Jürgen Habermas - Európa

Tudósítás


Bevezető

1. Jürgen Habermas (1929) 2014. május 29-én Magyarországon, Budapesten az ELTE épületében tartott előadást Európai polgárok és európai népek címmel. A zsúfolásig megtelt előadóban először Király Miklós dékán (ELTE-ÁJK) mondott köszöntőt, majd az előadást szervező Szűcs Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője szólt az érdeklődőkhöz. Harmadik felszólalóként a budapesti Goethe Intézet irodájának vezetője, Jutta Gehring mondott néhány rövid frappáns mondatot, aki jelentősen hozzájárult a látogatás létrejöttéhez. Ezután Weiss János mutatta be Habermast, korunk legjelentősebb szociológusának és filozófusának munkásságát. Ezt a hálátlan feladatot, amikor a hallgatóság türelmetlenül várja a vendég megszólalását Weiss jól oldotta meg, mintegy átúsztatva bennünket a köszöntőkből az előadásba.

2. Az interneten követve az eseményeket felismerhető volt az első sorban helyet foglaló Heller Ágnes, amikor pedig belépett a terembe Andor László, sejthető volt a közeli kezdés. A Twitteren igyekeztem nézőket toborozni, illetve tudósítani az eseményekről. Habermas professzor előadása alatt az interneten követők száma 370-380 között mozgott, ami a beszéd utáni vita idején 260 körülire csökkent, záráskor pedig mintegy 220-an voltunk képben. Ezen írás megjelenésekor azonban már 10 000-hez közelít a megtekintések száma.

3. Habermas pódiumi szereplését három részre oszthatjuk. Elsőként, mintegy felvezetésként szólt a mai magyar helyzet személyét is sértő antidemokratikus folyamatairól. Ezt követte témájának kifejtése, végül a vitának szánt néhány kérdés megválaszolása.


Felvezetés

4. A korát meghazudtolóan energikus Habermas rögtön beszéde elején, mintegy bevezetőként, az Orbán-kormány kritikájaként konstatálta: Magyarország távolodik Európától. Német szemszögből feltűnőek a párhuzamok Németország és Magyarország 19-20. századi történetében. (A rendszerváltást követő csalódások érzékeltetésére Habermas Háy Jánost idézte.) Vajon a Margaret Thatcher és a nosztalgia közötti vergődés után miért éppen itt nyilvánították egy teljesen szokványos demokratikus választás eredményét fülkeforradalommá? - tette fel a kérdést Habermas. A kormányváltást rezsimváltássá elmélyíteni és államosítani hivatott energikus intézkedések Európában aggodalmakat keltettek. Hamis udvariasság lenne, így Habermas, ha erről nem szólna. Egy közismert politikatudóst idézve, akit Habermas nem kívánt megnevezni, de mi megtesszük, tehát Jan-Werner Müller arra figyelmeztet, hogy az EU új tagállamaiban a demokratizálódási folyamatok visszafordulhatnak, elsősorban Magyarországon, ahol a nemzeti-populista miniszterelnök Orbán Viktor kormánya 2010 óta egyre inkább kiüresíti a jogállamot, hogy egy illiberális, irányított demokráciát hozzon létre. Nem kompetenciám mindezt megítélni, mondja Habermas, csupán konstatálja a tényeket. Még ezt sem tette volna, ha személyesen nem érintette volna mindez, hiszen egy jelentős magyar filozófusnőt, aki kollégája és barátja, egy igen nehéz politikai életsors után, egy meggyötört személyt még életének kilencedik évtizedében is meghurcolják a nyilvánosság és az igazságszolgáltatás előtt. "Ezt nem tudtam volna elképzelni Magyarországról." Megint csak mi mondjuk ki e ragyogó filozófus nevét: Heller Ágnes.


Témájának kifejtése

5. Témám Európa, mondta Habermas, de mielőtt neki kezdett volna a kifejtésébe, közölte kissé meleg van, és letette zakóját. (Kerényi Imre kedvéért mondom, hogy ebben nem volt semmi célzatosság.)  Magyarországnak Európától való távolodásához hozzájárult az európai népek szolidarátásának hiánya, mely a 2008-as gazdasági válság során mutatkozott meg igazán, amikor obszcén módon ellentétes sorsú, adományozó és elfogadó részre szakította ketté az eurozónát. Ez eltávolította a magyarokat Európától. A kérdés az, hogy az európai integráció hogyan mélyíthető el úgy, hogy közben nem vonjuk el a nemzetállamoktól az őket megillető jogokat. Az ebből származó konfliktusokat minden országnak, így Magyarországnak is saját magának kell megoldania.

