Trubadúrok




Filozófia és költészet


Semmit nem tud a szerelemről az, aki birtokolni akarja a nőt.



Előszó

1. Daude de Pradas (1214-1282) fenti gondolata a trubadúrok szerelemfelfogását (fin' amor) foglalja össze. A trubadúrok szerint nem a születés, hanem a szerelem által válik valaki értékessé, az tesz erényessé, és ezáltal Isten előtt tetszővé. Az udvari kultúra (cortezia) értelmében a kulturáltságot és az önfegyelem képességét a fin'amor adja meg. Munkámban a trubadúrok filozófiáját kívánom feltárni. Bemutatom azokat a szellemi irányzatokat, amelyek hatottak rá, azt a szellemtörténeti változást, amit virágzó középkornak, gótikának nevezünk, és amelynek a trubadúrok is részesei voltak. Megvilágítom a trubadúrköltészet lényegét, amely az örök női princípium imádásában nyilvánult meg, amit a legfontosabb trubadúrok bemutatásával is alátámasztok. Kultúrtörténeti kontextusba helyezve igyekszem átfogó képét adni a trubadúrköltészetnek.


Bevezető

2. A trubadúrok szerelemfilozófiájának lényege: a szerelem által önmagunk tökéletesítése és a nő dicsőítése. Feltétel és érdek nélküli, vagyis valódi szeretetről van szó. A trubadúrköltészet alaptétele az, hogy a szerelmi vágyakozás egyenlő a filozófiai megismeréssel. Mindkét fő áramlatra igaz ez, a könnyed, érzelmeket ábrázoló, nagyközönségnek szánt népszerű darabokra, és az elvont, filozófiai kérdéseket tárgyaló, nehezen érthető, szűk, válogatott közönségnek szóló művekre egyaránt.

3. A trubadúrok megjelenésével a kollektív haditetteket véghezvivő harcos helyét a magányos hős veszi át, aki a személyiségformáló szerelemben tesz tanúbizonyságot állhatatosságáról és feltétlen hűségéről. A fin' amor, a szublimált és abszolutizált szerelmi érzés, az állandó vágyakozás mindenre képessé teszi a szerelmes lovagot (fin' amant), miközben személyisége kiteljesedik, morálisan tökéletesedik. Szemben a mai kollektív nemzeti tudattal, a középkor a minden emberben közös dolgok megjelenését vizsgálta az egyéni sorsban.


A trubadúrlíra eredete

4. A trubadúrköltészet eredete máig rejtély, látszólag a semmiből lépett elő teljes fegyverzetében, valamikor a 12. század közepén, és ugyanilyen hirtelen tűnt el, mintegy százötven évvel később. Amit maga után hagyott az az a fajta szerelemfelfogás, ami ma is meghatározó a nyugati társadalmakban. Az eredettörténeti elméletek tévesnek bizonyultak (pogány tavaszi május ünnep, arab hatás stb.). A trubadúrok rendjének mitikus alapítója Eble de Ventadorn (1086-1155) a Limousin tartományban lévő Ventadorn ura, akiről ezen kívül semmit biztosat nem tudunk, alkotásai nem maradtak fenn. A trubadúrok első generációja közvetlen kapcsolatban állt vele és iskolájával. Az alapító olyan eszményi szerelemfelfogást vallott, amely nem teljesen légies, nem hiányzik belőle az erotika, de az csak a lelkiek után következhet. Az addig megvetett, kihasznált, megcsalt, szexuális tárgyként kezelt nő helyébe egy emelkedett nőidealizálás lépett. Ám azt, hogy itt miről is van szó, csak a beavatottak tudhatják, akik átélték a szerelemnek ezt a magasabb rendű formáját.

5. Alaptételemet, miszerint a középkori nőkultuszban az örök női princípium felismeréséről és dicsőítéséről van szó, alátámasztja az a tény, hogy a Dél-Franciaországban született okszitán nyelven megszólaltatott trubadúrdalok a Limoges-i Saint Martial apátság liturgikus és paraliturgikus költeményeinek strófaszerkezetét és verselését vették át. A Saint Martial apátság az első trubadúr, IX. Aquitániai Vilmos hűbérbirtokához tartozott. A trubadúrköltészet a szakralitás világához kapcsolódik tehát, amit maga az elnevezés is jelez, ugyanis a trubadúr szó a 4. században megjelenő egyházi latin énekes verselés megnevezéséből ered: tropus. A tropare (tropusokat alkotni) okszitán nyelven trobar.

6. A korábbi lovagi kultúrában a nő szexuális tárgynak számított, ezt énekelték meg trágár dalaikban a jongleur-ök. A felsőbb körökben azonban új eszmény jelent meg: a nő felmagasztalása. Ez azonban nem előzmény nélküli. A nő elnyomásával vádolt katolikus egyház kezdettől fogva a nőkultusz hordozója volt. A középkor elitista társadalom volt, amelyben a tudást a papok egy szűk csoportja őrizte. Ezeknek a klerikusoknak költői alkotásai között szép számmal akadtak nőkhöz szólók. Leghíresebb közülük a 6. században élt Venantius Fortunatus poitiers-i püspök versei I. Clothar kolostorba vonult özvegyéhez Radegonde-hoz. Ez a misztikus szerelem a püspök feltétlen nőtiszteletéből fejlődött ki. A tudást hordozó papság körében a nőkultusz végig vezet a sötét középkoron át a 11-12. század fordulójáig, amikor a virágzó középkor hajnalán Fulbert de Chartres megalapította az angers-i iskolát, aminek hatására Marbod rennes-i püspök, Hildebert de Lavardin tours-i érsek, és Baudry de Bourgueil érsek költeményekben fejezték ki hódolatukat Hódító Vilmos lányai, és I. Henrik angol király hitvese előtt. Adva van tehát egy eszme, a nő feltétlen tisztelete a keresztény egyházban, amit a trubadúrok liturgikus versezettel a kultusz rangjára emelnek. Ez azonban nem független a kor filozófiai változásától.


A trubadúrok filozófiája

7. "Senki sem tud hinni abban, amit előzőleg nem értett meg" - mondja Abelard, amihez Aquinói Szent Tamás hozzá teszi, hogy "a léleknek az érzékelhetőből kell nyernie minden ismeretét" vagy, ahogy Alain de Lille mondja "a természet a mindenható Isten helytartója." A gótika az arisztotelészi filozófia hatásának eredménye a platonista kereszténységre: "amit a teremtmények tökéletességétől megvonunk, azt magától Isten tökéletességétől vonjuk meg" - mondja Aquinói Tamás, aki szerint, amit keresünk az a teremtő lélegzet törvénye. A természet természetfölötti Istene kisugározza hatalmát teremtményeire, és ez a kiáradás egyúttal a visszatérésnek is az oka. Olyan ez "mint egy körforgás vagy egy lélegzés, s úgy valósul meg, hogy minden lény visszatér céljához, mint princípiumához, amelyből származik." Ebben az elgondolásban a ki és bemenet kapuja maga Krisztus. A megtestesülés középpontba helyezése az anyag megdicsőítését, az evilág felszabadítását jelentette. Az Istenszülő nő Krisztus mellé került a teológia középpontjába. A nő a megtestesülés titkának hordozója, akit dicsőségben ábrázolnak a gótikus katedrálisok fő helyén. Ezek a katedrálisok többnyire nőneműek (Notre Dame), ám ennél lényegesebb, hogy kinyilvánítják: maga a katolikus egyház nőnemű (Anyaszentegyház). A nő az, aki legyőzi a sötétséget, és aki már testileg is megdicsőült (Mária mennybevétele). A gótika kultúrájában a nő került a középpontba. (Később a protestantizmus eltörli a Mária-kultuszt és visszaállítja a férfitársadalom eszméjét. A protestáns elgondolással szemben a gótika a nagykorú felnőtt korszaka, aki a maga ura, tehát felelős tetteiért, az üdvösséget tetteivel érdemli ki, egyszóval személyiség.)

