C. G. Jung



Előszó

1. Ez az írás nem életrajz. Az emberiség egyik nagy gondolkodójának lényegét próbáltam megragadni, amelybe természetesen beletartozik munkássága is, amit itt összefoglalóan tárgyalok. Azokra a helyekre, ahol Jung egyes nézeteivel részletesen foglalkozom, munkám végén linkek mutatnak. Ez az írás tehát csomópontja a Junggal foglalkozó munkáimnak.

2. C. G. Jung elsősorban mint az analitikus pszichológia megalkotója ismert, miközben inkább egy világkép létrehozója. A kollektív tudattalanból vezeti le emberképét, pszichológiájából kiindulva magyarázza az emberiség történelmét. Az eszmék összeütközését a két alaptípusra, a platóni és arisztotelészi gondolkodásmódra vezeti vissza. Jung módszere nem a logikai érvelés, hanem a mesélés, tanrendszere lényegében mitikus filozófia, munkásságának jelentős részét kultúrtörténeti munkák teszik ki. Az ember tökéletesítésébe vetett illúziója azt a hitet táplálta benne, hogy a pszichoanalitikus nevelés segítségével elindulhatunk a tökéletes társadalom felé. Önálló filozófiai emberképet alkotott, amelynek kidolgozásába bevonta intenzív állomképeit és látomásait, amiket a kollektív tudattalan kitöréseinek tartott. Számára az emberiség története a tudatosulás, az individualizálódás története. Végeredményben az embert nem csupán biológiai, hanem szellemi, pontosabban a kettő találkozásának, pszichológiai lénynek tekintette.

3. Jung keresztény gondolkodónak tartotta magát, miközben nézetei, mindenekelőtt a Rosszról alkotott elképzelése markánsan eltér a keresztény felfogástól. Isten számára "az egyik legbizonyosabb, közvetlen tapasztalást jelenti", vagyis nem filozófiai még csak nem is hitbéli, hanem tapasztalati, tehát misztikus élmény. Erre az ifjúkori hatásra építette misztikus világnézetét. Jung világképe a misztikus filozófiákhoz kapcsolódik, különösen Rudolf Steiner életművéhez, bár alapvetően különbözik tőle, de kortársakként ugyanabban a közegben ugyanakkor ugyanarra a hatásokra reflektáltak, a kiváltó ok (materializmus) azonos volt. Jungot azzal vádolják bírálói, például Erich Fromm, de maga Freud is, hogy egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesz, és ezzel kicsúszik a kritikai elemzés lehetősége alól. Ez igaz, de ennek az ellentmondásosságnak belső értelme van, ami Jung világszemléletének fundamentuma: az ellentétek egysége. Nincs igen és nincs nem, igen-nem van. Nincs jó és nincs rossz, jó-rossz van. A két oldal összerakva ad egy Egészet, külön nem érvényesek. Ha van lent, akkor van fent is, a kettő csak együtt létezhet. A kétértelműség mögött áll tehát kimunkált világnézete, amelynek lényege saját meghatározása szerint a lét definiálhatatlan rejtély és titok. "A mítosz (...) egyénibb, és pontosabban adja vissza az életet, mint a tudomány."

4. Jung értelmezésében a történelem az ember pszichológiai fejlődésnek függvénye, ugyanakkor "az ember olyan pszichikus folyamat, amely fölött neki magának vagy nincs, vagy csak kis részben van hatalma." Meglátása szerint a mulandó világban működik valami maradandó, amely időnként betör hozzánk és ezáltal alakítja, fejleszti a mi létsíkunkat.

5. Jung számára a psziché a test és a szellem összeütközési pontja, a természettudomány és a filozófia találkozása. A pszichiátria szubjektív diszciplína, mivel a pszichiáter a tapasztalatok objektivitása mögött a személyiség betegségére saját személyisége teljességével reagál. A legtágabb értelemben vett dialógus a beteg psziché és az orvos pszichéje között, a beteg személy vitája az őt kezelő orvos szubjektív személyiségével. A téveszmék és hallucinációk nem csupán az elmebetegség tünetei, hanem emberi értelmük is van. Minden páciensnek van egy titka, egy története, amit elhallgat, vagy ami a tudattalanban lappang, és ami a lelki egyensúlyt felborította. Az orvos feladata ezt a történetet a felszínre hozni. Kérdéseinek az egész emberre kell vonatkozniuk, nemcsak egy specifikus tünetre. A titkot nyitó kulcs az, amit meg kell találnia. Ezért kell megismernie a beteg életrajzát, ami kulcs a betegséghez. Jung életcélja a psziché mélyebb megismerése volt.


