1348 - 1630 - 2020
Bevezető
1. Munkámban három pandémiát mutatok be. Célom a hasonlóságok feltárása, az emberi reakciók és tömeglélektani törvényszerűségek kimutatása. Nem teljes képet adok, hanem bepillantást a történésekbe. Forrásaim: az első Boccaccio mint átélő részes, vagyis szemtanú leírása a Dekameron bevezető részében. A második egy irodalmi műbe beékelve a történelmi adatok felsorolása Manzoni Jegyesek című regényében. Az utolsó részben saját elemzésemre támaszkodom. 2020 márciusától kezdődően mintegy három hónapon át végeztem szisztematikus megfigyeléseket környezetemben a világjárvány kapcsán. Átlag mintegy napi hat órát utcán, boltokban és éttermekben figyeltem az emberi reakciókat és azok változásait. A kijárási korlátozás alatt tevékenységem összekötöttem az engedélyezett élelmiszer bevásárlással és szabadidős célú gyaloglással. Munkám néhány esetet leszámítva nem beavatkozó jellegű. A közösségi oldalak és hírportálok böngészése is hozzátartozott a kép kialakításához. Mint szemtanú kizárólag egy adott hely (Debrecen) lakosainak reakcióit figyeltem meg. Munkám ezért leginkább Boccaccióéval vethető egybe.
Firenze - 1348
2. Az első hírek a pestisről már évekkel korábban megérkeztek. Kiindulópontja a Távol-Kelet volt, ahol rengeteg ember elpusztult. (A nagy pestisjárvány kitörésének pontos ideje és helye: 1334 Kína, Hupej-tartomány, központja Vuhan.) A járvány feltartózhatatlanul haladt egyik országról a másikra, és egyre közeledett, mígnem Nyugaton is megjelent. (A Selyem-út mentén 1346-ra ért a Kercs-félszigetre, ahonnan hajókon jutott Bizáncba, majd Genován keresztül Európába.) Megfékezésére minden tudomány és elővigyázatosság hiábavalónak bizonyult, pedig a városokat minden szennytől megtisztították, szigorúan betartották a higiéniai szabályokat és az előírásokat az egészség megóvása érdekében. Hiába a határzár, a városokba belépni kívánók orvosi vizsgálata, a járvány megállíthatatlan volt. Firenzében 1348 márciusában jelent meg a pestis, mégpedig elképesztő erővel.
3. Az előzetes hírek szerint a pestis jele az orvérzés, ám amikor megérkezett láthatóvá váltak a valódi tünetek. A lágyékon vagy a hónaljban daganatok keletkeznek (tojás vagy akár alma nagyságúak), ezeket a nép "búb"-nak nevezte (bubópestis). Röviddel ezután a daganatok a test minden pontján megjelennek, majd feketére, vagy kékesfeketére színeződnek (fekete halál). Ezek az elszíneződő foltok lehetnek nagyok és ritkák, másoknál kicsik és sűrűn elhelyezkedők. A daganat illetve a folt a biztos halál jele, ugyanis a pestis teljes mértékben gyógyíthatatlan volt, semmilyen orvosi beavatkozás sem segíthetett. Sem az orvosok, sem a kuruzslók (az utóbbiak nagyon elszaporodtak a járvány idején) nem jutottak semmire, az előbbiek a betegség gyógyíthatatlansága, az utóbbiak tudatlanságuk miatt. Nem arról volt szó, hogy kevesen gyógyultak meg, hanem arról, hogy szinte mindenki belehalt általában a betegség jelentkezése utáni harmadik napon, láz vagy egyéb tünet nélkül.
4. A pestis rendívül fertőző volt, hiszen nemcsak érintés, hanem beszélgetés útján is terjedt, sőt a tárgyak is még sokáig fertőzőképesek maradtak. Boccaccio beszámol arról, hogy saját szemével látta, hogy nemrég elhunyt pestises betegek utcára kihajigált rongyaiban turkáló két disznó egyetlen óra múlva megdöglött. Ő ezt annak bizonyítékaként értékelte, hogy a pestis emberről állatra is képes terjedni. A járvány nagy félelmet (pánikot) és mindenféle képzelődést okozott, így azután az élők egyetlen célja az volt, hogy a betegeket és holmijaikat irtózattal elkerüljék, mert azt gondolták, így megmenthetik életüket.
5. A járványhoz való viszonyulásban négyféle típust lehetett megfigyelni. Az első a rettegők, akik bezárkóztak házaikba, egészségesen táplálkoztak, senkivel nem érintkeztek, szóba sem álltak senkivel, hallani sem akartak semmit, egy szót sem halálról vagy betegségről. A második típus az előző ellentéte volt, a bajt lekicsinylők, akik viccelődtek és nevettek az eseményeken, miközben össze-vissza csavarogtak a városban, és éjjel-nappal valamelyik kocsmában ültek. A harmadik típus az előző kettő közé diszponálható. Ők nem zárkóztak el, se nem vették félvállról a helyzetet, hanem eltakarták orrukat és szájukat a kezükben lévő illatos füvekkel abban a hiszemben, hogy ez megvédi őket a ragálytól, vagyis egy technikai módszerbe vetették bizalmukat. Egyébként a levegő mindenütt fülledt és büdös volt a hullák, a betegek, és az orvosságok bűzétől. A negyedik típusúak úgy vélték, hogy a legjobb elmenekülni a pestis elől, ezért nem törődve semmivel csak önmagukkal, elhagyták otthonaikat, hivatalukat, rokonaikat, ingatlanaikat, és külföldre, vagy falusi birtokaikra költöztek, mintha a ragály mely a föld túlsó végéről érkezett nem érhetné őket utol bárhol.
6. Ezek az eltérő stratégiát követő emberek bár nem haltak meg valamennyien, de nem is menekültek meg mind, sőt mindegyik típusból sokan elkapták a betegséget és meghaltak. Ezen tehát semmi nem múlott, viszont mindenki saját belátása szerint védekezhetett igyekezve túlélni a járványt. Ez annál inkább így volt, mivel az állam megszűnt létezni, hiszen a kormány és a kormányzó párt tagjai valamennyien vagy meghaltak, vagy betegek voltak, ugyanígy a rendfenntartó erők tagjai is.
7. A házak többsége közös tulajdonúvá vált, mivel az eredeti tulajdonosok meghaltak vagy elmenekültek, ezért az idegen, aki betelepedett, úgy élt benne, mintha az övé volna. Senki sem törődött szomszédaival, a rokonok soha vagy csak ritkán látogatták egymást, de még ők is betartották a biztonsági távolságot, és csak így váltottak néhány szót. A testvér elhagyta testvérét, feleség a férjét, a szülők irtóztak meglátogatni felnőtt gyerekeiket. Így azután a betegeket nem volt aki ápolja, legfeljebb nagy ritkán akadt egy hűséges barát, gyakrabban kapzsi ápolók, akik valójában nem is értettek az ápoláshoz, és csak arra voltak jók, hogy valamit odanyújtsanak a betegnek, egyébként azt lesték, mikor hal meg az illető, és még így is legtöbbször életükkel fizettek pénzsóvárgásukért. Sokan csak azért haltak meg, mert nem kapták meg a megfelelő ellátást az ápolók hiánya miatt. Mivel nagy hiány volt ápolókban, ezért a nyugati világban addig ismeretlen szokás jelent meg: ha egy fiatal nő megbetegedett, nem törődött azzal, ha férfi ápolta, akár fiatal vagy öreg, szégyenkezés nélkül feltárta előtte bármely részét. Boccaccio megjegyzi, hogy ezek a nők közül sokan, ha meggyógyultak, később már nem voltak annyira szemérmesek, mint előtte. Általánosságban is megállapítható, hogy a járvány után nem állt vissza a korábbi életmód, hanem új szokások terjedtek el, vagyis megváltozott a nyugati civilizáció és kultúra jellege.
