Szolovjov és Trubeckoj

Előszó

1. A 19. században Oroszország keleti kormányzóságaiban egy új szekta tűnt fel, a lyukazók vagy másként mondva a lyukimádók szektája. Híveik egy közepes méretű lyukat fúrtak belül házuk falába és odahajolva ezt ismételgették: "Én lyukam, én kunyhóm, ments meg engemet!" Bijszk környékén a lyukimádók aránya elérte a lakosság kétharmadát. Házukat Isten földi birodalmának, a lyukat új evangéliumnak nevezték, önmagukat pedig igaz keresztényeknek. (Szolovjov: Az Antikrisztus története) 


I. Szolovjov

Élete

2. Vlagyimir Szergejevics Szolovjov (1853-1900) Moszkvában született. Apja Szergej Mihajlovics Szolovjov közismert történész a Moszkvai Egyetem professzora, apai nagyapja pap volt. Anyai ágon ukrán, anyai ükapja az "ukrán Szókratész", Grigorij Szavvics Szkovoroda volt. Szolovjov 1869-től a Moszkvai Egyetem Természettudományi Karán hallgató, majd 1872-ben átment a történeti-filológia fakultásra. Az egyetem elvégzése után egy évet járt a Moszkvai Teológiai Akadémiára. Még gimnazistaként ateista lett, ám filozófiai tanulmányai, elsősorban Spinoza, Schopenhauer, Hartmann, Schelling és Hegel munkái hatására visszatért pravoszláv hitéhez. Magisteri disszertációjának címe: A nyugati filozófia válsága. A pozitivisták ellen. (Szentpétervár, 1874.)

3. A Moszkvai Egyetem docense a Filozófiai Tanszéken. 1875-ben tanulmányút keretében Londonban tanulmányozza Böhm, Paracelsus és Swedenborg írásait, a zsidó kabbalát, az okkultizmust és a spiritualizmust, majd teljesen váratlanul, egy látomás hatására néhány napra Egyiptomba utazott. 1876-ban már ismét Moszkvában tanít. 1877-től Péterváron a Közoktatási Minisztérium Tudományos Bizottságának munkatársa, ezzel párhuzamosan a Pétervári Egyetemen és a Felsőfokú Női Tanfolyamon is tanít. Ebben az évben publikálta első filozófiai művét: A kiteljesedett tudás filozófiai alapelvei. Nagy visszhangot kiváltó előadássorozatot tartott: Előadások az Istenemberségről, 1878.

4. II. Sándor cárt 1881-ben meggyilkolták. Szolovjov a gyilkosok tettét elítélte ugyan, de a halálbüntetés alóli felmentésüket kérte III. Sándor cártól. Nemsokkal ezután 28 évesen nyugdíjazták, egyúttal eltiltották a tanítástól és a nyilvános előadások tartásától. Élete hátralévő részét filozófiájának kidolgozására fordította, ekkor születtek alapvető művei:

- Az élet szellemi alapjai (1882-1884)
- Három emlékbeszéd Dosztojevszkijről (1881-1883)
- A nagy vita és a keresztény politika (1883)
- A teokrácia története és jövője (1886)
- Oroszország és az Egyetemes Egyház (1889)
- A nemzeti kérdés Oroszországban. Cikksorozat. (1881-1891)
- A szeretet értelme (1892-1894)
- A jó igazolása (1894-1895)
- Elméleti filozófia (1897-1899)
- Három beszélgetés (1899-1900) Magyarul: Az Antikrisztus története

5. Szolovjov 1900 júliusában váratlanul megbetegedett, és Moszkvában elhunyt. 47 évet élt.

Filozófiája

6. Szolovjov a filozófia, a vallás és a természettudományok szintézisére törekedett, az egyetemes egység rendszerét kívánta megalkotni. Célja egy életbölcselet létrehozása volt, ezzel kapcsolódott a szlavofilekhez. Nem kívánt egyetlen keresztény irányzathoz sem kapcsolódni, a kereszténység alaptéziseit új, racionális formában igyekezett megfogalmazni. Kritizálta az európai filozófia elméleti jellegét, amely elszakadt az élettől.

7. Szolovjov élesen megkülönbözteti a létezőt a léttől, és az előbbit teszi meg létlátása középpontjának. Eszerint csak a szellemek (erő), és a lelkek (akarat) a létezők; a térben és időben érzékelt világ csupán jelenség, a létezőktől elkülönítendő lét. Az első és legfőbb létező Isten nem más, mint a pozitív semmi. Isten lényeg, a világ jelenség. A kettő között szükségszerűség áll fenn, ami racionálisan leírható.

