Bevezetés
1. Az Aucassin és Nicolette (Aucasin és Nicolete) a 12. században keletkezett ófrancia énekes história (Chantefable) ismeretlen költő tollából. Színdarabként adhatták elő vándor énekesek (joungleur). A művet olvasva átsüt az élő előadás szelleme. Vers és próza váltakozik, az előbbit hangszeres kísérettel énekelte a narrátor, míg az utóbbi színpadi előadás lehetett. A köznép szórakoztatására szolgálhatott vásári vagy alkalmi bemutatók gyanánt. Mielőtt elemeznénk a művet, ismerkedjünk meg a történettel a maga teljes részletességben.
Szüzsé
2. Valence grófja Bougars háborút indított Biaucaire grófja Garin ellen és már a várát ostromolja. Garin az öreg és beteges gróf egyetlen fia Aucassin azonban addig nem hajlandó hadba vonulni amíg a lány, akibe halálosan szerelmes, Nicolette nem lehet a felesége. Az apja azonban kategorikusan elzárkózik a házasság ötletétől, mert Nicolette arab fogoly, aki még kisgyerekként került a várba, és bár megkeresztelték, de egy grófnak mégsem lehet egy migráns a felesége. Aucassin szemében azonban Nicolette oly tökéletes, hogy akár császárné is lehetne, szülei azonban csupán egy muszlim származású bevándorlót látnak benne. A lányt a várispán arab rabszolgakereskedőktől váltotta ki, nála lakik cselédként. A gróf utasítja, az ispánt, hogy távolítsa el a szolgálólányt a várból. Az ispán egy vidéki kastélyba záratja Nicolettet, aki a szökésen gondolkodik.
3. Aucassin felkeresi az ispánt megtudakolni, valóban igaz e a mendemonda, hogy Nicolette elszökött, vagy hogy a gróf megölette. Abba ő belehal, amiért az ispán lesz a felelős. Él mondja az ispán, de felejtse el a lányt, majd ő tisztességesen férjhez adja semmint a grófúrfi ágyasa legyen. Különben is, aki szeretőt tart annak lelke elkárhozik. Aucassint azonban nem érdekli az üdvösség, inkább legyen Nicolette az övé. Mert kik jutnak a mennybe? - teszi fel a kérdést. Az öreg papok, meg a sánták és nyomorékok, akik egész nap sőt éjjel is az oltárok előtt görnyednek koszos rongyaikban, és úgy halnak meg ruhátlanul, éhezve és fázva, mint valami hajléktalan nyomorult. A pokolba viszont a tudósok, lovagok, apródok és nemes urak jutnak, a férjeik mellett két-három szeretőt tartó szép asszonyok, meg minden vagyon. Oda a zenészek és komédiások, és az összes király. Aucassen tehát szívesen jut akár a pokolba is, csak Nicolette legyen mellette. Márpedig Nicolettet soha többé nem láthatod, mert különben apád őt is és engem is máglyahalálra ítél, válaszol az ispán.
4. Bougars eközben már a várat ostromolja. Garin kéri fiát, ha nem is harcol legalább álljon ki a várfalra, akkor a katonák buzgóbban védekeznek. Aucassin azonban még erre sem hajlandó mindaddig, amíg Nicolette nem lehet az övé. Apja azonban inkább elszenvedi a végpusztulást, semmint ehhez hozzájáruljon. Aucaussin ekkor alkut ajánl: egy feltétellel hadba vonul, mégpedig azzal, hogyha élve visszatér, akkor apja engedélyez egy párperces találkozót Nicolettel, akivel néhány szót és egy csókot is válthat. A gróf megesküszik, hogy így lesz.