8. A 12. század egyháza úgy vélte, hogy az isteni kisugárzás bizonyos kiváltságos tárgyakba sűrüsödik. Ilyen közvetítő hatalmat tulajdonítottak a drágaköveknek, a zománcnak, a kristálynak, és minden áttetsző anyagnak. Amíg Bizánc a misztikus félhomály, a földreborulás vallása, addig a Nyugat megalkotta a gótikus katedrálist, a csillogó fényözön égbekiálltó vallását. Ez a világegyetem egységét hirdető szemlélet, a fény teológiájának következménye. A szem, a tekintet lényeges szerepet kap, nemcsak felnyílik a világ szépségére, hanem ott hatol be a földöntúli fény is az ember lelkébe. A látvány ugyanis uralkodó szerepet játszik a szerelemben.

9. Minden érzelmi kapcsolat a fénysugarak közvetítésével alakul ki, a szem a lélek kapuja. A 13. században az Oxfordi Egyetemen Robert Grosseteste (1175-1253) felállította a fény princípiumán alapuló világrendszer elméletét. Eszerint a világegyetem egy fénykitörés nyomán jött létre, amelynek sugárzása szüli az anyagot. A ferenceseknek köszönhetően ezt tanították azután az egyetemeken az egész katolikus világban, ami nem mellesleg elindította az optikai kutatásokat is. Ennél fontosabb, hogy a gótikus katedrálisok építői is átvették ezt a nézetet. Tovább menve arra jutottak, hogy a szerelem tüzét a tekintet gyújtja lángra. A trubadúrok szerelemfilozófiája szerint a szem által felfogott láng a lélekbe szállva lángra lobbantja azt, és a fény látványa (a nőre való nézés) egyesíti a lelkeket. Vallási oldalon ugyanerről szólnak az ereklyék közszemlére tétele, a szentségimádás, és a szentképek tisztelete - képmeditáció. (Később a protestánsok ezeket is támadták.)

10. A trubadúrok filozófiájában kétségtelenül uralkodó a platonikus nőidealizálás, ami összefüggött a szellem és anyag szembeállításával, ahol a szellem magasan az anyag felett áll. A szellemi szférát a nő, az anyagi világot a férfi jeleníti meg. A trubadúrok felismerték a nőben jelentkező isteni lényeget, amelynek imádása megszelidíti a férfiban lakozó állatot. Platón a Lakomában megkülönbözteti az égi szerelmet (Erósz Urania) a közönséges szerelemtől (Erósz Pandémosz). Az első a kiválasztottaké, az utóbbi a közönséges embereké, akik csak a testi gyönyöröket keresik, mert "a testüket jobban szeretik, mint a lelküket." A trubadúrszerelem elsőszámú kritériuma ugyanis az, hogy uralkodjunk önmagunkon. Platón az önfegyelmet Erósz legfontosabb adományának tartja: "uralkodunk a gyönyörökön és a vágyakon".

11. Platón szerint a szerelmi vágyakozás azonos a filozófiai megismeréssel, a tudás utáni vággyal. A trubadúrfilozófia szerint a földi szép látása felkelti a vágyat az égi szépség után, és ezért a lélek emelkedni kezd, hogy elérje azt. Ezt az állapotot nevezzük szerelemnek, amit a nőből kiáradó varázserő vált ki. A különös hatást testének és lelkének szépsége váltja ki, személyisége egészével hat, áttükröződik rajta a benne lévő női istenség hatalma. A középkorban a külső szépséget a belső szépség láthatóvá válásának tartották. Az eszményi és tiszta szerelem (fin' amor) arra indítja a férfit, hogy önmaga erkölcsi tökéletesítése által érdemelje ki a nőt. Ez azt is jelenti, hogy a szerelmet az ókori hagyománnyal ellentétben nem tekintették betegségnek, ami elvenné az akarat szabadságát. A testi öröm mellett létezik a lelki-érzelmi boldogság. Egy misztikus hatásról beszélnek, amely a szeretett nő szeméből sugárzik ki, és egész lényéből árad. Ez az, ami először elveszi a szabadságot, de mivel ez az állapot az abszolút jó felé indítja a szerelmest, mégis növeli a szabadságát. A felfokozott érzelmi állapot és a misztikus áhitat (joy) hozzátartozik a fin' amorhoz. Ennek ábrázolását Dante valósította meg a legmagasabb fokon.

12. Platón és a trubadúrok szerelemfelfogása között van egy fontos eltérés. Platón szerint a lélek az ideák felé emelkedik, miközben elszakad a testtől. A trubadúrszerelemben a szerelem soha nem szakad el a konkrét személytől. Egy adott nő az, aki közvetíti a szerelmet, az ő személyisége megkerülhetetlen tényező, ő az idea (ideál). A lovag bőkezű, gáláns, tékozló, a fogyasztás, a pazarlás által kivonja magát a bukás átkából (arcod verítékével keresed kenyered). A fogyasztás a szabadság kinyilvánítása. A pazarlás itt ajándékozást jelent, ami nyilvánvalóvá teszi a diadalt az élet nyomorúsága felett. Emberek sokaságát tartják el feltétel nélkül. Később megjelennek az éjszakai álarcos mulatságok, ahol az ember megszabadul önmagától. Ezeken a szakrális jellegű éjszakákon a szerelem áll a középpontban, a női princípium. Bonyolult szabályok, a szerelem liturgiája alakítja a lovag lépéseit.

13. A házasságot a sors adja, a szerelemben a szabad választás irányít. A férfinak uralkodnia kell magán. A trubadúrok próbáról beszélnek, melyben a ruhátlan nő megparancsolja a férfinak, hogy szintén ruhátlanul feküdjön mellé és mégis uralkodjon vágyai felett. A várakozás szimbóluma ez, ami nagyon hosszú ideig tart. A nő gyűrűt adott a lovagnak, ami az örökkévalóság és a kötődés, a hozzábilincselés jelképe. De a kör a katedrálisokban is megjelenik, ahol a rózsaablak az örök körforgás jelképe, mint tüzes kerék mutatja a négy égtájat és a tizenkét állatövet (zodiákus). A kerék Alexandriai Szent Katalinnak a filozófusok védőszentjének a szimbóluma, a rózsa viszont a szerelem istennőjének a virága. A rózsa ugyanakkor a titoktartás szimbóluma is, Szűz Mária a titkos értelmű rózsa. A trubadúrok szerelemfilozófiája oly módon fejezi ki magát, amit csak a beavatottak képesek megérteni. A rózsa jelképezi a férfinek a nő iránt érzett szerelmét, mely legyőzi a halált. A gótikus katedrálisok (fénypaloták) homlokzatán a középpontban ott látható az örök női princípium jelképe: a rózsaablak.