6. Egy dilemmával folytatta, amit a legutóbbi (négy nappal korábban) lezajlott EP választás még jobban kidomborított. Arról van szó, hogy egy csökkenő, de továbbra is Európa párti választói többségnek az a belátása, hogy ragaszkodnunk kell az Európai Unióhoz, de az esedékes további integrációba nem akar belefogni. Az Európai Unió abból a megfontolásból született, hogy egyszer és mindenkorra vessünk véget azoknak a véres háborúknak, amik évszázadokon át sújtották földrészünket. Erre a mára már szinte elfeledett tényre emlékeztetnek bennünket a váratlan ukrajnai események.

7. A globalizáció kezdete óta azonban egy teljesen új probléma került előtérbe, és ez elegendő, hogy a demokrácia transznacionalistává tételén elgondolkodjunk. Ennek az új problémának a lényege az, hogy ellentmondás feszül a rendszerszerűen összenövő világtársadalom, és az állam-világ továbbra is változatlanul fennálló töredezettsége között. A demokráciát működtetni és polgáraikra célzott hatást gyakorolni továbbra is csak a nemzetállamok képesek, miközben ugyanezen államok egyre mélyebben gabalyodnak bele azokba a funkcionális összefüggésekbe, amik nem veszik figyelembe a nemzeti határokat. Elsősorban a globális piac és a digitális kapcsolatok hozzák létre azokat a hálózatokat, amiknek nem kívánatos politikai mellékhatásait látva fokozott mértékben merül fel egy olyan irányítási kísérlet, aminek a nemzetállamok nem tudnak eleget tenni. A politikusok érzik, hogy egyre kisebb a hatalmuk, és ezért kapaszkodnak a nemzetállamba és annak régi, porózussá vált határaiba. Valójában azonban a hiányzó nemzeti cselekvésteret csak nemzetek feletti szinten lehet kiegyenlíteni. Habermas itt megjegyezte, hogy előbbi tételét igen nehéz, ha egyáltalán lehetséges cáfolni.

8. Ez a folyamat akkor kezdődött, amikor a beszűkült nemzeti mozgásteret nemzetközi szervezetek létrehozásával próbálták kompenzálni. Ám ezek a nemzetek közötti megállapodások kivonják magukat a demokratikus ellenőrzés alól. Megoldást csak a nemzetek feletti szervezetek létrehozása hozhat. Ezért volt helyes az Európai Unió létrehozása, ami demokratikus úton tud helytállni a világtársadalom érzéketlenségével szemben. Aki nem akarja, hogy a demokrácia csupán homlokzat legyen, annak egy olyan világgazdaságra van szüksége, amelyre politikai befolyást lehet gyakorolni. Marx nélkül is látható, hogy a bajokat a pénzpiaci kapitalizmus féktelensége okozta. A világ bankrendszerének átalakítását nem lehet egyszerre meglépni, ezért az eurozónában kell azt megkezdeni. Fel kell számolni Európában azokat a bankokat, melyek felpumpált virtuális tőkéiket már nem tudják nyereségesen befektetni. Habermas egyetért Soros György azon megállapításával, hogy a politikai unió nélküli valuta unió létrehozása konstrukciós hiba volt.

