Ulickaja - Kukockij esetei






Rejtély és titok

1. Ljudmila Ulickaja nálunk itt az Egyetemen egészen másként van. Először is a könyvtár szabadpolcáról levehetjük dedikált kötetét, másrészt a folyosón művei fordítója, értő tolmácsolója jön szembe velünk nap mint nap, sőt nagy-ritkán maga Ulickaja is ellátogat hozzánk. Számomra azonban van még valami. Pavel Alekszejevics Kukockij orvos volt, aki megházasodva örökbefogadta és nevére vette felesége első házasságából származó lányát. Nos az én orvos nagyapám ugyanígy tett, mi-több Tánya és az én anyám egyidősek voltak az örökbefogadás pillanatában. Ráadásul mindkettőjük édesapja ugyanabban a háborúban halt meg. Mindkét családnak egy diktatúrát kellett átvészelnie, és én láttam, hogy a totalitárius rendszer miképp bomlasztja fel a családot. Az új apuka mindkettőjüket sajátjaként szerette, és egyikőjüknek sem mondták meg, hogy apa nem az igazi apa. Tánya a nem igazi apától vette át gesztusait, arckifejezését, mimikáit és szokásait. (138. oldal.) Magam a példája vagyok annak, hogy a genetika mellett mekkora jelentősége van az utánzásnak. Nagyapám által gesztusok, arckifejezések, mimikák és szokások, sőt gondolkodásmód jelent meg családunkban és adódik tovább a következő generációknak. Különös jelenség az ember. Rejtély és titok.

2. Ulickaja éppen ezt a titkot járja körbe művében. "Az emberek különbözőek, ami érdekes dolog." (Örökbecsű limlom.) A toleranciáról és multikulturalizmusról van szó, és még valami másról is: "Élet és halál. A kettő közötti határ a legérdekesebb mindabból, ami csak létezik!" (Örökbecsű limlom.) Ezoterikus műről van szó, melynek belső rétegét csak a beavatottak ismerik fel. Orvosprofesszorok értetlenül állnak a könyv úgymond misztikus részével szemben, azt legfeljebb intuícióként tudják értelmezni, ám mint ilyent orvosilag relevánsként. (Embertan és irodalom - interdiszciplináris konferencia.) Ugyanakkor ezek a nőgyógyászok igazolják: természettudományos szemszögből mérvadó, hiteles a regény, mi-több haladó, korszerű szemléletű, tudománytörténetileg is abszolút pontos. Ulickaja azonban nemcsak író, hanem genetikus is. Kutatja az életet és a halált, az átmenet idejét. A könyv mottója egy Simone Weil idézet is erre reflektál: "Az igazság a halál oldalán áll." A szellemvilágról van itt szó.


Utazás a világ hetedik körébe

3. Eredetileg ez volt a regény címe. (Forrás) Ulickaja művében a Kozmosz teljességét ábrázolja. Anyag és szellem, genetika és lélek, rejtély és titok. Pályer András hívta fel a figyelmet Ulickaja és Rudolf Steiner kapcsolatára (Embertan és irodalom). Kukockij különös képessége, szellemi színlátása az antropozófiához kapcsolódik. Steiner így tanít: "Kifejezetten hangsúlyozni kell, hogy azt, amit itt színként megnevezünk, nem úgy látni, ahogy a fizikai szem színeket lát, hanem a szellemi érzékelés által valami olyasmit érzékel az ember, mint amikor egy fizikai színbenyomás éri. Szellemileg kéket érzékelni annyit jelent, mint valami olyasmit érzékelni, vagy érezni, ami hasonlít ahhoz, amit akkor érez az ember, ha a fizikai szem pillantása a kék színen nyugszik." (Hogyan juthat az ember magasabb világok megismeréséhez?)

4. Pavel Alekszejevicsnél tehát Steiner színelmélete jelenik meg: "A magzatot a terhesség legelső napjaitól mint fénylő, világoskék felhőcskét látta" (14. oldal), míg Jelena esetében a geometriával kapcsolatos tanítása: "Valószínűleg különösen érzékeny vagyok a térre, és éppen emiatt estem bele titokzatos zegzugaiba, így abba a közbülső világba is" (139. oldal). "Két titoklátó élt egymás mellet. A férfinak áttetsző volt az élő anyag, a nőnek részben megnyílt egy másik, nem anyagi világ áttetszősége." (60. oldal.) "Kora gyermekkoromtól fogva megtörténik velem néha, hogy mintegy kiesem az itteni világból" - mondja Jelena (128. oldal). Pavel Alekszejevics felismeri, hogy a bőséges evés és a szexuális élet hosszú időre eltünteti különös képességét (14-15. oldal). Ulickaja ezzel világosan megfogalmazza a bölcsek ősidők óta gyakorolt önmegtartóztató életének okát és lényegét. Íme a papi és szerzetesi aszkézis és cölibátus értelme és magyarázata.

