Hildegard von Bingen





Prophetissa Teutonica



Személye és tanítása - kísérlet a megértésre

1. Nem próféta volt, hanem megértő, aki rendelkezett a tisztánlátás adományával. 1098-ban, Hildepert von Bermersheim a speyeri császári uradalom birodalmi intézőjének tizedik gyermekeként született a rajna-hesseni Alzey-ben. Nyolc évesen a Jutta von Spanheim grófnő vezette Disibodenberg-i bencés kolostorba került, ahol megtanult írni, olvasni, énekelni, zenélni, és kézimunkázni. Itt élte szerzetesi életét, s Jutta halála után (1136) 38 évesen őt választották apátnőnek. 1147-ben szóba került a kolostor egy részének átköltözése a Bingeni Szent Rupert hitvallóról (+732) elnevezett Rupert-hegyre (Rupertsberg). A Rupert sírját és ereklyéit őrző Szent Rupertus kápolna ekkor Bernhard von Hildesheim gróf birtokában volt. Az anyakolostorral folyó hosszú huzavona után 1150-ben húszan átköltöztek az új helyre, amelynek templomát 1152. május 1-én szentelte fel Heinrich mainzi érsek. Hildegárd 54 éves ekkor, s a Rupert-hegy melletti településről nevezték el később Bingeni Szent Hildegárdnak.

2. Önéletrajzában ezt írta: "Megtestesülésemkor, amikor Isten életre keltett anyám méhében, belevéste ezt a látomást a lelkembe", tudniillik a látomás adományát. Wibert von Gembloux a 72 éves "rajnai látnoknő"-től a jelenség leírását kérte. "Nem külső szememmel látom a dolgokat s nem külső fülemmel hallom, sokkal inkább csak a lelkemmel." (Soha nem volt eszméletlen mint a sámánok, ami lényeges dolog, mivel a kereszténység tudatos vallásként elveti az extázist.) "Az a fény, amit látok, nem térbeli." Ragyogóbb, mint a Nap, és nincs térbeli kiterjedése. Szellemi dolog, a tér az anyaghoz kötött. "Az élő fény árnyékának (umbra lucis viventis) nevezhetném. Ebben a fényben néha, de nem gyakran, egy másik fényt látok, amit élő fénynek (lux vivens) neveznek. Képtelen vagyok megmondani, mikor és hogyan látom." Amikor ezt látja, határtalan boldogság tölti el, és fiatal lánynak érzi magát.

3. 43 éves korában azt az utasítást kapja ettől a fénytől, hogy írja le, amit lát és hall, tegye közzé, amiket tapasztal. "1141-ben, amikor 42 éves és 7 hónapos voltam, tüzes fény villámlott alá a derült égből. Áthatolt agyamon, felizzította szívemet és keblemet, miként a láng, amely azonban nem égetett, hanem melegített, mint a Nap melegíti azokat a tárgyakat, amelyeket sugarai érnek. Egyszerre megvilágosodott előttem az írás [Biblia] értelme." Hildegárd leírását úgy kell elképzelnünk, hogy hirtelen és váratlanul a bensőnket teljes egészében hatalmas forróság tölti el, mely azonban nem éget, de érezzük, hogy a maga teljes valójában megtapasztalva nem bírnánk elviselni, azonnal elpusztulnánk. Ezzel egy időben ugyanilyen hirtelen és váratlanul tudatunkban megjelenik készen és teljes egészében az üzenet. A jelenség azután egy pillanat alatt megszűnik, eltűnik, amíg elbírjuk viselni csak addig marad, hogy el ne pusztuljunk. Ami marad az a jelenség csodálata, illetve az üzenet (megvilágosodás) teljes bizonyossága.

