E. M. Forster kisregénye
A Gép
1. A kezében lévő készüléken megpillantotta fiának arcát és az is megpillantotta őt. Várniuk kellet, lassan töltött be az élő adás, a fiú a világ túlsó felén lakott. Már többször hívtalak anya, de mindig dolgod volt, vagy ki voltál kapcsolva. Van valami, amit most feltétlenül el kell mondanom neked. Ma olvasva ezeket a sorokat természetesnek találjuk, pedig amikor papírra vetették, mert arra írták, 1909-et mutatott a naptár. Amikor először olvastam a művet már nem volt elképzelhetetlen, de még mindig fantasztikum, ami az én életemben biztosan nem fog megvalósulni. Ma egy ideje már mindennapi valóság, a legközönségesebb dolog. Akik a mai világban szocializálódtak, azokban biztosan nem ugyanazt a hatást váltja ki, mint az én generációmból, amelyre szintén másként hatott, mint az írás idején élőkére. Ez a mű témájából, a technológiai fejlődés tényéből fakad, nem az ember természetéből.
Karanténlét
2. Azonban van egy másik aspektus, ami éppen ma teszi aktuálissá a művet, ugyanis egy olyan világot ír le, mint a miénk a karantén idején. Egy olyan emberiségről van benne szó, amely nem hagyja el lakását. Soha nem hagyja el. Az emberek ritkán mozdították meg a testüket; minden mozgás a lélekben zajlott le. A tömeges összecsődülések nehézkes szokásával rég felhagytak már. Minek is mentek volna bárhová, hiszen hála a tudomány fejlődésének, a föld mindenütt tökéletesen egyforma volt. A felszínén halálosan szennyezett a levegő, csak védőruhában, légzőkészülékkel lehet kimenni. Az emberek földalatti lakásaikban, sejtekben élnek, és kizárólag az interneten tartják egymással a kapcsolatot. Az internet neve a Gép.
3. Tanulmányozta a mostanit megelőző civilizációt is - azt a civilizációt, amelyik összekeverte a rendszer funkcióit, és az embereket vitte oda a dolgokhoz, ahelyett, hogy a dolgokat vitte volna oda az emberekhez. Micsoda fura idők voltak, amikor az emberek levegőváltozásra mentek, pedig csak a szobájukban kellett volna cserélni a levegőt! A Gép mindenről gondoskodik, mindent házhoz szállít, etet, itat, szórakoztat, ha kell meggyógyít. A tökéletes ellenőrzés a karantén. A karantén és a félelem, amely rávesz a karanténra. Ellenőriz és megvéd. Ahhoz, hogy megvédhessen, mondja, mindenről tudnia kell, mindent tudni akar rólad, hogy megvédhessen, mondja a hatalom.
A Gép Könyve
4. Szülők; kötelességeik - mondta a Gép Könyve - a születés pillanatában megszűnnek. A Gép Könyvében vannak az utasítások, a megoldás az élet problémáira, a lét megoldókulcsa, a szentírás, amit be kell tartani, ha hosszú életű akarsz lenni a földön. A Gép Könyve mindig megmondja, melyik gombot kell megnyomnod. A Központi Bizottság szava a Gép szava. Feltörő hálával suttogta, "Ó, Gép! Ó, Gép!", és ajkához emelte a Könyvet. Háromszor csókolta meg, háromszor hajtott fejet, háromszor járta át a megnyugvás édes kábulata. Szertartás, mint kényszerneurózis. A vallás mint lelki igény, egyfajta lelki-szellemi kábítószer, amivel kordában lehet tartani az embereket, irányítani őket. Gépvallás.
5. Kuno nem olyan volt, mint a többi gyerek. És most azt szeretné, ha elmenne hozzá. Vashti megdöbbent. Utazni csak az állami neveldéből a kijelölt lakhelyre szoktak, vagy az előírt utódnemzés céljából. Tudományos célból esetleg. Egész életüket szobájukban töltik. Látni akarja, de nem a Gépen keresztül, mondani akar neki valamit, de nem ezen a kiállhatatlan Gépen keresztül. De Kuno, nem szabad semmi rosszat mondanod a Gépről. Anya úgy beszélsz a Gépről, mintha valami istenség volna. Biztosan imádkozol hozzá, ha bajban vagy.