5. Aucassinnek a csatamezőn is csak Nicolette jár az eszében, így mindenről elfeledkezve arra ocsúdik, hogy az ellenség lefegyverezte és kivégzésének módján tanakodik. Igen ám, de ha megölik többé nem láthatja Nicolettet, és "ha most Nicolete-ért magamat meg nem védem, ne adja Isten, hogy ő még valaha is szerethessen!" Hirtelen rátámad ellenfeleire, tízet megölt közülük, hetet pedig megsebesített, majd elvágtat. Rövidesen szembetalálja magát az ellenség vezérével Bougars gróffal, akit megsebesít, fogolyként magával hurcol apja színe elé, és az ígéret betartását kéri. "Miféle ígéretet fiacskám." A Nicolettere vonatkozót. Azt ugyan nem válaszol apja, ha itt lenne máglyán égettetném el. Aucassin bosszúból szabadon engedi foglyát azzal a feltétellel, hogy amíg csak él folytatja Garin elleni háborúját mindaddig, amíg annak minden vagyonát el nem pusztította és meg nem öli. Apja erre azonnal tömlöcbe záratja fiát.
6. Nicolette tudván, ha Garin gróf értesül hollétéről megöleti őt, megszökik a kastélyból és Aucassin börtönablakához megy közölni vele döntését: a tengerentúlra emigrál. Aucassin ellenzi a tervet, mert útközben megerőszakolhatják a lányt, akkor pedig ő öngyilkos lesz. Beszélgetés közben összevesznek azon, hogy melyikőjük szereti jobban a másikat. Végül Aucassin azzal zárja le a vitát, hogy a nő soha nem szeretheti annyira a férfit, mint a férfi a nőt, mert a nő szerelme testi, míg a férfié lelki. Eközben közeledik a városi őrjárat kivont karddal és azzal a statáriális paranccsal, hogy ha Nicolettet meglátják azonnal meg kell ölniük. A börtönőr azonban sajnálná, ha egy ilyen gyönyörű lány meghalna, különösen hogy akkor Aucassen is öngyilkos lenne, ezért figyelmezteti Nicolettet aki elbújik, majd tovahaladtuk után elbúcsúzik szerelmétől és útnak indul.
7. A háborúban romossá vált várfalon leugorva megsérül, de sikerül eljutnia az erdőbe. Másnap pásztorokkal találkozik, akiktől megkérdi, ismerik-e Aucassint. Igen, válaszolják. Mondják hát meg neki, hogy ebben az erdőben van egy vad, amely mindennél többet ér neki. A pásztorok azonban állítják, hogy ilyen vad itt nincs, és legyen átkozott aki ilyen hazugságot mer mondani Aucassinnek. Szépségétől elkábulva arra a meggyőződésre jutnak, hogy Nicolette tündér, kérik hát távozzon körükből. A lány azonban pénzt kínál nekik ha megmondják Aucassinnek, hogy három napon belül kell őt megtalálnia, különben soha többé nem láthatja. A pásztorok elfogadják a pénzt de leszögezik, hogy nem keresik fel Aucassint, ám ha erre jön elmondják neki az üzenetet. Nicolette ezután tovább halad az erdőben és lugast épít magának. A lugas mellett egy bozótba elbújva várakozik.
8. A várban eközben elterjedt a hír, hogy Nicolettenek nyoma veszett. Egyesek szerint a gróf megölette, mások szerint világgá ment. A gróf kihozatja fiát a börtönből és lakomát rendez, hogy Aucassint jobb kedvre derítse. Ő félrevonulva búslakodik, amikor egy lovag megszólítja: "én is voltam betege annak a nyavalyának, aminek te." Azt ajánlja, hogy lovagoljon el az erdőbe, ott majd a természet szépségében elmerülve talán "olyan szót is hallhatsz, amely javadra válhatik." Aucassin megfogadja a tanácsot és rövidesen már a pásztorok mellett áll, akik Nicoletteről énekelnek. Amikor újból szeretné hallani éneküket, megtagadják kérését. Hát nem tudjátok ki vagyok? - kérdi. De igen, ám a mi urunk Garin gróf, és nem te. Erre pénzt ad nekik, mire azok ugyan énekelni továbbra sem hajlandók, ám szóban átadják Nicolette üzenetét.