8. A kereszténységgel ellentétben Szolovjov szerint a Teremtő és teremtmény között nincs éles választóvonal, mert bár az ész számára Isten felfoghatatlan, ám a misztikus szemlélődésben megragadható. A filozófiát a művészi ihletettséghez hasonlítja, a művészi alkotást pedig a transzállapottal, a médiumi állapottal rokonítja. Nézete szerint a filozófiai megismerés kezdete egyfajta eksztatikus állapot, misztikus szellemlátás. Itt kapcsolódik Szolovjov a teozófiához. A szellemlények ránk irányuló hatása az ihlet, ami egyenlő az ész általi megismeréssel. Ez a hatás felemel és eksztázist okoz. Szolovjov ezzel feloldja a határt a racionális gondolkodás és a misztika, valamint az okkultizmus között. Mindez a művészet mágikus értelmezését vonta maga után. Ezzel létrejött a filozófia, a vallás és a művészet szintézise, ami azonban magában hordja a szellemi megkülönböztetés képességének a hiányát.

9. Szolovjov szerint Isten léte racionálisan nem bizonyítható, csak a hit által tudunk róla. Az anyagot az Istenben rejlő sötét természetből eredezteti, Isten tudatalattijából, amely maga a rossz. A két pólus Isten és a világ elválaszthatatlan, egyik a másiknak az oka és fordítva, ami panenteizmusra utal. (A panenteizmus a teizmus és a panteizmus egyesítése, mely szerint a világ Istenben nyugszik, nem azonosak, de nem is különállóak.) Az egyetemes egység nem más, mint a világlélek, mely az emberben öntudatra ébredt. Szolovjov mindezt keresztény terminológiába öltözteti. Eszerint Isten az Atya, az Isten eszméje a Fiú, a világlélek a Szentlélek. Az utóbbi maga az emberiség, mint örök eszme, az Örök Asszonyiság, amely az Istenben nyugszik.

10. Szolovjovnál az öröklét és az időben való egybeolvad, így azonban a világ elveszti realitását, illúzióvá válik, miközben eltűnik a létből a szabadság, a szellemvilágból épp úgy, mint az evilágból. Szolovjov számára lényegében Isten és az ember azonos. Az egyéni, individuális létet illúziónak tekintette. Minden rossz oka az individualizáció, ami az anyagi lét, a szenvedés okozója. A megváltás nem más, mint megszabadulás az Én-tudattól, és beolvadás a világlélekbe. Szolovjov szerint a rossz Istenből fakad, tehát sors és nem személyes dolog. A rossz Isten létszükséglete.

11. Az Istenben rejlő örök-asszonyi a világlélek, az őselv, melyből a világ született. Ő az emberiség ősalakja, köztes helyet foglal el Isten és a világ között, mint élő középpont. Mivel se ez, se az, ezért szabad. Ha akarja, akkor szembe fordulhat Istennel, és akkor démonná válik. Amennyiben az egyének bölcsen élnek, akkor a világlélek visszatér Istenbe, bekövetkezik a világ megtérése. A kozmikus folyamat betetőzése lesz, amikor a természeti emberből szellemi ember válik. Szolovjov szerint ez kikerülhetetlenül be fog következni. Itt kapcsolódik nézete az evolúcionizmushoz. A megváltást a szerelem hozza el, amit szerelemfilozófiájában fejtett ki részletesen.

Teokráciája

12. Szolovjov eszméje egy globális teokratikus utópia volt. Világlátása szerint a történelem út az istenség újraalkotása felé. Az első szinten az emberiség Istent természeti lényként értelmezi (pogány vallások). A második szinten transzcendens semmiként (keleti vallások). Végül a harmadik szinten személyes lényként (zsidó-keresztény civilizáció). Krisztusban jött létre Kelet és Nyugat szintézise. Azonban a kereszténység 1054-es nagy szakadása a széthullás, a démonivá válás jele. Kelet az ember nélküli Isten, Nyugat az Isten nélküli ember világa. Ezt a szakadást az orosz nép hivatott megszüntetni. Oroszország küldetése a világ egyesítése, feladata a történelem befejezése, Isten és ember újraegyesítése.