Amit írtam belülről támadott rám

6. "A lelkem mélyén mindig tudtam, hogy két ember vagyok." Jung már ifjú korában felfigyelt arra, hogy két személyiség létezik benne; a jelenséget 1. és 2. személyiségként definiálta. A dolognak semmi köze a tudathasadáshoz. Mindenkinél alapjelenség ez, az extrovertált típus alig vagy egyáltalán nem, az introvertált viszont erőteljesen érzékeli a két személyiséget. Az 1. a racionális a mindennapi, a 2. a mélyben lévő intuitív személyiség, amiről a vallások úgy szólnak mint a benső emberről. Ez a 2. személyiség skizofrénia esetén is normális marad és mintegy figyeli az eseményeket. Jung hangsúlyozza, hogy az elmebetegségek érzelmi talajon alakulnak ki, mindegyik mögött áll egy érzelmi trauma, amit a beteg képtelen volt feldolgozni. Mindegyik mögött van egy értelmes lényeg, áll mögötte egy személyiség, egy élettörténet, egy remény, egy kívánság, tehát minden elmebetegség egyedi. Az üldözési mániát véve példaként, egyáltalán nem mindegy mi üldözi a beteget. A fantáziák tartalmából fejthető meg a betegség oka. Ezért soha nem általánosnak, mindig személyre szólónak, individuálisnak kell lennie a terápiának is. Sokkal összetettebb lény az ember semhogy homogén módon tekinthetnénk az emberi individuumokra. Ez az álláspont ma sem magától értetődő, Jung korában még kevésbé volt az.

7. Jungot gyermekéveitől kezdődően misztikus jelenségek vették körül. Álmok, jelenések, amik kutatásai alapján megegyeznek ősi misztikus vallási leírásokkal. Ebből vezette le a kollektív tudattalan tanát. Habár ezek a jelenségek általános tapasztalatként leírhatóak, a kollektív tudattalant önmagukban nem bizonyítják, annak létét csak Jung és hívei vallják. A Freuddal való szakítás igen mélyen érintette Jungot, utána évekig delíriumos látomásokban teltek napjai, miközben megfejteni vélte a tudattalan titkát. Úgy érezte egy démon lakik benne, aki a mestere. Emberfeletti erőfeszítéssel sikerült csak elméje épségét megőriznie.

8. Egy családi legenda szerint Goethe lenne Jung nagyapja. A dolog akár igaz is lehet, mindenesetre Jung misztikus jelentőséget tulajdonított a dolognak. Tudata telve volt misztikával: "Többször megesett velem életem folyamán, hogy egyszer csak hirtelen tudtam valamit, amit tulajdonképpen egyáltalán nem tudhattam. A tudás úgy jelentkezett, mintha a tulajdon ötletem volna", és "ma is magányos vagyok, mert tudok és ki kell nyilvánítanom olyan dolgokat, amelyekről mások nem tudnak, és többnyire nem is akarnak tudni." Személyiségének képét tovább árnyalják az olyan kijelentések, mint: "Egyedül, magamban játszottam, egyedül mentem kirándulni, egyedül álmodoztam", vagy "kezdettől fogva gyűlöltem a tornát. Nekem ugyan senki ne írja elő, hogyan mozogjak. Azért járok iskolába, hogy tanuljak, semmi kedvem a hiábavaló és értelmetlen akrobatikára", és "gyűlöltem mindenfajta versengést, és ha valaki vetélkedéssé züllesztette a játékot, én abbahagytam." Ehhez tudnunk kell azt is, hogy Jung magas és igen erős volt már gyermekként is. Felnőttként egy elhagyott helyen (Bollingen) épített egy tornyot, ahová soha senkit nem engedett be. Magánya birodalmát többször bővítette, körbe építette. A komplexumot lelkének épületeként, a szó szoros értelemben otthonaként tartotta számon, ami egyedül csak az övé.