8. A szegények és a közemberek között, akikkel senki sem törődött, gyorsan terjedt a járvány, és valamennyien menthetetlenül elpusztultak. Az utcán mindenfelé hullák hevertek, akiket azután kordékon szállították a tömegsírokba. Egy idő után már mindenki egykedvűen fogadta a tömeges halálozást. A járvány nem kímélte a vidéket sem. A Firenze környéki falvakban, tanyákon, és várakban ugyanúgy pusztultak az emberek, mint a városban, csak itt végleg nem volt sem orvos, sem ápoló. A vidékiek felhagytak a földműveléssel, és csak javaik felélésével foglalkoztak várva a halált. A gabonát le sem aratták, a háziállatok mindenfelé szabadon kóboroltak.
9. A pestis Firenzében és környékén 1348 márciusától júliusáig tombolt. A halottak számát százezerre becsülték. Több nemesi palota és várkastély vált lakatlanná azért, mert lakói a szolgákkal együtt mind meghaltak. Ősi nemzettségek haltak ki napok alatt. Az 1347-1352-es egész Európát érintő nagy pestisjárvány hatására született meg a haláltánc műfaja:
Totentanz - Corvus Corax
Milánó - 1630
10. A pestist a német csapatok vitték a milánói hercegség területére, ami azután elterjedt egész Itáliában. Alessandro Manzoni híres regényében történelmi hitelességgel, a hivatalos akták alapján örökítette meg az eseményeket (Jegyesek, XXXI-XXXII fejezet). A Milánóban lefolyt eseményekre koncentrál, mivel ezekről maradtak fent okiratok.
11. A határvidéken a német csapatok nyomán hullák maradtak az utcákon, egész családok haltak meg néhány nap alatt. Lodovico Settala főorvos 1629. október 20-án jelentést tett a milánói Közegészségügyi Bizottságnak (Operatív Törzs) arról, hogy Chiaso környékén a bergamói határ mentén pestis járvány tört ki. Jelentése süket fülekre talált, mindössze annyi történt, hogy amikor Leccoból és Bellanoból is hasonló hírek érkeztek, kiküldtek egy biztost a helyzetről tájékozódni, ám ő azzal tért vissza, hogy a ragály nem a fekete halál. A Közegészségügyi Bizottság ezzel lezártnak tekintette az ügyet. Röviddel ezután tömeges halálozásról érkeztek hírek, ezért ismét, immár két biztost küldtek ki, akiknek már nem volt mit vizsgálódniuk, mivel mindenütt hullák hevertek az utakon. A falvak karhatalmilag le voltak zárva, vagy teljesen üresek voltak, a nép szétszéledt a mezőkön, vademberek módjára éltek, és illatos füveket tartottak az orruk és a szájuk elé. A halottak tekintetében iszonyatos számokkal szembesültek. A hír hallatára a Közegészségügyi Bizottság október 30-án úgy döntött, hogy megtiltja a fertőzött vidékről a Milánóba való beutazást.
12. A kiküldött biztosok november 14-én érkeztek vissza a városba, jelentésüket a kormányzónak is megküldték, aki mindezek ellenére Carlos herceg születése alkalmából ünnepséget rendelt el, nem törődve a nagy tömeg miatti kontaktusokkal. Minden úgy zajlott, mintha nem lenne pestisjárvány. Ezzel szemben a milánói bíborosérsek a hír hallatára körlevélben kérte a papságot, hogy figyelmeztessék a népet: minden tünetet mutató esetet be kell jelenteni, a betegeket el kell különíteni, és a ruháikat begyűjteni kötelesek.
13. A Közegészségügyi Bizottság egyrészt alulfinanszírozottsága miatt sem lehetett hatékony, másrészt alkalmatlan emberek irányították. Ugyanis az imént említett október 30-i határozatot csak december 23-án írták meg, és csak december 29-én hirdették ki, vagyis a rendelkezés valójában két hónap késéssel lépet érvénybe. A pestis ekkor már Milánóban volt.
14. Az első megbetegedést december elején észlelték a keleti városrészben, tünetek: hónalj alatti daganatok. A beteg azonnal kórházba került, de négy nap múlva meghalt. A Közegészségügyi Bizottság elrendelte a kontaktusok felkutatását és házi karanténba helyezését. A beteg ruháit elégették. Néhány nap múlva a kórház két beteghordója, és a kórházi lelkész pestises tünetekkel elhunyt. Azonnali szigorú intézkedésekkel sikerült a kórházban a járvány kitörését megakadályozni. A ház lakóit, amelyben az első beteg élt a kórházi karanténba vitték, és elrendelték ruháik és bútoraik elégetését, ám ők azokat előzőleg a város különböző részeibe menekítették. December végétől március közepéig a város minden pontján jelentkeztek szórványos megbetegedések, ám több orvos is azt állította, hogy ez nem pestis. Az emberek a karanténtól tartva nem jelentették a megbetegedéseket, sőt megvesztegették az ellenőrző biztosokat, hogy hallgassanak. Így a Közegészségügyi Bizottság hiába is rendelte le a kontaktok kórházi karanténját, valamint a ruháik és bútoraik elégetését, ez legtöbbször elmaradt. Sőt a fent említett Lodovico Settala főorvost, egyetemi tanárt az utcán inzultálták, amiért Milánót pestises hírbe hozza. Ellenben röviddel ezután, amikor egy nőt közreműködésével, mint boszorkányt máglyán elégettek, a nép dicséretekkel halmozta el és ünnepelte.
15. Március végén szerte a városban, különösen a keleti részen járványgócok alakultak ki a tipikus tünetekkel (daganatok, fekete foltok, illetve görcsök, végtagok vonaglása, önkívület, félrebeszélés). A betegek a tünetek megjelenése után minden átmenet nélkül szinte azonnal meghaltak. Az orvosok többsége továbbra is tagadta, hogy pestisről lenne szó, elnevezték hát "dögvésznek". A városi tanács negyven napra vészhelyzetet hirdetett, és lezáratta a várost. Casale ostromának irányítása miatt a kormányzó távozni kényszerült, ám meghagyta, hogy a városi tanács töltse fel az élelmiszerraktárakat, mert mihelyt kitudódik a járványhelyzet, a vidék elfog zárkózni Milánó elől. A járványkórházban eközben egyre szaporodtak a halálesetek. A kapucinus szerzeteseket kérték fel a betegellátás biztosítására, akik március 30-án meg is érkeztek, rövidesen szinte valamennyien elhunytak a pestisben.
16. Kezdetben csak a szegények között terjedt a járvány, ám amikor a nemesek is kezdtek meghalni, egyesek kezdték elismerni, hogy pestissel állnak szemben. Azonban az eddig tagadók azt kezdték hangoztatni, hogy pestis ugyan, de titkos összeesküvők terjesztik a ragályt. Ez a magyarázat azután szerte Európában elterjedt, és a hatóságok mindenhol a nemlétező terjesztők után nyomoztak. Néhányan azt a hírt kezdték terjeszteni, hogy látták, amint május 17-én éjjel titokzatos alakok behatoltak a Milánói Dómba, és ott valamilyen anyaggal bekenték a padokat. A Közegészségügyi Bizottság kivizsgálta az esetet, de semmit nem talált a padokon, ám, hogy a népet megnyugtassák, lemosatta azokat. Ez azonban meggyőzte az embereket arról, hogy igaz a hír, különben nem mosnák le őket. Másnap reggel több ház fala sárgás folyadékkel lett bekenve. Kutyákkal tettek próbát, a folyadék ártalmatlan tréfának, ám rémhír terjesztő hatásúnak bizonyult. A város teljesen felbolydult, a tulajdonosok szalmakötegekkel égették a foltokat. Az idegeneket a nyílt utcán megrohanták, és a bíróságra hurcolták (xenofóbia). Mindegyikük ártatlannak bizonyult, eközben a Közegészségügyi Bizottság jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek. Egyesek már tudni vélték ki az aki bekenette a falakat: Richelieu bíboros, aki így akarja kipusztítani a milánóiakat, hogy azután gond nélkül elfoglalhassa a várost.
