"A szerelem misztikus szenvedély." (Denis de Rougemont)
Az ötödik evangélium
1. 1300-ban vagyunk. Húsvét előtt Nagycsütörtök. Dante a történelem első Szentévének a hatására elhatározza, hogy új életet kezd, felhagy bűneivel és a keresztény tökéletesség útjára lép. Ám azonnal kudarcot vall, mértéktelensége, erőszakossága és pénzsóvárgása visszatartja. Az égben Szűz Mária látva ezt szól Szent Lucának, kit Dante különösképpen tisztel, hogy legyen segítségére. Luca azonnal Beatricéhez, Dante közel tíz éve halott, mennyben lévő szerelméhez siet, és tudatja vele hogy "aki imádott, s a köz-falkából teérted kivált," azt a lelki halál fenyegeti. "Nem rohant a világon senki jobban célja után, vagy romlása elől, mint" Beatrice, mikor ezt hallotta, egyenesen a pokol első körébe, hol a bár nem bűnös, de meg nem keresztelt lelkek élnek. Ott Dante példaképét Vergiliust kéri meg, kalauzolná el hű lovagját a Poklon és a Purgatóriumon keresztül a Mennybe. "Egy nő megszólított: oly szép, oly áldott, hogy azt mondtam: várom parancsait. A szeme fényesebb volt, mint a csillag, és lágyan kedvesen kezdett beszélni, hangja angyal, szava emberi." A bájos hölgy kérésére Vergilius azonnal Dantéhoz siet. Az egész művet a lovagregények, a trubadúrok szellemisége hatja át betéttörténetekkel, szerelmesekkel, ájulásokkal, szörnyekkel, kalandokkal, és a Hölgy lovagjának adott segélyével; középpontban a Hölggyel, kiből a szerelem ereje sugárzik. Valóságos (élő és holt) személyek, mitológiai alakok vonulnak fel, evilág és túlvilág keveredik, nem kitaláció, hanem a természettudomány, filozófia és teológia egységes leképezése egyetlen irodalmi műben. 1300-ban vagyunk, a történelem első Szentévében, amikor az Egyház megnyitja a kegyelmek kapuját. Dante számára eljött az idők teljessége. Hét év múlva megkezdi Színjátéka írását, amely a katolikus létszemlélet legteljesebb világi megjelenítője, egyben a világirodalom csúcspontja. Az ötödik evangélium.
Útmutató
2. A Divina Commedia "a kiteljesedett skolasztika" (Erich Auerbach), a minden érzelemtől mentes tiszta logikai, szigorúan egzakt racionalista világkép, ugyanakkor a középkori szerelemfilozófia megjelenítése. Munkám első része műelemzés, ahol különböző megközelítési módokon kísérlem megfejteni Dante alkotását. Filozófiai, hermeneutikai és pszichológiai utakon fogunk járni az üzenet után kutatva. A második részben a mű tartalmi összefoglalása található olyan megjegyzésekkel, amelyek tovább segítik a megértést. Dante zsenialitása abban is megnyilvánult, hogy örök érvényű művébe aktuális politikai üzeneteket is elhelyezett. Az egységes Európa melletti, és szegény-párti nézeteivel a mai politikai palettán leginkább Yanis Varoufakis mozgalmához állna közel, ugyanakkor mélyen egyetértene Ferenc pápával is.
Dante és Tamás
3. Dante Alighieri (1265-1321) Színjátéka az irodalomban az, ami Aquinói Szent Tamás (1225-1274) Summa Theologiae-ja a filozófiában. A keresztény irodalom és teológia csúcspontjai, amelyek egyetemes jelentőségüknek köszönhetően a nemkeresztények számára is korszakalkotó művek, az európai kultúra meghatározó alkotásai. Tamás teológiai összefoglalását az Egyház hivatalos alapművévé nyilvánította, míg Dante Színjátékát az utókor az isteni (Divina) jelzővel illette. XV. Benedek 1921-ben enciklikát adott ki Dante filozófiájáról (a Commediat egyenesen ötödik evangéliumnak nevezte). VI. Pál pedig 1965-ben apostoli levelet jelentetett meg életművéről, de II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa is gyakran hivatkoznak rá. Dante Tamás követője volt, de nem mindenben tomista. Szuverén, szabad szellemként önálló világot alkotott. Világképét feltérképezve elsőként megvizsgáljuk Tamás filozófiájához fűződő kapcsolatát méghozzá úgy, hogy végig szemelőt tarjuk a vizsgált művet.
4. A kereszténység és a zsidóság alapvető tanítása a dualizmus. A Szentírás első betűje a Beith, a kettes számot jelöli. A teremtés kilépés az egységből (világosság-sötétség, nappal-éjszaka, férfi-nő, én-nemén, stb.). A dualitás lényege nem az Isten-Sátán kettőssége, hanem a Teremtő-Teremtmény dualitása. A Gonosz csupán a részek újraegyesítésének akadályozója, egy nehezítő tényező, amit le kell győzni.
5. Az ember itt a földön vándor, tehát a megállás elbukást jelent, a vándorlás befejezése maga a kárhozat. Az ember vándorlásáról szól Dante műve, a bűnben született ember útjáról a poklon és a megtisztuláson keresztül az üdvösségbe, ahol nemcsak Istennel, hanem másik felével, Beatricével is egyesülhet (androgünon). A két fél egyesülésekor mindig megjelenik valami harmadik, ami az összekapcsolódással születik a létbe. Ezzel a sym-bolon-nal áll szemben a dia-bolon, a szétbontó, a szétválasztó, a tagadás szelleme, amely minden egyesítést szétrombol. Általa megjelenik a világban a bomlás, a szétesés, a sötétség, és a halál. Platónnál még nincs Gonosz, nála az ellentét a passzív anyag. Kezdetben a kereszténység is ezt vette át, az anyag passzivitását, ám Aquinói Tamás az anyagnak lényegi szerepet és önállóságot adott. Tamás óta az anyag jó, az egyedüli ellenfél a minden egyesülési folyamatot (a világpolitikában is) felbomlasztó destrukció.
6. A Commedia párja Tamás munkájának a tökéletesség, a világrend ábrázolásában is. Mindkét mű a katolikus kultúra csúcspontja abból a korszakból, amikor az tetőzött. A kettő egymás mellé téve a par excellence európai alkotás; Dante a latin, Tamás a germán elem. Ugyanakkor a kettő együtt a par excellence emberi mű is, a Commedia a test, a Summa a lélek. Mindkettő elrejtette a háromságban a négyességet, mint a tökéletesség eszményét, benne a női elvvel. Tamás megoldásáról itt írtam a 12-13. pontban. Dante Beatrice személyében hozza be a nőiséget, ami egyben a negyedik pólus a Paradicsomban, vagyis az istenségben elhelyezve. Ugyanakkor Tamással megegyezően a hármas tagolású mű második részét két részre osztotta: férfi dominanciájú első, és női dominanciájú második részre (Édenkert), ahol Beatrice először megjelenik. Mindketten tan-könyvnek szánták művüket. Dante tanára az a Firenzei Remigius volt, aki Tamás tanítványaként nagyban hozzájárult mestere nézeteinek terjesztéséhez.
7. Tamást kortársai okkal nevezték doctor communicationis-nak. Életműve 23 ezer oldal kilencmillió leírt szóval. Egymaga annyit írt, mint az összes többi latin szerző együttvéve. Nem meglepő tehát, hogy eszmerendszerének központi kérdése a kommunikáció problematikája, ami a teológiai fogalmak pontos meghatározásának szükségességéből adódott. Tamás alapelve az hogy a szavak a fogalmak jelei, a fogalmak viszont hasonlítanak a dolgokra. Más szóval a szavak az értelem fogalmai által jelölik a dolgokat, tehát mindent az alapján nevezünk meg, amiként értelmünkkel felfogjuk (megismerjük) őket (STh. 1.13.1.). Tamás szerint az emberi nyelv három részre oszlik: szó (verbum exterius), gondolat (verbum interius), végül a dolog találkozva az értelemmel természeti jelenségből veritas verum lesz. Ugyanakkor minden ami van (ami teremtve van) az isteni szóból származik. ("Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett." Ján. 1.1-3.)
8. Tamás gondolatát továbbfejlesztve megállapíthatjuk, hogy az Ige van meg minden emberi értelemben, márpedig a gondolkodás nemcsak logikai, hanem nyelvi kérdés is. A nyelv ugyanakkor kapcsolatban áll a tudattalannal. Miközben az ember igyekszik a lehető legtökéletesebben kifejezni a tudatában lévő fogalmakat, a kimondott szóban rejtőznek a tudattalanból feltörő hatások. Fordítva is igaz: a szavak alakja és hangzása különböző érzéseket és gondolatokat idéznek fel, ami által gondolattársításokat hoznak létre bennünk. Mivel egyének vagyunk, egyéni egy adott szöveg értelmezése, konkrétan azé a szövegé is, amit Ön ebben a pillanatban olvas. Ez jó hír az egyénnek, rossz a manipulátoroknak. Ezért ők az archetípusokkal dolgoznak, a közös dolgokkal, sőt kvázi archetípusokat ültetnek el az emberek tudatában, amit azután tetszésük szerint aktiválhatnak. Az egyedüli védekezés ez ellen a gondolkodás (tudatosodás).
9. Dante tisztában volt a nyelv korlátaival, kommunikáció-elmélete nem egyszer inkább hallgatásra ösztönözte: "a nyelv nem tudja nyomon követni a gondolatot". Sok esetben hivatkozik kifejezhetetlenségre és egyszerűen továbbugrik az elbeszélésben. Ez nála mondani sem kell nem költői eszközhiány, hanem nyelvfilozófiai felismerés. Dante a középkori nyelvfilozófia legjelentősebb alakja, aki maga alkotott nyelvet főművéhez, amit ma mint olasz nyelvet ismerünk. Ebben a kijelentésben kevesebb a túlzás mint gondolnánk; költőnk a tökéletes nyelvet kereste. Műve nem magyarázat, hanem a valóság ábrázolása, az igazi valóságé az igazságé; Dante tudata által szóban leképezve. Interpretáció tehát, aminek megértését, amint láttuk nyelvi akadályok nehezítik. Dante Beatrice halála után a filozófiában keresett vigaszt, méghozzá Aquinói Tamás filozófiájában.
10. Danténál a teológia, filozófia, természettudomány és a költészet egységet alkot. A gótikával a világ egyre fontosabbá válik, a hangsúly a teremtésre tevődik át. Ennek a folyamatnak élharcosa Aquinói Tamás, aki mint említettük, az anyagnak rangot ad, nem véletlen nevezte G. K. Chesterton a Teremtőről nevezett Tamásnak. Az anyag, vagyis a világ, mint Isten teremtménye fontossá, pozitív dologgá válik rendszerében. Nála Isten mint végső ok mellet megjelenik a másodlagos okok által irányított öntörvényű valóság. Szembefordul Platónnal, elsősorban ideatanával, és Arisztotelész lesz a mérték. "A platonizmussal szemben a tomizmus a konkrét, az egyéni védelmének, a létezők és a dolgok önállóságának, egységének, és tökéletességének a filozófiája" (Pál József).