9. "Egy éjjel felriadtam és az ágy lábánál, nagy fénytől övezve, a Megfeszítettet pillantottam meg. Nem teljes életnagyságban, de nagyon tisztán kivehetően, és láttam, hogy teste zöldes aranyból van. Csodálatos látvány volt, mégis megrémültem tőle. Különben nem szokatlanok számomra a látomások, mivel gyakran jelennek meg szemem előtt plasztikus félálombeli képek." Ilyen és ehhez hasonló dolgokat csak visszaemlékezéseiben írt le, amit halála után engedett csak kiadni. A látomás magyarázata szerint egy alkimista Krisztus-kép, amire a színek utalnak. A zöldes arany az egész világot betöltő éltető szellem jelképe. Az alkimista szemlélet szerint Krisztus a szellemileg eleven és a fizikailag holt anyag egyesülése. Jung pszichológiája, gnoszticizmusban gyökerező pszichikus filozófia (filozofikus pszichológia), az alkímia modern megnyilvánulása. "Célul tűztem ki, hogy teljes terjedelmében kimutassam, hogy pszichológiám mennyire megfelelője az alkímiának vagy fordítva." Életművét történelmi kibontakozásnak tekinti, a gnosztikus tanokat az alkímia továbbította, amiből megalkotta az analitikus pszichológiát. Tudományosan eljutott a fölfoghatónak a végső határáig, ahol feltárult az önmagában vett archetípus transzcendens lényege, amiről már semmiféle tudományos kijelentés nem tehető.




10. Jung okfejtése szerint a tudattalan lélektanát Freud vezette be a szexualitás és a haragos atyai tekintély gnosztikus motívumaival. Az ősapától származó felettes én szintén gnosztikus elem (démon). Materializmusa azonban elzárta előle a szellemnek az ősképét, a magasabb rendű Istent, amely nőnemű princípium. Freud patriarchális világában eleve nem kaphatott volna helyett egy női istenség. Az európai kultúrában egyedül a katolicizmus ismeri a női elvet (Mária, Anyaszentegyház), a protestáns és a zsidó világban az apa uralkodik. A gnosztikusok és a tudattalan modern lélektana közötti kapcsolatot a középkor természetfilozófiája biztosítja. Az alkimisták legfontosabb nőnemű jelképe az edény volt, a szubsztanciák átalakulásának a helye. Jung pszichológiájának középpontjában a belső átalakulás fogalma áll: az individuáció (önmegvalósítás). Jung analitikus pszichológiája megegyezik az alkímiával. Ez a gnosztikusokig visszavezető szellemi kontinuitás adja lényegét. Pszichológiája így kapcsolatba került a történelemmel, kutatásai középpontjába az ősképek és az archetípusok kerültek.

11. Jung szerint a tudattalanban hosszú távon előre készülődnek a dolgok, ezért a tisztán látó emberek megláthatják benne a jövőt. Mindenesetre ha hagyjuk, kiforrják benne magukat a dolgok, megszületik összegyűjtött elemeiből egy új anyag, amit csak fel kell hozni a mélyből. A tudattalan számára az idő végtelen, a mi időnk véges, ezért az együttműködés a tudattalannal a legtöbb ember számára egyszerűen felfoghatatlan. Érteni kell és hagyni dolgozni.