Társadalmi közeg

14. A haladás hitének köszönhetően manapság azt gondoljuk, minden rosszabb volt régen, még régebben pedig még rosszabb. Pedig az újkor sokkal szigorúbb volt a házasság, a szexualitás, a szabadságjogok, és sok más tekintetben a középkornál. Mielőtt elemeznénk az egyes trubadúrok életét és munkásságát, vizsgáljuk meg azt a társadalmi közeget, amiben a trubadúrok éltek és alkottak. A középkor e pillanatában, amikor a bőség ideje köszöntett be, és nőtt a gazdagok és szegények közötti különbség, a szegénység állt a közgondolkodás fókuszában, az, hogy az egyház ne legyen gazdag és hatalmas. A trubadúrok földjén a valdensek is ezt hirdették. Az egyházon belül ekkor jelentek meg a koldulórendek, a domonkosok és a ferencesek, akik kvázi feltétel nélküli alapjövedelemből éltek. A koldulórendek a kapitalizmus munkaalapúnak mondott kizsákmányoló társadalma felé mutató út ellen lázadtak. (Az újkor hajnalán Luther tételei között szerepelt a rászorulóknak juttatott segélyek megszüntetése is. - DS 1491). A koldulórendek másik lényege, hogy nem a liturgia töltötte be életük középpontját, hanem az intellektuális tevékenység. Nem rabszolgái többé a kozmikus változásnak. Fontos még, hogy a természetből beköltöztek a városba, a zárt kolostorból a nyitott rendházba, amely tulajdonképpen szellemi műhely volt. Mindez olyannyira új dolog volt, hogy a konzervatívok atrocitásainak voltak kitéve, ami utcai zavargásokban is megnyilvánult.

15. A trubadúrok hazájában a fejlett civilizációjú Dél-Franciaországban az albigensek (katharok) mozgalma szinte teljesen kiszorította a kereszténységet. A manicheista albigensek filozófiája elvetette a kiárdás és visszatérés útját és a megtestesülést. Az anyagot rossznak tartva megvetették a világ szépségeit és tiltották a szexualitást. A tisztaságot azonosították a meddőséggel, míg a kereszténység szerint a tisztaság mindig termékenységet jelent, legyen az anyagi, vagy szellemi termékenység. A kereszténység nem kételkedett a teremtés, az anyag jóságában. Az albigensek élettagadó nézeteik ellenére sikereiket szegénységüknek, a gazdag, uralkodó egyház elleni fellépésüknek köszönhették. A trubadúrok pártfogói támogatták az albigenseket, mert kapóra jött nekik hagyományos önrendelkezési törekvéseikben. Az alap azonban közös volt: a női princípium megjelenése az egész nyugati világban. Az albigensek vezetői között nők is voltak, akik kiképző központokat létesítettek, ahol világnézetük szellemében nevelték a leányokat. Ennek ellensúlyozására Szent Domonkos lánynevelő intézetet hozott létre albigens területen, amiből hamarosan létrejött az első női domonkos kolostor. Végül a keresztény világ 1208-ban keresztesháborút indított az albigebsek ellen, ami 1213. szeptember 14-én zárult. Az albigenseknek írmagjuk sem maradt, írásaikat elégették.

16. Az ifjú korában lovagi életet élő Assi Szent Ferenc Krisztus követésében a természetet nőként személyesítette meg, melynek szépségéről úgy énekelt, mint a trubadúrok a szeretett eszményi nőről. Miközben szegénységet hirdetett, dicsőítette a világ örömeit. Ez gyökeres szembenállás volt az albigensek nézeteivel. Ennek a lovagi kultúrából származó vidám életörömnek az intellektuális szószólója volt Aquinói Szent Tamás. Az addigi gyakorlattal szemben már nem az volt a lényeg, hogy miként magyarázzák a szent szövegeket, hanem az evangélium radikális megvalósítása; nem könyv-vallás, hanem életforma. (A protestánsok azután a Biblia-magyarázatokban határozták meg a vallási gyakorlat lényegét.) A nő társadalmi szerepe növekszik, ami a jogi szabályozásban is tettenérhető, miközben a nő teológiai jelentősége erősödik, Mária nem mellékszereplő többé, hanem Krisztussal szinte azonos rangra emelkedik. Sőt a szerelemben a nő válik kezdeményezővé!

17. Ezer év után ismét a város lett a kultúra középpontja. A tudást már nem a vidéki kolostor őrzi, hanem a városi egyetem. Az udvariasság (cortezia) ellentéte a falusiasság (vilania). A Rózsa regénye szerint, amely még a fogmosást is előírta, minden nőt "szolgálj és tisztelj". A lovag legfőbb vonása az önuralomban jelentkező mértéktartás. A kultúra játékjellege hangsúlyossá válik, a játék lényege a játékszabály és annak betartása. (Lásd még itt.) Provence kastélyaiban egyfajta társasjáték alakult ki a szerelem szabályai kapcsán. A költők ezek alapján Tensons-okat (vitaköltemények) írtak arról, hogy például az öröm vagy a fájdalom nagyobb-e a szerelemben? A költészet és a szerelem annyira egynek számított, hogy a verselési tankönyveket is Leys d'amors-nak nevezték. A döntéseket legtöbbször le is jegyezték, amit felhasználva a Marie de Champagne udvarában élő egyik pap, Andreas Capellamus összeállította a szerelem törvénykönyvét (De Amore). Ezt használták azután az úgynevezett szerelmi törvényszékeken (cour d'Amour), ahol mindig egy nő elnöklete alatt hoztak döntéseket a szabályos tárgyalások végén.

18. Ebben az időben létesültek az úgynevezett vegyes kolostorok, amelyekben nők és férfiak éltek közös szerzetesi életet, ahol a férfiak alá voltak rendelve a nők uralmának. A nő nemcsak vallási, hanem társadalmi-politikai vezető szerepét jelenítik meg az olyan nők, mint Hildegard von Bingen (1098-1179), Svéd Szent Brigitta (1302-1373), Svéd Szent Katalin (1331-1380), Sziénai Szent Katalin (1347-1380). (A két Katalin nagy valószínűséggel leszbikus volt.) Később a zsidó származású Avilai Nagy Szent Teréz (1515-1582) már csak vallási téren tudott irányítani. Ezzel egyidőben az individualizáció magasabb fokra lépve individualizálódni kezdett a vallás is, mely a házi oltárok, családi papok, otthoni misézések szokását hozta magával, valamint az ereklyék otthoni tartását, ezzel elindítva az ereklyekereskedelmet.

19. Az elemzők többsége szerint a fin' amor, mely a két fél egyenlőtlenségén alapul, annak tulajdonítható, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegből származó lovag írja verseit ura feleségéhez, méghozzá pénzért. Ezzel magyarázzák a testi egyesülés nélküli szeretet megéneklését is. Ám a testi kapcsolat nincs eleve kizárva a fin' amor-ból, csupán arról van szó, hogy az másodrangú a lelki élménnyel szemben. Másrészt a trubadúr-lovagok jelentős része a legmagasabb társadalmi rétegből származtak, akikről, mint Szerb Antal megjegyzi, "nem lehet feltételezni, hogy készpénzért sóhajtozott és epekedett. Különben is nehéz elképzelni, hogy a férjek akkoriban megfizették volna a költőket azért, hogy a feleségüket hírbe hozzák."


Művészeti kapcsolódások

20. Aquitániai Eleonóra (1122-1204) az első trubadúr IX. Vilmos unokája az a nő volt, aki irányítani tudta a férfiakat. VII. Lajos francia királlyal kötött házasságának érvénytelenítését az a Suger apát (1080-1151) szorgalmazta, aki a fény teológiáját az építészetben megvalósította. A házasság rokonsági akadály miatt lett semmisnek kimondva, mintha rokonságuk ne lett volna addig is köztudott. Eleonóra még azon a napon megüzente a későbbi II. Henrik angol királynak, hogy azonnal vegye el feleségül. A tizenegy évvel fiatalabb herceg (19 éves ekkor) nyomban teljesítette kérését, és hat héttel később ugyanaz az egyház összeadta őket, pedig rokonsági fokuk közelebbi volt Lajosnál. Eleonóra híres szépség, művelt és nagyakaratú nő volt, akiben sokan megnyilvánulni látták a női istenséget.