17. Miközben voltak azért olyanok, akik tisztában voltak a valósággal, még orvosok is azt állították, hogy szó nincs pestisről, mert akkor mindenki meghalna. A Közegészségügyi Bizottság, hogy megnyugtassa az embereket Pünkösd napján megtartatta a szokásos hagyományt: a keleti kapunál a Szent Gergely temetőben megemlékeztek az előző fekete halál áldozatairól. Épp akkor érkezett a hullaszállító kordé, tele halottakkal, és az emberek már nem tagadhatták, hogy járvány van, aminek a terjedését ez a tömegrendezvény is elősegítette. Mostantól az a hír terjedt el, hogy pestis van, amit a méregkeverők terjesztenek.
18. Május 4-én a város elhatározta, hogy a kormányzóhoz fordul segélyért, ezért 22-én két küldött érkezett annak katonai táborába, gazdaságélénkítő csomagtervvel. Kérték az adók elengedését, pénzügyi támogatást, és a katonák elszállásolása alóli felmentést. A kormányzó együttérzéséről biztosította a várost, kérte ne kíméljenek pénzt és fáradtságot, de ami a kéréseket illeti, ő nem tehet semmit. Miután az ismételt kérés sem járt eredménnyel, a város felkérte a milánói bíborosérseket, hogy ünnepélyes körmenetben hordoztassa végig Szent Károly tetemét, aki az előző pestisben volt a város érseke. A bíborosérsek megtagadta a kérést mondván teljesen alaptalan, hogy ettől elmúlna a pestis, mindössze az emberek hite rendülne meg a várt hatás elmaradása miatt, másrészt ha tényleg vannak méregkeverők, akkor egy tömegrendezvény kiváló alkalom lenne a számukra, ha pedig nincsenek, akkor maga a tömegcsoportosulás terjesztené a ragályt. A falakon közben a hírek szerint újabb foltok jelentek meg, amiket ugyan senki sem látott, de mindenki elhitt.
19. Az ember nehezen viseli el az olyan bajt, ami ellen tehetetlen, ezért szívesen tulajdonítja azt emberek gonoszságának, amin bosszút lehet állni. Akik korábban tagadták az összeesküvéselméletet, most már ők is elhitték, akik pedig még mindig nem, azokat kezdték méregkeverőknek tartani. A tömeg meg volt győződve a méregkeverők létéről, ezért akik tagadták a méregkeverők létét, azokat bizonyítottan méregkeverőknek tekintették. A babonaság is terjedni kezdett: minden hihetővé vált, minden ellenérv hasztalanná, s minden bajra egyszerű válaszok születtek. Minden gyanússá vált, a gyanú bizonyossággá, a bizonyosság dühhé. A Szent Antal templomban egy nyolcvanéves bácsi a mise alatt térdelésből felállva a leülés előtt süvegével leporolta a padot, mire néhány asszony kiabálni kezdett: "Az öreg bekeni a padot!" Erre hajánál és szakállánál fogva kirángatták az utcára, félholtra verték, végül börtönbe zárták. Az ilyen esetek általánosak voltak a városban és a környékén. Az őrjöngés a ragállyal együtt terjedt.
20. A város vezetése ismét felkérte a bíborosérseket körmenet tartására, aki próbálta észérvekkel megmagyarázni, hogy ez mekkora felelőtlenség lenne, de végül kénytelen volt a közhangulat nyomásának engedni, sőt a dómban nyolc napra kitetették közszemlére Szent Károly tetemét. Zendüléstől félve a Közegészségügyi Bizottság semmit se mert tenni a veszély elhárítására. A város vezetése azoknak a házaknak a bejáratait, ahol betegek voltak, kívülről beszögeztette. A körmenet június 15-én lett megtartva. Az egész napos rendezvényen a tömeg a hullát kísérve végigjárta a városban azokat a helyeket, ahol a harminc évvel korábbi pestisjárvány idején Károly püspök kereszteket állíttatott fel. A nép boldog volt, hogy a veszély immár elmúlt.
21. Másnap berobbant a járvány, az egekbe szökött a halottak száma. Nem lehetett tagadni, hogy ez a körmenet eredménye, ám a nép úgy vélte, nem maga a körmenet az ok, hanem az abban megbúvó méregkeverők a baj okozói. A járvány ettől a naptól fogva növekedett, és minden házba eljutott. A kórházi betegek száma rövidesen tizenhatezerre emelkedett. Július 11-től a napi halálozási szám meghaladta az ötszázat. A tetőzés idején elérte a napi 1200-1500 főt. Építettek egy szükségkórházat, majd két újabb építését is elkezdték, de pénzhiány miatt félbehagyták a munkát. Miután a tömegsírok is megteltek, és nem volt elég munkaerő, az utcán hevertek a halottak. A kapucinus atyák kimentek a falvakba, és papi tekintélyükre támaszkodva 2000 paraszttal tömegsírt ásattak, ahová azután maguk a szerzetesek hordták ki a hullákat. Nagy volt az orvos és az élelmiszerhiány. Az utóbbit néhány gazdag ember adományának köszönhetően sikerült megszüntetni. Többen is vállaltak önkéntes munkát, leginkább a papság . A Milánói papok 80%-a halt meg a járványban. A milánói bíborosérsek állt az élükön, biztonsági szabályokat írt elő az ápolóknak, és mindig ott volt a beteg között. Federigo bíborosérsek túlélte a járványt.
22. Bűnözők fosztogattak mindenfelé, elsősorban a hullaszállítók. A hullákat nem vitték el mindaddig, amíg nem kaptak kenőpénzt. A kórházba is ők vitték a betegeket, és gyakran azzal fenyegették meg az egészségeseket, hogy őket is elviszik a kórházba, ha nem kapnak tőlük pénzt. Igyekeztek terjeszteni a járványt, mert az számukra jelentős bevétel volt. Mások is hullaszállítóknak adták ki magukat, hogy pénzt keressenek hasonló módon. A valódi és áll hullaszállítók szabadon járkáltak ki-be a házakba. Nem volt aki fellépjen ellenük, mert a rendőrök maguk is fosztogatással voltak elfoglalva.
23. A méregkeverés rémhíre teljesen megzavarta az emberek józan értelmét, és felszámolta a bizalmat; mindenki gyanakodott mindenkire. Betegek önmagukra vallottak olyan bűnöket, amit valójában másokról gondoltak. Az a hír járta, hogy kísértetek érkeztek hatlovas hintón a dómba, hajuk égnek állt, testük tűzben égett. Behívták a hintóba az embereket, ahol a túlvilág volt, és pénzt kínáltak annak, aki vállalja a méreg szétkenését. Ezt a mesét legtöbben elhitték. Ez olyannyira elterjedt, hogy még a mainzi érsek is levélben érdeklődött, hogy igazak-e a kísértetekről szóló hírek. A bíborosérsek válasza: ezek csak álmok. Azonban a köznép meséinek ésszerűbb részeit a műveltek is elhitték. Még azok az orvosok is, akik kezdettől felismerték a járványt, még ők is elhitték a méregkeverő-mesét. A hatóság minden erejét a nemlétező méregkeverők felkutatására fordította. Az a hír terjedt, hogy valahol a környéken ipari méretekben gyártják a mérget. A kivonuló rendfenntartók ha a házkutatáskor semmi sem találtak, akkor azt vélelmezték, hogy közülük valaki előre értesítette a méregkeverőket. Maguk közül is többeket letartóztattak és perbe fogtak. A bíróságok iszonyú büntetéseket szabtak ki azzal a váddal, hogy mérges porok szétszórásával terjesztették a pestist. Általános jelenségről van szó, csak néhány azonos eset: Palermo 1526, Genf 1530, 1545, 1574, Casal Monferrato 1536, Padova 1555, Torino 1599, 1630.