12. Jung mitikus filozófiájának fontos eleme a szinkronicitás, a megmagyarázhatatlan egybeesések magyarázata, az egymáshoz kauzálisan nem kapcsolódó, de értelmileg azonos tartalmú események időbeli egybeesése. Elméletét egy parapszichológiai esettel demonstrálja. Egy éjjel arra ébredt, hogy egy golyó repült a fejébe, ami a koponya hátsó falán elakadt. Ezzel egy-időben öngyilkos lett az egyik páciense, golyót röpített a fejébe, amit a koponya hátsó falában találták meg. Jung magyarázata a következő: "Időnek és térnek a tudattalanban végbemenő eltolódása révén lehetséges, hogy érzékeltem valamit, ami a valóságban egészen más helyen történt. A kollektív tudattalan mindeni számára közös, és annak az alapja, amit az ókor minden dolgok együttérzése néven ismert. Tudattalanom az adott esetben tudott páciensem állapotáról." Miután Jung elmagyarázza a szinkronicitás okát, kijelenti, hogy a szinkronicitások "ok nélküli események", aminek az okát "a mi értelmi képességünkkel el sem tudjuk képzelni". Tipikus okfejtése ez az okságot tagadóknak. Keresniük kell egy okot, ami megmagyarázza, hogy miért nincs ok.

13. Jung különös gondolatvilágát tükrözi a repülőgépekhez való viszonya. Meggyőződése volt, hogy ekkora sebesség mellett (ahogy a repülő száguld az égen) az ember óhatatlanul maga mögött hagyja lelke egy részét. A technika más vívmányaihoz is hasonlóan viszonyult, például utálta a telefont. Eközben minden eseményben előjeleket vélt felfedezni, akárcsak a régi római augurok. Jung meggyőződése volt, hogy a Mélymag téren és időn kívül áll, és ezért a halál után megmarad valami az emberi lélekből. A szellemeket lehasadt részszemélyiségeknek tekintette. Állítása szerint kísértetjáráskor a pszichózishoz hasonlóan a tudatot elutasítják a tudattalan autonóm tartalmai. A paranormális jelenségeket az archetípusok konstellációinak tartotta. A megérzést és a gondolatátvitelt azzal magyarázta, hogy a psziché bizonyos elemei nem engedelmeskednek a tér és az idő törvényeinek. Amit Jung a tudattalanból kivetített archetipikus képeknek nevezett, azt Rudolf Steiner önálló léttel rendelkező szellemlényekként határozott meg. Jung nem sokra tartotta Steinert, csupán egy érdektelen vallási fanatikusnak tekintette. Ugyanakkor Freud óta tudjuk, hogy minden miszticizmus neurotikus hátterű.


Sigmund Freud

14. Jung neve, élete és műve elválaszthatatlan Freud személyétől és munkásságától. Freud pszichoanalízise adekvát emberképet adott. Módszere az emberiség nagykorúvá válását hivatott szolgálni. Jung a freudizmus tanából egy új létszemléletet alkotott, és úgy gyógyított, hogy visszaküldte betegeit a gyermeki létbe: a vallásba. Freud próféta volt, Jung vallásalapító.

15. Jung a psziché kulturális, történelmi és mitológiai gyökereit kutatta. Érdeklődése az elfojtott tudattartalom helyett az elfojtás mechanizmusa felé fordult. Az ő érdeme az a felfedezés, hogy a primitív népek kozmogóniája és a skizofrén fantáziák között közvetlen egyezés mutatható ki. Freud szerint ez Jung korszakalkotó felfedezése. (A megegyezés oka, hogy ugyanabból a forrásból, a kollektív tudattalanból erednek.) Tulajdonképpen ezzel kezdődött Jung önálló életművének a kidolgozása, és egyúttal Freudtól való elszakadása, ami A libido változásai és szimbólumai (Wandlungen und Symbole der Libido) című műve megjelenésekor következett be. Jung szerint amíg a kora gyermekkori emlékezet filogenetikus, az emberré válás idejére megy vissza, addig az anyakomplexus a vérfertőzés-kívánás jele, mely szimbolikussá válva lelki újjászületéssé alakul (Odüsszeusz 11. éneke). Az anyával való újraegyesülés útján jöhet létre a lelki újjászületés (Jónás a cethal gyomrában). Ezzel elszakadt a freudizmustól, hiszen a szexualitás ebben az elméletben önmagában nem ad magyarázatot a neurózisra. A pszichózist a külvilágtól való elfordulással magyarázta, ám akkor a libidónak a pszichikus energiát kell jelentenie. Amíg Adler elvetette a tudattalan fogalmát, addig Jung a szimbólumok tárházává tette.

