A második nem

Kritikai jegyzet


1. Simone de Beauvoir könyve fontos, korszakalkotó filozófiai-kultúrtörténeti alapmű, amely nagy hatással volt a feminizmusra és a társadalmi nemek tudományára (gender studies). Alapvetése, hogy a nő mint a Másik van definiálva emberlétében, amit a társadalom nemi szerepei erőltetnek rá. Ugyanakkor biológiai szempontból is hátrányban van a férfivel szemben, ami fajfenntartó társadalmi-szerepbe kényszeríti. Az egzisztencialista fenomenológia filozófiai alapvetése azonban az egyéni szabad önkifejezés, felszabadulás a társadalmi normák mellett a biológiai kötöttségek alól is. Miről van szó? A lehetőségeken belüli személyes szabad választásról, önálló életstratégiáról, életmódról, életvezetésről, végeredményben a szellem uralmáról az anyag fölött.

2. A művet nem egyszerűen átszövi a sartrei filozófia, hanem abban Beauvoir által kidolgozott egyéni színezet jelenik meg. Hatalmas munkáját engedélyével csak részben fordították le magyarra. Értékeit, jelentőségét számtalan tanulmány már kiemelte, itt most néhány olyan kritikai megjegyzést tennék, amely egyáltalán nem kívánja kisebbíteni a mű jelentőségét, csupán néhány ellentmondásra felhívni a figyelmet.

3. Első megjegyzésem, hogy számomra Beauvoir munkája túlságosan is mértéktartó, egyáltalán nem radikális, ugyanakkor nyelvezete (stílusa) már saját korában is elavultnak tűnhetett. Első benyomásként nem ismertem rá a férfire, majd másodikként nem ismertem rá a pszichoanalízisre. A félreértések mellett néhány tárgyi tévedés is felfedezhető munkájában. Ami férfiképét illeti az nem meglepő ha elfogadjuk C. G. Jung megállapítását, miszerint a nőknek megdöbbentő feltételezéseik vannak a férfiakról, és kimeríthetetlenek az illogikus ítéletek és téves oktulajdonítások gyártásában (a férfiaknak pedig fogalmuk sincs a nők szexuális és érzelmi életéről). Na persze "mindaz, amit valaha férfi írt a nőről, gyanús, mert a férfi egy személyben bíró és pörös fél." - írta Poulain de la Barre vagyis egy férfi. Hogy azután ez hitelesíti vagy hitelteleníti a megjegyzést az nehezen eldönthető, mindenesetre számomra úgy tűnik, hogy Beauvoir előtt, aki maga tette meg e sort könyve egyik mottójául, rejtve maradt az ellentétek egysége. Gondolkodása sokszor ellentmondásos (illogikus), hiszen alapvető tézise, hogy nincs nemek harca (és örök női és férfi elem sem) márpedig a mottó szerint a harc a nemek elsődleges jellemzője, vagyis a különálló entitást hirdeti.

4. A pszichoanalízist bírálja és félreérti, miközben hangsúlyozza, hogy vannak pozitív mozzanatai, amiket felhasznál, ám ellentétes értelemben. Felcseréli az okot az okozattal, így elutasítja a szexualitás eltérő hatását a nemek fejlődésében, ugyanakkor hosszan tárgyalja a férfi és a nő eltérő szexualitását. Valójában sokkal kevésbé Freud ellenes, mint azt állítani szokták, sőt én egyáltalán nem tartom annak, hiszen lényegében magáévá teszi Freud alaptézisét, miszerint az ember szexuális lény, amely a szublimáció által magasabb minőséget hoz létre. Miközben hangsúlyozza, hogy egyének léteznek és nem általános kategóriák, férfiakról és nőkről beszél általános kategóriákban. Ez különösen szembeszökő, amikor leírja, hogy a férfiak miként gondolkodnak a nőkről. A férfiben élő nőkép, amit leír, ismeretlen a számomra. Minden bizonnyal vannak olyan férfiak is, akik úgy gondolkodnak, ahogyan Beauvoir leírja. Itt az általánosítás a probléma, miközben tagadja az általánosítás érvényét.