A pestis Milánóban - filmrészlet
Debrecen - 2020
24. Az első olyan járványért, amely néhány hónap alatt az egész bolygón elterjedve egy időben jelentkezett a SARS-CoV-2 vírus a felelős. Az általa okozott betegség a COVID-19 úgy tűnik elsősorban az idősekre jelent veszélyt. A járvány kiindulópontja ugyanaz a terület, Kína Hupej tartománya Vuhan központtal, mint volt a középkori nagy pestisjárványnak, és szintén Európát sújtja a legnagyobb erővel. A betegség 2019 végén jelentkezett először, 2020. január közepén már járványos méreteket öltött, februárban Európában, március 4-én Magyarországon volt. Március 5-én jelentették az első debreceni beteget. Áprilisra a Föld minden részén elterjedt karanténba kényszerítve az emberiséget.
25. A hisztéria február elején kezdődött mindazzal szemben aki és ami kínai, majd amikor a járvány megérkezett Olaszországba élelmiszer-felvásárlási láz indult, miközben már ekkor alig volt vendég a fodrászatokban, és vásárló a ruházati boltokban. Március elején üres polcok voltak láthatók az élelmiszerüzletekben. Több termékből hiány lépett fel. Eközben az emberek két nagy csoportra voltak oszthatók: akik félnek a járványtól, és akik úgy vélték nincs mitől tartani, pontosan ugyanúgy, ahogy azt már Boccaccio is leírta. A vírus megérkezésekor mindkét csoportból többen is helyet cseréltek, vagyis a valós diszpozíció elnyomásáról volt szó.
26. Március 11-én a WHO a helyzetet világjárványnak minősítette, mire a magyar kormány azonnal elrendelte a vészhelyzetet. Ez még semmilyen látható hatással sem volt, hiszen mindössze az egyetemek bezárását jelentette. Péntek 13-án reggel a miniszterelnök majdhogynem hazaárulással felérőnek tartotta az iskolák bezárásának felvetését, majd ugyanaznap este bejelentette az iskolák bezárását, és hétfő reggeltől a korábban megvalósíthatatlannak mondott digitális oktatásra való áttérést. Március 16-tól tehát már az iskolák is bezártak, ám az utcaképen csak az változtatott, amikor március 17-től elrendelték, hogy az élelmiszer boltok és a patikák kivételével minden üzlet és étterem csak 15 óráig tarthat nyitva. Ez döbbenetes változást hozott. Az utcák kiürültek, a napközbeni autós forgalom az ötven évvel ezelőtti szintre csökkent, gyalogosokkal alig lehetett találkozni, este 6-tól pedig az utcakép a korábbi éjfélnek megfelelő volt, ugyanúgy, mint az éjjel is nyitva tartó bevásárlóközpont forgalma. A buszok, vonatok a megszokott menetrenddel üresen jártak, a MÁV nemzetközi járatai a magyarországi szakaszokon továbbra is közlekedtek. A vasútállomás napközben is üres volt, előfordult, hogy órák alatt sem láttam senkit a vasutasokon kívül. Az állomás épületét folyamatosan hipós vízzel felmosták, és állandóan fertőtlenítőt permeteztek. A légi forgalom leállt, kilenc Wizzair gép parkolt a Debreceni Repülőtéren, ellenben a pilótaképzés gyakorló repülései zavartalanul folytatódtak a Wizzair egyik gépével.
27. Március 12-én láttam az első védőruhás mentőegységet, majd számuk egyre növekedett, a mi házunkba is többször érkeztek mintavételre, volt, hogy a házból kihívott pácienstől az épület előtt az utcán (az erkélyünk alatt) vették le a mintát. Többen fényképezték az eseményt. Egy esetben a házunkhoz kiérkezett mentősök a beteg megvizsgálása után koronavírus gyanú miatt visszatértek járművükhöz, felöltötték védőruhájukat, majd elszállították a beteget. A mintavételezés március végétől április közepéig tetőzött, azután fokozatosan csökkent az egyre jobb védőfelszereléssel ellátott mentők száma, május elejétől már nem is lehet látni védőruhás egységeket. Feltűnően sok rendőrautó járkált az utakon, helyszínelő járművek és kisbuszok is járőrfeladatot láttak el. Ez utóbbiak és a katonai rendészek is eltűntek májusra. A rendőrök csak a nagyobb csoportosulásokat igazoltatták, fő feladatuk jól láthatóan a karanténban lévők és az autósok ellenőrzése volt. A magányos, vagy 2-3 fős gyalogosokkal egyáltalán nem foglalkoztak, még kirívó közlekedési szabálysértés esetén sem.
28. Az emberek eleinte láthatóan nem érzékelték a helyzet súlyosságát, azt, hogy a vírus fenyegetése hosszútávú lesz, és legalábbis sokan csak néhány hétben gondolkodtak. Ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált az ellenkezője, úgy fogytak a magabiztos nyilatkozatok, és csökkent például a gyorséttermek látogatottsága, ahol a bezárásuk előtti héten már legtöbbször csak egyetlen vendég voltam. Emberek közötti összetűzésre csak két esetben láttam példát, mindkettő boltban történt. Sokkal inkább a pozitív példák voltak a jellemzők, az egymásra való odafigyelés, segítőkészség. Az autósok például feltűnő módon udvariasakká váltak a gyalogosokkal szemben! Eleinte elszaporodtak a megfogyatkozó forgalomban a közúton rallyzók száma, de azokat hamar kiszűrte a rendőrség. A gyalogosok, kivált az idősek tiltott helyen való átkelése viszont nagyon megnőtt, egy idős férfit a szemem előtt ütött el majdnem egy rendőrjárőr, amely ebben az esetben is csak a figyelmeztetéssel élt.
29. A vészhelyzet eme első szakaszában gyakorlatilag szellemvárossá vált a vizsgált terület. Az autós forgalom minimálisra csökkent, gyalogossal is alig lehetett találkozni, napközben is az egyébként forgalmas helyeken kilométereket gyalogolva is szinte senkivel sem találkoztam. A város belső területein kóbor kutyák tűntek fel, és esténként a hajléktalanok uralták a teljesen néptelen utcákat. Feltűnően megnövekedett a részeg emberek száma. Ennek a helyzetnek vetett véget a március 27-én bevezetett kijárási korlátozás.
30. A kijárási korlátozás értelmében csak alapos indokkal lehetett elhagyni otthonunkat. Ilyen ok a munkába járás, a boltba vagy orvoshoz menés, illetve a szabadidős célú gyaloglás vagy sportolás. Egyúttal elrendelték a másfél méteres távolságtartást, és csak az egy háztartásban élők közlekedhettek együtt az utcán. A boltokban limitálták a bent tartózkodók létszámát, végül a 65 év felettiek idősávot kaptak a bevásárláshoz. A bejelentés után azonnal megugrott a forgalom, és az életbelépése után sem állt vissza a korábbi állapot, legalábbis ami a nappalt illeti. Este 6-tól továbbra is eltűntek az emberek az utcákról. Előtte viszont délután 4-6 között családok szabadidős tevékenységet folytattak, baráti társaságok most már csapatokban beszélgettek a boltok előtt, ahol vendéglátó helyek híján az alkoholt vásárolták. Az éttermek most már teljesen bezártak, csak elvitelre lehetett rendelni. Egyre több üzlet egyáltalán ki se nyitott, ruhaneműt szinte kizárólag a hipermarketekben lehetett vásárolni. Áprilistól változtak a tömegközlekedési eszközök menetrendje, a megritkult járatokon egyre nehezebb volt az előírt távolság tartása, a 146-os buszon műszakváltáskor tömegnyomor volt, a lépcsőn is álltak az összepréselődött emberek. Ekkor tetőzött a nagy maszkháború.