16. Jung apaként tekintett Freudra, amiből idővel kifejlődött Jung Freud-komplexusa, ami Jung teuton korszakában teljesedett ki. Ez a korszak 1927 és 1935 között tetőzött, utána ismét az angolszász világ felé fordult. 1936-ban a Harvard Egyetem Freudnak akart díszdoktori címet adni, de Freud tanítványa Erik Erikson közölte, hogy a mester hajlott kora és rákos betegsége miatt vissza fogja utasítani a címet, ezért azt Jungnak ajánlották fel, amit ő roppant nagy örömmel fogadott, ám nem rejtette véka alá utálatát Roosevelt elnök iránt. Ezután hívták meg 1937-ben Londonba egy előadás tartására, ahol náci szimpátiája miatt hidegen fogadták. Habár Jung dicsérte a nácikat és Freud pszichológiáját zsidó pszichológiának, a sajátját pedig keresztény pszichológiának tartotta, mégis 1938-ban Ausztria elfoglalásakor segítséget ajánlott Freudnak. Gyűjtést tartott, majd saját vagyonából kiegészítve tízezer dollárt küldött neki a meneküléshez, amit Freud visszautasított, akit végül angol és amerikai nyomásra engedtek ki az országból, ám előbb elbeszélgetett vele a Gestapo. Freud egyáltalán nem ilyedt meg, a kihallgatás ezért igen feszült hangulatban zajlott.

17. Freud 1938. június 6-án költözött Londonba, ahol Jung július 29-től augusztus 2-ig tartózkodott egy konferencián. Augusztus 1-én egy formális üdvözlő táviratot küldött Freudnak, aki hűvösen válaszolt. A babonaságról, mint neurotikus projekcióról írva utalt Jungra is: "Az aki gyakran kíván rosszat másoknak, holott neveltetése a jóra ösztönzi, elfojtja és a tudattalanba szorítja vissza ezeket a nemkívánatos kívánságokat. Az ilyen ember különösen hajlamos lesz arra, hogy a külvilágból várja tudattalan gonoszsága támadásait." Freud 1939. szeptember 23-án hunyt el. Az év végén Jung egy gyűlölködő esszében emlékezett meg róla (Sigmund Freud emlékére).




18. Freud halála után Erich Fromm lett Jung legélesebb kritikusa, babonás, ködös zagyvaságnak titulálta életművét. Erik Erikson is szigorúan bírálta, prófétának és nem tudósnak tartotta, ám értékeit elismerte. Egyetértett vele például abban, hogy az Ödipusz-komplexus nem szexuális indíttatású, hanem újjászületési vágyként kell értelmezni, de elfogadta az álmok kompenzáló szerepét is.


Az analitikus pszichológia

19. Jung életművét az alkímia betetőzésének, pszichológiai megfelelőjének tartotta. Pszichológiájának jellemzői:

- kollektív tudattalan
- kollektív archetípusok
- mélymag (Selbst), önvaló
- árnyékszemélyiség
- anima-animus
- típustan, extraverzió (kifelé fordulás) intraverzió (befelé fordulás)
- életközepi válság
- az ösztön mellett a vallási törekvések szellemi hatásainak, kulturális jelenségeinek, és szimbolisztikájának jelentősége (központi helyen a mandala).

20. A felsorolt elemekből a típustan volt az, amely bekerült a lélektan alapvető elemei közé az életközepi válságról szóló elmélettel egyetemben. Jung érdeklődésének középpontjában a személyiség kiteljesedése, a légy önmagad eszménye állt, amelynek központi mozzanata az életközepi válság. Valamikor a 40. életév környékén az ember személyisége alapvető változáson megy keresztül, aminek célja a személyiség fejlődése. A belső feszültséget pályaváltoztatással, válással, világnézetük megváltoztatásával fojtják el az emberek, ám ez nem hoz megváltást, a személyiség ettől még nem fejlődik. Az életkrízis az élet delén az ember legfontosabb pszichés eseménye, amely átvezet az anima-animus elméletéhez.