4. Hildegárd első lejegyzett és máig legismertebb könyve közismert nevén a Scivias felkeltette a mainzi érsek érdeklődését, aki a Trier-i Zsinaton (1147. november 30. - 1148. február 15.) III. Jenő pápa figyelmébe ajánlotta, aki átvizsgálva azt, a könyv tartalmát igazhitűnek, a katolikus tannal megegyezőnek nyilvánította, a szerző látnoki képességét valódinak, Istentől származónak ítélte. Hildegárd így az egész keresztény Nyugat előtt ismertté vált. A Rupert-hegyen ezután sorra születtek a művek, első könyve trilógiává bővült, miközben költemények, énekek, misztériumjátékok szerzője, írt a szentekről, és ekkor állította össze természettudományos és orvosi írásait. Műveinek kiemelkedő a kultúrtörténeti és irodalomtörténeti értéke is. Könyvei latin nyelven íródtak annak ellenére, hogy latin tudása hiányos volt. Titkárának Volmarnak a feladata e hiány pótlása volt, de így sem tudtak minden esetben megfelelő latin kifejezést találni, elvétve archaikus német szavak vannak a művekben. Volmar helyét halála (1173) után Richardis von Stade vette át.

5. Eközben a rupertsbergi kolostorba hatalmasságok érkezetek, hogy tanácsot kérjenek a látnoknőtől, intenzív levelezésben állt pápákkal is. Hildegárd nem volt udvarias ha nem volt miért, nyers modorban szeretett fogalmazni. IV. Anastasius pápával például közölte, hogy sürgősen térjen észre, ellenkező esetben ne számítson semmi jóra a túlvilágon. A pápákkal dacoló félelmetes Barbarossa Frigyes császárhoz intézett négy levele is fennmaradt, az egyiket Jézus nevében eképpen fejezi be: "Ezt halld meg király, ha élni akarsz, különben átszúr a kardom!" 1158 és 1171 között négy hosszú missziós utat tett szerte a Birodalomban. Beszédeiben az egyház egysége mellett, a papság erkölcstelensége és a katharok ellen szólalt fel. A papokat bohócoknak nevezte, akik semmire se valók, legfeljebb nyáridőben a legyek elhessegetésére.

6. A mainzi érsek által kiközösített, exkommunikáció alá eső lovag a rupertsbergi kolostorban bűnbánatot tartott, majd elhunyt. Hildegárd a kolostor kertjében temettette el. Az érsekség a holttest kihantolását rendelte el, tekintettel arra, hogy kiközösített személyről van szó. Hildegárd meggyőződésére és lelkiismeretére hallgatva nem engedelmeskedhetett, ezért kolostorát kiközösítették, interdiktum alá vetették. Az Oltáriszentséget elvitték, a misézést illetve mindenféle liturgiát és éneket betiltottak. Hildegárd erre írt egy levelet, melyben felhívta a kolostorát kiközösítők figyelmét arra, hogy akik Isten dicsőségét énekben zengeni tiltják, azok igazságtalanságot követnek el, mivel megfosztják Istent a neki járó dicsérettől, következésképpen el fognak kárhozni, hacsak jóvá nem teszik vétküket. Azok pedig, akik a mennyek kulcsát birtokolják észnél legyenek, hogy mit nyitnak ki és zárnak be, mert a legsúlyosabb törvény ítél majd felettük! Végül az érsek könyörgött bocsánatáért...

7. Hildegárd 1179. szeptember 17-én hunyt el 81 éves korában. Magyar László András az Okok és gyógymódok (Hildegardis: Causae et curae) magyar fordítója előszavában (2004) megjegyzi, hogy Hildegárd szentté avatására máig nem került sor. "Aki elolvassa ezt a könyvet, talán megsejti, miért nem." (8. oldal.) Megjegyzése félreértésen alapulhat, hiszen Hildegárd tisztelete halálától töretlen volt, igaz nem az egész egyházban. (Boldog az, akinek csak egy adott területen van liturgikus tisztelete, szent pedig az, akinek tiszteletét az egész egyházra kiterjesztik.) Hildegárd tisztelete a bencés rendre korlátozódott, illetve az is fontos, hogy az úgynevezett szentté avatási eljárás csak a középkor végére fejlődött ki a mai formájában. 2012-ben azután XVI. Benedek pápa Hildegárd tiszteletét kiterjesztette az egész egyházra (május 10.), majd néhány hónap múlva egyházdoktorrá avatta (október 7.). Ez roppant fontos momentum, mert ezáltal lett kinyilvánítva, hogy Hildegárd tanítása színtiszta katolikus tanítás, méghozzá az egyházatyákéval megegyező jelentőséggel. Egyházdoktor az, aki kiemelkedő jelentőségű tanítást dolgozott ki, amivel valami új dologra világított rá a hit területén. Aki hozzáértéssel olvassa Hildegárd életművét, annak érthető egyháztanítóvá, legfőbb tanítómesterré avatása.