                                                                                                                                                             

21. Aquitániai Eleonóra gyermeke Oroszlánszívű Richard, aki szintén trubadúrok pártfogója volt, és verselgetett is. Eleonóra az, akinek utasítására Angliában beemelték a kelta mondakört az európai lovagi irodalomba. Marie de France (1160-1210) is Angliában alkotott, felhasználva a kelta mitológiát költeményeiben. A középkori európai-keresztény irodalom nem szakadt szét nemzeti irodalmakra, így a kelta is elterjedt egész Európában. Eleonóra három lánya szintén a trubadúrok pártfogói voltak, közülük Marie de Champagne (1145-1198) utasítására Chrétien de Troyes (1160-1190) Lancelot című művében összefoglalta a trubadúrok tanítását. 

22. Az ezoterikus Rózsaregény (La Roman de la Rose) első része a szerelem tankönyvét adja. Szerzője Guillaume de Lorris (1210-1260) Platónt követve 4058 sorban írta meg művét. Negyven évvel később Jean de Meung (1240-1305) megírta a folytatást tizennyolcezer sorban, arisztotelészi tudományos módon. Az egész egy allegorikus enciklopédiai tanköltemény. Az első rész érdekel minket, amely a trubadúrok filozófiáját közvetíti. Azt tudjuk meg ebből, hogy a női princípium hívására igent kell mondanunk, de tudnunk kell, hogy "sorsod boldog többé sosem lesz, mind bánatos, aki szerelmes." Kerülni fogod az embereket és magadban szenvedsz. A misztikus elragadtatás jeleit is leírja: "elmerülsz, magadba szállsz, és mozdulatlanul megállsz, némán, sokáig, mint a kép, kezed merev, lábad se lép, szavad nincs, nem rebben szemed, idézed emlékeidet, s az emlék ujra bánatot hoz, és csak sokára térsz magadhoz." A szerelemi vágyakozás egyenlő a filozófiai megismeréssel, a női istenség keresésével: "Megkezded hát hosszú utad, utána mégy, ahogy lehet, táplálsz hiú reményeket, lábad hiába vándorol, akit keressz, nincsen sehol, megtérsz hát dolgod végezetlen, s bánat telepszik meg szivedben." A vágy az istenség után azonban nem távozik: "Ó Istenem, megérem-e, hogy egy lehessek még vele?"

23. A középkorban általános nézet volt, hogy a szerelemnek mitikus fiatalító és gyógyító ereje van. A 13. századi Aucassin és Nicolette pedig magának a nőnek a gyógyító erejéről beszél. Ez egy verses betétekkel összeállított prózanovella a szerelem hatalmáról, mely minden megpróbáltatás okozója, de ez adja az erőt is a nehézségek leküzdéséhez. A férfi tehetetlen és passzív, a nő találékony és aktív. A férfi mindenről lemond a szerelem kedvéért, még becsületéről és a mennyről is, mert az ő üdvössége egyedül Nicolette. Aquinói Szent Tamás szerint a szeretet (amor) a vágyóképességben, a szenvedélyben áll. "Az a szeretet, amivel úgy szeretünk valakit, hogy a jó az övé legyen, abszolút értelemben szeretet." Figyelem! - az amor kifejezést használja, és nem a caritas-t. (Summa Theologiae 1. rész 26. kérdés.)

24. A fény teológiája mutatkozik meg a gótikus festészetben is. Ezek a képek nem sablonok, mint a bizánci ikonok, hanem hús-vér emberek. Petrus Christus (1415-1473) Jan van Eyck tanítványa és műhelyének utóda 1470-ben festette meg a Fiatal hölgy portréja című alkotását, mely újszerű erőteljes hatást vált ki az értő szemlélőben. A fény és a szem játékának köszönhetően közvetlen kapcsolatba kerülünk a konkrét személlyel, és a nővel, mint olyannal. Domna involta in vesta negra - mondta Petrarca (A halál egy sötét ruhába burkolt nő). A fény játéka, ami a gótikus katedrálisokban látható, az hallható is a gótika zenéjében.
 





25. Végül említsük meg, hogy a gótika, méghozzá olasz festők ábrázolták a női princípiumot úgy, ahogyan addig Máriát, ám most a meztelen Vénusz alakjában. Térdeplő férfiak veszik körül és imádják, miközben magukba fogadják a nőisten kisugárzását. (Georges Duby: A katedrálisok kora, 215. oldal. Corvina, 1998.)


Trubadúrok élete és költészete

IX. Aquitániai Vilmos

26. IX. Vilmos (Guilhem de Peitieus) Aquitánia hercege és Poitiers grófja (1071-1127) uránál a francia királynál is nagyobb birtokkal rendelkezett. Ő az első trubadúrköltő. Részt vett az első keresztes hadjáratban. Sikerült kitörnie a Herakleiánál állított csapdából, ahol a keresztesek többsége elesett. Spanyolországban ott volt a Cutanda-i nagy győzelemnél. Két ember lakozott benne, igen ellentmondásos személyiség volt, ami kimagasló költészetében is tükröződik. Elsőként hírdette meg irodalmi formában a szerelemfilozófia fentebb ismertetett nézetét. Személyisége, tehetsége, és nem utolsó sorban társadalmi helyzete járult hozzá ahhoz, hogy ez a gondolkodás és magatartás elterjedjen, és végkövetkezményében máig hasson. Mestere a trubadúr rend alapítója Eble de Ventadorn volt. Erősen hathatott rá a szép és okos Pétronille de Craon (1090-1149) is, aki Robert d'Arbrissel (1045-1116) alapította Fontevrault-i vegyes kolostor élén állt. (Aquitániai Eleonóra itt töltötte élete utolsó éveit, és itt van sírhelye is.)

27. A trubadúr költészet ezoterikus jellegét jól példázza Vilmosnak az emberben lakozó kettőségről szóló verse.

Hátas nyerges csikóm kettő van nekem,
harci kancák, mind a kettőt szeretem,
s összerúgnak szüntelen, túl kell adnom egyiken.

Platón ideatanának szárnyas lovai jelennek meg itt. A kancák nevet is kapnak: Agnes (tiszta, szűzies) a női princípium, aki szelíd és az ég felé tör. Arsen (erős, férfias) a férfi princípium, vad és a föld felé húz. Itt az ember ősi androgün természetét valló platoni tanítás jelenik meg. A női princípiumot megjelenítő Agnes a nagyobb hatalmú, akinek a költő nem tud ellenállni. (Ebben a gondolatrendszerben az azonos neműek közötti szexuális érdeklődés egy más szellemi-evolúciós állapotot jelző létmódként értelmezhető.)

28. Amikor Vilmos magát a szerelem foglyának nevezi, kijelenti, hogy önmagát minden feltétel nélkül, szabad akaratából hölgyének rendeli alá. Hangsúlyozza, hogy e köteléket soha nem oldja le magáról, bármilyen sérelmet is okozzon neki hölgye. Kiszolgáltatja neki magát, és ezt ha kell írásba is adja. Nem vesztette el az eszét, mondja, csupán valódi szeretet ég szívében. Amikor verseiben egy nála alacsonyabb rangú nőnek veti alá magát, az a trubadúrköltészetben jelentkező demokratikus gondolat egyik megnyilvánulása. A szerelem misztériumát pedig ez érzékelteti:

Verset formálok, semmiről:
nem rólam szól, se senkiről. (...)
Van kedvesem, s nem ismerem,
nem láttam, higgyetek nekem. (...)
Nem láttam, s szívem érte ég (...)
Nem ismerem gyönyörűség (...)

