Tények és vélemények
1. Martin Heidegger (1889-1976) nemcsak a 20. század legfontosabb filozófusa, hanem az egyetemes filozófiatörténet kiemelkedő alakja. Az úgynevezett Fekete Füzetek megjelenése óta (2014) személyét vita övezi. Addig is voltak, akik ki akarták iktatni a filozófiatörténetből, de most hangjuk fölerősödött. A valóság kiiktatása azonban nem lehetséges. Azt eddig is lehetett tudni, hogy Heidegger 1933-45 között az NSDAP tagja volt, ám az említett kiadványokban antiszemita szövegek kerültek elő. Elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy Heidegger ezeket a fióknak szánta, nyilvánosan soha nem tett antiszemita kijelentést. "Egyetlen nyilvános szava nem volt a zsidóság ellen soha" (Schwendtner Tibor). Életműve 44 ezer oldalnyi szövegéből 2-3 oldalon található antiszemita kijelentés. A legfontosabb, hogy ezek a szövegek akkor íródtak, amikor már szakított a nácikkal, ő maga soha nem volt náci. Azt a kérdést senki nem tette még fel, hogy antiszemita gondolatai, mert ezek magánjellegű papírra vetett gondolatok voltak, ami azért egészen más, mint a nyíltan hangoztatott antiszemitizmus egy olyan világban, ahol az antiszemitizmus dicsérendő tett, sőt elvárás volt, tehát miért akkor vetette papírra ezeket, amikor a leghatározottabban szembefordult a náci világgal, és nem akkor, amikor aktívan működött benne?
2. Heidegger a nyugati filozófia metafizikai hagyományát szembesítette a történeti ember hétköznapi élettapasztalatával, vagyis az ember végességét a filozófiával, ugyanakkor szakítva az újkori filozófiával a létkérdést az idő bevonásával magyarázva a lét értelmét kívánta megérteni. Első nekifutása a Lét és Idő kudarca után új irányt vett és a létmagyarázatba bevonta az emberi szabadságot, ami a világon és önmagunkon való túllépés, "a filozófiában minden lényegi a szabadságra van feltéve." Ebből látható, hogy a 20. század második felében miért a liberális gondolkodók merítettek elsősorban Heidegger eszmevilágából, ugyanakkor ez megegyezik Aquinói Tamás alapállásával is. Ezt a programot a Mi a metafizika? című előadásában fogalmazta meg először. A szabadság metafizikájának lényege, hogy az emberi végességre kell építeni a filozófiát. "A végesség létünk alapmódja." Ugyanakkor "a metafizika az ember természetéhez tartozik." A metafizika az itt-lét transzcendenciája azonos a szabadsággal.
3. Heidegger történelmen nem a történettudatot érti, hanem az ember életének történetét, ami rendkívül hasonló John Lukacs történelemfilozófiájához. Az ember életének hármas alapja: szabadsága, történetisége, és végessége. A végesség a filozófia kezdete. A szabadság és a történetiség csak a végesség következtében lehetséges. Heidegger a végességet mint tapasztalatot, mint a semmi megtapasztalását vizsgálja. A semmihez való viszony egyenlő a végességhez való viszonnyal. Az örök életben való hit ezért megakadályozza az emberi valóság megértését és megvalósulását is, mert az emberi itt-lét csak akkor tud a létezőhöz viszonyulni, ha beletartja magát a semmibe. A létezőn való túllépés az itt-lét lényegében történik meg. Ez maga a metafizika. A Semmi a viszonyulási pont.
4. Heidegger meglátása szerint az antik görög filozófián alapuló Nyugati civilizáció kifulladt, utolsó dekadens formája a polgári liberális kapitalizmussal a Nyugatnak vége van. Nem lehet már megreformálni, hanem újraalapításra van szükség. Úgy gondolta, hogy a német népnek ugyanolyan kiemelkedő szerepe van ma, mint a görög népnek volt az ókorban. A bolsevizmust és a fasizmust a kapitalizmus válfajainak tartotta, a nemzetiszocializmusban látta azt a barbár erőt, amely képes lerombolni a polgári világot, helyet teremtve az újraalapításnak. A nácizmust barbár eszmének tartotta, filozófiáját üres locsogásnak, bejelentkezett hát, hogy filozófiai tartalmat adjon neki. A nácik erre ugyan nem voltak vevők, de megtették Freiburgban rektornak, amely tisztségben sikerült néhány hét alatt mindenkit elidegenítenie magától. A nemzeti-konzervatív tanári kar elképedve nézte mit művel, az egységesen náci hallgatók, illetve a náci hivatalnokok soha nem tartották nácinak, egyszerűen azért, mert nem volt az. Amint a holokauszt túlélő Vajda Mihály mondja "Heidegger szövegeiben önmagukban semmi sincsen, amit nácinak lehetne tekinteni."