21. Jung helyesen látta a férfi és a nő antropológiai meghatározottságát, különbözőségüket, előre mutató tana az anima-animus elmélete. A férfit a logika, a nőt érzései vezetik (Logosz-Erosz). Jung fontos megállapítása, hogy a nő számára a nemi aktus metatevékenység, amelyben nem az érzéki öröm, hanem annak reflexiója számít. Ezért a nő orgazmusa elsősorban nem a partner ügyességén, hanem a kapcsolat érzelmi hátterén múlik. Egyes feministák ezt az antroplógiai különbséget összekeverik a nemi szerepek társadalmi elkülönítésével, ami egy egészen más kérdés. Minél nagyobb ez a társadalmi elkülönítés, annál elnyomottabb az egyik fél. A cél az egyenjogúsítás, az egyenlőség. A két fél: férfi és nő így válhat egésszé. Anima és animus az androgün teljesség két oldala. Csak az egyesíthető, amit megfelelően különválasztottak. Visszautalva az életközepi válságra, a szerelemben a participation mistique állapotába kerülünk, ezáltal a személyiség feltáratlan területei tudatosulnak, így a szerelem elősegítheti az individuációt, vagyis a személyiség fejlődését.

22. Létértelmezésének további elemeit nem igazolta a tudomány, azok kultúrtörténeti jelentőségű szellemi alkotások. Jung a pszichoanalízist teljesen eredeti és új módon értelmezte, amelynek a lényege libidófelfogásának eltérő mivolta. Freud szerint az éhség is a szexuális vágy szülötte. Jung szerint ez lehet akár fordítva is, tehát egyszerűbb ha a pszichikus energia univerzális megnyilvánulásának tekintjük a libidót. Ha a szexuális funkciókat is ez az univerzális libidó működteti, akkor az magyarázatot ad a szexualitás sokszínűségére, vagyis arra, miért van hetero-, homo-, és biszexualitás. Ebben a rendszerben nincs ön-, és fajfenntartó ösztön, a pszichikus energia vagyis a libidó pedig olyan életenergia, mint Schopenhauer akarata vagy Bergson élan vital-ja.


Az erotika fenomenológiája

 23. Jung Svájc egyik leggazdagabb családjába házasodott. Az akkori svájci törvények szerint felesége vagyonával szabadon és kizárólagosan rendelkezett. Házasságkötése után szinte azonnal otthagyta állását és életét elmélete kidolgozásának szentelte. Mániákusan pontos volt, megkövetelte a tisztaságot és a rendet. Ha valamit nem talált rögtön természetfeletti erőkre gyanakodott. A legnagyobb erénynek azt tartotta, ha valaki képes volt csöndben maradni. Introvertált személyiség lévén másokra gyakorolt hatása nem érdekelte, írásai ezért megfejtésre váró gondolatok.

24. Jung felesége Emma Rauschenbach mellett számtalan nővel, mindig fiatalokkal vette magát körül. Nagy szerelmeként páciensét Sabina Spielrein-t szokás emlegetni, akit kigyógyított elmebajából, és aki az indulatátvitel hatására belé szeretett. Egymástól való távolodásuk akkor erősödött fel, amikor Spielrein freudista analitikus lett. Látva Jung elhidegülését visszatért hazájába Oroszországba. Zsidó lévén 1942-ben a németek Rosztovban két lányával és a többi zsidóval együtt a zsinagógába vitték és agyonlőtték. Junggal való kapcsolatáról film készült:




25. Az igazi nagy szerelem Jung életében Toni Wolff a gyönyörű és intelligens nő, aki elbűvölő, hideg, fenséges és hódító volt. A nőkön kérlelhetetlenül uralkodott, a férfiakat megigézte. Toni Wolff négyféle nőtípust különböztetet meg: anya, hetéra, amazon, papnő. Jung alapvetően két típust : anya és hetéra, ám ezt Wolff hatására finomította.