13. Szolovjov meggyőződése volt, hogy e hivatását csak a Pravoszláv Egyház és a Katolikus Egyház egyesülése által töltheti be. Államelmélete szerint ez az egyesült egyház a politikai hatalommal és a gazdasági élettel belső szövetségben teljes organizmust képez. A föld népeinek az orosz cár világi és a római pápa szellemi hatalma alatt kell egyesülniük. Ezzel itt a földön megvalósul Isten Országa, a történelem véget ér. Élete végén kiábrándult teokráciájából és az emberiségből, és az eszkatológia felé fordult (Az Antikrisztus története).

Három beszélgetés - Az Antikrisztus története

14. A Három beszélgetés Szolovjov utolsó műve, amely három beszélgetést és egy betéttörténetet tartalmaz az Antikrisztusról. Amint azt Szolovjov előszavában írja, nem filozófiai értekezésről van szó. A szerző arra keresi a választ, hogy "mi a rossz?"

15. A könyv mondanivalójának lényege, hogy a rossz ténylegesen létező valóság, nem csupán a jó hiánya, amint azt Aquinói Tamás állítja. A rossz Szolovjov elmélete szerint abban nyilvánul meg, hogy az alacsonyabb rendű minőségek ellenállnak és győzedelmeskednek a magasabb rendű minőségek felett. Individuális, társadalmi és fizikai területen nyilvánul meg a rossz hatalma.

- Individuális rossz: az emberek többségét a szenvedélyek irányítják, elnyomva a bennük rejlő jót.

- Társadalmi rossz: az individuális rossz által irányított emberek tömegei ellenszegülnek az őket megmenteni kívánó jó emberek kis csoportjának, és legyőzik őket.

- Fizikai rossz: az emberi test elemei szembeszegülnek az őket éltető szellemmel és legyőzik. Ez a végső rossz: a halál.

Amennyiben az első két rosszat le is tudnánk győzni, a harmadik, a végső rossz értelmetlenné tenné győzelmünket, értelmetlenné tesz mindent. Szolovjov a végső rosszal szemben Krisztus tényleges feltámadásába vetett hitet állítja, az örömhírt.

16. Az élet, a világtörténelem szakadatlan harc a jó és a rossz között. A rossz evilági fölénye azt bizonyítja, hogy az anyagi világ a rosszból jött létre. A rossz értelme az, hogy a jó egyre nagyobb győzelmet arat felette, és ez erősíti a jót. A végső győzelem a feltámadás, ami a végső jó. Erre várunk, mondja Szolovjov (108-109. oldal).

17. A lelkiismeret és az ész nem juttathatja érvényre bennünk a jót, mert ahhoz kívülről jövő szellemi sugallatokra van szükségünk. Amikor a jó elve közvetlen hatást fejt ki bennünk, akkor beindul a fejlődés; a belső és külső ember, az egyén és társadalom, a nép és az emberiség organikus fejlődése. Az eljövendő végső beteljesüléskor az örök jelenben egyesül a feltámadó múlt a megteremtődő jövővel (112. oldal). Mindez azonban már nem filozófia, hanem teológia; hit-vallásalapítás.

18. Szolovjov pánmongolizmusról beszél, arról, hogy az orosz európai nép, de félázsiai faj. A 21. században az Antikrisztus az egyesült Európa, a szabadkőművesek által létrehozott Európai Egyesült Államok élére fog állni. Egy "varázsló" segítségével Jeruzsálem központtal létrehozza a "világ monarchiát", és a varázslót pápává választatja. A kevés igaz keresztény a valódi pápa II. Péter vezetésével a pusztába vonul a Sinai hegyhez. A zsidók követik az Antikrisztust, mert a Messiásnak tartják, ám rájönnek, hogy nincs körülmetélve. Ekkor kilátástalan harcot kezdenek ellene, amivel bizonyítják, hogy nem a Mammont szolgálják. Az Antikrisztust és a varázslót végső győzelmük előtt elnyeli a föld, eljön Krisztus, és beköszönt Isten Országa. A betéttörténet a rossz értelmezésének költői formája.

Jelleme és misztikája

19. Barátja Jevgenyij Trubeckoj mágikus jellemzést adott Szolovjovról, szerinte különleges megjelenésű volt, más mint a többi ember. Leírása alapján nagy "gyönyörű szeme" mély tekintetű, hangja misztikus zengésű. Nem volt családja, nőtlenül élt, állandó lakhelye sem volt, szállodákban vagy barátainál lakott. Aszketikus hajlama rendszertelen, hiányos táplálkozásban és alvásban nyilvánult meg.