5. Schwendtner Tibor a következőképpen foglalta össze Heidegger nácizmushoz való viszonyát:
- 1933-34: aktív közreműködés a kialakulóban lévő nemzetiszocialista rendszerben
- 1935-37: elbizonytalanodás és kétkedés
- 1938-tól éles kritikusa lesz a nemzetiszocializmusnak és elsőként fogalmaz meg egy filozófiailag megalapozott totalitarizmus-kritikát.
Valójában az első perctől kezdve kritikus a nácikkal szemben. A kritika 1938-tól összefüggő rendszerré érik be.
6. "Ami Heideggerrel történik az nonszensz, mert ugyanazt a filozófiai gondolatot kiemelik a Lét és Időben, ami sok más filozófusnál ugyanúgy megjelenik. Heideggeren elverik a port, másoknál azt mondják, nincs semmi probléma, nincs semmi látnivaló. (...) Kimazsolázzák ami Heideggernél a legterhelőbb, és aztán közreadják 'Heidegger és az antiszemitizmus' címen (...) Ne varrjunk semmi olyant Heidegger nyakába, amit nem követett el. A kezdetektől fogva elítélte az élettér-elméletet, háborúellenes volt, és semmi jel nem mutat arra, hogy a zsidók fizikai üldözését bármilyen formában elfogadta volna" (Schwendtner Tibor).
7. Az, hogy mégis ilyen támadások érik, az éppen kapitalizmusellenességnek tudható be, és annak, amit Hannah Arendt így fogalmazott meg: "liberális fasizmus." Az én tapasztalatom az, hogy az emberi faj alapból fasiszta késztetésű, amit csak kevesen tudnak levetkőzni. Ebből táplálkozott a covid idején a hisztéria az oltatlanok ellen pusztán azért, mert oltatlanok. Itt arra a hivatalosan 200 ezer emberre gondolok, akik szerettek volna oltakozni, de nem volt rá lehetőségük, mert a rendszer kizárta őket. A társadalom nem a beoltásukat követelte, hanem üldözésüket. A helyzet kísértetiesen hasonlított az 1930-as évekre. Nem sejlett fel, hogy az európai történelemből következőleg ezt a zsidók üldözése követheti pusztán azért, mert zsidók. Az ember nem tűri azt, aki más mint ő. Márpedig Vajda Mihály szerint a zsidó gondolkodás más jellegű, és mint ilyen "az antiszemitizmust szüli". (Targum zsidó tudományos folyóirat, 2022/1., 56. oldal.)
8. Heidegger fő célja a nemzetiszocializmus átalakítása volt úgy, hogy a filozófia alá rendelve értelmet ad neki. Figyelemre méltó, hogy a nácizmust filozófiailag üres területnek tartotta, elvnélkülinek, amelynek bármely filozófia értelmet adhat, és ő akarta ezt a teret betölteni. Az úgynevezett nemzetiszocialista filozófia "nem filozófia (...) hanem fárasztó tudálékosság." Úgy vélte a nemzetiszocializmus képes lerombolni a polgári-kapitalista társadalmat, de nem képes a Nyugat újraalapítására. A megszilárdult új rend azonban nem hogy nem volt hajlandó elfogadni Heidegger filozófiáját, hanem egyre ellenszenvesebben kritizálták.
"Manapság megpróbálnak a filozófia ellen védekezni úgy, hogy lemondanak róla. Ez is egy út a barbárságba" (1936).
"A történelem vége akkor áll be, ha a történelem saját maga által tönkremegy" (1936).
"Átláthatatlannak maradni, maszkok" (1936. július).
"A beteljesült értelmetlenség kora" (1938).