6. Szeretnék körülnézni a föld felszínén. De Kuno ez ellenkezik a korszellemmel - vagyis a Géppel. A fiú kilépett, Vashti pedig belépett közösségének csatornájába, és azonnal jelzések tömege zúdult rá, az elmúlt három perc felgyülemlett eseménye. Ma ezt szemrebbenés nélkül olvassuk, ám ne feledjük, hogy mindezt 111 éve írták. Vashti tíz perces előadása az ausztrál zenéről sikert aratott. Ezután a többiekkel együtt meghallgatott egy előadást a tengerről. Evett, beszélgetett a Gépen keresztül, majd lefeküdt. Felkelt bekapcsolta a fényt, evett, beszélgetett, zenét, előadásokat hallgatott, lekapcsolta a fényt, aludt. Ötlet és esemény soha semmi. Minden a Gépen keresztül, minden a Géptől. A Gép szakadatlan egyhangúsággal zümmögött.
7. Megnyomott egy eddig használaton kívüli gombot. A fal szétnyílt, és megjelent egy alagút. Akkor látta utoljára, amikor szülni ment. Megrémült, a fal összezárult. Nem képes elmenni hozzá. Bármelyik pillanatban történhet valami iszonyatos. Ezt a Gépen keresztül nem közlöm veled. Újra megnyomta a gombot és a Könyvet szorongatva elindult az alagútban a csővasúthoz, amely a mélyből a léghajóállomásra felvivő lifthez vitte. A léghajójáratok pontosan úgy közlekedtek, mint a MÁV járatai a karantén alatt; üresen az eredeti menetrend szerint, mint régen, mikor még sokan jártak velük. Tűrnie kellett a többi utas pillantásait. Egy férfi leejtette a Könyvet. Ez felborzolta a kedélyeket. A szobában ha a Könyvet leejtették, a padló automatikusan felemelte, de itt a szent irat ott hevert mozdulatlanul a földön. Meredten bámulták, a férfi is csodálkozva nézte. Valaki elkiálltotta, hogy "elkésünk", mire mindenki betódult a léghajóba és Vashti akaratlanul rátaposott a Könyvre.
Gépkorszak
8. Az emberek nagyjából egyformák voltak már az egész világon, de a léghajó kísérője, talán különleges szolgálata folytán, kissé elütött az átlagtól. Gyakran kellet közvetlenül és nem a Gépen keresztül szólnia más emberekhez, az utasokhoz, és ez különleges modort alakított ki benne. Vashti ablakán felszaladt a roló és ő egy sikollyal hátrahőkölt a napsugár elől. Az utaskísérő barbár módon kinyújtotta a kezét, hogy elkapja. Hogy merészel! Megfeledkezik magáról! A nő bocsánatot kért, amiért nem hagyta elesni. Az emberek sohasem értek egymáshoz. Ez a szokás a Gépkorszak alatt kiveszett.
9. Az eget mindenfelé léghajók szántották, automatikusan, gépszerűen haladtak kijelölt útjukon. Hála a Gépnek. Az utasok kabinjaikban ültek fizikai undorral kerülve egymást, és türelmetlenül várták a pillanatot, amikor végre ismét a föld alatt lehetnek. Fiatal fiúk az állami neveldékből utaztak kijelölt szobáikba. A Könyvet elejtő férfi hazafelé tartott, kiküldetésben volt, hogy szaporítsa a fajt. Egyedül Vashti utazott magáncéllal.
10. A Gép Bizottsága gondoskodott az emberiség megfelelő utánpótlásáról, ezért a csecsemőket megvizsgálták, és az erőseket elpusztították. Abban a létformában, amelyre a Gép szólította őket, az erősek örök boldogtalanságra lettek volna kárhoztatva. Teljesen humánus volt, hogy elpusztítják őket, hiszen a túlélés záloga az alkalmazkodás. Egykor a gyengéket rakták ki a Tajgetoszra, most pedig az erős sorsa lett az euthanasia, hogy a Gép fejlődhessen, hogy a Gép fejlődhessen, hogy a Gép örökké fejlődhessen.