8. Más pontokon is vitatkoznunk kell Magyar László Andrással. Az említett könyv 17. oldalán a lábjegyzetben arról ír, hogy Hildegárd szövegében az áll, hogy Istennek már a teremtés előtt szándékában állt emberré válnia, ám ez Magyar szerint súlyos blaszfémia, ezért a kérdéses részt a következőképpen fordította: "régóta szándékában állott, hogy embert is teremtsen". Valójában nincs szó blaszfémiáról, csupán egy elfogadott katolikus teológiai álláspontról a sok közül. Aquinói Szent Tamás például nem osztja e nézetet, a ferencesek azonban nagy általánosságban igen. Abban is téved Magyar, hogy Hildegárd hitt volna a lélekvándorlásban (59. és 293. oldal lábjegyzetek). Hildegárd szerint az emberi léleknek három létfokozata van. A földi életben a romolhatatlan lélek a romlandó testben egzisztál, majd a halál után az emberi lélek test nélküli léte következik, végül a megdicsőült anyagba való behatolásától (feltámadás) következik a végső örök korszaka. Magyar egy másik helyen azt állítja (88. oldal), hogy az Egyház szerint a megváltás, Hildegárd szerint viszont a bukás óta nincs hatalma a Sátánnak a világ felett. Természetesen a bukás óta, méghozzá nem az ember, hanem Lucifer bukása óta. Nem szabad keverni a világ feletti hatalmat az ember feletti hatalommal, amit a keresztség tör meg a megváltás által.

9. Hildegárd divat! Ez nem is olyan meglepő, mint elsőre gondolnánk, hiszen divat lett az ember visszatérése önmaga lényegéhez. Hildegárd tud valamit, ami felkelti a posztmodern ember érdeklődését, aki úgy véli, tanulhat a középkor szentjétől. Az eddigiekből már kiviláglott, hogy tanításának forrása nem tudományos munka, hanem egy jelenség. Hildegárd az üzenet átadójaként saját személyét és kora összetevőit is belevitte írásaiba, önmagán átszűrve juttatta el azt hozzánk, másként nem is tehette. Ezeket a körülményeket is jól kell ismernünk az üzenet értelmezésének folyamatában.

10. Hildegárd központi tanítása kozmikus látomású trilógiájában található. Az első kötet címe Liber sci vias Domini (Isten utainak ismerete). "Ismerd meg a teremtettnek a Teremtővel való egybefonódását; értsd meg egyvoltukban, a mindenség titkait." A már említett Sciviasról van szó, ami 1141-1151 között íródott, témája dogmatikus tartalmú. Üzenete szerint a bűnbeesés nagy kozmikus katasztrófa, a Kozmosz megmozdul és szembefordul Teremtőjével, ám Mária, az első tavaszi hajnalpír által emberré lett Krisztus megvalósítja "a megváltás tüzes művét". Ezt az üdvösségmisztériumot az Egyház viszi tovább az idők beteljesedéséig. Halandó nem láthatja az istenséget, ezért az Eucharisztiát, mely teljességgel isteni, homály fedi. A beteljesüléskor az "elemek nagy fényességben és szépségben tündökölnek. A tűz lobogás nélkül aranyszínben ég, miként a hajnalpír, a levegő tiszta és fénylő, sűrűség nélkül való, a víz áttetsző és csendes, áradás nem duzzasztja. (...) A Nap, a Hold és a csillagok értékes drágakövekként ragyognak az égen." Hildegárd látta, amint "a hajnalpír ragyogásából előlépett egy Fényember. (...) Beszélj és hirdesd tüzes művemet, mely igaz látomásban megmutattatik neked!" Mert "azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!" (Lk. 12,49.)