Verset faragtam, nem tudom miről.






Jaufré Rudel (?-1148?)

29. Saintonge tartományban Blaye várura és hercege (prince de Blaia); Bordeaux környéke. 1146-ban hűbéresként csatlakozott VII. Lajos francia király keresztes hadjáratához, ahonnan soha nem tért vissza. IX. Vilmosnál mélyebb és elvontabb költő. Kezdetben ő is csak a testi szerelmet (drudaria) ismerte. Egy alkalommal azonban rajtakapták, amint meztelenül feküdt egy nővel, és nevetségessé tették. Ezután jelenik meg költeményeiben a mély és őszinte szerelem utáni vágy, amely a lelket teszi boldoggá. A transzcendens szerelem és az eszményi nő képzete, a vágyakozás költeményeinek vezérmotívuma, ám nem erotika nélkül. A beteljesületlen szerelem nagy költője, aki több későbbi költőt is megihletett (Heine, Browning, Carducci, Rostand). A földrajzi távolság a nő elérhetetlenségének, és a trubadúrszerelem metafizikai jellegének szimbóluma.






Marcabru (1100?-1150?)

30. Az egyszerű származású Marcabru a tisztán lelki szerelem mellett foglalt állást. Nyíltan szembeszállt a trubadúr rend alapítójának tanításával: "Soha nem fogok egyetérteni Eblo úr költészetével, mert a józan ész ellenében egy ostoba nézetet védelmez." Tanítása szerint a tökéletes szerelem a fin' amor ellentéte a közönséges szerelem (fals' amor). Ennek alapján élesen szétválasztotta a kétféle szerelmet jelképező égi és földi nőtípust. Az utóbbi a könnyű erkölcsű nő, akit bibliai képek felhasználásával ítél el. Moralizálása mögött valójában a nő megbecsülése, a féltés áll. (A kétféle nőtípusról szólnak azok a mesék is, melyekben a jó és rossz lány/nő van ábrázolva, például Holle anyó, vagy Hófehérke és gonosz mostohája.) Vallotta, hogy a szerelemnek szabadon vállalt érzelmi viszonyként az egyenlőségen kell alapulnia. A trubadúrszerelem tehát a társadalmi egyenlőség mellett a női egyenjogúság hirdetője is. Marcabru nem a polgári prüdéria bajnoka. Egyik versében a féltékeny lovag követeléssel áll elő: "A vétséget, melyet ellenem elkövetett, megbocsátom neki, ha alám fekszik és szorosan átölel." A nő biztosítja ártatlanságáról, de azért holnap a fenyőfa alatt kívánságát teljesítve alája fekszik. Marcabru azt hozza ki költeményéből, hogy a féltékenységgel vétünk az igazi szerelem ellen. Ő az első fennmaradt pastourelle szerzője. Szent Bernát teológiájának követője, keresztes énekeket is írt. Nézeteinek követői: Cercanon, Bernart Marti, Alegret.





Bernart de Ventadorn (1130-1200)

31. A legnagyobb költői tehetségű trubadúr. Ne feledjük, hogy a trubadúrversek dalok, tehát zenei kompozíciók is egyben. Vida-ja (a trubadúrok korabeli verses életrajzai) szerint szegény családból származott, szülei a Ventadorn-vár szolgái voltak abban az időben, amikor a trubadúr rend alapítója Eble de Ventadorn még élt, és aki Bernartot személyesen avatta be a trubadúrok művészetébe. A beavatás után a trubadúrlétnek megfelelően vándorútra indult, és 1154 decemberében Angliába érkezett Aquitániai Eleonóra eljegyzésére. A kontinensre visszatérve a Toulouse-i gróf, V. Rajmund udvarába ment. A fin' amor egyik legfontosabb alapelvét, a szerelmi titoktartást betartva, kódolta (senhal) hölgyeit. Szép Látomás (Bel Vezer), Szerető (Aziman), Vigasztalás (Conort). A trubadúrok híres pártfogójához Ermengarde de Narbonne (mindes de Narbona) is írt egy dalt. Élete során egész Okszitániát bejárta. Az okszitán nyelv, amin a trubadúrok alkottak, a francia és a spanyol között állt, közelebb a franciához. (A katalán nyelvvel ugyanez a helyzet, csak az a spanyolhoz áll közelebb.) Okszitánia az a terület volt (Dél-Franciaország), ahol az okszitán volt a köznyelv. Megöregedve visszatért szülőföldjére. A Dalon-i cisztercita apátságba vonult vissza, és ott is halt meg.

32. Tudatában volt annak, hogy ő a legtökéletesebb trubadúr, amit azzal magyarázott, hogy önmagát teljes mértékben alávetette a szerelem hatalmának, a nőiség uralmának. Úgy érzi, egész személyiségét átformálja, átlényegíti, sőt a külső világ a természet is átváltozik ettől az erőtől. Tanítása szerint a női princípium (szerelem) elsősorban teljes odaadást és azonosulást kíván a trubadúrtól. A nő (domna) szépsége magával ragadja és teljesen hatalmában tartja a trubadúrt. A nő szemét bűvös tükörhöz hasonlítja, önmagát pedig megbabonázottnak tekinti, akinek a személyisége feloldódik a mindenható szerelemben.

Övé szivem, övé vagyok
övé önmaga, s a világ, (...)
mert szeme engem tükrözött,
szinte átváltoztam belé.

Ez az önátadás azonban tudatos, saját elhatározásból és akaratból történik (katolikus teológia hatása).

33. A női princípium minden trubadúrköltemény oka és célja. A fin' amor alapvető lényege, szemben a közönséges szerelemmel, hogy nem törekszik a szeretett nő birtokbavételére. "Az nem igazi szerelem; annak csak a neve és a látszata az, amely nem tud szeretni, ha nem birtokolhat!" Bernart de Ventadorn a hagyományos sorrendet megfordítva a belső szépséget a külső elé helyezi. Jó lelkű, jó a lelke és gyönyörű szép. Ez a szerelem ugyanakkor lebontja a társadalmi különbözőségeket, egyesíti a gazdagot és szegényt. A trubadúrköltészet ezoterikus jellegére utalva mondja: "A vers tökéletes és igaz, s jó az, aki jól érti." Bernart de Ventadorn az érzelmek költője, csupán két dalban foglalkozik a szerelem filozófiai, elvont, elméleti tárgyalásával, tehát a nagyközönségnek író költő, ám láthattuk, hogy a trubadúrköltészet mindenképpen ezoterikus alkotás. (A barokk zene is az.)

34. A trubadúrköltészet legtökéletesebb alkotása Bernart Pacsirta-dala (Quan Vei la Lauzeta Mover), a reménytelen szerelem éneke.

Azt hittem, oly sokat tudok
szerelemről, s oly keveset!