11. Idő és tér a maitól lényegesen eltérő értelmezése egészen más történetszemléletet és festészetet jelentett a középkorban. A korabeli történetírás Isten állandó jelenéből szemlélte az eseményeket, míg a festészet perspektívája nem a valóság, hanem a szellemi lényeg megragadása volt. Az első, akinél a tér és idő központi jelentőséget kap az Tamás szellemi tanítványa Dante, a festészetben pedig Dante barátja Giotto. Ez nem véletlen, hiszen Tamás volt az, aki megvédte az egyént, az individuumot, és ezzel elindította az európai kultúrát a kollektivizmusból az individualizmus, vagyis az egyén tisztelete felé. A művészetben ez azt jelentette, hogy az alakok felismerhetőkké váltak, ezért van valósághű képünk Dantéról, ugyanakkor térbeli perspektívát is kapnak a festmények. Az irodalomban Dante a valóságról kezd írni, személyes sorsát (Vita nuova) tárja a világ elé, és nem képzeletbeli alakok, hanem valós személyek, sőt ő maga válik főszereplővé. Megjelenik a történelmi szemlélet is (idő). Az Ószövetségi dualizmusnak ezt a gyengítését a megtestesülés tette lehetővé. Később azután a protestantizmus visszatérése a platonizmushoz (és az Ószövetséghez) visszatérést jelentett a mágikus gondolkodáshoz (csak a hit), és a mindenben szellemi hatást látásához; az anyag ismét elvesztette önállóságát, az egyén pedig méltóságát (ma trumpizmus). A tudomány azonban a középkorban már megszületett (lásd itt a 9. pontnál), nem lehetett megállítani.
12. Szent Ágoston még kizárta az értelem önállóságát, szerinte az csak a hit ellenőrzése alatt működhet. Averroës nem a hitet, hanem az észt (filozófia) tekintette a legmagasabb rendű megismerésnek. Tamás egyesítve a két nézetet mindkettőnek önállóságot adott, mert bár nincs két igazság, ám tudatunk más módon viszonyul Istenhez mint a világhoz. Amíg ellenfele Siger de Brabant két igazságról beszél (hit és ész), addig Tamás szerint csak egy igazság van két megnyilvánulásban, ami kétféle megismerési módot követel meg: hitet az isteni dolgok, és racionalizmust a természeti jelenségek terén. Dante művében az előbbit Beatrice, az utóbbit Vergilius testesíti meg. Tamás meggyőződése volt, hogy a két út ugyanoda vezet: az egyetlen igazsághoz. Dante akárcsak Tamás egyesítette a két nézetet; ő volt az utolsó, akinek ez sikerült. Művének "célja az ősi isteni egység elérésének bemutatása volt" (Pál József). Elvárás a hittől annak racionalitása, tehát a természettudománynak és a filozófiának alá kell tudnia támasztania, és itt Dante egyértelműen utal Tamás öt útjára. Tovább menve felvetette az androginitás lehetőségét is. Sajátos világot teremtett és akárcsak Tamás, egyesítette kora filozófiai áramlatait. Következetesen a saját útját járta, ami naggyá tette mint költőt, politikusként viszont bukását okozta, mert nem tartozott sehová kizárólag önmagához. Teológus-költőnek tartotta magát. Szándékában állt felvázolni az eszményi emberi közösséget: az individualizáció által az egyén megtisztul, és ezáltal valódi közösséget hozhat létre. Tamás és Dante nemcsak beteljesítői és lezárói a középkornak, hanem elindítói egy új szemléletnek, amely a liberális demokráciában teljesedett ki, az egyenlőségben, alapvető emberi jogokban, és az általános jólétben (skandináv modell).
A középpont
13. Dante a középpontba helyezi történetét személyes és világtörténelmi értelemben is. Életútja felén (közepén) történnek az események, ugyanakkor az emberiség történetének a középpontjában: 1300-ban. Középkori felfogás szerint 13 000 évig áll majd fenn a világ. Az elképzelés szerint 1300-ban 6500 évvel vagyunk a teremtés után, tehát ugyanennyi van még hátra a végítéletig. A történet jelene tehát az Univerzum idejének a középpontja. A Vita nuova közepén halt meg Beatrice, aki a Commedia közepén Istenként tér vissza megítélni Dantét.
14. Pál József szerint kabalista hatás is érződik a művön, mindenesetre tény, hogy Dante barátságban állt Immanuel ben Solomon ben Jekuthiel zsidó gondolkodóval és költővel (1260-1328), valamint a Convivoban maga is foglalkozik a betűszimbolizmus elméletével és költői gyakorlatával. Ne feledjük, hogy Dante nemcsak költő és politikus, hanem teoretikus is volt. Foglalkozott természettudománnyal, politikaelmélettel, történeti kérdésekkel, ő a megalapozója a modern nyelvtörténetnek és nyelvelméletnek, és nem utolsó sorban a középkor legkidolgozottabb teológiai-poétikáját hagyta hátra.
Beavatás
15. Dante művében a Pokol és a Purgatórium feltűnően szimmetrikusak, tükörképei egymásnak. A Föld belsejében (nőiség) a Pokol, a Purgatórium falloszt szimbolizáló hegy, mely a Földanyából vétetett. A végítéletkor a Purgatórium majd eltűnik, a Pokol pedig örökre bezáródik. A Purgatórium egyetlen forrásából két folyó fakad, mindkettőből innia kell annak, aki be kíván lépni a Paradicsomba. Dante értelmezésében a Purgatórium beavatási szertartás. A jelölt a Pokol próbái, a tanulási idő után átesik a purgatóriumi (tisztítótűz - tisztulás) beavatási rítusán, majd a Paradicsomban megismeri a titkos tanokat; Dante az itt látott és hallott dolgok egy részét nem is írja le. Ebből a szempontból értelmezve a Divina Commedia beavatási mű.
Identifikáció
16. A Föld (Gaia) belsejében lévő Pokol az anyaméh szimbóluma, ugyanakkor a találkozás a Sátánnal és a sziklaüregen át a napvilágra kerülés a születés traumáját jelenti. A Purgatórium a gyermekkor kiszolgáltatottsága, a "P" törlések a növekedés és tanulás jelképe, a földi paradicsom a szexuális ébredés (az alma a szexualitás jelképe), az ödipális szint túlhaladása, a gyermekkor védettségéből való kiűzetés, a felnőtté válás ősi jelképe. A Paradicsom a felnőtt kor, a felnőtt társadalom jelképe.
17. A három ősi misztikus szent szám, a szexualitás szimbóluma, ami viszont a felnőtté válás jelképe. Ádám, Éva, kígyó hármassága a testiség megismerését jelenti, kilépést a gyermeki paradicsomból. Az alma a női mell, így a szexualitásnak is a jelképe. A hármasság a tudattalanban mindig a szexualitáshoz kapcsolódik: vagina és a két mell, pénisz és a két here. A hármas szám az apa-anya-gyermek jelképe, ahol az egyénnek fel kell ismernie a helyét, felfedezni nemi identitását és szexuális orientációját, ami az életben legfontosabb személyhez viszonyítva határozódik meg. Dante műve is az önmagunk felfedezésének, az identitáskeresésnek a története. A kérdés nem a szexuális aktus mikéntje, hanem az: mit jelent férfinek vagy nőnek lenni. A Paradicsom a belépést jelenti a felnőttek világába, vagyis a felnőtt kor illetve a társadalom jelképe. A Pokol az ösztönök gyermeki világa, a Purgatórium a kamaszkor, míg a Paradicsom a felnőtté érés jelképe. A szerelemben az individualizáció jelenik meg, mint az én beteljesülése az isteni lényegben.
Beatrice-Anima
18. A két testvér meséje szerte a világon mintegy 800 változatban ismert. Legkorábbi fellelt változata egy 3000 éves egyiptomi papirusztekercsen található. Az európai népeknél (Grimm) legtöbbször sűrű, sötét erdőben találják magukat a testvérek, ahol eltévednek. Ezzel az ősi képpel indítja Dante is művét: "sűrű, vad vadonban" találta magát, "elfog a félsz, ha csak eszembe jut." A mese két testvére az erdőben találkozik egy különleges képességű emberrel, aki megmenti őket, Dante pedig egy halott lélekkel (Vergilius), aki vezetni fogja a menekülést jelentő úton ahhoz, aki őt küldte (Beatrice). Az erdő a tudattalan sötét, titkos, kifürkészhetetlen világát szimbolizálja. Ha felbomlik eddigi személyiségünk, meg kell találnunk új önmagunkat. Amennyiben sikerül megtalálnunk az utat a tudattalan sűrűjében, akkor sokkal fejlettebb emberként fogunk kijutni belőle. Dantét élete eme szakaszában érte el az életközépi válság, élete, nézetei markánsan megváltoznak. Elsőként árnyékszemélyiségével találkozik (Vergilius), majd animája (Beatrice) is integrálódik személyiségébe.
19. Az ősi mesék az ember személyiségfejlődésének fontos, úgy tűnik elengedhetetlen kellékei. Ezek mintájára építi fel Dante művét, amelyben a Pokol az ösztön-ént, a Purgatórium az ént, míg a Paradicsom a felettes-ént jeleníti meg. A vándorlás az önmegvalósítás útja, a személyiség integrációja, amely az énben az Édenkertben történik, ahol hősünk a felejtés és az emlékezés folyójából is iszik. A rossz emlékek szükséges felejtéséről és a jóra való emlékezésről van szó. A felettes-én ideáljai mutatják meg az identifikáció további pozitív irányát. A mű így mint személyiségfejlődés-történet értelmezhető; animája megszállta, magához alakította, átformálta Dante teljes valóját.
20. A dolce stil nuovo filozófiai alapvetése, hogy a szerelem az a sarokpont, ahonnan a világ kifordítható helyzetéből, egyszerűen azért, mert a szerelem a halál ellentéte. Ámor, Amore jelentése A-mors = a halál hiánya. A Szerelem tehát a hatalmától megfosztott Halál, ami keresztény értelmezés szerint (márpedig itt egy katolikus filozófiai nézetről beszélünk) az eredendő bűn eltörlése. Dante ennek az iskolának volt kimagasló alakja, aki maga jelentette ki, hogy a Commedia szövege kétrétegű: szó szerinti és szellemi értelmű. Ámor nem más, mint a Szentlélek, ezt már Szent Ágoston is így definiálta. Danténál Beatrice azonos Ámorral, tehát ő a Szentlélek megtestesítője. Beatrice egyértelműen Istennőként vonul be a mű történetébe, a női elem ezzel belépett az istenségbe. Dante feladata annyi, hogy leírja azt, amit az előzőek alapján értelmezett Beatrice diktál neki.
21. A dolce stil nouvo a szerelem-vallást állította a klérus korruptságával szembe, nagyon hasonlóan, mint a 20. századi hippik. Szerelemfilozófiájuk elméleti jellege magas kommunikációs képességgel párosult, így válhattak népszerűvé. Ezek az énekelt költemények úgy közvetítették az üzenetet, amint az említett hippik rockzenéje a 68-sok eszméit. Ezek a költemények ezoterikusan kódolt üzeneteket tartalmaztak. Beatrice a fény, aki megvilágítja az igazságot bensőnkben. Beatrice már a Vita nuovaban is mint megváltó jelenik meg. Ő az Animust kiegészítő Anima. Beatrice egy konkrét személy, aki aktiválta Dante animáját, a benne szunnyadó női elvet. A Beatrice lényéből áradó erő volt az, ami által személyisége újjászülethetett, hiszen Dante és Beatrice között nemcsak fizikai kontaktus nem volt, de nem is beszéltek soha egymással, csupán köszönő viszonyban voltak. Dante a Szentévben minden bizonnyal búcsút végzett Beatrice lelki üdvéért, érzéseit ezzel aktivizálta. Lényegében megjelenik a mágikus nő, a természetfeletti istennő képzete, illetve a szerelem-fájdalom kettőssége, a nyugati kultúrában Krisztus önként vállalt szenvedése generálta mazochizmus.