11. A következő rész Liber vitae meritorum (Az érdemszerzés könyve) 1158-1163 között íródott. Itt az Istenhez való visszatérés útját vázolta fel. A szeretet, amely maga Isten, így szól: "Én vagyok a lég, mely minden zöldet táplál, és érett gyümölcsöt hordó virágot hajtat." Az ember és a kozmosz alapvető egységének következtében a bűn nem csupán az egyén Isten ellen elkövetett vétke, hanem az egész kozmoszt sértő cselekedet. "Az emberek gonosz cselekedetei az elemeket beszennyezik (...), s ha jót cselekszik az ember, az elemek rendje újból helyreáll." Minden mindennel összefügg, az ember és a kozmosz kölcsönhatása abban testesül meg, hogy az emberben található a szellem és az anyag találkozási pontja.

12. Az 1163-1173 között született befejező rész a Liber divinorum operum (Az isteni művek könyve) misztikus kozmológia. Ez "életművét betetőző, legérettebb munkája" (Kulcsár F. Imre). Hildegárd a Világmindenség középpontjába helyezi az embert, a mikrokozmoszt, aki a jó és a rossz tudójaként felelősséggel tartozik mindenért. Jó döntései megőrzik a makrokozmosz rendjét, rossz döntései a káoszt idézik elő. Bemutatja "egymáshoz fűződő viszonyában a kozmoszt és az embert, valamint az univerzumot feloldhatatlan összefonódásban a Szentháromságban egyesült teremtő Istennel" (Adelgundis Führkötter O.S.B.). Az univerzumot a Szeretet hordozza, aki nem más mint a teremtő Isten, az Őslétező, a legfelsőbb tüzes erő, az életszikra lángralobbantója. "Én az isteni Való, a tüzes Élet lángja lángolok a mezők zöldjében, világlok a vizekben. (...) Én égek a Napban, a Holdban és a csillagokban. (...) Én, a tüzes erő, én nyugszom elrejtve mindenben, általam égnek. (...) Minden önnön lényegében él. (...) Én vagyok az élet", szól az üzenet. A Teremtő és műve összekapcsolódik az inkarnáció misztériumában. Hildegárd kozmoszteológiájának középpontjában a kör áll. Minden Istenből árad ki, és Krisztusban visszatér önmagába. Ez a körszimbólum, amint majd látjuk, tanításának lényegi részéhez tartozik. Rögtön jegyezzük meg, ugyanez áll egy másik egyházdoktorra, Aquinói Szent Tamásra is (lásd itt a 10. pontot). Az ősmeghatározottság Hildegárd szintézisében egyesül az Egyetlenben, aki "kettőből egyet csinál" az Istenember Jézus Krisztusban.

13. A Physica és a Cause et curae valójában egy mű, maga Hildegárd közösen Liber subtilitatum címen említette, amely kozmikus szemléletű élettan, illetve orvosi kézikönyv. Hildegárd szoros kapcsolatban élt a kozmosszal, teológiai-filozófiai világszemléletében a kozmoszt és az embert Istenben összefonódva ábrázolja. Gyógyászatának lényege, hogy hasznosítani kell azokat a gyógyító erőket, amelyeket Isten teremtett a világba.

14. A Symphonia harmoniae caelestium revelationum liturgikus énekeinek gyűjteménye. Hildegárd versei csak azok dallamaival együtt értelmezhetőek. A középkori teljesség kultúrájából fakad ez, ami Guillaume de Machaut (1300-1377) műveiben is még jól érzékelhető. Több éneket írt Szent Disibodus ír püspökhöz, aki a 7. században három társával Németországba vándorolt, ahol a Glan és a Nahe folyó egybefolyásánál remetéskedett és kolostort is alapított, aminek a helyén épült az a kolostor, ahol Hildegárd szerzetesi életét megkezdte. Az általa alapított kolostorban Bingen mellett, ahol a Nahe belefolyik a Rajnába, már Bingeni Szent Rupert (De Sancto Ruperto) tiszteletére írta liturgikus énekeit, például O beatissime Ruperte. (Bingeni Rupert életét lásd itt a 8. pontot.) Leghosszabb énekét is hozzá írta O Jeruzsalem sokatmondó fordulatokkal: "Rupertus, ó fényességes ékkő (...) ó élő édes alma, súlytalan teher (...) nedved nem hullott az ősi barlang táncaiban (...) Isten Fiában fénylő."