A madár lélekszimbólum, az égi üzenet hordozója, az isteni szeretet jelképe, a trubadúrlíra toposza. A mindenható szerelmet megtestesítő nő a trubadúr egész személyiségét magával ragadta, sőt az egész kozmoszt, s miután teljesen magához láncolta, csak a sóvárgó vágyat hagyta neki. Ne feledjük, hogy szerelmes férfi (fin' amant) önszántából, tudatosan lépett erre az útra. "Érdemes megfigyelnünk, hogy a hölgy szemtükrét (Miralhs) és abban önmaga megpillantását (me mirei) figura etymologica zárja egységes képbe" (Szabics Imre). A költemény középső részében fellázad a nő uralma ellen, mely annyi szenvedést okozott. Elhagyja a hölgy (domna) megszólítást, és a közrendű femna (nő) kifejezést használja. Végül erőt vesz magán és visszatér a bölcs belátáshoz: a szerelem mindennél erősebb hatalom. Hallgassuk meg az alkotást. Látok pacsirtát:





35. A távolság az, ami alapvető a trubadúrszerelemben, ám ez a távolság nem végzetes: "mily közel van hozzá a lelkem és a szellemem, jóllehet a testem távol van tőle." A fin' amor költészetének tanítása szerint a távollét, a fizikai távolság legyőzhető a lelki-szellemi összekapcsolódással, ami csökkenti a szenvedést. "Szívem közel van a Szerelemhez(!), mert a szellem odafut; ám a test itt, máshol van, Tőle távol, Franciahonban."

Joy

36. A joy ( joi ) felfokozott érzelmi állapot, a fin' amor elengedhetetlen velejárója, a tökéletes öröm, ami a nő szépségéből és lelkéből ellenállhatatlan hatással kiárad. A joy teszi lehetővé a szenvedések elviselését. A nőből kisugárzó misztikus erőről van szó. A joy által érintkezik a trubadúr a transzcendens szférával, a joy az, amely új látásmódot ad, és átformálja a személyiséget.

Trobar Leu

37. A trubadúrköltészet már említett két fő irányzata a 12. század közepén jön létre az elvont művek születésével. A hagyományos úton továbbhaladók művei a könnyed (trobar leu) elnevezést kapták. Jellemzői a harmónikus, áttekinthető egyszerűség. Ezen az úton igen bonyolult gondolatok kerültek kifejezésre, példa rá éppen Bernart de Ventadorn. Tekintsük most át e műfaj legfontosabb alkotóit. Rögtön elsőként szólnunk kell egy talán meglepő dologról: a női trubadúrokról.

Beatritz de Dia (1140-1175)

38. Ő az első trubadúrnő (trobairitz), akit viharos trubadúrszerelem fűzött a trubadúr Raimbaut d'Aurenga-hoz. Beatritz de Dia grófnő nyíltan vállalta önmagát, érzéseit a választott férfi iránt: "Nagyon szeretném egy éjszaka mezítelen lovagomat a karjaimba zárni, hogy vágya teljesülhessen, (...) neki adom szívemet és szerelmemet, értelmemet, szememet(!) és életemet!" Műveiből kirajzolódik a másik oldal, az, hogy mit okoz a nőben a benne megjelenő hatalom.



Női szerelem

39. A női szerelemről beszélve meg kell említenünk egy 13. század első felében íródott ófrancia költeményt, mely ismeretlen szerző úgynevezett asszonyi panaszdala. Címe: La Froidor Ne la Jalee. A reménytelen szerelem éneke ez, mely a trubadúrlíra hagyományait követi, a nő szemszögéből.

Sírok, nyögök, reszketek,
egy férfi kezébe tettem
lelkemet. (...)

Sanyargat a szerelem:
éppen akit nem akartam
azt szeretteti velem.

Érdekesnek tűnik ezt összehasonlítani Bernart de Ventadorn Pacsirta-dalával:

Ő abban is valódi nő,
e dal szemére is veti,
nem a kellőt kivánja ő,
teszi, mit tiltanak neki.

Látjuk a vágy központi szerepét a trubadúrszerelemben, és az asszonyi panaszdalban is:

Megtörtem. Mit tudjak tenni,
ha a vágyak súlya nyom?
A szívemet visszavenni,
s másnak adni nem birom.

A vágy a tökéletesedés, az Istenhez való közeledést szolgálja, ezért a sok szenvedés, a reménytelenség fájdalma. Mintha lenne valami fontosabb a földi beteljesülésnél:

Testemen gyökér fut által,
többé ki se téphetem.

A női és a férfi princípium összeolvadásának képe ez. A gyökér mely, az anyaföldbe mélyed, mely életeti őt. A világfa alvilágba nyúló gyökerét kígyó rágja, kígyó, mely nőszimbólum, mint az élet forrása. Hallgassuk-nézzük meg a Pacsirta-dalt alternatív előadásban:







40. A trobar leu kapcsán Peire Rogier (1145- 1197) költészetéről is említést kell tennünk, akinél a két nőtípus áll a középpontban, a tiszta, az eszményi, az elérhetetlen, a transzcendens hatású domna, és az érzéki vágyakat ébresztő, könnyen megközelíthető femna. Ő is a megszokot tavasz képpel nyit, ami a termékenység, a nőiség szimbóluma. A nő oly erővel hat, hogy a trubadúr képtelen megszólalni előtte.

A hermetikus trubadúrlíra

41. Az ezotériát fölerősítő, a fin' amor transzcendenciáját hangsúlyozó költők tartoznak ide. Két csoportra oszthatók: trobar clus és trobar ric. A trobar clus tudatosan homályosít, hogy csak a beavatottak érthessék meg a fin' amor lényegét, amit abszolutizálnak a rejtett értelmű nőidealizállással. A trobar ric annyiban különbözik az előzőtől, hogy az esztétika alá rendel mindent, a verselés csiszolt, kifinomult, a tartalom háttérbe szorul a forma kedvéért, megjelennek a dekadencia jelei.

Trobar clus

Peire d'Alvernha (1130-?)

42. Auvergne tartományból, Clermont környékéről származó polgár, aki eredetileg pap volt, de meghívást kapott a trubadúrlétre. Művei ingadoznak a trobar leu és a trobar clus között. 1173 szeptemberében tizenhárom trubadúr gyűlt össze Narbonne közelében, Puivert-ben, hogy Aquitániai Eleonóra előtt lerója tiszteletét, aki éppen az egyik lányát igyekezett hozzáadni az aragóniai királyhoz. Peire d'Alvernha paródiaversben (sirventes) mindannyiukat kigúnyolta, kivéve magát, bár csak közepes költő volt, de híre óriási, valószínűleg kiváló énekhangjának köszönhetően.

Raimbaut d'Aurenga (1143-1173)

43. Orange grófja és Courthézon ura, trubadúrok pártfogója, Guiraut de Bornelh barátja, akivel közösen írtak vitaverset (tenso). Raimbaut több grófnőhöz (Rodez, Urgel), és trubadúrnőhöz (trobairitz) írt verset. Az egyik Azalais de Porcaraiguest (1135-1178), a másik a nagy szerelem Beatritz de Dia grófnő. Raimbaut a l' art pour l' art első előfutáraként van nyilvántartva. Kifinomult technikával megírt ezoterikus verseit a beavatottaknak szánta. Leghomályosabb abszurd versének értelmén máig vitáznak.

44. A Flors enversa (Fordított virág) a trubadúr ezoterizmus legmélyebb példája, amit természetesen csak az nem ért, aki nem élt át trubadúrszerelmet, tehát nincs beavatva. Bernart de Ventadorn Pacsirta-dalának hermetikus párjáról van szó. "Most a fordított virág ragyog az éles sziklákon és a dombokon. Milyen virág? Hó, jég és zúzmara, mely éget csíp és vagdos." A joy kozmikus kisugárzása megváltoztatja a valóságot, és felmutatja az igazságot. Flors enversa - en Ver - a latin ver tavaszt jelent. "Hölgyem, hogy csókjaimmal feldöntsem, a tehetetlenség teszi, hogy lehetetlen [mert] szép szemeid tüskés ágak számomra, melyek oly örömmel súlytják szívemet, hogy nem ébrednek álnok vágyak benne." A nő iránt érzett igazi szeretet az, amely megakadályozza, hogy csak arra kelljen, ugyanakkor a nő szeméből áradó erő megigézi, leigázza, a női princípium, az istenség "látványa" a tehetetlenség érzetét kelti. Bernart de Ventadorn ezt így írja le Pacsirta-dalában:

Tükör [a nő szeme], mióta néztelek,
mély sóhajomba haltam én,
elvesztem, ahogy elveszett
Narcissus a forrás ölén.