22. A szerelmi szenvedély, mint szenvedés keresése a nyugati civilizáció lényeges ismertetőjegye. Kultúránk mazochista eleme szerelmi szimbólumként is megjelenik a nyíllal átlőtt szív formájában. "A nyugati líra nem annyira az érzéki gyönyört, a beteljesült szerelmet dicsőíti, mint a szerelmi szenvedélyt. A szenvedély pedig egyenlő a szenvedéssel. Ez a lényeg" (Rougemont). A trubadúr szerelem (aminek Dante a betetőzője) lényege: a nőnek való önkéntes alávetettség, az érte és általa való szenvedésben talált gyönyörűség. A szerelemnek ez az értelmezése az, amely kultúránkat a világ minden más kultúrájától megkülönbözteti.
A műről
23. A színjáték (commedia) eredetileg nem vígjátékot, hanem olyan hosszas művet jelentett, amely nem tragédia, és hétköznapi nyelven szólal meg. Dante műve hozzávetőlegesen mintegy ezer oldalt tesz ki (100 ének, 14 233 sor), és nem latinul, hanem a mindennapokban használt köz nyelvén, olaszul íródott. Dante korában az olasz, provanszál, spanyol stb. nyelv még alig különböztek a latintól, annak helyi népi változatainak tekintették. Dante művéhez újfajta verselést alkotott a háromság jegyében. (A négyesség nála és Tamásnál is mindig rejtve marad a beavatottak számára kódolva, tehát ezoterikus műről van szó.)
24. Dante 9 éves, amikor meghalt Aquinói Tamás, és ebben az évben, 1274-ben találkozik először Beatricével, a szerelem viszont később, 1283-ban kezdődik. Hölgye 1290-ben halt meg. Szerelme történetéről írott művét (Vita nuova) 1294-ben fejezte be. Az Isteni Színjátékba 1307-ben 42 évesen kezd neki, és halála évében 1321-ben 56 évesen fejezi be. Foglaljuk össze: 9 (3x3) évesen látja először, majd újabb 9 év mire a szerelem rátör. 7 év múlva hal meg Beatrice. A Szentév után 7 évvel után kezd műve írásába, amit 14 (7+7) után fejez be, majd még abban az évben meghal.
25. A cselekmény 1300 áprilisában, Húsvét idején hét nap alatt játszódik le. Az első rész (Pokol) 72 órás, amiből Dante 24 órát tölt a Pokolban. A mű cselekménye nagycsütörtök éjjel kezdődik. Nagyszombaton a Pokolban, húsvét reggel már a Purgatóriumban van. Szerda délben lép be a Paradicsomba, csütörtök este ér fel a Mennybe.
26. A mű felvázolja a mindenség topográfiáját, amelyben természettudomány és teológia egységet alkot. Mindenekelőtt a Föld Danténál gömb alakú, belsejében a Pokollal, aminek bejárata Jeruzsálem alatt van. Egy kráterszerű hatalmas tölcsért képzeljünk el egyre szűkülő teraszokkal, egyre nagyobb bűnökkel terheltekkel. A tölcsér vége a Föld középpontja, ahol a Sátán található. A ptolemaioszi világkép szerint ez egyben a világegyetem középpontja is. Innen a Föld másik oldalára vezet egy szűk sziklahasadék. Ezt a féltekét tenger borítja, az óceán közepén (Jeruzsálemmel átellenben) a Purgatórium szigete található. Ez egy hatalmas felfelé egyre keskenyedő toronyszerű hegy, tetején a Földi Paradicsommal, ahonnan az Égi Paradicsomba (Mennyország) lehet emelkedni, amely legfelül a Kristályégboltban található.
27. Danténál, mint minden középkori alkotónál a hangsúly nem az esztétikán, hanem a tartalmon van. Ezért felbecsülhetetlen Nádasdy Ádám 2016-ban megjelent fordítása, ez ugyanis az első ilyen jellegű, a mondottakat szem előtt tartó magyar fordítás, munkája ezért irodalomtörténeti jelentőségű. Az alábbiakban az ő fordítását követve összefoglalom, miről is szól Dante műve, mi az író üzenete.
Pokol
Első ének - A túlvilági utazás terve (A sötét erdőben)
28. 1300. április 7-én nagycsütörtök este Dante élete útjának feléhez érve, vagyis 35 évesen (az ideális emberi élethosszt ugyanis 70 évnek tartották, a 35. életévet pedig az érettség kezdetének) a bűnbe süppedve egy nagy hegy (a hit) lábánál meglátta a Napot (Krisztus jelképe), amely az igazságra vezet. Elindult még a testiségtől telve a hegyen fel a Nap felé, ám egy párduc (a mértéktelenség) elállta útját. A Nap épp a Kos (jó csillagkép) jegyében kelt fel, amelyben Isten a világot teremtette, és amelyben Krisztus is fogant, meghalt és feltámadott. Ezért úgy vélte megmenekült, ám ekkor egy oroszlán (az erőszak) támadt rá, majd egy nőstényfarkas (a pénzimádat). Kénytelen volt visszafutni a völgybe, ahová soha nem süt be a Nap. Ekkor már április 8. nagypéntek reggel volt.
29. Este 6 óra körül a mélyben egy alakot pillantott meg, akiről kiderült, hogy maga Vergilius (a középkorban minden idők legnagyobb költőjének tartották, Danténak is mestere és példaképe). Kéri, hogy segítse fel a hit hegyére, amelyről a nőstényfarkas lezavarta, hiszen Vergilius mint költő a földi tudás és a világi bölcsesség jelképe. Ő azonban azt ajánlja, hogy menjenek másik irányba, okosan kikerülve a farkast, akit az Irigység (Sátán) küldött fel a pokolból. Útjuk a Poklon és a Purgatóriumon (Tisztítóhely) keresztül a Paradicsomba (Mennyország) vezet majd, ám oda már Vergilius nem léphet be, hiszen nincs megkeresztelve. Ott átadja majd egy nála méltóbbnak a vezetést, de nem mondja meg kinek. (Vergiliust a filozófiát felváltja majd Beatrice a teológia.) Dante kéri, vezesse hát ki a sötét erdőből (a pokolba vezető bűnös életből) a mondott úton.
Második ének - Vergilius küldetése (A kihalt hegyoldalon)
30. Danténak azonban elég hamar kétségei támadnak, lesz-e elég ereje az úthoz? Vergilius ekkor felfedi miként került ide: Beatrice sírva kérte és küldte azzal a feladattal, hogy vezérelje őt hozzá. Dante ezt hallva rögvest útnak indul.
Harmadik ének - A közönyösek (A Pokol előterében)
31. Dante a Pokol kapuján nagypéntek este hétkor belépve az előtérben látta azok szenvedését, akik életükben nem tettek se jót, se rosszat, elvegyülve azon angyalokkal, akik nem lázadtak ugyan Isten ellen, de nem is álltak mellé, hanem semlegesként várták, ki fog győzni. Ez a társaság a legmegvetettebb, még a Pokolra sem méltóak. Dante a Föld belsejében az Acheron folyónál találkozik Cháron-nal, majd egy földrengéstől elájul.
Negyedik ének - A keresztség nélkül meghaltak (A Pokol Első Köre)
32. Ájultából magához térve immár a folyó túloldalán van. Itt az első körben vannak, kik nem voltak bűnösök, de keresztség nélkül haltak meg. Nem szenvednek csak bánatosak. Vergilius is itt tölti örök életét. Ő látta Krisztust alászállni a poklokra, aki a zsidókat (Isten választott népét) átvitte innen a Paradicsomba. Itt tehát azok a nem zsidók vannak, akik bűntelenek, de vagy a kereszténység előtt éltek, vagy Krisztus után, de nem lettek megkeresztelve.
33. Dante elbeszélget az ókor nagy költőivel (Homérosz, Horatius, Ovidius, Lucanus, Vergilius). Láthatóan tisztában van vele, hogy közéjük tartozik, egyenrangú társa a legnagyobbaknak, emlékük amíg kultúrember él a földön fennmarad. Az ókor többi nagyjaival is találkozik, de itt van Szaladin, Avicenna, Averroës, Szókratész, Platón, és minden idők legnagyobb elméje, minden tudók mestere Arisztotelész is.
Ötödik ének - A gátlástalan szeretők (A Pokol Második Köre)
34. Ez a tulajdonképpeni Pokol kezdete, ahol a bűnösök szenvednek. Itt áll Minósz a Pokol bírája, ő dönti el bűnei alapján, ki melyik körbe jut, farkát annyiszor tekeri körbe. Ahol most vannak az a paráznák helye, büntetésül őrült nagy szél fújja őket össze-vissza. Dante nem mondja, hogy a nemi élvezet bűn volna, ám az embernek uralkodnia kell az ösztönei fölött, így a szexualitásán is. Találkozik több ismert alakkal, akiknek élete a féktelen nemi vágy, vagy az őrült szerelem miatt tragédiába torkollott.
35. Két alak közeleg hozzá, kiket személyesen ismert, és akiknek történetéből megtudjuk, hogy a finom lelkek nem vonhatják ki magukat a szerelem uralma alól. Dante korában a szerelem miatt házasságtörőket felmentették a felelősség alól. Azt is megtudjuk, hogy ha a szerelem igazi, akkor a másik fél előbb-utóbb viszont szeretni fog, mert a szerelem hatalmának nem lehet ellenállni. Dante ismét elájul, ezúttal a szerelmesek iránti szánalomból. (A műben valóságos történetek szerepelnek, az adatokat Nádasdy Ádám lábjegyzetekben ismerteti.)
Hatodik ének - A mértéktelen fogyasztók (A Pokol Harmadik Köre)
36. Dante magához térve a harmadik körben találja magát. Rettentő hideg van, zuhog a havas és jeges eső, az emberek a latyakba süllyedtek, miközben Cerberus harapdálja őket. (Azt gondolnánk, hogy a Pokolban tűz és forróság van, ám Dante poklában hol a tűz, hol a jég az úr.) Ők a mindenben mohók, a mértéket nem ismerők. Firenze (Dante városa) egyik közismert alakjával beszélget a politikai helyzetről, majd Vergilius felvilágosítja őt Arisztotelész és Tamás filozófiája alapján, hogy a végítélet után, amikor a holtak visszakapják testüket az elkárhozók szenvedése nagyobb lesz mint most, ugyanígy az üdvözültek boldogsága is. Ezután egy körrel lejjebb ereszkednek.
Hetedik ének - Pénzimádók, haragosok és tétlenek (negyedik és ötödik kör)
37. A negyedik kör őre Plutus (Pluto), aki mellet tovább ereszkedtek "egyre lejjebb a szomorú gödörben, ahol a világ bűne összegyűlik." Elsőként a halmozók és költekezők tűntek fel (a pénzimádás két ellenpólusa) hatalmas súlyokat görgetve maguk előtt egymással szemben újra és újra összeütközve, "szűkagyú létük bemocskolta őket." Odébb a Styx patak mellett leereszkedtek az ötödik körbe, ahol a patak táplálta mocsárban emberek verekedtek (haragosok), miközben a mélyben a lusták fuldokoltak. Lustaság alatt tulajdonképpen nem tétlenséget kell érteni, hanem a jócselekedetek kerülését. Más értelmezés szerint Dante a cselekedetté nem vált belső haragra gondolt. Mellettük elhaladva egy tornyot pillantanak meg a túloldalon.
Nyolcadik ének - Dis város falai előtt (ötödik kör)
38. Dis - a Sátán egyik latin neve. Dis városa a Pokol alsó része, a Sátán igazi birodalma. A Styx mocsarán Phlegüasz viszi át őket csónakján. Dis városban a gonoszok vannak, akik szándékosan ártottak. Ott állnak a falak előtt, Vergilius előre megy az ördögökkel tárgyalni, de azok bezárják orra előtt a kaput.