15. Az O verbum Patris és az O Fili dilectissime mely utóbbiban maga Mária szólal meg, ismét megjelenik a körszimbólum. Az elsőben Krisztus a "körbe-kerülő kerék (...) mindent-cselekvő", előre-tudás, mindeneket ölelő kerék. Az utóbbiban Krisztus Isten körbe-kerülő ereje, aki az emberbe helyezte a kozmikus harmóniát. Az O factura Dei-ben "a föld sarából Isten világa tündökölt elő."

16. Hildegárdnál jól tetten érhető (életvitelében is) a női egyenjogúság kereszténységből fakadó eszméje, egyáltalán a női nem kozmikus történelemformáló szerepe, hiszen a nő döntésének következménye volt a kozmikus katasztrófa, és belőle fakadt a helyreállítás is. "Ó asszonyi forma, Bölcsesség nővére, mily nagy a te dicsőséged: benned támadt ama nagyerejű élet, kit halál nem tör meg soha. A Bölcsesség emelt fel téged, hogy benned [a nőben] fölékesíttessenek minden teremtmények, hogy jobb rész osztályosai legyenek, mint kezdetben." (O magna res.) Szent Ágoston gondolata jelentkezik itt, Isten megengedi a rosszat (a bűnbeesést) a még nagyobb jó érdekében. Szent Orsolya tisztelete Hildegárd életében vált népszerűvé, liturgikus tiszteletére több éneket is írt.

17. Nagyszabású műve az Ordo Virtutum a kozmikus erők harcát megjelenítő énekes-hangszeres misztériumdráma, amit nemcsak elénekeltek, hanem kosztümös előadás keretében önmaguknak eljátszották, tulajdonképpen a rupertsbergi nővérek számára íródott drámapedagógia.

18. Hildegárd egy nyelvet is alkotott (kapott látomásban). Az általa ismeretlen nyelvnek (lingua ignota) nevezett beszéd szójegyzéke is fennmaradt, sőt O orzchis Ecclesia énekében öt szava szerepel, latin megfelelőinek feltüntetésével együtt. Ezek a következők: orzchis-hatalmas, caldemia-illat, loifolum-nép, crizanta-felkent, chorzata-csillogás.

19. Hildegárd önéletrajzát leszámítva minden művét látomásban kapta. Az üzeneteket maga írta viasztáblákra. Ezt pergamenre másoltatta, majd ő maga átnézte és ha kellett javította. Ezután titkárai nyelvtanilag helyesbítették, végül letisztázták, így jött létre a végleges változat, amihez különös ábrák is tartoznak. Ezek teszik teljessé és érthetőbbé az üzenetet, amibe most belepillantunk.




20. Isten a világ teremtése előtt kezdet nélkül létezett, és azóta is létezik. Ő a fény és a ragyogás. A világot a semmiből, akaratával hozta létre; a világ anyaga az ő akaratában szunnyadt. Az anyag egyetlen tömegként magából Isten akaratából jött létre. A "legyen fény" kifejezés az angyalfény létbehívását jelenti, a fényforrás nélküli fényét, a szellemi létezők teremtését, míg a "legyenek fényforrások" kijelentés az égitestek teremtését jelzi. Isten a tökéletes kerék, jóságos Atya, atyai mivoltát jósága tölti meg. Atyaisága leginkább egy olyan kerékhez hasonlítható, mely teljesen ki van töltve. A tökéletes kerék tehát a korong. Ha csak kerülete lenne semmit sem érne.