Gépszerűtlen
11. Vashti lejutott a mélybe fia szobájába. A világ minden szobája teljesen egyforma volt. Mi értelme van, hogy idejött? Jólneveltsége tiltotta, hogy kezet fogjon vele. Szörnyű utam volt, a napsugár majdnem rám sütött, és nagyon goromba emberekkel kellett utaznom. Mond el, mit akarsz, azután mennem kell. Kint jártam, ezért kiközösítéssel fenyegettek meg. De hát miért ne lehettél volna kint? Rendelsz egy légzőmaszkot, és szerzel egy kimeneteli engedélyt. Nem volt engedélyem, kerülő úton mentem. De csak a kifutónyílásokon át lehet a felszínre jutni, ott pedig kimeneti engedély nélkül lehetetlen. Benne van a Könyvben. Nos hát, a Könyv téved.
12. Elvesztettük lényünk egy részét, a térérzékelésünket. Én elhatároztam, hogy visszaszerzem. Járkálni kezdtem a szobám előtti vasúti peronon. Ezzel újra értelmet nyert a távol és közel. Közel van az, ahová hamar eljutok a saját lábamon. Ahová csak a vonat visz el hamar, az távol van. Az ember a mérték. Ezt tanultam meg a gyaloglással. Azután lifttel felmentem és bejártam gyalog az összes emeletet. A gyaloglással nemcsak az izmaim fejlődtek, hanem a térérzékem is. De mi lesz, ha olyasmit teszek, ami nem a Gép szándéka szerint való? Azonban már tudtam, hogy az ember a mérték, és sok keresgélés után ráakadtam a nyílásra. Egy régi használaton kívüli szellőzőnyílásra.
13. Aki visszanyeri a térérzékét, az már nem maradhat nyugton. Rendeltem egy légzőmaszkot és elindultam. Volt ott egy ősi fémlétra, elindultam rajta fölfelé. A Gép zümmög! Te tudtad? Ahogy haladtam fölfelé, lassan kikerültem a hatósugarából. Csönd vett körül. A csönd azt jelenti, hogy tiltott helyen járok. A sűrített levegővel működő zárófedelet valahogy sikerült kinyitnom. A légzőmaszk nem volt rajtam. Éles levegő, napsütés, és fű vett körül. Este lett, mire nagy nehezen sikerült kikászálódnom a mélyedésből. Létrehoztuk a Gépet, hogy teljesítse akaratunkat, de elrabolta tőlünk a térérzéket, felszámolt minden emberi kapcsolatot, a szerelmet állati párzássá alacsonyította, elsorvasztotta testünk és akaratunk, és most arra kényszerít, hogy imádjuk. A Gép él és fejlődik, mi a szolgái vagyunk, de csak addig amíg szüksége van ránk. Azután észrevettem, hogy a javítószolgálat lezárta a nyílást, és a nyomomban van. Bevitték a légzőmaszkom, és valami féregszerű műszer rám tekeredett. Segítségért kiáltottam, de behúzott az aknába. A szobámban tértem magamhoz.
14. Vashti szemébe könnyek gyűltek. Tudta, hogy fia sorsa meg van pecsételve. Meg kell halnia, ilyen ember számára nincs hely a földön. Arra gondolt, hogy Kuno nemrég kérelmezte, hogy apa lehessen, de a Bizottság elutasította kérelmét. A Gép nem kívánta szaporítani. Szégyellte, hogy ilyen fiút szült. Kiközösítéssel fogod végezni. Anya én szívesen élnék kint. Fiam, kint legfeljebb fű és páfrány van. A Nagy Lázadás után kiközösítettek csontjai ott hevernek a kifutónyílások mellett, kívül nem lehetséges az emberi élet. De én láttam őt az alkonyatban. Amikor kiáltottam a segítségemre sietett, ám ő szerencsés volt, megölték. Kuno megőrült. Vashti magára hagyta fiát, és soha többé nem látta.
Gépvallás
15. Évek teltek el. Ezalatt két jelentős változás történt. Először is eltörölték a légzőmaszkot. Az a néhány kutató, aki feljárt a földfelszínre hamar rájött, hogy régebbi anyagokból is összeállíthatják előadásaikat. Óvakodjatok az eredeti gondolatoktól. Például a Nagy Francia Forradalom tanulmányozásakor az interpretációkat kell olvasnunk, hiszen a történettudományban egyik tekintély arra való, hogy közömbösítse a másikat. A cél a tökéletesen jellegtelen gondolkodás, amely mentes az egyéniség sarától. Végül majd nem úgy fogjuk látni a francia forradalmat, ahogyan szeretnénk, hogy történt volna, hanem úgy, ahogyan történt volna, ha a Gép korában játszódik le. A tényeket figyelmen kívül kell hagyni.