Kilencedik ének - Az Alsó Pokol megnyílik (Dis kapuja előtt, majd a hatodik körben)
39. Vergilius abban bízik hogy Beatrice, aki lement hozzá a Pokol Első Körébe, mindjárt megsegíti őket, ám ekkor a torony tetején három Fúria (a lelkifurdalás megtestesülése) tűnik fel, hogy Dantét megöljék. Az utolsó pillanatban azonban megjelenik egy angyal, és pontban éjfélkor megnyitja hőseink előtt Dis kapuját. Nagyszombaton nulla órakor belépve az Alsó Pokolba megannyi sírt látnak, amikből tűz csap ki és jajgatás hallik. Az eretnekek földjén járnak.
Tizedik-tizenegyedik ének - Az eretnekek (A Pokol Hatodik Köre)
40. Itt ahol az eretnekek és ateisták vannak (Mohamed is, akit a középkorban keresztény papnak gondoltak, aki híveit a kereszténységből szakította ki) több emberrel is elbeszélgettek, majd Anasztáz pápa sírjánál megpihentek, hogy a borzalmas bűzt, amely lentről áradt megszokhassák. Ezalatt Vergilius elmagyarázta Dis város (Alsó Pokol) beosztását, ami részletes topográfiai leképezése a bűnök teológiájának. A leírást ezután kiterjeszti az egész Pokolra, majd Dante kérésére Arisztotelészre és Tamásra támaszkodva kifejti, miért bűn a kamatszedés. Itt hangzik el a "nemcsak tudni jó, kételkedni is!" - kitétel. A kételkedés eredetileg azt jelentette, hogy valaki nem fogadja el gondolkodás nélkül az Egyház tanítását. Danténál már pozitív kicsengésű a fogalom, olyan kritikus szemléletet jelent, ami a tudásszomjból fakad. (A mű folyamában Dante rendszeresen jelzi az idő múlását, most éppen Nagyszombat hajnal 4 óra van, indulnak hát tovább lefelé a hetedik körbe.)
Tizenkettedik-tizenhetedik ének - Gyilkosok és rablók, önpusztítók, istenkáromlók, homoszexuálisok, kamatszedők (A Pokol Hetedik Köre)
41. Itt már alkörökbe rendeződve bűnhődnek a lelkek. Az elsőben a gyilkosok és a rablók, hová egy meredek sziklaomláson a dühöngő Minótaurosz mellet elhaladva jutottak le. Itt egy síkságon tűzforró véres folyóban a zsarnokok szenvednek, akikre kentaurok lövöldözik nyilaikat. Az egyik kentaur átviszi őket a folyó gázlóján.
42. A hetedik kör második alkörében egy erdő áll, amelyben a Hárpiák (női-arcú, madártestű, rosszindulatú lények) fészkelnek. Az erdőt a fává vált öngyilkosok alkotják, akiknek leveleit a Hárpiák csipkedik, ezzel kínozva őket. A feltámadáskor nem egyesülhetnek majd testükkel, hiszen önként eldobták azt, hanem ide lesznek rájuk (a fákra) akasztva. A fák között meztelenül futkosnak az önpusztítók (vagyonukat elherdálók), miközben kutyák tépik őket.
43. A következő alkörben forró homokon meztelen alakok járkálnak, ülnek vagy fekszenek, miközben tűzpelyhek szállingóznak rájuk. Ők az istenkáromlók. Egy patakhoz érve Vergilius elmeséli, hogy Kréta szigetén (a középkorban ezt tartották az egykori édenkertnek) áll a Nagy Öreg (az emberiség történelmét jelképező szobor), amely már nem keletre, hanem Nyugatra, Rómára néz. A szobor leírása bonyolult szimbolikával történik, többrétegű jelentéssel. Középkori elképzelés szerint az emberiség a paradicsomi állapottól kezdve egyre csak hanyatlik, míg el nem jön a végítélet. A Nagy Öreg könnyeiből táplálkozik a Pokol három folyója (Acheron, Styx, Phlegethon) és mind belefolyik a Cocytusba, a Pokol fenekén lévő befagyott tóba.
44. A 15-16. ének tárgyal a melegekről. Dante korában még nem létezett a homoszexuális kifejezés, minden "természet elleni testi bűnt" a Szodoma kifejezéssel jelöltek. Ez a terminus csak egyszer a 11. énekben hangzik el. Figyelemre méltó, hogy nem tudjuk meg miért is kell bűnhődniük az itt lévőknek (tűzeső). Mindannyian tiszteletre méltó személyként vannak ábrázolva, Dante egyikükkel hosszan elbeszélget. Az illető, aki barátja volt megjövendöli a jövőjét. A felsorolt személyekről Dantén kívül senki nem állítja hogy homoszexuálisok lettek volna, barátjának sírja ma is az egyik firenzei templomban található. Dante kifejezi együttérzését oktalan szenvedésük miatt e kiváló embereknek. Az itt lévőknek állandóan mozogniuk kell, barátja is elrohan, mint egy veronai futó. (Veronában minden tavasszal futóversenyt rendeztek, a díj egy zöld kendő volt. A versenyzők meztelenül futottak, ami ellentétben napjainkkal a középkorban nem okozott problémát.) "Olyan volt, mint aki győz, s nem mint aki veszít." Ez talán arra utal, hogy Dante nem tekintette halálos bűnnek a homoszexualitást. Ezt jelzi az is, hogy ha lett volna ami megvédi a tűztől, részvéte kifejezéseként közéjük ment volna megölelni őket, holott a Pokolban lévőket isteni rendelés szerint szánni nem szabad. "Nem undor - mondtam - inkább keserűség járta át szívemet miattatok (...) dicső tetteiteket nem egyszer hallgattam, sőt meséltem magam is."
45. Tovább haladva egy vízeséshez értek, ahol Vergilius elkérte a Dante derekán lévő kötelet, amit mint harmadrendi ferences hordott magán. Dante azért lépett be a Ferences Rend világi tagjai közé, hogy legyőzze élvezetekre hajló önmagát, ám vallásos buzgalma hiábavalónak, ellenben hölgye Beatrice segítsége hatásosnak bizonyult. Vergilius tehát lelógatja a kötelet, amin egy szörny mászik fel.
46. Míg Vergilius a szörnnyel tárgyalt Dante az odébb forró homokban ülőkhöz ment, azokhoz, akik abból éltek, hogy pénzt adtak kamatra. Az Egyház felfogása szerint ezzel nem az volt a gond, hogy munka nélkül jutnak jövedelemhez (Nádasdy Ádám lábjegyzetében ezt tévesen állítja), hanem hogy a kölcsönre rászorulónak többet kell visszaadnia, mint amennyit kapott, ez pedig nem más, mint egy szükséghelyzet kihasználása, vagyis igazságtalanság. Kereskedelmi hitel esetében ugyanakkor megengedhetőnek tartottak egy mérsékelt kamatot, de csak annyit, mint amennyi a kölcsönzéssel járó esetleges károsodás vagy haszonvesztés jóvátétele. Vergilius és Dante ezután felült a szörny (Gérüón) hátára, amely lerepült velük a tölcsér alakú Pokol mélyére, a nyolcadik körbe.
Tizennyolcadik-harmincadik ének - (A Pokol Nyolcadik Köre)
47. Ez a kör Nádasdy Ádám fordításában 10 szennyrovatra oszlik (a Pokol bugyrai). A Dante által kiötlött szó büntető helyeket (árkokat) jelöl a csalás bűnének fajtái szerint: 1. csábítók, 2. hízelgők, 3. szentség-kiárusítók (simónia, vagyis az egyházi korrupció), 4. jósok és varázslók, 5. korrupt tisztviselők, 6. képmutatók, 7. tolvajok, 8. álnok terveket kiagyalók, 9. szakadárok, 10. hamisítók. A különböző szennyrovatokban más-más módon folyik a kínzás, néha egészen bizarr módon (például nyakig a szarban ülnek).
48. Dante személyes ellenfele VIII. Bonifác pápa is szóba került, aki a történet idején még élt, és akinek a közbenjárására ítélték Dantét halálra Firenzében 1302 januárjában, aki ezért emigrálni kényszerült, és soha többé nem térhetett vissza hazájába. Dante ugyanis bár pápa párti volt, de nem fundamentalista, az egyház világi hatalmát és a papság pénzimádatát elítélte.
49. Útjuk során több veszélyes kalandon esnek át, és különös dolgokat látnak. Egy embert megmar egy kígyó, mire az kigyullad és pillanatok alatt elég, s összeesik egy kupac hamuvá. A következő pillanatban magától máris kezd előző alakjába összeállni, s az illető ismét talpra áll. Dante részletesen leírja emberekbe beleolvadó gyíkoktól azok hüllővé változását. Később egyre horrorisztikusabbá válik a történet, tömény borzalommá.
50. Itt találkozik barátjával, egykori diáktársával, egy firenzei alkimistával, akit 1293-ban Sienában máglyán elégettek.
Harmincegyedik ének - Leszállás a Pokolkútba (nyolcadik és kilencedik kör között)
51. A Pokol legmélyébe értek, mely egy kútban végződik, akárcsak egy tölcsér vége. Ott lent van a kilencedik kör. A kútban szélen óriások állnak. Egyik közülük Nimród, Noé dédunokája, akit a középkorban óriásnak gondoltak. A hagyomány szerint az ő terve volt a Bábeli Torony építése, ezért van most itt. Ezt üvölti: "Raphél maí amékke zabi almi!" Dante kortársa Kézai Simon szerint Nimród a magyarok őse. Szörényi László szerint Dante itt egy ómagyar mondatot írt le, amit magyar diáktársaitól vehetett át. Szörényi szerint a szöveg ez lehetett: "Rabhely majd, amék szab itt állni." - vagyis "Tömlöc (lesz) ez, amelyik megszabja, hogy itt álljatok!" - mindenesetre Vergilius szerint Nimród "számára minden nyelv pont olyan, mint másnak az övé: nem érthető."
52. Az egyik óriás Anteus (Gaia földistennő egyik fia) teszi le őket a Pokol fenekére, a befagyott Cocytus tóra, mely a Sátánt és Júdást nyeli el.
Harminckettedik-harmincnegyedik ének - Árulók (A Pokol Kilencedik Köre)
53. Jégbe fagyva az árulók. A tó jege lejt középre. "Haladtunk a közép felé, hová minden súlyos dolog törekszik" - a világmindenség közepe felé, amely egyben a világ gravitációs központja is, tehát mindent maga felé vonz. A jégen övezetek vannak a különféle árulások faja szerint. A jégbe belefagyottak arcai fölfelé néznek. Egyre erősödő szél kezd fújni a jégvilágban. Hirtelen ott állnak Lucifer előtt. "Íme, ő Dis!"
A Sátánnak egy fején három arca van (a Szentháromság ellenképe). Elől vörös (tehetetlenség), jobboldalt sárga (irigység), baloldalt fekete (tudatlanság). Ugyanakkor az egész emberi faj bűnös voltát is szimbolizálja (vörös - európai, sárga - ázsiai, fekete - afrikai). Az arcok alól két-két denevérszárny nőtt ki. Ezek mozgása okozza az előbb említett szelet. Három szájában egy-egy embert marcangol. A vörös Júdást, a fekete Brutust, a sárga Cassiust. Az előbbi Krisztus, a másik kettő Julius Caesar árulói. Utóbbiak a császárság elleni lázadást jelképezik, Dante azonban a globális világhatalmat fontosnak és kívánatosnak tartotta.
