Arthur a britek királya



Előszó

1. Arthur (Artúr, Artus) legendája a középkortól máig hatóan megtermékenyítette az európai kultúrát. Arthur az eszményi hős, a kerekasztal lovagjai, a Szent Grál mind meghatározó elemei civilizációnknak a politikai megfontolástól az irodalmon át az ezoterikus gondolkodásig. Ez a mondavilág az őskortól napjainkig hat, ami azért lehetséges, mert örök érvényű archetípusokat jelenít meg. Az alábbiakban megvizsgáljuk a történet lényegét, a rejtett összefüggéseket egy kultúrtörténeti utazás keretében. Elsőként Arthur valóságos alakját próbájuk feltárni, majd a szerteágazó mondakört egybefogva ismertetem kialakulásának történetét. Olyan folyammal állunk szembe, amit egy filmhez lehet hasonlítani, amit később több rendező is új részekkel folytat. A történet egyre bővül, de megmarad a kezdeti lényeg, amit idővel egyre nehezebb meglátni. Ezután feltárjuk a mondakör kultúrtörténeti lényegét, a kőkorig visszavezethető szálait. Az emberiség leglényegesebb történetével állunk szemben. Mindez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a nyugati kultúra az, amely megőrizte az emberiség ősi tanítását, sokkal inkább, mint a Kelet. Ezután a mondakör betéttörténetét, a Grál-szálat tárjuk fel. Végül összefoglalom a téma lényegét.


Bevezető

2. Arthur legendájában egy tündér, a Tó Asszonya átad Arthurnak egy kardot (Excalibur). Merlin a varázsló felteszi neki a kérdést: mit választ, a kardot vagy inkább a hüvelyt. Miután a kardot választja Merlin kijelenti, hogy ez ostoba döntés volt, hiszen a hüvely tízszer annyit ér, mint a kard, mert amíg a hüvely fel van csatolva, addig sérthetetlen lesz. Mármost Merlin személyében a druidák szellemisége jelenik meg, aki itt a női princípium meghatározó és gyógyító szerepéről, az élet teljességéről beszél. Nyilvánvaló, hogy a kard a férfiasság, a hüvely a nőiség jelképe. Ha most tovább menve a Grál mondát vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy a Grál kehely a nőiség, míg a lándzsa a férfiasság jelképe. A két mondakört összevetve látjuk, hogy Arthur életének két pólusa a kard (Excalibur), és a Szent Kehely (Grál). Kardjával a kelyhet keresi, a mágikus csodát, amely nemcsak élete értelme, hanem isteni szerepet játszik. A trubadúrokkal ez az elgondolás bekerült a keresztény civilizációba, Arthur pedig Roland mellett a lovagi eszmény archetípusává vált.

3. Sir Thomas Malory (+1471) a trubadúrok szerelemfelfogását Arthurig vezeti vissza. Abban az időben, írja Malory nem volt olyan ember, legyen az férfi vagy nő, aki "egyvalakit minden másnál jobban ne szeretett volna." Ennek az önfegyelem volt az oka, hiszen ha valaki egyből betölti vágyát, akkor a szerelem nem tart soká, mert a lélekben nem tud kifejlődni a végzetes kötődés. A régi szerelmesek "hét esztendőkig is szerették egymást erős szerelemmel", testi kapcsolat nélkül "hűségesen és igazán. Nos hát ilyen volt a szerelem Arthur király idejében." Mondhatnánk, hogy ez a lovagi eszmény visszavetítése a múltba, ám itt nem valamiféle specifikus keresztény szemléletről van szó. Az ősi kelta szigort alakították a keresztény szeretet-szemlélet sajátságainak megfelelően. Ennek a kelta szigornak voltak megtestesítői az Európát elárasztó ír térítő szerzetesek embertelen aszkézisükkel, amit a mediterrán életszeretet lágyított meg (Szent Benedek). A szerelemben azonban más a helyzet, ott a trubadúrok felismertek valami nagyon lényeges pszichológiai igazságot. Az önfegyelmező türelem bontja ki a lélekben a végzetszerű szerelmet, miközben termékeny alkotásban szublimálódik. De ki is volt Arthur a valóságban?


Arthur a történelmi személy

4. Az első információ 468-ból való. A széthulló Római Birodalom idejében vagyunk, a vizigótok éppen Galliát igyekeznek elfoglalni. Róma a britektől kért segítséget. Sokáig azt gondolták a történészek, hogy a segítség Bretagne-ból érkezett, a szászok elől ide menekült britektől. Azonban több forrás is arról beszél, hogy hajókkal érkeztek, tehát Angliából jöttek. Vezetőjük neve Riotimus (Riothamus). Ezt megtehették, hiszen épp ekkor győzik le a szászokat, a római uralom utáni zűrzavar konszolidálódott. Mindez az erőskezű Riotimusnak volt köszönhető. Hatása akkora volt, hogy tetteit a bárdok még generációkkal később is továbbadták. A legkorábbi írásos forrás a 9. századból való, ami a bárdok énekeinek lejegyzett változata. Ebben már Arthur néven szerepel, és habár latinul van írva, a helységnevek etimológiája arra enged következtetni, hogy forrásként ősi walesi elbeszéléseket használtak fel.

5. Riotimus nem lehetett középkori páncélos lovag, mint ahogy leírták, hanem antik műveltségű, római fegyverzetű és kiképzésű romanizált kelta hadúr, aki kitűnően beszélt latinul. Jól szervezett hadseregével Britanniában visszaállította a régi római életformát; ma úgy mondanánk uniópárti volt. Nem véletlen, hogy Aquitániai Eleonóra őt szemelte ki követendő hősnek utasítva Robert Wace (+1183?) költőt a Le Roman de Brut megírására. Ezzel a művel indult el az Arthur-mondakör világhódító útjára. Az anyag, amiből merített inkább mese lehetett, hiszen a 12. században William of Malmesbury Gesta regum Anglorum című művében arról ír, hogy Arthurról "még ma is a britek hihetetlen eszelős történetei keringenek." Malsbury arra törekedett, hogy Arthurt ne hazug mesék szereplőjeként, hanem történelmi alakként mutassa be. Ő már a racionalizáló skolasztika képviselője, ám a történelmi Arthurról már alig lehetett megtudni valamit. Ennek tudatában a középkori szerzők egy mitikus hőst kreáltak, tehát ettől kezdve Arthur a britek királya nem mint történelmi személy, hanem egy archetípus megtestesítőjeként jelenik meg.