21. Lucifer Istennél nagyobbat akart cselekedni, sok mindent kívánt teremteni. Azonban az isteni mivolt önmagában létezik, és belőle származik minden, ezért rajta kívül nincs más teremtő. (Vö. Summa Theologiae, 1. rész, 45. kérdés, 5. szakasz: Vajon egyedül Isten képes-e teremteni?) Lucifer tehát olyasmivé akart lenni, amivé nem lehetett, ezért szétszóratásban megosztott (in dispersione divisus), töredékes lénnyé vált. Nem ismerte Istent a maga valójában, és nem ismerte további terveit sem. Szándéka létrehozta a rosszat, ő pedig a semmibe zuhant. Ez a fény és ragyogás nélküli rossz, mely teremteni akart, de nem tudott, saját tengelye körül forgó kerékként irigységre lobbant Istennel szemben; lángoló sötétség kavarult mélyén. A rossz így vált el a jótól. A rossznak tehát nincs köze Istenhez. (Vö. Summa Theologiae, 1. rész, 49. kérdés, 2. szakasz: Vajon a legfőbb jó, vagyis Isten oka-e a rossznak?) Lucifer, vagyis a Gonosz kezdettől gyűlöli az embert, amiért az anyagi összetevői ellenére szellemének köszönhetően képes Istenig emelkedni. A Gonosz nem más, mint a semmire irányuló akarat. A semminek nincs tulajdonsága, ezért azok a teremtmények, akik saját akaratukból a semmivel kapcsolják össze önmagukat, elveszítik saját tulajdonságaikat és maguk is semmivé lesznek.

22. Lucifer bukása után azonnal, Isten parancsára a már említett ősanyagból (lásd 20. pont) létrejött az Univerzum, létrejöttek a világ elemei, amelyek az emberben is megtalálhatóak, és amikkel az ember is működik. Isten ugyanis azért teremtette a világot, hogy abban életre keljen az ember. Szándéka volt az életszellem egyesítése az anyaggal. Kezdetben a formátlan anyagból még hiányzott a tűz (az élet), minden jéghideg (élettelen) volt. Az Úr szelleme, amely maga a tűz és az élet, a vizek fölé szállt és életet lehelt minden egyes megformált teremtménybe a maga fajtája szerint. Elevenre fújva felszította bennük a lángot; fellobbant a tűz és az élet. Semmi ki nem virulhat, ha nincs benne tűz és hő. Minden teremtmény részeire hullana és elpusztulna, ha szellemét az élet tüzének ereje meg nem tartaná.

23. Nincs egyetlen teremtmény sem, akire csupán egyetlen tulajdonság lenne jellemző, minden összetett. Az emberi lélek az égből, Istentől jut az emberbe, éltetve és gondolkodóvá téve őt, ha pedig kilép belőle, nem pusztul el. Az ember önmagában hordozza a teljes teremtést, mert benne kering az élet halhatatlan lehelete. A szellem tűz és lélek, a test víz és elemek. Amikor Isten az embert teremtette, földet azaz elemeket tapasztott össze víz segítségével, majd ebbe a formába életleheletet bocsátott. A lélek tüzétől az anyag életre kelt. Az élet tüze az emberi tekintet izzásában nyilvánul meg, a szellem viszont a gondolkodásban lakozik. Az agy az emberi tudat, gondolkodóképesség, és értelem anyaga. A lélek olyan tűz, amely a teljes testet áthatja és élteti az embert. A lélek levegő, mely a tüzet lángra gyújtja; a tűz a levegő által képes égni.

24. A víz tölti el a húst vérrel hogy ereje legyen, ugyanúgy ahogyan a földet is összetapasztja. A hús viszont a csontokat fogja össze. A hús azonban szétomlana, ha a vér hője nem hevítené, ezért úgy tartja össze a vér heve, ahogy a földet a Napé, tehát a tűz a szervezetben a legfőbb hatalom. Hő nélkül a test elemeire bomlik szét. A világot elemek alkotják. Az emberi test alkotórészei a világ elemeiből tevődnek össze, amelyek az emberben pontosan ugyanúgy oszlanak meg és látják el feladataikat hogy az embert egybetartsák, ahogyan a világban oszlanak meg és látják el feladataikat. A világhoz hasonlóan az ember is akkor van jó állapotban, ha az elemek megfelelően és rendesen teszik benne dolgukat. Ha az elemek szabályosan működnek benne, megőrzi egészségét, ha viszont felborul a harmóniájuk, az megbetegíti és elpusztítja az embert.