54. A Sátán mellig látszott ki a jégből. Vergilius vezetésével lemásztak a szőrébe kapaszkodva a jég alá. A csípőjénél van a világmindenség közepe, ahonnan minden irányba felfelé van. Itt a súlypont is átfordul, illetve estéből reggel lesz, vagyis nagyszombat este fél nyolcból ismét reggel fél nyolc, mert ez már a Föld túl fele. Itt tehát megfordulnak, és az eddigiekhez képest fejjel lefelé haladnak tovább előre. Lucifer térdénél van egy patak vájta sziklahasadék, azon keresztül felmásznak a szabadba, ahol meglátják a csillagokat. A mű mindhárom része a "csillagok" (stelle) szóra végződik. "Kibújtunk, s ott voltak a csillagok." Az időpont: 1300. húsvétvasárnap, reggel 5 óra.
Purgatórium
Első ének - (A Purgatórium-sziget partján)
55. A hasadékból kilépve alig nézhetnek körül, amikor egy magányos öregembert pillantanak meg, aki kérdőre vonja őket, miként szöktek meg az "örök börtönből? Így föllazult a Mélyben lenn a törvény? Vagy új szabályt hoztak az égben, s jöhetnek hozzám kárhozottak is?!" Gyorsan letérdeltek, majd Vergilius így szólt: nem magától jött, egy hölgy szállt le az égből s kérte vezetné és kísérné a most mellette térdelőt, az ugyanis kis híján elkárhozott, küldetésének célja tehát az ő megmentése, és ennek egyetlen módja ez az út, amelyet most megtesznek. "Fogadd hát szívesen jövetelét: szabadságot keres. Az drága kincs: ki életét eldobja érte, tudja."
56. Az öreg nem más, mint Utica-i Cato, kinek emlékét a középkorban tisztelet övezte annak ellenére, hogy pogány volt és Julius Caesar ellenfeleként öngyilkos. Utasítására Vergilius megtisztítja Dantét a pokol szennyétől, amihez a tengerparton lévő kákát (az alázat és engedelmesség jelképe) használja. Cato közben eltűnik.
Második ének - (A Purgatórium-sziget partján)
57. A Napfelkelte leírása. A középkorban sokkal kisebbnek gondolták a Földgömböt (gömbnek tartották tehát és nem laposnak, ez alapján indult el Kolumbus is). Az akkori elképzelés szerint az egyik féltekén szárazföld van, a másikon pedig óceán, közepén a Purgatórium-szigetével (Jeruzsálemmel átellenben, ami nagyjából a Falkland-szigetek). Idáig hajózott Odüsszeusz embereivel, ám partraszállás előtt elsüllyedtek és meghaltak.
58. Amíg ott állnak egy angyal által tolt hajó ér partot mintegy száz lélekkel, az angyal azonnal visszaindul. A holtlelkek külsőre nem különböznek az élő emberektől, Dantéról is csak lélegzése árulja el, hogy még nem halt meg. Dante felismeri egyik barátját, egy firenzei zenész-énekest, akit megkér, hogy "szerelmes dalt dalolj, mely vágyaimat enyhítette egykor." Az illető rá is kezd "a szerelem, mely elmémben vitázik..." kezdetű dalra "oly édesen", hogy ő és az egész társaság úgy hallgatta "oly gyönyörűséggel, mintha nem volna más gondolatunk." Ekkor Cato jelenik meg rohanva, majd ordibálni kezd, hogy mi folyik itt?! "Futás a hegyre föl! Ott majd lehullik a hályog, melytől nem látjátok Istent!" Az ének Dante egyik verse, amelyet az említett akkor elhunyt barát, Casella valóban megzenésített. A műben állandóan keveredik a fikció a valósággal.
Harmadik-nyolcadik ének - Elő-Purgatórium
59. A Purgatórium a világ leghatalmasabb hegye. Kis alapterületű, de rendkívül magas, felfelé fokozatosan szűkül. A különféle bűnökért járó vezeklések teraszokon zajlanak. Legalul azok vannak, akiket az Egyház kiközösített ugyan, de haláluk pillanatában megbánták bűneiket. Fentebb a második teraszon Dante kifejti, hogy nem három lelke van az embernek (Platón), úgymint vegetatív (biológiai), szenzitív (érző), racionális (értelmes), hanem csak egy (Arisztotelész), amelyben ez a három képesség együttesen működik. (A növény lelke csak az első, az állaté csak az első kettő képességet bírja.)
60. Egy rendkívül meredek sziklahasadékon haladtak fölfelé. A Purgatórium hegyén minél fentebb vagyunk, annál könnyebb a mászás, mert fokozatosan megszabadulunk bűneinktől, melyek visszahúznának. A második teraszon vannak azok, akik bár felismerték az igaz hitet, mégis életük végéig halogatták megtérésüket. Itt vannak azok a meggyilkoltak is, akik bűnösök voltak ugyan, de az utolsó pillanatban megbánták vétkeiket.
61. Dante Itália helyzetén keseregve megemlít két gazdag családot, a császárság-párti veronai Montague, és a pápaság-párti cremonai Capulet családot, amelyek ellenségeskedése közismert volt. Shakespeare ez alapján írta Rómeó és Júlia című drámáját.
62. Közben beesteledett. Két zöld (a reménység színe) angyal érkezik, miközben Dante jó barátjával Nino Visconti-val (+1296), Pisa bírájával találkozik, aki üzenet küld vele 13 éves lányának. Felesége ekkor már ismét férjhez ment, "az ő példáján látjuk: női szívben megszűnik lángolni a szerelem, ha látás, érintés nem szítja újra." Tény hogy az asszony 1334-ben mindkét férje címerét a sírjára vésette, valószínűleg Dante előző sorainak hatására, amely akkorra már közismert volt.
63. Teljesen besötétedett, s a mélyből egy kígyó bukkant fel, "tán éppen az, mely Évának kínált keserű ételt. Fű és virág közt siklott gonoszul", de a két zöld angyal éppen azért jött, hogy elűzze.
Kilencedik ének - Az Üdvösség Kapuja (Belépés a tényleges Purgatóriumba)
64. Este 9-kor Dante elalszik. Álmában egy sas fölkapja és a Tűz Övébe vitte (a Föld és a Hold között), ahol mindketten elégtek. Riadtan ébred, ám Vergilius megnyugtatja: amíg aludt Szent Luca fölemelte Dantét "hogy útját minél könnyebbé tegyem!", és itt rakta le a Purgatórium kapujában. Húsvéthétfő reggel 8 óra van.
65. A Purgatórium Kapuját (mi a Mennyország Kapujaként ismerjük) Danténál nem Szent Péter, hanem egy angyal őrzi, ahová három lépcső vezet fel. Az első csiszolt fehér-márvány (bűnbánat), a második lilás-fekete, repedezett, porladó (gyónás), a harmadik lángoló vörös-gránit (jóvátétel). A küszöb gyémánt (ítélet). Az angyalnál két kulcs, az egyik arany (papi hatalom), a másik ezüst (papi tudás). Szent Pétertől kapta őket, kinyitotta velük a Kaput. "Induljatok; ám tudnotok kell valamit: ki kell hogy jöjjön, aki hátranéz!" (A múlt bűneihez nem lehet visszatérni.) A Purgatóriumban a hét főbűn szerint tisztulnak a lelkek a hegy hét párkányán.
Tizedik-tizenkettedik ének - Büszkeség (első párkány)
66. "Átléptük hát a kapu küszöbét, hol nem jár az, aki rosszul szeret és görbe útját véli egyenesnek." Minden embert a szeretés hajtja élete útján, ám ez a szeretés fordulhat rossz irányba is. Egy szűk, össze-vissza kanyargó sziklahasadékban haladnak fölfelé. Mintegy két órás út után kijutnak belőle. (Ez volt a tű foka, mely az Isten országába vezet, és ahol egy teve könnyebben átjut, mint egy gazdag ember: Mt. 19,24.) A hegy oldalában van a mintegy 5 méter széles párkány. A hegyfal ezen a párkányon fehér márvány, rajta domborművek bibliai és legendáriumi jelenetekkel. Ez utóbbin Traianus császár is (+117), akit a középkorban a legkiválóbb római császárnak tartottak. Mivel nem volt keresztény Nagy Szent Gergely pápa kieszközölte föltámadását arra az időre, amíg megkereszteli, hogy üdvözülhessen. Ez a legenda is azt mutatja, hogy keresték a megoldást arra az igazságtalan tanításra, ami a jó de meg nem keresztelt emberek üdvözülési tilalmáról szólt. A teológiai megoldás a 20. századig váratott magára: aki nem ismeri fel a keresztség szükségességét az üdvözülhet keresztség nélkül ugyanúgy, mint a megváltás előtt élők is.
67. Hirtelen feltűnnek olyan keresztények, akik életükben valamire (bármire) büszkék voltak, akik nem értették, "hogy hernyók vagyunk, s angyali pillangót kell létrehoznunk." A Miatyánk Dante által kibővített változatát imádkozzák, miközben hátukon hatalmas köveket cipelnek földig görnyedve. Szóba elegyedve velük megemlítik Dante barátját is, az európai festészet atyját, az akkor még élő Giotto-t, majd a költők közül Dante példaképét, az édes új stílus (dolce stil nuovo) alapítóját Guinizelli-t (+1276) és a fiatalon elhunyt legjobb barátját Cavalcanti-t (+1300). Dante tudja magáról, hogy a legnagyobb költők egyike aki valaha élt a földön, ezért arra tesz célzást, hogy halála után ő is ide fog kerülni. A büszkeség az emberekben legmélyebben gyökerező bűn. (Alaptörvényünkben állampolgári kötelességként írják elő a büszkeséget, keresztény felfogás szerint ezért ma Magyarországon bűn a törvény.)
68. Pontban délben egy angyal Dantéhoz lép és szárnyával rácsap homlokára. Ezzel letörli az első "P"-t, vagyis a hét főbűn közül a legelsőt; a büszkeséget. (A hét "P"-t a kapus angyal írta homlokára.) Terhétől szabadulva máris könnyebben halad tovább.
Tizenharmadik-tizennegyedik ének - Irigység (második párkány)
69. Itt az életükben irigy, most koldusnak öltözött lelkek ülnek "szemhéjuk dróttal van összevarrva."
Tizenötödik-tizenhatodik ének Harag (harmadik párkány)
70. Délután 3-kor találkoznak a következő angyallal (második "P" törlése), még könnyebben haladnak fölfelé. Dante ekkor önkívületbe esik, példák által buzdító látomásai vannak, majd magához térve fojtogató fekete füstbe kerülnek (a harag jelképe). Dante itt kifejti politikai filozófiáját, egy olyan pápaság-párti nézetet, amely a világi hatalmat nem a pápának, hanem a császárnak szánja. Szó esik arról is, hogy nem a csillagok, hanem a szabad akarat irányítja tetteinket.
Tizenhetedik-tizennyolcadik ének - Tétlenség: a jót tevés elmulasztása (negyedik párkány)
71. Esteledik. Dante újabb példázat-látomása. A következő angyal, szárnyával letörli a harmadik "P" betűt.
72. Kétféle szeretet van: ösztönös és tudatos. Az utóbbira csak az értelmes lények képesek. Ebben az lehet a bűn, hogy vagy olyasmit szeret az illető amit nem kellene, vagy helyénvaló dolgot szeret, de jobban vagy kevésbé a kelleténél. Akik rossz dolgot szeretnek, azok vezekelnek az első három párkányon. Akik jó dolgot, de túl lanyhán, azok itt a negyedik párkányon. Akik pedig jó dolgot, de eltúlozva, azok a következő három párkányon lesznek. Ezt követően filozófiai előadás olvasható a szeretetről, erkölcsről és a szabad akaratról.
73. Éjfél van amikor feltűnnek a lanyhák, vezeklésül éjjel-nappal rohannak körbe a párkányon. Tovahaladtuk után Dante elalszik.
