Dogmatika




Bevezetés


1. "Hajlandók vagyunk azt hinni, hogy a középkor az irracionalizmus kora; holott ha valamivel, hát inkább túlzó racionalizmussal kellene vádolni. A praemissák csakugyan irracionálisak - de az irracionális praemissákból a legkövetkezetesebb logikával vezetik le a konklúziót." (Szerb Antal: A világirodalom története, 228. oldal. Magvető, 1992.) "Európában nemcsak a tudomány, de a vallások is racionális módon igyekeznek kifejezni magukat, pontosan definiálva az ész erején túlmutató hittételeiket. Ami ezekkel összefér, az az európai gondolkodás igényei szerint racionálisan megértendő dolog." (Mérő László: Mindenki másképp egyforma, 367. oldal. Tercium Kiadó, 2007.) A tudomány és a vallás egyaránt objektív. A különbség közöttük csupán annyi, hogy a vallás a közvetlen tapasztalaton túli kiindulási módokat is megenged. Éppen ezért képes a vallástudomány foglalkozni olyan kérdésekkel is, hogy mi a jó és a rossz, az erkölcs és az erkölcstelen. Ezekről a természettudománynak nincs mondanivalója, nem képezi vizsgálódásának tárgyát. A természettudomány és a vallástudomány módszerével egyaránt szemben áll a misztikus gondolkodás. (Mérő László: Észjárások - Remix, A misztikus gondolkodás című fejezet: a miszticizmus omnijektivitása rész. Tercium Kiadó, 2008.)

2. A dogmatika a hittételek (dogmák) rendszerező tudománya. A katolicizmus matematikai kérlelhetetlensége a szellem terén mindent átfog, és mindenről tudni véli a valót. Páratlan épületében minden a helyén van. Ennek az univerzalista vallásnak a világszemléletéről ad átfogó képet Dante Isteni Színjátékában. Amit Dante költői nyelven írt le, azt a dogmatika tudományosan tárja elénk. E maga nemében tökéletes építmény tagjait óhatatlanul fenyegeti a büszkeség. Habár most amikor ezt írom Magyarországon a büszkeség az Alaptörvényben van államilag előírva, és büszkeségre nevelik a gyermekeket az iskolában, és lépten-nyomon erre buzdítanak minden magyart, de a keresztények tudják, legalábbis azok, akik életformának és nem politikai tényezőnek, nem hatalomnak tekintik vallásukat, hogy a büszkeség a legsúlyosabb jellemhiba, a hét főbűn egyikeként (superbia - büszkeség, önteltség, gőg) szörnyű bűnök forrása.

3. Munkámban arra törekedtem, hogy tömör, de átfogó képét adjam a katolikus tanításnak, méghozzá úgy, hogy az a nemkeresztények számára is informatív legyen. Látni fogjuk, hogy nincs szó természettudományos kérdésekről, amit azzal kapcsolatban állított az egyház az mindig kora hivatalos természettudományának az állásfoglalása volt. Ezért tudománytalan és irreleváns minden sztereotip megnyilvánulás ezzel kapcsolatban. Filozófiai, és az abból kifejlődött teológiai kérdések szerepelnek az egyház tanításában. A teológia olyan filozófia, ahol a szokásos axiómák mellet megjelenik még egy: a kinyilatkoztatás. A teológia ezen túlmenően a racionális logika szabályai szerint működik, éppen ezért nem misztikus filozófia; a dogmatika mindig szigorúan megmarad a filozofikus kérdések területén.