9. Az Európai Unió további integrációja mellett szóló érveket tehát inkább defenzív sem mint offenzív módon lehet megindokolni. Az európai polgárok azonban a megszokotthoz való ragaszkodás miatt nem akarnak tovább lépni ezen az úton, illetve az elmúlt 5 év válságkezelésének hibái egy nemzetek feletti paternalizmus veszélyét idézték fel bennük. Erre példa a görög válság, amikor az Európai Tanács olyan feltételeket erőltetett rá egy nemzeti országra, hogy közben kiskorúaknak tekintette az ott élő polgárokat. Eközben a problémákat a már csak látszatszuverén államok vállára terhelte, miközben az eurocsoportban növelte a nemzeti kormányok hatalmát. Ezek a Tanáccsal, a Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal szövetségben a nemzeti parlamentek kárára kibővítették a maguk cselekvési játékterét, és ezzel jelentősen növelték a legitimációs deficiteket. Eközben az Európai Parlamentnek gyakorlatilag semmibe sem volt beleszólása. Az integráció előnyeit vajon hajlandók vagyunk-e megfizetni egy nemzetek feletti paternalizmus elfogadásával? Habermas megoldási javaslata a demokrácia nemzetek felettivé tételében foglalható össze, oly keretek között, ami egyszerre föderális és nemzetek feletti. Ez a nemzetek feletti szervezet nem rendelkezhetne sem erőszak monopóliummal, sem a végső döntés kompetenciájával. Ehelyett meg kell elégednie az európai jogalkalmazás elsőbbségével, és az ebből fakadó törvények gyakorlati bevezetésének ellenőrzését rá kell bíznia a tagállamokra. A kérdés az, hogy egy ilyen szervezetnek lehet-e demokratikus legitimációja? Előadásában erre kíván választ adni Habermas professzor.

10. Elsőként az USA példáján keresztül azt vizsgálta, hogy egy európai szövetségi állam, vagyis a nemzeti államok megnagyobbított kiadása miért rossz válasz. A francia forradalom az egységes nemzetállam keretében megvalósította a demokráciát. Habermas definiálta a demokratikus önrendelkezés jelentését:

"A demokratikus önrendelkezés egyetlen mondatban csupán annyit jelent, hogy a kötelező törvények címzettjei egyedül azoknak a törvényeknek vannak alávetve, amelyeket egy demokratikus eljárás során önmaguk számára alkottak."

11. Az USA-ban ugyanez a demokrácia elv más módon, az államok föderációján belül valósult meg, ami hasonlóan Svájchoz a föderációs államszövetségből nemzeti szövetségi állammá fejlődött. Itt a népek maguk kötik össze szuverenitásukat. A népek integrációja már adott volt az USA megalakulásakor. Az államok egyenlőségének elvét itt a tagállamok egyenlővé tételének szolgálatába állították. Ez a tagállami egyenlőség biztosítja a már egyesült népek demokratikus önrendelkezését.

12. Az Európai Unió tehát nem követheti az amerikai utat, egy megreformált EU sem, mert két feltételt nem teljesíthet. Az USA-ba bevándorolt különféle népek éppen lerázva korábbi kötelékeiket egy új egységes nemzetet alkottak, míg Európa népei régi nemzetállamokban élnek, nem tudnak egységes nemzetet alkotni és nem akarják a tagállamokat az Európai Unió szerveinek alárendelni, amint az egy szövetségi államban történik.

13. Ezen a ponton Habermas egy téves következtetés veszélyére hívta fel a figyelmet. Eszerint az egységes nép hiánya lehetetlenné teszi egy államok feletti demokratikus közösség kialakulását. Ezzel szemben a közös demokratikus akaratképzéshez nem szükséges az összes honfitárs homogenitása származás, hagyomány, nyelv és vallás szempontjából. Három teljesen más feltételre van szükségünk:

- Közös politikai nyilvánosságra.
- Közös politikai kulturális háttérre.
- Kölcsönös bizalomra; amiben benne van az is, hogy a másik fél perspektíváját sem hagyjuk figyelmen kívül.

14. E háromból kettőt könnyen teljesíthetnénk. Már megvalósult a közös EU-s állampolgárság. Ehhez már csak egy közös nyilvánosság kellene, az hogy a minden EU-s állampolgárt érintő ügyekben a nemzeti nyilvánosságok összeadódjanak és közösen vitassuk meg ezeket, megfelelő nyelvi tolmácsolás segítségével. A második feltételt illetően elég a liberális és demokratikus alapjogok egyhangú elismerése és végrehajtása, hiszen a nemzeti alkotmányos patriotizmus előkészítette az utat a fennálló állampolgári szolidaritás nemzeti határokon átnyúló kiterjesztésére. Itt persze az állampolgári szolidaritás fogalmát tisztázni kell.