20. Dosztojevszkijjel jól megértették és nagyra becsülték egymást, sőt a Karamazovok Aljosáját is róla mintázta az író. Máig vita tárgya, hogy Szolovjov volt-e Dosztojevszkij tanítómestere, vagy fordítva. Szolovjov előszeretettel bírálta Tolsztoj filozófiáját, sőt művészetét is. Az egyéni szabadság pártján álló Tolsztoj viszont nem bírta elviselni misztikus állam-imádatát.

21. Szolovjov Horvátországban járva megismerkedett Strossmeier (Josip Stroßmayer) zágrábi katolikus püspökkel, az ő hatására kezdett szimpatizálni a katolicizmussal, ami erősen befolyásolta teokrácia elméletét, sőt 1896. február 18-án katolikus szentáldozáshoz is járult.

22. Szolovjov nemcsak gondolkodó, hanem költő is volt, versei filozófiáját illusztrálják egyfajta misztikus erkölcsben feloldódó erotikummal. Élete során több látomása volt, amikor is Sophia az Örök Asszony jelent meg előtte. Egyiptomi útjának is egy ilyen látomás volt az oka, az Örök Asszony hívta.


II. Trubeckoj

Élete

23. Szergej Nyikolajevics Trubeckoj herceg (1862-1905) családja birtokán Ahtirk-ben született Moszkva mellett. Nem tévesztendő össze rokonaival, Jevgenyij Nyikolajevics Trubeckoj (1863-1920) filozófussal, és Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj (1890-1938) nyelvésszel. Szergej Trubeckoj 1881-ben kezdte felsőfokú tanulmányait a Moszkvai Egyetem jogi karán, de rövidesen átment a történeti-filológiai fakultásra. Tanulmányai végeztével az egyetemen maradt, és a filozófiai tanszéken oktatói előkészítőn vett részt. Szolovjovhoz hasonlóan ifjú korában volt egy ateista korszaka, majd Dosztojevszkij és a szlavofil mozgalom hatására meggyőződéses pravoszláv lett. A szlavofilek filozófiai elveit igen, társadalmi-politikai célkitűzéseiket nem osztotta.

24. Filozófiáját elsősorban Szolovjov, Kant, Fichte, Schelling, Hegel, Schopenhauer, Platón és Arisztotelész befolyásolta. Szolovjov tanácsára kezdte tanulmányozni a német misztikusokat (Eckhart mester, Paracelsus, Böhm). Hosszabb külföldi útjain filozófiát, történelmet, klasszika-filológiát és egyháztörténelmet hallgatott. Baráti viszonyba került H. Diels német filológussal, akinek a hatására fordult a görög filozófia és a protestáns teológus Harnach felé.

25. Trubeckojt 1900-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. 1901-ben a diákok mellé állt az egyetemi autonómiáért vívott harcukban, ami végül 1905-ben sikerrel végződött a kancellária rendszer eltörlésével. Az egyetemek ezután a kormányellenes ifjúsági mozgalmak fészkei lettek, mire a hatóságok bezárták a felsőoktatási intézményeket. Trubeckojt igazságtalan támadások érték, 1905 szeptemberében agyvérzésben elhunyt.

26. Fő művei:

- Metafizika az ókori Görögországban (Ṁagiszteri disszertáció, 1890)
- Az emberi tudat természetéről (1890)
- Az idealizmus alapjai (1896)
- A Logosz elmélete - története tükrében (Doktori disszertáció, 1900)

Filozófiája

27. Trubeckoj kiindulópontja a filozófia és a vallás összetartozása, ezért behatóan tanulmányozta a vallásokat és a gnosztikus szektákat. Ezzel szembekerült a protestánsokkal, akik minden filozófiai spekulációt pogányságnak, a kereszténység megrontásának tartanak. A görög filozófiához való viszonya és felfogása sok hasonlóságot mutat a középkori skolasztikával. Az emberi lény legjellemzőbb tulajdonságának a hitet tartotta, amit nem állított szembe az ésszel, hanem egymást kiegészítő tényezőknek tekintette őket.

28. Filozófiájának középpontjában az általános és az egyedi problémájának kérdése áll. Az angol empíristák szerint a személy individuum, a német idealisták ellenben az individuum feletti univerzalitásnak tekintették. Ezzel azonban feloldották a személyiséget, az egyén leértékelődött alkatrésze az egésznek, a nemzetnek. Trubeckoj mindkét nézetet hiányosnak tartotta. Megoldás gyanánt az egyén véges tudatát összekötötte a végtelen ősi kollektivitásával, az organikus lelki közösséggel. A lelki közösség eszméje szerint a személy nem létezhet a nemzeten kívül. Trubeckoj ezt a szlavofilektől vette át, akik élesen bírálták az európai individualizmust.