Az erotika fenomenológiája:

- Éva: tiszta ösztönszerű viszony
- Heléna: anima alak
- Mária: égi vallásos kapcsolat
- Sophia: az örök nőiség, a női princípium

Érosz négy lépcsőfokáról van szó:

- Éva: Föld - tisztán biológiai szint, ahol a nő semmi egyéb, mint a megtermékenyítendő.
- Heléna: magasabb fok, itt a nő már egyéni értékek hordozója.
- Mária: az első fok átszellemesítése, vallásos szellemi anyaság.
- Sophia: a tökéletesnek tűnő harmadik fok váratlan meghaladása, a második fok átszellemesítése bölcsességgé.


Befejezés

26. A kispolgár nyilvánult meg Jungban amikor Arnold Kunzli a Zürichi Egyetem filozófusa rámutatott romantikus túlvilági képzetei és az empirizmusa közötti ellentétre, mire Jung válasz helyett felsorolta doktori fokozatait és egyetemi kitüntetéseit. Franz McLynn hívta fel a figyelmet Jung rögeszmés Heidegger-ellenességére. Walter Kaufmann szerint önnön árnyékszemélyiségét vélte felfedezni Heideggerben. Ugyanígy gyűlölte Kierkegaard-ot is.

27. Jung 1944. február 11-én a havas úton bokáját törte. A gyógyulás alatt 21-én szívembóliát és tüdőtrombózist kapott. Három hétig volt életveszélyben. A 69 éves Jung fizikailag soha többé nem épült fel teljesen. Halálközeli élményéről Emlékek, álmok, gondolatok című kötetében olvashatunk, mely szerint a világűrben lebegett miközben egy fekete kőtömb állt előtte. Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick ezt a képet használta fel a 2001: Űrodüsszeia című filmhez. Erről bővebben itt írtam.




28. A túlvilági lét megtapasztalása után Jung minden ételt visszautasított és nem akart tovább élni. Kristine Mann-nak később elmondta, olyan békét és teljességet tapasztalt, hogy nem kívánt visszatérni az életbe. Liliane Frey-Rohn-nak azt mondta, hogy az űrben lebegve 30 nő követelte a Földre való visszatérését, ezért jött vissza az életbe. Júliusig a kórházban, majd otthon lábadozott. A betegágyat csak 1945 áprilisában hagyhatta el. Ha testileg nem is, de szellemi energiái újjáéledtek. Élete utolsó tíz évében többet írt, mint előtte összesen, életművének nagy része ekkor született. Jung szerint a psziché változásait az én-nek a tudattalannal való viszonya indítja el. Az egyénnél ezt az álmokból és a fantáziákból lehet kiolvasni, társadalmi szinten pedig a vallások és szimbólumok változásában érhető tetten. A háború utáni években rendszeresen fogadott otthonában katolikus papokat és szerzeteseket, akikkel legszívesebben a Sátánról szeretett beszélgetni. Mély barátságot kötött Victor White atyával. Amerikában eközben milliárdos rajongói (Rockefeller, McCormik, stb.) tették népszerűvé tanait. Kedvtelésből kezelt gazdag pácienseivel igen durván bánt. Kora szinte minden hírességével (művész, tudós, politikus, milliárdos) találkozott.

29. Jung bollingeni tornya mellett két sírkövet állított; szeretőjének és feleségének. Feliratuk a következő:

Tony Wolff 1953. - "Ő volt házam illata."
Emma Rauschenbach 1955. - "Ő volt házam alapja."

30. Érdekes párhuzam mutatható ki William Blake (1757-1827) és Jung között. William Blake alkotásai Jung életműve versben és festészetben. C. G. Jung élete végén még utoljára körbe utazta az Alpokat. 1961. június 6-án hunyt el szívroham következtében.







Carl Gustav Jung pszichológiája - videó



Felhasznált irodalom

C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok. Európa, 1997.

Frank McLynn: C. G. Jung. Élete és munkássága. Kossuth Kiadó, 1998.


Link

Jung:

A szerelem pszichológiája

Lélektani típusok

Jung és a nácizmus

Interrogationes maiores

C. G. Jung teológiája

C. G. Jung a vallásról

Individuáció

Alkímia és pszichológia

Asztrológia

A szentmise lélektana

A dogma pszichológiája

Az archetípus

Indulatátvitel

A teljesség elve

A Szentnégyesség

Archetípusok

Magna Mater 

Fascináció 

Neurózis

Írta: