Kizsákmányoló demokráciák
Bevezető
1. A kizsákmányoló rendszer azért olyan gyakori jelenség a történelemben, mert igen hathatós érvek szólnak mellette: korlátozott mértékben ugyan, de képes jólétet generálni, ugyanakkor ezt a jólétet csak egy szűk elit kiváltságává teszi. Az efféle növekedésnek alapfeltétele a politikai centralizáció. Ha ez megvan, az államnak (az elitnek) már érdekében áll befektetni és gyarapodni, és ezzel másokat is befektetésre ösztönözni, hiszen így az államnak lesz mit kizsákmányolnia, sőt érdekében áll mímelni azokat a folyamatokat, amelyek egy liberális demokráciában a szabad piacgazdaságban maguktól is beindulnának. Ha egy kizsákmányoló rendszerben lehetőség van a növekedésre, az már önmagában lendületet ad a politikai centralizációnak. A kizsákmányoló rendszerek által generált növekedés jellege azonban teljesen más, mint a piacgazdaságban megvalósuló növekedésé. Az előbbi ugyanis nem tartható fenn huzamosabb ideig. Egyrészt nincs ösztönzés, mert azokat a rendszer természete nem engedi érvényesülni, másrészt az elit oly magasan áll mindenki fölött, hogy mindig akadnak, akiknek megéri harcba szállni velük, hogy a helyükbe léphessenek. Ezért süllyednek káoszba a kizsákmányoló társadalmak.
2. Írásomban olyan demokráciákat mutatok be Augustustól Orbánig, amelyek illiberális demokráciák, tehát a demokrácia látszatát fenntartó kizsákmányoló rendszerek. Igyekszem bemutatni közös jellemzőjüket, azt, hogy a mai magyar átalakulás a hagyományos receptet követve járja ezeknek a társadalmaknak az útját. A demokrácia nem kapitalizmust, hanem szabadságot jelent, tehát liberális. A még több demokrácia még több szabadságot.
Róma
3. A Római Köztársaságban működött a fékek és egyensúlyok, a kölcsönös ellenőrzés rendszere, a hatalom igen széles körben volt megosztva. A Köztársaságot kormányzó magisztrátust egy évre választották, ráadásul több magisztrátus is hivatalban volt egyszerre, nehogy az egyik megszilárdíthassa hatalmát vagy visszaélhessen vele. A választási rendszer azonban olyan volt, hogy a szegényebbek ne érvényesíthessék akaratukat. (Erről bővebben a linkeknél.) A népesség egyharmada minden jogtól megfosztott rabszolga volt, akik egyébként nélkülözhetetlenek voltak a termelésben.
4. Mindezek ellenére a Római Köztársaság pluralista rendszer volt. A plebejusok saját népgyűlést tarthattak, ahol néptribunust választhattak, akinek vétója volt a magisztrátusokkal szemben, összehívhatta a plebejusi népgyűlést és törvényjavaslatokat is benyújthatott. Erejük a kivonulás volt. Ha a népnek valami nem tetszett, akkor kivonult nem a parlament elé, hanem ki a városból egy hegyre, és addig nem jöttek vissza, amíg a magisztrátusok nem foglalkoztak érdemben panaszaikkal. A nép adta a katonaságot is, ez jelentette erejüket. A nép így elérte, hogy saját ügyeikben önkormányzatot kaptak. Mindez azt eredményezte, hogy Rómában a nép, de még a rabszolgák is a létminimum felett éltek, és voltak közszolgáltatások, mint városi csatornázás, közvilágítás.
5. A Köztársaság gazdasági erejét a kereskedelem adta. A gazdasági növekedés azonban hosszú távon fenntarthatatlan volt, mert Róma kizsákmányoló államként működött. Hiába voltak a polgároknak jogaik, ha a politikai elit, az úgynevezett szenátusi rend a rabszolgák birtoklásával és kizsákmányolásával uralta a gazdaságot, és így a politikát. A szenátori rendet száz taggal alapították, akik maguk között osztották szét a termőföldeket. Leszármazottaik örökölték a földeket, a szenátori tisztséget és a hatalmat. Ahogy nőtt Róma hatalma úgy nőtt a szenátorok és családtagjaik gazdagsága, a különbségek gazdagok és szegények között egyre nőtt. A katonaságot a polgárok alkották, ám Róma növekedésével egyre hosszabb lett a katonaidő, földjeiket felverte a gaz, amit a nagybirtokosok azután kisajátítottak és művelés alá vettek a rabszolgáik által. A hazatérő kiszolgált katonák éhező családjukkal együtt Rómában kerestek munkát, ám azt nem találtak, hisz ott voltak a közmunkások elődei: a rabszolgák. Statisztikai adatok igazolják, hogy ma Magyarországon az emberek 40%-a rosszabb anyagi körülmények között él, mint Rómában a rabszolgák.
6. Az időszámításunk előtt 510-ben alapított Köztársaság megmentésére egy a szenátori rendből származó ember Tiberius Gracchus tett kísérletet, ezért időszámításunk előtt 133-ban ez az ókori Ángyán József néptribunussá választatta magát, és földreformot terjesztett be, melynek lényege a közföldek illegális kisajátításainak kivizsgálása volt, és a földek kiosztása a földnélkülieknek. A szenátorok azonban minden anyagi támogatást megvontak a vizsgáló bizottságtól, őt pedig azzal vádolták meg, hogy királyságra tör, ezért társaival együtt meggyilkolták.
7. Időszámításunk előtt 98-91 között újra kitört a harc, amikor a szenátorok nemcsak leverték a társadalmi igazságosságért harcolókat (Orbán: "a biztonság megelőzi az igazságosságot" - NEP, 84. oldal.), hanem még a néptribunus hatalmát is egy új törvényben erősen korlátozták.
8. A következő ember, aki a szenátori rend oligarchikus hatalmát igyekezett megdönteni, és a nép jogait helyreállítani, maga Julius Caesar volt, aki időszámításunk előtt 49-ben megdöntötte a Római Köztársaság kizsákmányoló politikai intézményrendszerét. Időszámításunk előtt 44-ben meg is gyilkolták a szenátorok Brutus és Cassius vezetésével. Caesar támogatói, Marcus Antonius és Octavianus véglegesen legyőzték a szenátori rendet, majd egymás ellen fordultak és időszámításunk előtt 31-ben Octavianusé lett az egyeduralom aki Augustus néven megalapította a Római Birodalmat. Megtartotta a köztársaság intézményeit, a jól leplezett önkényuralom a demokrácia külsőségeibe rejtőzött. Róma hanyatlása ekkor kezdődött el.
9. Augustus átszervezte a hadsereget, amivel lehetetlenné tette a "kivonulást", amivel elvette a nép egyetlen hatásos politikai fegyverét. Utóda Tiberius eltörölte a plebejus népgyűlés intézményét, és jogkörét a szenátus kezébe adta. A politikai jogok helyett a római polgárok rezsicsökkentést kaptak, úgy mint ingyen búzát, ingyen olivaolajat, ingyen bort, ingyen húst. Ezzel együtt nagyszabású stadionépítkezési program indult, ahol cirkuszi játékokkal és gladiátorviadalokkal szórakoztatták a népet. Az állam belső biztonságáról már nem a polgár-katonák gondoskodtak, hanem egy hivatásos elit alakulat, a praetorianus testőrség, amely akár el is dönthette, ki legyen a következő uralkodó.
10. Augustus megerősítette az arisztokráciát a köznéppel szemben, így egyre nőttek az egyenlőtlenségek. A hatalom központosításával a köznép jogai egyre bizonytalanabbá váltak. A földek kisajátításával egyre nőtt az állami földek aránya, ami elérte az 50%-ot. Amikor már minden hatalom az uralkodó és környezete kezében összpontosult, a tulajdonjogok különösen ingataggá váltak. Az oligarchák közötti harc a trónért politikai instabilitást eredményezett, ami fokozta a gazdaság kizsákmányoló jellegét.
11. A polgárok között is státuskülönbségek alakultak ki, és 117 után már a különböző társadalmi kategóriákba tartozó polgárokra más-más típusú törvények vonatkoztak. A vidék lakói egyre nagyobb számban kényszerültek szolgai státusba és váltak röghöz kötötté. 365-től már saját tulajdonukat sem adhatták el uruk engedélye nélkül. A tulajdonjogok bizonytalanná válása, a politikai és gazdasági jogok elvesztése után leállt a gazdasági növekedés. Miután az állam egyre több gazdasági feladatot vett át, érdekelve lett a magas árban. Egy érzékletes példa: az oszlop szállítás és felállítása bonyolult és költséges feladat volt, amit az állam látott el. Egy feltaláló könnyen és olcsón megvalósítható technológiát ajánlott Vespasianusnak, ám az elutasította, mondván akkor a csökkenő bevételekből nem tudná finanszírozni a rezsicsökkentést (ingyen búza, ingyen hús stb.).
Velence
12. Érdekes hasonlóságokat fedezhetünk fel Velence és az Orbán-rendszer között. Velence majdnem a világ első liberális demokráciája lett. Hanyatlása nem Amerika felfedezésével kezdődött, hanem amikor letért a liberális demokrácia felé vezető útról. Első lépésként átalakította politikai rendszerét kizsákmányoló rezsimmé; több lépcsőben 1286 és 1315 között. A gazdaság átállítása 1314-ben kezdődött, amikor egy szűk politikai elit hatalmába került a velencei állam, mely elkezdte saját kezébe venni és államosítani a kereskedelmet. Saját gályákkal szállt be a kereskedelembe, és 1324-től súlyosan megadóztatta azokat, akik kereskedni akartak. A távolsági kereskedelem a hatalmon lévők kizárólagos joga lett. Miután az egyre szűkebb elit monopolizálta a legfőbb üzletágakat, megkezdődött a hanyatlás.
Szovjetunió
13. "Láttam a jövőt, és működik!" - Lincoln Steffens amerikai újságíró mondta ezt a Szovjetunióban tett látogatása után. Nagyon sokan, nyugati értelmiségiek gondolták ugyanezt egészen 1980-ig. Azt, hogy a Szovjetunió a jövő, a liberális demokráciának vége. A Szovjetunió a történelem eddigi legnagyobb gazdasági növekedését volt képes megteremteni 1928 és 1970 között. Ebben a 42 évben folyamatosan évi 6%-os volt a gazdasági növekedés, miközben technológiailag is megelőzte Amerikát az űrkutatás és a nukleáris fegyverkezés terén. Nyugati közgazdászok, így a Nobel-díjas Paul Samuelson is azt jósolta, hogy valamikor 1984 és 1997 között a Szovjetunió válik a világ leggazdagabb országává. Később ezt az időpontot 2002-re, illetve 2012-re módosították. Ám a Szovjetunió kizsákmányoló rendszer volt, mint ma Kína, ezért behatárolt volt a fejlődése. 1970 után beállt a pangás időszaka, 1980 után pedig a hanyatlás. A megoldás a kizsákmányolás megszüntetése lett volna, de akkor a párt elvesztette volna hatalmát. 1987 után Mihail Gorbacsov peresztrojkája a kizsákmányolástól való távolodás programja volt, ami felszámolta a párt hatalmát, a Szovjetunió 1991-ben összeomlott. Ma Kína is e dilemma előtt áll.
14. Orbán Viktor eredményei is azt mutatják, hogy egy kizsákmányoló rendszerben is el lehet érni korlátozott mértékű gazdasági sikert. Ehhez központosítani kell az államot. Az állam központosításához pedig szükség van egy politikai forradalomra. Magyarországon mindkettő megtörtént 2010 után. A központosított állam megteremtése után Orbán élve a hatalmával, újjászervezte a gazdaságot, és fellendítette azt, amit utána kíméletlenül megadóztatott. Orbán és csapata magának akarja az ország összes kincsét, ezért mindenki a maximális teljesítményre van kényszerítve, hogy valami neki is maradjon. Ez az új orbáni sztahanovizmus. Orbánéknak természetesen érdekükben áll a gazdasági aktivitás ösztönzése, hisz máskülönben nem lenne mit kizsákmányolni. Akárcsak Sztálin, Orbán is olyan intézményrendszert épített fel, amely előteremti a rendszer támogatásához szükséges anyagiakat. Hatalmuk hosszabb időre biztosított, hacsak a kizsákmányoló rendszerre jellemző belső, Fideszen belüli hatalmi harc, vagy külső nyomás össze nem roppantja. A szűk elit által irányított kizsákmányoló rendszerek eleve magukban hordozzák annak esélyét, hogy belharcok robbannak ki azok között, akik profitálhatnak az emberek kizsákmányolásából.