4. Kérdés lehet, hogy témánk számot tarthat-e bármiféle érdeklődésre? Mi értelme van ezekkel a régmúlt dolgokkal foglalkozni? Érdekel ez ma még bárkit is? Feleletül egyrészt azt mondhatjuk, hogy ma is vannak közöttünk olyanok, akik az itt felvázoltak alapján értelmezik a világot (például Ferenc pápa), másrészt felbecsülhetetlen fontosságúak ezek a filozófiai tételek nekünk európaiak számára, hiszen kultúránk erre alapozódik, ezen elvek szerint értelmezték elődeink mintegy kétezer éven át világunkat, amely végtére is uralta és nagyrészt ma is uralja bolygónkat. Mintegy ezer évig, nagyjából 800-tól 1800-ig kizárólagos volt ez a világnézet kontinensünkön. Ezek a filozófiai tézisek, az itt összegyűjtött dogmák határozták meg a gondolkodás folyamatát. Ismeretük elengedhetetlen kultúránk helyes értelmezéséhez.

5. A téma kiterjedtsége miatt az egyes témaköröket magában foglaló fejezeteket külön-külön dolgoztam ki, így azok jól áttekinthetők, és könnyen kezelhetők. Alább a fejezetcímek találhatók, amelyekre rákattintva olvashatók az írások. Munkámban elhagytam a különféle teológiai iskolák vitáit, minden "felesleges" sallangot, mivel kizárólag a tanítás esszenciájára összpontosítottam. Éppen ezért csak a legszükségesebb kísérőszöveget alkalmaztam, így a tételek kinyilatkoztatási forrásait és az Egyházi Tanítóhivatal hivatkozásait mellőztem, ugyanakkor rámutattunk a teológia néhány gyenge pontjára, illetve az olyan plauzibilis érvek ellentmondásaira mint például a papi cölibátus eltörlésének kérdése. A probléma feloldása annak a felismeréséből lehetséges, hogy a papi cölibátus bevezetése nyugaton demokratikus tett volt, ez által kaphattak szerepet az egyházkormányzatban az áldozópapok.

6. A dogmák az Egyház által hivatalosan és tévedhetetlenül közzétett kinyilatkoztatott igazságok. Megfogalmazásukat mindig a hozzájuk kapcsolódó tévedés terjedése tette szükségessé, mivel az Egyház önmeghatározása szerint arra a feladatra létesült, hogy változatlanul megőrizze az Istentől kapott kinyilatkoztatást, papi tevékenységével pedig megszentelje az embereket. A dogmákhoz kapcsolódnak az úgynevezett teológiai igazságok, amelyek szintén tévedhetetlen tanítást tartalmaznak, méghozzá a kinyilatkoztatásból logikai úton kikövetkeztetetteket. Az egyház tévedhetetlen tanításának van erkölcsi tartalma is, ám azzal nem a dogmatika, hanem az erkölcstan foglalkozik, így azt itt nem tárgyaljuk.

7. C. G. Jung véleménye szerint a dogmatikus definíciók a kollektív tudattalan tartalmainak kifejeződései, jelképek, a tudat és a tudattalan összekapcsolódásának eredményei. Amikor tehát a keresztények állítják a kinyilatkoztatás tényét, nem másról, mint a kollektív tudattalan létéről beszélnek. Ebben az értelemben a kinyilatkoztatás az archetípusokat tartalmazza. Az archetípusok figyelembevételét nevezzük tehát vallásnak, a dogmákat pedig az archetipikus tartalmak racionális megfogalmazásainak. Jung véleménye szerint a katolikus dogmák átalakították a nyugati embert, mert az archetípusok kifejeződéseiként aktiválták azokat, és ezzel tudatállapot-változást hoztak létre. A kollektív tudattalan ugyanakkor nem más, mint maga az öröktől fogva létező. Ezek figyelembevételével közelítsünk tehát tárgyunkhoz, amikor áttekintjük a Katolikus Egyház dogmáit.


Dogmatika

I. Istentan

II. Teremtéstan

III. Krisztológia

IV. Mariológia

V. Egyháztan

VI. Kegyelemtan

VII. Szentségtan

VIII. Eszkatológia


Link

C. G. Jung kapcsolódó témái:

Az archetípus

A dogma pszichológiája

Jung a vallásról

Jung teológiája

A szentmise lélektana

A teljesség elve

A Szentnégyesség

Individuáció

Interrogationes maiores



2016. december 28.