9. Aucassin végigkutatta az erdőt, estére tövisektől véresen, lelkileg összeomolva egy feltűnően ronda legénnyel találkozik. Igen megretten "sietve ment túl rajta", majd tisztelettel köszönti és megkérdi mi járatban itt a rengetegben. Semmi közöd hozzá, feleli amaz, de te mit pityeregsz itt? - kérdez vissza, és az is kiderül, hogy ismeri Aucassint. Világszép vadászkutyáját keresi, mondja lovagunk. A legény viszont egy rábízott és elkóborolt ökör miatt lett bujdosó hajléktalan. Megfizetni nem tudja, hát idemenekült a börtön elől. Te pedig sírsz "egy koszos kutyáért" mikor apád húszat is tudna venni neked helyette! Az se normális, aki téged megszán! - mondja, mire Aucassin odaadja a legénynek az ökör árát, az meg jószerencsét kíván a kereséshez.
10. Röviddel ezután hősünk Nicolette lugasába ér, rögtön rájön ki építhette. Miközben lováról leszállt Nicolettere gondolva megcsúszik és a válla kificamodik. Utolsó erőfeszítésével odakúszik a lugasba arra gondolva, hogy szerelme talán már nem is él, ám ebben a pillanatban a lány hirtelen ott terem és csókolgatva átkarolja. Ezután "Isten segítségével, aki barátja a szerelmeseknek" meg is gyógyítja Aucassint. Mivel a gróf reggel kerestetni fogja fiát az erdőben sietve menekülnek a tenger irányába, ahol egy kereskedőhajóval utaznak tovább, amit egy vihar Tolerole várához sodor.
11. Hallják, hogy épp háborút visel a király, ezért odasietnek, ám a várkapuban azt hallják, hogy a király gyermekágyban fekszik, amíg a királyné a sereggel hadakozik. Aucassin igen csodálkozik ezen. Bebocsátást nyer a királyhoz, aki öregember létére szülési görcsöktől szenved, mire a lovag botot ragadván agyba-főbe veri. Megőrültél? - kérdi a király, "hogy saját házamban így elversz?" Nem én, válaszol Aucassin, de addig verlek, amíg meg nem fogadod, hogy országodban "férfi többet gyereket nem szül!" Miután a király ezt teljesítette hősünk a hadsereghez vezettette magát, míg Nicolette a várban maradt. A hadszíntéren az ellenfelek elképesztő módon ennivalóval dobálják egymást. Kérdi a királytól, hogy segítsen-e a harcban, s miután igenlő választ kap ráront az ellenségre, és sokakat megölt közülük. A király kiabál, hogy ezt azonnal hagyja abba. "Mifelénk nem szokás egészen agyonverni egymást!" Visszamennek a várba, de a nép követeli, hogy Aucassint űzzék el az országból, Nicolettet pedig adják hozzá feleségül a király fiához, de a lány természetesen nemet mondott.
12. Vígan élnek ezután Tolerole várában, ám egy nap szaracénok szállnak partra és rabságba hurcolnak mindenkit. Két külön hajón szállítják a szerelmeseket, és egy vihar más-más irányba sodorja őket. Aucassin hajója hazája partjain köt ki, ahol a nép felismeri és kiváltja urát, akinek szülei időközben (három évig volt távol) elhaláloztak, ezért átveszi a hatalmat és békében uralkodik. Nicolette nélkül azonban boldogtalanul telnek napjai, és mindenfelé keresteti a lányt.
13. Nicolette hajója a carthagói királyé volt. Látták a hajósok, hogy csakis előkelő származású lány lehet, kérdezgetik tehát, hogy honnan való, de ő nem tudja, hiszen kisgyerekként rabolták el. Amikor kikötnek Carthagóban azonnal felismeri a helyet, innen hurcolták el. Kiderül, hogy Carthagó királyának a lánya, de nem leli benne örömét, mert Aucassin után epekedik, és állandóan azon töri a fejét, hogy miképp szökhetne el. Hegedülni tanul, és amikor hozzá akarják adni egy pogány királyhoz, kiszökik a kikötőbe. Arcát bekeni, hogy barna bőrűnek látszódjon, fiú ruhát vesz fel, és vándor-énekesnek áll. Áthajózik Provance-ba, és hegedülve végigjárja az országot, míg Biaucaire várához nem ér.