15. A jogállamiság az elit hatáskörét korlátozza, elsősorban azért, mert a jogállamiság a jog uralma, míg az Orbán-rezsim csupán a törvények általi uralkodás. A jogállamiság egyszerűen elképzelhetetlen egy olyan abszolutisztikus intézményrendszerben, mint amilyen az Orbán-rendszer. Egy jogállamban a törvények az elitet is korlátozzák. A Fidesz éppen ezeket a korlátokat nem tartotta tiszteletben, és ezzel lerombolta a jogállamot. Nem egyszerűen arról van szó, hogy 2010-ben az elitet leváltotta egy új, hanem arról, hogy a Fidesz-KDNP forradalmat hirdetett a jogállamiság ellen. Ennek azután az lett az eredménye, hogy biztosítékokat építettek be rendszerükbe, nehogy valaki leválthassa őket a hatalomból. Ha a társadalom valamely részhalmaza mindenféle korlátozás nélkül érvényesítheti az akaratát mások felett, ahogy ez a Szovjetunióban is volt, vagy mint teszi ezt ma a Fidesz-KDNP Magyarországon, akkor az a jogállam és a demokrácia végét jelenti.
USA
16. Amerika három nagy csatát vívott a liberális demokráciáért. A polgárháború volt az első, majd a monopóliumok letörése következett, amelynek lényegét Cornelius Vanderbilt így fogalmazta meg: "Mit érdekel engem a törvény? Hát nem enyém a hatalom?" A harmadik az illiberális demokrácia bevezetésének kísérlete volt, mely kísértetiesen azonos módon zajlott, mint az elmúlt években Magyarországon. Egy nagy világgazdasági válsággal kezdőd a demokrácia felszámolásának kísérlete.
17. Franklin D. Roosevelt az egyéni szavazatok 57%-val nyerte a választásokat. Azonnal megkezdte az ország kivezetését a súlyos válságból. A New Deal tette jóléti állammá az USA-t, bevezetve a nyugdíjat, a munkanélküli-járadékot, a családtámogatási rendszert, a közegészségügyi ellátást és a rokkantsági ellátásokat. (Nem véletlen, hogy ma a jóléti állam végét hirdetve éppen ezeket építi le Magyarországon az Orbán-rezsim.)
18. A nemzeti ipar-helyreállítási törvény I. cikkelyét, mely keretek közé helyezte az ipari versenyt, és nagyobb jogokat adott a munkásoknak, a legfelsőbb bíróság, mely a magyar alkotmánybíróság megfelelője, alkotmányellenesnek minősítette, mondván: "lehet, hogy a rendkívüli helyzet rendkívüli megoldást kíván, de (...) a rendkívüli helyzet nem teremt és nem is bővíti ki az alkotmányozó hatalmat."
19. Roosevelt 1936-ban, amikor az egyéni szavazatok 61%-val újraválasztották, elérkezettnek látta az időt a legfelsőbb bíróság megregulázására, mondván: rendeletének "alkotmányosságát a bírák csupán 5:4 arányban támogatták. Egyetlen szavazaton múlt, hogy ez a nagyszerű ország nem süllyedt reménytelen káoszba." Az amerikai típusú kormányzás, folytatta Roosevelt, egy hármas fogat: "kongresszus, a végrehajtó hatalom és a bíróságok. Az első két ló egyfelé húz, a harmadik nem." (Ez olyan, mintha Orbán mondta volna.) Roosevelt szerint a legfelsőbb bíróság az elmúlt négy évben politikai döntéshozóként működött, ám ő most hatalmas többségével arra kapott felhatalmazást az amerikai néptől, hogy változtasson ezen a helyzeten. Javaslata az volt, hogy a 70 évnél idősebb bíróknak kötelező legyen a nyugdíjazása. A helyükbe természetesen saját embereit kívánta ültetni. Ez volt Magyarországon is az önkényuralom kiépítésének a receptje, a párhuzam azonban itt megszakad. Se a demokratikus gondolkodású amerikai nép, de még a Rooseveltet támogató bírák, sőt saját pártja sem támogatta elképzelését. A hatalmas Demokrata Párt-i többség 70:20 arányban leszavazta a javaslatot, mondván: "nagyon veszélyes".