A fordított virág tartalmának összetettsége egyenes arányban van a verselés bonyolultságával (Szabics Imre). Raimbaut d'Aurenga egy új műfajt is alkotott, amit ő no sai que s'es-nek nevezett, mi úgy ismerjük, hogy abszurd vers.

Trobar ric

Guiraut de Bornelh (1138-1215)

45. Trubadúrmester (Maestre dels Trobadors). Dante is nagyra értékelte. Dordogne vidékéről Excideuil-ből, szegény családból származott. Baráti viszony fűzte Oroszlánszívű Richardhoz (1157-1199) és Raimbaut d'Aurenga-hoz. A trobar ric mellett alkotott a trobar leu (trobar plan) műfajában is. Tanítása szerint a nő előtti meghódolás az egyetlen út a nő elnyeréséhez. Az, hogy mi is a trobar ric, jól érzékeltetik következő sorai: "Egy rossz és jó dalt alkotok, nem tudom, miről vagy kiről, miként és miért, s arról sem tudok semmit, ami eszembe jut. Mégis elkészítem, noha nem tudom elkészíteni, s az fogja elénekelni, aki nem tud énekelni." Az Evangélium szövegére emlékeztető paradoxonok.

Arnaut Daniel (1150-1210)

46. Dante őt tartotta a legnagyobbnak. Périgord tartományból Ribérac-ból származó nemes volt. Részt vett Fülöp Ágost koronázásán. Művészetéből élő szegény trubadúr volt. Hosszabb ideig élt Oroszlánszívű Richard, majd az aragóniai király udvarában. Barátja volt Bertran de Born, Hautefort trubadúr-várura és Giuraut de Bornelh. Ő is a tökéletesedés feltételének tartja a szerelmet.

Naponta jobb s tisztább lettem,
mert szolgálok világszépet,

A trubadúrtanítás lényegét adja tovább:

szivembe átáradtan
szíve bennem él, világol
leigázta lényemet.

Szerelmét nem vallja meg, nehogy azzal taszítsa el a nőt, az őszinte áhítat útját járja. Az áhítat az istenségnek kijáró szakrális cselekedet. A fájdalom gyümölcse a női istenséget dicsőítő költemény.

47. Sokszor tesz úgy, mintha észre sem venné az imádott nőt, de ezt nem azért teszi, mert nem szeretné, hanem féltésből, félti őt a rosszindulatú pletykáktól, a rossz nyelvektől (lauzengier), ezért "amikor reszketek az örömtől, úgy teszek, mintha nem vágyódnék kegyed után." Arnaut-nak köszönhetjük a sestina versformát, amit később Dante fejlesztett tovább.

A trubadúrok második generációja

48. A nyugati individualizmus magasabb fokra jutása elsőként a költészetben, méghozzá a 12. század végétől a trubadúrlírában jelentkezett, például a szerzők és a hölgyeik nevének feltüntetésében, ami később a harmadik trubadúrgenerációban teljesedett ki.

Peire Vidal (művek: 1175-1205)

49. Toulouse-ban született egyszerű családban. Szülővárosa akkoriban Dél-Franciaország kulturális központja volt. Legjobb barátja Barral de Baus volt Marseille vicomte-ja. Peire Vidal nem titkolta szerelme kilétét, hölgyét Avigerna-t Vierna-nak becézte. Amikor 1186-ban urával V. Rajmund Toulouse-i gróffal összeveszett, és egy versben kigúnyolta, az szentföldi zarándoklatra kötelezte. 1190-re mindenki meghalt, akit szeretett. Új szerelme Loba, aki Carcassone vidékén élt, később Monferráti Bonifác nővéréhez N'Azalais-hoz írta verseit. 1198-ban Magyarországon járt az arragóniai király nővérének kíséretében, aki Imre magyar királyhoz ment feleségül. Utolsó ismert tartózkodási helye Málta 1205-ben. Népszerű stílusban könnyedén énekli: "a Szerelem szabja meg minden cselekedetem és egész magatartásom."






Gaucelm Faidit (1150-1220)

50. Limousin tartományban Uzerche-ben született polgár vagy kisnemesi családban. Mivel kockajátékon elvesztette minden vagyonát, művésznek állt. Ügyes szerző, viszont csapnivaló előadó volt, amiért is húsz évig szegényen és gyalog járta a világot. Feleségül vett egy okos és csodaszép kurtizánt (Guillelma Monja). Mindketten nagyevők voltak, ezért idővel mérhetetlenül elhíztak, az italt se vetették meg, és általában is szórták a pénzt. A ventadorni vár úrnője Maria de Ventadorn irodalmi központtá alakította udvarát. Gaucelm hozzá írta verseit, ő is valódi nevén szólítva hölgyét (Na Maria). Oroszlánszívű Richardnak ő is a barátja volt. Azon kevés trubadúr közé tartozott, aki ófrancia nyelven ( oïl ) is alkotott. Peire Vidal-al együtt ő is járt Magyarországon. Részt vett a harmadik keresztes hadjáratban, majd a negyedikben is, amikor a keresztesek elfoglalták és kifosztották Konstantinápolyt. Lehet eközben vesztette életét (1204).

51. Az első trubadúrok életműve néhány (hat-nyolc) versből állt, Gaucelm viszont a maga hetven költeményével a legtermékenyebb trubadúrok közé tartozik. A gondolat és a verskép harmóniája érdekében strófaszerkesztési újjításokat vezetett be. Híres költeményét (Lo rossignolet salvatge) is ennek értelmében írta, melyben a fülemüle, a szerelem és a halál jelképe szerepel: "Hallottam az erdei fülemülét szerelemittasan dalolni, és majd meghaltam a vágytól (...) mert nem láthatom és nézhetem azt, aki után vágyakozom (...) kis híja, hogy sírva meg nem ölöm magam, amiért nem lehetek a közelében." Ő az első, aki a trubadúrszerelem visszaszorulásáról beszámol: "száz hölgy és száz hódoló közt egy sincs, aki tudná, miként kell viselkednie az igaz szerelmesnek."





Rigaut de Berbesieu (Berbezilh)

52. Vitatott, hogy első vagy második generációs trubadúr, így nem tuni, hogy 1163-ban, vagy 1215-ben hunyt-e el? Ennek függvényében szeretett bele a híres trubadúrnak Jaufré Rudel-nek vagy a feleségébe, vagy a lányába. Rigaut elegáns és kifinomult lovag-költő, a Saintonge-i Barbezieux várának ura volt. Leghíresebb verse (Altressi com Persavaus) a Grál mondát dolgozza bele a trubadúrszerelembe. A mitikus Grál értelmezi a női szépség titokzatosságát. A Grál a lovagvilág vallásos-misztikus története, ahol minden titok. A Grál várába csak a beavatottak juthatnak be, ahol megmagyarázhatatlan szertartások folynak. A Grál a legfőbb titok, egy edény vagy kehely, amely Krisztusnak a kereszten kiontott vérét tartalmazza. A Grál várát csak tiszta lovag mentheti meg. A történet kelta eredetű, amibe keresztény apokrif történetek kerültek be, ám van kapcsolódás az albigensekhez is, akárcsak a trubadúroknak. Rigaut versében a Grál beemelésének feladata az, hogy az ezoterikus tárgy párhuzamként hangsúlyozza a nőnek a férfire gyakorolt metafizikai vonzerejét. A női és férfi princípium egymásratalálásáról van szó, ahol a női princípium az uralkodó. "Megnémulok én is, Legdrágább Hölgy, a kegyed bájos szépségét látván, s mindenről megfeledkezem, midőn kegyedet csodálom; szerelméért akarok esedezni, de nem teszem, mert azt hiszem álmodom. (...) Senki nem képes Tőle eltávolodni és elszakadni." A versben a nőt a Hajnalcsillaghoz hasonlítja, aminek nincs párja. A szerelem csillagáról, a Vénuszról van szó.