5. A biológiai adottságokról szólva kijelenti, hogy "az emberiség nemek szerinti megoszlása (...) biológiai adottság, nem az emberi történelem egy múló mozzanata." (15. oldal.) "Egyetlen nő sem állíthatja jóhiszeműen, hogy független nemétől, ez nyilvánvaló." (9. oldal.) Miközben a társadalmi nemekről beszél olyan kijelentést tesz miszerint "Az emberpár alapvető egységet alkot, mindkét felet elszakíthatatlan kapcsolat fűzi a másikhoz: a társadalmat lehetetlen nemek szerint kettéválasztani." (15. oldal.) Hogy azután miért a nő a másik és nem a férfi, nem ad kielégítő választ, az ugyanis nem következik a patriarchális berendezkedésből. Magam úgy vélem, hogy a férfi a más, a nő az alapvető entitás. Egy hasonlattal élve a nő XX kromoszómájú, amibe megjelenik valami más, az Y kromoszóma, és lesz XY a férfi. Az evolúció a differenciálódás felé mutat. "Élet és tudat kapcsolatát teljesen figyelmen kívül hagyva is nyilvánvaló, hogy az élet minden mozzanata transzcendencia, minden funkciójában benne rejlik egy távolabbi terv." (34. oldal.) Talán meglepő, de lényegében ez Aquinói Tamás ötödik istenérvének, a célirányosságnak is a magyarázata.

6. Figyelemre méltó Beauvoir megállapítása, hogy az emlősöknél, így az embernél is "jóformán eldönthetetlen, hogy a fogamzás, a szülés vagy az elválasztás pillanatától tekinthetjük önálló lénynek." (46. oldal.) A nő ugyanis "a kihordás egész ideje alatt önmaga is, meg nem is, hiszen egy másik lényt is rejt és táplál a szervezet; s még a szülés után is tulajdon emlői tejével táplálja az újszülöttet." (46. oldal.) A kérdés nem az, hogy egy másik élőlény-e vagy sem, hanem önálló lény-e, hogy meddig tekinthető szimbiózisnak együtt-létük. Ha az abortusz oldaláról közelítjük meg a problémát, akkor a kérdés egyedül az, hogy az említett szimbiózist a nőnek van-e joga megszüntetni, és ha igen, meddig az időpontig. Ha a szimbiózis megszüntetése a függő lény pusztulásával jár, akkor a kérdés már az, hogy mikortól tekinthető jogokkal rendelkező emberi lénynek. Mi most nem válaszoljuk meg ezt a sokat vitatott kérdést, csupán egy félreértést kívánok tisztázni, és hangsúlyozni szeretném, hogy a kereszténység mindig a természettudomány aktuális álláspontjához igazította nézetét. Aquinói Tamás ezért nem is ad meg időpontot, ebben nem is kompetens, hanem definíciót fogalmaz meg: "Isten az értelmes lelket az ember keletkezési folyamatának a végén teremti." (Summa Theologiae 1. rész, 118. kérdés, 2. szakasz.) A középkori természettudományos nézet szerint ez több hónapot jelentett, ma a fogamzáshoz kötik és onnantól fejlődésnek hívják a folyamatokat. Az Egyház alapállása tehát a jogokkal rendelkező emberi lény keletkezésének tekintetében eszmei szempontból nem változott. Az, hogy ez számunkra elfogadható-e vagy sem, már egy másik kérdés. Egyes zsidó irányzatok szerint már a fogamzásgátlás, sőt az önmegtartóztatás is gyilkosság, mert ezzel nem hagyjuk megfoganni az emberi életet. A vita tehát filozófiai.

7. Beauvoir hangsúlyozza, hogy a biológia nem ad magyarázatot a nő másságára, hogy miért ő a Más. A nőt egyedül funkcionális fejlődése különíti el a férfitől. Igen ám, de ez pszichológiai fejlődésük különbözőségét vonja maga után, ami a sajátos női és sajátos férfi jellemzők megjelenését eredményezi, az úgynevezett női és férfi princípium létét. Azonban a két nemnek van egy ennél sokkal fontosabb közös princípiuma: az hogy ember (Nádas Péter). Korunkra a pszichobiológiai fejlődésnek arra a pontjára jutottunk, hogy az ösztönök uralma alól felszabadulhatunk. A férfi a szexuális ösztön alól: "a szexualitás sem egyéb, mint egy tárgy birtokbavételének sajátos módja." (63. oldal.) A nő pedig a fajfenntartó ösztön alól, ami a női öntudat kiteljesedésével önállóságot, és társadalmi szinten változást generál.

8. Beauvoir részletesen tárgyalja a nő biológiailag hátrányos helyzetét (menses, klimax) amik testileg és pszichikailag is leterhelik és gyengítik. Leírja azt is, hogy az ember természetében benne van, hogy az erősebb uralkodik a gyengébb felett. Ezután nem érti miként lehet az, hogy a férfi kezdettől fogva uralkodik a nőn. Erre a rejtélyre keresi a választ. Ez és ezekhez hasonló ellentmondások tarkítják a könyvet.