16. A másik jelentős változás az volt, hogy visszaállították a vallást. Végre nyíltan el lehetett mondani, micsoda belső megnyugvást okoz számukra az, amikor kézbe veszik a Gép Könyvét, amikor ismételgetik a számsorokat, vagy áhítattal megnyomnak egy teljesen szükségtelen gombot. A Gép táplál, a Gép ruház, a Gép hajlékot ad, általa beszélünk és látjuk egymást, Ő adja létünket. A Gép mindenható és örökkévaló; áldott legyen a Gép most és mindenkor, és örökkön örökké. Aki nem tette magáévá a Gépvallást, azt kiközösítették.
17. A két nagy horderejű változást a Központi Bizottságnak tulajdonítani szűk látókörre vallana. Az a Gép fejlődéséből következett. Már rég elveszették az uralmat a Gép felett, már senki sem értette a Gép egészének a működését, mindenki csupán egy kis részterületet ismert. Vashti békésen éldegélt, néha egy-egy ismerőse engedélyt kapott az eutanáziára. Némely rosszul sikerült előadása után ő is kérte az eutanáziát, de az elhalálozási arány nem haladhatta meg a születési arányt, ezért a Gép mindeddig elutasította kérelmét.
A Gép leáll
18. A bajok apránként kezdődtek, úgyhogy Vashti először nem is vett észre semmit. Egy nap a készüléken hívás érkezett, a fia volt. A Gép megáll. A Gép megfog állni; én tudom, látom a jeleit. Vashti kinevette. Soha többé nem beszéltek. Biztosan arra gondolt, hogy az utóbbi időben baj van a zenével. A javító szolgálat azt ígérte rövidesen kijavítják. Később az emberek egy állandó nyikorgásra lettek figyelmes. Lassan hozzászoktak a hiányosságokhoz, a hibákat nem javították ki, de az emberek annyira engedelmessé váltak, hogy szó nélkül alkalmazkodtak a Gép minden szeszélyéhez. A mesterséges gyümölcs fonnyadt volt, a fürdővíz bűzlött; egyre rosszabbul mentek a dolgok, de senki nem tette szóvá.
19. Végül eljött a nap, amikor szerte a világon sehol sem lehetett az ágyakat a falból leengedni, hiába nyomkodták a gombokat. Ettől a naptól számíthatjuk az emberiség bukását. Valaki meghekkelte a Gépet, kezdték mondogatni. Valaki átakarja venni a hatalmat, ítéljék kiközösítésre! Bosszuljuk meg a Gépet! Öljék meg azt az embert! Ekkor a javítószolgálat beismerte, hogy a javítószolgálat is javításra szorul. Azonnal új hangok jelentek meg: természetes, hogy nem fogjuk panaszokkal zaklatni a Bizottságot. A javító szolgálat olyan nagyszerűen bánt velünk a múltban, hogy együtt érzünk vele, és türelmesen várjuk megújulását. Addig is kibírjuk ágy és egyéb szükségleteink nélkül, biztos, hogy ez a Gép óhaja is.
20. A Gép még összekapcsolta őket, a zümmögés még engedelmessé tette őket, gondolataikat azonossá. Csak az öregek és a betegek lettek hálátlanok, mert állítólag nem működött az eutanázia sem, újra megjelent a fájdalom, és vele együtt a szenvedés. Közben tovább romlott a helyzet: alig volt fény és bűzlött a levegő. Az emberek a Gép Könyvéhez imádkoztak. Egy reggel azonban leállt az informatikai rendszer. Vashtinak eszébe jutottak Kuno szavai: "A Gép megáll." Majd újra indítják, gondolta, és itt van a Könyv is, és amíg a Könyv megvan, addig nincs veszély. Azután hirtelen csend lett. Az emberek eddig nem ismerték a csendet. Vashti kiment a peronra. Az alagút tele volt emberekkel. A csend pánikot keltett. A civilizációnak vége lett. Az emberiség haldoklott. A Gép leállt.
