalására vonatkozó tervet még 1940 októberében Karácsonyfa-hadművelet fedőnéven, ám ez legalább 21 hadosztályt foglalt volna le.

12. Az Alpesi-erőd kiépítése mellett diplomáciai erőfeszítések is történtek. 1939-ben megállapodás született német nem-katonai áruszállításról Svájcon keresztül. Eközben a Svájc légterébe tévedt német katonai gépeket azonnal megtámadták a svájci vadászgépek, és nem egyszer lelőtték őket, miközben ők is szenvedtek veszteségeket. Az angol bombázókat viszont nem támadták hanem kikísérték a svájci légtérből. 1940 októberében az angol légierő svájci légtéren keresztül haladva, a svájci városok fényeit tájékozódásra használva intézet támadást német városok ellen. Hitler őrjöngött, mire Svájc november 6-tól elsötétítést rendelt el. Ennek azonban az lett a következménye, hogy decemberben az angolok tévedésből Bázelt és Zürichet bombázták, az elsötétítés ennek ellenére 1944. szeptember 12-ig maradt érvényben.

13. Jung egy svájci katonai tábor önkéntes orvosaként örömmel értesült a RAF győzelméről az angliai csatában, és döbbenten fogadta az angol városok terrorbombázását. Svájcban eközben megszüntették az autóközlekedést, de jártak a vonatok. Élelmiszer volt bőven, de nagyon drága, a hadsereg az Alpesi-erődben állomásozott. Minden magánautót lefoglaltak az orvosokét kivéve, ám üzemanyaghoz ők sem juthattak. A központi fűtést drákói módon korlátozták. Összességében a korlátozások a gazdagság és a szegénység közé pozicionálta az országot, ami a lakosság egészségi állapotának javulásával járt együtt, elsősorban a gyermekek körében. A pszichés betegek száma viszont növekedett.

14. Jung a háború alatt tanulmányozta az alkímiát, Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatok című művét elemezte, és Paracelsus életművét tekintette át. A jegyrendszer egyre elviselhetetlenebbé tette számára az életet, szigorú úszóedzésekkel próbálta megőrizni testi-lelki egészségét. 1942-ben pánik tört ki arra a rémhírre, hogy a németek el akarják rabolni az északi határ mentén tárolt svájci teherautó készletet. Eközben a katolikus katonák kollektív vízióban látták, hogy a szentként tisztelt Klaus testvér megjelenik az égen és kinyújtott kézzel tartja távol a németeket. Jungra ebben az időben nagy hatást gyakorolt a magyar Kerényi Károly Labirintus című munkája. Kerényivel személyes ismeretségbe került. Jung tanulmányozta a náci Reinhard Heydrich személyiségét, akit skizoidnak tartott. Az amerikai elnökről Rooseveltről sem volt sokkal jobb véleménye, míg Winston Churchill-t Mercurius megfelelőjének tartott a külső világban.

15. 1944 nyarán Svájcot is elérte az általános éhínség, mivel mindkét harcoló fél visszatartotta az árukat a svájci határon attól félve, hogy az majd az ellenséghez fog továbbjutni. Szén és kőolaj egyáltalán nem volt, miközben az acéltermelés megháromszorozódott. A háború alatt 250 katonai repülőgép zuhant vagy szállt le az országban, ebből 26-ot a svájciak lőttek le. 1944 áprilisában az amerikai légierő tévedésből Schaffhausen városát bombázta, az áldozatok száma 150 fő volt. 1944 októberében Sztálin javasolta, hogy a szövetségesek Svájcon keresztül támadják oldalba a németeket, Churchill alig tudta lebeszélni ötletéről.


Jung a kettősügynök

16. 1943-ban Hitler ügynökeit azzal bízta meg, puhatolják ki, hogy a Szövetségesek hajlandóak-e változtatni a feltétel nélküli megadáson. A feladattal Wilhelm Bitter német professzoron keresztül Jungot bízták meg, aki munkához is látott, ám Hitler meggondolta magát és lefújta az akciót. Eközben Jung új barátja Kerényi Károly került ugyanebbe a helyzetbe - őt Kállay Miklós magyar miniszterelnök bízta meg, hogy tudja meg mit kell országának tennie, hogy a Horthy-rendszer a háború után is fennmaradhasson. Miközben Jung Heidegger miatt összeveszett Kerényivel (Jung utálta Heideggert), a jungiánus Mary Bancroft révén baráti viszonyba került Allen Dulles az amerikai titkosszolgálat európai részlegének vezetőjével, későbbi CIA igazgatóval, akitől sok titkos akciót is megtudott, mint például Heisenberg elrablásának a tervét, hogy ne tudjon a németeknek atombombát gyártani. A Hitler-ellenes összeesküvésről is tudott, amit az amerikaiak 1944 júniusára időzítettek, az összesküvők egyik vezetőjével személyesen is megismerkedett (Hans Gisevius). Jung úgy vélte, hogy Stauffenbergék semmiben sem különböznek Hitlertől, ők is abszolút hatalmat akarnak. "Nem baj, hogy a puccs nem sikerült" - írta naplójába. Jung mint az amerikai titkosszolgálat bizalmasa, titkait gondosan megőrizte.


Jung a nácizmusról

17. Jung a háború utolsó évében majdnem halállal végződő betegségéből lábadozva, a külvilágtól elzárva kizárólag az alkímiával foglalkozott. A Harmadik Birodalom összeomlása után azután váratlan elmélettel állt elő a nácizmusról, amelyben az egész német népet kollektíven tette felelőssé a történtekért. Német ismerősei leveleire nem is válaszolt, sőt németekkel egyáltalán szóba sem állt. Kollektív felelősségről beszélt és arról, hogy nincs bocsánat. Az előzőek után ez kissé furcsa, ám az is tény, hogy a háború után egyetlen német sem volt, aki vállalta volna, hogy ő valaha is Hitlert támogatta volna. Ugyanígy, minden francia azt állította, hogy ő az ellenállási mozgalom tagja volt, illetve az angolok egyáltalán nem emlékeztek a müncheni egyezményre. Jung később úgy nyilatkozott, hogy a háború az amerikaiak és a németek közös bűne, mert énjük csak nehezen tudja integrálni árnyékszemélyiségüket. Kijelentette, hogy egykori állítólagos nácibarátsága rémhír, amit a freudista cselszövők terjesztenek az ő befeketetítésére.

18. Jung nácikhoz való viszonya leginkább Rudolf Hauschka kapcsolatához hasonlít, aki SS tisztek barátja volt, ám önálló gondolkodását megtartva egy idő után félre lett állítva az antropozófiai mozgalommal (amely ugyanabból a talajból sarjadt, mind a nácizmus) és a waldorf iskolákkal együtt. Jungot is elkapta az a teuton lelkesedés, amely akkor bejárta Európát, ám szellemi önállóságát meg tudta őrizni, inkább történelmi esélyt látott a nácizmusban saját életműve számára a freudizmus ellenében.


Link

Szummer Csaba: Jung völkisch miszticizmusáról - pdf



2016. augusztus 24.