15. A kölcsönös bizalom viszont tényleg hiányzik, láttuk a válságkezelés tárgyalásánál. Arról van szó, hogy a nacionalizmus összekever két szolidaritási formát. A családi szolidaritást nem szabad összekeverni az állampolgári szolidaritással, nem szabad ezeket összemosni, mert itt két különféle szolidaritásról van szó. Azok az európai államok, amelyek nemzeti egységmozgalmakból nőttek ki, tehát ezek nemzettudatát még a 19. században az iskola, a történetírás, a sajtó alakította ki, és egyúttal megváltoztatta életformájukat és lojalitásukat is. A mai konfliktusok idején a régi regionális lojalitások életre kelnek és összetűzéseket váltanak ki, a nemzeti lojalitás szétesését vonva maguk után. Gondoljunk például Katalóniára, Skóciára, Észak-Olaszországra, a flamandokra, vallonokra stb. Ha most az Európai Tanács tegnapelőtti beszólására gondolunk, mondja Habermas, arra hogy az európai népek által demokratikusan megválasztott Jean-Claude Juncker-t nem kívánják az Európai Bizottság élén látni, kiváló példája a nemzetállamok ellenállásának, és ez a nemzetállami ellenállás az Európai Unió kellős közepén jelentkezik, és ez botrány - állapítja meg Habermas. (Néhány nappal később David Cameron arról beszélt, hogy nekik, az Európai Tanács tagjainak kell megválasztani a Bizottság elnökét, mert ők demokratikusan megválasztott vezetők, mintha legalábbis az EP-t nem az EU polgárok választották volna meg, méghozzá bizottsági elnöki jelöltjeikkel együtt.)

16. A nemzetek a tömegek politikai mozgósítása útján jöttek létre, politikai közösségeik nem természetes képződmények, hanem jogi konstrukciók eredményei. Ma az emberek integrációjára sokkal nagyobb hatással van a politikai szint, mint a szociokulturális szint. Egy uralkodóval vagy egy nyelvvel szembeni lojalitástól eltérően, amelyek a szociális integráció létező formáira épülnek, a nemzeti tudat egy megrendezett politikai integráció eredménye. Ezt a politikai integrációt meg kell különböztetnünk a szociális integrációtól, ha választ akarunk kapni a nemzetek közötti kölcsönös bizalom hiányára.

17. Az érett nyugati demokráciákban az európai egyesülés tekintetében releváns bizalom-deficit nem az idegen nemzetekkel szembeni ellenérzéssel és elzárkózással magyarázható, hanem saját nemzetük vívmányaihoz, a liberális demokráciához való ragaszkodással. Mindenütt, ahol a toleráns gondolkodás kialakult, a polgárok a liberális demokráciának tulajdonítják a szabad, viszonylag igazságos, és a szociális vívmányokat félig-meddig garantáló rendszert. Ezért érdekük nemzetállamuk, vagyis ezen vívmányok garantálójának a fenntartása. Ellenérzésük nem más népek, hanem egy ismeretlen szuperállam ellen irányul, amely esetleg beleszólhatna vívmányaikba, tehét nem egy közös európai nép hiánya jelenti a legyőzhetetlen akadályt az európai egyesülés számára.

"A demokratikus jogállam normatív vívmányait, és nem valamiféle elképzelt népi tulajdonságokat kell megtartanunk."

18. A demokratikus polgári társadalom önmeghatározása teljesen más, mint az etnikai származás naturalizált jellemzőihez való reaktív ragaszkodás, amelyből ma a jobboldali populizmus táplálkozik. A demokratikus önmeghatározás olyan igazoló érv, amely egy nemzetek feletti demokrácia mellett és nem ellen szól. Hangsúlyozottan nemzetek feletti szupranacionális demokráciáról van szó, ha ugyanis a nemzetek feletti szerv nem demokratikus, akkor a nemzetállamok sem őrizhetik meg demokráciájukat.

19. Habermas most jutott el arra a pontra, hogy választ adjon feltett kérdésére. Két egymással versengő célt lehet követnünk. A nemzetállamokból létrejött unió nemzetek feletti közösség formáját öltse magára, amely demokratikusan legitimált módon hatékonyan tudjon cselekedni, és megtudja oldani a keletkezőben lévő világtársadalom problémáit. Ám a demokrácia nemzetek felettivé alakításába egy feltétellel hajlandók beleegyezni: a nemzetállamaikban a jog és a szabadság már elért eredményeit garantálják. Ezért a magasabb politikai szint nem gyűrheti maga alá az alacsonyabb szintet, hanem ki kell egészíteniük egymást. A végső döntést nem hierarchikus módon kell megoldani, mint a szövetségi államokban, hanem meg kell tartani a heterarchikus viszonyt a tagállamok és a föderáció között.