6. De miként vált Riotimus Arthurrá? A Riotimus kifejezés nem személynév, hanem tiszteletbeli cím, amely a brit Rigotamos szóból vezethető le, jelentése: "királyok királya". Britannia királyai között a Riotimus volt az első az egyenlők között (primus inter pares). Az a Riotimus, aki legyőzte a szászokat, majd a rómaiak kérésére átkelt Galliába az Arthur nevet viselte. Ez a név arra utal, hogy Britannia délnyugati részének lehetett a királya, mivel ez a terület volt a legcivilizáltabb egyben a leginkább romanizált terület. Csak ebben a régióban adtak még az 5. században is római nevet az újszülötteknek. Ilyen római név az Artorius is. Arthurban mélyen gyökerezett az egységes Birodalom eszméje (ma úgy mondanánk: az európai eszme), és éppen ezért fordulhatott hozzá segítségül Róma császára. Arról se felejtkezzünk el, hogy Nagy Konstantint éppen itt Britanniában kiáltották ki császárrá (York, 306. július 25.). Ő volt az, aki a kereszténységet tette meg a Birodalom ideológiájává. A vallásos álca mindig bevált eszköze a politikai célok megvalósításának. Arthur maga keresztény volt, ám korában még elevenen éltek az ősi kelta vallás elemei. Az Arthur-mondakör ókelta történet keresztény szimbolikával értelmezve. A druida tan és a kereszténység egymásra találása hatalmas szellemi energiákat szabadított fel, amit azután a trubadúrok becsatlakoztattak az európai kultúrkörbe.

Camelot

7. Arthur király vára Camelot kapcsán több elképzelés született, hogy létezett-e valójában, és ha igen hol? A különféle elméletek közül a Cadbury Castle romjaival foglalkozók tűnnek valósnak. Valójában nem is rom, csupán egy magaslat, amely azonban ősi települések maradványait rejti magában. John Leland 1542-ben a néphagyományra hivatkozva arról írt, hogy Cadbury Castle helyén állt Arthur király vára Camelot: "Az emberek nem tudnak mesélni róla, csak annyit, hallomásból tudják hogy Arthur gyakran tartózkodott Camalatban." Egy 10. századi történeti mű szerint egy csatában itt esett el Arthur (Annales Cambriae). A 20. század közepén régészeti ásatások indultak. A leletekből tudjuk, hogy már a kőkorban is állt itt település, amit azután a rómaiak is elfoglaltak. Ekkor megszűnt az élet, majd a 3-4. században újra benépesült a terület. Az 5. században hatalmasra bővített erődítmény épült kelta építészeti stílusban, római technikával. A régészek messzemenően egyetértenek abban, hogy ez arra utal: Cadbury Castle lehetett Arthur Camelottja. A magaslatról tiszta időben ellátni a 17 km-re lévő Glastonburyba, aminek központi szerepe van az Arthur-mondakör megértésében.

Avalon

8. A Tó Hölgye átadja a kardot és a hüvelyt. Lándzsa és kehely (Grál). A nőiség hatalma. A trubadúr harcos lovag, aki egy hölgyet választ Úrnőjévé, valóságos nőt ugyan, ám a lovag számára mindig misztifikálódik és hivatkozási ponttá válik: Ő lesz az Alfa és az Ómega, az Istennő. Éppen ezért az egyházi legendákban a szentek történeteiben Arthur mindig ellenszenves alakként jelenik meg. A valóságos Arthur a kereszténységet és a Birodalmat védelmezte Galliában, ahol elárulták, vereséget szenvedett és Burgundiába menekült. Bretagne-ban azonban fennmaradt emlékezete, amint Britanniában is. Maga a mondakör csak Arthur halála után mintegy 800 évvel lett lejegyezve. Ezekben a mondákban Arthur nem hal meg, hanem a túlvilági szigeten Avalon-on él tovább, ahonnan egyszer majd vissza fog térni. Burgundiában van egy város Avallon a neve. Gall nyelven almáskertet jelent. Walesi nyelven Yinis Avallach. A szerelem istennője Aphrodité, amikor a tenger habjaiból életre kelt és Ciprus szigetére lépett, lábnyomai helyén növények születtek, köztük a gránátalma.

9. Glastonbury az a hely, amely Isola Avallonisz néven a kelták túlvilági szigetének számított. A környék híres almatermő terület. Az alma a szerelem és termékenység istenőjének a szimbóluma. Glastonbury környéke mélyföld, amely  Arthur korában vizenyős terület volt, a dombon található település szigetként uralkodott a tájon. A város kelta neve Ynis-Witrin, vagyis Üvegsziget, más néven Avalon szigete. A legenda szerint Arimathiai József ide menekítette a Krisztus vérét felfogó Szent Kelyhet a Grált. Mindenesetre a Cornwall ónbányáiból kitermelt fémet a középkorban zsidó kereskedők szállították el. A vidék olvasztókemencéit zsidóházaknak hívták, és az ónos zsidókat varázslóknak tartották. Arimathiai József állítólag Glastonbury Tor (a kelta Tor szó dombot jelent) területén ásta el a Szent Kelyhet (Grál). Az ott csörgedező forrást ma is Kehely-forrásnak hívják. A terület egykor a kelta Ősanya kultikus helye volt.