9. 1939-re teljesen nyilvánvaló lett számára, hogy a nemzetiszocializmus is csak a liberális kapitalizmus egyik megnyilvánulási formája, és mint ilyen a Nyugat hanyatlásának tünete. "Bolsevizmus, fasizmus, nemzetiszocializmus, liberális kapitalizmus, mindegyik rendszer totális" (1939). A helyzetre a machináció szót alkalmazza, ami alatt a feltétlen, minden hatalmat maga alá gyűrő uralomra való berendezkedést érti. A machináció annál biztosabban tartja meg a tulajdonképpeni hatalmat, minél kizárólagosabban tartja magát a politikai hatalom végrehajtásában önmagát az elsőnek és a végsőnek. "Az erőszak nem más, mint a machináció (...) lényege. A megsemmisítés öncélúvá válik. (...) A machinációban a hatalomgyakorlást a külső cél hiánya, a határtalanság, feltétlenség, önmagát felhatalmazó jellege jellemzi, másfelől pedig az, hogy mindent és mindenkit uralma alá kényszerít. (...) A hatalom beteljesedésének jele a planetarizmus és az idiotizmus. A planetarizmus a hatalom egész világra való kiterjesztése, az idiotizmus pedig az önmagára gerjedelmet jelenti, ami szubjektivitásként nyilvánul meg."
10. Amennyire ezt meg lehet állapítani, valamikor 1929-ben fordult a nácik felé. 1933-ban belép a pártba, rektor lesz, de kilenc hónap múlva lemond. 1934-től kezd eltávolodni, 1938-tól élesen szembefordul velük. "Heidegger pont úgy antiszemita, mint Hegel" (Vajda Mihály). Ha összehasonlítjuk más kortárs német filozófusokkal (Hermann Noack, Joachim Ritter, Karl Schlechta), akkor jól látható a Heidegger elleni támadás koncepciós jellege. Ha nem kérdőjelezzük meg a Hitlert csodáló Knut Hamsun zseniális irodalmi érdemeit, aki Mann, Hesse, Shaw, Kafka, Singer, és Wells szerint a modern regény atyja, vagy a Balázs Bélával is együtt dolgozó, és Jean Cocteau által magasztalt náci propagandafilmeket készítő Leni Riefenstahl filmművészetben betöltött alapvető jelentőségét, akkor Heidegger filozófiáját se lehet ésszerűen. C. G. Jung ott állt az általa csodált Führer mellett, és személyesen tárgyalt Goebbels-el, ellene mégse tapasztalunk ez irányú támadást. A következetlenség feltűnő.
11. A machinációban az emberek nem a valóságban élnek, hanem a machináció áldozatai, machinációs módszerekkel befolyásolják őket. Ez nemcsak a politikai szlogenek sulykolását jelenti, hanem minden termékreklámra is igaz. "Az itt-létté való átalakulás, mint a lét igazságának a megvalósulása az egyetlen célom (...) ezzel a létezőkhöz [világhoz] való viszony változik meg. (...) Az ember az út. (...) Az emberlét úton-lét." Heidegger 1945 után úgy látta, hogy az új létmódhoz, amelynek megvalósulásában a németeknek továbbra is kitüntetett szerepet tulajdonított gondolkodásmódjuk miatt, még kétszáz év átmeneti időre van szükség. Az újraalapítás lényege az emberi végesség elfogadása, és az aszerint való életforma. Ne a múltban vagy a jövőben éljünk, hanem az itt-létben.
12. Heidegger kapitalizmus-kritikája igen erőteljes. "A földművelés most nem más, mint motorizált táplálkozásipar, lényegében ugyanaz, mint a hullákkal való foglalatoskodás a gázkamrákban és a megsemmisítő táborokban, ugyanaz, mint országok blokádja és kiéheztetése, ugyanaz, mint a hidrogénbombákkal való foglalatosság." (GA 79,27). Heidegger Auschwitz-ot a modern élelmiszeriparhoz hasonlítja, mert minden porcikájában ugyanazt jelenti: a machináció uralmát, a létezők egészét uralma alá hajtó, totális, feltétlen jellegű, számító-hatalmi berendezkedést. A konzervborsó előállítása és tömegtermelése végső soron ugyanaz a mechanizmus, mint milliók elgázosítása. Amíg nem lesz egy új létmód a lét igazságára alapítva, addig újra megtörténhet.
13. "Tegnap beléptem a pártba (...) azzal a tudattal, hogy csakis ezen az úton lehetséges az egész mozgalom megtisztítása és megjavítása." (1933. május 4.) "Az 1930-34-es években a nemzetiszocializmust egy másik kezdetbe való átmenet lehetőségének tartottam és ezt az értelmezést adtam neki." (1938. - GA 95,404.) Azok a filozófia mozzanatok, amiket Heideggernél egyesek nácinak nyilvánítanak megtalálható Kant, Fichte, Schopenhauer, Nietzsche, Hegel, Husserl filozófiai munkáiban is. Akik ki akarják iktatni Heideggert a filozófiatörténetből ferdítenek és hamisítanak. Akik mindenáron meg akarják védeni, elhallgatnak dolgokat. Ezek politika indíttatású mozzanatok, ahhoz, hogy filozófiáját értékeljük, filozófiai indíttatású megközelítésre van szükség.