31. Azt hogy kell a maszk vagy sem, soha sehol nem kezelték szakmai kérdésként, az kizárólag politikai döntés volt. Ezt egyébként nem is tagadták a politikusok. A kérdésben az emberek két fő csoportra oszlottak: kell a maszk, vagy nem kell a maszk, és főként a maszkpártiak már-már a vallásháborúkat idéző hevességgel követelték a kötelező használatot, és voltak olyanok is, akik egyszerűen csak élvezték, hogy rákényszerítenek valamit másokra (egy közösségi oldalon élcelődtek ezzel). Mármost szakmai szempontból meggyőző érveket találunk a maszkviselés mellett, és ellen egyaránt. Egyik álláspont mellett sincsenek kizárólagos érvek. A döntések mögött mindig meghúzódnak tudattalan pszichés folyamatok, így itt is a személyiség beállítódása befolyásolja az állásfoglalást. Mindenesetre pillanatok alatt egy iparág nőtt ki a semmiből, amely érdekelt abban, hogy mindenki maszkot hordjon (lebomlási ideje 400 év), miközben azt látjuk, hogy a vírust a maszk akármilyen fontos is nem állítja meg, csupán a karantén.
32. De vajon tényleg hatásos a karantén? A nagyon szigorú karantént bevezető országokban tarolt a vírus, míg a Svédország után legenyhébb korlátozású Magyarországon nem. Vagy a dolog fordítva van, és ott voltak szigorúbb karanténszabályok, ahol erősen terjedt a járvány? Valószínűleg a válasz az, hogy sok tényező esetleges együtt-hatása alakítja a járványt, amibe többek között beletartozik a maszkviselés, a karantén, a kulturális szokások, és az emberek hozzáállása. Ugyanúgy, mint 1348-ban és 1630-ban, most is vannak, akik a járványból hasznot akarnak húzni, vagy egyszerűen kibújni a kötelezettségek alól.
A szájmaszkról
33. Az úgynevezett időseket védő idősáv: a kijelölt bolttípusok nagyrészt üresek, déltől viszont tumultus tapasztalható. Az egész nap szabadon látogatható bolttípusokban ugyanúgy vegyülnek az öregek, nem beszélve az újra kinyitott kocsmákról. Miközben mindenki az öregekről beszélt a fiatal krónikus betegek érdekében semmilyen védőszabály sem született, sőt helyzetük az egészségügy korlátozásával jelentősen romlott.
34. Miközben az élet minden területén, magáncégeknél is katonai szervek vették át az irányítást, a kormánymédia Győrfi Pál reklámjaival és az Operatív Törzs mindennapos színjátékával szórakoztatta a lakosságot. A kétharmad esetleges megszűnése miatti félelem indukálta a felhatalmazási törvényt. Vészhelyzetben erre szükség van, már a köztársasági Rómában is ismerték ezt az intézményt, az arra alkalmas személy meghatározott időre, maximum hat hónapra kapta a felhatalmazást, titulusa a diktátor volt. Mandátumának lejárta után egyszerű állampolgárként visszatért eredeti foglalkozásához. A felhatalmazási törvény az elmúlt tíz év legrosszabb döntésének bizonyult. A nemzetközi felháborodás hatására sürgősen visszavonására kényszerültek. A propaganda mint mindig most is a Harmadik Birodalom frontjelentéseivel teljesen megegyező módon a súlyos vereséget is ragyogó győzelemként tálalta. Ugyanakkor megalkották annak jogi kereteit, hogy bármikor nagyobb visszhang nélkül újra bevezethessék, illetve sok tekintetben eleve állandósították.
35. A kormányban eluralkodó pánikhangulat jele volt a kórházakban elrendelt kapacitás felszabadítása. A rendelet betegbiztonság miatti késedelmes teljesítése kórházigazgató elbocsátást is maga után vont. Egy hónappal később az illetékes miniszter állítása szerint ilyen rendelkezés nem létezett, mindenért az orvosok a felelősek. Számomra teljesen érthetetlen volt az országban elterjedt "maradjatok otthon, hogy hamarabb vége legyen" szlogen, hiszen éppen arról volt szó, hogy maradjatok otthon, mert akkor sokkal tovább tart egyszerre kevesebb beteggel, így megakadályozható az egészségügy túlterhelése.
36. Május 2-től vidéken, majd két héttel később a fővárosban is feloldották a kijárási korlátozást, egyúttal a boltokban és a tömegközlekedésben kötelezővé tették a szájmaszk viselését, megmaradt az 1,5 méteres távolságtartás, és az időseket védő idősáv. Az autós és gyalogos forgalom azonnal visszaállt nagyjából a nyári szintre, amikor tanszünet van és sokan nyaralnak. A kötelező maszkviselés hamis biztonságérzetet adott, immár az emberek nem tartják be a távolságtartást akkor sem, ha olyan helyen vannak, ahol nem kötelező a maszk, például a plazák zárt terében, vagy a gyorséttermekben. Volt olyan bolt, ahol a dolgozókat is beleértve tizenkét emberből csak rajtam volt maszk. Kötelezővé tétele után hirtelen nagyon sokan kezdték az utcán is hordani, ám mintegy két hét alatt fokozatosan eltűntek, a kötelező helyeken kívül szinte senki sem hordja. Már május 1-én megjelentek az első turisták is, az Egyetemet fényképezték. Négyen voltak, ebből három 65 év körüli. A feloldással az élet normalizálódik. Sok tömegközlekedési útvonalon már a megszokott menetrend van érvényben. Mivel az emberek már nem tartják be a távolságtartást, a bevásárlóközpontok, az éttermek, az utcák május végére a három hónappal ezelőtti látványt nyújtják. Azon az 1 km-es útszakaszon, ahol áprilisban rendszeresen 2-3 gyalogossal találkoztam, május 28-án azonos időszakban 164 embert számoltam össze. A koronavírus járvány a vizsgált területen a bolti szájmaszk-viselést leszámítva június elejére látható formában véget ért.
Összegzés
Pestis
37. A vizsgált eseteket összehasonlítva van egy szembeötlő különbség. Amíg a pestis esetében tömeges halálozások voltak és az utcákon hullák hevertek, a koronavírus jóval kisebb mortalitással rendelkezik még ott is, ahol a legerősebb volt a járvány. Debrecenben a hivatalos adatok szerint eddig összesen 3 fő fertőződött meg, halálozás pedig egy sem volt. Március közepe óta nem volt új megbetegedés. Ismételten azt halljuk, hogy a koronavírust nem lehet összehasonlítani az influenzával, mert lényegesen különböznek egymástól. Ezt csak annak alapján mondhatják, hogy összehasonlították őket. Mi is ezt az alapvető módszert fogjuk alkalmazni.