5. Két különleges képességű ember találkozik, mi-több első találkozásukkor azonnal felismerik egymást, mint régi ismerősöket a szellemvilágból. "És - bár senkivel sem tudta volna megértetni, senkinek sem tudta volna elmagyarázni ezt a furcsa érzést - egy rokon testet látott ott." (17. oldal.) "Ő volt az első és egyetlen nő az életében, aki nem űzte el sajátos képességét." (23. oldal.) Nem mágikus ez a képesség, hiszen nem uralja. Adottság, megkapja bizonyos feltételek esetén. A Világértelem kozmikus üzenete, a kód, amit meg kell fejteni. Ehhez azonban, mint gyümölcsnek, be kell érnie az embernek. (561. oldal.) A regény a létezés teljességét ábrázolja, az anyagi és a szellemi világ összetartozását, egybefonódását. A földi élet, mint purgatórium szekuláris ábrázolása. Mindenre két magyarázatot ad; anyagit és szellemit. Ebből a szempontból is különösen fontos a meg nem értett második rész. Ez a steineri világkép transzponálása a regénybe; szellemi kiömlés. A kód.


A nőiség hatalma

6. A kód a Nő. A Kozmosz kódja. A Világértelem kozmikus üzenetének tolmácsolója. Ulickaja műveiben a kulcsfigurák a női szereplők. Őrájuk támaszkodik a történet. A Kozmosz női princípiuma nyilatkozik meg Kukockij eseteiben is. A mindent elrendező, a mindenről gondoskodó Anya-Nő. Férfi és nő különbözőségének ábrázolása. A belső látással rendelkező nőgyógyász férfi semit sem tud a nőről. Ez a nemtudás az abortusz vitájában csúcsosodik ki, ahol valójában mindkét fél az életet védelmezi, a férfi feltételekkel, a nő feltétel nélkül. Mert a nő az élet forrása, az ősnemző, amelyből egykor a férfi kiszakadt, és ahová tudatlanul visszavágyik. Az emberek a szexualitásban keresik a testi függőség alóli felszabadulást, ám az elérhetetlen, "mert a határt maguk a testek jelentik." (339. oldal.)

7. A nő azonban tud valamit azáltal hogy szül, mert ő az életadó. "Mint egy szülő nő, igyekeztem minél jobban kifordulni, belülre rejteni kinyúló testrészeimet, amelyek korábban szabadon lebegtek a vizekben, és kifelé toltam legelrejtettebb kincseimet. Éreztem, hogy sikerült." (157. oldal.) Megszületik a létezés. "Ebben az új, még nem egészen kifejlett megtestesülésben már ketyegett, már jelezte határait az új kiterjedés - az időé. Megpróbáltam sietni - és ekkor valami láthatatlan hártya fülsiketítő zúgással szétpattant. Kifordultam magamból. A felszínre törtem." (157. oldal.) "Felületemről valami levált, kinyílt az új pórusok számára, és megláttam a Fényt. Megvilágosodott az énem? Vagy a világban játszódott le valami, ami korábban nem volt benne? Nem tudom. Létrejött a Fény. És létrejöttek a Szemek. Én pedig becsuktam őket, mert a gyönyör tetőfokán ott állt a fájdalom." (158. oldal.) Jelena adja át tudását lányának, Ulickaja a férfiaknak, akárcsak Hildegad von Bingen vagy Avilai Teréz tette, amikor a papok felvilágosítást kértek tőlük. Az Egyház élén férfiak állnak, de valójában nők vezetik.