20. Habermas végül a probléma megoldására egy absztrakt gondolatkísérletet vázolt fel, melynek végeredményeként megállapíthatta, ahhoz hogy kiküszöböljük az eljövendő politikai unióból a demokratikus deficitet, a válasz kézenfekvő: az Európai Parlamentnek meg kell engedni hogy törvényjavaslatokat nyújthasson be, és az úgynevezett rendes jogalkotási eljárást, minden az unióval közös politikai területre ki kellene terjeszteni. Az Európai Tanácsot, a ma is félalkotmányos helyzetet élvező állam- és kormányfők találkozóját be kellene tagolni az Európai Unió Tanácsába. Végül az Európai Bizottságnak át kellene vennie a Tanácsnak és a Parlamentnek egyaránt felelős kormány feladatait. Az Európai Uniónak a demokratikus mércéknek megfelelő nemzetek feletti közösségé alakításában paritásos alapon figyelembe lehetne venni a nemzetek és a polgárok egyenlőségét is. Egy ilyen reformokon átesett Európai Unió különbözne a szövetségi államtól. Ekként helyes módon háríthatjuk el a nemzetek feletti paternalizmus valóban fennálló veszélyét, méghozzá nem nacionalista módon.

21. Az európai integráció úgy is megvalósítható, hogy a tagállamok nem oldódnak fel egy nemzetek feletti demokráciában. Ez azonban csak úgy sikerülhet, ha a polgárok a nemzetállamokat a francia és amerikai forradalom vívmányainak garantálóiként becsülik meg, és nem a nemzeti történetírásnak a 19. században kitalált nemzeti mítoszt őrző "grál lovagjaként".

22. Jürgen Habermas e szavakkal zárta előadását:

"Európában alig van olyan nemzet, amely ellent állt volna annak a kísértésnek, hogy önmagát a múltba visszatekintvén ne hősies szereplőként és ugyanakkor tragikus áldozatként ábrázolja egy dicsőséges kollektív történet középpontjában. A globalizált társadalomban azonban az ilyen szereplők számára már nincs többé hely."


A vita

23. Habermas már előadásában is felvetett témákat, amiket ott nem részletezhetet, de mint mondta, a vitában szívesen visszatérne rá. Leszögezte, hogy a jelenlegi magyar politikai helyzetről külföldi állampolgárként nem kíván szólni, de az előadás témájához kapcsolódva várja a kérdéseket, ellenvetéseket, és nagyon szívesen vitázik.

24. Az első kérdés kapcsán Habermas felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió egy megbocsáthatatlan hibát követett el, amikor a rendelkezésére álló eszközökkel nem élt megfelelő módon, nevezetesen hogy az összes tagállam által elfogadott szerződéseket nem hajtatta végre minden tagállammal. A Bizottság feladata lenne, hogy figyelje, minden alapjogot betartanak-e minden tagállamban. Az alapjogok nemcsak az alkotmányra, hanem az életre is tartoznak, tehát az alapjogokat át kell ültetni a mindennapi életbe. A Bizottság nagyon sok mindent ráhagyott a nemzeti államokra, és most nem tud beleszólni. Tehát nem arról van szó, hogy bizonyos politikákat európai szintre emeljünk, hanem arról, hogy olyan viszonyokat hozzunk létre, ami által az a kívánság fel se merülhessen, miszerint közös európai médiatörvényre lenne szükség.

25. Újabb kérdés nem akart érkezni, tehát Habermas bátorította a közönséget:

"Segítenek ha ellentmondanak nekem, tehát kritizáljanak, hatvannyolcasként mindenhez hozzá vagyok szokva!"