Disztópia
21. Forster műve nem tökéletes, csak zseniális. Nem tökéletes, mert az író figyelmetlen, arról beszél, hogy a gyermekek az állami neveldékben nőnek fel, és a szülőknek nincs feladatuk, majd később azt olvassuk, hogy Vasthi azon elmélkedik, hogy csakugyan ez volt az a kisfiú, akit a nyomógombok és kapcsolók használatára tanítgatott, akit ő vezetett be a Könyv tanulmányozásába? Arról ír, hogy Vasthi és Kuno nem beszélnek egymással soha többé, majd beszélnek, nem találkoznak soha többé, majd találkoznak. Ezeket elég súlyos hibáknak vélem, ugyanakkor zseniális a mű mondandóját és megérzéseit tekintve. A felépítése is jó, bár az nem derül ki, hogy a Gépnek miért van még egyáltalán szüksége emberekre, csak annyi van megemlítve, hogy ha nélkülünk is működhetne, veszni hagyna. Gyenge a számomra szentimentálisnak tűnő befejezés, ahol egy végtelenül optimista megjegyzésből - az emberiség levonta a tanulságot - úgy tűnhet, az író nem ismerte az emberi természetet.
22. A mű világa egy befelé forduló társadalom, bent a föld mélyén önmagába fordulva, önmagával foglalkozva. Egy zárt nemzetállam képe, minden ellenséges és veszélyes, ami nem mi vagyunk. Minden tökéletes és mindenben jól teljesítő, vagy ha nem, akkor is azt kell mondani. A tagadhatatlan hibák egy ártó külső erő ármánykodásai. Bűnbakkeresés, összeesküvés-elméletek, a beismerés hiánya, a Gép kritikátlan csodálata a bukás, a végromlás oka. Szociálpszichológiai látlelet. Kuno is kora gyermeke, lázadására, útkeresésére rányomja bélyegét világának gondolkodása. Soha nem derül ki, hogy valóban élnek-e kint szabad emberek, úgy tűnik képzelete játszik vele, a vágy felül írja a valóságot.
23. Meglehet Forster a mű írásakor már ismerte a korai pszichoanalízist, a Bloomsbury Group tagjaként ez nagyon valószínű, mindenesetre kisregénye akár úgy is értelmezhető, hogy a leírt világ, a földbe süllyedt civilizáció, a tudattalan képe, amely meghatározza a felszínen lévő tudatot. A léghajó ez esetben a tudatelőttes területe. Egy neurózis történetét látjuk, ahol szembesülve a valósággal az elfojtások (kiközösítés) után a tudattalan elhárító mechanizmusa a valláshoz fordul, ám végül nem kerülhető el a személyiség szétesése. Ebben a pszichologizáló értelmezésben a Gép a szuperego.
24. A mű nem csupán az internetet és a technikai civilizációt írja le kiválóan, hanem a társadalom működését is. Amennyiben a Gépre mint emberre tekintünk, akkor egy diktátort látunk, a jó és gondoskodó vezetőt, aki csak addig barátságos, amíg engedelmes alattvaló vagy. Amint kérdéseid lesznek, mihelyt ellenszegülsz, kíméletlenül elpusztít. Ebből a megközelítésből jól látható mennyire aktuális és örök érvényű a mű. Az emberek csak alattvalókként, mint hasznot hajtó szükséges rosszként létezhetnek a Gép szolgálatában. Ez az az alapállás, amelyben emberi erőforrásnak hívhatnak értelmes lényeket. Az emberlét totális lefokozásáról van szó. A Gép minden kor autoriter vezetőjének az archetípusa.
25. E. M. Forster más népszerű írásai méltatlanul háttérbe szorítják a vizsgált alkotást, mely az első modern kori antiutópiaként meghatározta az utóbbiak alapállását. Egyértelműen hatással volt Zamjatyin, Huxley és Orwell disztópikus munkáira. Forster műve bár a legkorábbi, mégis a legmodernebb az internet működésének pontos leírása következtében. A világháló közösségi-szociális működését is előre megsejtette, a kapcsolattartást, tudatformáló hatását, és azt, hogy egy fejlettségi ponton túl gyakorlatilag nincs élet nélküle. Amikor már minden rá van kötve, és az ember saját alkotásának nem csupán foglya, hanem függvény lesz, akkor a Gép nélkül nemcsak a civilizáció, de az emberiség is megszűnik létezni.
Irodalom
E. M. Forster: A gép megáll (The Machine Stops). Előjáték. Huszadik századi angol kisregények, 49-82. oldal. Európa Könyvkiadó, 1969.
2020. július 17.