38. Mit tudunk a járványt okozó bacilusról, illetve vírusról? Gyaníthatóan alig valamit. A pestist illetően Andorka Rudolf: tanulmánya ad eligazítást (Az európai nagy pestisjárványok). Eszerint a demográfiai kutatások igazolták, hogy Európában soha nem a háborúk, és nem is az éhínségek okozták az ismétlődő hatalmas, a szokásosnál tízszer-hússzor nagyobb halandóságot, hanem a járványok, közülük is a pestis volt a legrettegettebb. A történeti demográfusok ezért a pestis kimerítő vizsgálatába kezdtek. Okozója a Yersinia pestis bacilus, amelynek több faja van. A középkori nagy járványokat okozó változata (medievalis) ma Szibériában van jelen. Az orientalis Ázsiában és Amerikában, az antiqua pedig Afrikában lelhető fel manapság. Az utóbbi a kora-középkori járványok okozója volt.
39. Magának a pestis-betegségnek két változata van: a bubópestis, az előzőekben leírt tünetekkel, illetve a tüdőpestis, amely önállóan nem okoz járványt, hanem a bubópestises betegek terjesztik cseppfertőzés útján, és a tüdőt támadja meg. Északi területeken télen jelenhet meg. Halálozási aránya még a bubópestisnél is nagyobb. A bubópestis okozója a patkánybolha (Xenopsylla cheopis), amely az embert is megcsípi. A fekete patkány (Rattus rattus) az ókor végén terjedt el Európában és a középkor folyamán uralkodó volt. Ezt a fajt szorította ki a szürke vagy más néven barna patkány (Rattus norvegicus). Mármost a fekete patkány jól mászik, de nem tud úszni, ezért bent a házakban az emberrel együtt, míg a szürke patkány a csatornákban, üregekben, pincékben az embertől távolságot tartva él. A pestis azonban a patkányok számára ugyanolyan halálos, mint az emberre. Huzamosan tehát csak olyan populációban lehet jelen, amely nem betegszik meg tőle, vagyis nem volt folyamatosan jelen a patkányokban sem. A Kaszpi-tenger mellett és a Himalája vidékén vadon élő rágcsálók ellenállóak a pestissel szemben, az ő bolháik jutottak el rendszeresen az európai fekete patkány populációba, és így törtek ki az ismétlődő pestisjárványok.
40. Három fontos dolgot kell tudnunk a pestis járványtanáról. Az első, hogy a pestis virulenciája változó egy adott járvány során. Megfigyelték, hogy a lefutó szakaszban kevesebben halnak meg, vagyis ilyenkor kisebb a letalitása. A második, hogy a meggyógyult betegek maximum egy évre immunitást szereznek.Végül a harmadik a legfontosabb: a pestis közeli rokona a Yersina Pseudotubercolosis az embernél és patkánynál egyaránt igen enyhe, vagy semmilyen tünettel sem jár, ellenben százszázalékos immunitást ad a pestissel szemben. Ezeket azért volt fontos megjegyeznünk, mert a mai napig sem tudjuk, hogy pontosan miért jelent meg Európában a pestis, és főként, hogy miért tűnt el? A pestis bacilus ma elterjedtebb mint valaha, és járványokozó képessége is megvan.
41. A pestis jellemzője az elképesztően magas mortalitás, minden korcsoportot sújtja, a bubópestis tavasztól őszig lép fel, a tüdőpestis télen, a bubópestis járvány időtartama változó, a tüdőpestisé két hónap. A bubópestis területileg koncentrálódik, vagyis egy adott területen nagy pusztítást végez, míg közvetlen mellette lévőn meg se jelenik. Ennek oka, hogy terjedéséhez szoros kontaktus szükséges, míg a cseppfertőzéssel terjedő tüdőpestis alkalmi találkozásokkor is fertőzhet. Az is feltűnő jellemzője a pestisnek, hogy nagyon magas a családon belüli mortalitása. Egyes családok minden tagja megkapja és meghalnak, míg más családokban nem terjed. Ennek oka a kontaktus kerülése, vagyis viselkedésbeli hatásról van szó. Az elzárkózásra a gazdag és a vidéki családoknak volt lehetőségük.
42. Európában az első bizonyítottan pestis okozta járvány 541-től 767-ig zajlott, vagyis 226 évig tartott. Afrikából érkezett és egyre kisebb intenzitással 15 lökésben támadt. Végig megmaradt kisebb gócokban a Földközi-tenger vidékén, majd nyomtalanul eltűnt. Ebben az időszakban a hatalmi súlypont az egykori Római Birodalom területéről áthelyeződött a járványtól megkímélt északi területekre, Németországba és Észak-Franciaországba, ami szorosan összefügg a pestisjárvánnyal. Ezt követően Európa fejlődésnek indult, a fejlődés a 13. században éri el a csúcspontját, demográfiai robbanás, innováció minden téren, a középkor fénykora ez, gótikus katedrálisok épülnek, virágzik a lovagi kultúra. A 14. század gyökeres változást hoz. A népesség létszáma visszaesik, a mezőgazdaság hanyatlik, a félkész katedrálisok építése leáll, a kultúrában új sötét színek jelennek meg. Mindez azzal esik egybe, amikor a pestis újra megjelenik Európában, de az előzőnél sokkal pusztítóbb formában. Ez már nem Afrikából, hanem Vuhanból érkezett, amiben nagy szerepet játszott Marco Polo, akinek köszönhetően megindult a Kínával való kereskedelem, ami a pestis importját is jelentette.
43. A pestis 1346-ban ért Európába és 1347-ban vált pandémiává. Ekkor halt meg Petrarca Laurája is. 1349-ben elterjedt a Dunántúlon, a magyar királyi család is megfertőződött. Nagy Lajos túlélte, a felesége meghalt.1352-re egész Európát beterítette a járvány, ám maradtak kivételek, elsősorban a tengertől távolabbi vidékek, így Flandria egyes részei, a Balkán belső részei, Magyarország a Dunántúlt kivéve, Cseh- és Lengyelország, valamint Dél-Oroszország tengertől távolabbi területei. A nagy európai pestisjárvány 1347-tól 1772-ig, vagyis 425 évig tartott. Ezalatt az idő alatt 51 nagy és 9 kisebb járvány volt, továbbá 38 visszaesés. 1347 és 1670 között nem volt olyan év, amikor valahol ne lett volna pestisjárvány. A legpusztítóbb az első, az 1347-1352-ik évi volt.
44. Ha megszemléljük az 1347-1352-es járványtól mentes területet, akkor azt látjuk, hogy itt volt a keresztény és muszlim világ ütköző pontja, a sok harc miatt alacsony népsűrűséggel, és alacsony átmenő forgalommal (Biraben). A pestis elleni egyetlen hatásos védekezés a karantén volt. Minden járványt a karantén megszegése, kijátszása okozta. Szórványos pestises megbetegedések még az 1820-as években is voltak Erdélyben. Európában az utolsó pestisjárvány a Török Birodalom területén volt 1842-ben. Ennek oka az volt, hogy ott jóval később vezették be a Nyugat-Európai karantén-rendszert. Az 1890-es években új pestisvilágjárvány indult útjára Kínából, rövidesen elérte Indiát, de Európában csak a Földközi-tenger vidékéről jelentettek szórványos eseteket. Arra vonatkozóan, hogy a pestis miért tűnt el Európából nincs adekvát magyarázat. Vannak kulturális illetve civilizációs feltevések, az azonban biztos, hogy nem az orvostudomány érdeme, hiszen a pestis elleni egyedüli szer az antibiotikum (streptomicin), illetve a megelőzésére használt sulfomidok csak jóval az eltűnése után jelentek meg a gyógykezelésben. Ugyanígy az immunitást adó baktérium is csak később jelent meg Európában.