14. "Heidegger filozófiája szabadságelvű, individualista, a tekintélyt elvből elutasító" (Schwendtner Tibor).
Életművéből különféle filozófiai irányzatok születtek:
- Daseinanalízis (Bingswanger, Boss, Condrau)
- Tudományhermeneutika (Kisiel, Heelan, Ihde)
- Teológiai megújulás (Rahner, Bultmann)
- Egzisztenciafilozófia (Jaspers, Sartre)
- Politikafilozófia (Arendt, Marcuse)
15. Nemcsak követői közt van sok zsidó származású, de élete szerelme Hannah Arendt is zsidó. A szabadság annak az elvi lehetősége, hogy kérdésessé tegyük, újraértelmezzük és meghaladjuk önmagunkat. Heidegger személyes tanítványai: Hannah Arendt, Karl Löwith, Leo Strauss, Hans Jonas, Herbert Marcuse mind kivétel nélkül tanáruk filozófiájának hatására náciellenes gondolkodók lettek. Amikor Heidegger rájött arra, hogy a nácik tőle, mint rektortól azt várják, hogy a rasszista antropológiát helyzetbe hozza, lemondott. Van egy pont, amiben Heidegger mindig, 1933-ban is egyértelműen szemben állt a nácikkal, ez pedig a rasszizmus és a biologizmus - "nicht biologisch" (1933). "A rasszizmus az embert technicizált állatként fogja fel" (1938). "A rassz hatalmi fogalom, mely előfeltételezi a szubjektivitást." (GA 69,223.) Rektorként nem volt hajlandó kifüggeszteni a zsidótörvény rendelkezéseit, és továbbra is tanított úgynevezett zsidó könyvekből, hiába fenyegette meg az SA. Pontosan emiatt oly megdöbbentő a hirtelen megjelenő antiszemita megnyilvánulás. Talán valamilyen személyes ügy állhat a háttérben, biztosat nem tudunk.
16. "Heidegger számára a halál nem negatív, hanem az emberi lét alapvető pozitív jellemzője. A magunkévá tett halál (memento mori) az, ami az egyénnek autentikus életet adhat" (Fehér M. István). Heidegger életműve tehát az emberi végességre alapozott filozófia. Pozitívuma az a közösségi erő, ami a végesség sajátja. Egy végtelen lény nem szorul rá semmiféle közösségre, nem is lenne képes önmagából kilépni. Csak a véges lények, akik végességüket magukévá és létük alapjává tették, csak azok képesek valódi közösséget alkotni. A túlvilági, vagyis öröklétbe való hit nem hoz létre valódi emberi közösséget, épp hogy indukálja a háborút és üldözést. A végesség tudata megállíthatja az önpusztítást. Ez a halál értelme. De hogy mi a lét értelme, arra épp a halál megléte miatt nincs válasz. Heidegger filozófiája a felvilágosodás következetes végigvitele. A felvilágosodás dogmáira felvilágosodással válaszol, mint például, hogy az ész nem mindenható, az evidenciákat meg kell kérdőjelezni. A tudomány vak, mert az értelmet nem kérdőjelezi meg.
17. A zsidó Heidegger-tanítványok ítéletei feltűnően visszafogottak. Egyikük sem ítélte el tanárát. Hannah Arendt szerint Martin Heidegger nem bűnös, hanem jellemtelen volt abban az értelemben, hogy "szó szerint nincs jelleme, valószínűleg különösen rossz jelleme sincs. Ugyanakkor olyan mélységben és szenvedéllyel él, amelyet nem lehet egykönnyen elfelejteni."
Kapcsolódó anyagok
Irodalom
Schwendtner Tibor: Heidegger és a nemzetiszocializmus. L'Harmattan - Magyar Daseinanalitikai Egyesület, 2016.
Filozófia és nemzetiszocializmus. Értelmezések és kontextusok. Szerkesztő: Gedő Éva, Schwendtner Tibor. Könyvpont Nyomda - L'Harmattan - Magyar Daseinanalitikai Egyesület, 2016.
Hatalom és filozófia. Hermeneutikai, fenomenológiai megközelítések. Szerkesztő: Schwendtner Tibor. L'Harmattan - Magyar Daseinanalitikai Egyesület, 2016.
2024. május 9.