20. Roosevelt, aki úgy vélte, hogy a haladás útján Amerikát megelőzte a Szovjetunió, nem tudta elérni, hogy a legfelsőbb bíróság ne korlátozhassa az elnök hatalmát. A kongresszusi képviselők és a szenátorok érdekében állt a javaslat, de megértették, hogy ha az elnök megszünteti a bírói testület függetlenségét, akkor az aláássa annak a rendszernek a hatalmi egyensúlyát, amely megvédi őket az elnöktől. Mert mi van, ha Roosevelt legközelebb azt mondja, hogy túl sok kompromisszum és idő kell ahhoz, hogy megszerezze a kormánytöbbséget, ezért inkább rendeletek útján kormányoz? Akkor már csak a kongresszus állhat az útjában, ám Roosevelt a néphez fordulhat, hogy lám a kongresszus nem engedi az ország kivezetését a válságból, új választásokat ír ki, sőt akár a rendőri erőket is bevetheti a kongresszus ellen. Ettől féltek Roosevelt saját pártjában, és pontosan ez történt az 1990-es években az amerikai kontinens egy másik országában.
Venezuela
21. Chávez a venezuelai néptől kért és kapott felhatalmazást a kongresszus ellenében, majd átírta az alkotmányt annak érdekében, hogy bebiztosítsa saját hatalmát. Egy liberális demokráciában éppen ettől félnek a hatalom birtokosai: hogy elég egyetlen lépés, és az ország elindul lefelé a lejtőn. Az illiberális demokráciákban, ahol a demokratikus elemek mellett egy kizsákmányoló rendszer működik, a dolgok nem így működnek, amit egy másik dél-amerikai ország esete bizonyít.
Argentína
22. Argentínában adva volt egy demokratikusnak tűnő illiberális kizsákmányoló rendszer, ahol Perón létrehozott egy széles politikai koallíciót, amely hatalomra segítette. Amikor megkezdte az ország átalakítását, és a legfelsőbb bíróság egyik törvényét alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette, Perón lecserélte a bírákat saját embereire, akik azután már alkotmányosnak találták törvényeit. Ezután már viselkedési normákat is előírtak az ellenzék számára, mint Kövér László szokta ezt tenni a magyar parlamentben, és el is ítélték őket, ha úgymond tiszteletlenül viselkedtek, akárcsak nálunk. Perón a legfelsőbb bíróság (alkotmánybíróság) megszerzése után lényegében diktátorként viselkedett. Ami rosszabb: Argentínában azóta szokás lett, hogy minden új elnök azonnal kiválasztja saját bíráit.
23. Az 1990-es években a demokratikus úton hatalomra került Menem szembekerülve a bírákkal, létszámukat egyszerűen ötről kilencre emelte (akárcsak Orbán), így az ő emberei kerültek többségbe. Ezzel elindította az országot a lejtőn. Következő lépése az volt, hogy átírta az alkotmányt. Miután újraválasztották, megint át akarta írni, de ezt Argentínában sem lehet megcsinálni (csak Magyarországon), saját emberei fordultak szembe vele.
24. Egy liberális demokráciában egyetlen csoport sem merné megdönteni egy másik csoport hatalmát, mert tudják, hogy ezzel sajátjuk is veszélybe kerül (lásd Roosevelt esetét). Kizsákmányoló rendszerben a törvényhozók örülnek, ha alááshatják a bíróság hatalmát, még akkor is ha tudják, hogy ezzel saját pozíciójukat is kockára teszik. Miért? Mert a kizsákmányoló rendszerekben ez akkora személyes anyagi haszonnal jár, hogy megéri kockáztatni.