29. Trubeckoj számára a tudat lelki közösség. A lelki közösség pedig nem más, mint az általános egyetértés, amit a nemzet vezetője fejez ki, "önmagamon belül mindenkivel tartok". Aki más véleményen van az nem tagja a közösségnek, az nem része a nemzetnek. A vezetők minden tette a nemzet akarata. Trubeckoj számára a lelki közösség maga a tökéletes társadalom, amit ő "metafizikai szocializmus" néven definiált.

30. Trubeckoj szerint az érzékelés univerzális, ami érzékel az a Világlélek. A világot átszellemült élő organizmusnak, élő-lénynek tartotta. A megismerés útja nemcsak az értelem, hanem a hit is, amivel a világban létező, ésszel nem megismerhető lényeket fogjuk fel. A megismerésnek tehát három útja van: érzékelés, gondolkodás, hit. Az utóbbival a szellemi lényeket tapasztalhatjuk meg. Az ember hívő állat.


III. Utószó

31. Szolovjov és Trubeckoj a századforduló orosz vallásfilozófiájának meghatározó alakjai. Munkásságuk önmagukban is figyelemre méltóak, ám a legutóbbi időben tapasztalható oroszországi események új fényt vetítenek rájuk. Ezzel egyidőben a hazai jobboldal újkeletű orosz szimpátiája megtörni látszik a magyarság 1849-től datálható hagyományos oroszellenességét. A teljes magyar jobboldal radikalizálódásának és a Putyin vezette Oroszország iránti tiszteletének vagyunk a tanúi.

32. Hazánkban a jobboldali politikai ideológia hagyományosan vallásos-mágikus jellegű, ami megkönnyíti Szolovjov és Trubeckoj befogadását. Ez nem jelent mást, mint a hitet Oroszország történelem-beteljesítő világuralmi küldetésében. Szolovjov és Trubeckoj eszméi a német idealizmusban gyökereznek, akárcsak Rudolf Steineré, akinek a hazai jobboldali politikára gyakorolt hatását korábban már érintettem (Unorthodox). Ez a fajta irracionális misztikus hit jelenik meg a két orosz gondolkodó munkásságában is. Mindkettőjük filozófiája tele van ellentmondásokkal, amit küldetéstudattal, Oroszország világmegváltó rendeltetésével próbálnak ellensúlyozni. Lényegében a történelem mágikus értelmezésével állunk szemben.

33. Szolovjov Három beszélgetését a hangzatosabb Az Antikrisztus története címmel a Fideszhez köthető Századvég adta ki közvetlenül a párt jobboldali fordulata után 1993-ban. Nem is annyira az oroszbarátságon van a hangsúly, hanem a mágikus világkép megjelenésén, ahhoz ugyanis egyre szűkülő látókör és gondolkodás, valamint a végső összeomlásig tartó hit párosul. A mágikus gondolkodásra utal a koronának a Parlamentbe vitele is (Szent Korona-tan), vagy egy sámánista szertartás a korona előtt 2012-ben. Nincs másról szó, mint a világ misztikus értelmezéséről, mely szerint az apokalipszis már elkezdődött.

34. Szolovjov nagy becsben áll katolikus körökben. Az önigazolás eszközeként válogatják ki a számukra kedvező szakaszokat, sőt kialalkult a katolikus Szolovjov legendája is. A filozófus tanításának értékes momentumait mértéktartó teológiai munkákban olvashatjuk.

35. Hazánkban a rendszerváltásig Szolovjov és Trubeckoj munkássága gyakorlatilag ismeretlen volt - Trubeckojjal ma is ez a helyzet. Szolovjovról 1990 után elvétve jelentek meg elemzések. Az utóbbi években azonban Szolovjov-kultusz, hívők köre alakult. Ez lehetővé teszi a filozófus jelentős munkásságának megismerését.



Felhasznált irodalom

P. P. Aprisko: Az orosz filozófia története. Osiris, 2007.

Szolovjov: Az Antikrisztus története. Századvég, 1993.

Szolovjov: Előadások az Istenemberségről. Attraktor, 2014.

Farkas Zoltán: Vlagyimir Szolovjov. Attraktor, 2012.



Ajánlott irodalom

Az orosz irodalom kistükre. Ilariontól Ragyiscsevig. XI-XVIII. sz. Európa Kiadó, 1981.



Link

A mindenegység vándora

Miszticizmus és Általános Rendszerelmélet

Hamvas Béla



2015. május 8.