Tizenkilencedik-huszonegyedik ének - Pénzimádat (ötödik párkány)
74. Világos reggel ébred, kedd. Álmában az Örök Boszorkány (Szirén - a földi javak jelképe) jelent meg, aki ellen önmegtartóztatással lehet küzdeni. A szokásos újabb angyal és szárnycsapás ("P") után az ötödik párkányra érnek, ahol a földön fekvő síró lelkek vannak, sokkal többen, mint bárhol másutt. Találkozik V. Hadrián pápával, akinek unokahúgánál Alagia-nál élt Dante egy ideig emigrációja alatt. Történelmi alakok vonulnak fel, majd egy hatalmas földrengés rázza meg a hegyet. Oka az, hogy egy lélek megtisztult, és most magasabb párkányra mehet, aki nem más, mint Statius (+96), a középkorban nagyra tartott latin költő.
Huszonkettedik-huszonharmadik ének - Falánkság (hatodik párkány)
75. Statius-al való beszélgetés (közben az angyal törli a következő "P"-t). Statius nem pénzéhes, ellenkezőleg pazarló volt. Egy beszélő fát látnak, amely elérhetetlen gyümölcseivel kínozza a falánkokat. Találkozik barátjával, aki egyben felesége Gemma Donati unokatestvére. Szó esik a szardíniai vademberekről. Szardínia belső területein még Dante korában is éltek "vademberek", ahol a nők fedetlen mellel jártak. Elhangzik egy sor Dante stílusteremtő művéből (Vita nuova): "Hölgyek, kik a szerelmet értitek." Dante és társai (dolce stil novo) szerint minden szerelem Istentől van, és ezért megtisztítja a lelket.
76. Újabb angyal és "P" betű törlés. Délután 2 óra van.
Huszonötödik-huszonhetedik ének - Testiség: szexualitás (hetedik párkány)
77. A középkori tudomány szerint az élet hordozója a vér, amely az ereken át táplálja a testet. Mivel a vér az élet hordozója, ezért a szaporodás alapja. A vér egy része a szívben marad, majd spermiummá alakulva "leszáll a szervbe, amit nem mondok ki; onnan lövell más vérére" - a nő méhében egyesül a nő vérével. "Ekkor a férfivér működni kezd: besűrűsödik, majd életre kelti azt, ami anyagából összeállt." A keletkező magzatnak először csak növényi (vegetatív) lelke van, miközben kifejlődnek szervei. Az apából jövő terv határozza meg tulajdonságait (genetika!). Ekkor már állati (érző) lelke is van. Az agy kifejlődésekor Isten az emberi magzatba közvetlenül belehelyezi az értelmes lelket (intellektus), mely egybeolvad az előző kettővel, amelyeket a természet hoz létre. Averroës szerint az agy nem magyarázza az egyéni tudatot, szerinte az emberiségnek egyetlen közös lelke van, amelyből mindenki részesedik ugyan, de csak addig, amíg teste él. A halállal megszűnik az élet, nincs túlvilági egyéni tudat. Dante ezt a nézetet cáfolja.
78. Dante Arisztotelész nyomán beszél a lehetséges értelemről (intellectus possibilis), mely szemben a cselekvő értelemmel absztrakt, általános fogalmakat tartalmaz. Azért nevezzük lehetséges értelemnek, mert minden ember számára azonos és érvényes, de az egyén tudatában nem feltétlen jelenik meg, illetve tisztán soha nem érvényesül. A 20. században Jung ezt nevezte el kollektív tudattalannak, tartalmait archetípusoknak.
79. A halál után a lélek energiamezője egy hologramot hoz létre az illetőről. Ez az úgynevezett látszattest, árnyalak.
80. A hetedik párkányon a rendetlen nemi vágyak miatt vezekelnek a lelkek, mármint azok, akik haláluk előtt megbánták bűneiket. A hegy itt tüzet lövell ki magából, ebben járkálnak a lelkek. Az épp mellettük lévő csoport a perverzek csapata, szemben velük a homoszexuálisok jönnek.
81. Este 6-ra értek a következő angyalhoz, ahol egy tűzfalon kell átmenni, amit Dante sehogyan sem akar - "láttam már emberi testet égni." Az élve elégetés, a máglyahalál Dante korában mindennapos látvány volt, a leggyakoribb kivégzési mód. Politikai okból Dantét is máglyahalálra ítélték, ami elől emigrálni kényszerült. Érthető hát húzódozása. Vergilius azonban rászól: "Hát nem érted?! Ez a fal van Beatrice s teközted!" Erre azonnal a tűzbe veti magát, miközben az utolsó "P" betű is letörlődik homlokáról. Immár bűntelen, ami előfeltétel a Paradicsomba való belépéshez. Ne feledjük, 1300-ban az első Szentév idejében vagyunk, ami a teljes búcsú ideje, a szokásos feltételekkel a teljes bűntelenség elérésének lehetősége.
82. A túloldalra érve már éjszaka lett, ilyenkor tilos a hegyen való haladás. Dante ismét elalszik. Álmában Jákob egyik felesége Lea jelenik meg. (Ter. 29,15-30,24.) A Bibliával ellentétben Lea itt szépnek van ábrázolva. Ébredés szerda hajnalban. A Purgatórium-hegy tetején található a Földi Paradicsom. Oda Vergilius már nem léphet be, hát elbúcsúzik: "Többé ne várj tőlem se szót, se jelzést: akaratod önálló, ép, szabad, és hiba volna, ha most nem követnéd. A magad urává megkoronázlak!"
Huszonnyolcadik-harmincharmadik ének - Édenkert (A Földi Paradicsom)
83. Az Édenkertbe lépve hamarosan a Léthé folyó partjához érünk. Ez az a vízfolyás, amely a Pokolban lévő Styxbe ömlik azon a sziklahasadékon keresztül, amelyen Dantéék feljöttek a Föld belsejéből a Purgatórium szigetére. A Léthé túlpartján egy oly gyönyörű nőt pillant meg, aki épp énekelve virágot szed, hogy minden gondolat tovaszáll, eltűnik a fejéből. Ő Matilda (+1115) toszkánai grófnő, az Édenkert őre. A férfiak világából átkerültünk a nők birodalmába. Matildától megtudjuk, hogy helytelen a komor áhítat, Isten nem ezt várja tőlünk, hanem hogy nevetve gyönyörködjünk a teremtés nagyszerűségén. Dante jelképesen hátranéz a földi bölcsességre, Vergiliusra és Statiusra, akik mosolyogva hallgatják Matildát. Tovább haladnak a folyó mentén (Nádasdy Ádám itt lábjegyzetben arról ír, hogy Vergilius végleg eltűnik, de ez nem így van), majd hirtelen elvonul előttük a bibliai alakok sora. Az erényeket virágkoszorús fiatal nők jelképezik virágesőben, az egész egy antik vallási ünnepet idéz. Ekkor ismét hátranéz Vergiliusra, aki "csak elképedt arcával válaszolt," a földi okosság itt már kevésnek bizonyul.
Beatrice
84. Hirtelen megállunk, felhangzik az Énekek éneke 4,8. amelyben a vőlegény hívja a menyasszonyt, utána a Jn. 12,13, amelyben a Jeruzsálembe bevonuló Jézust üdvözli a nép. Ebben a pillanatban egy kocsiból virágfelhőben angyalok röpítenek ki egy lefátyolozott nőt. Fején olajfaág, zöld köpenye alatt tűzszínű ruha. "A lelkemre - pedig sok éve [tíz] volt, hogy álltam csak, bénultan és remegve a színe előtt, néma áhítattal - most, bár szemét nem láttam, úgy hatott titkos erővel, hogy éreztem újra a régi szerelemnek nagy hatalmát. Mihelyt szemembe fúrta sugarát az erő" (a szerelem) immár harmadszor fordul Vergiliushoz, mint "anyjához fut a kisfiú", és itt Vergiliustól (Aeneis) idéz: "Érzem: nincs bennem grammnyi vér, mely ne remegne! Fölismerem a régi lángolást! De Vergilius eltűnt a körünkből, Vergilius, atyám, Vergilius! Akire bíztam lelkem tisztulását" - a költő most már tényleg eltűnt, a földi bölcsesség itt már kevésnek bizonyul. Dante majdnem elsírja magát kétségbeesésében.
85. A nő fenyegetően megszólal: "Dante! Attól, hogy Vergilius elment, még nem kell sírni! Nem kell sírni még: más sebektől fogsz sírni nemsokára!" A nő a folyó túlpartján az isteni Kinyilatkoztatás úrnőjeként "a szemét rám szegezte." Dante a fátyoltól nem látja, de érzi kicsoda. A nő így folytatta: "Nézz rám! Igen, Beatrice vagyok! Hogy merészeltél följönni a hegyre?! Tán nem tudtad, hogy itt mindenki boldog?" (Bűntelen üdvözült.) Dante a földet bámulja kétségbeesve, miközben az angyalok így énekelnek: "Ó hölgy, miért alázod így meg őt?" - erre Dante sírni kezd. Beatrice azonban kioktatja az angyalokat: "a fájdalomnak a bűnnel arányban kell lennie." Ugyanis egykor "beletekintett fiatal szemembe, s vittem magammal a helyes irányba," de amint meghaltam és nem látott többé "lépteit tévutakra fordította, hamis boldogság képeit követte." S bár álmában, sőt éber látomásban is megjelentem neki (lásd itt a 33. pontot), láthatóan "a falnak beszéltem!" Oly mélyre süllyedt, hogy lelke megmentésére csak ez az út maradt. Most azonban meg kell fizetnie bűneiért. Ezután ismét Dantéhoz fordult: "Te, ott" a folyó túloldalán, igaz így volt? Őszintén válaszolj! (Az eredeti szövegben Dante mindig magázza Beatricét, ahogy a nemes hölgyeket illet, ellenben Beatrice mindig tegezi Dantét, miként a gyerekeket és a szolgákat volt szokás.) Azt mondod "énrám vágytál," ám mégis miféle előnyöket láttál a túloldalon, hogy átpártoltál? Dante zokogva válaszolt: a világ örömei rossz útra vittek, mert nem láttam arcodat. Beatrice azonban úgy látja, épp ellenkezőleg kellett volna hogy hasson távolléte. És egyáltalán, "hogyhogy bármi más halandó dolgot meg tudtál kívánni" - inkább utánam kellett volna halnod, semmint kitedd magad egy másik lány nyíllövésének, futó örömöknek. Ne a földet bámuld, emeld fel a fejed ha veled beszélek! Erre már az angyalok is megdermednek. Fagyos fogadtatás ide vagy oda "bár fátyol födte s a túlparton állt, annyival szebb volt régi önmagánál, amennyivel, míg élt, a többi nőnél." Ez így együtt sok volt, Dante elájult.
86. Magához térve Matilda hajolt föléje. "Fogjál!" - és áthúzta a folyó túloldalára, ahol lenyomta a víz alá, majd kihúzta és táncoló nimfák közé vitte, akik Beatricéhez kísérték. Dante tíz év után végre szemébe nézhetett halott kedvesének. "A szemem annyira rászegeződött, hogy megszűnt minden más érzékelésem." A menet azonban újra indul a jó és rossz tudásnak fájához, ahol Dante elalszik. Matilda ébreszti, más nincs ott senki.
87. "Beatrice hol van?" Ott üldögél a fa gyökerén. Odamegy hozzá, aki megparancsolja: "amit látsz, azt írd meg majd ha visszatérsz!" Elvonul előttük az egyháztörténelem, majd elindulnak ők is egymás mellett. Alig lépnek néhányat "a szemét befúrta a szemembe" s kimérten kéri Dantét lépkedjen gyorsabban. Az teljesen felzárkózik mellé, mire Beatrice így szól: "gyáva vagy talán kérdezni, most, hogy mellettem haladsz?" Ő megilletődve ballag szótlanul, mire Beatrice: "azt akarom, hogy mostantól levetkőzzed a félelmet s a szégyent, és ne úgy szólj, mint aki álmodik!" - majd titokzatos jövendölést mond: egy igazi császár magához veszi a pápa által bitorolt világi hatalmat. (Dante ekkor már a fanatikus pápaság-pártiak máglyahalál ítélete, és a pápaság bűnei miatt a mérsékelt pápaság-párttól a császárság-párt felé tolódott.)