10. A történelmi Arthur valószínűleg visszajutott Britanniába. Halálának helye az emlékezet szerint egybeesik az ősi kelta hitvilág, valamint a korai kereszténység központi helyével, amely egyben az első britanniai keresztény közösség színhelye is. Mindez arra utal, hogy Arthur személyében összekapcsolódott a kelta hagyomány a római-keresztény világgal. Aquitániai Eleonóra férjének II. Henriknek (+1189) egy bárd árulta el a titkot, hogy Glastonbury mely pontján található Arthur sírja. A helyszínen azonnal ásatásokba kezdtek és Henrik halála után találtak egy sírt (1191). A sírlap felirata a következő volt: "Itt, Avalon szigetén nyugszik a híres Arthur király." Egy csónak alakú kivájt fatörzsben egy magas férfi csontváza feküdt, koponyáján halálos seb nyomaival. Mellette női maradványokat is találtak (Ginevra). 1278-ban újratemették őket, ám a templom pusztulásával sírjuk is elenyészett. 20. századi régészeti kutatások szerint valóban Arthur sírját tárhatták fel.


A Kerekasztal lovagjai

11. A Kerekasztal a kozmosz jelképe, lényegében egy mandala, az egész világ megjelenítése, az önismeret útja. A Kerekasztal lovagjai a megvilágosodottak csoportja, a beavatottak társasága, akik egyenlőek, erre (is) utal a kerek forma. Szerelemfelfogásuk megegyezik a trubadúrokéval: a választott hölgy tisztelete és szolgálata akkor is, ha az illető nem vesz erről tudomást. Mindez az Ősanya kultuszának továbbélése. Ezzel kapcsolatban a kilences szám mint az élet és a szerelem jelképe az Arthur-mondakörben épp úgy, mint az Isteni Színjátékban. Kilenc égi szférán át vezeti Dantét Beatrice, mint a szerelem isteni ereje, de a görög és germán mitológiánál ugyanez a helyzet. Mindez jelzi, hogy Arthur alakja miként válhatott a nyugati világ archetipikus alakjává.

Stonehenge

12. A Kerekasztal, mint a világ köldöke, lelki középpontja egy másik mágikus kört idéz: Stonehenge kultikus helyét, ahol a monda szerint Arthur apja van eltemetve. A Kerekasztal így Stonehenge jelképe is. De Merlin által is kapcsolódik a mondakör az ősi építményhez. A varázsló is élő személy, eredeti neve Myrddin, walesi nyelven Moridunum, aki látnok bárd volt, vagy druida pap. Nevének jelentése: tengeri erődítmény. Ez magára a földrészre vonatkozik, ugyanis a kelták szerint Britannia szigete szent hely, a Mennyország és az Alvilág összekötő pontja. Stonehenge-t azonban nem ők építették, az már előttük kétezer évvel is állt.

13. Milétoszi Hekataiosz időszámításunk előtt 500 körül arról számolt be, hogy Stonehenge-ben a Fényistenséget tisztelték. Mármost a görög hagyomány szerint Apollón anyja Latona (Létó) Britanniában született. Hekataiosz azt is megjegyzi, hogy Britanniában van egy Apollónak szentelt kör alakú építmény, és az ott élő népek szerint Apollón 19 évente ellátogat a szigetükre. A 19 év pontosan megegyezik a Metón-ciklussal. Apollón szkíta eredetű istenség, amelynek kultusza a dórok közvetítésével valószínűleg Britanniából került a hellén félszigetre. Azt mondtuk, hogy Arthur Avalon szigetén tölti idejét. Avalon - Apollón. Mindkét szó jelentése: alma. Apollónt a brit szigeten egy kör alakú szentélyben tisztelik, Stonehenge-ben, amelynek középpontjába 19 évente jut be a Fény. Apollón tiszteletét a Hold-anyaisten tisztelete előzte meg ezen a helyen, ugyanakkor Apollón feminin jelenség.

14. Az Arthur-mondák Kerekasztal lovagjai és a trubadúr költészetben egyaránt a lovagok hölgyüktől, vagyis a nőiségből kapják éltető energiáikat. Amikor a civilizáció a matriarchális társadalomból átfordul a patriarchálisba, a Nap-Fény istenek hatalmukat mindig az Ősanyától, vagyis egy istennőtől kapják. Hiába minden erő és hatalom, amikor eljön az éjszaka, a Nap leszáll, és a férfiak elvesztik erejüket. A szerelem az, ami a vesztükre tör, a szerelemben van a Nő hatalma és uralma a férfi felett. Lényegében erről szól az Arthur-mondakör. Lancelot a legdicsőbb lovag soha nem láthatja meg a Szent Kelyhet, mert halálosan szerelmes. De nézzük meg Merlin esetét.

Vivien

15. Merlin a legyőzhetetlen varázsló beleszeret a Tó Hölgyébe Vivienbe. Annyira szereti, hogy elárulja neki a varázsszót, amivel Vivien örök időkre a szerelem barlangjába száműzhette, ami azután Merlin sírjává vált. A nő képes megigézni a férfit, a szerelem istennője minden férfi-tudományt képes megtörni. Merlin nem tud többé szabadulni ebből a szerelemből. Tudja mi vár rá, tudja hogy elérte a végzete, mégis Vivien rabja marad, sőt megfogadja a lánynak, akármennyire is kívánja, hogy az övé legyen, nem fog a hatalmával visszaélni. Nem tesz mást, csupán követi mint az árnyék, bárhová is megy a lány, mindaddig, amíg a barlang fogja nem lesz. A viktoriánus kor már egészen más képet fest: Tennyson művében a nő kígyó, aki megrontja a férfit, lezülleszti erkölcsileg. A középkori történetben ezzel szemben Vivien legfőbb ajándéka a szerelemre való képesség. Az Arthur-történetekben mindig a nő és a szerelem áll a középpontban. A legfőbb jó az Istennő hatalma: a szerelem.