Anglia - az ellenpélda
25. Nagy-Britannia a liberális demokrácia otthona mindenben az ellenkező utat járta, mint az Orbán-rendszer kialakítói. 1906 és 1914 között a brit kormány kezdte arra használni az állam intézményét, hogy sokkal több közszolgáltatást nyújtson polgárainak, például egészségügyi biztosítást, munkanélküli biztosítást, államilag finanszírozott nyugdíjakat, minimálbért. Eközben elkötelezte magát egy újraelosztó rendszerű adózás mellett, ami azt jelentette, hogy 1870 és 1900 között az adóbevételek megduplázódtak, majd 1900 és 1930 között ismét megduplázódott. Eközben többkulcsossá is tették az adórendszert, így a gazdagabbak nagyobb arányban vették ki a részüket a közös teherviselésből.
26. Ezzel egyidőben a tömegek számára is elérhetővé tették az oktatást, ami korábban az elit számára fenntartott egyházi iskolákban zajlott. Nemcsak állami feladattá tették az oktatást, hanem eltörölték a tandíjat, felemelték a tankötelezettség felső korhatárát, és a szegények számára támogató rendelkezéseket hoztak. Az igazi áttörést a gimnáziumi rendszer bevezetése hozta meg, mely az angol nép oktatási alapjává vált. Mindez azt jelentette, hogy minden évtizedben sikerült egyet előrelépni a teljes demokrácia felé. A még több demokrácia azt jelenti, hogy a politikai szereplőknek egyre kevésbé érdekük ragaszkodni a hatalomhoz.
Befejezés
27. Mint a kizsákmányoló intézményrendszerek urai általában, Orbán is fél, hogy elveszítheti politikai hatalmát, és hogy elhárítson minden fenyegetést, hajlandó feláldozni az ország jólétét. Orbán eddig sikeresen konszolidálta hatalmát, igaz ehhez szegénysorba kellett taszítania saját népét. A kormány magához von minden pénzt, amit nem közszolgáltatásokra fordít, hanem Orbán és társai saját vagyonát gyarapítja, és politikai támogatást vásárolnak maguknak. Mindent államosít, felvásárol, majd a családtagok, rokonok és baráti köröknek átjátssza az ország egész vagyonát. Ma már a munkaképes emberek 15%-a dolgozik közmunkásként, akiknek, és ezt tényekkel lehet alátámasztani, rosszabb a soruk, mint az ókori Róma rabszolgáinak. És akkor még ott vannak azok, akiknek nem jut közmunka sem, és azok a százezrek akik semmilyen ellátásban sem részesülnek. Nagyon fontos eleme az Orbán-rendszernek, hogy a helyi vezetők lekötelezettjei Orbánnak, és már nem tartoznak elszámolással a népnek, amelyen uralkodnak.
28. A kizsákmányoló politikai rendszer olyan kizsákmányoló jogrendszert hoz létre, amely csak keveseket tesz gazdaggá - sokak kárára. Az ilyen rendszerben működő rezsimekben a hatalom értékes dolog, mert korlátlan, és mert gazdaggá tesz. Ráadásul büntetlenül vissza is lehet élni vele. Másrészt az abszolút hatalom abszolút korrupttá tesz. Az ilyen rendszer növeli a politikai játszmák tétjét. Érdemes tehát kockáztatni, és vannak is jelentkezők.
Felhasznált irodalom
Daron Acemoglu - James A. Robinson: Miért buknak el nemzetek? A hatalom, a jólét és a szegénység eredete. HVG Kiadó, 2013.
Link
Az Orbán-rendszer politikai gazdaságtana
Az Orbán-rendszer keresztényellenes jellege
Mi a baj a demokráciával? - Róma választási rendszere
Thomas Piketty
Szovjet típusú oktatás
MTA-tanulmány
Félelem és reszketés Magyarországon
2015. január 31.