45. A pestis mortalitása nagyon változó, általánosságban a lakosság 25-30%-a, esetenként 50-60%-a hunyt el. Különféle számítások vannak arra vonatkozóan, hogy kivonják az egyéb halálozásokat a pestisben elhunytakéból. Ami egyértelmű az az, hogy minél kisebb egy település annál kisebb volt a pestis okozta halandóság. Az 1347-1352-es nagy pestisjárvány idején Magyarországon a pestis jóval kevesebb áldozatot szedett mint Nyugat-Európában, aminek több oka is lehetett. Fügedi Erik szerint fontos tényező, hogy nem volt jelentős kikötője, nem haladt át rajta fontos kereskedelmi útvonal, nem voltak akkora és annyi városai, mint Nyugat-Európának vagy Olaszországnak, és kisebb volt a népsűrűsége is. Lényegében jelentéktelenségének köszönhette viszonylagos megmenekülését, ami a koronavírus esetében is igaz lehet.
46. A pestisben jellemzően a szegényebb rétegek haltak meg nagyobb számban, a gazdagabbak között arányaiban ritkább a pestises halál. Különösen erősen jelentkezik ez a társadalmi differenciálódás az enyhébb járványok estében. A jobb módúak inkább eltudnak menekülni, mint ez ma is történt az általam vizsgált területen, vagy a balatoni nyaralóval rendelkező budapestiek esetében. Ők azok, akik a karantént is inkább megtudják tartani. A cigánysoron ritka a home office vagy a Tesco kiszállítás. A gazdagabbaknak a higiéniás előírások betartására is több a lehetőségük G. K. Chesterton szavait alkalmazva a mai helyzetre: ha a halál hirtelen lecsapna, akkor a gazdagot valószínűleg egy kádban szappannal a kezében találná, a szegényt pedig közmunka közben szemetet szedve. Az sem mellékes, hogy a gazdagabb rétegek kevésbé zsúfolt lakásban élnek, mint a szegények.
47. A pestisre és a koronavírusra is egyaránt igaz, hogy inkább férfiak az áldozatai semmint nők. Ez azért is szembetűnő, mert járványmentes időszakokban ez a trend megfordul, aminek egyszerűen a női többlet az oka. Viszont a pestis esetében a fiatalok voltak veszélyeztetettebbek, az életkor növekedésével csökkent a pestis okozta haláleset: a legnagyobb volt a csecsemőknél, és a legkisebb 60 év felett. Ha a többlethalandóságot nézzük, a pestis a gyerekeket és a fiatal felnőtteket sújtotta leginkább. A koronavírusnál ez épp fordítva igaz.
48. A pestisjárványok alatt nagyon megfogyatkoztak a házasságkötések. Az igaz, hogy utána hirtelen megugrott az esküvők száma, ám a születéseké egyáltalán nem. A drasztikusan visszaeső születésszám még évtizedek múltán sem állt vissza, amit az elemzők leginkább gazdasági okokkal magyaráznak, én inkább pszichokulturális hatással: a halál állandó jelenléte értelmetlenné teszi az életet. Ezt látszik igazolni az, hogy ekkortól a halál és nem az élet került az emberi gondolkodás középpontjába, amit az említett haláltánc is mutat. Ez összefügg azzal, hogy a 14. századi nagy pestisjárvány átalakította az európai kultúrát.
49. A korábban elindult lassú változások robbanásszerűen felgyorsultak, ugyanakkor a bűnbak keresés is. A járványért a leprások, a koldusok, az egyház, a gazdagok, a szegények, az arabok, a zsidók a felelősek. Az európai zsidóüldözés, a pogromok ekkor kezdődtek. Ugyanez a tömeghisztéria figyelhető meg ma, a migránsok, a cigányok, a zsidók, a muszlimok, a kínaiak kapcsán. A bibliai bűnbak szerepét osztották ki Soros Györgyre, a klímaválságért a boomereket teszik felelőssé, a koronavírus járványért a fiatalokat, mert nem hordanak maszkot, vagy az öregeket, mert nem maradnak otthon, Amerika permetezi ránk, vagy az 5G okozza. Az ember ha tehetetlennek érzi magát egy veszéllyel szemben, akkor keres egy okot, amire háríthatja a vészt, amin kiélheti félelemből fakadó bosszúvágyát.
50. A pestisjárvány megroppantotta gazdaság előre vetítette a társadalmi változásokat. A parasztok jövedelme nem csökkent, ellenben a hűbéruraké jelentősen visszaesett. Ezzel megindult a hűbéri rendszer felbomlása, megjelentek a rablólovagok, akik hűbérbirtokuk jövedelméből már nem tudták fenntartani magukat. A parasztok egyre nagyobb önállóságot akartak elérni, és ahol ez nem ment szép szóval, ott parasztlázadások törtek ki. Az USA-ban most zajló tüntetéssorozat George Floyd meggyilkolása kapcsán sem független a koronavírus gazdaságra gyakorolt hatásától. Már régóta elmélyült problémák eszkalálódtak egy olyan esemény kapcsán, amely egyébként sajnos mindennapi dolognak számított. Pontosan egy ilyen fejleménytől félt a magyar kormány is, amikor a koronavírusjárvány kezdetétől a rendőrség és a hadsereg irányítása alá helyezte az országot a kórházaktól a magáncégekig.
51. A pestis következtében egyetemek szűntek meg, máshol viszont azért alakultak, hogy a meghalt papok helyére újakat képezzenek. Kifejezetten ezért jött létre Cambridgeban a Trinity Hall, Gonville Hall, és a Corpus Christi kollégium, Oxfordban pedig a New College, amelynek kertje a pestistemető helyén van. Az oktatók hiánya magyarázza, hogy az oktatás nyelve a latin helyett az angol lett. Megváltozott a gondolkodásmód, mindenhol a progresszív, változást sürgető áramlatok kerültek előtérbe, a hagyományok helyét az új gondolkodásmód foglalta el.
52. A középkori nagy pestisjárvány idején az emberek gyakorlatilag semmit sem tudtak a járvány okáról. A leggyakoribb vélekedés a levegő romlottságával, a talaj kipárolgásával magyarázta a járványt. Ezért is tartottak gyógynövényeket a szájuk és orruk elé az emberek, és ezért hordott csőrszerű arcmaszkot a pestisdoktor, mert abban gyógynövények voltak légszűrő gyanánt. A házakban gyógynövényekkel történő füstölést alkalmaztak. A fő védekezés a menekülés volt, ami azután hozzájárult a járvány terjedéséhez. Éppen ezért vezették be a karantént, a települések lezárását. Az újkorban azután kialakult a pestis sújtotta városok szigorú ellenőrzése.
A hatalom totalitása
53. A karanténba kerülteknek az ablakon át adták be az élelmet, amit a gazdagok maguk fizették, míg a szegényeket a város költségén élelmezték. A leghatásosabb védekezés a fertőzött területtől való elzárkózás volt, a kikötők lezárása, az utazók előzetes karanténba helyezése.
54. A pestis sok dolgot elindított, gyökeresen és máig hatóan meghatározta az európai gondolkodást, hiszen közel félezer évig uralta a kontinenst. Kihatott az államigazgatás, közegészségügy, köztisztaság fejlődésére. A jegygyűrű adásának szokása is a pestisnek köszönhető, mert az a hiedelem terjedt el, hogy megvéd a pestistől. Mint említettük különféle gyógynövények füstölése védekezési mód volt. Ezek körébe a dohány is bekerült, mert azt gondolták megvéd a pestistől. Így vált a dohányzás az európai kultúra részévé, általa a pestis máig szedi áldozatait.