14. A vár tövében egy énekes históriát ad elő, melynek címe: Aucassin és Nicolette, pontosan azt, amivel most ismerkedtünk meg. Aucassin félrevonja a joungleurt megtudakolni, hogy véletlenül nem tudja-e merre lehet most Nicolette? Tudom, válaszolta a joungleur, éppen férjhez akarják adni, de ő inkább meghal semmint másé legyen, mint Aucassiné. Erre Aucassin arra kéri menjen el Nicolettehez és mondja meg neki, hogy jöjjön ide hozzá. Temérdek pénzt ígér, ha ezt megteszi. Ő sem házasodik, csak őrá vár. A joungleur megígéri, teljesíti a kérést egy feltétellel, ha a gróf fogadalmat tesz, hogy valóban csak Nicolettet veszi feleségül senki mást. Ő ezt azonnal meg is teszi, pénzt ad az útra, majd sírni kezd fájdalmában. A joungleur vigasztalta: "Úrfi - mondá -, ne félj semmit is, mert kevés idő jártán városodba hozom édesedet, s ismét látni fogod őt." A gróf erre megvigasztalódik.
15. Nicolette pedig a városba siet az időközben szintén elhunyt ispán özvegyéhez, a házba ahol nevelkedett. Az asszony nyolc nap múlva vérehulló fecskefűvel megkeni, amitől szebb lesz, mint valaha. Nicolette ezután elküldi az asszonyt a grófért. Aucassin szokása szerint magában búslakodik, ám az asszony közli vele: ne szomorkodjon "Mert itt van Nicolete, a te édes feled, aki messze földről idejött keresésedre." Aucassin azonnal odasiet, és a lányból másnap reggel grófné lesz.
"Aztán hosszú éveken
nem ért több gyászt Aucasin
s véle Nicolete-je sem,
búcsút mond hát énekem,
s nincsen több szavam."
Elemzés
16. Az Aucassin és Nicolette értékeléseit olvasva azt látjuk, hogy a mű cselekményét jelentéktelennek tartják az elemzők, egy szokványos szerelmi történetként tekintenek rá. A szerelem hatalma uralja az eseményeket, a férfi mindenről lemond a nő kedvéért ami a középkorban fontosnak számított, még a túlvilági örök boldogságról is. Aucassin tehetetlen és passzív, Nicolette cselekvő és találékony, ami szerintük a lovagi költészet paródiája. Megfeledkeznek arról, hogy a mű keletkezésének idején fontosabbnak tartották a belső mondanivalót, mint a külső művészi megfogalmazást, amint a női szépség okaként is a belső jóság kisugárzását jelölték meg. Azt is láttuk, hogy Aucassin egyáltalán nem tehetetlen, hiszen egymaga tizenhét lovag gyűrűjéből tört ki, és szó sincs arról, hogy lemondana a túlvilági örök boldogságról, csakhogy ő azt egész másban látta, mint ahogyan kora általánosan megfogalmazta. A trubadúrköltészet első, fejlődő szakaszában vagyunk, egy jongleurok által előadott, majd a magas költészet formáiban rögzített alkotást vizsgálunk. A mű fő értékét meglátásom szerint a szüzsé rejti magában, amit a helyes értelmezés tárhat fel, erre teszünk most kísérletet.