Istennő

16. Morgane a tündérkirálynő a kelta Morigain istenanya a termékenység, a szépség és a szerelem, a halál és újjászületés istennője. Győzelemre csak az a lovag számíthat, aki hűséges szerelméhez, más szóval, aki hűséges az Ősanyához. Lancelot hűséges volt Ginevrához és inkább nő nélkül éli életét, mintsem hűtlenné váljon. Nyilvánvaló, hogy a szerelem önmagában volt érték. Az ősmítosz szerint a Nagy Istennő azé lesz, aki megöli a királyt, így annak a helyébe léphet. Lényegében a fiú vágyakozása ez, aki apja helyébe kíván lépni. Az Arthur-mondakör középkori szerzői még ismerték ezt az ősi tanítást, tudatában voltak, de nem jegyeztek le egyértelműen minden átörökített tudást, hanem ezoterikus lepelbe csomagolták mondandójukat. A régmúltban tündérnek neveztek minden nőt, aki be volt avatva Merlin tudományába, ugyanakkor a tudatlanság jele a nőiség tiszteletének a hiánya (Ariosto: Őrjöngő Orlandó). A tündér az a lény, akit nem szabad szemügyre venni, vagyis a természetét megismerni. Ez a vágyakozás kifejezése.

17. Bretagne az a hely, ahol megmaradt a nők tisztelete. Az ókorban a szászok elől menekült ide a britanniai kelták egy csoportja. Bretagne védőszentje Szent Anna. Bretagne-i Anna hercegnő nevében nemcsak Mária anyja, hanem a kelta istenanya Ana is megjelenik. Keresztes lovagok hozták keletről Európába az Anna-kultuszt, de a kelták Ana-ja is keletről származik, a sumér kultúrából ered. A monda szerint Morgane birtokán Avlon (Avalon) tündérhegyén él ma is Arthur lovagjainak körében. Aquitániai Eleonóra fia Oroszlánszívű Richard, akiben Arthurt látták újjászületni volt az, aki elfoglalta Vénusz szigetét, a szerelem istennőjének születési helyét, Ciprust, amely ezután 400 évig állt nyugati uralom alatt. Amikor a mesékben rézlovagokról, rézerdőről, rézbokorról stb olvasunk, ne feledjük, hogy Ciprust a rézbányái tették oly híressé, és ezért a réz Vénusz jelképe.

18. A nőből kiáradó varázs, amely szerelemre lobbantja a férfit az Ősanya hatalmának kisugárzása, egyszerre öröm és fájdalom forrása. A lovagi szerelem végzetes. Erről szól az Arthur-mondakör Trisztán és Izolda története, a szerelem elementáris erejéről, pusztító szenvedélyéről. Végső mondandója az, hogy a szerelem és a szenvedés elválaszthatatlan egymástól. A Trisztán első ős változatát Tumas de Britanje (Britanniai Tamás) írta, méghozzá ki más, mint Aquitániai Eleonóra utasítására az anglo-normann közösség számára. Thomas franciaországi normann volt, aki Angliában telepedett le. Saját ófrancia nyelvű anyagából indult ki, ami eredeti nevén (Thomas d'Angleterre) jelent meg. Új művéhez felhasználta Chrétiens de Troyes munkáit is. A téma kelta eredetű szóbeli hagyományból származik, Britannia és Írország területén született. Az általunk ismert változatba már perzsa és arab elemek is belekerültek a keresztes hadjáratok hatásaként. Thomas története a legősibb idők elképzelését közvetíti a középkori, és a mai ember számra is. A szerelem mint olyan mindig a nő lázadása egy patriarchális társadalom konvenciói ellen. Az istennő szabadon dönt a szerelemben. A szerelmi bájital ősi liturgikus szertartásra utal a szerelem-, és termékenység-istennő ünnepén. A szerelem kozmikus erőinek ábrázolása áthatja az egész mondakört.

19. Trisztán összekapcsolása az Arthur-mondakörrel a 13. században történik, ezáltal Trisztán Camelotban a Kerekasztal lovagja lesz. Trisztán és Lancelot is szerelmes, mindkettejüknél a beteljesülés csak házasságtörés útján lehetséges. Amíg a Trisztán megírására Aquitániai Eleonóra ad utasítást, addig Lancelot történetét lánya Mária rendeli meg Chrétien de Troyes-től. Lancelot szerelmes Arthur feleségébe Ginevra-ba, aki kezdettől istennőként van ábrázolva. Ő annak az örök női elvnek megtestesítője, amely ősidők óta áll az emberiség kultuszának középpontjában. A szerelem lélektani ábrázolása magas pszichológiai tudást mutat. Arthur viszont nem a szerelem embere, hanem harcos és uralkodó, amit az is jelez, hogy ő a kardot választotta. És nehogy azt higgyük mindez csak költemény. Saldebreuil lovag, aki Aquitániai Eleonórát választotta hölgyéül, egy alkalommal egyetlen ingben állt ki egy talpig vasba öltözött lovaggal hölgye színe előtt. A párviadal után akkori férjét a francia királyt teljesen figyelmen kívül hagyva Eleonóra hálából tisztelője véres ingét vette fel, és így jelent meg az ünnepi asztalnál, majd felépüléséig ápolta a tisztelőjét, aki biztosak lehetünk benne, már ettől is a mennyekben érezte magát.

20. Az Arthur-mondákban egyértelműen a szerelem ősi célját követik, a nő istennőként való tiszteletét. Ezekben a történetekben a lovag amint meglátja hölgyét elveszti józan eszét, és mintegy kataton állapotban nézi mozdulatlanul, nem tudja szemét levenni róla, nem tud mozdulni sem. A szerelemnek ez az extatikus megnyilvánulása a kőkori sámán-beavatási rítusokra emlékezetet (Mirce Eliade). Az Arthur-mondakör szerelemtanának hatására 1283-ban Firenzében megalakult az Ámor Szolgája Társaság. Dante ekkor 18 éves. Ő lesz az, aki Beatrice alakjában tökélyre fejleszti a trubadúrok szerelemfelfogását. Eszerint a szerelem az, ami eljuttat a Paradicsomba, ahol megpillanthatjuk a szerelemistennőt. Ő a Grál. Jól látható, hogy a szerelemnek ez a filozófiája milyen mélyen áthatja ma is az európai kultúrát, meghatározó jegye a nyugati civilizációnak. A legtöbb, amit egy nő adhat egy férfinak az a szerelem, azt hogy a férfi szerelmes lehet belé, mert a szerelem végtelen. Ámor = A-mor, vagyis nem halál, tehát a szerelem maga az örök élet. A szerelem tehát a halhatatlanság jelképe.