9. A nőről szóló mítoszokat tárgyalva ellentétére fordítja azok mondandóját. Itt is illogikus módon leszögezi, hogy a nő természetesen más: "igaz hogy a nő más, mint a férfi" (180. oldal), miközben a könyv koncepciója az, hogy a nő Más-volta férfi kitalálás. A polgári társadalmat vetíti vissza az összes történelmi korba, ami azután például a lovagi költészet eszményeinek teljes félreértését eredményezi. Koncepciójához igazítja a ősi Magna Mater kultuszt, amit láthatóan csak másodkézből ismer, ő maga nem tanulmányozta. Az őskorral kapcsolatban olyan megállapításokra hivatkozik, amik már évtizedekkel korábban megcáfoltak és túlhaladottak voltak. Beauvoir szerint a férfi nem érzi önmagát azonosnak a testével, a nő viszont mindig azonos a saját testével, ezzel viszont igazolja a Magna Mater kultusz kiinduló pontját.

10. Külön "fejezetet" igényel, mert nagyon elterjedt tévedésről van szó, tudniillik hogy Aquinói Tamás szerint a nő sikerületlen férfi, vagyis esetleges lény. Beauvoir elsőként a 11. oldalon említi, majd még többször is a mű során. Láthatóan itt sem vizsgálja meg az eredeti szöveget, nem ellenőrizte forrásait, egyszerűen átvesz, másodkézből idéz, ami alapvető hiba egy tudományos munkában. A mondat az eredeti szövegösszefüggésből kiragadva épp az ellenkezőjét jelenti, mint amit Tamás adott neki. Ebben nem Beauvoir a vétkes,, ő csak ellenőrizetlenül átvette a ferdítéseket. Tamás felütése: "A nő elrontott férfi." Ez egy Arisztotelész idézet (De generatione animalium, II. 3.), amit azután megcáfol. Konklúziója: "a nő nem elrontott (...) lény." (Summa Theologiae 1. rész, 92. kérdés, 1. szakasz.) Tamás éppen azt állítja, hogy kora társadalmának patriarchális szerkezetében sem szabadna a nőket szolgai módon a férfiak uralma alá rendelni. Természetesen Tamás szövegében feminista szemszögből sok elutasítandó dolgot találunk, hiszen számára a kérdésben Mózes 1. könyve a mérvadó, ahhoz kellett igazítania mint feltétlen igazsághoz mégoly liberális nézeteit, valamint kora természettudományos álláspontját is figyelembe kellett vennie. Állásfoglalása még így is sok tekintetben megbotránkoztatónak számított a középkorban, ugyanúgy, ahogyan Beauvoiré a sajátjában. Számon kérni rajta a feminizmust anakronizmus lenne. Ilyet Beauvoir nem is tesz, ám olyasmit ad a szájába, amit így ebben a formában soha nem mondott.

11. "Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik." (197. oldal.) Ez a sokat idézet és félreértett mondat a társadalmi nem lényegére tapint, és nem a nőiségről szól. Tegyünk még mellé egy másik fontos idézetet: "Vannak különbözőségek az egyenlőségben." (569. oldal.) Számomra ez fejezi ki leginkább a könyv lényegét: a pszichobiológiai különbözőségek nem indokolnak semmiféle társadalmi különbözőséget férfi és nő között. A biológiai nemhez ne kapcsoljunk különféle társadalmi szerepeket. A társadalmi nemek feloldása azonban még várat magára. Ebben van segítségünkre a társadalmi nemek tanulmánya (gender studies).

12. Rövidke jegyzetem nem kisebbíteni akarja Beauvoir művének jelentőségét, csupán valamelyest hozzájárulni a tisztánlátáshoz, mert "mindenki tud valami helyeset mondani, ami egy dolog természetének megfelel, s ha így az egyes ember semmivel, vagy csak nagyon kevéssel járul is hozzá az igazsághoz, valamennyi összefogásából mégis tudás születik meg." (Arisztotelész, Metafizika.)


Link

A második nem - olvasónapló

Beauvoir filozófiája és A második nem

111 éve született Simone de Beauvoir

Jobboldali populizmus és a "genderideológia" fenyegetése

Sigmund Freud a nőiségről

Sigmund Freud a szerelemről

Magna Mater


Irodalom

Simone de Beauvoir: A második nem. Gondolat, 1969.


2019. január 19.