26. A következő kérdés, amit egy fiatal hallgató tett fel nem volt világos Habermas számára, ám Weiss János segítségével sikerült lényegét megragadni, vagyis a törésvonalak nem azonosak a különféle nemzeteknél, ami az európai szintü megoldást nem teszi lehetségessé. Habermas válaszában itt a szubszidiaritás elvére utalt, mely az Európai Unió alapelve. Amit meg lehet oldani nemzeti, önkormányzati szinten, azt ott kell megoldani. Ám a globális problémákat, mint például az euro-válság nagyon nehéz nemzetállami szinten orvosolni. A válság több téren megmutatta, hogy már az alapdolgok sem oldhatók meg nemzetállami szinten.

27. Ezután közjátékként egy hölgy szavait nem értve a nagyothalló Habermas elsétált a kérdezőhöz, végül sikerült a technikai problémát megoldani. A kérdező az USA-val vetette egybe a nyelvi, törvénykezési különbségeket. Európa nyelvileg sokszínű, törvénykezésében viszont homogénebb mint Amerika. Habermas válaszát azzal kezdte, hogy nem egy könnyű kérdés, amint az USA is egy végtelenül bonyolult téma, gondoljunk csak az Obamacare, Obama egészségügyi reformjára, amit az elnök évek óta képtelen végig vinni. Kétségtelen azonban, hogy Amerikában sok olyan területet vont magához a szövetségi kormány, ami nálunk nincs európai szinten, és a jövőben sem kívánjuk ezt megtenni. Ilyen például az alkotmány módosításának joga. Az amerikai alkotmány többségi döntéssel módosítható, míg Európában az Unió működését szabályozó szerződések csak egyhangú döntéssel módosíthatóak. Várhatóan létrejön majd egy mag-Európa, és egy periféria, az úgynevezett második sebességű Európa. Jogrendjeink korántsem olyan hasonlatosak, mint az USA esetében. Egy alkotmány mindig egy konkrét történelmi helyzetre reagál, ám az alkotmányjog az absztrakció szintjén azt mutatja, hogy az EU számtalan jogkört nem tett szövetségivé, ami az USA-ban már szövetségiek.

28. A következő felvetés az ökológia területét érintette. Ezek a problémák természetesen csak globális szinten oldhatók meg, Habermas szellemesen nem is tekintette kérdésnek a felvetést, "igen egyetértek".

29. Ezután a populizmus és a xenofóbia került terítékre. Habermas az előadást megelőző vasárnapot (EP választás) egy bizonyos szempontból nagyon termékenynek tartja azt, hogy nagy számban kerültek be az Európai Parlamentbe populista pártok képviselői. Azért tartja ezt bizonyos szempontból pozitív jelenségnek, mert a veszély, ami a jobboldali populizmusból az ő, Habermas politikai meggyőződése alapján ered, nemzeti szinten jelentkezik és nem közösségi szinten, és ez a tény egy kiváltó tényező lehet arra, hogy abszolút európai kérdéseket felvetve átalakítsuk azokat az állampolgárok közpolitikai részvételévé. Ez volt az első EP választás, ahol nemcsak nemzeti kérdésekről döntöttek a választók. Ezt megelőzően csak belpolitikai szimpátiák alapján szavaztak az emberek, most azonban átalakult a politikai paletta. A szélsőjobboldal erős antieuroper hozzáállása jelentős tényező lett az EP-ben, hiszen a képviselők 25%-a azzal a céllal ül az Európai Parlamentben, hogy felszámolják az EP-t. Egy hosszú folyamat zajlik, a közös európai alkotmány megalkotása, tehát egy alkotmányozás folyamatában vagyunk, és most először olyan emberek ülnek a parlamentben, akik nemcsak arra fogják buzdítani a többi képviselőt, hogy ott helyben agresszív kritikájukra válaszoljanak, hanem otthon a tagállamokban is Európáért tevékenykedjenek, és ne csak Brüsszelre mutogassanak. Jó példa erre a CSU, mely proeurópai pártként Európáról beszél, de otthon lényegében egy EU ellenes kampányt folytatott. "Na ennek vége - még akkor is, ha ezek a pártok szétesnek. Miként lehetséges az, hogy egy antieurópai párt az Európai Néppárt pártcsaládjának a tagja legyen? Most pedig a saját közös jelöltjük ellen lépnek fel?! Ez egy disznóság, ez egy mocsokság!"