21. A szerelemnek ezt a természetfeletti jelentését először a Dél-Francia (Aquitánia) trubadúrok hirdették. Aquitániai Eleonóra (1122-1204) az első trubadúr IX. Vilmos aquitániai herceg (1071-1126) unokája volt. Ennek a rendkívüli nőnek az iránymutatásával valami teljesen újat kezdtek terjeszteni: a női egyenjogúságot, sőt annál sokkal többet: a nőiséget mint isteni elvet. Lényegében ekkor kapott lendületet az emberiség rejtve élő tudása. Eleonóra maga is részt vett egy keresztes hadjáratban, ahol a keleti eszméket kutatta, később Angliában a kelta mondakört karolta fel. Ő tette Arthur történetét azzá, ahogyan mi ismerjük. A trubadúrok szerelemfilozófiája neki köszönhetően a kőkori időkig megy vissza, amikor a nőre mint istenre tekintettek.

22. Aquitániai Eleonóra 15 éves, amikor hozzáadják a francia trónörököshöz. A gyönyörű, okos, és igen művelt királyné nem engedelmeskedik a társadalmi normáknak, és a szerelem szabadságát hirdeti. Ő lett a 12. században a nő archetípusa, akit a költők Arthur hitvesében Ginevra-ban mintáztak meg. Eleonóra titokzatos vonzerővel rendelkezett, ő volt a korának végzett asszonya, a női méltóság kultúrájának megalapozója. Ekkor születtek azok a szabályok, amik máig élnek a nők iránti tisztelet jeleiként, amelyek a férfi durvaságot hivatottak megfékezni. Ebben a korban a nők felemelték szavukat a nemek kapcsán tapasztalható kettős mérce ellen. Eleonóra az önmagával szabadon rendelkező nő első képviselője egy patriarchális korban.

23. Lancelot a tökéletes lovag, az eszményi férfi számára a szerelem a legfőbb érték, mégsem juthat el soha a Grálhoz. Egy alkalommal abban a hiszemben, hogy szerelmével Arthur feleségével Ginevrával (Guiniver, Gwenhyfar) tölti az éjszakát beteljesíti szerelmét, ám reggel Elaine a halálistennő fekszik mellette, Pelles király lánya. Pelles (Pwyll) az alvilág királya, lánya ezért halálistennő. A túlvilág női birodalom (Dante Isteni Színjátékában is az), ahol nincs idő, sem tér. A szerelem hatalma elválaszthatatlan a Gráltól, aminek gyökere egy ősrégi termékenységkultuszig vezethető vissza.




A Szent Grál

24. Ina angolszász uralkodó 688-728 között Wessex királya, aki népe körében elterjesztette a kereszténységet, és a briteknek kedvező törvényeket hozott. Mindez jelzi, hogy célja a két népcsoport, a germán szászok és a kelta britek egyesítése volt egy közös államban. Helinandus Froidmont-i szerzetes 1204-ben írott krónikája szerint Ina uralkodása alatt egy britanniai remete volt az első, aki a Grálról beszélt, és országszerte hirdette a történetet. Vincent de Beauvais (+1264) aki monumentális életművében összefoglalta a középkor teljes tudását azt írja (Speculum historiale), hogy a remete egy walesi bárd volt, aki egész életét a csillagok, és a történelem kutatásának szentelte, majd kutatási eredményeit közzé is tette. Egyik ilyen írásának a címe: A szent Grál. Beauvais azt is megemlíti, hogy a könyv Ina idejében 720 körül igen híres volt. (Hivatkozás, J. Bale: Illustium maioris Britanniae scriptorum summarium, 1548.) Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy ha a Grál-történetnek nem is az egésze, de egyes elemei már a 8. század elején ismertek voltak (Emma Jung). Teljes kidolgozottsága 1200-1210 között történt meg. Chrétiens de Troyes Perceval-ja az első ismert Grál-történet, Wolfram von Eschenbach Parzival-ja mely 1200-1207 között készült a legmélyebb feldolgozás. A szerző állítása szerint egy Kyot (Guyot) nevű trubadúrtól vette át a történetet. Itt nem kehelyről, hanem kőről van szó. A mű más pontokon is kapcsolódik az alkímiához. Wolfram beszél arról, hogy egy Flegetanis nevű zsidó asztronómus a csillagokból következtetett a Grálra, és ezt arabul le is jegyezte. Kyot szerint a Grál őrzésére az Anjouk nemzettsége hivatott (II. Henrik - Henri d'Anjou).

25. A 12. század végéig nincs említve a Grál. Elsőként Chrétien de Troyes fogalmazza meg a Perceval-ban (Parszifál). De mi is valójában a Grál, miről is van szó? A Grál akárcsak Arthur egy archetípus megjelenítője. Egy gyönyörű szűzlány kezében lévő edény, egy tál, egy kehely, amiről nem szabad beszélni, mert titok. Időnként megjelenik fényjátékként a Kerekasztal középpontjában, és kellemes illatot árasztva ételt ajándékoz a lovagoknak. Ez a keresztény misztérium liturgikus ünnepére emlékeztet, a tömjén illatára és elsősorban az eucharisztikus lakomára. Ám itt áll egy szűz lány is, mint az óegyiptomi Saisra istennője, aki az élet titkát őrizte, szentélyét azonban titok, fátyol takarta. A Grál csak virtuálisan létezik fényimaginációként, időnként azonban betör a térbe és megtestesül. Csak a kiválasztottak képesek érzékelni jelenlétét és felfogni értelmét. Ők a Kerekasztal lovagjai, a bűntelenek, a tiszták. A Grál ebben az értelemben nem más, mint benső énünk, vagyis önmagunk megismerése.