88. Úgy látszik Dante kezdi nyeregben érezni magát: "Én nem emlékszem olyasmire, hogy elidegenedtem volna tőled, s a lelkiismeretem sem bánt ezért." Beatrice fölényesen visszavág: épp most ittál a felejtés vizéből (Léthé) "a felejtésed pontosan mutatja, hogy bűnös vágy vont tőlem másfelé." (Elfojtás a tudattalanba.) Hozzáteszi: egyszerűbben próbálok majd beszélni, hogy te is megértsd.
89. Délben egy forráshoz érnek, amely kétfelé ágazik. Az egyik a Léthé, a másik az Eunoé. Matilda ezt már elmondta, de Dante nem emlékezik. Beatrice a tudattalanra céloz: "Tán egy nagyobb gond mely emlékeinket gyakran kitörli." - ami miatt nem emlékszik. Dante iszik az Eunoéból, amely a jócselekedetek emlékét felidézi. "Tiszta voltam s vártak a csillagok."
Paradicsom
Első ének - Felszállás (A Purgatórium-hegy tetejéről a Tűz Övébe)
90. Beatrice és Dante súlytalanul felszállnak a világűrbe. Nem tudni, Dante testével vagy csak lelkével emelkedik az égbe, miközben hallja a szférák zenéjét. Beatrice kioktatja, hogy a fizika törvényei irányítják a világegyetemet - "az Örök Erő."
Második-negyedik ének - Hold (Fogadalmukat megszegők)
91. A lélekbe teremtett ösztön, mint hajtóerő pillanatok alatt a Hold belsejébe repítette őket. Sűrű, szilárd és áttetsző volt, mint a gyémánt, mégis felhőszerű. Megcáfolja Averroës nézetét a Hold foltjainak okáról, és Albertus Magnus magyarázata mellet tör lándzsát.
92. Minden üdvözült a legfelső égben van, ám az üdvösségben is fokozatok vannak, aminek érzékeltetésére égkörönként vonulnak fel Dante előtt az üdvözültek. Feleségének rokona is itt van, aki apáca volt, de fivére erőszakkal kihozta a kolostorból és férjhez adta politikai szövetségeséhez. Piccarda Donati hamarosan belehalt a kényszerítésbe.
93. Beatrice "oly erős fénnyel ragyogott, hogy eleinte nem bírtam kiállni, tekintetem megfutamodott, s lesütött szemmel álltam szédelegve." Beatrice cáfolja Platón állítását, mely szerint a lelkek a csillagokban laknak.
Ötödik-hetedik ének - Merkúr (Akik azért tettek jót, hogy jó hírük legyen)
94. Tovább haladva Beatrice a magassággal egyre fényesebb lesz. Történelmi áttekintőt kapunk a császárságról Trójától kezdve egészen Dante koráig, valamint teológiai levezetést a megváltásról. Ezután a természeti jelenségek magyarázata következik, ahol a szellemi létezők (intelligenciák), mint fizikai törvények jelennek meg. A kvantumfizika misztikába csomagolt megsejtése.
Nyolcadik-kilencedik ének - Vénusz (Szerelmesek)
95. Az üdvözült szerelmesek között van Anjou Martell Károly (+1295), akinek nagyapja Árpád-házi V. István, fia pedig Károly Róbert. Martell Károly törvény szerint magyar király lett volna, ám Dante szerint a trónbitorló III. András ebben megakadályozta. Személyesen ismerték egymást; 1294-ben Károly szüleivel Firenzébe látogatott, ahol Dante a fogadóbizottság tagja volt. Az Anjou-ház volt Dante pátjának fő támogatója.
96. Dante megjegyzi, hogy az Etna füstölgésének nem egy mitológiai alak (Tüphon), hanem természeti jelenség az okozója. "Nincs olyan, hogy a Természet nem teszi a dolgát." Az embereknek társadalomban kell élniük és különbözőeknek kell lenniük (Arisztotelész). A képességeket a tehetséget nem származásunk alapján kapjuk. Itt van példának Róma alapítója Romulus, aki nem Mars isten fia, hanem egy Vesta-szűz törvénytelen fia volt egy paraszttól. Ha a természetünk nincs harmóniában sorsával, abból semmi jó nem lesz, más szóval, ha nem választhatunk olyan életpályát, amilyenhez vonzódunk, hanem az állam szabja meg a képzéseket, akkor rosszra fordul az ország sorsa.
97. Dante találkozik Ezzelino da Romano (+1259) véres zsarnok húgával Cunizza da Romano (1197?-1279 után), akinek négy férje volt, miközben többször megszökött különböző szeretőkkel. Dante személyesen is ismerte az Istent és embereket szerető jótékony matrónát. De itt van a híres trubadúr Fouquet (+1231) is, aki 42 évesen különvált feleségétől és fiaitól, hogy szerzetes lehessen. Később Toulouse püspökeként az eretnekek ellen harcolt. Megjelenik Ráháb is a derék prostituált. (Lásd: Józsue, 2.) A papság pénzéhsége a további téma, akik a fiorino megszállottjai. (Firenze pénzérméin a liliom volt látható, innen a fiorino vagyis virágocska elnevezése. Ebből lett a magyar pénz forint elnevezése, amit Károly Róbert vezetett be firenzei mintára.)
Tizedik-tizenharmadik ének - Nap (tudósok)
98. Ha a Világegyetem és benne a Napunk nem lenne olyan amilyen, akkor a Földön nem lenne élet. A Nap belsejében a tudósok legbelső 12 fős körét látjuk, köztük az első, a legnagyobb tudós Aquinói Tamás megszólítja Dantét, és bemutatja társait: Albertus Magnus, Gratianus, Petrus Lombardus, Salamon király, Areopagita Dénes, Orosius, Boëthius, Sevilai Izidor, Béda Venerabilis, Szentviktori Richard, és Siger de Brabant. Az utóbbi "veszélyes igazságokat tanított," sőt Tamással is szembe került. Dante részéről nem kis merészség volt ide helyezni, hiszen tanai hivatalosan el lettek ítélve Averroëshez közelítő nézetei miatt. Ők a belső körben forognak "mint mikor reggel megszólal az óra, az alkatrészek egymást húzva-tolva." Dante művében központi szerepe van az időnek. Az időpontok, sőt az óraszerkezet is többször említve van a műben, amely ekkor teljesen új technikai vívmány volt. Az időt mérő óraszerkezet az első gép az emberiség történetében. Ettől kezdve tudja az ember pontosan mérni az időt. Ennek a ténynek kultúrtörténeti jelentősége felbecsülhetetlen, hasonló horderejű, mint a vonat, autó, telefon, repülés, űrutazás, vagy az internet megjelenése. Az óraszerkezet első leírása éppen itt, Dante Isteni Színjátékában található.
99. A kör egyet fordul, majd megállva Tamás előadásba kezd: a szegénységről, mint nőről beszél, akinek miután első férje Krisztus meghalt 1100 évig tűrt lenézve, elhagyatva, társtalanul. Ám jött egy ifjú, ki apjával dacolva e nő miatt, kit a többség házából kicsukna, a püspöki bíróság előtt egybekelt vele. Assisi Szent Ferencről van szó. Az újra forgásba lendült körhöz most egy külső kör társul; a tudósok külső köre: Bonaventura, Rieti-i Illuminátus, Assisi Ágoston, Szentviktori Hugó, Comestor Péter, Hispán Péter (XXI. János pápa), Nátán próféta, Krizosztom (Aranyszájú Szent János), Canterbury-i Szent Anzelm, Donatus, Rabanus Maurus, és Joachim de Fiore. Utóbbi ismét kilóg a sorból eretnekgyanús nézetei miatt. Ennek a körnek a vezetője Bonaventura tart előadást, aki Szent Domokost magasztalja.
Tizennegyedik-tizenhetedik ének - Mars (kereszténységért harcolók)
100. Miután Salamon király a feltámadás utáni testről értekezett, folytatják útjuk a Marsra. Dante felkiált: "Ó Elios!" - ez az ő szóalkotása Isten megnevezésére a görög Héliosz (Nap), és a héber Éli (Isten) szavak ötvözésével. A Mars közepén egy görög kereszt (egyenlő szárú), szárain apró vörös pontok nyüzsögnek, miközben zene szól. Megállapítja, hogy amint emelkedünk az ég egyre magasabb köreibe, úgy válik Beatrice egyre szebbé, különösen a szeme. "Hölgyem szeme oly fénnyel nevetett, hogy úgy éreztem: most mélyébe látok mindannak, ami engem üdvözít."
101. Az egyik fénypont (az üdvözült lelkek fényalakúak, lángok vagy pontok) hozzá siet. Ő Dante ükapja Cacciaguida, aki már várta őt, a Nagykönyvben olvasta jövetelét. (Képzeletbeli túlvilági könyv, amelyben az üdvözült lelkek olvashatják a jövőt.) Dante gondolatai Istenen mint tükrön át vetítődnek az üdvözültekbe, ezért tudja itt mindenki, hogy ő mire gondol éppen.
102. Cacciaguida (1091-1148) - felesége Alighiera. Gyermekük az anya nevének férfi változatát kapta: Alighiero (+1200), az ő felesége Ravignani. A nagyapa már családi névként kapja a keresztnevet: Bellincione Alighieri (+1240). (A Bellinicione ágon grófok is vannak.) Szülei: Alighiero Alighieri (+1280?) - felesége Bella Abari. Fiúk: Durante Alighieri (1265-1321), aki becenevén (Dante) lett ismert. Szerelme Beatrice Pontinari (1266-1290) becenevén Bice (ejtsd: Bícse) gazdag bankár lánya, és bár Dantéék is jómódúak voltak, egy másik bankárhoz Simone de 'Bardi-hoz adták feleségül. Beatrice 24 évesen valószínűleg első gyermeke szülésekor halt meg. A Pontinari család vidéki villája, ahol Beatrice is járt, ma is megtekinthető. Férje családja (Bardi) 1964-ben halt ki. Dante barátságban állt Beatrice két fiú testvérével. Beatricével, amint fentebb említettük nemhogy testi kapcsolata nem volt, de soha nem is beszélt vele, csupán köszönő viszonyban álltak.
103. Dante ükapját III. Konrád császár (+1152) lovaggá ütötte. Mint ilyen részt vett a szentföldi keresztes hadjáratban. Ott is esett el, ezért lehet itt. Firenze történetét ismerhetjük meg tőle, majd ükunokájának jövőjét jósolja meg. (642. oldal: a 83. sorhoz írt lábjegyzet nyomdahibás. VII. Henrik uralkodási ideje nem 1208-1213, hanem 1308-1313.)
104. Az üdvözült lelkek Istenben látják a jövőt, ami ettől (hogy Isten előre tudja mi lesz) még nem szükségszerűen történik meg, ahogyan a folyón haladó hajó haladási irányát sem szabja meg a szemünk azzal, hogy nézzük. Dante megjósolja, hogy műve által halála után tovább fog élni.