30. Egy érdekes felvetésre Habermas azzal válaszolt, hogy ő Marxot egy olyan gondolkodóként értelmezte, aki ugyan beszélt alapról és felépítményről, de a gazdaság, a kultúra, a társadalom kérdéseiben mégsem az egyoldalú kauzális függőségekben gondolkodott. "Nem baj, hát másként értelmezzük. Ami a kérdést illeti, az hogy ma valaki, akárcsak most én, a gazdasági kérdésekről csak a beszédem első felében tárgyaltam, vagyis hogy a banki ágazat újra szabályozása szükséges, majd alkotmányjogi kérdésekre koncentráltam, nos, ha valaki így jár el, akkor valóban intézményi előfeltételekről beszél, amelyek szükségesek ahhoz, hogy bizonyos szakpolitikákat megvalósíthassunk." Habermas meg van győződve arról, hogy a gazdaság globalizációja, mely politikai szándékból jött létre, olyan következményekkel jár, mely az európai polgárok által kivívott szociális biztonságot veszélyezteti, és ezt az európai polgárok éppen ezért nem tartják helyesnek. Ezeket a problémákat azonban nemzetállami eszközökkel és szinten már nem lehet orvosolni. Alkotmánypolitikai minimumra van szükség, aminek teljesülni kell ahhoz, hogy bizonyos politikai lépések megtehetőek legyenek. Az hogy elképzelése mögött felsorakozik-e a többség, az egy egészen más kérdés. Ha empirikusan vizsgáljuk a kérdést, akkor egészen más megközelítésre van szükség. Habermas szerint, ha valaki az EU tagjává vált, akkor a piacgazdaság mellett is elkötelezte magát, amely értelmezése szerint a politika számára beleszólási lehetőséget ad, sőt ezt bizonyos elvek betartásával kötelezővé is teszi. A mai helyzetet nem akarja leírni, hiszen mára egyetlen egy politikai minta vált globálissá, és ennek a következményeit ismerjük. Azon kell gondolkodnunk, hogy ezt a politikai mintát hogyan változtathatnánk meg.

31. A monetáris politikára vonatkozó kérdésre adott válasz: "ez nem az én területem, és két percben nem is tudnék válaszolni rá."

32. Az utolsó kérdés igen figyelemre méltó fölvetése rávilágított arra, hogy az USA esetében az emberijogi kérdések körüli ellentétek egykor polgárháborúhoz vezettek. Vajon elképzelhető-e az, hogy az európai értékeket tendenciózusan megsértő államok EU-s tagságát felfüggesszék? Válasz: "Nagyon jól el tudom képzelni." Ehhez nem kell új jogszabály vagy új szerződés, ez már most lehetséges. Ott, ahol nyilvánvalóan sérülnek az alapvető jogok, ott az Uniónak joga van közbelépni, illetve szankciókat foganatosítani. Ehhez eddig a politikai akarat hiányzott az Európai Tanácsban, de valószínűleg az Európai Parlamentben is. Az Európai Uniónak megvannak a szabályai, amiket alkalmazni kell a tagállamokban. Az EU itt egy kicsit félrefordul és magyarázatokat keres, amikor jogi normák megsértése történik. Ez nem szabadna hogy így legyen, az Európai Uniónak nem szabad félrenéznie, amennyiben az alapjogok sérülnek. Az Európai Unió ebben csődöt mondott, eddig nem volt politikai akarat. Ez politikai akarat és nem jogszabály kérdése.

33. A program ezzel befejeződött, ám másnap az Európa Pontban nyílt beszélgetés formájában folytatódott. Említsük még meg a kitűnő tolmácsolást, és a nagyszerű fotókat. Jürgen Habermas budapesti látogatásán egy demokratikusan egységes és átlátható Európai Unió képét vázolta fel, amelyben a liberális demokrácia és a szociális igazságosság érvényesül a piacgazdaság keretein belül úgy, hogy a szubszidiaritás elve szerint működő tagállamok a közös politikai és társadalmi értékek mentén működnek egységként. A megvalósulás, remény szerint az amerikai polgárháborúhoz hasonló jelenségek nélkül fog végbemenni. A következő lépés a világtársadalom létrejötte lesz, ez azonban már egy eljövendő generáció feladata.



Link

Az előadás

A fotók

A magyar helyzet

Alapjogok

Hatalom és jog viszonya

Egy párbeszéd tanulságai



2014. június 12.