A zóna

8. Az emberek többsége egyáltalán nem visel el semmiféle izolációt, mert leginkább attól fél, hogy egyedül marad önmagával. "De a gondolkodó alkotó, és egyáltalán, a valamit is érő emberek mindig körbeveszik magukat ezzel a védősávval, az elidegenedés zónájával." (230. oldal.) Ebből fakadnak a konfliktusok, a legfájdalmasabb sértések. Az egyik ember állandó ráfigyelést, körbevételt igényel, a másik pedig még a túlságosan figyelmes tekintetet is szabadságának megsértéseként éli meg. Mindennek társadalmi vetülete a többség félelme a létezés szabadságától.

9. Alekszandr Sztrasnij szerint Ulickaja "műveiben örök kérdéseket állít az olvasó elé az erkölcsiségről, a szabadságról, az életről, ám a szerző nem akar, vagy inkább nem képes regényeinek lebilincselő, dinamikus formát adni, és így mindez elvész az elbeszélés lagymatagságában." Az ukrán kritikus megfogja a lényeget, nem igaz, hogy ne lenne szeme rá, amint az Embertan és irodalom kötet szerkesztője állítja, csupán írástechnikai ellenvetései vannak. Orvosprofesszorok semmitmondó butaságai (nem mindegyiknek) után végre egy markáns hang. Ulickaja művészetében valóban van valami puhaság, ami esztétikai ízlésünk ellen való lehet mindaddig, amíg rá nem hangolódunk, be nem lépünk világába, a női zónába.


Androgün

Szövegértelmezési kísérlet (338-340. oldal)

10. A Férfi érezte, hogy a Nő nedves, vizes testének körvonalai pontosan beleillenek az ő testén lévő homorulatba, érezte, hogy beforr a születésétől magán hordozott, örök életre szóló sebe, kínlódott és szenvedett a bánattól és az elégedettlenségtől, nem is sejtve, hová fészkelték be magukat. A Nő pedig, egész lényével semmi mást nem akart, csak egészen elrejtőzni benne, beleveszni örökre, átadni neki sérült emlékezetét, sápadt, semmiben sem biztos, szétforgácsolódott álmokban bolyongó, és bizonytalan határai közt állandóan elvesző "én"-jét. Nem a Férfi hatolt belé házastárs módjára, kitöltve a szűk, sehová sem vezető járatot, hanem a Nő hatolt belé és töltötte meg nemisége magvát, a Férfi előtt is ismeretlen belsejét, amit most váratlanul felfedezett magában. Lelkem lelke - suttogta a Férfi a Nő fülébe, miközben szorosan magához ölelte. Ahol a Férfi a bőrét érintette, a Nő feloldódott a boldogságban. Elérték az elérhetetlent, amit a szerelmesek a szexualitásban keresnek, a felszabadulást a testi függőség alól. Sikertelenül, hiszen a szegényes emberi közösülés csupán az orgazmusig juthat el, semmi nincs tovább, maga a test jelenti a végső határt. Velük viszont megtörtént a lehetetlen. És amikor szabadon és boldogan elhelyezkedtek egymásban, lélek a lélekben, kéz a kézben, betű a betűben, úgy tetszett, hogy ott van közöttük egy Harmadik. A Nő ismerte fel elsőként. A Férfi egy pillanattal később. A három személyű örök Egy, az Androgün ekkor ismét öntudatra ébredt.









Felhasznált irodalom

Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei. Európa Könyvkiadó, 2003.

Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom. Magvető, 2013.

Embertan és irodalom. Elbeszélésbe oltott gének Ljudmila Ulickaja regényeiben. Szerkesztette: V. Gilbert Edit. Interdiszciplináris (orvos-irodalmár) konferencia. Pécs, Művészetek Háza, 2004. Művészetek Háza, Pécs, 2005.

Goretity József: Töredékesség és teljességigény: Huszadik századi orosz prózai művek értelmezése. Palatinus, 2005.

Rudolf Steiner: Hogyan juthat az ember magasabb világok megismeréséhez? Pesti Szalon, 1992.

Rudolf Steiner: A színek lényegéről: egy színtan vázlata. ZH Kiadó, 2009.

Rudolf Steiner: A színek a fény tettei: egy szellemi fénytan felé. Jáspis, 1996.

Rudolf Steiner: Híd a világ szellemisége és az ember fizikai léte között. Genius, 2013.

Rudolf Steiner: Életutam. Genius, 1993.



Link

Ljudmila Ulickaja hivatalos magyar oldala

Ulickaja - KönyvesBlog

Ulickaja interjú

Az írás női kromoszómái

Goretity József

Goretity József - interjú



2014. február 18.