26. A Nagy Istennő jelképe Indiában és Egyiptomban a lótusz, Európában a rózsa. Ez sokat elárul a gótikus rózsaablakok jelentéséről, amik az Arthur-mondakörrel egyidőben jelentek meg a Nyugat jelképrendszerében és kultúrájában. Ugyanekkor kezdődött a Mária-kultrusz hangsúlyossá válása is. A Nyugat feminin jelleget öltött, az Ősanya a női princípiummá változott át. Mi a bölcsesség? Sophia, vagyis a bölcsesség nem mi, hanem ki. Az életszülő Ősanya. A Grál lovagjai szoros kapcsolatban állnak a szerelem kultuszával, és a tündérek birodalmával. A Grált mindig gyönyörű nők veszik körül. Megjelenik a fehér galamb mint szimbólum, ami egyáltalán nem férfias, sokkal inkább nőies. Ez a nőies fehér galamb a Szentlélek szimbóluma, amely a vizek felett lebegett, hogy megszülje a világot. A Szentlélek tehát az Ősanya, erre utal a "tengernek csillaga" kifejezés is, amely Máriának a neve. A Grál is mindig női kezekben van.

27. A Grál ófrancia eredetű szó, a latin gradale-ból származik. Olyan tálat jelent, amelyben az ételeket lépcsőzetesen (fokozatosan) helyezték el. Az ilyen edényszerű tál minden kultúrában ősidőktől fogva a nőiség archetípusa. Ez a tál válik kehellyé a kereszténység hatására, amely azután Krisztus vérét, az örök élet zálogát tartalmazza. Az eucharisztia másik komponense a kenyér (kovászos vagy kovásztalan) búzából készül. A búza Máriának és az Ősanyának is jelképe. Az eucharisztiában így a férfi és női, a Jin és Jang is megjelenik. Az Ősanya (búza) az élet és halál istene. Erről beszél János 12,24.: "Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal sokszoros termést hoz." Ez az Ősanya tanítása, aki az élet és a halál, más szóval az élet körforgásának istene. A kereszténységben tehát megtalálható az emberiség legősibb tanítása. Az Ősanya érett asszonyként a szerelem és a termékenység istene, öregasszonyként a halál istene, ám halálát követi újjászületése fiatal lány alakjában (tavasz-isten). Összefoglalva: a Grál is csak a halálban található meg, csak így hoz sokszoros termést.

28. A vér az élet hordozója, amely Krisztusban kiontatott a bűnök bocsánatára, hogy örök életünk lehessen. Krisztus a kenyér, a búzaszem, amely megtöretik, hogy százszoros termést hozzon, hogy a Világ élhessen. Mi vagyunk Ő. A világban lévő élet elhal, de újjászületik. Nem újra, hanem újjá, más formában. A materializmus ugyanezt mondja: az anyag nem vész el csak átalakul. Az Ősanya számunkra maga az anyag (matéria), a Világlélek, amely örök és a Világtörvény szerint állandóan elpusztul, majd újjászületik. Létformát vált. A lét örök, a forma változik, folyamatosan megújul. A Grált azonban a graduale szóból is le lehet vezetni, amely könyvet jelent. Mivel a 12. század óta a graduálé alatt csak az eucharisztikus ünneplés, vagyis a szentmise énekkönyvét értik Franz Baumer kizárja ezt az értelmet. Meglátásom szerint azonban az előzőek alapján egyértelmű hogy ebben az értelemben is helytálló a meghatározás: a Grál az élet könyve, amely az eucharisztiának, vagyis az Ősanya ünneplésének részese; a tudás könyve. A szentmise a Szentháromság egy Isten tisztelete, és ezt a hármasságot a Grál-történetek is mindig kihangsúlyozzák. A hármasság egy ősi történelem előtti kőkorszaki motívum, az egy személynek három alakban való megjelenítése, ami az Ősanya (Nagy Istennő) sajátja volt a matriarchális korban. Ezt az ősi elképzelést hordozza tehát a patriarchális kereszténység. Végtére is a bölcsesség éppen hogy nem férfi attribútum, hanem női: Sophia (Zsófia).

29. A katolikus Mária-kultusz tehát a kőkori Ősanya-kép közvetítője. Nemcsak azért, miként C. G. Jung állítja, mert ezzel bekerült az istenségbe a női elem, hanem azért is, mert a Grál maga Mária. A Grál-történet és a Mária-kultusz egyszerre kerültek a középkori európai kultúra középpontjába, és ekkor születtek azok a jelzők Mária megnevezésére, amelyek ma is használatosak a Mária litániák paraliturgikus eseményein. Ezek közül több is a Grálra utal: igazság tükre, bölcsesség széke [lakhelye], lelki [szellemi] edény, tiszteletes edény [méltóság edénye], ájtatosságnak jeles edénye, titkos értelmű rózsa. Amikor a Grál-történetek születtek Európa, vagyis a katolikus kereszténység az anyag felé fordult. Ekkor mondták ki a transzszubsztanciáció (átlényegülés) dogmáját (1215), ami annyit jelent, hogy az eucharisztia alapanyagai oly módon változnak át istenségé, hogy közben megőrzik eredeti anyagi mivoltukat, és mint táplálék közlik a spirituális erőt (lásd itt a 4. pontnál). Anyag és lélek összetartozása lesz a gondolkodás vezérfonala. A katolicizmus szakít a misztikus platóni árnyvilággal, és megnyitja a materiális spiritualitás korszakát (Aquinói Tamás).

A Szent Grál eredete

30. A Grál elválaszthatatlan a szerelemtől, ami egy ősi termékenységkultusz továbbélésére utal. A kőkori matriarchátusban a király egy évig uralkodott. Hatalmát az istennőtől kapta. Egyes feltételezések szerint a tél végén megölték a királyt, és a következő évre egy újat választottak. Ez volt a halál és újjászületés körforgásának szimbolikus, de véresen komoly megjelenítése. Később már nem a királyt, hanem egy helyettesítőt, hadifoglyot, majd állatot öltek. Erről az átállásról szól már egy patriarchális korban Ábrahám és Izsák története (Ter. 22). A druidák elképzelése szerint a Kozmosz évenkénti megújításának feltétele a halál. A rómaiakat elborzasztotta az emberáldozat, ezért Paulinus i.e. 61-ben Anglesey szigetére száműzte a druidákat, akik rituális emberáldozataikat még Szent Patrik (+461) idején is folytatták.