Tizennyolcadik-huszadik ének - Jupiter (igaz uralkodók)
105. Beatricéhez fordultam, és "hölgyemben gyönyörködve a lelkem minden más vágyától megszabadult: az örök gyönyör, mely közvetlenül sugárzott őrá, szép tekintetéből rám boldogítóan visszaverődött," oly hatalmas fénnyel, hogy le kellett vennem róla tekintetem. Beatrice kéri, hogy ne őt bámulja, hanem figyeljen ükapjára, aki épp bemutatja társait: Nagy Károly, Roland, Bouillon Gottfried és másokat, majd visszatért helyére. Beatrice "szemeit oly fényesnek találtam, oly vidámnak, hogy egész külseje túlszárnyalt minden megszokottat. Eközben beléptek a Jupiterbe, ahol hatalmas M betűt formálnak a lelkek. M = Monarchia (császárság). Dante szerint az egységes Európa oldaná meg a világ bajait, és hozná el a jogállamot, ahol nincs korrupció. Az M lassan Sassá változik át, ami a császárság, vagyis a globális világuralom jelképe.
106. A Sastól megtudjuk, hogy az ember alig tud többet felfogni annál mint amit érzékel, egyszerűen azért mert alacsony szinten van az absztrakciós képessége Isten végtelenül absztrakt mivoltához képest. Felsorolja a keresztény világ uralkodóinak bűneit. Hazánkhoz érve: "Boldog lesz Magyarország, ha lerázza a rossz kormányzást!" 1300-ban III. András a király. A mű ezen részének írásakor (1320) már Károly Róbert, tehát Magyarország lerázta magáról a rossz kormányzást, vagyis az Árpád-házat. És valóban, az Anjouk felszámolták az oligarchia rendszert és erős, virágzó országot hagytak maguk után. Ezután "a nagy világhatalmi jelkép szent csőrét becsukva elhallgatott."
107. Rövidesen ismét megszólal felsorolva a történelem nagy uralkodóit: Dávid király, Trajanus császár, Ezékiás király (Hiszkija), Konstantin császár, II. Normann Vilmos király, és Ripheus trójai hős. Közülük aki nem volt keresztény, azokkal szemben Isten külön eljárást alkalmazott annak érdekében, hogy üdvözülhessenek. A zsidókról és Trajanuszról már volt szó. Ripheust Isten külön kegyelmi kiválasztása, ha úgy tetszik önkénye (ami nála jóságából fakad) tette üdvözültté. Dante nézetének hátterében az a teológiai megfontolás állt, amelyből azután a 20. században kibomlott az Isten általános üdvözítői akaratának a tana, vagyis csak az nem üdvözül, aki nem akar; szabad akaratból, tudatosan dönt a kárhozat mellett.
Huszonegyedik-huszonkettedik ének - Szaturnusz (elmélkedők)
108. Hősünk csak bámulja Hölgyét, melynek szépségétől Dante minden gondolata elszáll. "Mily gazdag legelő volt szememnek az áldott arc." Beatrice nevetéssel igyekszik tompítani fényességét, hogy Dante hamuvá ne porladjon a fényözöntől. Felszólítja lovagját, hogy próbáljon meg figyelni, "eszed most a szemedet kövesse." Közben újabb magasságba, a Hetedik Égboltba jutottak.
109. 1300-ban a Szaturnusz az Oroszlán csillagképben volt látható. Dante ennek a ténynek szellemi magyarázatot adott: az itt lévő lelkekben egyesül a Szaturnusz hidegsége (racionalizmus) az Oroszlán forróságával (hit).
110. A Szaturnusz teljesen átlátszó Kristálygömb, melyből egy létra nyúlik az égbe, amelyen fénylő lelkek haladnak lefelé hozzájuk. Egyikőjük közel jön, s Beatrice engedélyt ad Danténak a beszélgetésre. Damjáni Szent Péter az illető, tőle tudjuk meg, hogy eljutottunk az ész végső határáig, ahonnan már csak a hit útján haladhatunk tovább. Ekkor a sok fénylélek felkiált, mire Dante rémületében majdnem elvágódik, de Beatrice megtartja "mint anya". Ő erre ismét csak Beatricét bámulja, mire Ő: "fordulj már a többiek felé, mert láthatsz még kiváló lelkeket, ha szót fogadsz és jó irányba nézel."
111. Szent Benedek tűnik fel, akitől megtudjuk, hogy a létra a Mennybe vezet, amely kívül van a Világegyetemen, vagyis nem része az Univerzumnak. Ott nincs tér, csak végtelenség és mozdulatlanság. Továbbá, hogy az egyháztörténet három legfontosabb pontja: 1) a pápaság megalapítása (Szent Péter), 2) a világtól elvonult szerzetesség megalapítása (Szent Benedek - monasztikus rendek), és 3) a világban élő szerzetesség megalapítása (Szent Ferenc - kolduló rendek). Beatrice ezután felröpíti Dantét a létrán. Tetejéről még egyszer visszanéz "aztán szemem a szép szemekbe nézett."
Huszonharmadik-huszonhetedik ének - Állócsillagok (Égbolt)
112. Egy pillanatra meglátja a feltámadt Krisztust, majd Beatricétől elhangzik az, amire Dante szerelmének kezdete óta mindig is vágyott: "Nyisd ki szemed, nézd, milyen vagyok! Úgy hallgattam ezt az ajánlatot, hogy az sosem törlődhet ki múltam lapjairól." Mivel a látottakat leírni lehetetlenség "szent költeményem most ugrani fog." Annyit azért megtudunk, hogy "miért vagy úgy az arcomba szeretve, hogy meg se nézed a gyönyörű kertet?" - kérdi Beatrice, mire ő: "én mindig örömmel betartottam tanácsaidat."
113. Szűz Mária válik láthatóvá. Beatrice kéri a fényeket, részesítsék Dantét az isteni egyesülésben, ám előtte le kell vizsgáznia. Szent Péter a hitből, Szent Jakab a reményből, Szent János pedig a szeretetből kérdezi ki. Dante beszél Ádámmal is, akitől megtudjuk, hogy nem az volt a kiűzetés valódi oka, hogy evett a fáról, hanem az, hogy ezzel túllépett egy határt. Dante itt állást foglal több korabeli vitában, így szerinte Szent János teste nincs az égben, illetve, hogy Ádám nyelve a héber volt. Szerinte minden nyelv egyenrangú, éppen ebből a megfontolásból írta művét olaszul, és nem latinul. Dante osztja azt a középkori véleményt, hogy Ádám megteremtése és kiűzetése között mindössze 7 óra telt el, tehát ennyi időt töltött az Édenkertben. Azt is megemlíti, hogy a Julián-naptár pontatlan, a január néhány száz év múlva tavaszra fog esni. (Az éves csúszás 11 perc volt, amit 1582-ben korrigált XIII. Gergely pápa - Gergely-naptár.)
114. Dante másra sem vágyik, mint Beatricét nézni; kimondhatatlan égi gyönyör volt "amikor ránéztem s ő nevetett. Az erő, melyet adott ez a nézés" a legmagasabb égbe repített.
Huszonnyolcadik-huszonkilencedik ének - Kristály-Égbolt (Szellemi létezők)
115. Beatrice "a nő, aki az égbe vonzza elmém" megmutatja Danténak a szellemi létezők rendjét. Megjegyzi, hogy Szent Pál is járt itt életében. (Lásd: 2. Korintusi levél, 12,2. és nem 2,2-t, amint a lábjegyzet hibásan állítja - nyomdahiba: 724. oldal, 138. sorhoz írt jegyzet.) Szerinte a szellemi létezőknek (angyalok) nincs emlékezetük, mert nem az időben élnek, hanem az örök jelenben egyszerre látják a múltat és a jövőt. Panaszkodik a papok butaságára, és elítéli a búcsúcédulákat, amelyek semmit sem érnek.
Harmincadik-harmincharmadik ének - Menny: Empyreum (Rózsa)
116. Beatrice szépségét leírni lehetetlen, "művészetem itt elérte határát." Elhagyják a Világegyetemet ("itt a természet törvénye már nem úr"), hogy megláthassák Istent. Fényfolyót látnak melyből "innod kell" így szólt "hozzám lelkem szeme-fénye." Dante szemével iszik a fényfolyóból és hirtelen lát: feltárul egy hatalmas Rózsa (lásd a gótikus katedrálisok rózsaablakait), ebben foglalnak helyett az üdvözültek. Már csak kevés hely van üresen. A Rózsa szemlélése közben visszafordul Beatricéhez, ám a helyén egy öregember áll. "A hölgy hová lett?!" Vissza ment helyére, feleli az öreg, "ha fölnézel, föntről a harmadik széksorban látod őt, a trónuson, mely érdemeiért jutott neki." Dante elbúcsúzik Beatricétől, "őrizd meg bennem, mit oly bőven adtál, hogy lelkem, melynek gyógyítója vagy, testét majd neked tetszőn hagyja el!" Dante itt először és utoljára tegezi Beatricét, aki az öreget, vagyis Szent Bernátot küldte maga helyett vezetőként, ki megmutatja Danténak az üdvözültek ülésrendjét a Rózsában.
117. Az Istenre pillantás előtt Szűz Máriához imádkoznak, melynek végkicsengése: "Lásd: Beatrice s minden szent az égben imára kulcsolt kézzel könyörög!" Ekkor "tekintetem egészen kitisztult s kezdett a Magas Fénybe behatolni, mely voltaképpen maga az Igazság." Dante Istenben szemlélte Isten és ember egységét, mely először lehetetlennek tűnt számára, akárcsak a kör négyszögesítése. (Nem lehet egy kör területével azonos területű négyszöget szerkeszteni egyszerűen azért, mert a kör területe pontosan nem meghatározható, hiszen az csak a π segítségével lehetséges, ami azonban végtelen tizedestört, tehát pontos értéke megadhatatlan.) "Látni akartam, hogy illeszkedik a körbe a képmás? Hogy férnek össze?" Majd hirtelen "elmémbe beléhasított egy villám - és a vágyam teljesült."
118. Hirtelen ismét a Földön vagyunk Dante otthonában, aki a Színjátékot épp befejezi: "Itt elhagyott a képzelőerő; de már forgatta, kimért lendülettel, elmémet s szívemet a Szeretet, melytől mozog a Nap s a csillagok."
Irodalom
Dante: Isteni Színjáték. Nádasdy Ádám fordítása. Magvető, 2016.
Pál József: "Silány időből az örökkévalóba". Az Isteni Színjáték nyelvi és tipológiai szimbolizmusa. Ikonológia és műértelmezés 6. kötet. JATEPress, 1997.
Pál József: Dante. Szó, szimbólum, realizmus a középkorban. Akadémiai Kiadó, 2009.
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Corvina, 2004.
Denis De Rougemont: A szerelem és a nyugati világ. Helikon, 1998.
Tusnády László: A boldog Dante. Hungarovox, 2012.
Dante a középkorban. Szerkesztő: Mátyus Norbert. Balassi Kiadó, 2009.
Szabó Tibor: Dante életbölcselete. Hungarovox, 2008.
Szabó Tibor: A sokszólamú Dante. Hungarovox, 2006.
Bán Imre: Dante-tanulmányok. Szépirodalmi Kiadó, 1988.
Étienne Gilson: Dante et Béatrice. Études dantesques. Paris: Librairie Philosophique J. Vrin, 1974.
Georges Duby: A nő a középkorban. Corvina, 2000.
Madarász Imre: Az érzékek irodalma. Hungarovox, 2002.
Madarász Imre: "Költők legmagasabbja". Dante-tanulmányok. Hungarovox, 2001.
Madarász Imre: "Ámor és én". Petrarca-vesek elemzése. Hungarovox, 2016.
Barbara Reynolds: Dante. A költő, a politikai gondolkodó, az ember. Európa Könyvkiadó, 2008.
Giovanni Boccaccio: Dante élete.
Link
Dante - Vita nuova
Dante a szabadságról
A középkor nőkultusza
Trubadúrok - filozófia és költészet