17. Az ellentétek, felcserélődések, átfordulások könyvét tartjuk a kezünkben. Nicolette arab származású, külső tulajdonságainak leírása ezzel szemben egy tipikus északi nőt mutat be (fehér bőrű, szőke, kék szemű), míg az európai Aucassin neve arab eredetű (Al-Kassim). Abban a korban vagyunk, amikor az arab kultúra jelentős, megtermékenyítő hatással volt az európai keresztény kultúrára. Ezt azért tehette, mert több tekintetben magasabb szinten állt a barbárságból nemrég kiemelkedett Európánál, és az európaiak is nyitottak voltak az új szellemi áramlatokra. Az arabok uralták ugyanis az ókori közel-keleti kultúrák területeit a hellén világ nagy részével együtt. Ezek a kulturális források addig elvoltak zárva a nyugati világ elől, egészen a keresztesháborúk idejéig. A hazatérő keresztesek magukkal hozták az új tanokat. A konzervatívok ezért tekintettek például Aquinói Tamásra is mint iszlamista eszmék terjesztőjére, amin Arisztotelész tanait értették. Úgy vélték veszélyben van a keresztény kultúra. Az Aucassin és Nicolette ebbe az új trendbe tartozó alkotás, amely nem ellenfelet, hanem kulturális forrást látott az arab hatásban.
18. A műben nemcsak a kulturális felcserélődések látszanak, hanem a társadalmi nem is átfordul, és még ma is progresszívnek tekinthető kiegyenlített női-férfi szerepek jelennek meg. Ez már nyugat-európai hatás. Az ugyan nem igaz, hogy Aucassin passzív, az viszont igen, hogy Nicolette az aktívabb és leleményesebb, miközben a férfinek nem okoz problémát érzelmeinek a kimutatása. Szürreális kép az öreg férfi szülési fájdalmai közepette, ám ezáltal a biológiai határok vannak jelezve. Biológiailag be vagyunk határolva, de társadalmilag ne legyünk behatárolva, mondja a történet. A szerelem mindenek fölötti hatalma azt is jelenti, hogy ez szabja meg az élettársat és nem a szülők, sem az érdek vagy a társadalmi elvárás. Ne feledjük, mindez közel ezer éve lett megfogalmazva.
19. Mélylélektani szempontból vizsgálva a művet lényeges az erdő szerepe, amely mint minden mesében itt is a tudattalant jelöli, ahonnan kiindulnak a változások. A pásztorok a gyermeki lét megtestesítői, amit meg kell haladni többek között az árnyékszemélyiség integrálásával. A ronda legény Aucassin árnyékszemélyiségének a megtestesítője, aki elveszett ökrét keresi. Az ökör a jóság, nyugalom, türelem, áldozatvállalás jelképe. Aucassin kutyáját (Nicolettet) keresi, a kutya nemcsak a hűség jelképe, hanem lélekvezető, az újjászületés szimbóluma. A Nagykutya csillagkép legfényesebb csillaga a Szíriusz csillagistennő. A tudattalanból ugyanakkor egyedül az anima képes kivezetni és öntudatra ébreszteni. Ő nem más, mint Nicolette, akinek személye nem szerelemistennő, hanem anyaisten jellegű, erre utal az is, hogy a műben a nő szerelme testi (Gaia). Ő az, aki vigasztal, gyógyít, gondot visel, irányít.
20. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a vizsgált mű többféle értelmezést is kaphat. Felfoghatjuk egyszerű szerelmes kalandregényként, esetleg társadalmi kérdéseket feszegető írásként, vagy hármas szerkesztésű műként: a gyermekkor (az erdőig), a kamaszkor (erdőtől Aucassin hazaérkezéséig), és a felnőttkor (Aucassin hazaérkezése utáni rész), ekkor beavatásregénnyé válik. Értelmezhetjük az életközépi válság műveként, ahol az anima hatására megtörténik a személyiségfejlődés. Akárhogyan is tekintünk rá, az kétségtelen hogy az Aucassin és Nicolette a trubadúrok tanítását közvetíti, ezáltal a középkori nőkultusz tanúja.
Irodalom
Aucasin és Nicolete. Ófrancia széphistória. Holnap Kiadó, 2007.
2018. november 22.