31. Írország úrnője a ragyogó szépségű Erin esküvőjén egy tálat nyújt át férjének Lug-nak, akinek legyőzhetetlen lándzsája van. A szexuális-termékenységi utalás egyértelmű. Az első keresztes hadjárat alatt Antiochiában "megtalálták" Longinus lándzsáját. Itt jól láthatóan a kultúrák egybeolvadása történt, a kőkori női elv kultuszának továbbélése a trubadúrok szerelem-kultuszában. A régi matriarchális alapra települt a keresztény patriarchális elv. Az ősi nőiségkultuszok alakítják a keresztény középkor világképét. Az archetípus hatására a szerelem összefonódik a szenvedéssel, és egy halálon túli egyesülésben realizálódik. A testiségen így egy metafizikai vágy uralkodik. A szerelem a szeretett nő alakjában mint a Grál nyilvánul meg, ami ebben az értelemben maga az üdvösség. Az Örök Anya, a nő meg-istenül.

32. Franz Baumer teóriája szerint az első keresztes hadjárat (1096-1099) eredményeként Jeruzsálemből Glastonburybe kerülhetett egy olyan edény, amit az utolsó vacsora kelyhének tartottak, és amelyet Arimethiai Józseffel hoztak összefüggésbe. 1539-ben VIII. Henrik bezáratta a Glastonbury-i apátságot, ahonnan hét szerzetes a walesi Strata Florida kolostorba költözött. Magukkal vittek egy olajfából készült megfeketedett tálat is, az utolsó vacsora kelyhét, a Szent Grált. Ugyanebben az évben ezt a kolostort is feloszlatták, a szerzeteseket pedig a nanteosi Powellek fogadták be a Grállal együtt. 1855-ben maga Wagner is járt itt megtekinteni a Szent Kelyhet (Nanteos-cup). Nemsokkal ezután a Grálnak nyoma veszett, a századfordulón már nincs a nemesi birtokon. Egy ideig egy bank trezorjában őrizték, majd egy gyógykörút alkalmával (aki iszik belőle meggyógyul) Amerikába került és ott nyoma veszett.

33. Általános nézet volt, hogy a Grál azonos a Sacro Catino-val, egy smaragdból készült csészével, amit a genovaiak a Szentföldön Caesarea ostromakor zsákmányoltak 1101-ben. A berni könyvtárban őrzött 16. századi genovai krónika szerint ezt a különös edényt Szent Gaelnek nevezik, amelyet egyesek szerint az utolsó vacsorán Krisztus használt, mások szerint Arthur király és a Kerekasztal lovagjai kultikus szertartásban ebből étkeztek, és amely a jeruzsálemi Templomból származik. Napóleon magával vitette Párizsba, ahol a vizsgálatok szerint nem smaragdból, hanem üvegből készült. (J. R. von Sinner: Catalogus Codicum MSS. Bibliothecae Bernensis. Bernae, II. köt., 1770, 617. skk.)

34. A Lia Fail (Sorskő) az, amelyre az ír királyok koronázásukkor ráálltak, ami ha morajlott, akkor az a törvényességet igazolta. A 6. században ez a kő Skóciába, majd onnan Angliába került, ahol mint Coronation Stone ismert, és a koronázási székbe lett beépítve. Az angol uralkodókat máig e kő fölött koronázzák meg. Az alkimistáknál a kard a kővel azonos lényegű dolgot jelent (C. G. Jung). Wolfrámnál, aki több szálon is kapcsolódik az alkimistákhoz a Grál-kő a kehelyhez hasonlóan fénysugarakat bocsát ki magából és csodatevő ereje van. Az égből aláhulló kő (Mekka) eseményét is Flegetani arab nyelvű beszámolójából vette át. Írásában a Grál-kő őrzői a Templomos Lovagok. Az égből alászállott kő általános jelentésben olyan drágakő, amely Lucifer koronájából hullott ki annak bukásakor.


Modern elképzelések

Nácizmus

35. Arthur és a Grál a romantikával az ezoterikus gondolkodás elemévé vált. Elsőként kell megemlítenünk az Arthur-mondakörnek az európai szélsőjobb mozgalmakhoz fűződő kapcsolatát, amely a nácizmus és az okkultizmus összefüggéseire is rávilágít. Otto Rahn az SS használatára ideologikus magyarázatát adta a Grál-történetnek. Teljesen légből kapott elmélete szerint Perceval (Parszifál) a Grál-király nem más, mint Himmler, aki Wenelsburgban fel is építette Arthur várát, és kerekasztalát. Otto Rahn még a háború előtt öngyilkos lett, ám szellemi műve minden nép nacionalistáinak tápláléka lett, mint a nemzeti összetartozás ideológiája. Elméletét a kathar barlangok rajzaira alapozta, szerinte a Grál-köve a katharok szimbóluma volt.

Antropozófia

36. Rudolf Steiner követője, az antropozófus W. J. Stern szerint a Grál-történet a 8-9. században Nagy Károly körében bukkant fel, mint lelki élmény. Ezt azután ezoterikus tanításként adták tovább egészen addig, amíg 1180 körül az első Grál-költemények születésekor az egyház egzoterikusnak nyilvánította őket. Elmélete azonban egyrészt pontatlan, másrészt azért bizonyíthatatlan, mert teljes mértékben Rudolf Steiner intuitív feltételezésein alapul.

Chester

37. Egy érdekes elképzelés szerint a Chester helyén álló egykori római település amfiteátruma lett átalakítva Arthur erődítményévé, és ennek alakja képezte a Kerekasztal történeti magvát.


Konklúzió

38. A Grál-történet a kőkori termékenységkultuszból származik, tehát az emberiség legősibb kulturális rétegéből, amiért is a legősibb emberi világképet közvetíti a számunkra. Legkomplexebb kidolgozása a középkori katolikus Európában született. Nyugat-Európában foglalták egészbe évezredek őskultuszát. A középkori keresztény-katolikus Nyugat az, amely közvetíti számunkra a legősibb tudást az emberről. A Kerekasztal azért kerek, mert az ott ülők egyenlő rangúak. Először Wace beszél erről. Amikor egy kultúra változóban van, akkor a változások hatnak az emberek pszichéjére és a tudattalan tartalmak aktivizálódnak. Olyan művek születtek, amelyek ösztönzik a változást, ilyen a Grál-történet is.