Raimbaut de Vaqueiras (+1207)

53. Provence-i trubadúr, Raimbaut d'Aurenga és Monferrati Bonifác barátja. A gyengék legyőzik a legerősebbet is (Les frevols venson lo puls fort) című abszurd versében filozófiai kérdéseket feszeget: "Azt láttam és tapasztaltam saját sorsomban, hogy a keserűből rövid időn belül édes fakadhat, mert a keserű és az édes egy kikötőből indul; a keserű oly hatással van az édesre, hogy a tél hőséggel vegyül, s a keserű menekül, amikor az édes feltűnik."

A trubadúrok harmadik generációja

Guilhem de Montanhagol (+1268)

54. A szerelemfilozófia költője. Tanítása szerint a szerelem minden jó és szép princípiuma. Vallja a szerelem morális tökéletesítő hatását: "a szerelemből tisztaság fakad, mert aki megérti a szerelem szavát az nem tud többé rosszat tenni." Elítélte az albigensek üldözését, a fin' amor moralitását ajánlotta az inkvizíció helyett. Non an tan dig li primier trobador című költeményében nosztalgiával gondol vissza az "aranykorra" az első trubadúrok idejére. Elítélendően szól a könnyű erkölcsű nőkről, akik megölik a Szerelmet, miközben a nőt, mely befogadja az igazi Szerelmet, szakrális személyként írja le: "szépsége az égből szállt alá (...) bája és kedvessége nem e földről való." A papi hatalom párhuzamát alkalmazza a nőre. A pap szentségkiszolgáltató hatalmát Krisztustól kapja, Krisztus cselekszik benne. A szentségek isteni erőt, kegyelmet közölnek, ami a tökéletesedést, tehát az Istenhez közeledést, az üdvösséget szolgálják. A pap nem maga Krisztus, de Krisztus benne működik, akit a pap és a hívő közösen imád. Az igazi szerelemben a nő a benne működő hatalom erejét közli, ami tökéletesedést, tehát az Istenhez közeledést, az üdvösség elérését szolgálja. A nő nem Isten, de az istenség benne működik (akárcsak a papban), akit a nő (önmagában) és a férfi közösen imád. Íme a magyarázat, miért nem szentel nőket pappá az egyház. A nő szakralitása adott, ami a Mária-tiszteletben van felmutatva. A nő szüli a férfit. Mária és Krisztus. Ég és Föld. Magna Mater, a Mindenség és az istenek szülőanyja.

Guiraut Riquier (1230-1295) - az utolsó trubadúr

55. Narbonne-ban született, élete nagy részét itt töltötte, mely a trubadúr rend fennmaradásáért való küzdelemben telt el. Élesen tiltakozott az ellen, hogy egybemossák őket a jongleur-ökkel. A trubadúr az isteni sugallatot követő (filozófiai) doktor (Don Doctor de trobar). Életművét maga rendezte versgyűjteménnyé. Verstani újjításokat is bevezetett. A fin' amor eredeti értékeiért és társadalmi elismertségéért folytatott küzdelme, amint maga is látta, vereségre volt ítélve. A megsemmisülés fájdalmát az általa létrehozott új műfajban, az alkonyi versben (serena) fejezte ki. Kapcsolatban állt az egyetlen ismert zsidó trubadúrral Bonfilh-al, aki talán azonos a híres Narbonne-i zsidó költővel Abraham Bedersi-vel.


 




Záró gondolatok

56. A trubadúrlíra elhallgatott, a trubadúr rend megszűnt Guiraut halálával. A trubadúreszméket az észak-francia trouvére-k az észak-itáliai dolce stil nuovo költői, legfőképpen Dante, és a német minnesänger-ek vitték tovább. Ez utóbbiak közül Ulrich von Lichtenstein a legbizarabb. Ő az, aki női ruhában járta be Európát nyolcvan nőnek öltözött lovag kíséretében, mondván, Vénusz királynő lovagol erre, és viadalra szólít fel minden lovagot. Útján háromszázhét összecsapása volt. Bécs felé hölgyéhez közeledve e menet találkozott Ulrich szeretett feleségével, számtalan gyermeke anyjával, akivel egy gyönyörű napot töltöttek. Rövidesen bevonultak Bécsbe, ám a hölgynek ez is kevés volt, bár Ulrich egyik összecsapásban elvesztett újját is elküldte neki. A lovag tehát a hölgy vára előtt állt négy napon keresztül a bélpoklosok között, mire az kiüzent, zarándokoljon a Szentföldre, bizonyítandó szerelmét. Ulrich ekkor rájött, hogy csak játszanak vele, és egy másik hölgyet választott magának. Az eset jól mutatja, hogy mindez csak külsőség, a trubadúrszerelem lényegéből semmi nem maradt, azt utóljára még Dante-nél találhatjuk meg.

57. A trubadúr rendben egy olyan ősi tapasztalat tört felszínre, mely nem volt idegen a katolikus egyháztól sem. Figyelemre méltó, hogy az albigensek elleni keresztes háborúban a trubadúrok nem voltak célpont. A trubadúrköltők egy jól körülhatárolt közösség volt, szoros barátságban, szerelemben, nem ritkán rokoni kapcsolatban. Nemcsak a trubadúrok, az egész virágzó katolikus középkor a nő, a nőiség kultuszában élt. A kultúra meghatározó eleme volt a játék. A játék lényege a játékszabály, mely intellektualitást visz a szabadságba. A trubadúrok játéka filozófia és költészet, de zene, matematika és teológia is. Minden bizonnyal mozgás is, táncművészet, más szóval liturgia; a gondolat mozgásba öntve. Nem véletlen, hogy Hermann Hesse ebből a korból merített Üveggyöngyjátéka megírásához. A liturgia misztikus játék; Isteni Színjáték. Dante, aki a trubadúrok tudását összegezte, művét Színjátéknak nevezte. "A középkori szellem minden szála Dantéban fut össze" (Szerb Antal).








Link

Trubadúrdal

Dante - Vita nuova

Divina Commedia

A középkor nőkultusza


Felhasznált irodalom

Francia költők antológiája - I. kötet. Európa Könyvkiadó, 1962.

Szabics Imre: A trubadúrok költészete. Balassi Kiadó, 1995.

Georges Duby: A katedrálisok kora. Művészet és társadalom 980-1420. Corvina, 1998.

Szerb Antal: A világirodalom története. Magvető, 1992.

G. K. Chesterton: Aquinói Szent Tamás. Szent István Társulat, 1986.

Világirodalom. Főszerkesztő: Pál József. Akadémiai Kiadó, 2005.

Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, 1990.

Robert Suckale, Matthias Weniger, Manfred Wundram: Gótika. Szerkesztő: Ingo F. Walther. Taschen / Vince Kiadó, 2007.




2014. november 26.