COVID-19
55. A felvázolt járványok összehasonlításakor szembeötlőek az azonos emberi reakciók. A Boccaccio által leírt járványhoz való viszonyulás (5. pont) teljesen azonos a maival: rettegők, lekicsinylők, technikai megoldásban bízók, és a menekülők. Azonos a hatalom impotenciája is. Ez különösen jól látható a magyar vezetés tekintetében, amely csak azt lesi, hogy mit csinálnak nyugaton, majd leutánozza. Harcról és hadiállapotról beszél, ezzel leplezve alkalmatlanságát. Hatalma megingásától fél, ezért született a karanténszabályok alóli felmentés lehetőségét biztosító jogszabály, nyilvánvalóan a parlamenti kétharmad biztosítása a cél. Miközben a járvány szedi áldozatait rendőrségi előállítások történnek véleménynyilvánítás miatt, rasszista felvonulásokat engedélyeznek, de egy kormányellenes tüntetésen való részvételért a "keményen dolgozó kisember" közel egyéves jövedelmét fizetheti ki büntetésként. Az egész rendszer kispolgári provincializmusát és abszurditását nagyszerűen jeleníti meg a kormányülésre egy vödör uborkával érkező miniszterelnök képe.
56. Az új koronavírusról és az általa okozott betegségről alig tudunk valamit. Cseppfertőzés útján terjed, mint a tüdőpestis és az influenza, főleg az öregeket veszélyezteti, a krónikus betegekre is veszélyes, a fiatalabb generációkat kevésbé viseli meg, és esetenként maradhat utána tartós elváltozás - mindez az influenzára is igaz. Egy új típusú influenzánál, mint például a spanyolnátha, amivel leginkább összeszokták hasonlítani azt látjuk, hogy a második hullámban vált igazán veszélyessé. Az influenza ellen van védőoltás, hatásossága 70%-os, öregeknél 17-53%-os. Jelenleg sem a fertőzöttek, sem a halottak száma nem éri el egy átlagos influenzajárvány szintjét, ami semmit se jelent a jövőre vonatkozóan.
57. Az embereket a hatalom szereti infantilis lényekként kormányozni, nem egyéneket, hanem tömegmasszát lát. Célja a tudatformálás, a befolyásolás. Éppen ezért sok esetben politikai megrendelésre elképesztően magabiztos nyilatkozatok születnek orvosprofesszorok, virológusok szájából a jövőre vonatkozóan. Ezt láttuk a pestisjárványok orvosainál is. Ezért olyan fontos foglalkoznunk a tömeghatásokkal. Az ember nem szereti a tiltásokat és az előírásokat, erről szól Ádám és Éva története is. A járványok esetében szintén ezt látjuk. Megszegik a karantént, szájmaszk nélkül látunk embereket boltokban, fodrászokat, gyorséttermi dolgozókat munka közben. "Én nem fogok házi karanténba vonulni, el kell tartanom a családomat" hangoztatta egy férfi az utcán még március végén. Gyermeknapon sok szülő azt gondolta, hogy a legjobb program az lesz, ha gyermekét egy gyorsétterem szoba méretű játszóházába viszi másik harminc gyerek közé. Bár a cég nagyon helyesen a játszóházat nem nyitotta meg, ám akkora volt az étteremben a tömeg, hogy az "ehhez az asztalhoz ne ülj" feliratú asztaloknál is ültek. Teljes volt a zsúfoltság, étterem lévén természetesen maszk nélkül volt mindenki.
58. Első pillantásra a "megteszi mert mondják, illetve a nem teszi meg mert mondják" azonos hozzáállás ellenkező előjellel. Valójában a két reakció világszemlélete alapvetően különböző. Az első az igazodás, mint túlélés, a második a szabadság vágya. Az első infantilis reakció, a második a felnőtté válás előfeltétele. Nincs szabadság ott, ahol az állam felügyeli az oktatást. Nincs demokrácia ott, ahol az parlamenti mechanizmusokat jelent. Demokráciában a szabadság azt jelenti, hogy mindenki maga döntheti el, hogy mik az érdekei. A közösség java a meggyőző érveket felsorakoztató vitákban kialakuló konszenzus eredményeként jön létre, és nem szavazás által, ami pusztán formális döntéshozói mechanizmus, a kisebbségi nézet elnyomásának eszköze. Erre irányul a nemzeti konzultáció is, hivatkozási alap a hatalom antidemokratikus lépéseihez. A kisebbség azonban lehet többség is, ha a parlamenti szavazás manipulatív eszköz, egy kisebbségnek adott felhatalmazás a többség elnyomására. A "nem teszi meg mert mondják" valójában maga az elnyomás elleni lázadás, a szabadság utáni vágy kifejezése.
59. Az állampolgárok infantilizálása tehát az autoriter rendszerek ismérve. Ahol önálló cselekvésre képes felnőtteknek tekintik az embereket, és aszerint is kezelik őket, ott az engedelmesség helyett az értelmes cselekvésre lehet számítani. A leghatásosabb eredményeket nem hatalmi intézkedésekkel lehet elérni, hanem az információk megosztásával a belátásra apellálva. Erre tett kísérletet a járványkezelés svéd-modellje, amit divat bírálni, egyszerűen azért, mert kilóg a sorból. Engem nem győznek meg azok az érvek, hogy lám a svédeknél az idős otthonokban tarolt a halál, mert a világon mindenhol ez történt. Az pedig, hogy a gazdaságot karantén nélkül is megviselte a járvány, csak azt bizonyítja, hogy a globalizáció befejezett tény. Nyilatkozata szerint a mai tudás birtokában másként reagálna a svéd járványügyi biztos, nos ez a felelős, felnőtt gondolkodás jele. Átfogóan tekintve a dolgokat tehát elmondhatjuk, hogy túl keveset tudunk az új koronavírusról és az általa okozott betegségről, hogy megítélhessük a helyzetet.
60. Azt, hogy mit hoz a jövő nem tudhatjuk. A pestis is máig itt van velünk, várhatóan az új koronavírus is itt lesz. A gyógyszer illetve védőoltás hatékony eszköz a járvány ellen, de nem tünteti el a kórokozókat. Járványok mindig voltak és továbbra is lesznek. Az élet fennmaradásának a záloga a körülményekhez való alkalmazkodás.
61. Összehasonlítva a három vizsgált járványban az eltérő történelmi korban élt emberek reakcióit, meglepő hasonlóságokat látunk. A segítőkészség és a fertőzéstől való félelem egyaránt jelentkezik, mindkettő a túlélés ösztönös útja. A csoportmentalitás és a védekező elkülönülés egymásnak ellentmondó hatása között ingadoznak az emberek. A járványhoz, a korlátozáshoz, a karanténhoz való viszonyulásban meglátásom szerint sok múlik azon, hogy az adott illető a jungi típustan alapján hová sorolható.
Introvertáltak karanténban
62. Megállapíthatjuk, hogy a mai ember a középkorival teljesen megegyező módon ad hitelt alaptalan képzelgéseknek, ebben keresve valamiféle kézzelfogható támpontot egy láthatatlan veszéllyel szemben. A félelem az, amely az autoriter rendszer elengedhetetlen kelléke. Nem a tőle való félelemre gondolok, hanem egy kívülről jövőre, amely ellen a despota védelmet ígér. A despota számára a probléma mindig akkor jelentkezik, amikor egy olyan veszély jelenik meg, amit nem ő talált ki. Ekkor könnyen kiderülhet alkalmatlansága, ezáltal veszélybe kerülhet hatalma. Ekkor a zsarnokság fokozása vagy a hisztériakeltés módszeréhez folyamodik. Azt láttuk, hogy az emberek többsége számára a járvány legmélyebb hatása a karantén volt, az üres utcák, a bezártság. Ennek visszahatása a világszerte tapasztalt tüntetéssorozat. Átmeneti korban élünk, két történelmi korszak határán. A koronavírusjárvány felgyorsította a változást. A szellemvárosok ezekben a napokban megtelnek élettel.
Pestis - Koronavírus - Jövő
Koronavírus - Qubit
Egy darabig még eltart ez a borzalom
Második hullám
Svédország