39. Az új kultúra születése az első trubadúr IX. Vilmos unokájának Aquitániai Eleonórának és lányának Champagnei Máriának köszönhető. Ennek az új kultúrának a középpontjában a nő áll, mint szerelemistennő. Eleonóra és Mária szabályokat adtak a szerelemhez. Ezek a szabályok, amik ma is megkülönböztetik a nyugati civilizációt a többitől. Tény hogy ekkor a nő rendkívüli befolyással rendelkezett az erkölcsök és a kultúra alakításában. Az udvari élet teljes mértékben a nők irányítása alatt állt. A férfiak a nőből merítettek ihletet, fő céljuk a nő megértése volt, aminek eszköze a szerelem, forrása a kiválasztott nő. A szerelem misztikus élménnyé vált. Figyelemre méltó, hogy ennek a szemléletnek az első képviselője is egy nő, franciaországi Mária (Marie de France) írt elsőként ebben a szellemben verseket.

40. A történelmi Arthur tetteit dicsőítő énekeket bárdok költötték, ezek szóban továbbadott históriák voltak. Szent Gildas (+570), majd Nonnius (9. század) történelmi műveiben lelhetők fel az első írásos nyomok. Az utóbbiból tudjuk, hogy Arthur nagyapja Vortigern, apja pedig Uther Pendragon. Az előbbieket felhasználva írta áltörténelmi művét Groffreey of Monmouth (+1155?), ami az Arthur-mondakör forrásmukája. A mondakör megteremtője Robert Wace (+1183), aki Aquitániai Eleonóra parancsára írta meg művét. Verses elbeszélése elsőként említi a Kerekasztal motívumát. Francia nyelvű munkája a trubadúrok nyersanyagává vált.

41. Chrétien de Troyes (+1190) az Arthur-mondakör kiteljesítője. Munkáiban kelta mítoszokból és mondákból merít, és a trubadúrok szerelemfelfogását is beépíti műveibe. Ő az első, akinél megjelenik a Grál-történet, bevonja azt az Arthur-mondakörbe. A Szent Grál Perceval (Parzival, Parszifál) személyével fonódott össze, aki Arthur király Kerekasztal lovagjainak egyike. A Grál-történet ekkor jelenik meg az európai kultúrába. Wolfram von Eschenbach (+1220) elszegényedett német lovagcsaládból származott. Parzival című lovagregénye a Grál-történet legösszetettebb megnyilvánulása.

42. Az Arthur-mondakör legteljesebb kidolgozója Robert de Boron (+1212) az időközben felgyülemlett történeteket egybedolgozta, és a Grál-történetnek keresztény jelleget adott azzal, hogy az ősi tanítást szintézisbe hozta a keresztény tanokkal. Ebben az időben kerül be a mondakörbe Trisztán és Izolda története, ami nem más, mint a Lancelot-Ginevra kapcsolat feldolgozása. Ősi és mély mondanivalót hordozó alkotás. Az Arthur mondakör utolsó jelentős szerzője Sir Thomas Malory (1414-1471). A rózsák háborújának harcos lovagja beszédes címet adott művének: Arthur halála. Valóban ez lett az utolsó középkori alkotás, Arthur helyét rövidesen a reneszánsz érzelemvilága vette át.

43. A lovagregények egyszeri feltámadása Cervantes (1547-1616) Don Quijote-ja monumentális, a felszínen vidám ezoterikus műve, az első mai értelemben vett regény már a barokk megjelenése. Arthurt ezután majd csak a 19. század fedezi fel újra. Az okkultista társaságok és azokból sarjadó náci mozgalom ferdíti saját céljaira a történetet. Korunk kommersz filmipara is felfedezte magának a történetet. Egy szatirikus alkotás azonban figyelemre méltó, hiszen a film láthatóan az anyag pontos ismeretére épült, és azt kosztümös filmként is a mába helyezi. Az értő néző a komikum mögött fölfedezi az eredeti történet motívumait és üzenetét. (Monty Python: Gyalog galopp - The Holy Grail.)

44. Arthur a britek királya a hős kelta-római hadvezér története évszázadokig fennmaradva termékenyítette meg a középkori kultúrát. Személyében testesült meg a lovagi eszmény. A mondakörbe beépült a Kerekasztal motívuma, a férfiaké, akik keresik a Szent Grált, a tökéletes nőt, akit soha el nem érhetnek. A nőiség uralja a mindenséget. A Szent Grál témáját azonban még nem merítettük ki. Következő írásomban a Grál pszichológiai jelentőségét tárgyalom.








Irodalom

Franz Baumer: Artúr király és a Kerekasztal lovagjai. Gabo, 2014.

Kiss Sándor: Az Arthur király mondakör. Attraktor, 2012.

A Grál: Artúr király, Parsifal és a lovagok - Angela Cerinotti. Alexandra, 2002.

Germán, kelta regék és mondák - Dömötör Tekla. Móra, 2005.

Szent Gildas: Britannia romlásáról. JATE, 1997.

Geoffrey of Monmouth: Arthur király históriája. (Britannia királyainak története.) Attraktor, 2011.

Chrétien de Troyes: Lancelot a kordé lovagja. Palimpszeszt, 1999.

Chrétien de Troyes: Az Oroszlános lovag. Eötvös, 1998.

Wolfram von Eschenbach: Parzival. Kláris, 2004.

Gottfried von Strassburg: Tristan. Borda, 2012.

Sir Thomas Malory: Arthur királynak és vitézeinek, a Kerek Asztal lovagjainak históriája. Háttér, 1996.

A Szent Grál felkutatása. (Vulgáta-ciklus.) L'Harmattan-Könyvpont, 2017.



2018. május 16.