25. A Föld a világmindenségben csupán egy apró pont, mely nem lapos, hanem görbült felületű, mint egy hegyhát. Déli irányban lefelé hajlik, északra pedig felfelé. A forróság, a Nap, a tűz az istenivel azonosítható, a hideg a pokollal. (Vö. Dante: Isteni színjáték, Pokol, 32-34. ének.)

26. Az isteni parancs megszegése előtt az ember fénylőn ragyogott akár a Nap, fényük ruhaként borította testüket. A lélek a halálkor elhagyja a testet, ezt a különválást azonban a lélek alig bírja elviselni. A feltámadás után már más létmódban él majd a lélek a testtel együtt. Ekkor az igazak újból napként fognak ragyogni, szent cselekedeteik ragyogása fénylik majd föl bennük.

27. Befejezésül fordítsuk figyelmünk ismét Hildegárd személyére, ami leginkább leveleiből világlik ki. III. Jenő pápához (1145-1153) írt levelét olvasva szemünk szinte elvakítja a csillogás, az a szellemi fény, mely lényéből kisugárzik. A pápa válaszlevelénél is érzékelünk ilyent, de jóval tompábban. III. Jenő, Clairvaux-i Szent Bernát (1090-1153) tanítványa és barátja, a második keresztes hadjárat meghirdetője volt. Hildegárd azonban magával Bernáttal is váltott levelet, aki a Nyugat legtekintelyesebb embere, tulajdonképpeni vezetője volt ekkor, ő alkotta meg a Templomos Lovagrend szabályzatát is, és akiről Aquinói Szent Tamás, mint beavatottról emlékezett meg. Őhozzá fordult tehát Hildegárd kérésével, mondaná meg neki Bernát, mi az a jelenség, melyben ő Hildegárd részesül? A bizonyságban jelentkező kétség, valóságos kétségbeesés tanúja ez a mélységesen megrendítő levél. Írója, mintegy lelki meztelenségben áll előttünk, nem gondolhatta, hogy Bernáton kívül bárki olvasni fogja levelét. (Közel 900 év telt el azóta.) "Bernát testvér, akit Clairvaux apátjának is neveznek" válaszában igen rövid volt. Hosszabban szeretett volna írni, de elfoglaltsága nem tette ezt lehetővé. Mivel Hildegárd azt írta, hogy azért fordult őhozzá, mert látomásban arról értesült, hogy Bernát oroszlán módjára képes a Napba nézni, a Clairvaux-i apát megjegyezte, hogy "csekély személyünkről messze másképp gondolkozol, mint ahogyan lelkiismeretünk értékeli, úgy véljük, ez egyes egyedül alázatodnak tudható be." A kérdésre adott lényegi válasza a következő: "Mit taníthatnánk még neked, mire inthetnénk, amikor már megvan a belső parancs és a beavatásban mindenről kapsz tanítást?"

28. Hildegárd ennek szellemében élte tovább földi életét. A Katolikus Egyház egyháztanítóinak száma kétezer év alatt nem érte el a negyvenet, jelenleg harmincöt. Hildegard von Bingen közöttük van.



Megjegyzés

A blog több írásában is feltűnik egy-egy részlet Hildegard von Bingen tanításából. Keress rá a blog keresőjében a Hildegárd, valamint a Hildegard von Bingen névre.


Hildegard és a neandervölgyi ember



Felhasznált irodalom

Hildegard von Bingen: Okok és gyógymódok. Kairosz Kiadó, 2004.

Hildegard von Bingen: Égi harmóniák (73 liturgikus ének). Az Isteni Erők játéka (énekes misztériumdráma). Paulus Hungarus (a Domonkos Rend kiadója) - Kairosz Kiadó, 2003.

Bingeni Hildegárd élete. Ahogyan Gottfried és Theoderich szerzetes a XII. században lejegyezte. Ursus Libris, 2004.

Dr. Gottfried Hertzka: Így gyógyít Isten. Szent Hildegárd gyógymódja. Makrovilág, 1989.

A szentek élete 2. Szent István Társulat, 1988.



Link






2013. június 1.